A 3 kegyelmi óra

Körülbelül három óra múlva odament Anániás felesége is, aki még nem tudta, mi történt. Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyi pénzért adtátok el azt a földet?” „Igen, ennyiért” — válaszolta az asszony. Péter ezt mondta neki: „Miért egyeztetek meg a férjeddel abban, hogy próbára teszitek az Úr Szellemét? Nézz oda! Ott jönnek, akik épp az előbb temették el a férjedet, és téged is kivisznek innen!” Ebben a pillanatban az asszony is holtan esett össze Péter lába előtt. Amikor a fiatalok bejöttek és látták, hogy Szafira meghalt, őt is kivitték, és a férje mellé temették. Ezért az egész gyülekezet nagyon megrettent, és mindazok is, akik hallottak az esetről.
Apostolok Cselekedetei 5. fejezet 7-11. versek



1982 januárjában az Air Florida 90-es járata Washingtonban a Potomac folyó jeges vizébe csapódott. A feketedoboz felvételeinek utólagos elemzése sokkolta a repülésügyi szakértőket. A másodpilóta a felszállás előtt és közben négyszer is jelezte, hogy a műszerek szerint valami nincs rendben, és a szárnyakon jégréteg alakult ki. A kapitány azonban – bízva a saját tapasztalatában – mindannyiszor leintette őt. A másodpilóta, ahelyett, hogy radikálisan átvette volna az irányítást vagy határozottan leállította volna a folyamatot, a hibás döntés és a hamis hűség csapdájába esett. Elhallgatott, és követte a kapitányt a halálba. A repüléspszichológia ezt a tragédiát a mai napig a „rosszul értelmezett hűség” mintapéldájaként oktatja: amikor a forgatókönyvhöz való hűség felülírja a túlélési ösztönt és a nyilvánvaló valóságot.
A mai Igénkben egy pontosan ugyanilyen lelki és kapcsolati repülőgép-szerencsétlenség második felét látjuk kibontakozni. Anániás már halott, de a dráma még nem ért véget. Szafira három órával később lép be a terembe.
Ez a három óra nem csupán egy időintervallum. Ez a három óra Szafira kegyelmi ideje volt. Három óra hosszat egyedül volt a gondolataival. Volt ideje mérlegelni, volt ideje hallgatni a lelkiismeretére, volt ideje arra, hogy a Szent Szellem belső hangja felülbírálja a férjével kötött sötét egyezséget.
A lelkigondozásban újra és újra látjuk ezt. Isten szinte mindig biztosít egy idősávot a bűn eltervezése és a végső bukás között.
Ad egy éjszakát, mielőtt elküldenéd azt a bosszúálló e-mailt; ad néhány órát, mielőtt aláírnád azt a gyanús szerződést; ad egy csendes pillanatot az autóban, mielőtt belépnél abba az étterembe, ahol a házasságon kívüli partnereddel találkozol.Amikor Szafira belép, Péter apostol nem támad rá azonnal. Nem vádolja meg direkt módon. Ehelyett feltesz egy egyszerű, de pontos kérdést:
„Mondd meg nekem, ennyi pénzért adtátok el azt a földet?”
A rabbinikus jogban és a tórai tárgyalási struktúrában (Din) a bírónak kötelessége volt lehetőséget biztosítani a vádlottnak a beismerésre és a megtérésre (Tesuvá). Péter kérdése nem csapda, hanem egy utolsó, hatalmas menekülőút. Isten a tekintély képviselőjén keresztül felkínálja neki a tisztázás lehetőségét. Szafirának nem kellett volna teológiai értekezést tartania. Elég lett volna egyetlen őszinte mondat: „Nem, Péter. Valójában többért adtuk el, de megijedtünk, kapzsik voltunk, és eltitkoltuk a részét. Igaz, hogy a férjem volt a családfő, de nem kellett volna követnem őt ebben, hanem ki kellett volna tartanom Isten mellett. Bocsáss meg!” Ha ezt kimondja, a történelem menete megváltozik.
De Szafira válasza rövid, száraz és megalkuvó: „Igen, ennyiért.”
Miért mondja ezt? Mert a hamis hűség csapdájában van. Azt hitte, hogy ha hűséges marad a férjével kötött titkos megállapodáshoz, azzal a házasságát és a családját védi.
A lelkigondozás is ismeri ezt a torzulást: amikor a házastársak rossszul értelmezett hűségből együtt süllyednek el a bűnben, ahelyett, hogy az igazság által megmentenék egymást.
Egy nő jut eszembe, akik járt néha a gyülekezetbe, de a döntést mindig hárította. Nem akarta elkötelezni magát Krisztus mellett. Egy idő után már ritkábban jött és rákérdeztem miért... Ő ártatlan szemekkel azt mondta: Sajnos az elvetemült férjem nem engedi, pedig olyan szívesen jönnék."
Telt-múlt az idő és egy ünnepi alkalommal meglepődve láttam, hogy a férj és a feleség is eljött. Már rég akartam beszélni a férfival gondoltam itt az alkalom. Megismerkedtünk majd félrevontam és diszkréten megkérdeztem tőle: Mi lenne, ha te is gyakrabban jönnél a gyülekezetbe? Magad is láthatod, hogy itt nem elmebetegek vannak, hanem Istent kereső emberek. Jöhetnétek a feleségeddel együtt. A férfi ártatlan szemekkel rám nézett és azt mondta:
" Jönnék én szívesen, de az az elvetemült feleségem nem engedi." Megértettem, hogy ők valójában egymás számára biztosítottak jó kifogást arra, hogy miért nem jönnek gyülekezetbe és szó sem volt arról, hogy lebeszélték volna egymást erről. Egyszerűen nem akartak eljönni és ezzel a hazugsággal védték be egymást. Pedig őszintén közölhették volna, hogy nem akarnak gyakrabban részt venni a gyülekezeti alkalmakon.
Az igazi, krisztusi szerelem nem asszisztál a társ önpusztításához. Ha a házastársad, a barátod vagy az üzlettársad szakadék felé rohan, a legnagyobb szeretet nem az, hogy vele együtt ugrasz le, hanem az, hogy megfogod a kabátját, és azt mondod: „Megállj, ez a halálba vezet!”
Ha pedig minden erőfeszítésed ellenére sem tudod megakadályozni az önpusztítását, rádöbbensz, hogy nem segítesz neki, ha te is vele együtt ugrasz a szakadékba.
A héber gondolkodásban az Isten Szellemének megkísértése (Nassot et Hasem) a pusztai vándorlásra utal, amikor Izrael népe úgy viselkedett, mintha Isten nem látná az ő rejtett elégedetlenségüket és bűneiket. Anániás és Szafira azt hitték, hogy a Szent Szellem csak egy vak, személytelen energia a gyülekezetben, amit vallásos színjátékkal manipulálni lehet. Elfelejtették, hogy a Szentlélek a Mindenható Isten szeme és szíve.

Szafira azonnal összeesik, és a férje mellé temetik. A történet befejezése pedig bemutatja a gyülekezet reakcióját: „Ezért az egész gyülekezet nagyon megrettent, és mindazok is, akik hallottak az esetről.”
Amikor egy közösségben, egy családban vagy egy életben megszűnik a bűnnel való viccelődés, és az emberek megértik, hogy az Istennel való kapcsolatnak tétje van. Az ébredés nem ott kezdődik, ahol a szórakoztatás és a kényelem a maximumon van, hanem ott, ahol visszatér az Isten szentsége iránti mély, térdre kényszerítő tisztelet.
Ma neked is szól ez az üzenet. Lehet, hogy benne vagy egy olyan „közös forgatókönyvben”, egy olyan titokban, egy olyan családi vagy üzleti mintában, ami a sötétségre épül. Talán azt gondolod, hogy a hűség miatt köteles vagy fenntartani a látszatot, védeni a hazugságot, és együtt menetelni a bukás felé a többiekkel.
Isten ma megállít a kapuban, és felteszi a kérdést: „Valóban így vannak a dolgok az életedben? Valóban tiszta az a forrás?”
Ne várd meg, amíg a háromórás kegyelmi időd lejár! Ne várd meg, amíg a rendszered teljesen összeomlik! Merd megtörni a sötét szövetségeket, merd kimondani az igazságot, még akkor is, ha az első pillanatban fájdalmas vagy kényelmetlen. Isten nem azért hív megalkuvás nélküli őszinteségre, hogy eltemessen, hanem azért, hogy az igazság által megszabadítson és életben tartson.

IMA:Szent és Mindenható Atyám! Megrendült szívvel állok meg a Te szentséged és igazságod előtt. Köszönöm, hogy Te mindig biztosítasz számomra menekülőutat, és a Te Szent Szellemed hűségesen figyelmeztet, mielőtt a végzetes lépést megtenném. Uram, bocsásd meg, ha valaha is fontosabb volt számomra az embereknek való megfelelés, a hamis hűség vagy a látszat védelme, mint a Te tiszta igazságod. Tudom, értem, hogy elsősorban Te vagy az én családom, társam és örökségem. Csak a Krisztus iránti hűségem lehet megkérdőjelezhetetlen. Ma megtörök minden olyan rejtett paktumot és hazugságot az életemben, a munkámban vagy a kapcsolataimban, ami nem Tőled van. Adj nekem bátorságot kimondani a valóságot! Ápold és őrizd meg bennem az Istenfélelem szent tüzét, hogy a házasságom, a családom és a mindennapi döntéseim a Te szentségedet és dicsőségedet tükrözzék. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Amikor lehull a lepel

Péter azonban ezt mondta neki: „Anániás, hogyan foglalhatta el a Sátán ennyire a szívedet? Megpróbáltad becsapni a Szent Szellemet, és félretettél magadnak az eladott föld árából! Hát nem a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte kaptál? Hogyan jutott ilyesmi az eszedbe? Hiszen ezzel Istennek hazudtál, nem embereknek!” Amikor ezt Anániás meghallotta, azonnal összeesett és meghalt. Akik csak hallották ezt az esetet, nagyon megrettentek. Majd a fiatalok betakarták a holttestet, kivitték és eltemették. Apostolok Cselekedetei 5. fejezet 3-6. fejezet




A számítógépek és Internet világában létezik egy jelenség, amit „trójai programnak” neveznek. Ez a kártékony program soha nem nyers erőszakkal töri át a számítógépes rendszer tűzfalát. Ellenkezőleg: rendkívül hasznosnak, ártatlannak, sőt, kifejezetten vonzónak mutatja magát. Egy ingyenes játéknak, egy frissítésnek vagy egy hasznos alkalmazásnak álcázza magát. A felhasználó önként és dalolva nyit neki ajtót, rákattint a letöltésre, és beengedi a rendszer legbelső magjába. Amint bent van, a trójai program csendben átveszi az irányítást a háttérfolyamatok felett, adatokat szivárogtat ki, és zsarolhatóvá teszi az egész rendszert. Kívülről úgy tűnik, a gép tökéletesen működik – de a háttérben már egy idegen hatalom futtatja a kódjait.
A mai Igénk egy lelki értelemben vett trójai program pusztítását mutatja be, méghozzá a legnyersebb, leginkább kijózanító formában.
Anániás és felesége, Szafira egy sikeres eladás után hoznak egy komoly összeget a gyülekezet közös kasszájába. Kívülről nézve ez egy gyönyörű, nagylelkű, mélyen lelki cselekedet. De Péter apostol szemei előtt hirtelen lehull a lepel a látszatról.
Mivel Anániás adja át az adományt, Péteren keresztül Isten előbb hozzá szól.
„Anániás, hogyan foglalhatta el a Sátán ennyire a szívedet? Megpróbáltad becsapni a Szent Szellemet...”
Az eredeti görög szövegben a „hogyan foglalhatta el” kifejezés helyén az eplérōsen szó áll, ami azt jelenti: teljesen megtölteni. Ugyanezt a szót használja az Újszövetség arra, amikor a hívők betöltekeznek Szent Szellemmel. Ez félelmetes. Anániás nem volt megszállott a szó klasszikus értelmében; ő egyszerűen engedte, hogy a szívét egy másik jelenlét, egy másik motiváció töltse meg, miközben a külső mázat meghagyta kereszténynek.
Péter azonnal tisztázza a helyzet jogi és gazdasági hátterét, és ezzel elvág minden modern kifogást: „Hát nem a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte kaptál?”
Isten nem vezetett be kötelező kommunizmust a jeruzsálemi gyülekezetben. Senki nem kényszerítette őt arra, hogy eladja a földjét. Ha megtartja az egészet, szent maradt volna. Ha a felét hozza el, és azt mondja: „Testvérek, a felét megtartottam a családomnak, a másik felét odaadom a szegényeknek”, az egész közösség dicsérte volna Istent azért, mert ezt elvégezte a Szentlélek Anániásban és Safírában.
Anániás bűne nem az volt, hogy megtartotta az eladott telek árának egy részét, hanem az, hogy már annyira lenézte Isten, hogy azt hitte nem több a hatalma, mint egy élettelen bálványszobornak, amelyet úgy csapsz be ahogy csak akarsz és nem lesz semmilyen következménye.
A Szentlélekkel játszani azonban a világ legveszélyesebb vállalkozása.
Meg akarta venni a „szuper-lelki, cselekedetei által is igazolt kipróbált hitű, mindent feláldozó érett hívő” társadalmi megbecsülését, de akciósan Úgy tekintett erre, mintha csak egy pár napon belül szalámi lett volna az áruház polcán, amit leáraztak, mert eddig nem kellett senkinek. A teljes elismertséget akarta, de csak részleges áldozatot hozott érte. Ez a lelki kettősség – amikor a belső valóságunk köszönőviszonyban sincs a külső, jól megalkotott vallásos profilunkkal.
mikor Anániás szembesül a valósággal, nem kap második esélyt. Azonnal összeesik és meghal. Modern, érzékeny fülünknek ez a történet rendkívül ijesztő és kemény. Azt kérdezzük: Hol van itt a kegyelem? Miért kellett meghalnia egy kis hazugságért?
Hogy ezt megértsük, vissza kell nyúlnunk Mózes könyveihez. Amikor a sivatagban felépült az első Szent Sátor, és a papság megkezdte a szolgálatát, Áron fiai, Nádáb és Abíhú „idegen tüzet” vittek az Úr elé – egy saját maguk által kreált liturgiát. Azonnal meghaltak (Mózes harmadik könyve 10. fejezet). Miért?
Mert egy új szellemi korszak kezdetén, az alapok letételénél a rendszerszintű képmutatás iránti tolerancia nulla.
Ha Isten engedi, hogy az őskeresztény gyülekezet alapjaiba beépüljön a hazugság, a manipuláció és a kétszínűség, az ébredés még azelőtt elhalt volna, hogy elhagyja Jeruzsálemet. A gyülekezet belső ereje az átláthatóságban, a szentségre való törekvésben és az igazságban rejlett.
Anániás halála nem Isten kegyetlensége volt, hanem egy szent karantén, amellyel megvédte a közösséget a belső rothadástól. „Akik csak hallották ezt az esetet, nagyon megrettentek.” Ez a félelem nem a mai értelemben vett rettegés volt, hanem a Jirat Hasem – az Isten szentsége iránti mély, kijózanító tisztelet.
Ez a történet ma arra hív minket, hogy futtassunk le egy belső vírusirtót a saját életünkben. Olyan kultúrában élünk, ahol a látszat minden. A közösségi médiában, a munkahelyünkön, sőt a gyülekezeti életünkben is mesterei lettünk annak, hogy a legszebb arcunkat mutassuk.
De az Isten nem a profilképedet nézi. Ő a háttérfolyamataidat figyeli.
Hiába hozol létre egy sikeres üzleti vállalkozást, ha a zárt ajtók mögött, a könyvelésben hazugságok és mások megkárosítása rejtőzik.
Hiába mutatsz a gyülekezetben vagy a barátok előtt egy mintaszerű, harmonikus házasságot, ha otthon, a négy fal között a sötét hallgatás, a keserűség vagy a rejtett függőségek uralkodnak. Hiába beszélsz gyönyörű, teológiailag pontos szavakkal, ha a szíved mélyén megtartottál egy szobát a haragnak, az önzésnek vagy a gőgnek.
Péter azt mondja: „Hiszen ezzel Istennek hazudtál, nem embereknek!” Nem lehet Istent kijátszani. Ő nem a tökéletességedet kéri tőled – hiszen tudja, hogy porból vagyunk. Ő a valóságodat kéri. Isten közelebb lép a bűnbánó, összetört, de őszinte vámszedőhöz, mint a hibátlanul teljesítő, de belül üres, színlelő vallásos emberhez. Merd elengedni a látszatot! Merd kinyitni a szíved legrejtettebb zugait is az Ő szent fénysugara előtt, mert Isten nem azért akar szembesíteni a rejtett dolgaiddal, hogy elpusztítson, hanem azért, hogy megszabadítson, és valódi, megingathatatlan alapra helyezze az életedet.


IMA: Szent és Igaz Istenem, aki a szíveket és a veséket vizsgálod! Megállok előtted ezen a mai napon, és kérem a Te Szent Szellemedet, hogy világítsa át lényem legmélyebb belső szobáit is. Uram, bocsásd meg, amikor fontosabb volt számomra az emberek elismerése, az, amit gondolnak vagy mondanak rólam és a látszat, mint a valódi, tiszta szentség. Megvallom, hogy sokszor próbáltam alkudozni Veled, megtartva magamnak területeket, miközben kifelé az egészet neked szenteltnek mutattam. Tisztíts meg a képmutatás, a színlelés és az önigazolás minden formájától! Adj nekem tiszta, átlátható szívet a házasságomban, a munkámban és a hitemben egyaránt. Nem akarok trójai faló lenni a Te Királyságodban. Formálj át, és tölts be engem újra a Te igazságoddal és jelenléteddel, Jézus Krisztus nevében. Ámen.

A látszat ára

Volt egy Anániás nevű férfi, aki feleségével, Szafirával együtt eladta egyik földbirtokát. Az érte kapott pénz egy részét megtartotta magának, és ezt a felesége is tudta. A másik részt pedig elvitte, és átadta az apostoloknak. Apostolok Cselekedetei 5. fejezet 1-2. versek

A modern pszichológia jól ismeri az „imázsmenedzsment” csapdáját, amikor egy ember több energiát fektet a tisztának és sikeresnek tűnő homlokzat fenntartásába, mint a valódi belső alapozásba. Rettenetesen fárasztó dolog egy olyan verziót mutogatni magunkból a világnak, ami a valóságban nem létezik. A környezetünk tapsol a látszatnak, miközben a lélek legbelül lassan belehal a lelepleződéstől való rettegésbe.

Ez a belső szakadék nem modern találmány; pontosan ez a halálos kór fertőzte meg az első gyülekezetet is, közvetlenül annak legnagyobb spirituális győzelmei után.

A látszat ára: Mit titkolt el Anániás?

Miután Barnabás radikális nagylelkűséggel eladta a földjét és a teljes árat odaadta a közösségnek, joggal vívta ki a hívők tiszteletét. Anániás és Szafira is vágyott erre a spirituális elismerésre, de a vele járó teljes áldozatot már nem akarták megfizetni. Eladták a birtokot, de a vételár egy részét titokban félretették maguknak, miközben úgy tettek, mintha a teljes összeget hozták volna el.

Az eredeti újszövetségi szöveg itt egy nagyon súlyos görög kifejezést használ a „megtartotta magának” kifejezésre (nosphizomai), ami szó szerint sikkasztást jelent. Ugyanezt a szót használja az Ószövetség is, amikor Ákán titokban elásta a tiltott zsákmányt a sátra mélyére. Anániásék valódi bűne nem az anyagiasság volt, hiszen Péter apostol egyértelművé teszi, hogy a vagyon mindvégig az övék maradt, és szabadon rendelkezhettek vele.

A bűnük a vallásos színjáték volt. Az a kísérlet, hogy teljes odaszánást hazudjanak oda, ahol valójában megalkuvás és fél szív lakott.

A te életed, a te zárt ajtóid

Ez a történet húsbavágó tükör a mai napra, amely kérlelhetetlenül leleplezi a mi rejtett kompromisszumainkat is.

• Ott van a házasságokban, amikor a külvilág felé a tökéletes harmóniát hirdetjük, de otthon, a négy fal között jéghideg elutasításban élünk.

• Ott van a munkánkban, amikor magasztos elvekről beszélünk, de a háttérben gondolkodás nélkül csalunk vagy átlépünk másokon a saját hasznunkért.

• Ott van a magánéletünkben, amikor vasárnap teli torokból énekeljük az imádatot, de hétköznap megtartunk magunknak egy kényelmes, eltitkolt függőséget vagy bűnt.

Isten nem a hibátlan tökéletességedet követeli, hanem a kendőzetlen őszinteségedet. A megalkuvás elszívja a szellemi erőt az életedből, és a helyét állandó szorongással tölti meg. Nem tapasztalhatod meg Isten tiszta tüzét és jelenlétét úgy, hogy közben a szíved egy elzárt sarkában a saját csalásaidat őrizgeted.

Végezzünk ma egy radikális, mély önvizsgálatot, és beszélgessünk róla őszintén a kommentekben: Mi az az egyetlen dolog az életedben – egy szokás, egy döntés, egy sebezhetőség vagy egy eltitkolt igazság –, amit eddig görcsösen megpróbáltál szépnek vagy szentnek mutatni a környezeted felé, de legbelül tudod, hogy ideje lenne végre maszkok nélkül, teljesen letenni Isten elé?

Ima Szent és Igaz Istenem! Reszket a szívem, amikor meglátom, milyen könnyen belesétálok a látszatkereszténység csapdájába. Kérlek, tisztíts meg a képmutatás minden formájától, és törd össze bennem a vágyat, hogy többnek mutassam magam, mint ami valójában vagyok. Nem akarok felemás szívvel élni, titkos menekülőutakat fenntartani és meglopni a Te dicsőségedet. Adj nekem bátorságot a teljes őszinteséghez a négy fal között és a nyilvánosság előtt is, hogy az életem tiszta csatornája lehessen a Te erőidnek. Ámen.

Isten nagy ereje és kegyelme

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt. Senki semmi jószágát nem mondta magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt közöttük senki, mert akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, elhozták az eladott javak árát, és letették az apostolok lábai elé, azután elosztották egymás között, amint kinek-kinek szüksége volt rá.
József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el (ami azt jelenti, hogy Vigasztalás fia), Lévita, származása szerint ciprusi, neki mezője volt, eladta azt, a pénzt elhozta, és az apostolok lábai elé letette.
Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 32-36. versek

Az emberi történelem legnagyobb és legveszélyesebb illúziója egyetlen apró szócskába sűrűsödik: „Enyém”.

A modern pszichológia jól ismeri a „birtoklási hatást”: amint valami a tulajdonunkká válik, azonnal túlbecsüljük az értékét, és görcsösen ragaszkodni kezdünk hozzá. Kerítéseket építünk és privát birodalmakat biztosítunk be, miközben a lelkünk lassan éhen hal a magánytól a saját magunk által emelt várakban. A biztonság iránti görcsös vágyunk így válik végül a legszűkebb börtönünkké.

Az első században azonban történt valami, ami teljesen felrobbantotta ezt a túlélési ösztönt.

Amikor az őskeresztény gyülekezet tagjai rácsodálkoztak a feltámadás felfoghatatlan valóságára, a szívükben valami végérvényesen megváltozott. Az Apostolok Cselekedetei arról számol be, hogy a hívők sokaságának egy volt a szíve és a lelke, és senki sem mondta a vagyonát a magáénak. Ez nem egy felülről kényszerített gazdasági rendszer volt, hanem a belső szabadság spontán, megállíthatatlan robbanása.

A gyökerek: Miért mozdult meg a föld?

A zsidó gondolkodásban és a Tóra logikájában a föld mindig Istené maradt, az ember csupán ideiglenes sáfár volt rajta. Amikor ezek a hívők meglátták a feltámadott Krisztust, megértették, hogy ha a halál sem tarthatja fogva őket, akkor a földi javaknak sincs többé joguk uralkodni felettük. A radikális nagylelkűség nem a szabályok követéséből, hanem a radikális kegyelem megértéséből fakadt.

A Szentírás külön kiemeli Józsefet, akit az apostolok Barnabásnak, azaz a „Vasztalás fiának” neveztek el. Lévitaként a törvény szerint neki nem is lehetett volna saját öröksége Izraelben, ő mégis birtokolt egy mezőt Cipruson – talán azért, mert a bizonytalan időkben emberi módon be akarta biztosítani a jövőjét. Amikor azonban találkozott a Krisztusban megjelent kegyelemmel, eladta a földet, és a teljes árat letette az apostolok lába elé, felszámolva a saját maga által gyártott biztonsági hálót.

A te életed, a te harcod

Ez az üzenet valójában nem a bankszámládról szól, hanem a szíved trónjáról. A megalkuvó, erőtlen kereszténység ott kezdődik, amikor vasárnap boldogan odaadjuk a dicsőítésünket Istennek, de hétfő reggel már görcsösen markoljuk a saját életünk feletti kontrollt.

Mit védelmezel ma ennyire elszántan a házasságodban, a munkahelyeden vagy a belső harcaidban? A jogaidat? A magad igazát? A nehezen felépített tekintélyedet?

Amíg a saját biztonsági hálódat szövöd, addig nem fogod tapasztalni azt a „nagy erőt” és „kivételes kegyelmet”, ami az első gyülekezet életét jellemezte. Az igazi közösség és az átütő isteni jelenlét ott kezdődik, ahol lebontjuk a privát kis birodalmaink falait.

Nézzünk most mélyen önmagunkba, és beszélgessünk őszintén a kommentekben: Mi az az egyetlen dolog az életedben – legyen az egy anyagi javakhoz való ragaszkodás, egy eltitkolt seb, egy kapcsolat vagy a saját igazad –, amire eddig azt mondtad: „ez az enyém, ehhez senkinek sincs köze”, de érzed, hogy a visszatartása valójában gátolja a lelki szabadságodat?

Ima:  Mindenható Istenem, bocsásd meg, hogy oly gyakran a saját magam által épített várakban keresem a biztonságot, és nem a Te hűségedben. Törd össze bennem a birtoklás és a kontroll görcsös vágyát. Adj nekem olyan bátor és szabad szívet, mint amilyen Barnabásé volt, hogy ne csak a javaimat, de a jogaimat és a jövőmet is képes legyek letenni a Te lábaid elé. Hadd áradjon a Te nagy erőd és kegyelmed a mindennapjaimban. Ámen.

Az életet adó földrengés

Amikor befejezték az imádkozást, megremegett a föld, ahol összegyűltek, és betöltötte őket a Szent Szellem. Ezután továbbra is bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.
Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 31. vers



1940 novemberében a frissen átadott amerikai Tacoma Narrows híd egy mérsékelt erejű szélviharban hullámzani kezdett, majd néhány óra leforgása alatt darabokra tört és a folyóba zuhant. A mérnökök döbbenten álltak az eset előtt, hiszen a szerkezetet úgy tervezték, hogy ellenálljon a hatalmas viharoknak is. A katasztrófát nem egy fizikai robbanás vagy egy földrengés okozta, hanem egy láthatatlan jelenség: a mechanikai rezonancia. A szél lökési frekvenciája hajszálpontosan egybeesett a híd saját rezgésszámával. Amikor a láthatatlan áramlat és a látható anyag frekvenciája találkozott, az acél és a beton tehetetlenné vált. Megremegett és összeomlott.
Van egy pont a szellemi világban, amikor a láthatatlan Menny frekvenciája összeér a földön kiáltó emberek szívével. Ezt a pontot nem mérnökök számítják ki, hanem az őszinte, megalkuvás nélküli imádság hívja elő.
Az Apostolok Cselekedetei negyedik fejezetének csúcspontján pontosan egy ilyen természetfeletti rezonancia rázza meg a valóságot: „Amikor befejezték az imádkozást, megremegett a föld, ahol összegyűltek...”
A korabeli zsidó hallgatóság számára a föld megremegése (a héber rabbinikus irodalomban: Ra'ash) nem egy ijesztő természeti katasztrófát jelentett. Számukra ez a jelenség azonnal a Sínai-hegyi szövetségkötést idézte fel. Amikor az Örökkévaló leszállt a hegyre, hogy átadja a Tórát, a Szentírás azt mondja, hogy az egész hegy hevesen megrendült.
A próféták könyveiben a föld rengése mindig a Sekina, azaz Isten látható dicsőségének és közvetlen jelenlétének a védjegye volt.
Amikor az őskeresztény közösség befejezte az imát, Isten nem csupán egy belső, szubjektív békeérzetet adott nekik. Azzal, hogy megremegtette a szoba padlóját, Isten egy kozmikus pecsétet ütött a kérésükre. Mintha azt mondta volna:
„Hallottam a fenyegetéseket. Láttam a szanhedrin dühét. De az a szoba, ahol ti vagytok, az én felségterületem lett. A Sínai-hegy ereje most beköltözött a ti hétköznapi valóságotokba.”
Van egy mély, belső törvényszerűség ebben a történetben. Gyakran azt szeretnénk, hogy Isten a körülöttünk lévő világot, a gazdasági helyzetünket, a munkahelyi konfliktusainkat vagy a minket támadó emberek szívét rázza meg. Azt akarjuk, hogy a külső körülmények változzanak meg.
De az Isten módszertana más. Mielőtt megremegtetné a várost, előbb megremegteti a szobát, ahol ülsz.
Mit jelent ez? A földrengés fellazítja a talajt. Kimozdítja a helyéről azt, ami addig stabilnak tűnt. Amikor Isten Szent Szelleme betölt egy embert, ott az első dolog a belső struktúrák megrendülése.
Megremeg az irányításvágyad, amivel az életedet próbálod irányítani.
Megremegnek a rejtett félelmeid, a megfelelési kényszereid a kultúra elvárásaival szemben.
Megremeg az a hamis biztonságérzet, amit a pénzbe, a pozícióba vagy az emberi kapcsolatokba vetettél.
A betöltekezés nem egy kényelmes wellnes-élmény. A Szentlélek jelenléte szent feszültséget is hoz. Isten azért lazítja fel a belső alapjaidat, hogy a helyükre valami olyasmit építsen, ami megingathatatlan. Ha nem engeded, hogy a Szentlélek megremegtesse a magánéletedet, sosem lesz szellemi tekintélyed a külső viharokban.
Az Ige zárása mentes minden vallásos giccstől: „...és betöltötte őket a Szent Szellem. Ezután továbbra is bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.”
A modern kereszténység hajlamos arra, hogy a Szent Szellemmel való betöltekezést érzelmi hullámokban, libabőrben vagy eksztatikus élményekben mérje. Ezek a megélések csodálatosak lehetnek, de a Biblia szerint nem ez a végtermék.
A mennyei erő beáramlásának a legfőbb bizonyítéka a magatartásbeli változás. Az apostolok nem azért jöttek ki a szobából, hogy teológiai vitákat folytassanak a földrengés fokozatairól. Azért jöttek ki, hogy tegyék azt, amitől néhány órával korábban még eltiltották őket: beszélni.
A görög szöveg újra a parrhészia szót használja – azt a nyílt, megalkuvás nélküli, tiszta beszédet, amely nem kér elnézést a létezéséért.
Gondolj bele: a külső fenyegetés nem szűnt meg. Annás és Kajafás még mindig a helyén ült. A börtönőrök még mindig szolgálatban voltak. A politikai és vallási légkör semmit sem változott. Ami megváltozott, az az emberek belső kapacitása volt.
Lehet, hogy ma te is egy olyan élethelyzetben vagy, ahol sarokba akarnak szorítani. Talán a munkahelyeden kell képviselned a krisztusi etikát ott, ahol a csalás a norma. Talán a családodban vagy egyedül a hiteddel, és a környezeted hűvös cinizmusa vesz körül.
Ne a körülmények enyhüléséért könyörögj! Ne várj arra, hogy a világ tapsoljon a hitednek. Lépj be a belső szobádba, zárd be az ajtót, és hangold a szívedet a Menny frekvenciájára az imádságban. Amikor egy szív egybeolvad Isten akaratával, ott megszűnik a tehetetlenség. Engedd, hogy az Isten Szelleme átmossa a gondolataidat, talpra állítson, és olyan bátorsággal ruházzon fel, ami előtt a környezeted is kénytelen lesz megállni.
A föld ma is megremeghet körülötted – de nem azért, hogy elpusztítson, hanem azért, hogy felszabadítson.


IMA: Szuverén Mennyei Atyám, a mindenség Ura! Hálás vagyok azért az erőért, amely nem ebből a világból származik, de képes megrendíteni a látható valóságot. Megvallom, hogy sokszor a külső körülményeim megváltozására vártam, miközben a saját szívem volt kemény és hitetlen. Uram, ma átadom magam Neked. Engedem, hogy a Te Szent Szellemed megremegtesse a rejtett félelmeimet, a büszkeségemet és a megfelelési kényszereimet. Tisztíts meg és tölts be engem újra az eljövendő világ erejével! Adj nekem olyan belső tartást és szent bátorságot, amely nem hátrál meg a mindennapok kihívásaiban, a munkahelyemen vagy a kapcsolataimban. Hadd legyen az életem Isten megállíthatatlan üzenetévé ezen a mai napon is. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A krízis utáni első szó

Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a nép vezetői mondtak. A tanítványok, miután meghallgatták őket, egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez, és így imádkoztak: „Urunk, te teremtetted a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük van. Te mondtad a Szent Szellem által szolgádon, ősapánkon, Dávidon keresztül: »Miért kiabálnak dühösen a nemzetek? Miért készítenek Isten ellen terveket? Hiszen nem lesz azokból semmi! A föld királyai harcra készültek, a fejedelmek összefogtak az Örökkévaló és Messiása ellen.« Mert Jeruzsálemben valóban ez történt: Heródes, Poncius Pilátus, Izráel népe és a többi nemzetek mind összefogtak szent szolgád, Jézus ellen, akit te tettél Messiássá. Így együttesen meg is tették mindazt, amit te, Urunk, hatalmaddal és akaratoddal előre elhatároztál. Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted! Te pedig nyújtsd ki kezedet, gyógyítsd meg a betegeket, tegyél csodákat, és adj jeleket szent szolgádnak, Jézusnak neve által!” Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 23-30. versek



1741 áprilisában egy idősödő, megkeseredett zeneszerző céltalanul bolyongott London sötét utcáin. Néhány évvel korábban agyvérzést kapott, amiből csodával határos módon felépült, de a hitelezői a sarkában voltak, a karrierje romokban hevert, és a teljes megélhetését megsemmisülés fenyegette. Úgy érezte, a világ összefogott ellene, bezárult a kör, és nincs kiút.
Amikor hazatért a hideg szobájába, egy Charles Jennens nevű költő levélben küldött neki egy teológiai szöveggyűjteményt, amely a Biblia próféciáira épült. Az elgyötört ember leült a zongorájához, és huszonnégy napon át szinte enni és aludni is elfelejtett. Nem a saját nyomorúságára figyelt, nem a hitelezők fenyegetéseit számlálta, hanem tekintetét az Örökkévaló trónjára szegezte.
Ez a zeneszerző Georg Friedrich Händel volt, a kapott szövegekből pedig megszületett a világ legmeghatározóbb remekműve, a Messiás. Amikor a legnagyobb nyomás alatt volt, nem a menekülésért könyörgött, hanem valami olyat alkotott, ami előtt a mai napig királyok állnak fel tiszteletadásként.
Valami kísértetiesen hasonló, földöntúli dinamika robban be a mai Igénkben is. Pétert és Jánost épphogy szabadon engedte a főtanács. A fülükben még ott cseng a fenyegetés, a rendszer nyers erejének a hangja: „Ha még egyszer kiejtitek ezt a nevet, végrehajtjuk az ítéletet.”
Mit tesznek ezek az emberek a szabadulásuk első percében? Olyan leckét adnak nekünk, ami átírja a tehetetlenségünk törvényeit.
A szöveg egy mélyen emberi és pszichológiailag sokatmondó megjegyzéssel indít: „Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához...” Az eredeti görög kifejezés még pontosabb: „tous idious” – a sajátjaikhoz mentek.
Amikor krízis ér, amikor kapsz egy rossz orvosi leletet, egy felmondólevelet, vagy összecsapnak a fejed felett a hullámok a házasságodban, az első reakciód leleplezi, hova horgonyoztad le a lelkedet.
Van, aki a magányba menekül, és magára zárja az ajtót.
Van, aki a pletykába vagy a közösségi média véleményvezéreihez fut, hogy sajnáltassa magát.
Van, aki a függőségeihez menekül, hogy tompítsa a fájdalmat.
Az apostolok a szövetséges közösségbe mentek. Tudták, hogy a nyomás alatt lévő szénből csak akkor lesz gyémánt, ha a szerkezet egyben marad. Az első lépés a túlélés felé: ne maradj egyedül a fenyegetettségeddel!
A közösség reakciója zseniális. Nem kezdenek el pánikolni, nem szerveznek politikai tüntetést Annás és Kajafás ellen, és nem kezdenek el menekülési útvonalakat tervezni. Azt olvassuk: „egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez”.
És mi az első szavuk? „Urunk...” Az első szavukkal nem a problémát nagyítják fel, hanem Isten kormányzati pozícióját rögzítik a szívükben.
Ezután előveszik a 2. zsoltárt, és elkezdik átértelmezni a jelent. Azt mondják: „Uram, Dávid által megmondtad, hogy a királyok és fejedelmek összefognak ellened. Nézd meg: Heródes, Pilátus és a vallási elit valóban összefogtak Jézus ellen. De ezzel csak azt tették meg, amit a te kezed és akaratod előre elhatározott!”
Ez a legmagasabb szintű hitbeli intelligencia. Amit a világ összeesküvésnek, katasztrófának és a sötétség győzelmének lát, azt a hívő ember úgy nézi, mint Isten forgatókönyvének egy nehéz fejezetét. Pilátus és Heródes nem a sors urai voltak, hanem csupán mellékszereplők egy olyan drámában, aminek a végét az Isten már régen megírta.
Amikor megérted, hogy a téged érő támadások és nehézségek nem csúsztak ki Isten ellenőrzése alól, a pánik helyét átveszi a királyi békesség. Nem a körülményeid változnak meg először, hanem az akusztika: a fenyegetés zaja elnémul a Teremtő hangja mellett.
Ha mi írnánk ezt az imát, valószínűleg így hangzana: „Urunk, láttad, hogyan fenyegettek meg minket. Kérünk, építs körénk védőfalat, küldj angyali seregeket, csapd agyon Kajafást, és biztosíts nekünk kényelmes, békés életet.”

De a mennyei erőtől fűtött szív nem így imádkozik. Figyeld meg a kérésüket:
„Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted! Te pedig nyújtsd ki kezedet, gyógyítsd meg a betegeket...”
Nem a nyomás csökkentését kérik, hanem a belső kapacitásuk növelését! Nem azt kérik, hogy a vihar álljon el, hanem azt, hogy a bennük lévő tűz legyen forróbb, mint a külső fagy. A parrhészia – a nyílt, félelem nélküli bátorság – nem a félelem hiánya, hanem az a szent meggyőződés, hogy az, ami bennem van, nagyobb, mint az, ami a világban van.
És miközben ők vállalják a felelősséget a bátor beszédért, Istenre bízzák a természetfelettit: „Te pedig nyújtsd ki a kezed...” Ez a tökéletes partnerség. Neked az a dolgod, hogy megnyisd a szádat és hűséges maradj; Isten dolga pedig az, hogy megmozdítsa a kezét, gyógyítson, helyreállítson és csodákat tegyen.
Lehet, hogy ma téged is fenyeget a holnap bizonytalansága. Lehet, hogy a vállalkozásodban, az egészségedben vagy a családodban úgy tűnik, a „fejedelmek” összefogtak ellened.
Ne elégedj meg egy kényelmes, megalkuvó, védekező hitélettel! Ne zárd be magad a félelem kalitkájába. Menj a „sajátjaidhoz”, emeld fel a tekinteted a Körülmények felett álló Úrra, és kérj bátorságot! Mert amikor egy egyház, egy család vagy egy egyén nem a menekülésért, hanem a kenetért kiált a krízisben, ott megmozdul a föld, és kiárad a mennyei erő.


IMA: Mindanható Urunk, a Világmindenség Teremtője! Hálás vagyok, hogy a Te kezedből és terveidből semmi sem csúszhat ki. Uram, Te látod azokat a fenyegetéseket, nehézségeket és nyomásokat, amelyek jelenleg az életemet, a családomat vagy a munkámat szorongatják. Megvallom, hogy sokszor a problémát láttam nagynak, és elfelejtettem, ki ül a trónon. Ma nem a nyomás eltörléséért könyörgök, hanem azért, hogy tölts be engem a Te Szent Szellemeddel! Adj nekem megingathatatlan bátorságot, tiszta és nyílt beszédet, hogy ne hátráljak meg a kihívások előtt. Nyújtsd ki a Te gyógyító, szabadító kezedet az életemben, és mutasd meg a Te hatalmadat Jézus Krisztus nevében. Ámen.

A tanú szent kötelessége

Ekkor kiküldték őket a teremből, és így tanakodtak: „Mit tegyünk ezekkel? Mert kétségtelenül csodát tettek, ezt mindenki tudja Jeruzsálemben, ezt mi sem tagadhatjuk le. Valahogy mégis meg kell akadályoznunk, hogy ez tovább terjedjen a nép között. Tehát fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se beszéljenek annak az embernek a nevében!” Majd behívták Pétert és Jánost, és megparancsolták nekik, hogy többé senkinek ne beszéljenek Jézusról, és ne tanítsanak az ő nevében. Az apostolok erre így válaszoltak: „Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskedünk, mint neki! Ami azonban minket illet, mi nem hallgathatunk, hanem beszélnünk kell arról, amit láttunk és hallottunk.” Ekkor a vezetők még egyszer megfenyegették, majd szabadon engedték őket. Nem tudták sehogyan sem megbüntetni őket, mert az egész nép dicsérte Istent a történtek miatt, hiszen a koldus, akivel a csoda történt, már negyven éves is elmúlt!
Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 15-22. versek



Miután kiküldik Pétert és Jánost a teremből, a Szanhedrin tagjai – a kor legbefolyásosabb vezetői – összehajolnak. Figyeld meg azt a döbbenetes cinizmust és belső feszültséget, ami árad a szavaikból:
„Mit tegyünk ezekkel? Mert kétségtelenül csodát tettek, ezt mindenki tudja Jeruzsálemben, ezt mi sem tagadhatjuk le. Valahogy mégis meg kell akadályoznunk, hogy ez tovább terjedjen...”
Ez a válságkezelés klasszikus esete. Nem a tényeket vitatják. Pontosan tudják, hogy a csoda megtörtént. A feszültségük abból fakad, hogy a csoda nem illik bele az ő világnézetükbe. Ha elismerik, hogy Jézus neve által gyógyult meg a sánta, akkor el kell ismerniük, hogy néhány hete ártatlanul feszítették meg a Messiást.
El kell ismerjék, hogy Krisztus voltaképp Isten Szentje volt és nem egy démoni megszállás alatt levő varázsló. (Ahogyan a talmud is beszél róla).
Mit tesz a hatalom, amikor a valóság sarokba szorítja? Előveszi a legrégebbi fegyverét: alá akarnak velül iratni egy "titoktartási nyilatkozatot." Megfenyegetik őket, hogy többé senkinek se beszéljenek annak az embernek a nevében. Ismerős módszerek? Bizonyos körökben talán ma is az egyházpolitikai eszköztár részét képezik...
Mikor visszahívják az apostolokat, és kiadják a hatósági tilalmat, Péter és János olyan választ ad, ami a mai napig a keresztény egzisztencia és polgári engedelmesség alapköve:„Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskednk, mint neki! Ami azonban minket illet, mi nem hallgathatunk, hanem beszélnünk kell arról, amit láttunk és hallottunk.”
Az akkori egyházjogban és polgári jogban a tanúnak egy szent szerepe, kötelessége volt.
Ha valaki szemtanúja volt egy eseménynek, a Törvény kötelezte arra, hogy tanúskodjon. Elhallgatni az igazságot bűn volt. Péterék nem politikai lázadók; ők jogilag és szellemileg is magasabb tekintélyre hivatkoznak.
De van itt egy mélyebb, lelkigondozói igazság is. Miért nem tudnak hallgatni? Mert a hitük nem egy betanult vallásos, betanult emberi parancsolat, hanem személyes tapasztalat.
Ha valaki csak egy elméletet képvisel, az a fenyegetés hatására visszavonulót fúj. A karrier, a biztonság, a társadalmi elismertség elvesztése elég indok a megalkuvásra. De ha te láttad a feltámadott Krisztust, ha átélted, hogy a bűneid mocskából felemelt, ha megtapasztaltad a belső szabadságot, akkor nincs az a bizottság, nincs az a főnöki nyomás, és nincs az a társadalmi elvárás, ami képes lenne rád kényszeríteni a némaságot. A megtapasztalt igazságnak saját hangja van.
A történet egy zseniális ténnyel zárul: a vezetők tehetetlenek, mert az egész nép dicséri Istent, hiszen a koldus, akivel a csoda történt, már negyven éves is elmúlt.
A zsidó gondolkodásban és a pszichológiában is, a negyven év egy teljes generációt, a rögzült minták lezárulását jelenti. Negyven év után egy állapot már nem „probléma”, hanem a valóság. Ha valaki negyven évig béna, arra mindenki azt mondja: „Ez már így marad. Ezen már nem lehet változtatni. Ezt el kell fogadni. Abba kellene hagyni az orvosokhoz való szaladgálást és meg kellene együtt élni a kórral." Ma ezt úgy fogalmazzák meg a szakemberek, hogy 40 éves kor felett általában a jellem már "megcsontosodott" és nehezebben változik, alkalmazkodik. Ezért is mondjuk, hogy nehezebb két 40 feletti embernek összecsiszolódni a házasságban, mint két huszonévesnek. 
Gondolj bele: Van-e az életedben olyan rögzült bűn, rossz szokás, ami már szinte a személyiséged részévé vált?
Van-e olyan családi seb, tönkrement kapcsolat, amire a környezeted már rég rásütötte a „reménytelen” bélyeget?
A világ rendszerei és a saját hitetlenséged is azt suttogja: „Maradj csendben, fogadd el, úgysem változik semmi.” De amikor a Názáreti Jézus neve belép a negyvenéves, ötven, hatvan vagy akár 100 éves korlátaid közé, a rendszerek tehetetlenné válnak. Isten nem kér engedélyt a teológiát vagy a logikát féltő „főpapoktól” ahhoz, hogy talpra állítson téged.
Magam tanúja voltam ilyen csodának. Láttam ahogyan egy már 80 feletti asszony életében, aki kórosan depressziós volt, aki egy egész életet élt le egy bántalmazó, testi-lelki erőszakot alkalmazó, múlt rendszerben rendőrtiszt férj mellett és akit Isten életének utolsó szakaszában szólított meg Isten, gyógyított meg lelkileg és jutott élő hitre.
Ne engedd, hogy a környezeted elvárásai, a munkahelyi nyomás vagy a kultúra szelleme aláírassa veled a hallgatási nyilatkozatot! A te megváltozott életed, a te békességed a viharban a legnagyobb bizonyíték. Ne hallgass arról, amit láttál és hallottál!

IMA: Mennyei Atyám, hálás vagyok azért a megállíthatatlan erőért, ami a Te Igédből és jelenlétedből árad. Megvallom, hogy sokszor megfélemlítettek a körülmények, a tekintélyek hangja, vagy a kultúra elvárásai, amelyek el akarták némítani a bizonyságtételemet. Uram, adj nekem olyan tiszta látást, mint amilyen Péterben és Jánosban volt! Hadd lássam a Te tekintélyedet minden emberi hatalom felett. Kérlek, lépj be az életem azon területeire, amelyekről a világ már lemondott, amelyekre rásütötték a „reménytelen” bélyeget, és hozz radikális helyreállítást. Adj bátorságot, hogy ne hallgathassak arról a jóságról és szabadításról, amit Tőled kaptam. Jézus Krisztus nevében, Ámen.