Isten nagy ereje és kegyelme

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt. Senki semmi jószágát nem mondta magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt közöttük senki, mert akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, elhozták az eladott javak árát, és letették az apostolok lábai elé, azután elosztották egymás között, amint kinek-kinek szüksége volt rá.
József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el (ami azt jelenti, hogy Vigasztalás fia), Lévita, származása szerint ciprusi, neki mezője volt, eladta azt, a pénzt elhozta, és az apostolok lábai elé letette.
Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 32-36. versek

Az emberi történelem legnagyobb és legveszélyesebb illúziója egyetlen apró szócskába sűrűsödik: „Enyém”.

A modern pszichológia jól ismeri a „birtoklási hatást”: amint valami a tulajdonunkká válik, azonnal túlbecsüljük az értékét, és görcsösen ragaszkodni kezdünk hozzá. Kerítéseket építünk és privát birodalmakat biztosítunk be, miközben a lelkünk lassan éhen hal a magánytól a saját magunk által emelt várakban. A biztonság iránti görcsös vágyunk így válik végül a legszűkebb börtönünkké.

Az első században azonban történt valami, ami teljesen felrobbantotta ezt a túlélési ösztönt.

Amikor az őskeresztény gyülekezet tagjai rácsodálkoztak a feltámadás felfoghatatlan valóságára, a szívükben valami végérvényesen megváltozott. Az Apostolok Cselekedetei arról számol be, hogy a hívők sokaságának egy volt a szíve és a lelke, és senki sem mondta a vagyonát a magáénak. Ez nem egy felülről kényszerített gazdasági rendszer volt, hanem a belső szabadság spontán, megállíthatatlan robbanása.

A gyökerek: Miért mozdult meg a föld?

A zsidó gondolkodásban és a Tóra logikájában a föld mindig Istené maradt, az ember csupán ideiglenes sáfár volt rajta. Amikor ezek a hívők meglátták a feltámadott Krisztust, megértették, hogy ha a halál sem tarthatja fogva őket, akkor a földi javaknak sincs többé joguk uralkodni felettük. A radikális nagylelkűség nem a szabályok követéséből, hanem a radikális kegyelem megértéséből fakadt.

A Szentírás külön kiemeli Józsefet, akit az apostolok Barnabásnak, azaz a „Vasztalás fiának” neveztek el. Lévitaként a törvény szerint neki nem is lehetett volna saját öröksége Izraelben, ő mégis birtokolt egy mezőt Cipruson – talán azért, mert a bizonytalan időkben emberi módon be akarta biztosítani a jövőjét. Amikor azonban találkozott a Krisztusban megjelent kegyelemmel, eladta a földet, és a teljes árat letette az apostolok lába elé, felszámolva a saját maga által gyártott biztonsági hálót.

A te életed, a te harcod

Ez az üzenet valójában nem a bankszámládról szól, hanem a szíved trónjáról. A megalkuvó, erőtlen kereszténység ott kezdődik, amikor vasárnap boldogan odaadjuk a dicsőítésünket Istennek, de hétfő reggel már görcsösen markoljuk a saját életünk feletti kontrollt.

Mit védelmezel ma ennyire elszántan a házasságodban, a munkahelyeden vagy a belső harcaidban? A jogaidat? A magad igazát? A nehezen felépített tekintélyedet?

Amíg a saját biztonsági hálódat szövöd, addig nem fogod tapasztalni azt a „nagy erőt” és „kivételes kegyelmet”, ami az első gyülekezet életét jellemezte. Az igazi közösség és az átütő isteni jelenlét ott kezdődik, ahol lebontjuk a privát kis birodalmaink falait.

Nézzünk most mélyen önmagunkba, és beszélgessünk őszintén a kommentekben: Mi az az egyetlen dolog az életedben – legyen az egy anyagi javakhoz való ragaszkodás, egy eltitkolt seb, egy kapcsolat vagy a saját igazad –, amire eddig azt mondtad: „ez az enyém, ehhez senkinek sincs köze”, de érzed, hogy a visszatartása valójában gátolja a lelki szabadságodat?

Ima:  Mindenható Istenem, bocsásd meg, hogy oly gyakran a saját magam által épített várakban keresem a biztonságot, és nem a Te hűségedben. Törd össze bennem a birtoklás és a kontroll görcsös vágyát. Adj nekem olyan bátor és szabad szívet, mint amilyen Barnabásé volt, hogy ne csak a javaimat, de a jogaimat és a jövőmet is képes legyek letenni a Te lábaid elé. Hadd áradjon a Te nagy erőd és kegyelmed a mindennapjaimban. Ámen.

Az életet adó földrengés

Amikor befejezték az imádkozást, megremegett a föld, ahol összegyűltek, és betöltötte őket a Szent Szellem. Ezután továbbra is bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.
Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 31. vers



1940 novemberében a frissen átadott amerikai Tacoma Narrows híd egy mérsékelt erejű szélviharban hullámzani kezdett, majd néhány óra leforgása alatt darabokra tört és a folyóba zuhant. A mérnökök döbbenten álltak az eset előtt, hiszen a szerkezetet úgy tervezték, hogy ellenálljon a hatalmas viharoknak is. A katasztrófát nem egy fizikai robbanás vagy egy földrengés okozta, hanem egy láthatatlan jelenség: a mechanikai rezonancia. A szél lökési frekvenciája hajszálpontosan egybeesett a híd saját rezgésszámával. Amikor a láthatatlan áramlat és a látható anyag frekvenciája találkozott, az acél és a beton tehetetlenné vált. Megremegett és összeomlott.
Van egy pont a szellemi világban, amikor a láthatatlan Menny frekvenciája összeér a földön kiáltó emberek szívével. Ezt a pontot nem mérnökök számítják ki, hanem az őszinte, megalkuvás nélküli imádság hívja elő.
Az Apostolok Cselekedetei negyedik fejezetének csúcspontján pontosan egy ilyen természetfeletti rezonancia rázza meg a valóságot: „Amikor befejezték az imádkozást, megremegett a föld, ahol összegyűltek...”
A korabeli zsidó hallgatóság számára a föld megremegése (a héber rabbinikus irodalomban: Ra'ash) nem egy ijesztő természeti katasztrófát jelentett. Számukra ez a jelenség azonnal a Sínai-hegyi szövetségkötést idézte fel. Amikor az Örökkévaló leszállt a hegyre, hogy átadja a Tórát, a Szentírás azt mondja, hogy az egész hegy hevesen megrendült.
A próféták könyveiben a föld rengése mindig a Sekina, azaz Isten látható dicsőségének és közvetlen jelenlétének a védjegye volt.
Amikor az őskeresztény közösség befejezte az imát, Isten nem csupán egy belső, szubjektív békeérzetet adott nekik. Azzal, hogy megremegtette a szoba padlóját, Isten egy kozmikus pecsétet ütött a kérésükre. Mintha azt mondta volna:
„Hallottam a fenyegetéseket. Láttam a szanhedrin dühét. De az a szoba, ahol ti vagytok, az én felségterületem lett. A Sínai-hegy ereje most beköltözött a ti hétköznapi valóságotokba.”
Van egy mély, belső törvényszerűség ebben a történetben. Gyakran azt szeretnénk, hogy Isten a körülöttünk lévő világot, a gazdasági helyzetünket, a munkahelyi konfliktusainkat vagy a minket támadó emberek szívét rázza meg. Azt akarjuk, hogy a külső körülmények változzanak meg.
De az Isten módszertana más. Mielőtt megremegtetné a várost, előbb megremegteti a szobát, ahol ülsz.
Mit jelent ez? A földrengés fellazítja a talajt. Kimozdítja a helyéről azt, ami addig stabilnak tűnt. Amikor Isten Szent Szelleme betölt egy embert, ott az első dolog a belső struktúrák megrendülése.
Megremeg az irányításvágyad, amivel az életedet próbálod irányítani.
Megremegnek a rejtett félelmeid, a megfelelési kényszereid a kultúra elvárásaival szemben.
Megremeg az a hamis biztonságérzet, amit a pénzbe, a pozícióba vagy az emberi kapcsolatokba vetettél.
A betöltekezés nem egy kényelmes wellnes-élmény. A Szentlélek jelenléte szent feszültséget is hoz. Isten azért lazítja fel a belső alapjaidat, hogy a helyükre valami olyasmit építsen, ami megingathatatlan. Ha nem engeded, hogy a Szentlélek megremegtesse a magánéletedet, sosem lesz szellemi tekintélyed a külső viharokban.
Az Ige zárása mentes minden vallásos giccstől: „...és betöltötte őket a Szent Szellem. Ezután továbbra is bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.”
A modern kereszténység hajlamos arra, hogy a Szent Szellemmel való betöltekezést érzelmi hullámokban, libabőrben vagy eksztatikus élményekben mérje. Ezek a megélések csodálatosak lehetnek, de a Biblia szerint nem ez a végtermék.
A mennyei erő beáramlásának a legfőbb bizonyítéka a magatartásbeli változás. Az apostolok nem azért jöttek ki a szobából, hogy teológiai vitákat folytassanak a földrengés fokozatairól. Azért jöttek ki, hogy tegyék azt, amitől néhány órával korábban még eltiltották őket: beszélni.
A görög szöveg újra a parrhészia szót használja – azt a nyílt, megalkuvás nélküli, tiszta beszédet, amely nem kér elnézést a létezéséért.
Gondolj bele: a külső fenyegetés nem szűnt meg. Annás és Kajafás még mindig a helyén ült. A börtönőrök még mindig szolgálatban voltak. A politikai és vallási légkör semmit sem változott. Ami megváltozott, az az emberek belső kapacitása volt.
Lehet, hogy ma te is egy olyan élethelyzetben vagy, ahol sarokba akarnak szorítani. Talán a munkahelyeden kell képviselned a krisztusi etikát ott, ahol a csalás a norma. Talán a családodban vagy egyedül a hiteddel, és a környezeted hűvös cinizmusa vesz körül.
Ne a körülmények enyhüléséért könyörögj! Ne várj arra, hogy a világ tapsoljon a hitednek. Lépj be a belső szobádba, zárd be az ajtót, és hangold a szívedet a Menny frekvenciájára az imádságban. Amikor egy szív egybeolvad Isten akaratával, ott megszűnik a tehetetlenség. Engedd, hogy az Isten Szelleme átmossa a gondolataidat, talpra állítson, és olyan bátorsággal ruházzon fel, ami előtt a környezeted is kénytelen lesz megállni.
A föld ma is megremeghet körülötted – de nem azért, hogy elpusztítson, hanem azért, hogy felszabadítson.


IMA: Szuverén Mennyei Atyám, a mindenség Ura! Hálás vagyok azért az erőért, amely nem ebből a világból származik, de képes megrendíteni a látható valóságot. Megvallom, hogy sokszor a külső körülményeim megváltozására vártam, miközben a saját szívem volt kemény és hitetlen. Uram, ma átadom magam Neked. Engedem, hogy a Te Szent Szellemed megremegtesse a rejtett félelmeimet, a büszkeségemet és a megfelelési kényszereimet. Tisztíts meg és tölts be engem újra az eljövendő világ erejével! Adj nekem olyan belső tartást és szent bátorságot, amely nem hátrál meg a mindennapok kihívásaiban, a munkahelyemen vagy a kapcsolataimban. Hadd legyen az életem Isten megállíthatatlan üzenetévé ezen a mai napon is. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A krízis utáni első szó

Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a nép vezetői mondtak. A tanítványok, miután meghallgatták őket, egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez, és így imádkoztak: „Urunk, te teremtetted a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük van. Te mondtad a Szent Szellem által szolgádon, ősapánkon, Dávidon keresztül: »Miért kiabálnak dühösen a nemzetek? Miért készítenek Isten ellen terveket? Hiszen nem lesz azokból semmi! A föld királyai harcra készültek, a fejedelmek összefogtak az Örökkévaló és Messiása ellen.« Mert Jeruzsálemben valóban ez történt: Heródes, Poncius Pilátus, Izráel népe és a többi nemzetek mind összefogtak szent szolgád, Jézus ellen, akit te tettél Messiássá. Így együttesen meg is tették mindazt, amit te, Urunk, hatalmaddal és akaratoddal előre elhatároztál. Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted! Te pedig nyújtsd ki kezedet, gyógyítsd meg a betegeket, tegyél csodákat, és adj jeleket szent szolgádnak, Jézusnak neve által!” Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 23-30. versek



1741 áprilisában egy idősödő, megkeseredett zeneszerző céltalanul bolyongott London sötét utcáin. Néhány évvel korábban agyvérzést kapott, amiből csodával határos módon felépült, de a hitelezői a sarkában voltak, a karrierje romokban hevert, és a teljes megélhetését megsemmisülés fenyegette. Úgy érezte, a világ összefogott ellene, bezárult a kör, és nincs kiút.
Amikor hazatért a hideg szobájába, egy Charles Jennens nevű költő levélben küldött neki egy teológiai szöveggyűjteményt, amely a Biblia próféciáira épült. Az elgyötört ember leült a zongorájához, és huszonnégy napon át szinte enni és aludni is elfelejtett. Nem a saját nyomorúságára figyelt, nem a hitelezők fenyegetéseit számlálta, hanem tekintetét az Örökkévaló trónjára szegezte.
Ez a zeneszerző Georg Friedrich Händel volt, a kapott szövegekből pedig megszületett a világ legmeghatározóbb remekműve, a Messiás. Amikor a legnagyobb nyomás alatt volt, nem a menekülésért könyörgött, hanem valami olyat alkotott, ami előtt a mai napig királyok állnak fel tiszteletadásként.
Valami kísértetiesen hasonló, földöntúli dinamika robban be a mai Igénkben is. Pétert és Jánost épphogy szabadon engedte a főtanács. A fülükben még ott cseng a fenyegetés, a rendszer nyers erejének a hangja: „Ha még egyszer kiejtitek ezt a nevet, végrehajtjuk az ítéletet.”
Mit tesznek ezek az emberek a szabadulásuk első percében? Olyan leckét adnak nekünk, ami átírja a tehetetlenségünk törvényeit.
A szöveg egy mélyen emberi és pszichológiailag sokatmondó megjegyzéssel indít: „Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához...” Az eredeti görög kifejezés még pontosabb: „tous idious” – a sajátjaikhoz mentek.
Amikor krízis ér, amikor kapsz egy rossz orvosi leletet, egy felmondólevelet, vagy összecsapnak a fejed felett a hullámok a házasságodban, az első reakciód leleplezi, hova horgonyoztad le a lelkedet.
Van, aki a magányba menekül, és magára zárja az ajtót.
Van, aki a pletykába vagy a közösségi média véleményvezéreihez fut, hogy sajnáltassa magát.
Van, aki a függőségeihez menekül, hogy tompítsa a fájdalmat.
Az apostolok a szövetséges közösségbe mentek. Tudták, hogy a nyomás alatt lévő szénből csak akkor lesz gyémánt, ha a szerkezet egyben marad. Az első lépés a túlélés felé: ne maradj egyedül a fenyegetettségeddel!
A közösség reakciója zseniális. Nem kezdenek el pánikolni, nem szerveznek politikai tüntetést Annás és Kajafás ellen, és nem kezdenek el menekülési útvonalakat tervezni. Azt olvassuk: „egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez”.
És mi az első szavuk? „Urunk...” Az első szavukkal nem a problémát nagyítják fel, hanem Isten kormányzati pozícióját rögzítik a szívükben.
Ezután előveszik a 2. zsoltárt, és elkezdik átértelmezni a jelent. Azt mondják: „Uram, Dávid által megmondtad, hogy a királyok és fejedelmek összefognak ellened. Nézd meg: Heródes, Pilátus és a vallási elit valóban összefogtak Jézus ellen. De ezzel csak azt tették meg, amit a te kezed és akaratod előre elhatározott!”
Ez a legmagasabb szintű hitbeli intelligencia. Amit a világ összeesküvésnek, katasztrófának és a sötétség győzelmének lát, azt a hívő ember úgy nézi, mint Isten forgatókönyvének egy nehéz fejezetét. Pilátus és Heródes nem a sors urai voltak, hanem csupán mellékszereplők egy olyan drámában, aminek a végét az Isten már régen megírta.
Amikor megérted, hogy a téged érő támadások és nehézségek nem csúsztak ki Isten ellenőrzése alól, a pánik helyét átveszi a királyi békesség. Nem a körülményeid változnak meg először, hanem az akusztika: a fenyegetés zaja elnémul a Teremtő hangja mellett.
Ha mi írnánk ezt az imát, valószínűleg így hangzana: „Urunk, láttad, hogyan fenyegettek meg minket. Kérünk, építs körénk védőfalat, küldj angyali seregeket, csapd agyon Kajafást, és biztosíts nekünk kényelmes, békés életet.”

De a mennyei erőtől fűtött szív nem így imádkozik. Figyeld meg a kérésüket:
„Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted! Te pedig nyújtsd ki kezedet, gyógyítsd meg a betegeket...”
Nem a nyomás csökkentését kérik, hanem a belső kapacitásuk növelését! Nem azt kérik, hogy a vihar álljon el, hanem azt, hogy a bennük lévő tűz legyen forróbb, mint a külső fagy. A parrhészia – a nyílt, félelem nélküli bátorság – nem a félelem hiánya, hanem az a szent meggyőződés, hogy az, ami bennem van, nagyobb, mint az, ami a világban van.
És miközben ők vállalják a felelősséget a bátor beszédért, Istenre bízzák a természetfelettit: „Te pedig nyújtsd ki a kezed...” Ez a tökéletes partnerség. Neked az a dolgod, hogy megnyisd a szádat és hűséges maradj; Isten dolga pedig az, hogy megmozdítsa a kezét, gyógyítson, helyreállítson és csodákat tegyen.
Lehet, hogy ma téged is fenyeget a holnap bizonytalansága. Lehet, hogy a vállalkozásodban, az egészségedben vagy a családodban úgy tűnik, a „fejedelmek” összefogtak ellened.
Ne elégedj meg egy kényelmes, megalkuvó, védekező hitélettel! Ne zárd be magad a félelem kalitkájába. Menj a „sajátjaidhoz”, emeld fel a tekinteted a Körülmények felett álló Úrra, és kérj bátorságot! Mert amikor egy egyház, egy család vagy egy egyén nem a menekülésért, hanem a kenetért kiált a krízisben, ott megmozdul a föld, és kiárad a mennyei erő.


IMA: Mindanható Urunk, a Világmindenség Teremtője! Hálás vagyok, hogy a Te kezedből és terveidből semmi sem csúszhat ki. Uram, Te látod azokat a fenyegetéseket, nehézségeket és nyomásokat, amelyek jelenleg az életemet, a családomat vagy a munkámat szorongatják. Megvallom, hogy sokszor a problémát láttam nagynak, és elfelejtettem, ki ül a trónon. Ma nem a nyomás eltörléséért könyörgök, hanem azért, hogy tölts be engem a Te Szent Szellemeddel! Adj nekem megingathatatlan bátorságot, tiszta és nyílt beszédet, hogy ne hátráljak meg a kihívások előtt. Nyújtsd ki a Te gyógyító, szabadító kezedet az életemben, és mutasd meg a Te hatalmadat Jézus Krisztus nevében. Ámen.

A tanú szent kötelessége

Ekkor kiküldték őket a teremből, és így tanakodtak: „Mit tegyünk ezekkel? Mert kétségtelenül csodát tettek, ezt mindenki tudja Jeruzsálemben, ezt mi sem tagadhatjuk le. Valahogy mégis meg kell akadályoznunk, hogy ez tovább terjedjen a nép között. Tehát fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se beszéljenek annak az embernek a nevében!” Majd behívták Pétert és Jánost, és megparancsolták nekik, hogy többé senkinek ne beszéljenek Jézusról, és ne tanítsanak az ő nevében. Az apostolok erre így válaszoltak: „Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskedünk, mint neki! Ami azonban minket illet, mi nem hallgathatunk, hanem beszélnünk kell arról, amit láttunk és hallottunk.” Ekkor a vezetők még egyszer megfenyegették, majd szabadon engedték őket. Nem tudták sehogyan sem megbüntetni őket, mert az egész nép dicsérte Istent a történtek miatt, hiszen a koldus, akivel a csoda történt, már negyven éves is elmúlt!
Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 15-22. versek



Miután kiküldik Pétert és Jánost a teremből, a Szanhedrin tagjai – a kor legbefolyásosabb vezetői – összehajolnak. Figyeld meg azt a döbbenetes cinizmust és belső feszültséget, ami árad a szavaikból:
„Mit tegyünk ezekkel? Mert kétségtelenül csodát tettek, ezt mindenki tudja Jeruzsálemben, ezt mi sem tagadhatjuk le. Valahogy mégis meg kell akadályoznunk, hogy ez tovább terjedjen...”
Ez a válságkezelés klasszikus esete. Nem a tényeket vitatják. Pontosan tudják, hogy a csoda megtörtént. A feszültségük abból fakad, hogy a csoda nem illik bele az ő világnézetükbe. Ha elismerik, hogy Jézus neve által gyógyult meg a sánta, akkor el kell ismerniük, hogy néhány hete ártatlanul feszítették meg a Messiást.
El kell ismerjék, hogy Krisztus voltaképp Isten Szentje volt és nem egy démoni megszállás alatt levő varázsló. (Ahogyan a talmud is beszél róla).
Mit tesz a hatalom, amikor a valóság sarokba szorítja? Előveszi a legrégebbi fegyverét: alá akarnak velül iratni egy "titoktartási nyilatkozatot." Megfenyegetik őket, hogy többé senkinek se beszéljenek annak az embernek a nevében. Ismerős módszerek? Bizonyos körökben talán ma is az egyházpolitikai eszköztár részét képezik...
Mikor visszahívják az apostolokat, és kiadják a hatósági tilalmat, Péter és János olyan választ ad, ami a mai napig a keresztény egzisztencia és polgári engedelmesség alapköve:„Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskednk, mint neki! Ami azonban minket illet, mi nem hallgathatunk, hanem beszélnünk kell arról, amit láttunk és hallottunk.”
Az akkori egyházjogban és polgári jogban a tanúnak egy szent szerepe, kötelessége volt.
Ha valaki szemtanúja volt egy eseménynek, a Törvény kötelezte arra, hogy tanúskodjon. Elhallgatni az igazságot bűn volt. Péterék nem politikai lázadók; ők jogilag és szellemileg is magasabb tekintélyre hivatkoznak.
De van itt egy mélyebb, lelkigondozói igazság is. Miért nem tudnak hallgatni? Mert a hitük nem egy betanult vallásos, betanult emberi parancsolat, hanem személyes tapasztalat.
Ha valaki csak egy elméletet képvisel, az a fenyegetés hatására visszavonulót fúj. A karrier, a biztonság, a társadalmi elismertség elvesztése elég indok a megalkuvásra. De ha te láttad a feltámadott Krisztust, ha átélted, hogy a bűneid mocskából felemelt, ha megtapasztaltad a belső szabadságot, akkor nincs az a bizottság, nincs az a főnöki nyomás, és nincs az a társadalmi elvárás, ami képes lenne rád kényszeríteni a némaságot. A megtapasztalt igazságnak saját hangja van.
A történet egy zseniális ténnyel zárul: a vezetők tehetetlenek, mert az egész nép dicséri Istent, hiszen a koldus, akivel a csoda történt, már negyven éves is elmúlt.
A zsidó gondolkodásban és a pszichológiában is, a negyven év egy teljes generációt, a rögzült minták lezárulását jelenti. Negyven év után egy állapot már nem „probléma”, hanem a valóság. Ha valaki negyven évig béna, arra mindenki azt mondja: „Ez már így marad. Ezen már nem lehet változtatni. Ezt el kell fogadni. Abba kellene hagyni az orvosokhoz való szaladgálást és meg kellene együtt élni a kórral." Ma ezt úgy fogalmazzák meg a szakemberek, hogy 40 éves kor felett általában a jellem már "megcsontosodott" és nehezebben változik, alkalmazkodik. Ezért is mondjuk, hogy nehezebb két 40 feletti embernek összecsiszolódni a házasságban, mint két huszonévesnek. 
Gondolj bele: Van-e az életedben olyan rögzült bűn, rossz szokás, ami már szinte a személyiséged részévé vált?
Van-e olyan családi seb, tönkrement kapcsolat, amire a környezeted már rég rásütötte a „reménytelen” bélyeget?
A világ rendszerei és a saját hitetlenséged is azt suttogja: „Maradj csendben, fogadd el, úgysem változik semmi.” De amikor a Názáreti Jézus neve belép a negyvenéves, ötven, hatvan vagy akár 100 éves korlátaid közé, a rendszerek tehetetlenné válnak. Isten nem kér engedélyt a teológiát vagy a logikát féltő „főpapoktól” ahhoz, hogy talpra állítson téged.
Magam tanúja voltam ilyen csodának. Láttam ahogyan egy már 80 feletti asszony életében, aki kórosan depressziós volt, aki egy egész életet élt le egy bántalmazó, testi-lelki erőszakot alkalmazó, múlt rendszerben rendőrtiszt férj mellett és akit Isten életének utolsó szakaszában szólított meg Isten, gyógyított meg lelkileg és jutott élő hitre.
Ne engedd, hogy a környezeted elvárásai, a munkahelyi nyomás vagy a kultúra szelleme aláírassa veled a hallgatási nyilatkozatot! A te megváltozott életed, a te békességed a viharban a legnagyobb bizonyíték. Ne hallgass arról, amit láttál és hallottál!

IMA: Mennyei Atyám, hálás vagyok azért a megállíthatatlan erőért, ami a Te Igédből és jelenlétedből árad. Megvallom, hogy sokszor megfélemlítettek a körülmények, a tekintélyek hangja, vagy a kultúra elvárásai, amelyek el akarták némítani a bizonyságtételemet. Uram, adj nekem olyan tiszta látást, mint amilyen Péterben és Jánosban volt! Hadd lássam a Te tekintélyedet minden emberi hatalom felett. Kérlek, lépj be az életem azon területeire, amelyekről a világ már lemondott, amelyekre rásütötték a „reménytelen” bélyeget, és hozz radikális helyreállítást. Adj bátorságot, hogy ne hallgathassak arról a jóságról és szabadításról, amit Tőled kaptam. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Maradj Krisztusban

A vallási vezetők látták, hogy Péter és János milyen bátrak, s mikor megtudták, hogy tanulatlan és egyszerű emberek, nagyon elcsodálkoztak. Azt is tudták róluk, hogy Jézus követői voltak, de mivel a meggyógyított férfi ott állt mellettük, nem tudtak semmit sem válaszolni.                                    Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 13-14. versek



A 19. század eleji Londonban egy fiatalember, aki egy könyvkötő műhelyben dolgozott inasként, minden spórolt pénzét arra költötte, hogy tudományos előadásokra járjon. Nem volt egyetemi diplomája, nem volt nemesi háttere, és a korabeli tudományos elit zárt, világa messziről lenézte őt. Úgy tekintettek rá, mint egy egyszerű, iskolázatlan kívülállóra. Ennek hangot is adtak, amikor a fiatalember beült egy-egy tudományos előadásra.
Ez a fiatalember Michael Faraday volt.
Amikor Faraday felfedezte az elektromágneses indukciót, és megalkotta az első elektromos generátort, a Királyi Társaság professzorai nem tudtak mit kezdeni vele. Vitatkozhattak volna a hiányos matematikai képzettségén, kritizálhatták volna a származását, de volt egy bökkenő: a gép működött. A vezetékekben ott áramlott az energia. A kézzelfogható valóság elnémította a legkifinomultabb kritikusokat is.
Ugyanez a döbbenet ül ki a jeruzsálemi főtanács, a Szanhedrin tagjainak arcára a mai történetünkben.
A vallási vezetők ott ülnek a díszes székeikben, és egyszerűen nem hisznek a szemüknek. Péter és János megszólal, és a szavaikból nem a sarokba szorított vádlottak remegése árad, hanem a királyi követek megingathatatlan magabiztossága. A görög szöveg a parrhészia szót használja, ami nyílt, félelem nélküli, bátor beszédet jelent.
A vezetők megvizsgálják a hátterüket, és rájönnek, hogy ezek az emberek „tanulatlan és egyszerű” közemberek. Az eredeti szövegben itt az agrammatoi (írástudatlan, formális teológiai képzettség nélküli) és az idiotai (közember, magánszemély, laikus) szavak szerepelnek. A zsidó oktatási rendszerben ők nem járták meg a legfelsőbb akadémiákat, a Bét Midrást. Nem ültek a korszak nagy professzorai, Hillel vagy Sammai utódainak lábainál.
A rabbinikus tradícióban a tanítványság nem csupán abból állt, hogy könyveket magoltál. A legfontosabb az volt, hogy együtt éltél a mesterrel. Lásd, hogyan imádkozik, hogyan eszik, hogyan reagál a feszültségre. Átvetted a mozdulatait, a gondolkodását, az „akcentusát”.
A Szanhedrin tagjai hirtelen ráébredtek a megdöbbentő valóságra: ezek az emberek hordozzák a Názáreti Jézus illatát és tekintélyét. Nem a jeruzsálemi egyetem pecsétje volt rajtuk, hanem a Feltámadott jelenléte. Nemcsak a tanításait tanulták meg, hanem hozzá hasonlóvá váltak.
A szöveg tartalmaz egy zseniális, szinte humoros részletet: „...de mivel a meggyógyított férfi ott állt mellettük, nem tudtak semmit sem válaszolni.”
Gondolj bele ebbe a képbe! Ott ül a teológiai elit, a zseniális vitapartnerek, akik a törvény minden betűjét ismerik. Készen állnak arra, hogy logikai csapdába csalják a halászokat. De ott áll egy negyvenéves férfi, akit mindenki ismert, aki évtizedekig magatehetetlenül feküdt a kapuban, most pedig saját lábán áll, egyenesen, egészségesen.
Mit tudsz mondani egy vaknak, aki már lát?
Mit mondasz egy tönkrement, posványból felemelt embernek, akinek helyreállt a méltósága?
Mit mondasz egy olyan házasságnak, ami a válás szélén állt, de Krisztus szerelme újra összeragasztotta?
A megváltozott élet a létező legerősebb bizonyíték. Vitatkozhatnak a teológiádon, megkérdőjelezhetik az indítékaidat, kritizálhatják a stílusodat vagy a gyülekezetedet. De amikor a gyógyulás, a szabadulás és a belső békesség gyümölcse ott áll az életedben, a világ fegyvertelenné válik. A sötétségnek nincs válasza a fényre.
mai világban elképesztő nyomás van rajtunk, hogy „kredenciálisok”, papírok, titulusok és emberi elismerések által határozzuk meg magunkat. Azt hisszük, hogy csak akkor képviselhetjük Istent, ha tökéletesek a körülményeink, ha mindent tudunk a Bibliából, vagy ha a környezetünk jóváhagyta a hitünket.
Isten ma arra emlékeztet, hogy az Ő Királysága nem diplomákra épül, hanem a Jelenlétre.
Nem az számít, hogy ki vagy te a saját erődből, hanem az, hogy kivel voltál. Ha az életed intim közösségben van Jézussal, ha a reggeleidet az Ő lábainál kezded, akkor a nap folyamán olyan bátor és tiszta kisugárzásod lesz a munkahelyeden, a családodban és a konfliktusaidban, ami előtt a világ el fog csodálkozni. A belső tartásod, a békességed a krízis közepén lesz az a „gyógyult ember”, aki elnémítja a körülötted lévő hitetlenséget.
Ne kérj elnézést a hitedért. Ne mentegetőzz amiatt, mert nem vagy tökéletes. Egyszerűen csak maradj Krisztusban, és hagyd, hogy az Ő ereje beszéljen helyetted!

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te nem a világ mércéje szerint választasz ki minket. Hálás vagyok, hogy az egyszerű, sebzett és hétköznapi életet is képes vagy megtölteni mennyei tekintélylyel. Uram, bocsásd meg, amikor emberi elismerések mögé akartam bújni, vagy elnémított a saját alkalmatlanságom érzése. Ma arra vágyom, hogy veled legyek. Tölts meg a Te jelenléteddel, hogy a szavaimból, a döntéseimből és a tekintetemből Jézus Krisztus ereje áradjon. Kérlek, hozz olyan látható gyógyulást és változást a jellemembe, a munkámba és a kapcsolataimba, ami előtt a világ is kénytelen elnémulni és elismerni a Te dicsőségedet. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A sarokkő törvénye

A következő napon azután összegyűltek Jeruzsálemben a nép vezetői, és a Törvény tanítói. Ott volt Annás, a főpap, meg Kajafás, János, Sándor, és a főpapi családok minden férfi tagja. Előhozatták az apostolokat, és azt kérdezték tőlük: „Miféle erővel, kinek a felhatalmazásával tettétek ezt?”
Akkor Pétert a Szent Szellem betöltötte, és így válaszolt: „Népünk vezetői! Arról a jó cselekedetről kérdeztek bennünket, amit ezzel a béna emberrel tettünk? Azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg? Akkor hát tudjátok meg mind, és tudja meg Izráel egész népe, hogy ez a gyógyulás a názáreti Jézus, a Messiás nevében és hatalma által történt. Ő az, akit ti keresztre szegezve megöltetek, de akit Isten feltámasztott a halálból. A feltámadott Jézus hatalma gyógyította meg ezt az embert, ezért áll itt előttetek teljesen egészségesen. 1Mert Jézus »az a kő, akit ti, építők félredobtatok, de mégis a ház sarokköve lett.«
Mert nincs senki másban üdvösség, egyedül csak Jézusban! Az ő neve az egyetlen a világon, amely által az emberek üdvösségre juthatnak!”
Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 5-12. versek



1501-ben Firenze vezetői felkérték a fiatal Michelangelót, hogy faragjon egy monumentális szobrot egy hatalmas márványtömbből. Ez a tömb már vagy negyven éve ott hevert a dóm udvarán, elhagyatva, benőve gazzal. Korábban két neves szobrászmester is elkezdett dolgozni rajta, de mindketten feladták. Azt mondták, a márvány szerkezete hibás, tele van repedésekkel, selejtes, és teljesen alkalmatlan bármilyen műalkotásra. Egyszerűen félredobták.
Michelangelo azonban mást látott benne. Elgördítette a tömböt, vésőt ragadott, és abból a sérült, értéktelennek megbélyegzett kőből faragta ki a művészettörténet legnagyobb remekművét: a Dávid-szobrot.
Valami kísértetiesen hasonló dinamika játszódik le a mai Igénkben is, csak nem egy firenzei udvaron, hanem a jeruzsálemi hatalmi elit zárt ajtói mögött.
Képzeld el a helyzetet: másnap reggel összeül a kor legbefolyásosabb vallási és politikai elitje. Annás, a korábbi főpap, Kajafás, a hivatalban lévő vezető, a Törvény legnevesebb tanítói, a teológusok és a milliárdos főpapi családok minden férfi tagja. Ott ül a „szakma”, a hivatalos építészek zárt köre.
És ki áll előttük? Két egyszerű, diploma nélküli galileai halász, és egy ember, aki negyven évig koldult bénán a templomkapuban, most pedig makkegészségesen, ugrálva áll mellettük.
De figyeljük meg a főpapok kérdését! Nem azt kérdezik a gyógyult embertől, hogy „Hogy vagy? Nem fájnak a lábaid ennyi év után?” Nem a csodának örülnek, nem az emberi sors helyreállítása érdekli őket. A kérdésük teljesen hatalmi:
„Miféle erővel, kinek a felhatalmazásával tettétek ezt?”
A modern szervezetpszichológia és a vezetéstudomány is jól ismeri ezt a viselkedést. Amikor egy merev, önmagával elfoglalt rendszerben valami valódi, radikális és megállíthatatlan változás történik, a vezetőség első reakciója nem az ünneplés, hanem a félelem, hogy elveszítik az irányítást. „Ki engedte meg neked? Hol van a papírod róla? Milyen jogon borítod fel a megszokott rendet?” A vallási elit nem bírta elviselni, hogy a csoda nem az ő pecsétjükkel jött létre, ezért veszélyesnek minősítették.
Ekkor Péter megszólal. Ez már nem az a Péter, aki néhány héttel korábban egy szolgálólány kérdésére is remegve, esküdözve tagadta meg a Mestert. Itt egy belső, mennyei átváltozás történt: a szöveg azt mondja, hogy „Pétert a Szent Szellem betöltötte”. A benne lévő emberfélelem és kisebbrendűségi érzés azonnal elpárolgott a Szentlélek tüzében.
Péter nem kezd el dadogni, magyarázkodni. Nem kér elnézést. Ehelyett egy olyan prófétai igazságot vág a szemükbe, amit a Szanhedrin tagjai kívülről fújtak. A 118. zsoltárra utal, a sarokkőre.
Amikor Salamon idejében Isten templomát építették, érkezett egy hatalmas, furcsa alakú kő, ami sehova sem illett. Nem volt jó a falba, nem passzolt a pillérekhez. Az építészek forgatták, majd azt mondták: selejt. Úgyhogy félredobták, legurították a Kidron-völgybe, ahol benőtte a gaz, és az emberek gyakran megbotlottak benne. Évekkel később, amikor a templom szerkezete elkészült, rájöttek, hogy hiányzik a legfontosabb elem: az a kő, amely összefogja a két találkozó falat a sarkon, és hordozza az egész tetőszerkezet súlyát. Ekkor eszükbe jutott a völgybe dobott kő. Utánamentek, felvontatták, tisztára mosták, és pontosan az lett a ház sarokköve.
Péter egyenesen a főpapok szemébe mondja: „Emberek, ti vagytok az építészek. Megkaptátok a Messiást, de azt mondtátok, hibás a szerkezete, nem illik a ti politikai és vallási rendszeretekbe, ezért keresztre feszítettétek, kidobtátok a szemétre. De az Isten feltámasztotta, és Ő lett a fundamentum. És ennek a Jézusnak a neve állította talpra ezt a bénát is.”
Majd elhangzik az a mondat, amely ma is elképzelhetetlen hatalommal rengeti meg az egész világmindenséget:
„Mert nincs senki másban üdvösség, egyedül csak Jézusban! Az ő neve az egyetlen a világon, amely által az emberek üdvösségre juthatnak!”
Ez a mondat nem egy kirekesztő vallási tanítás, hanem a létező legnagyobb bátorítás. Az üdvösség – a héber Jesua, ami szabadulást, tágas térre való kijutást, belső integritást és teljes gyógyulást jelent – nem egy földi, kiváltságos csoport jóváhagyásától függ. Nem attól függ, hogy a környezeted vagy a múltad mit mondott rólad.
Lehet, hogy az életed során neked is azt mondták az „építészek” – a szüleid, a tanáraid, a volt házastársad vagy a főnököd –: „Selejt. Használhatatlan. Hibás a szerkezete. Te nem vagy jó semmire és nem is leszel már soha többé. A létezésed is sértés a világnak.” Lehet, hogy téged is félredobtak a sarokba, mint Michelangelo márványtömbjét, vagy mint a templomépítők azt a bizonyos követ.
De tudd meg: akit a világ vagy a vallásos elit félredob, abból az Isten képes sarokkövet csinálni. Amikor Jézus neve és tekintélye belép az életedbe, ott megszűnik a magyarázkodás. Ha a Szent Szellem betölt, többé nem az fog meghatározni, hogy folyton embertásaid jóváhagyása, engedélye, jótetszése után sóvárogsz, hanem az, hogy a Feltámadott Király ereje van rajtad. Ha Ő lesz életed sarokköve, akkor tud Isten téged is sarokkővé tenni környezeted számára.
Ne engedd, hogy a világ „szanhedrinjei”, a megfélemlítés és a kontroll hangjai elnémítsák a benned lévő csodát! Lépj be a Názáreti Jézus nevének tekintélyébe, és állj meg egyenesen, egészségesen!

IMA: Mennyei Atyám, hálás vagyok, hogy a Te értékelésed teljesen felülírja a világ véleményét. Köszönöm, hogy Jézus Krisztusban Te felemelted azt a követ, amit az építők félredobtak. Uram, bocsásd meg, amikor emberi elismerésekért koldultam, és földi tekintélyek előtt remegett a térdem. Kérlek, tölts be engem is most a Te Szent Szellemeddel, hogy elszálljon belőlem minden félelem és bizonytalanság! Lépj be a sérült területeimre, és hozz teljes gyógyulást életem minden egyes területére. Megvallom, hogy nincs senki másban szabadulásom, egyedül Jézus Krisztus nevében. Ebben a névben járok, ebben a névben állok meg szilárdan. Ámen.

A Szentlelket nem lehet korlátozni

Péter és János még beszéltek, amikor odaértek hozzájuk a papok, a templomőrség kapitánya, meg néhány szadduceus. Nagyon haragudtak rájuk, mert Jézus feltámadását hirdették a népnek, s ezzel együtt azt is, hogy a halottak fel fognak támadni a halálból Jézus által. Ezért Pétert és Jánost letartóztatták, és mivel már este volt, másnapig börtönbe zárták őket. Azok közül, akik hallgatták az apostolokat, sokan hittek, úgyhogy a Jézusban hívő férfiak száma körülbelül ötezerre nőtt.
Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 1-4. versek



A múlt rendszerben hallottam egy egyszerű, faluból induló emberről, akinek nem voltak teológiai tanulmányai, de ott égett a Szentlélek tüze a szívében és bátran hirdette az evangéliumot, emiatt pedig rengeteget zaklatta a romániai politikai rendőrség. Sokat ráncigálták kihallgatásokra, meg is verték, börtönbe is zárták és egyszer azt mondta neki egy szekuritátés tiszt, amikor a fenyegetésekkel, a veréssel, kínzással nem tudták rávenni, hogy átálljon:
" Adunk önnek egy olyan névleges állást, amivel óriási összegekhez juthat valós munka nélkül. Minden hónapban a megadott helyszínen találja majd a borítékot. Lenyomozhatatlan lesz a pénz forrása. Nem bukhat le. Nem kell bejárnia dolgozni. Csak érkezik a pénz. Kapni fog új autót. (Abban az időben még azok is évekig vártak autóra, akiknek volt pénze rá.) Kapni fog telefonvonalat és minden olyan dolgot is beszerzünk önnek, amikhez az átlag állampolgárok nem tudnak hozzájutni. Ha bármi problémája van, csak értesít minket és mi megoldjuk. Egyetlen feladata csak az lesz, hogy Júdás legyen a saját egyházában. Mindent, mindig, mindenkiről tudni akarunk.
Az emberünk erre az ajánlatra is nemet mondott. A tiszt erre állatias haraggal az asztalra csapott és azt mondta: " Maga kötöznivaló elmebeteg! Nem érti meg, hogy mindent el fogunk törölni, ami csak az Istenre emlékeztethet bárkit?"
Az emberünk felnézett és Szentlélek bölcsességével megtelve azt mondta: " Akkor kezdjék a nappal. Töröljék el a napot."
Bezárhatod az embert, de nem tudod börtönbe zárni a a Szentlélek tüzét, amely szívből-szívbe száll és lobbant lángra Isten iránti szeretet által embereket.
Péter és János ott állnak a templomban, mögöttük a nemrég még sánta ember, aki most ugrál és dicséri Istent. A tömeg lélegzetvisszafojtva hallgatja őket. És miközben a szavak még el sem hagyták az apostolok ajkát, a hatalmi gépezet működésbe lép. Megérkezik a templomőrség, a papok és a szadduceusok.
Dühösek, feszültek, és azonnal intézkednek: börtönbe vetik őket, mert már este van. De van egy bökkenő. A sötétség elkésett. A szavak már elhangzottak. A Szentlélek tüze már átterjed sok-sok emberi szívre.
Az Ige szerint a vallási és politikai elit „nagyon haragudott”. De miért vált ki ekkora dühöt két egyszerű halász tanúságtétele egy emberről, aki az akkori politikai és vallási vezetők álláspontja szerint már halott? A válasz a korabeli hatalmi felépítésben és a szadduceusok világlátásában rejlik.
A szadduceusok felfogása szerint nincs feltámadás, nincs eljövendő világ, nincsenek angyalok. Csak az van, amit látok, amit megfogok, amit megeszek stb.
Számukra ez az élet volt minden. Ha nincs feltámadás, akkor a jelenlegi politikai helyzet, a rómaiakkal való alkuk, a templomi üzletből származó vagyon és a földi befolyás a legfőbb érték.
A mai jelszavuk talán az lenne: " Élj a mának. Istenben ha reménykedsz is, csak ennek a látható világnak vonatkozásában tedd. Ragadj meg mindent, amit csak tudsz itt a földön, mert az életed rövid és utána úgysem vár rád semmi."
Amikor Péter és János azt hirdetik, hogy Jézus feltámadt, és Őáltala van feltámadás a halálból, nem egy ártatlan tanításról beszélnek. Alapjaiban rántják ki a talajt a hatalmasok lába alól. Mert ha a halál nem a vég, hanem csak egy átmenet, akkor a földi hatalmasságok elveszítik a legfélelmetesebb fegyverüket: a halállal és a megsemmisüléssel való fenyegetést.
A feltámadás üzenete gyökeres szabadságot ad. Aki hisz benne, azt nem lehet többé zsarolni, megfélemlíteni vagy sarokba szorítani a földi megélhetésével kapcsolatos fenyegetésekkel.
Az Ige megjegyzése zseniális: „mivel már este volt, másnapig börtönbe zárták őket.”
A sötétség mindig arra törekszik, hogy elszigeteljen. Ha a világ nem tud megcáfolni egy igazságot – hiszen a meggyógyult sánta ott állt mindenki szeme előtt –, akkor megpróbálja elnémítani és karanténba zárni a hordozóit. Rádsütik, hogy maradi vagy, kirekesztenek a baráti körből, elnémítanak a közösségi médiában, vagy egyszerűen rád nehezedik a magány és a meg nem értettség „estéje”.
A börtönőrök azt hitték, hogy azzal, hogy bezárják Pétert és Jánost, megállították a folyamatot. Mekkora tévedés! A vezetéstudományból és a lélektanból is tudjuk, hogy a nyomás alatt lévő rendszerekben az energia nem vész el, hanem sűrűsödik. Az apostolok a cella mélyén, a sötétben nem a vereségen rágódtak. Tudták, hogy a beszédük már elvégezte a munkát a kinti tömeg szívében.
Sokszor te is úgy érzed, hogy a hited miatt zárt ajtók, „börtönfalak” közé kerültél? Úgy érzed, a körülményeid éjszakája rászakadt az életedre, a vállalkozásodra vagy a szolgálatodra?
Ne félj az estétől! Isten az éjszaka közepén is dolgozik. A te börtönöd sokszor nem a vereséged helyszíne, hanem az a fészek, ahol a következő szintű szellemi tekintélyed születik.
Ez a történet arra hív minket, hogy fejezzük be a langyos, kényelmes, kockázatmentes vallásosságot. Ha a hited senkit sem zavar, ha a bizonyságtételed nem vált ki semmilyen reakciót a környezetedből, akkor fel kell tenned a kérdést: vajon valóban az élő, feltámadott Krisztust hirdeted, vagy csak egy megszelídített, a világ számára is emészthető morális kódexet?
Péter és János nem akartak lázadást szítani, egyszerűen csak nem voltak hajlandóak elhallgatni azt, ami a valóság. Látták a feltámadott Jézust, és ez a tapasztalat átírta az agyuk félelemközpontját. Nem számított a templomőrség kapitánya, nem számítottak a fenyegető tekintetek. Mennyei erő áradt belőlük, mert egy olyan Királyság köövetei voltak, amely nem a földi jóváhagyásokon áll vagy bukik.
Ma Isten téged is arra hív, hogy lépj ki a megalkuvásokból. Add tovább a fáklyát bátran, tiszta szívvel, megalkuvás nélkül. Lehet, hogy a világ megpróbál „elhallgattatni” egy időre, de az Igazság, amit hordozol, feltörhetetlen és megállíthatatlan. Ó de csodálatos örömhír!

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy a Te Igédnek és a feltámadás erejének nincsenek korlátai. Megvallom, hogy sokszor megijedtem a világ haragjától, a kritikáktól, vagy a körülményeim hirtelen rászakadó éjszakájától. Uram, tölts el engem is azzal a mennyei erővel és bátorsággal, ami Pétert és Jánost vezérelte! Tisztítsd meg a szívemet minden megalkuvástól és emberfélelemtől. Adj nekem szellemi tekintélyt és tiszta beszédet, hogy az életemmel és a szavaimmal a Te győzelmedet hirdessem, bármilyen környezetben is vagyok. Tudom, hogy ha Te velem vagy, a sötétség börtönei is csak átmeneti állomások. Jézus Krisztus nevében, Ámen.