Az Istentől kapott társ

Majd ezt mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó Ádámnak, ha egyedül él! Alkotok számára egy hozzá illő segítőtársat. Mózes első könyve 2. fejezet 18. vers



Amikor Isten a teremtés hajnalán végignézett mindazon, amit alkotott, mindent „jónak” talált. A csillagok fényét, a tenger mélységét, az erdők zsongását. Volt azonban egy pillanat, amikor az Alkotó szokatlan megállapítást tett: „Nem jó...”
Gondoljunk bele: Ádám egy tökéletes kertben élt. Nem volt betegség, nem volt stressz, nem voltak anyagi gondok. Mégis, a teljesség közepén ott tátongott egy hiány. Nem egy hobbi, nem egy munka és nem is egy háziállat hiányzott. Egy másik ember hiánya volt ez. Isten ekkor mondta ki az alapigazságot: „Nem jó az embernek egyedül.”
Miért pont egy „segítőtárs”?
A magyar nyelvben a „segítőtárs” szóról olykor egy asszisztens jut eszünkbe, aki csak a keze alá dolgozik a főnöknek. De a Biblia eredeti szövege itt az "ezer k’negedo" kifejezést használja. Ez a „segítség” egyáltalán nem alárendeltséget jelent. Tudod, kit nevez még a Biblia ’ezer-nek? Magát Istent, amikor a bajban lévő ember mellé áll. Például: Lelkünk az Örökkévalót várja,
ő segít (ezer), és ő véd meg minket! 33. zsoltár 20. vers)
Ez a segítség tehát erőt jelent. Olyan társat, aki:
Tükröt tart: Aki úgy ismer minket, ahogy senki más, és segít, hogy jobbá váljunk.
Védőbástya: Aki akkor is bátorít minket, amikor mi már feladnánk.
Kiegészítés: Aki ott erős, ahol mi gyengék vagyunk.
Sir Winston Churchill egyszer azt mondta a feleségéről, Clementine-ról: „Életem legfontosabb döntése az volt, amikor meggyőztem, hogy jöjjön hozzám feleségül.” Churchill tudta, hogy a világformáló döntései mögött ott volt egy sziklaszilárd jelenlét, aki nélkül a történelem kereke talán másfelé fordult volna.
A házasság nem önmegvalósítás, hanem szövetség.
A mai világ azt tanítja: „Keress valakit, aki boldoggá tesz!” Isten azonban azt mondja: „Alkotok valakit, akivel egymást építitek.” A házasság hete nem a tökéletes romantikáról szól, hanem arról a bátorságról, hogy két esendő ember szövetséget köt: „Nem hagylak egyedül a harcmezőn.” Ha ezt megérted rádöbbensz, hogy a hímsovinizmus éppen úgy zsákutca, mint a feminizmusnak az a szélsőséges megnyilvánulása, amely úgy gondolja, hogy a nők akkor lehetnek csak igazán nők, ha a férfiakon uralkodnak.
A magány nem az egyedülléttel kezdődik, hanem ott, amikor egy fedél alatt élünk valakivel, de már nem vagyunk egymás „segítőtársai”. Isten azonban ma is kész megújítani ezt a „nem jót”. Ő nemcsak Ádámnak alkotta Évát, hanem ma is képes a megfáradt kapcsolatokba életet lehelni.


IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nem magányra teremtettél minket. Köszönöm a társamat, akit mellém adtál az élet útján. Bocsáss meg, amikor természetesnek vettem a jelenlétét, vagy amikor kritika lett a segítségem helyett. Adj nekem ma alázatos szívet, hogy valódi segítőtárs lehessek: aki emel, aki bátorít és aki szeretettel tükrözi vissza a Te kegyelmedet. Áldd meg a házasságokat, és gyógyítsd meg a sebeket, hogy újra megtapasztaljuk: veled és egymással minden sokkal jobb. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Amikor a taps csapdába ejt

Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az Örökkévalóban bízik, megmenekül.      Példabeszédek könyve 29. fejezet 25. vers



A 19. század végén élt egy kötéltáncos, Charles Blondin, aki azzal vált világhírűvé, hogy egy vékony kötélen egyensúlyozva kelt át a Niagara-vízesés felett. Egyszer megkérdezte a tömeget: „Hiszitek, hogy át tudok vinni egy embert a túloldalra egy talicskában?” A tömeg ujjongva ordította: „Igen!” Ám amikor Blondin odafordult az egyik leghangosabb éljenzőhöz, és megkérte, hogy üljön bele a talicskába, az illető azonnal meghátrált.
A tömeg tapsa olcsó volt. Ott, a vízesés felett Blondinnak nem a rajongók véleményére volt szüksége, hanem egy olyan alapra, amely nem remeg meg a lába alatt.
Sokan éljük úgy az életünket, mint az az ember a tömegben: a környezetünk elvárásaihoz igazítjuk a lépteinket, és észre sem vesszük, hogy közben egy kalitkába zártuk magunkat.
A pszichológia „külső kontrollos” személyiségnek hívja azt, aki az önbecsülését mások visszajelzéseiből építi fel. A Biblia egyszerűbben hívja: csapda. A csapda lényege, hogy kezdetben biztonságosnak tűnik, de végül mozgásképtelenné tesz.
Ha a főnököd elismerésétől, a házastársad hangulatától vagy a közösségi média lájkjaitól teszed függővé a belső békédet, akkor átadtad a gyeplőt. Olyan leszel, mint egy hajó, amelynek nincs horgonya: bármilyen szélirány (vagy vélemény) érkezik, az magával sodor.
Ha félsz a kritikától, el fogod halasztani a nehéz, de szükséges döntéseket. Az emberektől való félelem eltorzítja a látást: a problémák nagyobbnak tűnnek, Isten pedig kisebbnek.
A megoldás nem az, hogy érzéketlenné válunk mások iránt. A titok a fókuszváltásban rejlik.
Aki az emberektől fél, az attól tart, mit veszíthet (elismertséget, kényelmet).
Aki az Úrban bízik, az arra figyel, mit kapott (identitást, örök szeretetet).
Amikor az Istenbe vetett bizalom lesz az életed fundamentuma, a környezeted véleménye átkerül a „tanács” kategóriába a „törvény” kategóriájából. Meghallgatod, de nem az uralkodik feletted. Megmenekülni itt nem feltétlenül a nehézségek elkerülését jelenti, hanem azt a belső szabadságot, hogy akkor is egyenesen tudsz járni, ha senki sem tapsol.


Ima: Atyám, bocsásd meg nekem, hogy oly sokszor fontosabb volt számomra az emberek elismerése, mint a Te szavad. Beismerem, hogy a megfelelési kényszer gúzsba kötötte a szívemet, és elvette a bátorságomat. Köszönöm, hogy nálad nem kell szerepeket játszanom. Kérlek, erősíts meg ma belülről! Hadd legyen a Te szereteted az a szilárd talaj, amin állok. Adj bölcsességet, hogy tiszteljem az embereket, de csak Téged féljelek. Szabadíts fel a láthatatlan láncok alól, hogy azzá válhassak, akinek Te elterveztél. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Teljes önátadás

Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne keserítsetek, hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.
Apostolok Cselekedetei 21. fejezet 13. vers



1956 januárjában öt fiatal amerikai misszionárius állt az ecuadori őserdő mélyén, a Curaray folyó partján. Tudták, hogy a huaorani törzs, amellyel kapcsolatba akarnak lépni, rendkívül veszélyes. Családtagjaik, barátaik aggódtak értük, sokan próbálták lebeszélni őket a kockázatos vállalkozásról. Jim Elliot, a csoport vezetője azonban ezt írta naplójába: „Nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tarthat meg, azért, amit nem veszíthet el.” Elliotot és társait végül megölték, de áldozatuk kaput nyitott egy egész nép belső átformálódásához.
A pszichológia jól ismeri a „szimbiózis” jelenségét: amikor annyira szeretünk valakit, hogy a saját biztonságérzetünket tőle tesszük függővé. Pál barátai nem voltak rosszindulatúak, sőt! A féltésük őszinte volt. De Pál számára ez a féltés akadálypályává vált. A görög eredeti szövegben a „keserítitek” kifejezés (szunthrüptontesz) azt jelenti: „morzsolni”, „összetörni”.
Pál nem azt mondja, hogy nem hatnak rá a könnyeik. Azt mondja, hogy a sírásukkal darabokra törik a szívét, és ezzel megnehezítik, hogy azt tegye, amit tennie kell.
Vezetőnek lenni – legyen szó egy cégről, egy családról vagy a saját életünkről – gyakran azzal jár, hogy olyan útra kell lépnünk, amit mások nem értenek.
Fokozottan igaz ez, ha a Krisztus követés útját választjuk.
A környezetünk szinte mindig a biztonságra szavaz. Isten azonban gyakran küldetésre hív. A kettő között pedig ott feszül a bizonytalanság.
Pál nem volt vakmerő vagy öngyilkosjelölt. Ő felkészült. Isten Jeruzsálem városába vezette, ahol Pált sokan meg akarták ölni azért, mert hűségesen és bátran hirdette a Krisztusról szóló örömhírt Ez a belső stabilitás titka: ha már a szívedben lejátszottad a legrosszabb eshetőséget is az Úrral, a külső körülmények már nem tudnak kibillenteni. A félelem ott ér véget, ahol az átadottság kezdődik.
Ne feledd: aki mindenkit boldoggá akar tenni, az végül senkit sem fog vezetni – legkevésbé a saját életét. Pál nem volt szívtelen, de a hűsége az Úr felé megelőzte az emberek felé érzett ragaszkodását. Ez az a pont, ahol a hit valódi jellemmé válik.


Ima: Uram, köszönöm azokat az embereket, akik féltenek és szeretnek engem. Kérlek, adj nekem bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni a bölcs tanácsot a hátráltató féltéstől. Adj erőt, hogy ne morzsolódjon szét a szívem, amikor nehéz döntéseket kell hoznom. Segíts, hogy az én „kész vagyok”-om is valódi legyen: ne a saját makacsságomból, hanem a beléd vetett bizalomból fakadjon. Taníts meg úgy szeretni másokat, hogy közben ne veszítsem el a Te tervedet az életemre nézve. Hadd legyen az én iránytűm mindig a Te akaratod, a ködön és a könnyeken keresztül is. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Ami a romok alatt is ott marad

Ez a három azonban mindig megmarad: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a nagyobb. Korintusiakhoz írt első levél 13. fejezet 13. vers



1945-ben, a második világháború után Köln városa szinte teljesen a földdel vált egyenlővé. A pusztító bombázások után a lakók előbújtak a pincékből, és csak törmeléket láttak. De a porfelhőn keresztül valami mégis ott magasodott: a kölni dóm. Bár megsérült, a fundamentuma és a szerkezete kitartott. Ez a látvány adott erőt egy egész városnak az újrakezdéshez.
Az életünkben is jönnek ilyen „bombázások”. Egy váratlan betegség, egy fájdalmas szakítás vagy egy anyagi csőd képes mindent lerombolni, amiről azt hittük, végleges. De létezik három olyan építőelem, ami nem porlad el, bármekkora is a nyomás.
A pszichológia beszél a „rezilienciáról”, a rugalmas ellenállási képességről. De mi adja ezt a képességet? Isten válasza nem egy technika, hanem három spirituális valóság:
Először is, A Hit: Ez nem csupán vallásos meggyőződés, hanem az Istenbe vetett bizalom izma. A vezetésben ezt „víziónak” hívjuk: látni azt, ami még nincs ott, de tudni, hogy el fog jönni. A hit az a belső meggyőződés, hogy Isten keze akkor is ott van a kormányon, amikor a vihar elvette a látótávolságot.
Másodszor, A Remény: Ha a hit a motor, a remény az üzemanyag. A remény nem egy kósza vágyálom, hanem egy biztos horgony. A remény az, ami miatt felkelsz reggel, mert tudod, hogy a sötétség után jön a hajnal. Ez ad értelmet a jelen küzdelmeinek.
Harmadszor: A Szeretet: Pál azt mondja, ez a legnagyobb. Miért? Mert a hit egyszer látássá lesz, a remény pedig beteljesüléssé, de a szeretet az egyetlen, ami az örökkévalóság nyelve. A szeretet soha el nem múlik. Ez az az erő, ami nem a „mert” (mert megérdemled), hanem az „annak ellenére” (annak ellenére, hogy hibáztál) alapon működik. Ez a Szeretet az egyetlen, amely képes igazi és tartós változást, átformálódást eredményezni az ember lelkében.
Gondolj a történelem nagy alakjaira, akik megváltoztatták a világot. Nem a tudásuk vagy a hatalmuk maradt meg leginkább, hanem az a hatás, amit a szeretetük gyakorolt másokra. A tudásunk elavul, a képességeink megkopnak, a sikereinket elfelejtik. De az isteni szeretet (agapé) az az egyetlen dolog, ami képes áthidalni a szakadékot ember és ember, valamint ember és Isten között.
Amikor minden más összeomlik körülötted – amikor elveszíted a státuszodat, az egészségedet vagy a biztonságérzetedet –, nézz önmagadba. Ha ez a három ott van, akkor mindened megvan az újrakezdéshez.

IMA: Atyám, köszönöm, hogy Te nem homokra, hanem örökkévaló alapokra építed az életemet. Amikor a világ zajos és bizonytalan, emlékeztess engem arra, ami valóban számít. Kérlek, növeld a hitemet, hogy bízzak a Te tervedben akkor is, ha nem látom az utat. Erősítsd meg a reményemet, hogy ne csüggedjek el a nehézségek idején. És legfőképpen, tölts be a Te isteni szereteteddel, hogy ne csak kapjam, hanem továbbadni is tudjam azt azoknak, akiknek ma a legnagyobb szükségük van rá. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az igazi valóság

Válaszd külön őket a magad számára, Atyám, a valóság megismerése által — s a te beszéded, az a valóság! János evangéliuma 17. fejezet 17. vers (Egyszerű fordítás)



A 19. század közepén a tengerészek körében volt egy mondás: „Ismerd a mélységet, mielőtt leengeded a vitorlát.” Amikor a nagy vitorlások sűrű ködbe kerültek a sziklás partok közelében, egyetlen dolog menthette meg őket: a szonda. Ez egy egyszerű ólomnehezék volt egy hosszú kötélen. Ha a tengerész tudta az igazságot a tengerfenék mélységéről, tudta, hol van a biztonság. Aki csak találgatott vagy a megérzéseire hagyatkozott, az gyakran a zátonyon végezte.
Jézus Krisztus a közbenjáró imádságában, a leghitelesebb pillanataiban nem sikert vagy kényelmet kért a tanítványainak, hanem valami sokkal lényegesebbet.
A modern pszichológia sokat beszél a „szubjektív valóságról” – arról, hogy mindenki úgy látja a világot, amilyen a belső állapota. Ha szorongsz, a világ veszélyes; ha haragszol, mindenki ellenség. De van egy nagy veszélye annak, ha a saját érzelmeinket tesszük meg iránytűnek: az érzelmek változnak, mint az árapály.
Jézus Krisztus azonban a Valóságról beszél (amit sok fordítás „igazságnak” hív). Ez a görög alétheia, ami szó szerint annyit tesz: az, ami nincs elrejtve, ami a dolgok valódi természete. Isten beszéde nem egy vélemény a sok közül. Ez az a „szonda”, ami megmondja, milyen mély valójában a víz alattad, akkor is, ha a köd elvakít.
A vezetéselméletben a „fókusz” a legértékesebb valuta. Ha mindennel foglalkozol, semmiben nem leszel hatékony. Isten pontosan ezt teszi velünk: „különválaszt”. Nem azért, hogy elszigeteljen a világtól, hanem hogy megkülönböztessen.
Isten Szava először is segít, hogy meg tudd különböztetni a hazugságot az igazságtól.
Amikor ismered Isten szavát, a belső rendszered azonnal jelzi, ha egy gondolat (például: „nem vagy elég jó”, „úgysem fog sikerülni”, „mindenki elhagy”) nem a valóságból fakad.
Másodszor, szilárdságot ad a válsághelyzetekben.
A történelmi nagy vezetők mind rendelkeztek egy belső, megingathatatlan meggyőződéssel, ami kívül állt a pillanatnyi körülményeken. A keresztény ember számára ez a meggyőződés az, amit Isten mondott. Ha Ő azt mondja: „veled vagyok”, akkor az a valóság, akkor is, ha teljesen egyedül érzed magad. Miért? Azért, mert immár nem a csalóka érzelmeidre, hanem Isten Szavának valóságára építesz.
Ma ezer hang kiabálja feléd a saját „igazságát”. A közösségi média, a hírek, a saját belső kritikusod mind-mind el akarják hitetni veled, hogy a világ csak annyi, amit látsz belőle. De Jézus Krisztus emlékeztet: van egy mélyebb valóság. Isten szava az a szilárd talaj, amin megállhatsz, amikor minden más mozog.


Ima: Atyám, köszönöm, hogy nem hagytál sötétségben és bizonytalanságban. Beismerem, hogy sokszor a saját érzéseimet és a világ zaját hittem el valóságnak, és emiatt elveszítettem a békességemet. Kérlek, válasz el engem ma a magad számára! Tisztítsd meg a gondolataimat a Te beszédeddel. Adj nekem éleslátást, hogy felismerjem a hazugságot, és adj bátorságot, hogy a Te igazságodra építsem a döntéseimet. Legyen a Te szavad az a horgony, ami megtart ma minden helyzetben. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A békesség köteléke

Legyetek mindig alázatosak, szelídek, türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást! A Szent Szellem a békesség kötelével vesz körül — így egyesít benneteket. Ezért minden igyekezettel arra törekedjetek, hogy őrizzétek meg ezt a harmóniát!
Efézusbeliekhez írt levél 4. fejezet 2-3. versek



1858-ban, amikor az első transzatlanti távirókábelt lefektették az óceán fenekére, a mérnökök egy óriási problémával szembesültek. Hiába volt a legmodernebb rézhuzal, a tenger mélyén uralkodó hatalmas nyomás és a sós víz pillanatok alatt tönkretette volna a vezetékeket. A megoldást nem egy újabb fém, hanem egy különleges, természetes szigetelőanyag, a gutapercha jelentette. A gutta-percha szigetelést kátrányos kenderzsineggel (juta fonal) tekerték be. Az egészet végül vasdrótokból font külső páncélzat védte. Ez a „kötelék” tette lehetővé, hogy két, egymástól távol lévő kontinens (Európa és Amerika) végre egy nyelven beszéljen.
Pál apostol az Efézusi levélben egy hasonlóan létfontosságú „vezetékről” beszél, ami nélkül az emberi kapcsolataink menthetetlenül zátonyra futnának.
A „csoportdinamika” törvénye kimondja: ahol két ember találkozik, ott előbb-utóbb súrlódás lesz. A vezetéstudomány pedig azt tanítja, hogy a legnagyobb projektek nem a szakértelem hiánya, hanem a belső széthúzás miatt buknak el.
Isten azonban nem azt kéri tőlünk, hogy hozzuk létre az egységet. Azt mondja, a Szent Szellem már „körülvett” vele minket, ha valóban bekerültünk Isten családjába. A mi feladatunk az őrzés. De hogyan őrizzük meg azt, amit a büszkeségünk mindenáron szét akar szedni?
Isten mai szava, három olyan belső „szigetelőanyagot” sorol fel, amelyek megvédik a kapcsolataink vezetékét:
Alázat és szelídség: Ez nem gyengeség. A szelídség valójában uralt erő. Olyan, mint egy képzett parancsnok, aki tudja, mikor kell hallgatni, ahelyett, hogy igazat adna magának. Az alázat pedig az a felismerés, hogy a másik ember hibái mögött is egy ugyanolyan sebzett szív van, mint a tiéd.
Türelem: A görög eredeti szó (makrothumia) szó szerint „hosszú lélegzetet” jelent. Azt a képességet, hogy ne fújjunk azonnal takarodót, amikor a másik idegesítő vagy lassú.
Az elviselés művészete: „Isteni szeretettel viseljétek el egymást.” Ez a szeretet nem érzelem, hanem döntés. Annak a döntése, hogy helyet készítek a másik esendőségének a saját életemben.
Amikor a munkahelyeden, a családodban vagy a közösségedben feszültté válik a légkör, ne feledd: nálad van a „szigetelőanyag”. Te döntheted el, hogy beleállsz a vitába, vagy aktiválod az alázatot.
Az egység megőrzése „minden igyekezetet” megkíván. Ez munka. Néha le kell nyelni a büszkeségünket, néha húszig kell számolni, és mindig egyszerűen csak hagyni kell, hogy Isten szeretete áramoljon át rajtunk.

Ima: Uram, hálás vagyok azért a láthatatlan kötelékért, amellyel egybefűzöl minket. Beismerem, hogy sokszor a saját igazamat, a saját tempómat és a saját kényelmetlenségemet fontosabbnak tartom a békességnél. Kérlek, tölts fel ma „hosszú lélegzettel”! Adj alázatot, hogy ne felülről nézzek másokra, és szelídséget, hogy a szavaim gyógyítsanak, ne sebezzenek. Köszönöm, hogy a Szentlélek segítsége elérhető számomra, és nem egyedül kell próbálnom türelmesnek lenni. Segíts ma őrizni a harmóniát ott, ahová küldtél. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Gyökerezz meg a szeretetben!

Arra kérem, hogy dicsőséges gazdagsága szerint erősítse meg a „belső embert” bennetek a Szent Szellem segítségével, hogy Krisztus maga lakjon a szívetekben, hit által. Azt kérem, hogy mélyen gyökerezzetek bele az isteni szeretetbe, sőt, egész életetek erre épüljön.
Efézusbeliekhez írt 3. levél 16-17. versek



1912 áprilisában, amikor a Titanic a jeges hullámok közé merült, a világ legmodernebb technikája mondott csődöt. De van egy érdekes részlet, amiről ritkábban beszélünk: a hatalmas hajó kettétört, mielőtt elsüllyedt. Miért? Mert a szerkezeti feszültség ott mutatkozott meg, ahol a szemnek láthatatlan illesztések és belső merevítések voltak. A külső csillogás, a díszes stukkók és a zenekar játéka nem tudta megtartani a hajó gerincét a nyomás alatt.
Sokan éljük így az életünket. Kívülről minden „hajózható”: sikeres karrier, rendezett családi fotók a közösségi médiában, udvarias mosoly. De mi történik ott bent, ahol senki sem látja?
Mit is jelent a belső ember?
A pszichológia beszél énerőkről, rezilienciáról és megküzdési mechanizmusokról. Ezek fontos fogalmak, de a Biblia mélyebbre ás. A belső ember az a szentély benned, ahol a döntéseid születnek, ahol a félelmeiddel találkozol, és ahol az igazi valód lakik. Ha a belső ember gyenge, a legkisebb életvihar is romba dönti a külső építményt.
Gondolj bele: egy fát sem a levelei tartanak meg a szélben, hanem a gyökerei és a törzs belső szövetei. Isten nem azt kéri, hogy a körülményeid változzanak meg, hanem azt, hogy belülről legyél megerősítve. Ez nem pozitív gondolkodás. Ez nem egy „kapd össze magad” típusú motivációs beszéd. Ez egy természetfeletti infúzió Isten dicsőséges gazdagságából.
Ahhoz, hogy az életed ne törjön ketté a nyomás alatt, két dologra van szükséged:
Először is Krisztus nem vendég akar lenni a szívedben, aki csak ünnepekkor néz be. Ő „lakni” akar ott. Amikor a hit által átadod neki a belső szobáid kulcsait, a jelenléte stabilitást ad. Ahol Ő van, ott a káosz renddé alakul.
Másodszor: „...mélyen gyökerezzetek bele az isteni szeretetbe, sőt, egész életetek erre épüljön.”
A vezetéstudomány azt mondja, hogy egy szervezet csak olyan magasra tud nőni, amilyen mély az alapozása. Ugyanez igaz rád is. Ha a teljesítményedbe, a mások véleményébe vagy a bankszámládba gyökerezel, állandó bizonytalanságban fogsz élni. Miért? Mert ezek változnak. De ha Isten megváltozhatatlan szeretetébe vered bele a gyökereidet, akkor akkor is lesz utánpótlásod, amikor kívül aszály van.
Ma tedd fel magadnak a kérdést:
Mire építek? A belső emberem táplált és erős, vagy csak a külső dekorációt csinosítgatom?
Ne félj attól, ha most gyengének érzed magad. Az erősödés ott kezdődik, amikor felismered: szükséged van a Szent Szellem segítségére. Istennek van raktárkészlete a számodra. Nem szűkölködik erőben, és nem fárad el a te támogatásodban.
Engedd ma, hogy Ő építse tovább azt, ami belül van. Mert az igaz csatákat nem a világ előtt, hanem a csendben, a szív rejtekében nyerjük meg.


IMA: Uram, Istenem! Hálát adok Neked, hogy Te nemcsak a felszínt látod, hanem ismered a „belső emberemet” is – minden félelmemmel, fáradtságommal és vágyammal együtt. Vallom, hogy a saját erőm véges, és gyakran próbálom a magam erejéből egyben tartani az életem hajóját. Kérlek, dicsőséges gazdagságod szerint áradj ki rám ma! Szent Szellemed által erősítsd meg a belsőmet, hogy ne a körülmények határozzák meg a békességemet. Köszönöm, Úr Jézus, hogy nem látogatóba jössz hozzám, hanem lakozást veszel a szívemben. Adj nekem ma hitet, hogy észrevegyem jelenlétedet a hétköznapi feladataim között is.
Segíts, hogy a gyökereim mélyre nyúljanak a Te szeretetedben. Taníts meg arra, hogy ne a teljesítményemben vagy mások elismerésében keressem az alapomat, hanem abban a rendíthetetlen tényben, hogy Te szeretsz és megváltottál. Legyen ez a szeretet az alap, amelyre a mai napomat, életemet, a döntéseimet és a kapcsolataimat építem. Jézus Krisztus nevében, Ámen.