Amikor Isten családja összezár a válság idején

Ebben az időben néhány próféta érkezett Jeruzsálemből a szíriai Antiókhiába. Egyikük, akit Agabosznak hívtak, felállt, és a Szent Szellem által előre megmondta, hogy nagy éhínség következik az egész világra. Ez Claudius császár idejében meg is történt. Ekkor minden tanítvány elhatározta, hogy segít a Júdeában élő testvéreknek. Mindenki igyekezett annyi pénzt adni, amennyit csak tudott. Amit összegyűjtöttek, azt rábízták Barnabásra és Saulra, hogy vigyék el a júdeai gyülekezetek vezetőinek.
Apostolok Cselekedetei 11. fejezet 27-30. versek



A legtöbb ember akkor zárja be a pénztárcáját és a szívét, amikor a horizonton sötét fellegek gyülekeznek. Agabosz próféta felállt Antiókhiában, és nem egy kényelmes, megnyugtató üzenetet adott át. A Szent Szellem által világosan megmondta: nagy éhínség közeledik az egész világra. Egy globális gazdasági krízis, amely mindenkit érinteni fog.
A mai jóléti evangéliumot hirdető megagyülekezetek biztonsági szolgálata valószínű pár nyakleves keretében kivezette volna Agaboszt a gyülekezetből és tudatták volna vele, hogy az ilyen negatív embereket nem látja szívesen a főpásztoruk. Gondolj bele, mi lett volna a természetes emberi reakció az elhangzott próféciára!
Önzetlenség helyett a felhalmozás. Készletek gyűjtése, spórolás, a saját kerítésünk megerősítése. A mai világ pontosan erre tanít: ha válság jön, gyűjtsd a tartalékot, szorítsd meg a nadrágszíjat, és vigyázz a saját érdekeidre! Számíts arra, hogy a "kevésbé szerencsések" közül sokan meg fognak találni és kéregetni fognak tőled. Te azonban ne lágyítsd meg a szívedet. Hiszen ami neked van, azért te dolgoztál meg és akik nem tudtak hozzád hasonlóan felkészülni a nehéz időkre egyedül önmagukra vessenek.
De figyelj arra, mit tettek az antiókhiai hívők!
Nem estek pánikba, nem kezdtek el harácsolni, és nem zárták be a kezüket. Ehelyett elhatározták, hogy segítenek a Júdeában élő testvéreiknek. „Mindenki igyekezett annyi pénzt adni, amennyit csak tudott.”
Milyen lenyűgöző ez a fordulat! Antiókhiában főként pogány háttérből megtért hívők éltek. Jeruzsálemben és Júdeában pedig zsidó hívők. A történelem, a kultúra és a faji ellenségeskedés évszázadokon át elválasztotta őket egymástól. Mégis, amikor a baj elért a küszöbhöz, a kegyelem lerombolta a határokat. A korábban megvetett pogányok küldtek segélyt a jeruzsálemi rászorulóknak.
Az adakozás nem arról szólt, hogy a maradékot odaadjuk, hanem arról, hogy felelősséget vállalunk a másik életéért.
1947 telén, a második világháború után pusztító éhínség és hideg sújtotta Európát. George C. Marshall amerikai külügyminiszter nem a gazdasági megtorlást vagy az amerikai tartalékok féltékeny őrzését választotta. Meghirdette a Marshall-tervet, és több milliárd dolláros segélyt küldött a romokban heverő Európának – még a korábbi ellenségeknek is. Ez a példátlan nagylelkűség nemcsak megmentett egy kontinenst a teljes összeomlástól, hanem megalapozta a modern világ békéjét és jólétét.
Antiókhiában a hívők nem várták meg, amíg lecsap az éhínség. Léptek. Nem azt nézték, kinek van többje, hanem azt, hogy mire van szükségük a testvéreiknek.
És nézd meg a bizalom szintjét is! Az összegyűjtött adományt nem bízták akárkire. Rábízták Barnabásra és Saulra, hogy vigyék el a júdeai vezetőkhöz. A nagylelkűség mindig átláthatóságot és megbízható vezetést kíván.
Ne feledd:
A nagylelkűséged a leghatékonyabb fegyvered a félelem ellen: Amikor aggódsz a jövőd, a pénzed vagy a megélhetésed miatt, a megoldás nem a görcsös ragaszkodás, hanem a nyitott tenyér. Az adakozás megtöri a szorongás hatalmát a lelked felett.
A krízis megmutatja, hol van a szíved: Kkönnyű nagylelkűnek lenni, amikor mindenből bőség van. De az igazi Krisztus-követés ott látszik meg, amikor a fenyegető időkben is képes vagy gondolni másokra.
Ne várd meg, amíg túl késő lesz! Az antiókhiaiak azonnal elhatározták a segítséget, nem halogatták a döntést. Ha Isten arra indít, hogy segíts valakin, tedd meg még ma!


IMA: Mennyei Atyám! Bocsáss meg nekem, amikor a jövőtől való félelem miatt bezártam a kezemet és a szívemet! Ilyenkor elfelejtettem, hogy Te vagy az én egyedüli és biztos gondviselőm ma és a jövőben is. Bocsáss meg, amikor a saját kényelmem és biztonságom fontosabb volt, mint a mellettem lévők szükséglete!
Köszönöm, hogy te a legnagyobb krízis közepén sem hagysz el minket. Tölts meg engem a te Szent Szellemeddel, és adj nekem olyan szabad, nagylelkű szívet, amilyen az antiókhiai hívőké volt! Szabadíts meg a szorongástól, és használj engem arra, hogy a te gondoskodó szeretetedet vigyem azoknak, akik hiányt szenvednek és szintén a Krisztus családjába tartoznak. Jézus Kriszztus nevében, Ámen!

A vígasztalás fia

Amikor ennek híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezetbe, Barnabást elküldték a szíriai Antiókhiába. Amikor megérkezett, látta, hogy ott milyen erőteljesen működik Isten kegyelme. Ennek nagyon megörült, és biztatta az antiókhiai hívőket, hogy teljes szívvel maradjanak hűségesek az Úrhoz. Barnabás jó ember volt, telve Szent Szellemmel és hittel. Így ott nagyon sokan kezdték követni az Urat.
Barnabás ezután Tarzuszba ment, hogy Sault megkeresse. Amikor rátalált, elvitte a szíriai Antiókhiába. Egy évig maradtak ott a helyi gyülekezetben, és nagyon sok embert tanítottak. Jézus tanítványait ebben a városban nevezték először Krisztus-követőknek, vagyis keresztényeknek.
Apostolok Cselekedetei 11. fejezet 21-26. versek



Amikor Jeruzsálem meghallotta, mi történik Antiókhiában, nem gyanakvó ellenőröket küldtek. Barnabást küldték. Az ő neve azt jelenti: a vígasztalás fia. Amikor megérkezett a pogányokból álló gyülekezetbe, nem hibákat keresett. Nem a hiányosságaikat méregette. Meglátta Isten kegyelmét, megörült, és biztatta őket.
De Barnabás nem állt meg itt. Felismerte a saját korlátait. Látta, hogy ez a mozgalom túl nagyra nőtt ahhoz, hogy egyedül vezesse. Szüksége volt valakire, aki mélyen ismeri a Törvényt, aki átlátja az ószövetségi írásokat, és képes rendszerezni az igazságot a felnövekvő új nemzedéknek.
És ekkor megtette a legváratlanabb dolgot: elment Tarzuszba, hogy megkeresse Sault.
Gondolj bele, mekkora lépés volt ez! Saul korábban a gyülekezet legveszélyesebb ellensége volt. Bár megtért a damaszkuszi úton, a hívők még mindig féltek tőle. Jeruzsálemben bizalmatlanok voltak vele, így visszavonult a szülővárosába. Éveken át csendben, a háttérben élt. Egy elfeledett, félretett ember volt Tarzuszban.
A pszichológia jól ismeri az „elfojtott potenciál” jelenségét: amikor valakiben óriási képességek és felhalmozott tudás rejlik, de a múltja vagy a környezet skatulyái miatt nem kap teret, a lelke lassan felőrlődik a kihasználatlanságban.
Saul ott volt Tarzuszban. Nem tudjuk mit csinált ott, de a Biblia kutatók szerint valószínűleg munkával és felkészüléssel, a Krisztusban való elmélyüléssel töltötte idejét. Istentől kapott elhívása volt, de nem volt ajtó, ami megnyílt volna előtte.
Barnabás nem várta meg, hogy Saul kopogtasson. Útra kelt, megkereste, kézen fogta, és beállította a szolgálatba. Nem félt attól, hogy Saul tehetsége és tudása túlnő majd rajta. Barnabás igazi vezető volt: nem a saját fényét féltette, hanem Isten ügyét nézte. A gyülekezetben éppen az a lényeg, hogy olyan vezetőket neveljünk ki, akik túlnőnek rajtunk és még hasznosabb eszközei lehetnek Istennek. Akik pedig a Krisztus lelkületét hordozzák, mindenféle féltékenységet, irigységet kizárnak életükből a szolgatársaikat illetően.
Egy évig tanítottak együtt Antiókhiában. És ebben a városban történt meg a fordulat: itt nevezték a tanítványokat először keresztényeknek, azaz Krisztus-követőknek.
Nem ők nevezték így magukat. A külvilág adta nekik ezt a nevet, mert akármerre jártak, az életükből, a szavaikból és a kapcsolataikból Jézus sugárzott.
Itt a mai üzenet a te életedre nézve is:
Légy te is egy Barnabás valaki számára! Ki az az ember a környezetedben, akit a múltja vagy a hibái miatt mindenki leírt? Isten talán téged akar elküldeni hozzá, hogy meglásd benne az értéket, és adj neki egy második esélyt.
Ne félj a nálad tehetségesebbektől! A valódi szellemi érettség jele, amikor fel tudsz emelni másokat. Barnabás háttérbe lépett, hogy Pál kibontakozhasson – és ezzel megváltoztatták a világot. Isten országában és munkájában mindenkinek van helyes és mindenkire szükség van. Barnabásoknak és Sauloknak egyaránt. Éppen ezért ne irigykedj mások lelki ajándékaira és főleg ne próbáld meg leutánozni őket. Egyedi ajándékokat és egyedi küldetést kaptunk mindannyian, akik Isten családjába tartozunk.
Látszik-e rajtad Jézus Krisztus? A keresztény név nem egy vallási címke a profilodban. Az a kérdés, hogy a hétköznapjaidban, a döntéseidben és a beszédedben felismerik-e rajtad az emberek az élő Krisztust. Bárcsak felismernék...

IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy te nem írsz le engem, és nem hagyod veszni a velem kapcsolatos terveidet. Bocsáss meg, amikor a büszkeségem miatt nem voltam hajlandó felemelni másokat, vagy amikor féltettem a saját pozíciómat! Tölts meg engem a te Szent Szellemeddel, és adj nekem olyan nyitott, bátor szívet, mint amilyen Barnabásé volt! Használj engem arra, hogy meglássam a félretett, megbántott embereket, és reményt vigyek az életükbe! Engedd, hogy az én életemről is leolvashassák az emberek: hozzád tartozom. Jézus Krisztus nevében, Ámen!

Szabad vagy!

Másnap reggel a börtönben őrködő katonák között nagy zűrzavar támadt, mert nem értették, hová tűnhetett Péter. Heródes elküldte őket, hogy keressék meg, de sehol sem találták. Azután Heródes kikérdezte az őröket, majd megparancsolta, hogy végezzék ki őket.
Apostolok Cselekedetei 12. fejezet 18-19. versek



Tegnap olvashattunk arról, hogy Péter csodálatos módon kiszabadult az őrök, a bilincsek és a börtön szorításából egy angyal segítségével.
Másnap reggel a börtönben nem egyszerűen megdöbbenés volt: pánik és káosz tört ki. A római hadijog kíméletlen volt. Ha egy őrtől megszökött az, akit őríznie kellett, akkor nem lefokozták, nem a fizetéséből vontak le, nem adták át a belső ellenőrzésnek, nem bocsátották el, hanem automatikusan megkapta azt a büntetést, ami a fogolyra várt volna. A katonák pontosan tudták, hogy az életük forgott kockán. Ellenőrizték a zárakat, a láncokat, az ajtókat – minden a helyén volt, mégis üresen állt a cella.
Heródes reakciója pedig pontos képet ad arról, hogyan viselkedik egy hatalommániás ember, amikor sérül a büszkesége:
Kétségbeesett kutatásba kezd: Megpróbálja visszahozni a kezéből kicsúszott helyzetet, de amit Isten kimentett, azt emberi hatalom nem tudja visszarántani.
Bűnbakot keres: Mivel nem tudja beismerni a vereségét, a saját embereit vonja felelősségre.
Pusztítással leplezi a tehetetlenségét: Kivégezteti az őröket, hogy a tekintély látszatát fenntartsa.
Ugyanúgy ahogyan kivégeztette az ártatlan Jakab apostolt csak azért, hogy a megtépázott népszerűsége kicsit emelkedjen.
Amikor a mérgező, irányításmániás emberek elveszítik a hatalmat feletted, a sötétség dühöngeni kezd.
Sokan élnek abban a félelemben, hogy a múltjuk, a régi kudarcaik, egy lehúzó ember vagy a bűntudatuk bármikor visszanyúlhat értük. De jegyezd meg jól: ha Isten kihozott egy rabságból, a régi cellád üres. Kereshet a félelem a régi címeden, de te már nem ott laksz. Kereshetnek a régi vádak a megszokott helyeden, de már szabad vagy.
Azok a dolgok, amik korábban fogva tartottak, értetlenül állnak a változásod előtt. Nem értik, hová tűnt az a rettegő, megtört, könnyen manipulálható ember, aki még tegnap voltál.
Nem a te dolgod meggyőzni azokat, akik a bukásodat akarták. Menj tovább azon az úton, amit Isten nyitott meg előtted, és hagyd hátra a dühöngő üres cellákat!

IMA: Uram, köszönöm, hogy akit te kiveszel a fogságból, azt semmilyen emberi erő nem tudja visszarántani. Bocsásd meg, hogy sokszor még mindig rettegek a régi vádaktól és a múltam fenyegetéseitől. Kérlek, taníts meg emelt fővel élni a szabadságban, amit adtál nekem. Nem akarok visszanézni a régi rácsokra, és nem akarok megfelelni azoknak, akik láncban akarnak látni. Hálát adok, hogy te vagy az én menedékem és oltalmam, és a te kegyelmedben biztonságban van a jövőm. Jézus Krisztus nevében. Ámen.

Ha Isten irányít, javadra válik...

Miután Istvánt megölték, a hitetlenek a hívők ellen támadtak, és üldözték őket. Ezért a hívők minden irányba elmenekültek Jeruzsálemből. Eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és a szíriai Antiókhia városába. Mindenhol hirdették az örömüzenetet, de csak a zsidóknak. A hívők között azonban voltak Ciprus szigetéről és Cirénéből származók is. Amikor ezek a szíriai Antiókhiába értek, ott a görögöknek is hirdették az Úr Jézusról szóló örömüzenetet. Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan a görögök közül is megváltoztatták a gondolkodásukat, Istenhez fordultak, és hittek az Úrban.                  Apostolok Cselekedetei 11. fejezet 19-21. versek



Lukács doktor és apostol által a Szentlélek, miután arról beszélt hogyan terjedt el az evangélium a római Kornéliusz és házának, barátainak sokasága között, elkezd beszélni arról, hogy a görögökhöz hogyan jutott el az evangélium. Hiszen nem tudjuk pontosan, hogy ki volt a "nagyrabecsült Teofilusz, (akinek az Apostolok Cselekedetei nevű bibliai könyvet címezte), de az bizonyos, hogy a neve görög eredetű.

István vértanúhalála után nehéz idők kezdődtek Jeruzsálemben. A hívőket elkezdték üldözni, a családok szétszakadtak, az életük munkája egyetlen éjszaka alatt ment tönkre. Az emberek elmenekültek. Úgy tűnt, a gyülekezetnek vége, a mozgalom elbukott, és a félelem győzött. De nézd meg, mi történt valójában!

A menekülők eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig. Nem panaszkodni mentek. Nem sebeket nyalogatni mentek. Azt a tüzet, amit Jeruzsálemben kaptak, magukkal vitték a sivatagon át. Az üldöztetés szétfújta a parazsat, és ahol földet ért, ott újabb tüzek gyúltak. A nekik szánt csapás lett a legnagyobb lehetőség.

Kevesen tudják, de az ókori világban és a rabbinikus gondolkodásban Jeruzsálem volt az egyetlen szellemi központ. A hívők kényelmesen elvoltak a megszokott falak között. Ha nincs a krízis, soha nem lépnek ki a kényelmi zónájukból. Isten megengedte a vihart, hogy kimozdítsa őket a megszokásból.

A pszichológia ezt nevezte el „poszttraumás növekedésnek”. Amikor a legnehezebb élethelyzet, a legmélyebb veszteség váltja ki a legintenzívebb belső fejlődést és áttörést.

1914-ben Thomas Edison hatalmas laboratóriuma és gyára kigyulladt. Egyetlen éjszaka alatt a teljes életműve, a tervrajzai és a több millió dolláros felszerelése a hamu martalékává vált. Másnap reggel a 67 éves Edison végigsétált a füstölgő romokon, és ezt mondta a fiának: „A katasztrófáknak óriási értékük van. Minden hibánk és tévedésünk porrá égett. Hálát adok Istennek, hogy újrakezdhetjük.” Ezután 17 évig dolgozott tovább és értékes találmányokkal ajándékozta a világot.

Hányan vagyunk úgy ma, hogy egy lezárt fejezetet, egy kirúgást, egy elrontott kapcsolatot vagy egy fájdalmas veszteséget gyászolunk? Azt hisszük, a történetünknek vége. Pedig Isten csak átirányítja az életünket.

Nézd meg a névtelen hívőket Ciprusról és Cirénéből! Nem voltak híres apostolok. Nem volt neves tisztségük. Amikor Antiókhiába értek, megtették azt, amit addig senki: megszólították a görögöket is. Lerombolták a kulturális falakat.

És mi történt? „Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan hittek az Úrban.”

Isten nem a kényelmes helyszíneken mutatja meg a legnagyobb erejét, hanem a pusztai áttörésekben.

Három üzenet van ebben a mai napra a szívednek:

Ne a romokat nézd, hanem a célt! Ami téged szétszórt, az Istennél vetés volt. A veszteséged nem a végállomás, hanem egy új kezdet.

Nem kell híresnek lenned ahhoz, hogy Isten használjon! Az antiókhiai áttörést nem Péter vagy Pál hozta el, hanem névtelen hívők, akik egyszerűen beszéltek Jézus csodálatos módon szabadító szeretetéről. Isten a te hétköznapi hűségedet akarja használni.

Merj megszólítani új embereket! Kilépni a megszokott körökből félelmetes. De Isten keze azokkal van, akik készek hidat verni oda, ahová mások félelmből nem mernek lépni.

IMA: Istenem! Köszönöm, hogy az én veszteségeim és kríziseim nem érnek váratalnul Téged. Bocsáss meg, amikor a veszteségeim felett sírtam, és nem vettem észre az új kapukat, amiket te nyitottál meg előttem! Kérlek, add nekem azt a tüzet, ami ezekben a névtelen hívőkben égett! Adj bátorságot kilépni a kényelmi zónámból, és felállni a romokból! Tölts meg a te Szent Szellemeddel, hogy bárhová vet is az élet, a te megváltó szeretetedről tanúskodjam! Jézus Krisztus nevében, Ámen!

Amikor vége a vitának...

Az apostolok és a Júdeában élő testvérek megtudták, hogy a más nemzethez tartozók is elfogadták Isten üzenetét. Azután Péter felment Jeruzsálembe. Ott egyes zsidó hívők a szemére vetették: „Más nemzethez tartozók házába mentél be, és még együtt is ettél velük!”
Péter ekkor részletesen elmondta nekik, hogy mi történt: „Joppéban voltam és imádkoztam, amikor hirtelen látomást láttam. Egy nagy lepedő ereszkedett le az égből a négy sarkánál fogva, és leszállt hozzám a földre. Belenéztem, és mindenféle állatot láttam benne. Voltak ott vadállatok, négylábúak, földön csúszó állatok és madarak is. Majd egy hangot hallottam, amely ezt mondta: »Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!«
Mire én azt válaszoltam: Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!
Ekkor másodszor is megszólalt a hang a Mennyből: »Amit Isten tisztává tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!«
Ez még kétszer megismétlődött, majd az egész felemelkedett az égbe. Ebben a pillanatban három férfi érkezett ahhoz a házhoz, ahol vendég voltam. Cézáreából jöttek értem, és a Szent Szellem azt mondta, hogy nyugodtan menjek velük. Ez a hat testvér is velem jött Cézáreába. Amikor megérkeztünk annak a férfinak a házába, ő elmondta, hogy egy angyalt látott. Az angyal a házában állt, és azt mondta neki: »Küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak! Ő majd elmondja neked mindazokat a dolgokat, amelyek által üdvösséget kaphatsz te is, meg az egész családod is«.
Alighogy beszélni kezdtem hozzájuk, leszállt rájuk a Szent Szellem, éppen úgy, ahogyan kezdetben ránk is leszállt. Ekkor visszaemlékeztem arra, amit az Úr mondott: »János vízbe merített be, de ti majd Szent Szellembe fogtok bemerítkezni.« Isten pedig nekik is ugyanazt az ajándékot adta, mint nekünk, amikor hittünk az Úr Jézusban, a Messiásban. Akkor hogyan állhattam volna Isten útjába?”
Ezt hallva a zsidó hívők nem vitatkoztak tovább, hanem dicsérték Istent. Azt mondták: „Ezek szerint Isten a többi népeknek is lehetővé tette, hogy hozzá forduljanak és örök életet kapjanak!”
Apostolok Cselekedetei 11. fejezet 1-18. versek



A legnagyobb gátja Isten csodáinak sokszor nem az ádáz bűnös ember, hanem a megsavanyodott vallásos kritikus.
Péter megérkezett Jeruzsálembe. Épp most élt át egy világtörténelmi áttörést. Látta, ahogy Pogányok százai fogadják be Krisztust, ahogy a Szent Szellem hatalmas tűzzel árad ki Cézáreában. A Menny örömtől ujjongott. És mi fogadja Jeruzsálemben? Újjongás? Hálaadás? Ölelés?
Nem. Számonkérés és vádaskodás: „Más nemzethez tartozók házába mentél be, és még együtt is ettél velük!”
Úgy látszik a PLETYKA FM. rádió már akkor is üzemelt. Péter még haza sem ért, de bizonyos hírek már elérkeztek Jeruzsálembe és az ottaniak el is hitték, hogy az a teljes valóság.
Péter apostol a tagadása után most ismét bűnbe esett és apostolság ide vagy oda, szigorúan számon kell kérni.
Hihetetlen! Emberek szabadultak meg, lelkek mentek meg az örök kárhozattól, de a jeruzsálemi testvérek nem a megmentett lelkeket nézték, hanem a rituális étkezési szabályokat. Nem az élet örömét látták, hanem a megszegett szabályokat. Ahelyett, hogy megölelték volna a testvérüket, elővették a vonalzót, és elkezdték méricskélni a szabálytalanságokat.
Ismerős ez a feszültség?
Amikor valaki megváltozik az életedben, amikor Isten áttörést hoz egy elrontott múltú embernél, a környezeted nem a csodát ünnepli, hanem a múltját emlegeti. Amikor te magad próbálsz kilépni a régi kalitkádból, rögtön megjelennek a kritikusok, akik emlékeztetnek a régi hibáidra, a „szabályokra”, arra, hogy „nálunk ezt nem így szokás”.
Milyen mélyen feszíti ez sok ember lelkét! Hányan fordultak már el Istentől és az evangéliumtól csak azért, mert a hívők között nem kegyelmet találtak, hanem Isteni parancsolat rangjára emelt ostoba, emberi szabályokat és hideg elutasítást!
A pszichológia jól ismeri a „státuszidő-fóbiát”: amikor egy csoport vagy szervezet tagjai annyira rettegnek saját jól felépített pozíciójuk elvesztésétől, hogy minden új kezdeményezést, minden váratlan növekedést veszélyforrásként kezelnek. Nem a cél számít már nekik, hanem a saját kiváltságos helyzetük megőrzése. Ez a nyavaja különösen azokat fertőzi meg, akik büszkék a vallásos múltjukra és az "atyáik hagyományaira".
1968-ban Mexikóvárosban Dick Fosbury egy egészen képtelen, furcsa mozdulattal ugrotta át a magasugró lécet: hátfelemelve, fejjel előre repült át felette. Az edzők, a szakértők és a korábbi bajnokok kinevették, veszélyesnek és „szabályellenesnek” nevezték a technikáját. De amikor Fosbury olimpiai aranyat nyert és megdöntötte a világrekordot, a kritikusok elhallgattak. A „Fosbury-flop” örökre megváltoztatta a sportágat.
Péter nem állt le kiabálni a kritikusokkal. Nem támadott vissza, nem megsértődött. Hanem szelíden, lépésről lépésre elmesélte Isten munkáját. Elmondta a látomást, elmondta a megtéréseket, és kimondta a lényeget: „Akkor hogyan állhattam volna Isten útjába?”
Péter megértette: ha Isten ajtót nyit, nekem nincs jogom kulcsra zárni azt. Ha akarnám is kulcsra zárni az sosem sikerülne. Hiszen amely ajtót Isten kinyitotta én nem tudom bezárni. Csakis Ő. Én és te eldönthetjük belépünk rajta vagy kívül maradunk. Ha Isten kegyelmet ad valakinek, nekem nincs jogom feltételeket szabni.
És nézd meg, mi történt! A zsidó hívők meghajoltak a tények és a Szent Szellem ereje előtt: elhallgattak, és dicsérték Istent. Mert az igazi, őszinte szív meghajol az élő Isten jelenléte előtt, bármilyen kemények voltak is a korábbi előítéletei.
Vannak ma olyan "felvilágosult" vak keresztények, akik ha Isten Igéjét hallják dühösek lesznek és azt mondják neked:
" Hagyjad te Isten írott beszédét. Az már nem fontos. Mi már személyes csatornán kapjuk az infót a lélektől. Te pedig ha kitartasz a Biblia mellett sosem fogsz ilyenben részesülni."
Ha te is hasonló hitben élsz hadd mondjam el neked, hogy hiszek neked. Isten írott szavának megvetése valóban utat nyit a lélek befolyására életed felett, de hogy az a lélek nem a Szentlélek abban biztos lehetsz.
Ne engedd, hogy a kritikusok elvegyék a tüzet a szívedből! Ha Isten elhívott egy lépésre, ha elérted a kegyelmet, ne várj engedélyt azoktól, akik a saját szabályaik börtönében élnek. Cselekedj engedelmesen!
Vigyázz, nehogy te válj kritikussá! Amikor Isten valami újat tesz a környezetedben, ne a hibát keresd! Ne azt nézd, miben más a másik ember, hanem azt, mit tesz Isten az életében!
A kegyelem határtalan: Isten nem a te kategóriáid szerint osztja az örök életet. Ő minden embert el akar érni, és ha te eléje állsz, téged is át fog ugrani, hogy megmentse az éhező lelkeket.

IMA: Mennyei Atyám! Bocsáss meg nekem, amikor a saját elvárásaim, a megszokásaim és a büszkeségem miatt kirekesztő voltam másokkal szemben! Bocsáss meg, amikor ahelyett, hogy örültem volna mások áttörésének, kritizáltam és méricskéltem őket!
Tölts be engem a te Szent Szellemed szenvedélyével! Adj nekem olyan bátor és alázatos szívet, mint Péteré volt, aki nem félt lerombolni a vallásos kerítéseket az emberek megmentéséért! Ne engedd, hogy Isten munkájának útjába álljak! Használj engem arra, hogy a te végtelen kegyelmednek és mentő szeretetednek a csatornája legyek ebben a világban! Jézus nevében, Ámen!

Lelkedet megelevenítő Isten

Miközben Péter még beszélt, a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik Pétert hallgatták. A zsidó hívők, akik Péterrel együtt jöttek, elcsodálkoztak azon, hogy Isten a más nemzethez tartozóknak is adta a Szent Szellem ajándékát, mert hallották, hogy azok más nyelveken szólnak, és Istent dicsérik. Ekkor Péter azt mondta: „Senki sem tilthatja meg nekik, hogy bemerítkezzenek, hiszen ők is ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi!” Így azután Péter úgy rendelkezett, hogy Kornéliusz, meg a rokonai és barátai mind merítkezzenek be Jézus, a Messiás nevébe. Így is történt. Azok pedig kérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.
Apostolok Cselekedetei 10. fejezet 44-48. versek



Néha Isten nem megvárja, hogy befejezd a szónoklatot, hanem egyszerűen közben cselekszik. Minden őszintén szolgáló igehirdető vágya ez.
Péter még épp benne volt a beszéde sűrűjében. Rendszerezte a gondolatokat, lépésről lépésre haladt a logikus levezetéssel. De miközben a szavak még a levegőben lebegtek, Isten nem várta meg a zárógondolatot, sem a felhívást a megtérésre: a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik a beszédet hallgatták. Ó de csodálatos megtapasztalás. Repes a szívem ha erre gondolok. Olyan sok szomjazó, bolyongó, elkeseredett, reménytelen, kiüresedett kereszténnyel vannak tele az egyházfelekezetek, akiknek egyedüli reménységük a tiszta evangélium és a Szentlélek megelevenítő jelenléte.
A zsidó hívők, akik Péterrel érkeztek, szó szerint lefagytak. Csodálkoztak, döbbenten álltak. A beidegződéseik szerint ugyanis létezett egy szigorúan megszabott sorrend. A rabbinikus gondolkodásban és a hagyományban a szentséghez vezető útnak megvoltak a maga lépcsőfokai: előbb jön a rituális megtisztulás, a formális átállás, a szabályok hiánytalan betartása, és majd csak legvégül – talán – a mennyei jelenlét.
Isten azonban átugrotta az emberek által gondosan megalkotott sorrendet. Istent nem tudja megkötni a világ összes rabbija vagy lelkipásztora. A Szent Szellem nem várta meg, hogy a jelenlévők levizsgázzanak teológiából. Nem kérte el a származási lapjukat. Nem ajánlott fel nekik x lépésből álló tanfolyamot sem. Isten meglátta a nyitott, éhes szíveket abban a szobában, meglátta, hogy a Krisztus örömhírét élő hittel társították és azonnal betöltötte őket.
Emlékszem, hogy amikor a gyerekeim születtek olyan öröm töltött be, hogy sírtam örömömben és még fényképezni is elfelejtettem őket. Minden alkalommal a szülésznő hívta fel a figyelmemet arra, hogy fényképezést ne mulasszam el.
Milyen csodálatos az az öröm, amikor ott lehetsz és saját szemeddel láthatod, hogy egy vagy több ember újjászületik. Amikor szavak sem kellenek és tudod, látod, hogy Isten dolgozik. Szabadít, helyreállít és újjá tesz.
Ugyanakkor nincs kiábrándítóbb annál, amikor valaki élő hit nélkül, valódi döntés nélkül, más embereknek való megfelelésből vagy hagyományból jelentkezik a bemerítésre stb.
Ne próbáld keretek közé zárni Istent az életedben, környezetedben. Nem fog menni. Csak azt éred el, hogy te magad válsz a saját kereted foglyává az Istent pedig elveszíted.
Ez a kísértés úgynevezett karizmatikus és nem karizmatikus hivőknél egyaránt megfigyelhető. "Isten csak így, csak ekkor cselekedhet... Ha nem szóltál nyelveken nem volt igazi a megtérésed. Hol olvasod, hogy a Szentlélek kiàradàsànak mindig a nyelveken szólàsban kell megmutatkoznia? Hiszen a Szentlélek maga osztogatja az ajàndékait úgy, amint Ő jónak làtja. Éppen ezért kérdezi az apostol: " Mindnyàjan szólnak nyelveken? A vàlasz nyilvànvalóan nem.  Ha nem sírtál, akkor nem volt igazi a megtérésed... Ezt hol fedezzük fel itt?"
A vezetéstudományban jól ismert az úgynevezett „fejlődési csapda” jelensége: amikor a rendszerek és a szabályok annyira merevvé válnak, hogy a szervezet képtelen felismerni a valódi áttörést, mert az nem a megszokott csatornán érkezik.
1977-ben a Kodak mérnökei megalkották az első digitális fényképezőgépet. A cég vezetősége azonban elutasította a technológiát, mert az nem illett bele a hagyományos, filmtekercsekre épülő üzleti modelljükbe. Ragaszkodtak a megszokott sorrendhez és a régi szabályokhoz. Néhány évtizeddel később a saját makacsságuk döntötte romba a birodalmukat.
A hívő ember legnagyobb kísértése ugyanez: amikor a saját vallásos sablonjaink fontosabbá válnak, mint Isten friss, élő munkája.
Péter azonban nem esett ebbe a csapdába. Amikor látta, hogy Isten már elvégezte a lényeget, nem állt be a változás útjába. Megértette a döntő igazságot: ha Isten elfogadott valakit, nekem nincs jogom feltételeket szabni.
Nem azt mondta, hogy „várjunk még pár hónapot, teszteljük őket”, hanem azonnal átlépte a dogmatikus gátakat: „Senki sem tilthatja meg nekik, hogy bemerítkezzenek!”
És nézd meg a történet csodálatos, csendes lezárását: a római tiszt és a zsidó apostol nem rohant tovább. Péter ott maradt velük még néhány napig. Asztalhoz ültek. Együtt ettek. Megszűnt a gyanakvás, feloldódott az évszázados idegenség. Ahol a Szent Szellem megjelenik, ott a kirekesztés helyét átveszi az igazi, mély közösség.
Néhány gyakorlati igazság, amit magaddal vihetsz ma:
Isten nem a te forgatókönyved szerint cselekszik: Ne szabd meg Istennek, hogyan és mikor munkálkodjon az életedben vagy a szeretteidben! Ő képes felülírni a legreménytelenebb helyzeteket is egyetlen pillanat alatt.
Ne állj a kegyelem útjába! Van valaki a környezetedben, akit már leírtál? Aki felett eltörted a pálcát? Isten ma arra emlékeztet: a kegyelemnek nincs előfeltétele. Ha Isten megbocsátott neki, te se hordozz haragot!
Tudj közösséget vállalni! Péter nemcsak kioktatta őket, hanem velük maradt. Az igazi kereszténység nem elméleti igazságok hangoztatása, hanem az életünk megosztása másokkal.Ahol jelen van Isten Szentlelkének egyesítő jelenléte ez természetes következmény, ahol pedig nincs, lehetetlen és elérhetetlen álomnak tűnik.

IMA: Ó drága Mennyei Atyám! Könyörülj a Te egyházadon, gyermekeiden. Elfelejtettük a lényeget. A Te Szentlelked drága jelenléte nélkül erőtlenek, nevetségesek és hulla merevek vagyunk.
Köszönöm, hogy a te kegyelmed ingyenes és határtalan. Töltsd be a szívemet a te Szent Szellemeddel! Adj nekem olyan látást, mint amilyen Péteré volt: hogy felismerjem a te munkádat ott is, ahol legkevésbé számítok rá, és ne gátja, hanem csatornája legyek a te elfogadó, üdvözítő szeretetednek!
Jézus Krisztus nevében, Ámen!

Csak Krisztusban...

Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató! Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is. Ti ismeritek azt az üzenetet, amelyet Isten küldött Izráel népének: az örömhírt, amely arról szól, hogy Jézus, a Messiás által kaphatunk békességet. Mert a Messiás Jézus az Úr mindenek fölött. Ismeritek azokat a dolgokat is, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.
Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is, akit Isten tett Messiássá: betöltötte a Szent Szellemmel, és felruházta hatalommal. Tudjátok, hogy Jézus sok helyen járt, sok jót tett az emberekkel, és megszabadította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott — mert Isten volt vele. Mi láttuk mindazt, amit Jézus tett Júdeában és Jeruzsálemben, és tanúskodunk arról, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztre feszítve megölték, de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta az embereknek, hogy Jézus él. Azonban nem mindenkinek mutatta meg, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról tanúskodjanak. Mi vagyunk ezek a kiválasztottak, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután ő feltámadt a halálból.
Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és tanúskodjunk róla, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy bírája legyen minden embernek, élőknek és halottaknak egyaránt. A próféták is mind őróla tanúskodtak: azt hirdették, hogy akik hisznek Jézusban, azoknak Isten megbocsátja a bűneit.” Apostolok Cselekedetei 10. fejezet 34-43. versek



Péter felállt a római százados házában, és kimondta azt a mondatot, ami felforgatta az egész ókori világot: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató!”
Tudd meg, az eredeti kifejezés, ami mögötte áll, szó szerint ezt jelenti: Isten nem nézi az arcot. Nem nézi a maszkot. Nem érdekli a társadalmi státuszod, a származásod, a családi háttered, de még az sem, hogy hány vallásos szabályt tudsz hibátlanul bemutatni a külvilágnak a saját vagy embertársaid megítélése szerint.
A szívünket feszítő egyik legnagyobb teher a megfelelési kényszer. Egész életünkben azért küzdünk, hogy elfogadjanak. Hogy bizonyítsunk a szüleinknek, a főnökünknek, a környezetünknek. És észrevétlenül ezt a mintát vetítjük ki Istenre is. Azt hisszük, ha nem vagyunk elég jók, ha nem hozunk hibátlan teljesítményt, akkor Isten elfordul tőlünk.
Péter azonban ledönti ezt a tévhitet. Megmutatja, kicsoda valójában Jézus Krisztus. Nézd meg, hogyan mutatja be őt! Nem egy távoli, szigorú bíróként, aki fekete pontokat gyűjt ellenünk. Hanem úgy, mint aki „sok helyen járt, sok jót tett az emberekkel, és megszabadította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott.”
Jézus nem azért jött, hogy megbénítson a bűntudattal. Azért jött, hogy feloldja a kötelékeidet.
A pszichológia jól ismeri a „tanult tehetetlenség” állapotát. Amikor egy ember olyan sokszor futott falakba, olyan sokszor próbált megváltozni és vallott kudarcot, hogy végül feladja. Azt mondja magában: „Én már csak ilyen vagyok. Ezt a berögződést, ezt a függőséget, ezt a sebzettséget már soha nem tudom elhagyni.”
1945 áprilisában, amikor a felszabadító csapatok beléptek a koncentrációs táborokba, sok fogoly a nyitott kapuk ellenére sem tudott kilépni a barakkokból. A kerítések és a rettegés évtizedes beidegződései benne maradtak a fejükben. Fizikailag szabadok voltak már, de az elméjükben még mindig súlyos rabságban voltak.
Hányan élünk pontosan így a mindennapokban? Jézus kifizette a szabadságod árát a kereszten, feltámadt a halálból, de te még mindig a régi sebeid, a régi kudarcaid barakkjában gubbasztasz.
Péter nem egy bonyolult elméletet hirdetett Kornéliusz házában. Ő tanú volt. Olyan ember, aki saját szemével látta Jézus Krisztus csodáit, látta a keresztet, és ami a legfontosabb: saját maga tapasztalta meg a megbocsátást, amikor a tagadása után Jézus nem elutasította, hanem helyreállította és visszaállította őt eredeti elhívásába.
Ezért tudta elmondani a lényeget egyetlen mondatban: „Aki hisz Jézusban, annak Isten megbocsátja a bűneit.” Ez az egyetlen út van az ember és Isten közötti kapcsolat helyreállítását tekintve.
A vallásosság azt mondja: Változz meg, és akkor Isten elfogad. Az evangélium viszont ezt hirdeti: Isten elfogadott Jézusért, és ez a szeretet fog megváltoztatni.
Mi számodra a gyakorlati üzenet ma?
Engedd el a megfelelési kényszeredet! Isten nem a felépített képedet akarja megszólítani, hanem a valódi lényedet. Nem kell eljátszanod a tökéletest. Úgy léphetsz elé, ahogy vagy. Nem tudsz Istennek megfelelni saját erődből és nem is kell megfelelned. Ezért jött Jézus Krisztus. Ezért folyt az Ő drága vére. Más útja nincs a helyreállásnak.
Ne a bűneid súlya alatt élj, hanem a kegyelem valóságában! Nincs olyan mély verem, nincs olyan elrontott múlt, ahová Jézus Krisztus szabadító keze ne érne el. A kereszt erősebb, mint a te leghatalmasabb bűnöd. Bízd maga élő hittel Krisztusra és egyedül Benne reménykedj az üdvösségedet tekintve. Igy az Ő Lelke által, az Ő kegyelmének és szeretetének ereje teljesen át fog formálni.
Ne tarts vissza senkit a kegyelemtől! Ha Isten téged elfogadott, neked sincs jogod senkit sem leírni a környezetedben. Aki őszintén és valóságosan hisz Jézus Krisztusban, az üdvözül. Pont. Lásd meg az evangélium elfogadásának lehetőségét a legnehezebb emberekben is!

IMA: Istenem! Köszönöm, hogy te nem a maszkjaimat nézed, hanem a szívemet. Bocsáss meg, amikor a saját teljesítményemben próbáltam bízni, és meg akartam szolgálni a te szeretetedet!
Köszönöm a keresztet. Köszönöm, hogy a Te véred eltörölte a bűneimet, és feloldotta a kétségbeesésem kötelékeit. Kérlek, szabadíts meg a megfelelési kényszertől és a félelemtől! Tölts meg a te békességeddel, és adj bátorságot, hogy nyíltan tanúskodjam a te kegyelmedről azok előtt, akik még a sötétben tapogatóznak! Jézus Krisztus nevében, Ámen!