Krisztus növekedjen-énünk kisebbé legyen!

Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

János evangéliuma 3. fejezet 30. vers

Semmi sem olyan elrettentő Keresztelő Jánosban, mint ez a rövid elmélkedése Jézus Krisztusról.

János kezdettől fogva világossá tette, hogy nem ő a Messiás (Krisztus). Az ő szolgálata arról szól, hogy Krisztusra mutasson és Krisztushoz hívja az embereket.

Amikor Jézus eljött Keresztelő Jánoshoz, János hangos szóval ilyen kijelentést tett:

Íme! Az Isten Báránya, aki elveszi az világ bűneit!”

János nem az emberek kicsinyes érvei miatt, vagy a Krisztushoz csatlakozó követői miatt kezdett összpontosítani önmagáról Krisztusra.

János ujjongva örült, mint a „vőlegény” barátja annak, hogy a vőlegény rátalált menyasszonyára.

Ilyenkor kicsinyektől és nagyoktól szoktuk kérdezni, hogy mivel maradtak a karácsonyi ünnepek után?

Milyen könnyen elveszítjük Krisztust szemünk elől, aki azért jött, hogy megszabadítson bűneinkből és az válik fontossá, hogy mit kaptunk vagy nem kaptunk meg…

Tegyük fel magunknak a kérdést: Telve van-e a szívünk örömmel pusztán azért, mert meghallottuk Krisztus hangját?

Jaj, azoknak a „keresztényeknek”, akik azért csatlakoztak Krisztus gyülekezetéhez, hogy önmagukat tegyék naggyá úgy, hogy Krisztust és az Ő beszédét lábbal tiporják.

Jaj, azoknak a „keresztényeknek”, akik Isten beszédét semmibe veszik, helyette emberi rendeleteket hirdetnek úgy, mintha Isten szavát hirdetnék.

Jaj, azoknak a „keresztényeknek”, akik kizsákmányolják az árvát és felemésztik az özvegyasszonyok házát, emellett pedig hosszasan imádkoznak képmutatásból.

Jaj, azoknak a „keresztényeknek”, akik Krisztus nevében magukat, jó cselekedeteiket, tanaikat emelik magasra. Semmi haszna nem lesz fáradozásuknak.

Jaj azoknak, akik Krisztus nevében, de saját maguknak alapítanak gyülekezeteket, hogy önmagukat legeltessék, és nem Isten gyülekezetét.

Egy napon Krisztus dicsőségesen vissza fog térni a Földre. Mindazok, akik meghallották az Ő hangját és hittek annak, csatlakozni fognak a Krisztust dicsőítők seregéhez és énekelni fogják: "Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti". (Jelenések könyve 19. fejezet 6-8). Milyen dicsőséges nap lesz az!

IMA: Drága Istenem! Segíts nekem, hogy ne gabalyodjak bele a saját önző érdekem hálójába. Annyi minden akarja elvonni a figyelmem Rólad Krisztusom, segíts nekem Rád összpontosítani. Szeretnék minden egyes napon Krisztus drága szeretetére összpontosítani és erőt meríteni belőle egészen addig, amíg visszajön. Krisztus nevében, Ámen

Éjjel-nappal szolgált

Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, s már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
Lukács evangéliuma 2. fejezet 36-37. vers



Anna egy másik különleges személy, akivel „találkozhatunk” Jézus Krisztus születésével kapcsolatosan.
Áser törzséből való, hét év után megözvegyült. Éjjel nappal a templomban volt és imával, böjttel szolgált.
Talán hallotta Simeont, amint kezében fogja a megtestesült Krisztust, de az is lehet, hogy a Szentlélek kijelentése nyomán jutott el a kisgyermekhez és szüleihez.
Az bizonyos, hogy ő is meglátta, felismerte, hogy a csecsemő voltaképp a Krisztus, aki által be fognak teljesülni Isten ígéretei.
Azonnal elkezdett hálát adni és dicsőíteni Istent.
Tegnap még karácsony volt, ma vajon abbahagytad-e Isten dicsőítését és a hála mondását azért az örömhírért, ami a Krisztus megtestesülésének emlékünnepén eljutott hozzád?
Őbenne van bűneink bocsánata és minden jövendő reménységünk is.
Anna itt nem állt meg. Elmondta másoknak is, hogy a megígért szabadító eljött. Emberek milliárdjai keresnek ma olyan szeretetet, amelyben igazi megbocsátásra és örömre lelhetnek. El fogod mondani azoknak, akik a környezetedben élnek, hogy ez a Szeretet maga Krisztus és Ő mindezt megteheti életükben?
Nem kell megvárd míg te is idős leszel. Még egy kisgyermek is képes arra, hogy megossza a Krisztus szabadításáról szóló örömhírt.

IMA: Istenem, köszönöm az az örömteli, dicsérettel teljes lelkületet, amit Anna által mutattál be nekünk. Töltsd meg csordultig szíveinket hálával, örömmel, hogy másokkal is megoszthassuk a karácsonyi örömhírt. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Mielőtt Karácsony véget ér…

Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
mert meglátták szemeim üdvösségedet.
Lukács evangéliuma 2. fejezet 30-31 vers



Talán neked is volt a környezetedben egy nagybácsi vagy valaki más, aki, jóllehet nem tartozott a legszűkebb családi körbe, de mégis ott volt mindig, amikor szükséged volt rá.
Amikor Jézust felvitték a templomba, hogy csecsemőként odaszenteljék Istennek, Simeon a templomban várta őket. Simeon nem tartozott Jézus Krisztus családfájához, de mint egy közeli családi barát, ő is része lett Krisztus születésének.
Éveken át hűségesen szolgálta Istent, miközben várta a megígért Messiás érkezését. Jézus Krisztus személyében, igaz, hogy még csecsemőként, de megláthatta az Isten ígéretének beteljesedését.
A kis Jézust karjaiba fogta és dicsőítette Istent érte. Simeon csecsemőt fogott a karjában, de hitszemeivel már látta benne az Istentől jött Szabadítót, aki halála és feltámadása által megszabadítja népét bűneiből.
Nem ironikus? A mai világban Krisztussal, mint feltámadt, megdicsőült Királlyal találkozhatunk Isten Igéjében, mégis sok ember annyira mélyen van a hitetlenségben, hogy csak egy becézgetni való csecsemőnek látja Krisztust, akihez le kell ereszkedni.
Simeon hit által látta, hogy a szabadítás, amit Isten a gyermek által fog hozni, megragadható lesz minden ember számára. Nekem és neked is szabadulást akar hozni Krisztus.
Nem csoda, hogy miután ilyen csodálatos felismerésre jutott, az öreg Simeon kész volt arra, hogy békében meghaljon és átlépjen az örökkévalóságba.
A karácsony, Krisztus születése, megtestesülése már a múlt. Nekünk is tovább kell lépnünk. Még mielőtt megtennénk, hadd kérdezzem meg: „Láttad már Krisztust, a világ szabadítóját?”
Már nem veheted Őt, mint csecsemőt karjaidba, viszont hit által elfogadhatod Őt életed Urának.
Ha ez megtörtént, kész leszel továbblépni, és dicsőíteni fogod Istent mindazért, amit tett és tenni fog a jövőben.

IMA: Istenünk, szeretnénk hit által látni mindazt, amit tettél értünk, úgy ahogy Simeon meglátta azt. Szeretnénk előre tekinteni minden ígéretedre hittel. Krisztus nevében, Ámen.

Az Ige testté lett!

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János evangéliuma 1. fejezet 14. vers




A mai napon karácsonyt ünnepeljük. Azt ünnepeljük, hogy Isten testté lett, és társunk lett a földi élet nagy utazásában. Ahogyan Mária felvette karjába gyermekét, és gyengéden a jászolba helyezte, úgy Isten is felvette a világunk bonyolult, mocskos és sokszor fárasztó terhét.
János így fogalmazza ezt meg: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
Karácsonykor tehát arra emlékezünk, hogy a szeretet Istene, az egyetlen Fiát adta (János evangéliuma 3:16), hogy megszabadítson minket bűneinkből, hogy velünk legyen minden időben, minden helyen.
Tudta, hogy mi sosem tudnánk felemelkedni Hozzá, ezért Ő alacsonyodott le egészen a föld poráig, hogy keresztezhesse utunkat.
Szeretne része lenni örömeinknek, meghallgatni a bánatunkat, segíteni minket abban, hogy az életünkben ne rójunk felesleges köröket, segíteni minket, hogy hazataláljunk és a mienk lehessen az Ő országának békessége és öröme.
Kedves olvasóim! Ez a karácsony csodálatos titokzatossága. A Mindenható Isten egy védtelen csecsemővé lett. Mivel az Isten Igéje (beszéde), testet öltött, többé már nem vagyunk egyedül az életünk nagy utazásában. Isten gyermekeiként bízhatunk abban, hogy Ő minden egyes napon velünk van. Nem csodálkozz, ha megtelik szívünk örömmel és ujjongva énekeljük:
„Örvendj világ, az Úr lejött, fogadd a nagy Királyt”.

IMA: Dicsőítünk Téged Istenünk, a legnagyobb ajándékért az egész világon, Fiadért, Jézus Krisztusért. Annyira szerettél minket, hogy eljöttél, hogy velünk együtt járd végig az élet és halál útját, magaddal hozva az örökkévalóság örömét és békességét. Köszönjük Istenünk, Krisztus nevében, Ámen.

Az Úr szolgája vagyok...

Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.
Lukács evangéliuma 2. rész 19. vers



Mária „Karácsonya” is tele volt kihívásokkal. Hiszen a csodálatos örömhír előtt, amit Gábriel angyal vitt neki, azt tervezte, hogy házasságra fog lépni Józseffel és egy átlagos házaspár, átlagos életét fogják élni Názáretben.
Jött azonban Isten üzenete, miszerint ő lesz az eszköz Krisztus megtestesülésében, hogy ő általa fog megszületni az Isten Fia, a világ megmentője.
Mária, a hit szavait mondta az angyalnak: „Ekkor így szólt Mária: " Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! " Lukács evangéliuma 1:38
Ha mi lettünk volna Mária helyében, vajon mit mondtunk volna? Na de Uram, mi lesz az életemmel, terveimmel? Ki fogja elhinni, hogy a Szentlélek árnyékolt be engem és a gyermekem nem paráznaságból született? Hogyan fogom elviselni az emberek megvető tekintetét, és gonosz pletykálkodásait?
Mit fog szólni József, akit én szeretek? Törvényeink szerint vissza fogja mondani a házasságunkat, hiszen azt fogja hinni, hogy szexuális értelemben nem vagyok tiszta, érintetlen.
Mária ehelyett, teljes odaszánással elkötelezte magát az engedelmességre és nem számított, hogy milyen kalandos út lesz számára a hit, az engedelmesség útja.
Ez az út vezette Máriát, Józseffel együtt Betlehembe, hogy ott szülje meg a megígért gyermeket és bepólyálva egy jászolba fektesse.
Istennek engedelmeskedve, Jézusnak nevezték el a gyermeket, mert Ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Nem volt a közelben rokonuk, ismerősük, barátjuk, de Isten gondoskodott arról, hogy legyenek „hívatlan” vendégeik.
A pásztorok, a bölcsek, még mennyei seregek sokasága is énekelt erről a csodálatos eseményről, örömhírről.
Mária pedig szívében forgatta ezeket az eseményeket, és igyekezett összerakni őket, mint egy kirakós apró kis darabjait.
A Biblia áldottnak mondja Máriát, mert hit által válaszolt Isten elhívására. Mindenféle kételkedés nélkül hallgatott Isten szavára és ennek megfelelően cselekedett.
Ma, Karácsony küszöbén, kész vagy-e szaván fogni Istent és a körülményeid ellenére elhinni, hogy Jézus Krisztus a Te megváltód, szabadítód is?
Isten szeretetét kinyilvánította az egész világ felé Krisztus által, és ha megragadod az Ő szeretetét, ha viszonozod azt, Ő sosem fog elengedni, magadra hagyni.

IMA: Drága mennyei Atya! Kérünk, tápláld, erősítsd naponként a mi hitünket. Tudjuk, hogy szeretsz minket. Segíts minket, hogy szolgáljunk Neked és tiszteljünk Téged és a Te szavadat, akárhova is vezetsz minket. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Várja lelkem az Urat!

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.
130. Zsoltár 5-6 vers



Hosszú évtizedek óta tapasztalom beteg lelkű embereknél, hogy két ősellenség támadja meg az emberi lelket: az egyedülvalóság és a félelem érzése. Sokszor hallom: "Jaj, tiszteletes úr, de magányos vagyok." Pedig nagycsaládban él. "Igen, de befalazottan, páros vagy csoportos magányban. Az egyik az egyik sarokban, a másik a másikban. Nem tudom, hogy mitől félek, de úgy szorít, mint egy vasabroncs. Nem kapok levegőt, és csak szorongok, szorongok. A nyugtató csak ideig-óráig segít, ülök az ágyban és vacogok." Úgy húzódunk be sokszor a szobánk sarkába, mint a félő állatok a vackukba. Elnémuló nép lettünk, behúzódva Kelet-Európa csücskébe. Jaj, mi lesz velünk?!
Várja lelkem az Urat, mint az őrök a reggelt!
Hogy mikor hajnalodik? 5 ezer év kellett ahhoz, hogy ne együk meg az embert. Lesz még 5 ezer évünk arra, hogy ne is öljük meg? Hát emberek vagyunk mi vagy még nem? Még csak a fejlődés közepén tartunk? Az Isten olyan kegyelmes volt, hogy adott egyszer egy mintaembert, hogy ránézhessünk, hogy példát vehessünk róla. Ő azt mondta: "Jer, kövess engem!"
Gyermeket csináltunk az Úrból. Ajándékot hoz: nyakkendőt, kis, mozgó tankot. Összegyömöszöltük, visszatettük az Urat a bölcsőjébe, de Ő kinövi a bölcsőt, és ránő a keresztre, ráfekszik érettünk, helyettünk és miattunk. Őt várjuk? Nagyon kérem a testvéreket, olyan Karácsonyunk legyen, aminek nem hiányzik a közepe! Az az életünk baja, hogy lassan mindennek hiányzik a közepe: hitünknek, magyarságunknak, becsületünknek. Ha egy kocsikeréknek kihullik a tengelye, felborul. Ezért van ennyi kiborult ember, mert már nem tudunk leborulni. Ne hiányozzék a Karácsony közepe!
Hogyan lett Karácsony?
Az első két évszázadban január 6-án ünnepelték Jézus születését - Epiphania Domini: az Úr megtestesülésének napján. 325-ben a Niceai Zsinaton határozta el az egyház, hogy december 25-re teszi a Karácsony ünnepét. Bölcsen döntött, ugyanis erre a napra egy nagy pogány ünnep esett: a Nap megújulásának ünnepe. Lassan felszívódott ez a pogány szokás, és a helyére lépett a Karácsony.
A fenyő pedig - mint szimbólum - állítólag Svédországból származik. Magyarországon Podmaniczky báró gyújtotta meg a gyertyát az első karácsonyfán a XIX. század közepén. Ausztriából hozta, mindenki megörült neki. Naplójából tudjuk, hogy családjának elmondta, a fenyő arra mutat rá, hogy Jézust nagyon fiatalon, 33 éves korában ölték meg. A gyertyák, amiket egyenként meggyújtunk, jézusi igazságokat jelképeznek. Leírta a naplójában, hogy akkor lepődött meg a legjobban, amikor az egyik unokája arra kérte, mondjon egy-két Igét.
Amikor Podmaniczky intendáns úr átadta gyermekeinek, unokáinak az ajándékokat, mindegyiknek elmondta, hogy ezek csak jelképek: Isten ajándékait jelképezik.
Ő nekünk adta a Fiát. 40 évig fenyőünnepnek nevezték Karácsonyt, legyen most már az Úr napja! Ne játék legyen a Jézuska, hanem az Úr, akit nekünk adott Isten! Merjünk emberek lenni. Ha valakit jó embernek, szép embernek, okos embernek, művelt embernek mondunk, az kevesebb, mintha azt mondanánk: ez ember. Ne maradjon ez a néhány sor itt!
Várja szívem az Urat, mint őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Hogy minden gyertyagyújtáskor, minden csókkal, kéznyújtással, minden jelképes ajándékkal megvilágosodjon számunkra a Krisztus hajnala. Ámen
Gyökössy Endre

Adventi örvendezés

"Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek"
Példabeszédek könyve 8. fejezet 17. vers



Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerűség,
irgalmasságod csupa hűség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen”,
megtalálja a gazdag Isten.
Fejes Ádám

IMA: Istenünk, most, Karácsony küszöbén, egy év vége fele tartva, segíts megértenünk, hogy Nélküled koldus szegények vagyunk, Krisztussal, az Atya csodálatos ajándékával közösségben élve viszont mindenünk megvan amire szükségünk van. Krisztus nevében kérünk, Ámen.