A bőség titkos ritmusának megértése

Tiszteld az Örökkévalót vagyonodból, minden jövedelmed színe-javából, akkor gabonával telik meg éléskamrád, szőlőprésed mustot áraszt! Példabeszédek könyve 3. fejezet 9-10- versek



Van egy történet a 19. századi Angliából, egy férfiről, akit Edward Backhouse-nak hívtak. Sikeres bankár volt, de minden reggelét egy különös rituáléval kezdte: mielőtt kinyitotta volna az üzleti könyveit, kinyitotta a Bibliáját és egy kis füzetet, amibe nem a bevételeit, hanem az adományait jegyezte fel. Amikor megkérdezték tőle, miért teszi ezt a legnagyobb gazdasági válság idején is, csak annyit mondott: „Nem engedhetem meg magamnak, hogy elfelejtsem, kié valójában az arany, ami a kezeim között átfolyik. Ha elzárom a kimenő ágat, a forrás is elapad bennem.”
A legtöbb ember akkor kezd el adni, ha „marad”. Amikor a számlák befizetve, az igények kielégítve, és a biztonságérzet rögzítve van. De a Szentírás nem a maradékról beszél, hanem a színe-javáról.
Miért kéri ezt Isten? Nem azért, mert szüksége lenne a mi erőforrásainkra. Ő a forrás. Azért kéri, mert tudja, hogy ahol a kincsed, ott a szíved. Amikor az első részt – a legértékesebbet, a legfrissebbet – mered odaadni, azzal valójában a belső szorongásod felett aratsz diadalt. Azt mondod: „Nem a bankszámlám az én megtartóm, hanem az Élő Isten.” Ez a hit legmagasabb szintű vezetési stratégiája: elsőbbséget adni Annak, aki a növekedést adja.
Vedd észre az összefüggést: a teli kamrák és a túlcsorduló sajtók nem az öncélú halmozás eredményei, hanem a tisztelet melléktermékei.
A tudomány is igazolja: aki képes nagylelkűen, „első zsengéből” adni, annak megváltozik a mentális fókusza. Megszűnik a hiány-szemléletű görcsösség, és helyébe a bőség tudata lép. Aki tiszteli az Istent a javaiból, az valójában egy szellemi „szabad utat” nyit az életében. Nem egy üzletről van szó Istennel, hanem egy ritmusról. Amikor elismered Őt Tulajdonosként, Ő elkötelezi magát melletted Gondviselőként. Ne feledd: Isten nem a pénzedet akarja, hanem a bizalmadat. De a bizalmadat leginkább ott tudod lemérni, amit a legnehezebb elengedni. Ha ma mered Őt tisztelni azzal, amid van – legyen az idő, tehetség vagy anyagi javak –, felkészíted a „kamráidat” a befogadásra.


IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy minden jó adomány forrása. Megvallom, sokszor féltem a javaimat, mintha minden csak az én erőfeszítésem eredménye lenne. Kérlek, adj nekem bátor és nagylelkű szívet, hogy ne a maradékot, hanem a színe-javát tudjam Neked adni – hálából és tiszteletből. Köszönöm az ígéretedet, hogy Te gondoskodsz rólam, és hogy a Te kezedben a kevés is többé válik, mint amit én valaha össze tudnék gyűjteni. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az üdítő alázat

Ne képzeld magad túl okosnak, hanem tiszteld és féld az Örökkévalót, a gonosznak pedig fordíts hátat!
Egészség lesz ez a testednek, s még a csontjaid is felüdülnek.
Példabeszédek könyve 3. fejezet 7-8. versek



Van egy különös betegség, amire nem találni gyógyszert a patikákban, mégis tömegeket sorvaszt el belülről: ez a szellemi gőg. Amikor elhisszük, hogy mindent tudunk, hogy mi vagyunk saját sorsunk kizárólagos építészei, és nincs szükségünk magasabb útmutatásra. Isten Szava azonban egy évezredes titkot oszt meg velünk: az egészségünk nem csupán a vitaminokon, hanem a szívünk állapotán múlik.
Gondoljunk Semmelweis Ignácra, az „anyák megmentőjére”. Amikor felfedezte, hogy a kézmosás hiánya okozza a gyermekágyi lázat, kollégái a kor tudományos gőgjétől fűtve kinevették. Túl okosnak képzelték magukat ahhoz, hogy elfogadjanak egy ilyen egyszerű igazságot. Ez a fajta büszkeség életekbe került.
De ugyanez történik velünk is szellemi értelemben. Amikor azt mondjuk: „Én tudom, mi a jó nekem”, és hátat fordítunk Isten örök rendjének, valójában egy belső stressznek tesszük ki magunkat.
A gonosznak hátat fordítani nemcsak vallásos előírás. Ez a legmagasabb szintű önvédelem. Minden alkalommal, amikor nemet mondunk a haragra, a csalásra vagy a gyűlöletre, egy méregtől szabadítjuk meg a szervezetünket.
A bibliai „istenfélelem” nem rettegést jelent, hanem egy mély, tiszteletteljes elismerést: „Uram, Te vagy a Teremtő, Te ismered a használati utasítást az életemhez.”
A bűntudat, a gőg és az Istentől való elszakadás fizikai tüneteket produkálhat. A krónikus feszültség merevvé teszi a testet. Ám amikor letesszük a „mindenttudó” szerepét, és alázattal Isten elé állunk, valami megváltozik. A „csontok felüdülése” azt a mély, belső békét jelenti, amit semmilyen wellness-hétvége nem tud megadni. Ez az az állapot, amikor a sejtjeid is tudják: jó kezekben vagy.

IMA: Mennyei Atyám, bocsásd meg, amikor túl okosnak hittem magam, és a saját fejem után mentem. Köszönöm, hogy a Te törvényeid nem korlátok, hanem az én életem védelmét szolgálják. Segíts ma hátat fordítani mindennek, ami rombolja a lelkemet, és add, hogy a Te tiszteletedben járva ne csak a szívem, hanem a testem is megnyugodjon és felfrissüljön. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A fej szerepe: nem zsarnokság, hanem védelem

Rendeljétek alá magatokat egymásnak a Krisztus iránti tiszteletből! Minden feleség úgy rendelje alá magát a férjének, mint az Úrnak! Mert az asszony „feje” a férje, ahogyan az Eklézsia „feje” Krisztus. Az Eklézsia Krisztus „Teste” — és Krisztus ennek a „Testnek” az Üdvözítője. Ahogy az Eklézsia alárendeli magát Krisztusnak, ugyanúgy a feleség is minden dologban rendelje alá magát a férjének!
Pál efézusbeliekhez írt levele 5. fejezet 21-24. versek



A szerelmesek napján a világ a „szirupos, rózsaszín ködről” és az egyenrangú felek harcáról beszél, de a Biblia egy ennél sokkal mélyebb, titokzatosabb dinamikát tár elénk.
Rendeljétek alá magatokat egymásnak”, egy olyan forradalmi alapelvet fektet le, amely nem a hatalomról, hanem a Krisztus iránti tiszteletről szól.
Gondoljunk a híres tizenkilencedik századi orvosra, Lord Listerre, aki a fertőtlenítés úttörője volt. Felesége, Agnes, nem csupán a társa volt, hanem a legközelebbi munkatársa is. Agnes órákon át jegyzetelt a kísérletei alatt, segített a kutatásban, és sokszor ő volt az, aki higgadtságával átsegítette férjét a szakmai támadásokon. Lister soha nem tekintett rá „alacsonyabb rendűként”; számára Agnes volt a biztonságos hátország. Az asszony alárendelte az idejét és tehetségét a közös céljuknak, Lister pedig az életét tette fel arra, hogy megvédje és tisztelje felesége áldozatát. Ez a bibliai kép: nem rabszolgaság, hanem egy közös küldetés stratégiai egysége.
Amikor a Biblia azt mondja, hogy a férj a feleség feje, ne egy diktátorra gondoljunk. Krisztus az Eklézsia feje, de hogyan uralkodik? Úgy, hogy életét adja érte.
Az „alárendelés” görög szava (hupotasszó) katonai kifejezés, de itt egy önkéntes döntést jelent: „Bízom benned, és támogatom a vezetésedet, mert tudom, hogy te Krisztust követed.”
Egy feleségnek akkor könnyű alárendelnie magát, ha látja, hogy a férje térden állva kéri Isten vezetését a családja számára. Ha a „fej” Krisztusra néz, a „test” biztonságban van.
A modern tudomány is elismeri: a tartós kapcsolat alapja nem a szenvedély, hanem a biztonságos kötődés. A bibliai modell szerint ez a biztonság abból fakad, hogy nem egymáson akarunk uralkodni, hanem egymást akarjuk emelni. A feleség tisztelete és a férj áldozatos, szeretetteljes vezetése olyan harmóniát teremt, amit semmilyen szerelmes napi romantikus vacsora, méretes gyémánt, Maldív szigeteki luxus nyaralás vagy luxus autó nem tud pótolni.
Az őszinte szeretet nem azt kérdezi, hogy ki irányít, hanem az, hogy ki tud jobban hasonlítani Krisztusra az alázatban?


IMA: Uram, köszönöm, hogy a házasságot a Te és az Eklézsia szerelmének tükreként alkottad meg. Kérlek, adj a feleségeknek bölcsességet és tiszta szívet, hogy támogatni tudják férjüket. Adj a férjeknek krisztusi alázatot, hogy vezetésük ne teher, hanem biztonságos oltalma legyen a családnak. Taníts meg minket naponta egymás alá rendelődni, hogy ne a saját igazunkat, hanem a Te dicsőségedet keressük a kapcsolatunkban. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A férj, mint a szeretet kertésze

Férjek, ti pedig úgy szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus szerette az Eklézsiát. Odaadta érte a saját életét, hogy szentté tegye, és szellemileg megtisztítsa, mintegy megfürdetve az Isten beszédében. Így készíti fel az Eklézsiát a maga számára, hogy ne maradjon azon szennyfolt, vagy ránc, vagy bármi efféle, hanem hogy szent és tökéletes menyasszonya legyen. Ugyanígy szeresse minden férj is a saját feleségét! Ahogyan a saját testét szereti, úgy szeresse a feleségét is! Mert aki a feleségét szereti, az egyúttal önmagát szereti. Pál efézusiaknak írt levele 5. fejezet 25-28. versek



Amikor a „szerelemről” beszélünk, a világ gyakran a remegő érzésre, az érzelmi hullámvasútra és a kapott figyelemre gondol. De Pál apostol, amikor a férjekhez fordul, egy olyan mércét állít fel, amely mellett minden romantikus film elhalványul. Azt mondja: „Szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus szerette az Eklézsiát.” Ez a szeretet nem abból indul ki, hogy „mit kapok”, hanem abból, hogy „mit adok oda”. Krisztus nem akkor szerette meg az Egyházat, amikor az már „szennyfolt és ránc nélküli” volt. Fordítva történt: odaadta az életét, hogy azzá tegye. Az egyetlen környezet amelyben az ember képes jó irányba változni: a szeretet.
Gondoljunk a híres angol kertépítőre, Lancelot „Capability” Brownra. Amikor Brown megérkezett egy elhanyagolt birtokra, nem azt nézte, milyen kopár a föld, hanem azt, hogy mi lehet belőle. Képes volt a mocsarat tóvá, a gazt ligetté formálni – de ehhez neki kellett munkához látnia.
Férfiak, a feleségünk nem egy kész termék, akit azért kaptunk, hogy kiszolgáljon minket. Ő egy ránk bízott kert. Ha azt látod, hogy a feleséged „hervad”, ne őt hibáztasd! Kérdezd meg magadtól: „Megöntöztem őt ma Isten beszédével? Bátorítottam? Olyan biztonságot teremtek számára, amelyben ki tud virágozni?”
A krisztusi vezetés azt jelenti, hogy önként lemondasz a jogaidról a feleséged iránti szeretetből.
A Biblia szerint a férj feje a feleségnek, de ez a „főség” nem uralkodást jelent, hanem felelősségvállalást.
Odaadni az életet: Ez ritkán jelent fizikai halált. Sokkal gyakrabban jelenti azt, hogy „meghalok” a hobbimnak, a pihenésemnek vagy a büszkeségemnek, hogy a feleségem szükségleteit előrébb helyezzem.
Isten Szava zseniális pszichológiai érzékkel mutat rá: ha bántod a feleségedet, magadat sebzed meg. Együtt vagytok egy test. Ha ő ragyog, te is ragyogsz.
A házasság hete emlékeztessen minket: a férj feladata nem az, hogy megváltoztassa a feleségét, hanem az, hogy úgy szeresse, hogy a felesége vágyjon a növekedésre Krisztusban.

IMA: Uram, köszönöm a feleségemet, aki a legdrágább ajándék az életemben. Bocsásd meg az önzésemet és a közönyömet. Adj nekem krisztusi szívet, hogy ne uralkodni akarjak, hanem szolgálni. Taníts meg úgy szólni hozzá, hogy az Isten beszédeként tisztítsa és emelje őt. Segíts, hogy olyan férj lehessek, akinek a védelmében a feleségem biztonságban és szentül ragyoghat. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Kegyelem a romok között

Jézus így válaszolt: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elváljatok a feleségetektől, de kezdetben nem így volt. Én azonban azt mondom nektek: aki a feleségét elküldi — a felesége házasságtörésén kívül más, egyéb okból —, és mást vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”
Ekkor a tanítványok azt mondták: „Ha ez a helyzet a férj és felesége között, akkor jobb meg sem házasodni.” Máté evangéliuma 19. fejezet 8-10. versek



Amikor a válásról és az újraházasodásról beszélünk, egy olyan aknamezőre lépünk, ahol szinte mindenki hordoz egy sebet vagy egy kérdőjelet. Jézus Krisztus idejében két nagy teológiai iskola vitatkozott ezen: Sammáj iskolája csak a hűtlenséget fogadta el válóoknak, míg Hillél iskolája szerint szinte bármi – még egy elrontott vacsora is – elég volt a válólevélhez. Ismerősen hangzik? Ma is pont így állunk: felekezetek és irányzatok feszülnek egymásnak, a hívő ember pedig ott áll középen, a romok felett, tanácstalanul.
Jézus Krisztus azonban nem a paragrafusokra mutatott, hanem visszavezetett minket a „kezdetekhez”. Azt mondta: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt engedte meg...”
A válás soha nem Isten „A-terve” volt. A Biblia nem azért engedte meg bizonyos esetekben, mert Isten meggondolta magát a házasság szentségét illetően, hanem mert az emberi szív képes kővé válni. Amikor az önzés, a megbocsátatlanság vagy az árulás olyan mélyre hatolt, hogy a szövetség darabokra tört, Isten – irgalmából – engedményt tett a kármentésre.
Tudjuk, hogy a válás tragédia, amit Isten gyűlöl, de néha a keményszívűség olyan falakat emel, amiket emberi erővel már nem lehet lebontani. Ha elváltál, vagy ezen az úton jársz, tudd: a Biblia nem a kudarcodat akarja megpecsételni, hanem a szívedet akarja megvédeni a további pusztulástól.
A tanítványok reakciója döbbenetes: „Akkor jobb meg sem házasodni!” Miért mondták ezt? Mert felismerték a súlyt. Azt, hogy a házasság nem egy fogyasztási cikk, amit visszaviszünk a boltba, ha elromlott vagy ha egyszerűen "meguntuk."
Ha válás után az újraházasodáson gondolkodsz, az elsődleges kérdés nem az, hogy „szabad-e”, hanem az, hogy „meggyógyultál-e”?
Sok embert láttam, aki kemény szívvel rombolta a házasságát, majd elvált és ugyanazzal a szívvel újraházasodott, hogy ott folytassa tovább az ámokfutását. A házasság Isten és az Ő népe közötti elszakíthatatlan szövetség földi bemutatója. Jézus Krisztus válasza a tanítványoknak megrendítő: a válás lehetősége nem egy „opció” a boldogságunk érdekében, hanem egy fájdalmas engedmény az emberi bűn és a szív megkeményedése miatt.
Isten azért teremtette a házasságot, hogy a világ lássa: ahogy Ő soha nem hagyja el az Övéit, úgy a férj és a feleség sem hagyja el egymást. A válás ezért nemcsak egy emberi tragédia, hanem Isten a világra vonatkozó tervének elhomályosítása.
Jézus Krisztus diagnózisa tűpontos. A válás mögött mindig ott van a bűn – néha az egyik félé, néha mindkettőé. A „szívkeménység” az, amikor már nem vagyunk készek a megbocsátás és az áldozat útjára lépni, amire Krisztus hívott el minket.
Sokan élnek ma elvált keresztényként, hordozva a kudarc terhét.
Az elvált ember nem „másodrangú” keresztény. Isten nem a státuszodat nézi, hanem a töredelmes szívedet. A kezdeteknél a szeretet és az egység volt a terv – és Isten célja ma is az, hogy ha romokból is, de valami újat és szentet építsen az életedben.
Bár a különböző egyházak máshol húzzák meg a vonalat, a lényeg ugyanaz: Isten a helyreállítást szereti.
Azoknak, akik válás után újraházasodáson gondolkodnak, a legfontosabb kérdés nem az, hogy „mit enged meg a felekezetem?”, hanem az: „Hogyan tudom a legjobban dicsőíteni Istent a jelenlegi helyzetemben?”
Ha elváltál, Isten nem vetett el, de arra hív, hogy lásd meg: a szövetség szentsége fontosabb, mint a te pillanatnyi kényelmed.


IMA: Uram, eléd hozzuk a megtört szövetségeket és a megsebzett szíveket. Köszönöm, hogy Te a hűség Istene vagy, aki akkor is ragaszkodsz hozzánk, amikor mi elfordulunk Tőled. Kérlek, gyógyítsd meg azokat, akik a válás fájdalmát hordozzák. Adj nekünk olyan szívet, amely nem keményedik meg a nehézségek alatt, és segíts, hogy az életünkkel – akár házasságban, akár egyedül – a Te elszakíthatatlan, hűséges szeretetedet hirdessük. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A várakozás, mint küldetés

Akik még nem élnek házasságban, vagy már megözvegyültek, azoknak azt üzenem: jobban teszik, ha továbbra is egyedül maradnak, mint ahogyan én is élek. Azonban, ha nem tudják magukat megtartóztatni, inkább házasodjanak meg, illetve menjenek férjhez. Mert jobb házasságban élni, mint a szexuális kívánság tüzében égni. Pál korintusiakhoz írt első levele 7. fejezet 8-9. versek



Sokan úgy tekintenek az egyedüllétre — legyen szó fiatal évekről vagy a gyász utáni csendről —, mint egy váróteremre, ahol csak az időnket vesztegetjük, amíg be nem hívnak minket a „valódi életbe”, a házasságba. De Pál apostol, aki maga is a függetlenség szabadságában szolgált, valami megdöbbentőt mond: az egyedüllét nem hiányállapot, hanem lehetőség.
Gondoljunk Dietrich Bonhoefferre, a mártír lelkészre. Bár volt menyasszonya, akit mélyen szeretett, élete legnehezebb és legtermékenyebb éveit a börtön magányában, fizikailag egyedül töltötte. Nem pazarolta el az idejét a vágyakozás emésztő tüzében; a magányt arra használta, hogy olyan mély szellemi igazságokat írjon le, amelyek ma is milliók hitét táplálják. Ő tudta: az emberi lélek és élet teljessége nem egy másik embertől, hanem az Istennel való kapcsolatától függ.
Ismertem olyan embereket, akik azt hitték, majd egy másik személy boldoggá, teljessé, kiegyensúlyozottá fogja tenni őket, de a házasságkötésük után boldogtalanabbak lettek, mint előtte voltak.
Pál őszinte és gyakorlatias. Azt mondja: ha még házasság előtt állsz vagy özvegyként vágyaid tüze már nem melegít, hanem felemészt, akkor a házasság a te utad. De értsd jól: a házasság nem egy „szexuális automata”, ami gombnyomásra megoldja a belső feszültségeidet. A házasság szövetség, nem pedig menekülőút az önuralom hiánya elől. Az önuralom hiányára egyedül az őszinte bűnbánat, Krisztusban vetett élő hit és új szív a megoldás.
Az viszont tény, hogy Isten előtt a házasság az egyetlen keret, amin belül a szexualitás megélhető tiszta áldásként, örömként, amely közelebb hozza a férjet és feleséget és nem megsebzik egymást általa.
Ha özvegy vagy, a gyász utáni csend nem a vég, hanem egy új típusú szabadság kezdete lehet. Istennek terve van veled abban a bölcsességben és tapasztalatban, amit csak te hordozol. Ne a magánytól való félelem hajtson egy új kapcsolatba, hanem az a felismerés, ha valóban társra van szükséged az építéshez.
Fiatal egyedülállóként, aki szeretnél megházasodni, ne égesd el a jelenedet a „majd ha lesz valakim” oltárán. Aki egyedül nem tud egész lenni Krisztusban, az életben, az a házasságban is csak a félemberként tud majd jelen lenni.
A modern tudomány is megerősíti, amit Isten Szava már rég kijelentett:
Aki képes az egyedüllétben virágozni, az lesz a legegészségesebb társ a közösségben is. A Biblia szerint a „megtartóztatás” nem büntetés, hanem a belső erő próbája. Ha képes vagy uralkodni az ösztöneiden, akkor leszel képes később egy másik emberért is áldozatot hozni. Ne hagyd, hogy a világ elhitesse veled: csak akkor vagy értékes, ha van melletted valaki. Te Krisztusban vagy teljes, és ez a teljesség ad erőt akár a várakozáshoz, akár a házassághoz.

IMA: Uram, köszönöm, hogy az én értékemet nem a kapcsolati státuszom, hanem a Te szereteted határozza meg. Kérlek, adj békességet azoknak, akik egyedül érzik magukat, és töltsd be a csendet a Te jelenléteddel. Adj nekünk erőt az önfegyelemhez, hogy ne a vágyaink rabszolgái, hanem a Te szabad gyermekeid legyünk. Akár egyedül, akár társaságban élünk, hadd égjen bennünk a tűz csak Érted és a Te országodért. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A „vadászösztön” mítosza és a megérkezés művészete

Jézus megkérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok az Írásban, hogy Isten a teremtéskor férfivá és nővé teremtette az embert, és azt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és ketten egy testté válnak«? Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. Amit pedig Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!” Máté evangéliuma 19. fejezet 4-6. versek



Sokan hivatkoznak (abból az evolúciós elméletből kiindulva, hogy a férfi és a nő csupán az ösztöneinek kiszolgáltatott "értelmes állatok"), a férfiak kapcsán a „vadászösztönre”: az izgalomra, amíg el nem érjük a célt, a hódítás mámorára, majd az azt követő unalomra, amikor a „vad” már a zsákban van. De hadd mondjam el neked: a Biblia nem vadászokat keres, hanem építőket. Jézus Krisztus, amikor a házasságról kérdezték, nem a hormonokról vagy az ösztönökről beszélt, hanem a teremtés alapjairól: „a kettő egy testté válik.”
Gondoljunk csak a híres tizenkilencedik századi angol államférfira, William Gladstone-ra. Gladstone kora egyik legbefolyásosabb embere volt, négyszer választották miniszterelnöknek. Mégis, a hatalmas politikai csaták és világrengető döntések közepette a naplója arról tanúskodik, hogy Catherine-nel kötött házassága volt az a sziklaszilárd alap, amely minden mást megtartott. Amikor Catherine-t feleségül vette, nem egy trófeát szerzett, hanem egy szövetségest. Egyszer azt írta, hogy minden sikerét annak köszönheti, hogy otthon egy olyan „egy testté válásban” élt, amelyben a szíve megnyugodhatott. Gladstone nem új kalandokat keresett a magánéletében, hanem a már meglévő szövetségét mélyítette el nap mint nap.
A házasság nem egy állomás, ahol jegyet váltunk, hanem egy új ország, ahol letelepszünk. Jézus Krisztus három sorsfordító lépést vázol fel:
Elhagyni: Ez nem fizikai költözést jelent csupán. Ez érzelmi függetlenedés, anyagi stb. függetlenedés. Akár férfi akár nő vagy, amíg a szüleid véleménye, a barátaid elvárása vagy a régi szokásaid fontosabbak, mint a társad, addig még nem „hagytad el” a múltat.
Ragaszkodni: Az eredeti szövegben ez a szó szinte „összehegedést” jelent. Mint amikor két fémfelületet egymáshoz forrasztanak. A vadászösztön a változást keresi, a ragaszkodás viszont az állandóságban találja meg a mélységet, intimitást.
Egy testté válni: Ezt még keresztény körökben is sokszor csak a szexuális kapcsolat és a gyereknemzés vonatkozásában értelmezik. Ez azonban sokkal többről szól. Ez a teljes sorsközösség. Egy bankszámla, egy cél, egy vízió. Azt jelenti, hogy semmit nem tartok meg magamnak, nincs a lelkemben "101. szoba" ahova a társam nem léphet be. Ez természetesen sebezhetőséget jelent, de enélkül sosem fogod megélni az igazi intimitást és az abban rejlő örömöt.
A pszichológia ma sokat beszél az „elköteleződési fóbiáról”, de a Biblia ennél mélyebbre megy. Azt mondja: a házasság stabilitása nem azon múlik, hogy mennyire „vagyunk egy hullámhosszon”, hanem azon a döntésen, hogy Isten pecsétje van rajtunk. A „vadász” mindig a következő zsákmányt nézi, a „társ” viszont azt az egyetlen kincset csiszolja, amit rábíztak.
A vadászösztön mítosza csak egy kényelmes kifogás az éretlenségre. Az igazi kaland nem az, hogy sok embert megismerünk, hanem az, hogy egy embert ismerünk meg és szeretünk elmélyülten, egy életen át.


IMA: Uram, köszönöm, hogy Te nem vadászként tekintesz ránk, aki eldobja a zsákmányt, ha eltalálta, hanem pásztorként, aki életét adja a juhokért. Adj nekem erőt, hogy hűséges maradhassak a szövetségemhez. Taníts meg „elhagyni” a gyerekes önzésemet és „ragaszkodni” ahhoz a kincshez, akit mellém adtál. Add, hogy a mi egységünk ne egy törékeny emberi alku legyen, hanem a Te szétválaszthatatlan szereteted bizonysága. Jézus Krisztus nevében, Ámen.