A pénzügyi kezesség csapdája

Fiam, ne vállalj felelősséget más adósságáért! Ne tégy ígéretet, ne írj alá ilyen szerződést! Mert ígéreted csapdába ejt téged, s így saját szavaidnak fogságába esel.
Példabeszédek könyve 6. fejezet 1-2. versek



Barátom, elgondolkodtál már azon, hogy miért hívják a modern jogban az aláírást „kötelezettségvállalásnak”?
A Biblia szerint, a meggondolatlan szó olyan, mint egy láthatatlan hurok, ami lassan szorul rá a torkodra.
Gyakran hisszük, hogy a „keresztényi szeretet” azt jelenti, hogy mindenre igent mondunk. Azt hisszük, jó emberek vagyunk, ha mások anyagi felelőtlenségét a saját vállunkra vesszük. De nézd meg jól az Igét: Isten nem az önzetlenség ellen beszél, hanem az ostoba kezesség vállalás ellen.
A történelem egyik legtanulságosabb példája Edward John Smith kapitányé, a Titanic parancsnokáé. Nem volt rossz ember, sőt, kiváló tengerész volt. De engedett a társasági nyomásnak és a „gyorsaság” ígéretének, figyelmen kívül hagyva a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket. Saját korábbi kijelentéseinek fogságába esett, miszerint ez a hajó elsüllyeszthetetlen. A túlzott magabiztosság és a határok figyelmen kívül hagyása nemcsak őt, hanem másokat is romlásba döntött.
Amikor valaki más adósságáért (legyen az anyagi, érzelmi vagy munkahelyi) felelősséget vállalsz anélkül, hogy Isten erre hívott volna, valójában Istent játszol. Azt hiszed, te meg tudod menteni azt, akinek talán éppen a „szűk esztendőkre” lenne szüksége ahhoz, hogy megtérjen és felelősséget tanuljon.
Isten nem akarja, hogy mások adósságának rabszolgája légy. Ő azt akarja, hogy a te „igened” igen legyen, a „nem”-ed pedig nem.
Ha ma úgy érzed, hogy „saját szavaid fogságában” vagy, vizsgáld meg: kinek akartál megfelelni?
Kinek az elvárása vált számodra fontosabbá, mint a józan ész és a bibliai bölcsesség?
Ne feledd: Jézus Krisztus kifizette a te legnagyobb adósságodat a kereszten, hogy te szabadon járhass. Ne gyárts magadnak újabb börtönöket emberi elvárásokból! A bölcsesség ott kezdődik, hogy felismerjük a határainkat, és merjük azt mondani: „Szeretlek, imádkozom érted, de ezt a terhet nem hordozhatom helyetted, mert ez a te utad Istennel.”
Lépj ki ma a megfelelés kényszeréből a krisztusi szabadságba!

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te nemcsak a szívem szándékait ismered, hanem a határaimat is. Te vagy az, aki a kereszten kifizetted a legfőbb adósságot, amit én soha nem tudtam volna megadni, és ezzel valódi szabadságra hívtál. Bocsásd meg, amikor a büszkeségem, a megfelelési kényszerem vagy a meggondolatlanságom miatt olyan terheket vettem magamra, amiket nem Te szántál nekem. Kérlek, adj bölcsességet, hogy felismerjem a „madarász hálóját”, és legyen bátorságom nemet mondani ott, ahol az én „igenem” csak béklyót jelentene nekem és felelőtlenséget a másiknak. Oldozd fel a szavaim kötéseit, és taníts meg úgy gazdálkodni az ígéreteimmel, hogy azok ne börtönbe zárjanak, hanem az Te dicsőségedet szolgálják. Vezess ma is a Te világosságodban, hogy a lépteim biztosak, a szavaim pedig igazak legyenek. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A szép szavak csapdája

Mert az idegen asszony ajka, mint a méz, szája sima és hívogató, de végül keserűséget okoz, mint az üröm, éles fájdalmat, mint a kétélű kard. Léptei a halál felé vezetnek téged, lábai a halottak országába vezető úton járnak. Ne kövesd őt, mert nem az élet útján jár, hanem tekervényes utakon, de észre sem veszed. Példabeszédek könyve 5. fejezet 3-6. versek



Amikor a Példabeszédek könyvét olvassuk, a héber szöveg (ishah zarah) egyértelmű: a házasságtörő nőről beszél, aki kívül áll a házasság szövetségén. Arról a nőről vagy férfiról, aki más házastársa. A fenti szakasz nem egy absztrakt életvezetési tanács, hanem egy kőkemény figyelmeztetés a szexuális bűn természetéről.
A kísértés soha nem a pusztítással kezdődik. A pszichológia „dopamin-löketnek” hívja azt a pillanatot, amikor a „mézes ajkak” elismerése, a tiltott flört izgalma vagy a „sima szavak” okozta vágy elhomályosítja az ítélőképességet. A Biblia azt mondja: „észre sem veszed”. Ez a legfélelmetesebb. Az ember ilyenkor egyfajta kognitív disszonanciába kerül: tudja, mi a helyes, de az érzelmi és testi vágy olyan „tekervényes utakra” viszi, ahol megmagyarázza magának, hogy „ez nekem jár”, vagy „úgysem tudja meg senki”.
Gondoljunk Dávid királyra. Egy ember, aki ismerte Isten szívét, mégis, egyetlen pillantás Betsabéra elegendő volt ahhoz, hogy elinduljon a lejtőn. A méz édes volt: a vágy beteljesülése. De mi követte? Hazugság, manipuláció, és végül gyilkosság. Dávid nem vette észre, hogy a léptei a halál felé vezetnek, amíg Nátán próféta elé nem állt. A „kétélű kard” (héberül cherev pifijot) nemcsak a fájdalmat jelzi, hanem a kettős csapást: elvágja a kapcsolatot Istennel, és tönkreteszi a földi békességet.
Salamon király édesapja Dávid és édesanyja Betsabé történetéből is tudta milyen rettenetes pusztítást tud okozni a házasságon kívüli szexuális kapcsolat.
Ha tudod, hogy a „száj simasága” (a digitális flört, a munkahelyi kétértelmű viccek, a magányos éjszakai böngészés) csapda, ne menj a közelébe! A Példabeszédek nem azt mondja, hogy légy erős a kísértésben, hanem azt: „Ne kövesd őt... messze kerüld el az ajtaját!” (Péld 5:8).
A héber gondolkodásban a hűség nem csupán a tiltás betartása, hanem a szövetségben való gyönyörködés. A parancsolat nem azért van, hogy ellopja az örömödet, hanem hogy megvédje az életedet. A paráznaság ígérete szabadság, de a vége rabság. Isten útja a fegyelem, de a vége az élet.
Salamon király törvényesen vehetett magának annyi feleséget és másodfeleséget, amennyit csak akart. Ehhez megvolt a vagyona is. Ő 1000 nőt vett feleségül. Élete végefelé azonban rájött, hogy ebben keresni a boldogságot egyszerűen értelmetlen.
Egy olyan világban élünk, ahol a keresztény emberek egy része jóllehet tudják ismerőseik, rokonaik, környezetük példájából, hogy a szexuális erkölcstelenség és a hűtlenség fájdalmat és szenvedést hoz, de mégis úgy döntenek, hogy ők is "belekóstolnak" ugyanabba a méregbe és viselik az ebből fakadó szenvedést.
Isten kegyelme ma is kínál egy kiutat. Ő nemcsak vádol a „kétélű karddal”, hanem sebet kötöz és erőt ad a tiszta újrakezdéshez. Válaszd az élet útját, bármilyen csábító is a méz a másik oldalon!


IMA: Uram, hálát adok a Te Igédért, amely nemcsak simogat, hanem mint az éles kard, behatol a szívem legrejtettebb zugaiba is. Köszönöm, hogy szeretetből figyelmeztetsz: a bűn édessége csak pillanatnyi, de a pusztítása maradandó. Köszönöm, hogy világossá teszed ma a számomra: aki a bűnt választja, a szenvedést választja.
Bocsásd meg, ha hagytam, hogy a „mézes szavak”, a tiltott vágyak vagy a szemem kívánsága elhomályosítsa a látásomat. Tisztíts meg a szexuális bűn, hűtlenség minden formájától, és adj nekem tiszta szívet, amely hűséges marad a Veled és a társammal kötött szövetséghez.
Kérlek, adj bölcsességet és erőt, hogy ne csak felismerjem a „tekervényes utakat”, hanem legyen bátorságom megállni és visszafordulni róluk. Segíts, hogy ne bízzam a saját erőmben, hanem a Te Szent Szellemed vezessen az élet útján. Erősítsd meg bennem az integritást, hogy az életem minden területe – a rejtett gondolataim és a nyilvános tetteim is – a Te dicsőségedet hirdessék. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Őrízd az életed forrását!

Mindennél jobban őrizd a szívedet, mert abból fakad az élet forrása!
Példabeszédek könyve 4. fejezet 23. vers



A történelem egyik legkülönösebb ostroma nem egy hatalmas várfalnál, hanem egy apró vízműnél dőlt el. Kr. e. 539-ben a bevehetetlennek hitt Babilont nem a falak áttörésével foglalták el, hanem azzal, hogy az ostromlók elterelték az Eufrátesz folyó vizét. Amint a meder kiszáradt, a sereg egyszerűen besétált a városba a folyó medrén keresztül. A védelem ott bukott el, ahol senki sem számított rá.
Salamon király, amikor azt írja, hogy „őrizd a szívedet”, a héber mismár szót használja. Ez nem egy amolyan „figyelj oda egy kicsit” jellegű tanács. Ez a katonai őrség szava. Azt jelenti: állíts oda egy őrszemet, aki éjjel-nappal éber, mert a legfontosabb stratégiai pontod van veszélyben.
A bibliai gondolkodásban a szív (lév) nem csupán az érzelmek raktára. Ott lakik az akaratod, a döntéseid központja, az értelmed és a jellemed alapköve. Olyan ez, mint egy mélyen fekvő artézi kút. Ha a kút feje tiszta, az egész várost élteti. De ha valaki mérget önt a forrásba, hiába polírozod fényesre a csapokat a házadban, a víz, ami kijön rajtuk, halálos lesz.
A görög Újszövetségben ez az életforrás az ekszodosz zoész – az élet „kivezető útja”. Ez a te belső ökoszisztémád. Ha a szívedet elárasztja a keserűség, a félelem vagy az önzés, akkor az életed minden területe – a házasságod, a munkád, a szavaid – elkerülhetetlenül ezt a „vizet” fogja árasztani.
Hogyan legyél jó „gátőr”?
Válogasd meg a bemenetet! Amit ma nézel, olvasol és hallgatsz, az a holnapi gondolatvilágod nyersanyaga. Ne engedd, hogy a világ zaja és a cinizmus méreganyagokat szivárogtasson a kútfejedbe.
Tisztítsd a medret! A neheztelés olyan, mint a hordalék: ha nem takarítod ki időben, eltorlaszolja az öröm útját. A megbocsátás nem érzelmi kérdés, hanem higiéniai kényszer a szíved egészsége érdekében.
Hívd be az Igazi Forrást! Saját erőből senki sem tud tökéletes őrséget állítani. Szükséged van arra a Békességre, amely „megőrzi szíveteket és gondolataitokat” (Filippi 4:7). A görög phrourései szó itt ismét egy helyőrséget jelent, amely körbeveszi a várat.
Lehet, hogy ma ezer dologra kell figyelned: számlákra, határidőkre, mások elvárásaira. De ne feledd: a legfontosabb feladatod ma nem az, hogy a külvilágot rendben tartsd, hanem hogy megőrizd azt a belső csendet és tisztaságot, ahonnan az életed fakad. Ha a forrásod tiszta, a körülményeid sem tudnak kiszárítani.


IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy Te nemcsak a látható tetteimet nézed, hanem ismered szívem legmélyebb rezdüléseit is. Bocsásd meg, amikor hagytam, hogy a világ zaja, a keserűség vagy a felesleges aggódás megmérgezze a belső forrásomat.
Uram, kérlek, légy Te a legfőbb Őrszem az életem kapujában! Segíts felismernem a hordalékot, mielőtt elzárná az örömöm útját, és adj bölcsességet, hogy megválogassam, mit engedek be a gondolataimba. Tisztítsd meg szívemet a Te igazságoddal, hogy abból ne panasz és félelem, hanem élet, bátorítás és szeretet áradjon a környezetemre.
Átadjuk Neked ezt a napot, bízva abban, hogy a Te békességed, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szívünket és gondolatainkat Krisztus Jézusban. Ámen.

Amikor a gonoszság kenyérré válik

Ne lépj a gonoszok útjára, ne kövesd a gonosztevők példáját! Messze kerüld őket, közelükbe se menj,
fordíts hátat nekik, s menj tovább! Mert a gonoszok nem nyughatnak, amíg rosszat nem tehetnek, még aludni sem tudnak, ha valakit el nem gáncsolhatnak, gonoszság a kenyerük, erőszak az italuk.
Példabeszédek könyve 4. fejezet 14-17. versek (Egyszerű Fordítás)



Gondolkodtál már azon, miért van az, hogy bizonyos emberek jelenlétében egyszerűen mintha elszívnák az életerőd? Vannak közösségek és élethelyzetek, amelyek nem építenek, hanem módszeresen lebontanak. Salamon király által az Örökkévaló, a Példabeszédek könyvében nem csupán erkölcsi kiselőadást tart nekünk, hanem egy mély pszichológiai és spirituális diagnózist állít fel az emberi természetről.
A héber szöveg itt a resaim (gonoszok) szót használja, ami a gyökerét tekintve olyasvalakit jelöl, aki „nyughatatlan”, aki kiesett a belső egyensúlyából, és emiatt állandó mozgásban, zűrzavarban van. Olyan emberről van szó, akinek akár lehet valamiféle elméleti vallásos meggyőződése, egyházfelekezete, de a gyakorlati életvitelét tekintve figyelmek kívül hagyja Isten rendelkezéseit, cselekedeteivel kárt okoz másoknak és ebben győnyörűségét leli valamint megveti Krisztust, Isten megtestesült, mérhetetlen Szeretetét.
A fenti igeszakasz rávilágít, hogy a gonoszság nem csupán egy döntés lehet, hanem egy függőséggé is válhat.
Nézd meg jól a hasonlatot! A Biblia azt mondja, a gonoszság nekik kenyér, az erőszak pedig ital.
Fontos igazság, hogy amivel táplálod a lelkedet, azzá változol át.
Ha valaki keserűséggel, mások elgáncsolásával és folyamatos "dráma keltéssel" táplálkozik, az egy idő után a lételemévé válik. Olyan ez, mint a sós víz: minél többet iszol belőle, annál szomjasabb leszel.
Marcus Porcius Cato Maior (Kr. e. 234–149), ismertebb nevén Idősebb Cato, aki római államférfi volt, egy mondat által vált ismertté többek között: " minden beszédét azzal fejezte be: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam” (Egyébként úgy vélem, Karthágót el kell pusztítani).


Ez a fajta megszállottság, amely egyetlen romboló gondolat köré építi a saját belső világát, pontosan az a belső „nyughatatlanság”, amiről a Biblia beszél. Amikor a szívedet a rombolás vágya táplálja, elveszíted a képességet a pihenésre. „Még aludni sem tudnak” – mondja az Ige. A bűn rabszolgamunka, ami nem hagyja nyugodni a lelket.

Mit tanácsol a Szentírás? Nem azt mondja, hogy vitatkozz velük, vagy próbáld meg győzködni őket a saját pályájukon. Azt mondja: „Messze kerüld őket... fordíts hátat!”
Modern nyelven ezt úgy hívnánk: egészséges határok kijelölése. Vannak utak, amelyeken nem szabad elindulnod, mert az út jellege meghatározza a célállomást. Ha egy olyan csapathoz csatlakozol, ahol a gúny a közös nyelv és a másokon való átgázolás a siker mércéje, ne csodálkozz, ha a végén neked sem lesz nyugalmad, te is éhezni fogsz a békességre.
Isten nem azért tilt el ezektől az utaktól, mert korlátozni akarja a szabadságodat. Hanem azért, mert tudja, hogy a „gonoszság kenyere” nem lakat jól. Csak egyvalaki mondhatta el magáról teljes hitellel: „Én vagyok az élet kenyere” (János 6:35). Jézus Krisztus, a mi Megváltónk.
Míg a világ azt tanítja, hogy mások elgáncsolása árán jutsz előre, a Biblia arra hív, hogy a forrásodat máshol keresd.
Ma tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
Kikkel koptatom az utat nap mint nap?
Mivel táplálom a gondolataimat: mások hibáival vagy Isten ígéreteivel?
Van-e olyan „meghívás” az életemben, aminek ma egyszerűen csak hátat kellene fordítanom, hogy végre nyugodtan tudjak aludni?
Ne pazarold az életedet olyan utakra, amelyek a semmibe vezetnek. Fordulj meg, és járj az Igazság ösvényén, ahol nem az erőszak az ital, hanem az az élő víz, amely után soha többé nem szomjazol meg.

IMA: Mennyei Atyám!
Köszönöm, hogy Te nemcsak az utat mutatod meg nekem, hanem Te magad vagy az Út, az Igazság és az Élet. Megvallom Neked, hogy sokszor csábító a világ zaja, és néha könnyebbnek tűnik elindulni a harag, a pletyka vagy a másokon való átgázolás ösvényén. Bocsásd meg, ha olykor én is a „gonoszság kenyeréből” ettem, és hagytam, hogy a békétlenség megfosszon az álmomtól.
Uram, adj nekem éleslátást, hogy felismerjem a csapdákat, mielőtt belelépnék. Adj bátorságot a szívembe, hogy tudjak nemet mondani a méltatlan helyzetekre, és legyen erőm hátat fordítani annak, ami rombolja a lelkemet. Kérlek, tisztítsd meg az „étrendemet”: taníts meg arra, hogy a Te szavad legyen a mindennapi kenyerem, és a Te békességed az italom.
Vezess ma is az igazság ösvényein a Te nevedért, hogy ne gáncsoló, hanem felemelő ember lehessek ebben a világban. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A bölcsek öröksége: dicsőség

A bölcsek dicsőséget örökölnek, a magabiztos ostobák pedig megszégyenülnek.
Példabeszédek könyve 3. fejezet 35. vers



Gondoljunk csak a gyors sikerre épülő rendszerekre, ahol a hangosabb, a magabiztosabb, a látszólag okosabb ember tűnik nyerőnek. A televíziós show-k, a közösségi média trendjei mind azt sugallják, hogy a feltűnés, az azonnali elismerés a cél. De a történelem tele van olyan „villámkarrierekkel”, amelyek épp olyan gyorsan buktak el, ahogy felemelkedtek.
Mi a különbség a bölcsesség és az ostobaság között ebben a kontextusban? Nem az intelligenciáról van szó, nem a lexikális tudásról, hanem a szív bölcsességéről. A bölcs ember az, aki tudja, hogy vannak dolgok, amik nagyobbak nála, és vannak igazságok, amik az idő próbáját is kiállják. A magabiztos ostoba viszont azt hiszi, hogy minden válasz benne van, és nincs szüksége másra, még Istenre sem. Olyan ez, mint a hajóskapitány, aki teli vitorlával száguld a viharba, mert biztos a saját tudásában, anélkül, hogy meghallgatná a tapasztalt tengerészek figyelmeztetéseit.
A dicsőség, amit a bölcsek örökölnek, nem a taps és az ujjongás, hanem az Isten előtti elismerés és az az örökség, amit a gyermekeikre, a közösségükre hagynak. Ez a dicsőség nem a címlapokon jelenik meg, hanem a szívekben él tovább. Ezzel szemben a magabiztos ostoba hiába gyűjti össze a földi javakat vagy a pillanatnyi népszerűséget, a végén üres kézzel, megszégyenülten marad. Az ő „sikere” olyan, mint egy homokra épült palota, ami az első áradásnál összeomlik.
Napjainkban könnyű beleesni abba a csapdába, hogy a „gyors megoldások” és a „hangos vélemények” után fussunk. De emlékezzünk arra, hogy Isten nem a harsány szavakat, hanem a bölcs szívet áldja meg. A bölcsesség nem elszigeteltség, hanem a másoktól való tanulás, a hallgatás és a türelem képessége. Az igazi dicsőség a jellemből fakad, abból a belső tartásból, ami Isten Igéjében gyökerezik. Élj úgy ma, hogy ne a pillanatnyi elismerés, hanem az örök dicsőség legyen a célod!

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te bölcsességet adsz azoknak, akik keresik. Bocsásd meg, ha olykor elcsábított a világ zajos ígérete, és a gyors, felületes siker után futottam. Kérlek, adj nekem szívet, ami hallgat Rád, és adj nekem alázatot, hogy felismerjem a bölcsességet, bárhol is találjam. Segíts, hogy ne a saját magabiztosságomban bízzak, hanem a Te örök igazságaidban. Hadd éljem úgy az életem, hogy a végén ne szégyen, hanem a Te dicsőséged várjon rám Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A láthatatlan emelkedő: ahol a mélység valójában magasság

Az Örökkévaló megalázza azt, aki másokat megaláz, de jóindulattal van az alázatosak iránt.
Példabeszédek könyve 3. fejezet 34. vers



Gyakran gondoljuk úgy, hogy a világ egy óriási piramis, ahol az jut feljebb, aki képes mások vállára taposni. A történelemkönyvek tele vannak olyan hódítókkal és hatalmasságokkal, akik azt hitték, az ő nagyságuk mások kicsinyítéséből fakad. Gondoljunk csak a büszke hajóskapitányokra, akik a viharban nem a tenger erejét tisztelték, hanem a saját technológiájukban bíztak – egészen addig a pillanatig, amíg a hullámok emlékeztették őket a törékenységükre.
A pszichológia ismeri a „kompenzáció” fogalmát: aki másokat lefelé nyom, az általában a saját belső bizonytalanságát próbálja palástolni. Az igazi vezető azonban tudja, hogy a tekintély nem abból fakad, hogy hány embert tartunk magunk alatt, hanem abból, hogy hány embert tudunk felemelni. Isten országában a gravitáció fordítva működik: aki lefelé hajol, az emelkedik fel a legmagasabbra.
A történelem egyik legmeghatározóbb alakja, Abraham Lincoln egyszer azt mondta: „Majdnem minden ember elviseli a szerencsétlenséget, de ha meg akarod ismerni egy ember jellemét, adj neki hatalmat.” Amikor hatalmat kapsz – legyen az egy munkahelyi pozíció, családfői szerep vagy akár csak egy hangosabb szó egy vitában –, két utat választhatsz. Használhatod arra, hogy másokat kicsinyíts, vagy arra, hogy Isten jóindulatának csatornája legyél.
Az alázat nem gyengeséget jelent, és nem is azt, hogy kevesebbnek látod magad, mint aki vagy. Az alázat valójában önfeledtség. Amikor nem azzal vagy elfoglalva, hogy mekkora a te árnyékod, Isten elkezdheti rajtad keresztül árasztani az Ő fényét. Az „alázatosak iránti jóindulat” nem egy egyszeri jutalom, hanem egy állandó, nyitott ajtó Isten kegyelméhez. Aki nem tartja magát túl sokra, abba Isten bele tudja tölteni az Ő mindenségét. Ne félj ma kicsi lenni. Ne félj elismerni, ha hibáztál, és ne félj átengedni az elsőséget másnak. Mert abban a pillanatban, amikor te visszalépsz, Isten tesz egy lépést előre az életedben.


IMA: Uram, köszönöm, hogy Te nem a büszkeségemet, hanem a nyitott szívemet keresed. Kérlek, őrizz meg attól a kísértéstől, hogy mások fölé kerekedve keressem a biztonságomat. Adj nekem igazi, krisztusi alázatot, amely nem fél kicsivé válni, hogy Te nagy lehess az életemben. Hadd legyen az otthonom és a környezetem olyan hely, ahol nem a gőg, hanem a Te jóindulatod uralkodik. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Ne irigyeld a gonosztevők "sikereit"

Ne irigyeld, aki erőszakos, s ne kövesd a példáját soha, mert az Örökkévaló utálja a gonoszokat, de az igazakat bizalmába fogadja! Az Örökkévaló megátkozza a gonosz ember családját, de megáldja az igazak otthonát. Példabeszédek könyve 3. fejezet 31-33. versek



Vannak pillanatok, amikor az igazságtalanság nemcsak bosszantó, hanem egyenesen „kifizetődőnek” tűnik. Nézzük a híradásokat, a közösségi médiát, vagy akár a saját környezetünket, és azt látjuk, hogy a könyöklők, a hangoskodók és az erőszakosak látszólag gyorsabban haladnak.
Az erőszak – legyen az fizikai, verbális vagy érzelmi – mindig egyfajta rövidzárlat. Aki erőszakos, az valójában türelmetlen: nem akarja kivárni Isten idejét, ezért maga ragadja magához az irányítást. De figyeljük meg a különbséget! Az Ige azt mondja, hogy Isten az igazakat a bizalmába fogadja. Ez a héber eredetiben egy olyan intim közelséget jelent, mint amikor barátok bizalmasan összhajolnak, hogy megosszák titkaikat. Lehet, hogy ma úgy érzed, lemaradsz, mert nem vagy hajlandó „játszani a játékot”. Lehet, hogy a tisztességed miatt lassabb a karriered, vagy szerényebb az otthonod. De ne feledd: az erőszak hatalma olyan, mint a nád, ami magasra nő, de az első vihar kettétöri. Az igazság útja pedig olyan, mint a tölgyé: lassú, de évszázadokig áll.
Isten nemcsak a te életedet nézi, hanem az „otthonodat” is. Az áldás nem a falak vastagságában van, hanem abban a békességben, amit nem lehet pénzért megvenni, és amit az erőszak soha nem tud birtokolni. Maradj meg az igazságban, mert Isten bizalma a legnagyobb tőke, amivel egy ember rendelkezhet.

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te nem a hangerőt és a könyököket nézed, hanem a szív tisztaságát. Bocsásd meg, ha olykor megirigyeltem azokat, akik gátlástalansággal értek el sikereket. Adj nekem türelmet és tartást, hogy ne a világ módszereit másoljam, hanem a Te jelenlétedben keressek biztonságot. Áldd meg az otthonomat és a szeretteimet, hogy a mi házunk ne csak egy épület, hanem a Te békességed szigete legyen. Jézus Krisztus nevében, Ámen.