Anyák a Bibliában: Az anya, aki Isten gondoskodására bízza magát

Illés azonban így biztatta: „Ne félj, csak készítsd el azt a néhány lepényt, ahogy mondtad! De először nekem készíts egy kis lepényt, és hozd ide, azután készíts magadnak és a fiadnak is. Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Liszted nem fogy el, s olajad nem fogy ki a korsóból, amíg az Örökkévaló ismét esőt nem küld a földre.«”
Királyok első könyve 17. fejezet 13. vers



Észrevetted már, hogy a modern világunk a „hiány” pszichológiájára épül? A marketingesek tudják: ha elhitetik veled, hogy valami fogytán van, azonnal pánikba esel és vásárolsz. De nemcsak az áruházi polcok ürülhetnek ki, hanem a belső tartalékaink is. Hány édesanya érzi ma úgy, hogy a türelme, az ereje és a reménye az utolsó morzsákhoz ért? Amikor a „túlélő-üzemmód” válik az alapbeállítássá, és már csak abban reménykedsz, hogy valahogy kihúzod a nap végéig.
A mai történetünk egy olyan ponton kezdődik, ahol a logika szerint már nincs tovább.
Nézzük meg ezt a jelenetet sallangok nélkül! Egy özvegyasszony az éhhalál szélén áll. A kezében az utolsó marék liszt, a fejében pedig a végzetes terv: megsüti az utolsó vacsorát a fiának, aztán jöhet a vég. Ekkor érkezik a próféta egy olyan kéréssel, ami mai szemmel nézve arcátlan, sőt, kegyetlen: „Add nekem az első falatot!”
Ez nem a próféta önzéséről szólt. Itt a Resit (az elsőség) elve feszül egymásnak a halálfélelemmel. Izráel gondolkodásában az „első” mindig Istené. Miért? Mert az első odaadása a legtisztább bizonyítéka annak, hogy elismerem: Ő a forrásom, nem a saját raktárkészletem.
De mi van akkor, amikor az Istennek adott első falat voltaképp a te utolsó falatod?
A gyermeke élete volt a tét. Minden anyai ösztöne azt súgta: „Védd meg, amid van! Ne add oda!” De a hit éppen itt választja el a búzát a pelyvától. A hit nem akkor hit, amikor a feleslegből adunk. A hit ott kezdődik, amikor az utolsó morzsát is hajlandóak vagyunk Isten kezébe tenni, mert tudjuk, hogy az Ő tenyere tágasabb, mint a mi éléskamránk.
Ebben a bukott világban a szülőség gyakran erről a „hiányról” szól. Úgy érzed, nincs elég bölcsességed a lázadó kamaszhoz, nincs elég időd a kicsikre, és nincs elég hited a jövőhöz. A világ azt mondja: „Spórolj magadnak, különben elfogysz!” Még többet foglalkozz önmagaddal, mert szükséged van "énidőre", légy még inkább önző. Gondolj először, másodszor és harmadszor is csak önmagadra és boldogabb leszel. Az igazság az, hogy ez a mai életfilozófia sosem látott számban termeli ki a magányos, depressziós és boldogtalan embereket. Isten azonban azt mondja: „Add nekem az elsőbbséget a szívedben, és figyeld, ahogy az életed korsója sosem ürül ki!”
Ez nem egy olcsó „vonzás törvénye” vagy jóléti üzenet. Ez a bizalom kőkemény matematikája. Amikor Istennek adod az első helyet az idődből, a figyelmedből és az anyagi javaidból, akkor nem kevesebb marad neked, hanem belépsz a gondviselés áramlatába. Az az anya, aki Istenre bízza magát, nem azért lesz nyugodt, mert tele a kamra, hanem azért, mert ismeri a Gazdát.
Provokállak ma: mi az az „utolsó lepény”, amit annyira szorongatsz? Mi az a félelem, ami meggátol abban, hogy Istennek add az elsőbbséget? Ne várj addig, amíg minden rendben lesz! A csoda a hiányban, az engedelmesség pillanatában születik. 

IMA: Mennyei Atyánk, bocsásd meg nekünk, hogy sokszor jobban bízunk a saját tartalékainkban, mint a Te ígéreteidben. Kérlek, szabadítsd fel az édesanyákat a hiánytól való rettegés alól. Adj nekik bátorságot, hogy a legnehezebb napokon is Téged tegyenek az első helyre. Köszönöm, hogy nálad a „kevés” is több mint elég, és a Te kegyelmed sosem fogy ki a mi életünkből. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Anyák a Bibliában- Az anya, aki helyet készített Isten emberének

Elmentek a Kármel-hegyre, az Isten emberéhez, Elizeushoz, aki már távolról észrevette, hogy közelednek.
„Nézd! Az a súnemi asszony közeledik — mondta Elizeus a szolgájának, Géházinak, szaladj csak eléje, s kérdezd meg, jól van-e, s hogy van a férje és a fia!” Géházi eléje is ment, de az asszony csak annyit mondott neki: „Jól vagyunk.” Királyok második könyve 4. fejezet 25-26. versek



Hallottál már a „ritka levegő” törvényéről a hegymászásban? Minél magasabbra mész, annál kevesebb az oxigén, és annál pontosabban kell megválogatnod, mit viszel magaddal. A felesleges súly ott már nem csak teher, hanem életveszély. A modern életünk pontosan ilyen: telepakoljuk a napjainkat digitális zajjal, teljesítménykényszerrel és felesleges elvárásokkal, utána csodálkozunk, hogy „fulladozunk” lelkileg.
A mai történetünkben egy olyan anyát, nőt látunk, aki pontosan értette, hogyan kell helyet szorítani annak, ami valóban számít. A súnemi asszonyt a Biblia „tekintélyesnek” nevezi, de nem a bankszámlája vagy a társadalmi sikerei, hanem a hitbeli látása miatt volt az.
Vannak emberek, akik evilági mérce szerint senkik, de Isten szemében tekintélyesek és fordítva: olyanok, akik Isten szemében senkik, de evilági mérce szerint tekintélyesek.
Nézzük meg az előzményeket! Ez az asszony nem egy „vallásos rajongó” volt. Ő stratéga volt. Látta az Isten emberét, Elizeust, és nem csak egy ebédet dobott össze neki. Azt mondta a férjének: „Építsünk neki egy kis tetőtéri szobát!” Nem egy vendégágyat a sarokban, hanem egy külön helyet. Helyet készített Isten jelenlétének az otthonában.
Ebben a bukott, kaotikus világban Isten jósága nem „csak úgy” beesik az ajtón. Helyet kell neki csinálni. Ha a naptárad, a gondolataid és a lakásod tele van a világ zajával, ne csodálkozz, ha nem hallod a békesség hangját.
És itt jön a kihívás: mi történik, amikor a tragédia beüt? Ennek az asszonynak meghalt a fia. A gyermeke, akit Isten ígérete által kapott, ott feküdt élettelenül abban a szobában, amit ő épített. Mit tesz egy átlagos ember? Összeomlik, vádaskodik, vagy pánikba esik.
De a súnemi anya nem átlagos volt. Ő tudta, hogy a „szoba”, amit épített, nem csak építőanyagból van. Az a szoba a hite bástyája volt. Amikor a szolga megkérdezi: „Hogy vagy?”, ő azt válaszolja: „Shalom”. Magyarul: „Jól vagyunk.”
Ez nem egy kegyes hazugság volt. Ez egy prófétai kijelentés. A héber Shalom nem azt jelenti, hogy „minden kényelmes”. Azt jelenti: a salom nemcsak a háború hiányát jelenti, hanem egyfajta belső harmóniát és tökéletes teljességet is kifejez. Azt mondta: „Lehet, hogy a fiam nem lélegzik, de mivel helyet készítettem Istennek az életemben, tudom, hogy a gyász és a fájdalom ellenére legbelül teljes vagyok, harmóniában vagyok.”
Kedves anyák, szülők! A ti feladatotok ebben a világban nem az, hogy megvédjétek a gyermekeiteket minden bajtól – ez lehetetlen. A ti feladatotok az, hogy "építsetek egy szobát." Legyen ott a szívetek templomában a Krisztus Lelkének teljessége, harmóniája, békéje. Hogy a családotok életében legyen Krisztus a család tagja és nem csupán egy üres rituálé, egy rövid imaidő, egy megfoghatatlan szellemi légkör vagy érzés.. Ahol a tragédiákban, válságokban nem a pánik, hanem az Igében vetett élő hit és a Krisztus Lelke diktál.
Amikor a világ azt kérdezi tőled a legnagyobb krízis közepén: „Hogy bírod?”, te is mondhasd azt: „Shalom”. Krisztusban teljes vagyok, egész vagyok, békében vagyok. Nem azért, mert minden rendben van a körülményeidben, hanem azért, mert helyet készítettél Valakinek, aki nagyobb a körülményeidnél.
Ne csak „túléld” a szülőséget. Legyél a házad szellemi építésze! Mert ha Istennek van helye az otthonodban, akkor bármilyen életkörülményben lesz kihez menekülnöd.

IMA: Uram, bocsásd meg, hogy sokszor teleszemeteltem az életemet olyan dolgokkal, amik csak rabolják az időmet és a békességemet. Taníts meg „szobát építeni” Számodra elsősorban a lelkemben, gondolatvilágomban és másodsorban az otthonomban, családomban. Adj nekem olyan rendíthetetlen hitet, amely a legnagyobb bajban is tudja: Nálad van a szabadítás. Legyen a mi családunk az a hely, ahol Te vagy a legfőbb Családtag. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Anyák a Bibliában: Az imaharcos édesanya

Az asszony ekkor Jézus elé lépett, leborult előtte, és így kérte: „Uram, segíts rajtam!”
Máté evangéliuma 15. fejezet 25. vers



Amikor 1977-ben egy kisfiú, Rick Hoyt elmondta az apjának, hogy indulni akar egy jótékonysági futóversenyen, senki nem gondolta volna, hogy mi veszi kezdetét akkor. Rick egy spasticus quadriplegia nevű betegséggel született, ami miatt kerekesszékhez volt kötve. Az apja, Dick azonban nem azt mondta: „fiam, ez lehetetlen”. Azt mondta: „megcsináljuk”. Dick a kerekesszékkel együtt tolta végig a fiát a távon. A következő évtizedekben több mint ezer versenyt – köztük Ironmant – teljesítettek együtt. Ez a kép él bennem, amikor az igazi közbenjáró szülőről gondolkodom: valaki, aki nem ismer lehetetlent, akkor is, ha minden körülmény ellene szól.
A mai történetünk főhőse egy név nélküli édesanya, akit a világ csak úgy ismer: a kánaáni nő.
Ez az asszony pogány volt, egy olyan nép szülötte, amellyel a zsidók évezredes ellenségeskedésben álltak. Ráadásul nőként szólított meg egy rabbit a nyilvánosság előtt – minden létező társadalmi és vallási határt átlépett. Miért? Mert a gyermeke szenvedett.
A rabbinikus irodalom sokat beszél a „Chutzpah”-ról – az arcátlan, szemtelenül bátor kérésről, ami még Isten előtt is megállja a helyét. Ez az anya nem teológiai vitát akart nyerni. Ő nem a „tanítást” kereste, hanem a Szabadítót.
Amikor Jézus Krisztus először hallgat, majd látszólag elutasítja őt a „kutyák és kenyér” hasonlatával, az asszony nem sértődik meg. A büszkesége már régen meghalt a gyereke betegágya mellett. Pszichológiai értelemben ez a legmagasabb szintű érzelmi intelligencia: amikor a célom – a gyermekem élete – fontosabb, mint a saját büszkeségem védelme.
Itt tanuljuk meg, mit jelent az „imaharcos” anyaság. Ebben a bukott világban, ahol a gyermekeinket ezerféle láthatatlan (és nagyon is látható) sötétség támadja, nem elég „szépen” imádkozni. Néha le kell borulni, és nem tágítani addig, amíg Isten jóindulata meg nem mozdul. Az anyaság nem egy kényelmes szerep, hanem egy szellemi őrhely. Te vagy az, aki a gyermekeid és a pusztító erők közé állhatsz.
Isten jóságát nem úgy tükrözzük vissza a gyermekeinknek, hogy elhitetjük velük: a világ egy vattacukor-felhő. Úgy tükrözzük vissza, hogy megmutatjuk nekik: van egy Forrás, akihez bármilyen mélyről kiálthatunk. Isten dicsősége éppen abban ragyog fel, amikor egy anya nem fogadja el a látszólagos nemet, mert tudja, hogy az Atya szíve tele van kegyelemmel.
Ne elégedj meg a morzsákkal! Az imaharcos anya tudja, hogy még a morzsa is elég a gyógyuláshoz, de a gyermekének a Király asztalánál van helye. Mától ne csak „mondd el az imáidat”. Legyél ott Jézus Krisztus lábainál, és addig ne engedd el a ruhája szegélyét, amíg az áldás meg nem érkezik a házad népére.


IMA: Uram, köszönöm a kánaáni asszony példáját, aki nem hagyta, hogy a határok, a hallgatás vagy a látszat megállítsa őt. Ad nekünk olyan „szent makacsságot”, amely nem hátrál meg a sötétség elől, amíg a Világosság Fejedelme meg nem töri azt. Erősítsd meg az imádkozó kezeket, és töltsd meg a szülői szíveket azzal a bizonyossággal, hogy Nálad nincs elveszett ügy és nincs reménytelen gyermek. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Anyák a Bibliában: Ráhel-Vágyakozás az anyaság áldásaira

Ezután Isten jóindulattal fordult Ráhelhez, és teljesítette a kérését: megadta neki, hogy gyermeke lehessen. 'Mózes első könyve 30. fejezet 22. vers



Láttad már azokat a fotókat a közösségi médiában, ahol minden édesanya tökéletesen fésült, a gyerekek pasztellszínű ruhában mosolyognak, és a háttérben még a porcicák is alakzatban állnak? Ezt hívjuk mi „instakompatibilis” anyaságnak. De hadd írjak valamit, ami talán fájni fog: ez a kép hazugság. Egy olyan világban élünk, ami szét van esve, és az anyaság, szülőség nem egy tökéletesen kialakított fényképész stúdiójához hasonlítható, hanem a való világ frontvonalában zajlik.
Nemrég olvastam egy kutatást a „várakozás lélektanáról”. A mai ember idegrendszere egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, ha valami nem történik meg azonnal. Ha lassú az internet, idegesek leszünk. Ha késik a futár, reklamálunk. De mi van akkor, ha az életed legfontosabb vágyai késnek?
Itt van nekünk Ráhel. A Biblia egyik legdrámaibb karaktere. Egy nő, akinek mindene megvolt – szépség, gazdagság, csak éppen gyermeke nem született.
Ráhel vágyakozása nem csupán egy biológiai ösztön volt. Ez egy spirituális küzdelem. Egy olyan világban kellett megélnie a nőiességét, ahol a gyermektelenség átoknak és szégyennek számított. Ismerős ez az érzés? Amikor mindenki másnak „sikerül”, amikor mások életét nézve úgy érzed, Isten téged kihagyott a szórásból?
Ráhel története provokál minket. Arra kényszerít, hogy feltegyük a kérdést: Vajon a vágyaink uralkodnak rajtunk, vagy mi uralkodunk a vágyainkon? Ő belebetegedett a várakozásba. „Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, meghalok!” – mondta Jákobnak. Ez a pszichológiai határpont, amikor egy önmagában jó dolog iránti vágyat bálványozni kezdünk.
De nézzük meg a fordulatot! Isten jóindulattal fordult hozzá. Nem azért, mert Ráhel „megérdemelte” a tökéletes viselkedésével, hanem mert Isten hűséges. Ráhel annak a nőnek a tipikus példája, aki a külső adottságait használja, hogy előtérbe kerüljön, de a jellemén még bőven akad "csiszolnivaló".
Kedves édesanyák, és ti, akik még csak vágyakoztok az anyaság áldásaira: a keresztény életünk Krisztus követéséről szól ebben a bukott világban. Arról szól, hogy akár kaptunk gyermekeket Istentől, akár nem, lelkünk tökéletlen "repedésein" keresztül, engedjük felcsillanni Isten jóságát és kegyelmét.
Amikor elfáradsz a kialvatlanságtól, amikor tehetetlennek érzed magad a kamasz gyereked lázadása előtt, vagy amikor még mindig az üres bölcsőt nézed – éppen ott, abban a törékenységben tudod megmutatni a gyermekeidnek (és a világnak), hogy Isten kegyelme elég.
A te anyaságod is egy élő prédikáció. Ne a tökéletességre törekedj, hanem a jelenlétre. Arra a jelenlétre, ami visszatükrözi azt a Szeretetet, aki akkor is „emlékszik” ránk, amikor mi már rég feladtuk volna.

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te nem feledkezel meg rólunk a váróteremben sem. Kérlek, gyógyítsd meg a várakozástól megfáradt szíveket. Adj erőt az édesanyáknak, hogy a hétköznapok küzdelmei között is a Te jóságod tükrei lehessenek. Segíts, hogy ne a saját erőnkből akarjunk tökéletesek lenni, hanem merjünk belekapaszkodni a Te hűségedbe. Ámen.

Anyák a Bibliában: Éva-minden ember anyja

Ezután Ádám elnevezte a feleségét Évának, mert ő lett az ősanyja minden utána következő embernek.
Mózes első könyve 3. fejezet 20. vers



Ezen a héten szünetet tartunk a Sámuel prófétával kapcsolatos lelki barangolásunkban és a szülőség, anyaság kérdésével fogunk foglalkozni a Szentírás alapján. Ezzel is hangolódhatunk az anyák napjára, amikor Isten felé fordulunk és hálát adunk neki az édesanyákért, nagymamákért.
Álljunk meg és érezzük át a súlyát az igeversben leírt pillanatnak! Közvetlenül a bukás után vagyunk. Isten épp az imént mondta ki a fájdalmas ítéletet: a föld tövist és bogáncsot terem, a munka verítékes lesz, és a test visszatér a porba. A halál valósággá vált. Ebben a „bukott világban”, ahol a szégyen és a veszteség uralkodott, Ádám tehetett volna szemrehányást. Nevezhette volna feleségét a „bukás okozójának”.
Ehelyett azonban Ádám a hit nyelvén szólalt meg. Az Éva (Chavah) név jelentése: Élet. A siralmas diagnózis ellenére Ádám a gyógyulást és a folytatást nevezte néven. Ez az anyaság és a szülőség legelső, és talán legmélyebb alapelve: nevet adni az életnek ott is, ahol a világ halált hirdet.
Kedves Anyák, nagymamák, Édesapák, nagypapák! Tisztában kell lennünk azzal, hogy mi nem egy steril, tökéletes laboratóriumban neveljük a gyermekeinket. Egy sebzett, olykor kegyetlen és bizonytalan világban élünk. De éppen ez a mi küldetésünk lényege: ebben a bukott valóságban kell visszatükröznünk Isten jóságát.
A pszichológia is megerősíti azt az ősi bibliai igazságot, hogy a gyermek számára a szülő az első „Isten-kép”. Ahogyan mi reagálunk a kudarcaikra, ahogyan a sebeiket bekötözzük, és ahogyan reményt adunk nekik a nehéz napokon, abból kezdik lemintázni gyermekeink, unokáink, hogy milyen is lehet a mennyei Atya.
Amikor a káosz közepén is türelmes maradsz, amikor a bűnbánatukra megbocsátással felelsz, amikor Isten bölcsességére és nem a magad okoskodásaira mutatsz, amikor kész vagy beszélni arról gyermekeidnek, hogy a legkomolyabb erőfeszítéseid és törekvéseid ellenére sem vagy tökéletes, hibátlan szülő, de van egy tökéletes, hibátlan Isten, Aki Ádámnak és Évának is Atyja, és nekünk is, és Őt kell megismernünk egyre inkább Jézus Krisztus által, amikor kész vagy bocsánatot kérni akár a gyerekeidtől is ha hibázol, Isten dicsőségét ragyogtatod fel a gyerekszobában.
Ne félj attól, hogy a világ „tövises”! Ádám és Éva is ebben a világban kapta a feladatot, hogy az élet hordozói legyenek. Te sem vagy egyedül. A feladatod nem az, hogy tökéletes világot teremts a gyermekednek, nem az a feladatot, hogy burokban tartsd és megóvd az önállóság, felelősségteljes felnőtt kor elérésétől, hanem az, hogy megmutasd neki: van egy tökéletes Isten, aki a bukott világban is jelen van, szeret és vezet.
Legyen a mai napod hitvallás: nevezd néven a reményt a családodban, és tükrözd vissza azt a szeretetet, amit te is ingyen kaptál Krisztusban. Kérd Istent, hogy segitsen neked azokat a dolgokat szeretni és megszerettetni gyerekeiddel, amiket Ő szeret, és segitsen neked azokat a dolgokat gyűlölni és megvetni, amelyeket Isten megvet és gyűlöl és ezek gyűlöletére nevelni gyerekeidet is. Talán ellentmondásnak tűnik számodra. A szeretetben ott a gyűlölet is? Igen. Ha szereted a szentséget, gyűlölöd a szentségtelenséget. Ha szereted a tisztaságot, gyűlölöd a mocskot. Ez az, amit a mai, posztmodern kereszténység és világ kezd elfelejteni.

IMA: Mennyei Atyánk, köszönöm, hogy Te az élet Istene vagy a halál árnyékának völgyében is. Kérlek, segíts az édesanyáknak és édesapáknak, hogy ne rendüljenek meg e bukott világ nehézségeitől. Adj nekik bölcsességet és erőt, hogy minden nap visszatükrözzék jóságodat és dicsőségedet gyermekeik felé. Hadd lássák bennük a kicsik a Te végtelen türelmedet és szeretetedet. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A recept nélküli élet

Amikor Sámuel megöregedett, a saját fiait tette meg bíráknak Izráel népe fölött. Elsőszülött fiát Jóelnek, második fiát Abijjának hívták. Ők Beérsebában bíráskodtak, de nem követték apjuk példáját, hanem a maguk hasznát keresték, elfogadták a megvesztegetést, és igazságtalan ítéleteket hoztak. Sámuel első könyve 8. fejezet 1-3. versek



Évekkel ezelőtt egy neves kertészeti kiállításon megkérdeztek egy díjnyertes rózsatermesztőt, mi a titka. Azt várta mindenki, hogy elárul egy különleges tápoldatot vagy egy titkos metszési technikát. Az öreg szakember azonban csak annyit mondott: „Én csak a feltételeket biztosítom. A növekedést a sejtjeibe kódolt élet és a napfény végzi. Van, hogy két tő ugyanazt kapja, mégis az egyik pompázik, a másik pedig elszárad. A kertész felelőssége a gondoskodás, de az élet feletti uralom nem az övé.
Ez az egyszerű igazság valahogy elvész, amikor a gyermekeinkről és a nevelésről van szó. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gyermek egy számitógép, amit ha jól programozunk, hiba nélkül fog futni.
Egyszer hallottam egy prédikációt, ahol az igehirdető szinte az egész időt arra szánta, hogy Sámuel prófétát ostorozza. Azt állította, hogy Sámuel borzasztó apa volt, aki elhanyagolta a fiait a szolgálat miatt, és ezért lettek Jóel és Abijja olyanok, amilyenek: korruptak és igazságtalanok.
Az istentisztelet végén odamentem hozzá, és megkérdeztem:
„Mondd, miből gondolod, hogy Sámuel vétkezett a nevelésben?” Hiszen az Ige nem szemérmes: kendőzetlenül elénk tárja Dávid házasságtörését, hatalommal való visszaélését és gyilkosságát, Mózes gyilkosságát és hirtelen haragját, vagy éppen Éli mulasztását a fiaival szemben. De Sámuelnél ilyet nem olvasunk. Az igehirdető elhallgatott. Nem tudott bibliai alapot mondani, csak annyit felelt: „Én csak így gondoltam, mert a gyerekek rosszak lettek.”
Ez egy tipikus pszichológiai tévút: a kimenetelből következtetünk a folyamatra. De a Biblia és az élet nem ilyen egyszerű. Sámuel gyermekkorától vénségéig feddhetetlen volt. Hűségesen követte az Urat, és minden erejével Izráelt szolgálta. Mégis, a fiai nem az ő útján jártak. Az ő útja pedig az Isten útja volt. Tehát a fiai voltaképp Isten útját vetették meg.
Miért? Mert a jó nevelés óriási felelősség, de nem garancia. A gyermek nem egy üres váza, amit tetszés szerint formálunk, hanem egy önálló erkölcsi lény, (miután már eljutott az érett, felnőtt korra), akinek saját szabad akarata és döntési felelőssége van Isten előtt. Még a tökéletes Atyának, Istennek is voltak „gyermekei” az Édenkertben, akik a tökéletes környezet és a tökéletes nevelés ellenére a lázadást választották. Úgy hivták őket, hogy Ádám és Éva.
A szülő feladata a magvetés, de a szív talaját a gyermek készíti elő, az esőt pedig Isten adja. Ha egy gyermek teljes szívéből megtér és Krisztust követi, egyetlen szülő sem verheti a mellét büszkén, hogy „ez az én érdemem”. Ez Isten kegyelme.
Jézus szavai idevágnak: „Amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami kötelességünk volt.” (Lukács 17,10).
Ha a gyermeked az Úr útján jár, adj hálát, de maradj alázatos. Ha pedig – minden igyekezeted ellenére – távol van Tőle, ne hagyd, hogy a kárhoztatás és a bűntudat felemésszen. Ne engedd, hogy letaglózzon mások gonosz, rossz indulatú véleménye: " Nézd csak a gyerekeit. Nem lesz belőlük semmi. Ez a szülők hibája, mert nem nevelték őket helyesen." Ezt általában olyanok mondják, akik nem sokat tudnak annak a személynek a nevelési erőfeszitéseiről, akiről beszélnek. És nem is érdekli őket.
Ők csak igy gondolják és elhiszik, hogy amit gondolnak, az mindig igaz és helytálló.
Sámuel sem volt kudarc, mint ember, csak azért, mert a fiai rossz döntéseket hoztak. A te értékedet Isten előtt nem a gyermekeid sikerei vagy kudarcai határozzák meg, hanem a te saját hűséged.
Billy Graham egyik fiának volt egy lázadó korszaka. Ebben az időszakban utazgatott, kábitószerezett, alkoholt fogyasztott és lázadt Isten és a szülei ellen. Billy Grahemet sok kritika érte ebben az időszakban a fia miatt. " Jól beszél, de nézzétek meg milyen fia van. Nem lehet jó apa és emiatt nem hiteles prédikátor."
A fia ekkor már felnőtt volt, de Billy Graham nem védekezett, nem magyarázkodott. Csak annyit mondott: " Nincs olyan nap, hogy ne imádkoznék a fiamért. Hiszem, hogy Isten előtt nincs reménytelen tékozló fiú." A fia pedig 22 éves korában, egy jeruzsálemi hotelszobában igazi hitre jutott és visszatért Istenhez, majd visszatért a szüleihez. Tudod mi a neve ennek a fiúnak? Franklin Grahem. Ma ő viszi tovább az apja szolgálatát.
Barátom, ne hordozz olyan terhet, amit Isten nem rakott rád. Tedd meg, ami tőled telik: szeress, taníts, mutass példát, amikor pedig hibát követsz el a nevelésben, alázatosan ismerd el és a többit pedig bízd arra a Kegyelemre, amely téged is megtalált.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy a tökéletes szülő példája. Kérlek, szabadíts meg a hamis bűntudattól és a büszkeségtől is. Segíts, hogy hűséges sáfára legyek a rám bízott életeknek, de ne akarjam átvenni a Te szerepedet az ő szívükben. Adj békességet a szülőknek, akiknek fáj a szívük a gyermekeik miatt, és adj alázatot azoknak, akik áldást látnak. Taníts meg minket „haszontalan szolgaként” is teljes szívvel szeretni. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A "mindeddig" ereje

Sámuel ennek emlékére egy kőoszlopot állított föl Micpa és Sén között, amelyet így nevezett el: „Eben Háézer”, ami azt jelenti: „A segítség köve”. Ezzel azt akarta kifejezni: „Mindeddig megsegített bennünket az Örökkévaló!” Így hát a filiszteusok nagy vereséget szenvedtek, és abbahagyták Izráel zaklatását. Ameddig Sámuel élt, az Örökkévaló keze ránehezedett a filiszteusokra.                                     Sámuel első könyve 7. fejezet 12-13. versek


Amikor Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgay 1953-ban meghódították a Mount Everestet, a csúcs felé vezető úton nemcsak a célra koncentráltak. Hillary később elmesélte, hogy minden egyes nehéz szakasz után, amit maguk mögött hagytak, egy pillanatra megálltak, és tudatosították: „Eddig eljutottunk.” Nem a csúcsot ünnepelték még, hanem a megtett utat. Tudták, hogy a múltbeli sikeres lépések adják meg a lelki erőt, egyensúlyt a következő, még meredekebb szakaszhoz.
Sámuel pontosan ezt tette Micpa és Sén között. Miután a nép bűnbánatot tartott és az Örökkévaló mennydörgéssel zavarta össze az ellenséget. Sámuel jóllehet a nép teljes jogú vezetője volt, de nem egy győzelmi ívet épített a saját dicsőségére. Egy egyszerű kőoszlopot állított fel, és nevet adott neki: Eben Háézer – a segítség köve.
Az emberi agy hajlamos a „negativitási torzításra”: sokkal élénkebben emlékszünk a vereségeinkre, a kudarcainkra és a félelmeinkre, mint a győzelmeinkre. Ha jön a következő krízis, az elménk azonnal a múltbeli fájdalmakat kezdi el vetíteni és nem a múltbeli győzelmeket, hálaokokat.
Sámuel egy fizikai emlékeztetőt helyezett el a tájban. Amikor az izráeli földművesek később arra jártak, és ránéztek arra a kőre, nem a filiszteusok brutalitása jutott eszükbe, hanem az a pillanat, amikor az ég megdördült az érdekükben.
A héber szövegben az Ad-henah („Mindeddig”) kifejezés hordozza a lényeget. Ez a szó egyszerre néz hátra és előre.
Ez a kő nem egy lezárást jelölt. Nem azt mondta: „Vége, megvagyunk.” Hanem azt: „Isten hűsége kísért minket az indulástól egészen a mai napig.” Ez egy folyamatos jelen.
Vezetői szempontból Sámuel ezzel stabilitást teremtett. A Biblia azt mondja, hogy amíg Sámuel élt, az Örökkévaló keze ránehezedett a filiszteusokra. Emlékezz rá, hogy Saul király minden egyes csatát megnyert a filiszteusokkal szemben. Egyetlen csatát veszitett el, azt amelyik Sámuel próféta halála után történt és amiben maga Saul és fia életüket vesztették. Miért? Mert egy olyan nemzetet, amelyik tudja, ki segítette meg „mindeddig”, nem lehet megfélemlíteni. A hitelességük és az önbizalmuk nem a fegyvereikben volt, hanem az emlékezetükben.
Barátom, neked is szükséged van egy „Eben Háézerre”. Lehet, hogy most épp egy nehéz időszakon mész keresztül, vagy épp csak fellélegeztél egy csata után. Hajlamosak vagyunk a szabadulás után azonnal továbbrohanni, és elfelejteni, hogy ki rántott ki a gödörből.
Ha elfelejted Isten múltbeli hűségét, a jövőd tele lesz szorongással. De ha megállsz, és azt mondod: „Uram, nem tudom, mi vár rám holnap, de mindeddig megsegítettél”, akkor a félelem elveszíti az erejét.
Állíts ma egy szellemi kőoszlopot! Írd le egy füzetbe, meséld el a gyerekeidnek, vagy csak mondd ki hangosan: Isten hűséges volt hozzám a betegségben, a hiányban, a gyászban és a bizonytalanságban. Ha akkor ott volt, most is itt van. Amikor úgy tűnt, hogy mindenki a vesztemet akarja, Ő ott volt és az Ő oltalmában életet nyertem.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te nemcsak a távoli céljaim Istene vagy, hanem az utam minden egyes lépésének tanúja is. Köszönöm az „Eben Háézer” pillanatokat az életemben – azokat a helyzeteket, ahol emberi erővel nem tudtam volna továbblépni, de Te megsegítettél. Taníts meg megállni és hálát adni. Segíts, hogy ne a következő nehézségtől rettegjek, hanem a Te múltbeli hűségedre alapozva nézzek a jövőbe. Te vagy az én segítségem köve, ma is Beléd kapaszkodom. Jézus Krisztus nevében, Ámen.