Aki végleg legyőzte a halált

Mi pedig azt az örömhírt hoztuk nektek, hogy azokat az ígéreteket, amelyeket Isten őseinknek tett, most nekünk, az ő leszármazottjaiknak teljesítette be. Éppen azáltal teljesítette, hogy Jézust feltámasztotta a halálból, ahogyan ez meg van írva a második zsoltárban: »Te vagy az én fiam, ma lettem az édesapád.«
Isten valóban feltámasztotta Jézust! Ő már soha többé nem fog meghalni! Erről így szólt Isten:
»Nektek fogom beteljesíteni azokat a szent és biztos ígéreteket, amelyeket Dávidnak tettem.« Egy másik helyen meg azt mondja: »Nem engeded, hogy szented teste a sírban pusztuljon el.«
Dávid Isten akarata szerint szolgált, amíg élt. Azután meghalt, eltemették ősei mellé, és teste bizony el is pusztult a sírban. De Jézus, akit Isten feltámasztott a halálból, nem pusztult el a sírban!
Apostolok Cselekedetei 13. fejezet 32-36. versek



Az ókori egyiptomi fáraók egész életükben a halhatatlanságot keresték. Hatalmas piramisokat emeltek, testüket bebalzsamozták, és tiszta arany koporsókba zárták, hogy megvédjék magukat az enyészettől. Ma a múzeumok üvegtárlóiban fekszenek: kiszáradt múmiák, akiket végül mégis legyőzött az idő.

Még a történelem legnagyobb alakjai sem tudták megállítani a mulandóságot.

A zsidó hagyomány a mai napig mély tisztelettel tekint Dávid királyra, és őrzi emlékét a Sion-hegyen. Pál apostol azonban kimondja a tiszta valóságot: Dávid hűségesen szolgálta Isten akaratát a maga nemzedékében, aztán meghalt, eltemették, és a teste az enyészeté lett.

Emberként mindannyian hordozzuk a végesség csendes szorongását. Látjuk, ahogy telnek az évek, fakulnak az erők, és elfogynak a generációk. De Pál apostol igehirdetésének itt robban be a valóságunkba: Jézus teste nem pusztult el a sírban! Ő nem egy emlék, nem egy szép történelmi példakép, hanem a feltámadt, élő Úr.

Mit jelent ez a te mai életedre nézve?

Elég, ha elvégzed a mai feladatodat: Dávid a saját nemzedékében szolgált. Nem kell a holnapután terheit ma cipelned. Tedd meg hűséggel a mai lépést, a végeredményt pedig bízd Istenre.


Ne mulandó dolgokba kapaszkodj: Sikerek, pozíciók, emberi elismerések – ezek mind elkopnak az idővel. Az egyetlen sziklaszilárd alap az az élő Krisztus, aki soha többé nem hal meg.


A te történetednek sem a vereség a vége: Ha Isten kihozta Jézust a halál karmaiból, a te életedben sincs olyan kilátástalan gödör vagy veszteség, amiből ne tudna új reményt és életet fakasztani.

IMA: Uram, köszönöm, hogy a Te ígéreteid örökké élnek, és soha nem hagynak cserben! Bocsásd meg, amikor mulandó dolgokba kapaszkodom, és a jövőtől való félelem megbénítja a lelkemet. Leteszem eléd a fáradtságomat és a kétségeimet. Köszönöm, hogy Jézus él, és az Ő feltámadása az én életem valódi reménysége. Adj erőt, hogy ma békességgel és tiszta szívvel szolgáljalak Téged és a körülöttem élőket! A Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A feltámadás Istene

Jeruzsálem lakói és a nép vezetői nem értették meg, hogy Jézus a Szabadító, és elítélték őt. Bár nem tudták vádolni semmivel, amiért halált érdemelt volna, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ítélje halálra, és végeztesse ki. Így teljesedett be mindaz, amit a próféták előre megmondtak és leírtak, és amit a zsidók minden szombaton felolvasnak a zsinagógákban. Miután megtették vele mindazt, amit az Írások előre mondtak róla, Jézus holttestét levették a keresztről, és egy sziklasírba helyezték. Isten azonban feltámasztotta őt a halálból! Ezután több napon át látták a feltámadt Jézust azok az emberek, akik Galileából vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Ők most is tanúsítják az egész nép előtt, hogy mindez igaz. Apostolok Cselekedetei 13. fejezet 27-31. versek



A vallási vezetők minden szombaton ott ültek a zsinagógában. Hallgatták Ézsaiás próféciáit a Szenvedő Szolgáról, kívülről fújták az Írásokat. Mégis, amikor a megígért Szabadító megállt előttük, az előítéleteik és a félelmeik elvakították őket. Nem találtak benne semmi bűnt, mégis a keresztre követelték. Levették a testét, és egy sziklasírba zárták.

Emberi szemmel a történet itt véget ért. A hatalom győzött, a gonoszság pecsétet kapott, a remény pedig a hideg kő mögé került.

De a Biblia itt mondja ki a világtörténelem legfontosabb fordulatát: „Isten azonban feltámasztotta őt a halálból!”

Mit üzen ez neked ma, amikor a saját életed nehézségeivel küzdesz?

Nem az embereké az utolsó szó: Félreérthetnek, elárulhatnak vagy leírhatnak téged, de az emberi rosszindulat nem képes felülírni Isten jóságos tervét.


A sír nem végállomás: Lehet, hogy ma úgy érzed, egy álmod, a házasságod vagy a jövőd egy lezárt sziklasírban fekszik. Isten a legsötétebb helyzetekből is képes új életet teremteni.


Nem egy elméletben bízol, hanem egy élő Úrban: A tanítványok nem egy szép filozófiáért adták az életüket, hanem azért a feltámadt Krisztusért, akivel a nagypénteki kudarc után újra együtt ettek és beszéltek.


IMA: Uram, köszönöm, hogy Nálad a legmélyebb vereség is a legnagyobb győzelem kezdete lehet. Bocsásd meg, amikor kétségbeesem az emberek igazságtalansága vagy a nehéz körülmények miatt. Leteszem eléd a megsebzett lelkemet, a félelmeimet és az eltemetett reményeimet. Kérlek, tölts be ma a feltámadás békességével és bizonyosságával, mert tudom, hogy Te élsz, és a Te kezedben van a jövőm! A Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Krisztus a megmentő

Az ő fellépése előtt Bemerítő János hirdette egész Izráel népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat, térjenek vissza Istenhez, és merítkezzenek be. Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: »Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Messiás! Ő majd csak ezután fog jönni, de én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem.«
Testvéreim, akik Ábrahámtól származtok, és ti, más nemzetbeliek, akik Istent imádjátok, hallgassatok meg engem! Az üdvösségnek ez az üzenete nekünk szól!
Apostolok Cselekedetei 13. fejezet 24-26. versek



1969 júliusában, miközben a fél világ Neil Armstrong első holdi lépéseit nézte a tévéképernyőkön, volt egy ember, aki teljesen egyedül keringett a sötétben, a Hold túloldalán. Michael Collins. Ő volt a parancsnoki modul pilótája. Ha hibázik, senki sem jut haza élve. Nem vágyott a reflektorfényre, és nem próbált a felszínre lépni. Pontosan tudta, mi a feladata, azt hibátlanul elvégezte, majd csendben hátralépett. Keresztelő János pontosan ezt a belső szabadságot és erőt hordozta.
A korabeli rabbinikus tanítások és a Talmud szerint egy tanítvány köteles volt a mesterét szinte mindenben kiszolgálni, egyetlen dolgot kivéve: a saruját nem kellett levennie, mert azt túlságosan megalázónak, kizárólag a pogány rabszolgáknak való munkának tartották. Amikor János azt mondja: „arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem”, nem önbizalomhiány beszél belőle. Hanem a tiszta szívű ember nyugalma, aki pontosan tudja, ki ő, és ki az Isten. Ez az igazi alázat. Tudni, hogy ki vagy emberként és tudni, hogy a mérhetetlenül hatalmas Isten áll mögötted.
Hány ember ég ki ma körülöttünk azért, mert titokban megváltót játszik a saját életében?
Megpróbálod egyedül megmenteni a felnőtt gyerekeidet a hibáiktól.
Magadra veszed a munkahelyi vagy családi feszültségeket, és a mellkasod szinte szétrobban a tehertől.
Azt hiszed, ha te nem irányítasz mindent, a világ azonnal összeomlik.
János a gondolkodásmód megváltoztatását hirdette. A bibliai megtérés (tesuva) nem más, mint visszafordulás a helyes arányokhoz: engedni, hogy Isten legyen az Isten, te pedig megmaradj embernek.
Mit üzen ez a te mai napodra?
Engedd el a megmentő szerepet: Nem neked kell megváltanod másokat. A te dolgod csak rámutatni arra a Jézusra, aki valóban képes sebeket gyógyítani és életeket megújítani.
Ismerd fel a saját határaidat: Óriási lelki békesség rejlik abban a mondatban: „Nem én vagyok a Messiás.” Tedd meg a rád bízott részt, a többit pedig bízd a Kegyelemre.
Vedd személyesnek az ígéretet: Pál apostol világossá teszi: az üdvösség üzenete nem egy elmélet, és nem csak a múltnak szólt. Személyesen neked szól, pontosan abban az élethelyzetben, amiben most vagy.

Ima: Mennyei Atyám, köszönöm azt a mély nyugalmat, amit az Igéd ad. Bocsásd meg, hogy sokszor olyan terheket cipeltem a hátamon, amiket Te soha nem kértél tőlem. Leteszem eléd a megfelelési kényszert, a szorongást és az irányítási vágyat. Taníts meg alázattal elvégezni a rám bízott részt, és békességgel hátralépni, amikor a Te kezednek kell cselekednie. Te vagy a Megváltó, én pedig a Te gyermeked vagyok. Tölts be ma a Te jelenléteddel! A Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az Igazi király

Azután Isten Saul királytól elvette a hatalmat, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, aki a szívem szerint való, s majd mindent véghezvisz, amit kívánok.«
Ennek a Dávidnak a leszármazottjai közül támasztotta Isten a Szabadítót, ahogyan ezt megígérte. Ez a Szabadító pedig nem más, mint Jézus!
Apostolok Cselekedetei 13. fejezet 22-23. versek



1501-ben Firenze dómjának udvarán egy hatalmas márványtömb hevert az esőben. Negyven évvel korábban egy neves szobrász megpróbált dolgozni rajta, de elrontotta: megrepesztette az anyagot, és a városháza használhatatlannak nyilvánította. Mindenki selejtnek látta. Aztán jött a huszonhat éves Michelangelo. Nem a hibát nézte, hanem azt, ami a kő mélyén rejtőzött. Ebből a félredobott, repedt tömbből faragta ki a világ leghíresebb Dávid-szobrát.
Pontosan így néz rád Isten is.
A világ a Saulokat keresi: a magasakat, a magabiztosakat, a tökéletes önéletrajzzal rendelkezőket. Saul kívülről királynak látszott, de belül egy rettegő, megfelelni vágyó ember volt, akit felőrölt mások véleménye.
Dávid viszont még a saját apja listáján sem szerepelt. Amikor Sámuel próféta elment Isai házába királyt kenni, a családfő elhívta az összes daliás fiát – Dávidot viszont kint hagyta a mezőn a birkákkal. Úgy gondolták, ő nem számít.
Amikor a régészek feltárnak egy ősi királyi sírt, szinte mindig ugyanazt a mintázatot látják: a dinasztiák felemelkednek, tündökölnek néhány évtizedig, majd a feledés homályába vesznek. Saul dinasztiája alig egyetlen nemzedéket élt meg. Miért? Mert emberi erőre, megfelelni vágyásra és büszkeségre épült.
Isten azonban Dávidnak nem csupán egy trónt adott, hanem egy örök szövetséget.
A próféták és a rabbinikus írások gyakran beszélnek egy levágott fatörzsről, Isai és Dávid törzséről. Amikor Izrael fogságba került, és úgy tűnt, a királyi vonal végleg elhalt, a felszín alatt a gyökér élt. Ézsaiás azt mondta: „Vessző sarjad majd Isai törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből.”
Az Örökkévaló nem egy angyalt küldött a mennyből, és nem egy bonyolult eszmét adott a kezünkbe. Történelmi valóságba léptette be a megváltást: Dávid hús-vér, sebekkel és küzdelmekkel teli családfáján keresztül hozta el a Szabadítót.
Ezért kiáltotta a vak Bartimeus az út szélén: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Ő pontosan értette, amit a vallási vezetők nem: Jézus nem csupán egy tanító, hanem a megígért Messiás, a Dávidnak tett isteni ígéret beteljesedése.
Mit jelent ez a te mai életedre nézve?
Isten ígéreteit nem írja felül az idő: Ha Isten ezer éven át őrizte az ígéretét Dávidtól a betlehemi jászolig, a te életedre vonatkozó szavát sem fogja elfelejteni.
A családi örökséged nem a végzeted: Dávid vérvonalában voltak hősök és mélyre bukott bűnösök is. Jézus mégis ebbe a vonalba érkezett meg, hogy a te múltad sebeit és generációs terheit is megváltsa.
Valódi Szabadítód van: Saul csak földi biztonságot ígért, de megbukott. Jézus, a Dávid Fia, az örökkévalóság Királya, aki nem ideiglenes megoldást ad a bajaidra, hanem örök szabadulást a bűn és a félelem rabságából.

Ima: Mennyei Atyám, hálát adok Neked a Te megtörhetetlen hűségedért! Köszönöm, hogy amit megígértél Dávidnak, azt maradéktalanul beteljesítetted Jézus Krisztusban. Köszönöm, hogy Ő nemcsak a történelem Királya, hanem az én személyes Megváltóm és Szabadítóm is. Amikor bizonytalannak látom a holnapot, emlékeztess arra, hogy a Te ígéreteid kősziklaként állnak. Leteszem a kezedbe a családomat, a félelmeimet és a jövőmet. Légy Te az én életem egyetlen Ura és Pásztora! A Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Vigyázz, hogy mit kívánsz...

Ezután vezetőket adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig. Ekkor a nép királyt kért Istentől, ő pedig Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott.
Apostolok Cselekedetei 13. fejezet 20-21. versek



Néha a legnagyobb veszély nem az, amikor Isten nemet mond a kérésünkre, hanem az, amikor megengedi, hogy megkapjuk azt, amihez görcsösen ragaszkodunk.

Gondolj bele Izráel helyzetébe: a bírák korszaka után megelégelték a bizonytalanságot. Nem akartak tovább a láthatatlan Isten csendes vezetésére várni. Valami kézzelfoghatót, látványosat és divatosat akartak: egy királyt, hogy olyanok lehessenek, mint a környező népek.

Isten figyelmeztette őket a következményekre, de a nép nem tágított. Így kapták meg Sault: magas, daliás, tekintélyt parancsoló vezetőt, aki kívülről minden szempontból tökéletes választásnak tűnt. Negyven évig uralkodott, de ez az időszak rávilágított arra, mi történik, ha a csillogó külső adottságok mögött nincs valódi belső tartás.

Ebben a történetben három olyan megszólító igazság rejtőzik, ami a te mai döntéseidet is tisztába teheti:

A megfelelési kényszer rossz tanácsadó: Izráel azért akart királyt, mert félt kilógni a sorból. Amikor a döntéseidet az határozza meg, hogy mit csinálnak mások, vagy mit vár el a közvélemény, könnyen feladod a saját, Isten által adott egyediségedet.


A karizma soha nem pótolja a jellemet: Saul lenyűgöző jelenség volt, de a mélyben megbúvó bizonytalansága és a mások véleményétől való rettegése folyamatosan rossz döntésekbe hajszolta. A pozíció és a jó fellépés nem ment meg, ha a szíved nincs rendben.


A kierőszakolt megoldások ritkán hoznak békét: Amikor egy kapcsolatot, egy karrierlépést vagy egy anyagi döntést a magad akaratából erőltetsz át, Isten néha megengedi, hogy megkapd – csak azért, hogy a saját bőrödön tapasztald meg a határaidat.

Ne próbálj meg olyan ajtókat betörni, amelyeket Isten féltő szeretetből zárva tart előtted. Nem egy emberi királyra van szükséged a biztonsághoz, hanem arra, hogy rábízd magad arra, aki valóban ismer téged.

IMA: Uram, bocsásd meg nekem, amikor türelmetlenségemben a magam kezébe veszem az irányítást. Hányszor vágytam arra, hogy olyan legyek, mint mások, és hányszor ragaszkodtam olyan dolgokhoz, amik csak kívülről tűntek jónak. Szabadíts meg a látszatok hajszolásától és a belső bizonytalanságtól. Taníts meg bízni a te csendes vezetésedben, és formáld a jellememet az elvárások helyett a te igazságodhoz. Te légy a szívem és az életem egyetlen igazi Királya. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Isten időzítése tökéletes

Ekkor Pál felállt, intett a kezével, és beszédet tartott: „Hallgassatok meg engem, izráeli férfiak, és ti többiek, akik félitek az Istent! Izráel népének Istene kiválasztotta ősapáinkat, és naggyá tette ezt a népet, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával. Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában. Hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izráel fiainak adta örökségül. Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt.
Apostolok Cselekedetei 13. fejezet 16-20. versek



A mai világ a gyors sikerek és az azonnali megoldások bűvöletében él. Néhány kattintással mindent azonnal akarunk: választ a kérdéseinkre, azonnali gyógyulást a sebeinkre és gyors áttörést a küzdelmeinkben. De a lélek érése és Isten nagy tervei sosem a mikrohullámú sütő sebességével működnek. Amikor Pál feláll a pizidiai zsinagógában, nem teológiai elméletekkel indít. Történetet mesél, és egyetlen lélegzetvétellel összefoglal négy és fél évszázadot.
Gondolj bele ebbe a számba: négyszázötven év.
Nem napok, nem hetek, hanem generációk sora. Az emberek születtek, küzdöttek, reménykedtek és meghaltak, miközben a látható felszínen alig mozdult valami. Isten keze azonban egyetlen pillanatra sem állt meg.
Pál beszédéből három olyan mély igazság rajzolódik ki, ami a te mai türelmetlenségedet és elakadásaidat is más megvilágításba helyezi:
A szorításban készülsz fel a növekedésre: Izráel nem a kényelmes palotákban vált nagy néppé, hanem Egyiptomban, a nehéz körülmények és a teherhordás idején. Amikor az életedben nyomás alá kerülsz, ne hidd, hogy Isten elfelejtett! A megpróbáltatások ideje alatt eresztesz mélyebb gyökereket.
Isten nem fogy ki a türelemből a pusztádban: Pál kiemeli, hogy negyven éven át türelmesen bánt velük a sivatagban. A rabbinikus gondolkodás és az eredeti szöveg arra a gondoskodásra utal, ahogyan egy édesapa hordozza a karján a lázongó, botladozó gyermekét. Izráel zúgolódott, félt és visszavágyott a múltba, Isten mégsem mondott le róluk.
Az ígéret földjéhez idő kell: Kánaán öröksége nem hullott az ölükbe az első napon. Isten lépésről lépésre tisztította meg az utat előttük. Ami lassan épül fel az életedben, az stabilan fog állni; amit túl gyorsan kapsz meg, azt könnyen elveszítheted.
Lehet, hogy most úgy érzed, megrekedtél. Évek óta imádkozol egy változásért a családodban, a munkádban vagy a saját jellemedben, és elcsüggedsz, mert nem látod a célegyenest.
Ne mérd Isten hűségét a saját naptáradhoz! Az Ő látszólagos késlekedése valójában az Ő formáló türelme. Amiért ma Isten akarata szerint imádkozol, azon Ő már most csendben dolgozik a háttérben.

IMA: Uram, bocsásd meg nekem, hogy olyan sokszor vagyok türelmetlen, és azonnali válaszokat követelek tőled. Látod a fáradtságomat, amikor úgy érzem, túl hosszú ideje járom a magam pusztáját, és nem látom a végét a nehézségeknek. Köszönöm a te végtelen türelmedet, amellyel nap mint nap hordozol engem a botlásaim és a kétségeim ellenére is. Taníts meg bízni a te időzítésedben. Segíts megértenem, hogy a csend nem elhagyatottságot jelent, hanem azt, hogy te a mélyben munkálkodsz a jövőmért. Rád bízom a holnapomat. A názáreti Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.

Csak menj tovább...

Ezután Pál és társai tovább hajóztak Páfoszból. Perga városában szálltak partra, Pamfilia vidékén. Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek. A Törvény és a próféták írásainak felolvasása után a zsinagóga vezetői üzentek nekik: „Testvérek, most szóljatok, ha akartok valamit mondani, ami javunkra válik!” Apostolok Cselekedetei 13. fejezet 13-15. versek



Gondolj bele Pál és Barnabás helyzetébe: elhajóznak Ciprusról, partot érnek Pergában, és ott történik egy fájdalmas törés: „Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.”
Pergától a pizidiai Antiókhiáig meredek, veszélyes út vezetett át a hegyeken. Rablók, mostoha körülmények, kimerültség várt rájuk. Márk még fiatal volt. Talán megijedt a fizikai veszélytől, talán a honvágy győzte le, vagy egyszerűen nem bírta a nyomást. Bármi volt is az ok, feladta, és hazament a biztonságba.
Mit tesz erre Pál és Barnabás? Nem ülnek le a tengerparton panaszkodni, nem temetik el a küldetést a sértettség miatt, és nem adják fel. Csalódott szívvel is, de felmennek a hegyre, és megérkeznek Antiókhiába.
Ebben a történetben három olyan érett életbölcsesség rejtőzik, ami a te mai sebeidre is gyógyírt adhat:
Nem mindenki kísér el a hegycsúcsig, aki veled indult a völgyből: El kell fogadnod, hogy némelyek csak egyetlen szakaszra kaptak megbízatást az életedben. Fáj, ha valaki cserbenhagy a nehéz pillanatban, de ne engedd, hogy mások visszalépése téged is visszahúzzon! Ha Krisztust követed, meg kell barátkoznod a gondolattal, hogy menet közben gyászolj, örülj, ünnepelj stb.

A veszteség nem jelenti a küldetés végét: Pálék továbbmentek. A célod és az értéked nem azon múlik, hogy ki maradt melletted, hanem azon, hogy ki hívott el és ki megy előtted.

Tudd kivárni a te idődet: Amikor megérkeztek a zsinagógába, nem törték be az ajtót, és nem követelték maguknak a figyelmet. Leültek, és csendben tiszteletben tartották az Írások felolvasását. És mi történt? A vezetők maguk fordultak hozzájuk: „Testvérek, most szóljatok!” Nem kell tolakodnod: ha Isten készíti az utadat, a kellő pillanatban megnyílik a tér a bizonyságtételed előtt.

Lehet, hogy most te is egy olyan űrrel a szívedben mész előre, amit egy hozzád közel álló ember távozása hagyott maga után. Fáj a cserbenhagyás, de ne nézz hátra!
A hegy túloldalán olyan emberek és nyitott ajtók várnak rád, akiknek pontosan arra a bátorításra van szükségük, amit csak te tudsz átadni nekik.

IMA: Uram, te pontosan látod a szívemben azokat a sebeket, amelyeket mások visszalépése vagy elutasítása okozott. Bocsásd meg, hogy sokszor a hiányra és a csalódásra néztem ahelyett, hogy rád bíztam volna a jövőmet. Kérlek, gyógyítsd meg a csalódottságomat, és szabadíts meg a nehezteléstől. Adj erőt felkelni és továbbmenni az úton akkor is, ha kevesebben maradtunk, mint az induláskor. Taníts meg türelemmel kivárni a Te időzítésedet, és add, hogy a szavaim mindig mások javát és bátorítását szolgálják. Jézus Krisztus nevében, Ámen.