2020. április 8., szerda

Ismerjük akire emlékezünk?

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.
Lukács evangéliuma 19. fejezet 41-42. vers




Jézus Krisztus szamáron ülve, ünneplő, pálmaágakat lengető tömeggel volt körülvéve és közeledett Jeruzsálem felé. A farizeusok kritikusan óvatosak voltak Vele szemben.
Valószínűleg fogalmuk sem volt mit jelent ez az ünnepélyes bevonulás. Azt gondolhatták, hogy Jézus Krisztus az ő tekintélyüket akarta aláásni.
Talán attól féltek, hogy Pilátus katonái meghallják az ünneplést, és őket fogják felelősségre vonni, azzal kapcsolatosan, hogy miféle királyt ünnepel a nép, amikor a leigázott Izraelnek és Jeruzsálemnek csakis császára van.
Amikor feltűnt a láthatáron Jeruzsálem városa, Jézus Krisztus sírni kezdett, de nem úgy ahogyan azt Lázár sírjánál tette. Ezúttal azért sírt és bánkódott, mert az emberek nem ismerték fel benne a Krisztust, hanem elutasították Őt és az általa lehetséges megváltást. ( János evangéliuma 3. fejezet 16. vers)
3 éven keresztül voltak Krisztus körül, láttak nagyon sok prófétai jövendölést beteljesedni Jézus Krisztusban és mégsem ismerték fel Benne Isten szeretetét és kegyelmét.
A Megváltó a bűneik bocsánatát kínálta, de Jeruzsálem városa nem ismerte el bűnösségét. Jézus Krisztus előre sírt azok felett, akik az elkövetkező napokban el fogják utasítani, meg fogják kínozni és keresztre fogják küldeni Őt.
Jeruzsálem városát illetően, Isten elutasítása szinte hagyománnyá vált. Isten újra és újra küldött a városhoz prófétákat, akik Isten szeretetére emlékeztették az embereket, végül pedig elküldte az egyszülött Fiát. A város viszont nem ismerte fel és nem fogadta el Krisztust. Ezen a héten, amikor Krisztus kereszthalálára emlékezünk, mi vajon felismerjük, egyáltalán kire emlékezünk, kit ünneplünk?
Tudunk bánkódni az elveszettek miatt és azon emberek miatt, akiknél a legnagyobb tragédia nem az, hogy meghalhatnak a koronavírus miatt, hanem az, hogy úgy mennek el az élők sorából, hogy nem ismerték fel Isten Fiát?


IMA: Ó Jézus Krisztus! Bocsáss meg nekünk, hogy annyiszor szóltál hozzánk és mi nem ismertünk fel Téged. Azért öltöttél emberi testet, hogy meghalj értünk, mi pedig örökké élhessünk. Nyisd meg a szemeinket, szíveinket, hogy megértsük mit jelent ez és megértsük milyen drága áldozatot hoztál értünk. A te nevedben kérünk, Ámen.

2020. április 7., kedd

Gyümölcstelen hagyományaink felszámolása!

Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: "Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé." A tanítványai is hallották ezt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: "Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt."
Márk evangéliuma 11. fejezet 14. 21. versek


Jézus Krisztus is megéhezett és gyümölcsöt keresett egy fügefán. A fügefát messziről szemlélve talán minden úgy tűnt, hogy a helyén van, de közelebb menve Krisztus látta, hogy nincs rajta gyümölcs. Ez után Krisztus megátkozta, hogy soha többé ne teremjen rajta gyümölcs.
Miért tette ezt Krisztus? Miért örökítette meg egyáltalán ezt a történetet az evangélista? Az utóbbi kérdés nagyon fontos. Az evangélium történetei nem véletlenszerű történetek, hanem a Szentlélek által ihletett történések, amelyeken keresztül megismerhetjük Jézus Krisztust.
Itt sokkal többről van szó, mint egy gyümölcs nélküli fa elszáradásáról. A fügefa a templomot illusztrálta. Első látásra a templommal is minden rendben volt, éppen úgy, mint ahogyan a fügefán voltak levelek és messziről úgy tűnt, hogy minden rendben van vele.
Azonban amint belépett Krisztus a templomba, meglátta, hogy az többé már nem az imádság helye, hanem egy közönséges piac, ahol a kereskedők átverték, kifosztották az embereket. Ezért is nevezte Krisztus „rablók barlangjának”.
A templom már nem egy eszköz volt amely segítette az embereket abban, hogy az imáik eljuthassanak az élő Isten színe elé, hanem botránkozás helye lett a tisztességtelen kereskedők miatt.
Jézus Krisztus ezért borogatta fel a pénzváltók, kereskedők asztalait és vetett véget a gyümölcstelen templomi gyakorlatoknak, amelyek elvonták az emberek figyelmét az élő Istenről és nem hozzá irányították az emberek figyelmét.
Vizsgáljuk hát meg személyes életünket, gyülekezeti, egyházi közegünket, hogy az ünnepi gyakorlataink, hagyományaink, programjaink elvonják a figyelmet Istenről és az Istent keresők botránkozásául szolgálnak, vagy pedig vonzanak minket és másokat Istenhez?
Vigyázni és imádkozni néha könnyűnek tűnik, néha viszont nagyon nehéz, de ne feledjük el, hogy ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Teremjünk hát megtéréshez illő gyümölcsöket, amíg el nem jön az ítélet ideje a mi életünk, templomunk, egyházunk felett is.


IMA: Istenünk, segíts minket, hogy hűségesen és őszintén tudjunk Téged szolgálni. Szeretnénk gyümölcsöket teremni, olyan gyümölcsöket, amelyek kedvesek Előtted. Segíts minket a csendes és viszontagságos időkben is folyamatosan gyümölcsözni. Krisztus nevében, Ámen.

2020. április 6., hétfő

Meghalt, hogy mi élhessünk!

Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe,
és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.
De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni.
Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?"
De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek,
mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.") Aztán elmentek egy másik faluba.
Lukács evangéliuma 9. fejezet 51-56. vers



A fent említett igeszakaszban láthatjuk, hogy mennyire nem értették meg a virágvasárnapot az emberek.
A tanítványok azt gondolták, hogy Krisztus nemsokára átveszi az uralmat Jeruzsálem, a zsidók földjének központja felett és vele együtt az Ő kezébe kerül a hatalom, ezzel pedig megkezdődik a várva-várt korszak, amelyet a rómaiaktól való megszabadulás jellemez és a bőség.
Krisztusnak azonban egészen más víziója, terve volt.
Nézzük meg mit jelentett Krisztus számára valójában Jeruzsálem:
" Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el." (Lukács 13:33)
Jeruzsálem tehát egy dolgot jelentett Krisztusnak: a biztos halált.
Így jövendölt erről:
" Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.
A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,
és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad." Lukács 18:31-33
Amikor Krisztus Jeruzsálem felé fordította arcát, voltaképp a saját halálával nézett szembe.
Ne feledjük, hogy Krisztus hozzánk hasonló lett mindenben, tehát a természete is emberi volt. Nem véletlenül húzódozott a bűn magára vételének fájdalmától.
Élvezhette volna még a házasságot, gyerekei, unokái körében az életet, egy hosszú életet a szerettei körében.
Volt édesanyja, testvérei.
Ezeknek hátat fordítani és a kereszt útját választani, nem volt könnyű.
Képzeljük magunkat az Ő helyébe, hogy valamelyes megérthessük mennyire szeretett minket.
János 15:13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.
Krisztus nem akarata ellenére lett része a világ legnagyobb igazságtalanságának.
Isten jelölte ki az Ő végtelen szeretetében a pontos időt és helyet, amikor megment minket, bűnösöket.
Krisztus, aki az Atya megtestesült szeretete volt irántunk, tudta, hogy eljött az idő, és az Atya akaratában járva, odaadta az életét értünk.
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. János 10:18


IMA: Istenünk, annyira letaglóz minket a Te szereteted. Nem érdemeltük a Te jóságod, irgalmad, áldozatod, de Te mégis meghoztad ezt értünk a Golgotán, Jeruzsálemben.
Bocsásd meg minden lázadásunkat, és Szentlelked által segíts nekünk is a Te akaratodban járnunk Atyánk egészen életünk végéig. Érints meg minden olvasót, aki még nem ismer Téged, hogy bizalmát Krisztusba helyezze, hogy élete lehessen szereteted által. Krisztus nevében, Ámen.

2020. április 5., vasárnap

Egy „más” virágvasárnap!

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.
Jelenések könyve 3. fejezet 20. vers 


Ez a virágvasárnap más lesz. Nem fognak emberek nyüzsögni a városban és fürdőzni a tavaszi napsütésben. A templomok tornyaiban talán felcsendülnek a harangok, talán nem. Az bizonyos, hogy a templomok, imaházak ajtajai zárva lesznek. Nem fognak belépni az ajtaján az Isten után őszintén vágyakozók, nem fognak belépni azok sem, akik az Isten házát rablók barlangjává változtatnák és nem fognak belépni azok sem, akik a farizeusok és írástudók csalárdságával figyelnék az istentisztelet mozzanatait, keresve, hogy milyen módon akadályozhatják Isten áldott szavának célba jutását?
Nem fognak hozsannát kiabálni a gyermekek, nem fognak irigykedni a vallásosok, de mégis istentelenek, szószékeink nem fognak szebbnél-szebb virágoknak helyet adni.
Vannak magyar emberek, akik ennek kifejezetten örülnek. Ők nem az Isten házának, szavának, jelenlétének, az Istenbe vetett hitnek a hívei.
Inkább a klubok, éttermek, wellness szállodák, utazások, kirándulások adta lehetőségek által igyekeznek kényeztetni testüket azt gondolva, hogy ezzel a lelkük szükségleteit is betölthetik. 
Most ők is otthon maradnak.
Az ünnep lényege azonban Jézus Krisztus. Örülök, hogy Ő a szívemben van. Örülök annak, hogy Ő nem olyan, mint a római pápa, aki virágvasárnapon, ha nem is szamáron, de „magas lovon ülve” látogat meg minket, integet, az emberek visszaintegetnek, éljeneznek, majd megy a maga dolgára, mi pedig maradunk egyedül a hétköznapi gondjainkkal, magányunkkal, félelmeinkkel, bizonytalanságunkkal, árvaságunkkal, bezárkózottságunkkal.
Jézus Krisztus ma személyesen hozzád jön. Megáll a szíved ajtaja előtt és kopogtat. Nem vendégként akar életed része lenni, nincs szüksége a pálmaágainkra, amiket lengetünk, hogy lenyűgözzük Őt. Nem azért jön, hogy Ő kapjon bármit is, hanem azért jön, hogy önmagát adja. Életre szóló közösséget, bocsánatot, kegyelmet, békességet, örömet, gondviselést kínál nekünk. Csak merjük megnyitni a szívünk ajtaját, merjük beengedni a szívünk sötétségébe, bűnökkel terhelt rútságába, merjük megvallani Neki, hogy szükségünk van Rá, legyünk elég alázatosak elfogadni az Ő kegyelmét, szeretetét és olyan ünnepünk, életünk és örökségünk lesz az örökkévalóságban, amiről nem is álmodtunk.


IMA: Istenünk, Te lebontottad ebben az évben a külsőségeket, a zavaró tényezőket, amelyek elvonnák a figyelmünket Rólad. Szükségünk van Rád. Megvalljuk, hogy nyomorultak, bűnösek, vakok és boldogtalanok vagyunk Nélküled. Jézus Krisztus által add a Te világosságod életünkbe, hogy oltalmad alatt élhessünk életünk minden napján és majd az örökkévalóságban is. Krisztus nevében, Ámen.

2020. április 4., szombat

Kinek mondjuk Krisztust?

Jézus pedig elindult tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: "Kinek mondanak engem az emberek?
Ők így feleltek: "Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül."
Jézus tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így válaszolt neki: "Te vagy a Krisztus. 
Márk evangéliuma 8. fejezet 27-29. vers 


Nehéz kérdés Krisztust megismerni úgy, hogy lelkileg vakok vagyunk. Nehéz kérdés Krisztusról úgy nyilatkozni, hogy sosem volt Vele kapcsolatban semmiféle tapasztalatunk. Sajnos magyar társadalmunkban a keresztények túlnyomó része csak annyit tud Krisztusról és Istenről amennyit másoktól hallott. Hallottuk, hogy volt, már akit Isten meggyógyított, tehát Krisztus egy híres gyógyító. Sokan követik az Ő tanításait, tehát tanító is, csodát is tett, tehát csodatevő is, de olyan szegényes ez az ismeret, ha mi sosem találkoztunk Vele.
Az elkövetkezendő időszakban szükségünk lesz lelki erőre. Sokan próbáljuk az immunrendszerünket erősíteni, a szervezetünk tartalékait „mozgósítani”, vannak, akik az anyagi tartalékaikat is „számba veszik” esetleg bánkódnak azon, hogy nem tartalékoltak semmit, de az elkövetkező időszakban nem az lesz a döntő, hogy milyen immunrendszerrel rendelkezünk, még csak az sem lesz döntő fontosságú, hogy mennyi anyagi tartalékunk van. A döntő az lesz, hogy mennyi lelki erőnk lesz… Egy hosszadalmas csatát fogunk vívni ezzel a láthatatlan ellenséggel, a vírussal szemben és hosszadalmas csatát fogunk vívni önmagunkkal és a lelkünk ellenségével szemben.
Miért ne kérnénk Istent még ma, hogy érintsen meg minket, jöjjön közel hozzánk, hogy Isten kegyelme által személyesen megismerhessük Krisztust olyannak, amilyen valójában? Útnak, igazságnak, életnek. Ő az aki hívja az övéit, hogy minden gondjukat vessék Rá. Ő az, aki azt mondja, keressük először az Ő országát és igazságát és a többiek mind megadatnak nekünk. Ő az, aki vár minket az örökkévalóság kapujában, hogy átkísérjen minket az Ő országába és egy örökkévalóságon át újabb és újabb kincseit aknázzuk ki csodálatos ismeretének.


IMA: Drága Jézus Krisztus! Sokkal több vagy, mint próféta vagy bölcs tanító. Te vagy a Megváltónk, Szabadítónk, aki arra hívattál, hogy halálod és feltámadásod által megszabadíts minket a bűneink terhétől. Segíts minket lelki szemeinkkel tisztán látni Téged, Ámen.

2020. április 3., péntek

A növekedést Isten adja!

Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.
Márk evangéliuma 4. fejezet 26-27. vers 



Jézus Krisztus a földművelésből, mezőgazdaságból vett példával tanít minket az Isten országával kapcsolatosan. Amint a földműves elveti a magot, többé nincs befolyása a mag felett. Természetesen öntözheti a magot, de várnia kell amíg a mag kicsírázik és szárba szökken.

Izgalommal teljes öröm lesz, úrrá a földművesen amint látja, hogy az első magok kicsíráztak és a növények kezdenek kibújni a föld alól.

A földműves természetesen jó feltételeket teremt a növekedéshez, de annyi mindenre nincs befolyása. Éppen ezért nagy az öröme, ha az elvetett magokból felnövekedett növények elérkeznek az aratás szakaszába.

Ez a mi feladatunk is. Vetnünk kell Isten Igéjének, beszédének a magvait reménykedve abban, hogy jó földbe hullanak, jó körülmények között fognak növekedni és gyümölcsöt fognak hozni a megfelelő emberek életében.

Olyan sok mindent nem befolyásolhatunk. Ezért a vetés után várnunk kell. És mekkora öröm látni, hogy egy barátunk, rokonunk, gyermekünk vagy felebarátunk életében szárba szökken és növekedni kezd Isten beszédének a magja.

Akkor is csodálatos ez az öröm, ha nem mi vetettük el a magot. Hiszen sokszor más a vető és más az arató, de a növekedést minden esetben Isten teszi lehetővé.

Az pedig a legcsodálatosabb öröm, amikor egy ember oda érik, hogy ő maga is magvetővé válik, Isten országának egy munkásává. Nem tudhatod mi az igazi öröm, ameddig ezt meg nem tapasztaltad.


IMA: Drága Istenem kérlek, adj növekedést azon emberek szívében, akik napról-napra olvassák a Te szavadat ezen az oldalon. Könyörülj rajtam, hogy hit által a Tőled nyert új életből fakadó gyümölcsöket teremjek.
Kérlek, adj növekedést, életet azoknak az Igemagoknak, amelyeket kegyelmed által elvetettem. Krisztus nevében, Ámen.

2020. április 2., csütörtök

Elközelített az Isten országa!

Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani."
Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!"
Márk evangéliuma 1. fejezet 40-41. vers


Ez az esemény Krisztus földi küldetésének legelején történt. Jézus Krisztus földi küldetéséből kitűnik, hogy számára nem az volt az elsődleges fontosságú, ami az emberek többségének a fontos: meggyógyulni testileg. Főleg most, a koronavírus világjárvány idején kap ismét nagy hangsúlyt a fizikai gyógyulás, az egészség megőrzés kérdése.

Jézus Krisztus elsődleges küldetése a következő volt: hirdetni, hogy közel jött az emberiséghez Isten uralma, országa.

Ezért nem engedett Krisztus a nyomásnak, amikor a tanítványok jelentették neki, hogy hosszú sorban állnak a fizikai értelemben betegek és várnak, hogy Krisztus meggyógyítsa őket:

„Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem." Márk evangéliuma 1. fejezet 38. vers

Ez a mondata talán összezavarta a tanítványait, és ma is sokkol keresztényeket (főleg azokat, akik fizikai jólétet remélnek Krisztustól), hogy Krisztusnak a prédikálás fontosabb volt, mint a gyógyítás.

Nehezen értjük ezt meg, hiszen a mi szemünkben olyan égetőek, sürgetőek a fizikai szükségleteink, ezért vagyunk mi is hajlamosak, a leprás emberhez hasonlóan, elsődleges fontosságúnak tartani a fizikai szükségeinket.

Ezért jöhetünk mi is azzal a hittel Krisztushoz, hogy tudjuk, Neki van hatalma meggyógyítani, betölteni fizikai szükségleteinket, ő pedig meg is teszi ezt, ha hittel jövünk Hozzá és bizonyságot teszünk arról, hogy erre vágyunk. Azért a kulcsfontosságú tényt ne felejtsük ki: kizárólag Krisztus akaratával egyező dolgot fog megadni nekünk Isten. „ Akarom! Tisztulj meg!’”

Krisztus tehát meggyógyíthat, betöltheti fizikai szükségeinket is, de szeretné, ha tudnánk, számára elsődleges fontosságú, hogy tudtunkra adja egészen közel jött hozzánk Általa az Isten országa. Krisztus meghalt az egész világ megmentéséért, de ez nem azt jelenti, hogy személy szerint velünk nem törődik.

Néha Krisztus azonnal betölti fizikai szükségeinket, néha arra int minket, hogy legyünk türelemmel.

Jézus Krisztus viszont minden napon ajánlja nekünk az általa elérhető kegyelmet, ezt megragadva és életünket átadva az Istennek, a Szentlélek újjászül minket és annak az országnak az örököseivé lehetünk, ahol nem lesz többé gyász vagy jajkiáltás. Jelenések könyve 21. fejezet 4. vers

IMA: Istenünk, annyi a fájdalom, betegség, fizikai, lelki nyomorúság körülöttünk. Sokszor éppen ezért szeretnénk, ha a problémáink azonnal megoldódnának a Te hatalmad által.
Segíts arra minket, hogy ennél sokkal jobban vágyjunk arra, hogy eszközeid lehessünk Isten országának építésében, az örömhír hirdetésében, hogy minél több ember válhasson hit által a Te országod örökösévé. Krisztus nevében, Ámen.

Ismerjük akire emlékezünk?

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat...