Amikor Isten az "elnyűttségedet" használja

Isten pedig különleges csodákat tett Pálon keresztül. Az emberek elvitték, és ráhelyezték a betegekre azokat a kendőket és ruhadarabokat, amelyeket Pál a testén viselt. A betegek pedig meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük. Apostolok Cselekedetei 19. fejezet 11-12.versek


Kicsinek, fáradtnak és teljesen hétköznapinak érzed magad? Úgy gondolod, Isten csak a rendkívüli, tökéletes emberek által tud cselekedni, neked pedig ehhez túl kevés az erőd?
A 17. századi Angliában egy János nevű szegény üstfoltozó börtönbe került a hite miatt. Tizenkét hosszú évet töltött egy nyirkos, sötét cellában, miközben a családja kint éhezett. Nem voltak könyvei, sem kényelme, csak egy lúdtoll, némi tinta és a börtönőröktől kapott olcsó, elnyűtt papírfecnik. Egy teljesen megtört, elfeledett embernek tűnt. János Bunyan mégis bízott Istenben. Ezen a semmitmondó papírhulladékon, a sötétben kezdte el írni a gondolatait. És mi történt? Isten ezt az elnyűtt embert és azokat az értéktelen papírfecniket használta fel arra, hogy megszülessen A zarándok útja – a könyv, amely évszázadokon át millióknak adott reményt és gyógyulást a hit útján. Nem a papírban vagy a tollban volt az erő. A szuverén, hatalmas Isten akart egy jelentéktelen eszközt használni a saját dicsőségére.
Pontosan erről a megrendítő, isteni működésről olvasunk a mai üzenetben is. Pál apostol Efezusban élt, és ahelyett, hogy valami kényelmes szószékről beszélt volna, mindennap kemény fizikai munkát végzett sátorkészítőként. Izzadt, koszos volt a keze, a hétköznapok pora és fáradtsága rányomta a bélyegét a ruháira. És a Biblia azt mondja, hogy „Isten pedig különleges csodákat tett Pálon keresztül”. Az emberek elvitték a betegekhez azokat a kendőket és kötényeket – a mindennapi, elnyűtt munkásruháit –, amelyeket Pál viselt, és a betegek meggyógyultak, a gonosz erők pedig kimentek belőlük.
Nézd meg jól ezt a mondatot: „Isten pedig különleges csodákat tett”. A hangsúly nem Pálon van, és még csak véletlenül sem azokon a kendőkön! Pálnak nem volt semmilyen mágikus ereje, a ruhadarabok pedig nem voltak varázstárgyak. Csak egyszerű, izzadságtól és munkától elnehezült anyagok voltak. Isten azonban a maga végtelen, szuverén kegyelmében lehajolt a sötétségben és babonában élő efezusi emberekhez, és ott találkozott velük, ahol voltak.
A csoda soha nem öncélú volt. Nem azért történt, hogy a kendőket vagy Pált ünnepeljék, hanem hogy megmutassa: az élő Isten jelen van, és az evangélium, amit Pál hirdet, igaz A csoda mindig egy útjelző tábla, ami a Megváltóra mutat
Ugye érzed már, mit jelent ez a számodra? Sokszor úgy érezheted magad, mint egy elnyűtt, koszos „munkáskötény”. Kimerült vagy a mindennapi harcokban, fáradt vagy a családodért, a gyerekeidért, a megélhetésért végzett munkában. De Isten nem azt várja tőled, hogy szuperhős légy. Ő a te hétköznapi, fáradt életedet, a legkisebb hűséges lépéseidet akarja átitatni a jelenlétével. Amikor fáradtan is szeretsz, amikor a háttérben csendben hűséges maradsz, Isten képes ezt a „hétköznapiságot” arra használni, hogy másoknak reményt, békességet és gyógyulást vigyen. Nem a te erőd a lényeg, hanem az Ő szuverén hatalma, amely a te gyengeségeden keresztül is képes munkálkodni.
Döntsd el ma, hogy nem a csodákat keresed, hanem a csodák Istenét! Add oda Neki a hétköznapjaidat, és bízd rá, hogyan teszi azokat áldássá mások számára.


IMA: Uram, te látod a fáradtságomat, és azokat a napokat, amikor teljesen jelentéktelennek és elnyűttnek érzem magam. Köszönöm, hogy te nem a tökéletességemet keresed, hanem a hűségemet. Kérlek, szenteld meg a mindennapi munkámat, a fáradtságomat és az áldozataimat. Használd a legkisebb, legegyszerűbb dolgaimat is arra, hogy a te gyógyító jelenlétedet és szeretetedet vigyem a környezetembe. Tudom, hogy minden erő tőled van, és a dicsőség egyedül a tied. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.

Ma mit gondolsz erről? Volt már olyan az életedben, amikor utólag jöttél rá, hogy egy egészen apró, számodra természetes vagy akár fáradt pillanatod mekkora áldássá vált valaki más számára? Írd meg kommentben, bátorítsuk egymást!

Amikor a továbbállás nem feladás

Ekkor Pál szakított a zsinagógai közösséggel, de magával vitte azokat, akik Jézus tanítványai lettek. Őket azután két éven keresztül minden nap tanította egy Tirannosz nevű férfi iskolájában. Ennek az lett az eredménye, hogy a Kis-Ázsiában élő zsidók és nem zsidók mindenhol hallották és megismerték Isten üzenetét. Apostolok Cselekedetei 19. fejezet 10b. verse




Hányszor érezted már azt, hogy Krisztus követőjeként határt kell húznod életedben az alapján, amit Isten szeret és, amit Isten megvet annak minden örömével és fájdalmával együtt? Ferdinand Cheval, egy egyszerű francia postás a 19. század végén, egy nap megbotlott egy különleges kőben. Elhatározta, hogy a kövekből felépít egy gyönyörű palotát a kislányának. A falubeliek azonnal kinevették és bolondnak tartották. De ő valami csodálatosat tett. A gúnyolódókkal nem állt le vitatkozni. Egyszerűen kivonta magát a lélekölő közegből, és minden áldott nap, a fárasztó postás munka után, csendben hordta a köveket. Harminchárom év alatt, naponta egy apró lépést téve, felépítette a világ egyik legkülönlegesebb építményét, az Ideális Palotát. Nem a meddő vitákat nyerte meg, hanem a jövőt építette fel.
Pál apostol pontosan ezt a fájdalmas, de sorsfordító lépést tette meg az Apostolok Cselekedetei 19-ben. Miután a zsinagógában folyamatos ellenállásba, keményszívűségbe és megvetésbe ütközött, meghozott egy nehéz döntést. Szakított velük. Fogta azokat, akiknek nyitott volt a szíve, és egyszerűen továbbállt. Átment egy teljesen hétköznapi, világi helyre, Tirannosz iskolájába, és ott folytatta.
A zsidó bölcsek úgy tartják, hogy egy jó mag is elpusztul, ha sziklás, mérgezett talajba vetik, akármilyen értékes is az. Pál felismerte ezt a mély igazságot: Isten nem arra hívott el téged, hogy egy meddő harcban vérezz el. Van, amikor a legnagyobb hitbeli lépés az, hogy csendben becsuksz egy ajtót. Nem haragból, nem sértődésből, hanem letisztult bölcsességből. Pál kivonult a csatározásból, és elkezdett naponta, lépésről lépésre építkezni azokkal, akik értékelték az üzenetet. Két év csendes, kitartó munka következett. És mi lett az eredmény? Egész Kis-Ázsia, zsidók és nem zsidók egyaránt, meghallották Isten hangját.
Lehet, hogy ma neked is tovább kell lépned. Talán el kell engedned egy egyoldalú kapcsolatot, egy régi vitát, vagy egy olyan helyzetet, ahol csak a hibát keresik benned. Ne érezd magad vesztesnek, ha elsétálsz onnan, ahol nem becsülik meg a szeretetedet és a jó szándékodat. Vidd magaddal a fényt, vidd magaddal azokat, akik számítanak, és találd meg a te "Tirannosz iskoládat". Azt a helyet, ahol naponta, kis lépésekben építheted azt a csodát, amit Isten a szívedbe helyezett.

IMA: Uram, te pontosan tudod, mennyire fáj, amikor ott kell hagynom valamit, amibe annyi energiát és szeretetet fektettem. Kérlek, adj nekem bátorságot, hogy el tudjam engedni a meddő harcokat és azokat a helyzeteket, amik csak rombolnak engem. Mutasd meg azt az új helyet, azt az új utat, ahol békességben, a te szeretetedben tudok építkezni, és igazi áldás lehetek mások számára. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.

Ma mit gondolsz erről? Mi volt életedben az a pillanat, amikor rájöttél, hogy a továbbállás és az elengedés nem a gyengeség, hanem a legnagyobb lelki erő jele? Írd meg kommentben, tanuljunk egymás történeteiből!

Amikor az bánt a legjobban, akin a leginkább segíteni akartál

Pál ezután elment a zsinagógába. Ott bátran beszélt a zsidóknak Isten királyi uralmáról. Sokat vitatkozott velük három hónapon keresztül, és próbálta meggyőzni őket. Közülük néhányan makacsul ellenkeztek, és nem fogadták el, amit mondott. Sőt, az egész zsinagógai közösség előtt gyalázták és rossz hírét keltették az Úr Útjának. Apostolok Cselekedetei 19. fejezet 8-10. versek




Érezted már úgy, hogy minél jobban próbálsz szeretni és segíteni, annál nagyobb falakba ütközöl? Amikor a tiszta szándékodat a felismerhetetlenségig eltorzítják, és pont azok sebeznek meg a legmélyebben, akikért a legtöbbet küzdesz?
Amikor Florence Nightingale a krími háború idején megérkezett a katonai kórházba, a sebesült katonák borzalmas, embertelen körülmények között feküdtek. Ő csak tisztaságot, rendet és gyógyulást akart hozni. És mit kapott cserébe? A helyi orvosok és katonai vezetők nem hősnek látták. Gúnyolták, akadályozták a munkáját, és ahol csak tudták, lejáratták a nevét, mert a puszta jelenléte rávilágított az ő mulasztásaikra. A jóság sokszor borzasztóan zavarja azokat, akik már beleszoktak a sötétségbe.
Pontosan ezt élte át Pál apostol is. Három hónapon át, minden áldott nap odaállt az emberek elé a zsinagógában. Nem azért, mert ez volt a munkája, amiért fizetést kapott vagy bárki elvárta volna ezt tőle. Szívét-lelkét beletette. Arról beszélt nekik, hogyan élhetnének szabadon, Isten szeretetteljes uralma alatt. És mi történt? Néhányan nem egyszerűen csak nemet mondtak. Makacsul ellenálltak, majd az egész közösség előtt elkezdték gyalázni őt és a hitét.
Amikor valaki szembesül egy tiszta igazsággal, amit nem akar vagy nem mer elfogadni, a legegyszerűbb védekezés a hírnök besározása. Amit ma a szívedbe kell engedned: az az, hogy a visszautasítás, ami most annyira marja a lelkedet, nagyon sokszor nem is rólad szól. Nem a te hibád. Ez az ő belső harcuk, az ő félelmeik és sebeik kivetítése.
Lehet, hogy te is épp egy ilyen fal előtt állsz. Próbálod egyben tartani a családot, jót tenni a munkahelyeden, szeretettel hordozni egy barátot, de csak gúnyt, pletykát vagy hideg elutasítást kapsz cserébe. Kérlek, ne engedd, hogy mások makacssága megkeményítse a te szívedet! Pál sem tette. Nem állt le vitatkozni a gyűlölködőkkel, nem keseredett meg. Egyszerűen fogta magát, és elvitte a fényt oda, ahol nyitott ajtókra talált.
A te értékedet sosem azoknak a véleménye határozza meg, akik nem hajlandóak meglátni benned a jót. Maradj sebezhető, maradj tiszta, és hagyd, hogy Isten igazolja a te életedet.

IMA: Mennyei Atyám, Te látod azokat a mély sebeket, amiket a meg nem értettség és az igazságtalan bántások okoztak bennem. Kérlek, adj erőt, hogy ne zárkózzam be, és ne engedjem be a keserűséget a szívembe. Segíts, hogy ott tudjam hagyni a büszkeségből emelt falakat, és oda vigyem a szeretetemet, ahol arra igazán szükség van. Gyógyítsd meg a lelkemet, és adj békességet. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.
Ha ez az üzenet ma egy kis gyógyírt hozott a lelkednek, kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson! Ne felejtsd el lájkolni a bejegyzést és feliratkozni az oldalra, hogy minden nap meríthess Isten bátorító igazságaiból.
Ma mit gondolsz erről? Mi segít neked abban, hogy ne vedd magadra mások tüskés, bántó viselkedését, amikor te csakis jót akartál nekik? Írd meg kommentben, tanuljunk egymás harcaiból!

Szárnyalj...

Ekkor Pál megkérdezte: „Hát akkor hogyan merítettek be titeket?” Mire ők azt mondták: „Úgy, ahogyan Bemerítő János tanította a bemerítkezést.” „János azért merítette be az embereket, hogy ilyen módon fejezzék ki, hogy őszintén Istenhez akarnak fordulni. Azt is mondta nekik, hogy higgyenek abban, aki majd ő utána fog jönni, vagyis Jézusban” — mondta Pál.
Amikor a tanítványok ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. Amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szent Szellem leszállt a tanítványokra, akik kezdtek más nyelveken szólni és prófétálni. A tanítványoknak ez a csoportja tizenkét férfiból állt.

Apostolok Cselekedetei 19. fejezet 3-7. versek 

Hányszor tettél már fogadalmat, hogy holnaptól minden más lesz, aztán pár nap múlva ismét a saját kimerültséged romjain ültél?

Képzelj el egy csodálatosan felújított, régi szélmalmot. A mesterek kicserélték a fogaskerekeket, lefestették a falakat, a hatalmas vitorlák hibátlanul állnak. Kívülről minden tökéletes. De hiába a drága felújítás és a tökéletes szerkezet, amíg nem támad fel a szél, a malomkövek mozdulatlanok maradnak, és egyetlen gramm lisztet sem fognak őrölni.

Pál apostol tizenkét ilyen embert talált Efezusban. Kiváló, őszinte férfiak voltak, akik bemerítkeztek János keresztségével. A zsidó gondolkodásban a megtérés, a tesuva egy csodálatos dolog: azt jelenti, hogy az ember megfordul. Ők meg is tették! Letették a rossz szokásaikat, elfordultak a sötétségtől, és őszintén vágytak Istenre. Kívülről felépítették a malmot. Pál mégis látta rajtuk, hogy valami hiányzik. Amikor rákérdezett, kiderült a szomorú igazság: megálltak félúton. Megpróbáltak a saját emberi erejükből jók lenni, de a legfontosabbat, Isten Szent Szellemét – az éltető mennyei szelet – még nem ismerték. Amikor rájuk szállt a Szellem, a pusztán vallásos, erőlködő életük lángra lobbant és valódi erővel telt meg.

Talán te is pontosan itt tartasz. Nőként, édesanyaként ezerszer megfogadod, hogy ma türelmes leszel, de estére a fürdőszobába zárkózva sírsz, mert megint elbuktad. Férfiként összeszorított foggal próbálsz helytállni, becsületesen élni, hordozni a terheket, de érzed, hogy lassan elfogy a levegőd. A saját akaraterőd, a puszta elhatározásaid egy idő után mindig csődöt mondanak. Nem elég csak elhagyni a rosszat. Szükséged van Isten Szent Szellemére, Aki megadja azt az erőt, ami belőled már rég hiányzik. Isten nem azt akarja, hogy fogcsikorgatva túléld a mindennapokat, hanem hogy Jézus erejével szárnyalj.

Uram, olyan sokszor próbáltam megjavítani a saját életemet, de rettenetesen elfáradtam. Bocsásd meg, hogy a magam erejéből akartam mindent megoldani. Kérlek, jöjj, és töltsd be a szívemet a Te Szent Szellemeddel! Fújd el az emberi erőlködésemet, és add nekem a Te éltető, mennyei erődet. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.

Ha ez az üzenet ma egy régóta cipelt tehertől szabadított meg, kérlek, nyomj egy lájkot, oszd meg egy barátoddal, akinek bátorításra van szüksége, és iratkozz fel az oldalra a napi lelki útravalókért!

Mi az az életterületed, ahol most a leginkább érzed, hogy elfogyott a saját erőd, és Isten beavatkozására van szükséged? Írd meg kommentben, és bátorítsuk egymást!

A Szentlélek kifogyhatatlan ereje

Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál más városokat látogatott meg, majd Efezusba érkezett. Itt találkozott néhány tanítvánnyal. Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívők lettetek?”
De ők így válaszoltak: „Nem, de még csak nem is hallottunk a Szent Szellemről!”
Apostolok Cselekedetei 19. fejezet 1-2. versek

Hányszor érezted úgy, hogy az egész életed egy végtelen erőlködés, mintha egy autót tolnál ahelyett, hogy beleülnél és vezetnéd?
A nagy gazdasági világválság idején élt egy Ira Yates nevű pásztor Texasban. Annyira elszegényedett, hogy már a hiteleit sem tudta fizetni. Ott állt a teljes csőd szélén, rettegve a holnaptól, miközben a juhait legeltette a kietlen, poros földjén. Végső kétségbeesésében megengedte egy csapatnak, hogy fúrjanak a területén. Kiderült, hogy a kopár legelő alatt Amerika egyik legnagyobb olajmezője húzódott. Éveken át rettegett a nincstelenségtől, miközben milliárdokon sétált nap mint nap. Csak éppen nem tudott róla.
Pál apostol pontosan ilyen emberekkel találkozott Efezusban. Látta rajtuk, hogy hisznek, igyekeznek, próbálnak jók lenni. Mégis hiányzott belőlük az élet. Fáradtak, kimerültek és erőtlenek voltak. Pál egyenesen nekik szegezi a kérdést: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet?” A válasz pedig szívbemarkoló: „Még csak nem is hallottunk róla!”
A zsidó gondolkodásban a Szellem, a Ruah, nem pusztán egy elvont vallási fogalom. Ez az az éltető lehelet, az a mennyei erő, ami nélkül az emberi test és minden emberi igyekezet csak por marad. Az efezusiak elfogadták a hitet, megvették a „földet”, de sosem fúrtak le a mélybe. Próbáltak saját erőből, emberi akaratból, összeszorított foggal helytállni.
Ismerős ez az érzés? Talán te is megszakadsz a mindennapokban. Édesanyaként próbálod egyben tartani a családot, mindenkire mosolyogni, miközben belül már rég kiégtél. Férfiként némán küzdesz a munkahelyeden és otthon, de úgy érzed, mindenki csak követel tőled, és a végén teljesen egyedül maradsz a terhekkel. Azt hiszed, mindent a saját válladon kell cipelned. De Isten sosem arra hívott, hogy a saját erőlködéseddel told végig az életed! A Szent Szellem az a belső erőforrás, amely pontosan akkor emel fel és ad friss levegőt, amikor te már lépni sem tudsz. Hagyd abba a túlélést, és meríts a mélyből!

IMA: Uram, oly sokszor próbáltam a saját erőmből megoldani a nehézségeket. Belefáradtam az örökös küzdelembe, a bizonyításba és a megfelelni akarásba. Kérlek, bocsáss meg ezért. Tölts be ma engem a Te Szent Szellemeddel! Add, hogy ne a saját, kimerült erőtartalékaimból, hanem a Te végtelen erődből és békédből éljek. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.

Ha ma érzed, hogy Isten lelke megérintette a szívedet ezzel az üzenettel, kérlek, nyomj egy lájkot, oszd meg azokkal, akik szintén a kiégés szélén állnak, és iratkozz fel az oldalra a mindennapi bátorításokért!

Ha ma teljesen őszinte akarsz lenni: életed melyik területén érzed most leginkább azt, hogy elfogyott a saját erőd, és kétségbeesetten szükséged van Isten friss, megerősítő Szellemére? Írd meg kommentben, bátorítsuk egymást!

Támogató kerestetik

Azután Apollós el akart menni Akhájába. Az efezusi testvérek biztatták, és levelet írtak az Akhájában lakó tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Amikor azután Apollós odaérkezett, nagy segítséget jelentett azoknak, akik Isten kegyelme által hívőkké lettek. Apollós ugyanis a nyilvánosság előtt tartott viták során meggyőző erővel cáfolta a zsidók érvelését, és az Írások alapján bebizonyította, hogy Jézus a Messiás. Apostolok Cselekedetei 18. fejezet 27-28. versek




Hány tehetség, hány csodálatos álom halt már meg pusztán azért, mert abban a bizonyos, törékeny pillanatban senki nem mondta: „Menj, én hiszek benned!”?

Amikor J.R.R. Tolkien, A Gyűrűk Ura szerzője elkezdte írni a hatalmas eposzát, éveken át küzdött a bénító önbizalomhiánnyal. Úgy érezte, a története túl bonyolult, és talán senkit sem fog érdekelni a világon. Egyik este majdnem a tűzbe dobta a kéziratot. De volt egy barátja, C.S. Lewis, aki hétről hétre leült vele, meghallgatta, bátorította, és szó szerint belehajszolta abba, hogy befejezze a művet. Lewis baráti hátszele nélkül ma az az irodalmi csoda nem létezne. Mindannyiunknak égető szüksége van valakire, aki olyankor is látja bennünk a tüzet, amikor mi magunk már régen feladtuk.

Apollós pontosan ezt a csodát élte át. Bár zseniális elme volt, és lángolt a szívében a vágy, hogy egy új területre, Akhájába menjen, az ismeretlenbe lépni mindig ijesztő. Mit tettek az efezusi hívők? Nem irigykedtek a tehetségére. Nem akarták a maguk céljaira láncolni. Ehelyett mellé álltak, tiszta szívből bátorították, sőt, még ajánlólevelet is írtak neki. Hátszelet adtak a vitorlájába! És mi lett az eredmény? Apollós odaért, és hatalmas áldássá vált. Olyan átütő erővel állt ki a nyilvánosság elé, hogy sorra nyerte meg az embereket, és meggyőzően bizonyította be az Írásokból, hogy Jézus a várva várt Szabadító. A tehetsége ott robbant be igazán, ahol a közösség feltétel nélküli támogatása elindította.

Néha a saját félelmeink, a kisebbrendűségi érzésünk rabjai vagyunk. Érezted már úgy édesanyaként, hogy összeroppansz a láthatatlan elvárások súlya alatt, és csak egyetlen elismerő szóra vágysz? Vagy férfiként azt élted meg, hogy a mindennapi harcokban teljesen egyedül maradtál, és fogytán az erőd? Azt hisszük, magányos hősként mindent nekünk kell megoldanunk. Pedig Isten úgy alkotott minket, hogy szükségünk van a másik ember megerősítésére. Ne küzdj egyedül! És ami talán még ennél is fontosabb: legyél te az az efezusi barát valaki más számára. Egyetlen őszinte, támogató mondatoddal életeket, sorsokat indíthatsz el a csúcs felé.

IMA: Uram, hálás vagyok mindazokért, akik akkor is hittek bennem, amikor én magamban sem. Kérlek, nyisd meg a szemem, hogy meglássam a környezetemben azokat, akik most épp feladni készülnek. Adj a számba olyan szavakat, amelyek felemelik, bátorítják és a Te célod felé lökik őket. Használj engem hátszélként mások életében! A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.

Ha érzed magadban a hívást, hogy te is ilyen bátorító emberré válj, kérlek, nyomj egy lájkot, oszd meg ezt az üzenetet azokkal, akiknek ma szükségük van rá, és iratkozz fel az oldalra, hogy mindennap erősíthessük egymást!

Gondolj vissza az eddigi életedre: ki volt az az ember, aki a legnehezebb, legsötétebb pillanatban állt melléd, és azt mondta, hogy „menj, képes vagy rá”? Írd meg kommentben, és ünnepeljük meg ma azokat, akik felemeltek minket!

A gyémánt csiszolás művészete

Apollós kezdett az efezusi zsinagógába járni, és ott nagyon bátran beszélt. Amikor Priszcilla és Akvila hallották Apollóst, meghívták magukhoz. Beszélgettek vele, és részletesebben elmagyarázták neki Isten Útját. Apostolok Cselekedetei 18. fejezet 26. vers

Hányszor érezted már magad megsemmisülve, amikor valaki jó szándékkal, de mindenki szeme láttára mutatta meg, miben tévedtél?

Amikor 1905-ben megtalálták a világ legnagyobb nyers gyémántját, a Cullinant, a kő telis-tele volt hatalmas potenciállal, de még formátlan volt. A kor legnagyobb mestere, Joseph Asscher hetekig csak némán tanulmányozta a műhelye csendjében. Tudta, hogy ha rossz szögben, vagy a nyilvánosság nyomása alatt üt rá, a felbecsülhetetlen kincs darabokra törik. A legnagyobb értékeket sosem a kirakatban, hanem a zárt ajtók mögött, mesteri tapintattal formálják tökéletessé.

Apollós pontosan egy ilyen nyers, ragyogó gyémánt volt az efezusi zsinagógában. Bátor volt, tehetséges, és valósággal lángolt a szíve. Ám a tudása még hiányos volt, Isten tervének csak egy részét látta át. Priszcilla és Akvila – egy egyszerű, sátorkészítő házaspár – észrevették ezt. És itt jön a lényeg: nem álltak fel a padsorok között, hogy kioktassák. Nem alázták meg mások előtt.  Ehelyett ez a férj és feleség hazahívta őt. Megterítettek neki, és az otthonuk biztonságos, meleg légkörében, szeretettel segítettek neki helyretenni a hiányzó darabokat.

Milyen ritka kincs ma ez a fajta tapintat! Egy olyan világban élünk, ahol a hibáinkra azonnal rámutatnak. Talán nőként, édesanyaként rettegsz attól, hogy a környezeted azonnal pálcát tör feletted, ha valami nem tökéletes a család körül. Férfiként pedig inkább titkolod a bizonytalanságodat, nehogy gyengének tűnj a munkahelyeden, mert félsz a kritikától. Isten ma arra hív, hogy legyél te magad Priszcilla és Akvila a saját világodban. Ha látsz valakit botladozni, ne a hibáját kürtöld világgá. Hívd meg egy kávéra. Hallgasd meg, állj mellé, és emeld fel. Ugyanakkor merj Apollós lenni: ha valaki szeretettel akar formálni, tedd félre a büszkeségedet, és engedd, hogy csiszoljanak rajtad, mert így válsz igazán ragyogóvá.

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te sosem szégyenítesz meg engem, hanem végtelen szeretettel és türelemmel formálod a szívemet. Kérlek, adj nekem is ilyen tapintatos, gyógyító lelkületet. Taníts meg úgy segíteni másoknak, hogy a szavam felemeljen, és ne letörjön. És adj elég alázatot ahhoz, hogy elfogadjam a jó tanácsot azoktól, akiket pajzsként rendeltél mellém. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.

Ha úgy érzed, ez az üzenet ma pont neked – vagy egy szerettednek – szólt, kérlek, nyomj egy lájkot, oszd meg bátran, mentsd el magadnak, és iratkozz fel az oldalra, hogy mindennap együtt töltekezhessünk Isten bátorító valóságából!

Ha most visszagondolsz az életedre, ki volt az az ember, aki nem megszégyenített egy hibád miatt, hanem a háttérben, csendes szeretettel segített kijavítani azt? Írd meg kommentben, ünnepeljük ma azokat, akik felemelnek minket!