ÖRÜLNEK ISTENNEK!

Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.
5. Zsoltár 11. vers



Miért van az, hogy sokszor olyan hamar elbátortalanodunk, lehangolódunk?
Esetleg azért, mert annyira érzékenyek vagyunk, hogy mások szinte minden szavát, cselekedetét úgy fogjuk fel, mint kritikát amelyek által minket akarnak bántani?
Sokszor többet olvasunk ki egy bizonyos helyzetből, gesztusból, mint ami valójában benne van.
Néhány kérdés amit feltehetünk önmagunknak amikor könnyedén elbátortalanodunk:


Jó hangulatban vagyok most? Esetleg eleve "bal lábbal keltem" ?


Hogyan látja Isten ezt a helyzetet?


Tényleg olyan nagy dolog ez amilyen nagy dolgot csináltam belőle?
Ha Isten gyermekei vagyunk, még a valós támadások esetén is, amikor mások szándékosan akarják lerombolni a lelki világunkat, van hova menekülnünk. Van otthonunk. A mi Atyánk vár minket, mehetünk, szaladhatunk hozzá úgy, mint a tipegő kisgyerek aki meglátott valami olyasmit ami számára ijesztő, az édesapja viszont nevet a dolgon, hiszen számára nem kihívás az, amitől a kisgyermeke fél.
Karjára emeli a gyermeket és megvigasztalja a közelségével. Akik pedig szeretik az Istent, akiknek Isten az Atyjuk, azok örvendeznek Isten által. Nem a körülmények által, amelyek változóak, hanem Isten által aki állandó és rendíthetetlen.
Vágyom Isten után. Vágyom azután az öröm után, amit csakis Ő adhat. És te?


IMA: Istenünk, nincs nagyobb öröm, boldogság, mint az, hogy tudhatjuk, gyermekeidként bármikor menekülhetünk Hozzád. Amikor kísértések között vagyunk, amikor elesünk, amikor bántanak minket, életünk minden körülményében. Segíts minket elengedni minden földit, minden pótlékot. Segíts azoknak akik olvassák ezt a néhány sor,t hogy bűnbánatra jussanak és újjászülessenek. Krisztus nevében, Ámen.

Ne csak imádkozz, cselekedj is!

Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
Jakab levele 2. rész 17. vers






Nagyon jó dolog, ha imádkozol a házastársadért, azt is hallja Isten, viszont cselekedned is kell, meg kell mutatnod az iránta érzett szeretetedet, elkötelezettségedet cselekedetek által.
Nagyon jó, ha imádkozunk a szegényekért, de itt az ideje felismernünk, hogy vannak akik nálunk is sokkal kevesebbel rendelkeznek és kifejezni szeretetünket, részvétünket cselekedetek által is.
Nem képmutató dolog azért imádkozni, hogy Isten töltse be a szegények szükségleteit, miközben mi nem teszünk értük semmit?
Kik az Istennek az eszközei? Kik által akar cselekedni, vigasztalni, szeretni, szükséget betölteni, szólni, ha nem az Ő gyermekei által?
Ki az közülünk akinek kevesebb adatott, mint az özvegyasszonynak aki beledobta a két utolsó fillérét a perselybe?
Tehát a Krisztusban vetett hitünk, ha élő, nagyon is gyakorlati. Ha döglött hitünk van, akkor az mindenkinek bűzleni fog és ne csodálkozzunk majd azon, hogy inkább irritáló lesz mások számára ha a hitről, Istenről beszélünk, mintsem építő.
A döglött hittel sem Isten, sem a világ nem tud mit kezdeni. Az ízetlen sót kidobják és eltapossák.
Tehát kérjük Isten Szentlelkét, hogy elevenítse meg hitünket. Talán arra fog indítani, hogy rácsodálkozz a feleséged szépségére annak ellenére, hogy az alakja messze van a tökéletestől és felismerd benne azt a társat, aki tökéletesen hozzád illő. Talán arra fog indítani, hogy őszintén megkérdezd milyen napja volt a házastársadnak, mivel küszködik, milyen örömei vannak és őszintén végig is akarod majd hallgatni.
Talán arra fog indítani Isten, hogy ne a kínai szegényeken sajnálkozz látva őket a Facebookon, hanem menj át az utcában lakó szegény családhoz, és adományozz abból amid van.
Az Isten dicsőségére való jó cselekedeteink csak annak a jelei, hogy élő hitünk van, az üdvösségünk hit által van.
Egyszerű hasonlattal élve, a jó cselekedeteink olyanok, mint a pulzusunk. Világosan jelzi, hogy élet van bennünk, annak hiánya pedig azt, hogy nincs bennünk élet.


IMA: Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! Nélküled semmit sem tudunk cselekedni, Nélküled nincs élet a hitünkben, a kereszténységünkben, a nemzetünkben, a családjainkban. Veled azonban tudjuk, hogy mindenre van erőnk. Tégy minket élő hitű gyermekeiddé, hogy világíthassunk ebben a sötét világban, mint az égen a csillagok. Krisztus nevében, Ámen.

ISTENBEN BÁTOR LEHETSZ!

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.Timóteushoz írt második levél 1. rész 8. vers


Jól tudom, hogy a Szentlélek nélkül, aki az erő, a szeretet és a józanság lelke, nem tudjuk vállalni az Urunkról szóló bizonyságtételt és az evangéliumért való szenvedést.Ezt én is tapasztalom. Csak Isten tud erőt adni, hogy akkor is hirdessem az evangéliumot, amikor olyan üzeneteket kapok az oldalon keresztül, hogy az ördög eszköze vagyok azért, mert lelepleztem az ördög munkáját egy bizonyos nem biblikus egyházi gyakorlatot illetően.Sokkal könnyebb gyávaként élni és ezt azzal leplezni, hogy alázatosnak és toleránsnak nevezzük magukat.Sokkal könnyebb eladni az elveinket, a megbízatásunkat egy könnyebb életért, előléptetésért, anyagi haszonért, kényelemért, testi élvezetekért stb.Ha viszont gyávák maradunk és nem adunk teret a Szentléleknek, akkor nem örököljük Isten országát és az egész keresztény életünk hiábavaló. Honnan tudom?A Bibliából. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.Jelenések könyve 21. rész 8. versÖnmagunkban talán vakmerőek vagyunk vagy ostobák, de igazi bátorságot csak Isten tud adni.A Szentlélektől jövő bátorságban mindig ott van az Istentől jövő erő. "Vesztek erőt, minekutána leszáll rátok a Szentlélek..." Ma sokminden van, de erő az kevés. Istentől viszont erőt kaphatunk kiállni Isten szava mellett, Isten szolgáiként akkor is, amikor verést kapunk érte.Isten által vállalhatjuk örömmel az evangéliumért való szenvedést. Ha ezt tesszük, sokan meg fogják kívánni a keresztény életet a Szentlélek erejét látva bennünk, mert ma sok embernek nincs ereje azt tenni ami a helyes. Éppen ezért tisztelik azokat akiknek van.Másodszor, a Szentlélektől jövő bátorságban szeretet van.Mit csodálkozunk ha Isten hírnökeiként, szolgáiként azt kapjuk amit a mesterünk kapott?Átkot, megvetést, rágalmakat, üldözést. Mivel minket Krisztus szeretete szorongat lesz erőnk imádkozni azokért is, akik rosszat kívánnak nekünk és Krisztus szeretetétől szorongatva végezni küldetésünket.Harmadszor, a Szentlélek a józanság lelke is.Tud adni nekünk józan látást, gondolkodást, beszédet, életmódot.Tud bölccsé tenni, hogy mikor szóljunk és mikor hallgassunk. Tud bölccsé tenni, hogy felismerjük mi az ami az Istentől kapott küldetésünk és mi az a teher amit csak mi vettünk magunkra.Kérjük ma az erő, a szeretet és a józanság Lelkét Istentől.

IMA: Istenünk, szükségünk van Rád. Mi magunk nem vagyunk bátrak, erősek, józanok vagy szeretetteljesek.Általad azonban lehetünk azok. Segíts, hogy méltóképpen képviseljük az evangéliumot és ha kell, szenvedjünk is érte örömmel. Krisztus nevében, Ámen.

AMIT CSAK JÉZUS KRISZTUS ADHAT!

A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet."
János evangéliuma 4. rész 9-10. vers



Milyen volt a samáriai asszony? Olyan, mint mi, Jézus Krisztus nélkül. Olyan, mint a keresztény egyház-felekezetek Jézus Krisztus nélkül. Olyan, mint a keresztény országok Jézus Krisztus nélkül.

1. Először is megbotránkozott Jézus Krisztusban amiért szólt hozzá, és amiért kért tőle vizet.
Abban az időben nem beszéltek a zsidók a samáriaiakkal, valószínű olyan mesterségesen szított gyűlölet miatt, mint amilyen gyűlöletet ma is szítanak bizonyos emberek, bizonyos embercsoportokkal kapcsolatosan érdekből.
Nem volt illő dolog egy fiatal férfinak szóba állni egy idegen nővel. Krisztus azonban a Szentlélek vezetése alatt állva, az Atya utasítására ment oda és "hajolt le" ehhez az asszonyhoz. Ilyen a mi világunk, életünk is, Krisztus nélkül.
Képmutatóan megbotránkozunk amikor valami szokatlan, váratlan történik életünkben, még akkor is, ha azt Isten teszi a megmentésünkért, hiszen megvannak a jól bevált sablonjaink amikhez sokszor akkor is ragaszkodunk, ha a halálba rántanak magukkal minket. Hiszen az üres betű, szokás öl, a Szentlélek által, a Fiút elfogadva lehet életünk.

2. Másodszor, az asszony, nem látta meg az igazi, élő vizet megtestesülve a kúttól.
Tudta viszont emlegetni Jákobot, tudott előadást tartani a kút keletkezéséről, és tudott hangot adni annak, hogy mennyire keveset néz ki Krisztusból. Nem hitte, hogy Krisztus tudna neki vizet adni, hiszen a kút mély.
Ismerős? Éljük a keresztény életünket a magunk elképzelése, ünnepélyei, történelme, gyakorlata szerint, és nem vesszük észre, hogy minden Krisztusról tesz tanúbizonyságot. Közben pedig tényleg azt hisszük, hogy amikor adakozunk, amikor elmegyünk egy Istentiszteletre, amikor teszünk egy kis szolgálatot Isten ügyéért, mi teszünk szívességet Krisztusnak, akiről azt gondoljuk, hogy még a maga szomját sem tudja oltani, hiszen nincsenek meg hozzá az erőforrásai. Kevélységünkben azt hisszük, hogy majd mi megvédjük, gondozzuk, segítjük, vezetjük szegény Krisztust, útba is igazítjuk ha kell, csak ne akarjon életünk Ura lenni.

3. Harmadszor, láthatjuk, hogy a teológia nem változtatja meg az embert, arra csak Krisztus képes.
Az asszony annyi férfinak az ágyában megfordult, hogy azt sem tudta hirtelen hány férje volt, de érdekelte a teológia.
Mindegyikünknek megvan a maga teológiai nézete, véleménye Istenről, az egyházakról, a hitről, a mennyországról, üdvösségről és nem vesszük észre, hogy szomjazunk. Nincs semmink ami maradandó. Aminek értelme van. Krisztus pontosan emiatt kérdezi az asszonyt a férjéről. Ez sokkal fontosabb kérdés volt az asszony életében, mint az, hogy melyik templomban kell imádkozni. A paráznáknak is megvan a maguk teológiája, a hazugoknak, az alázatoskodóknak, a nyerészkedőknek, azoknak akik elemésztik az özvegyasszonyok házát, az irigyeknek, a fösvényeknek, a gyilkosoknak, mindenkinek...
Csakhogy Isten igazi imádókat keres. Olyanokat, akik lélekben és igazságban imádják Őt. A szívünk az a templom aminek rendbe kell lenni, ki kell cserélődni, be kell fogadni az élő vizet.
Ez az asszony pedig befogadta. A lelki szemei megnyíltak és felismerte Krisztus, az élő víz forrását. Az asszony lelki szomjúsága megszűnt, már nem volt szüksége arra, hogy falja a férfiakat. Ez ma is így van. A Zákeusok ma is szétosztják a vagyonukat amikor rájönnek, hogy e lelket nem lehet pénzzel jóllakatni, csak Krisztus töltheti be azt.

4. Negyedszer, az asszony Krisztus üzenetének hordozója lett, és sokakat Krisztushoz hívott a bizonyságtétele által.

Akik Krisztust követjük, nem engedhetjük meg azt, hogy saját magunknak éljünk. Krisztus szeretete szorongat minket, és vágyunk másokat is Krisztushoz vinni.
Pedig olyan kényelmes a fotelban a Tv előtt, olyan kényelmes minden keresetünket önmagunkra költeni, kényelmes, önző életet élni, de akik megismerték Krisztust azok nem tehetik, hogy ne beszéljenek arról amit láttak, hallottak, tapasztaltak.
Igazi beteljesedést, élő vizet, örök boldogságot, célt, csak Krisztus adhat.

IMA: Istenünk szükségünk van Rád. Nélküled vakok vagyunk, álszentek vagyunk, hamis dolgokban keressük a lelki szomjúságunk csillapítását, az önzésünk rothaszt bennünket belülről. Szabadíts meg minket, egyházainkat, országunkat, hogy valóban a Te dicsőségedre éljünk. Adj alázatot elfogadni azt, amit csak Te adhatsz. Segíts mindenünket a Te kezedbe, szolgálatodba helyezni. Krisztus nevében, Ámen.

Mi marad Húsvét után?

De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon.
Lukács evangéliuma 24. fejezet 29. vers





Akár tetszik, akár nem, a naptári ünnep elmúlt. Velem együtt sokan ma már be is állnak a hétköznapokba és talán arra is jut idő, hogy elgondolkozzunk, mi, ki maradt nekünk? Az ünnepi kiadások miatt leapadt bankszámlánkon és talán a felszedett plusz kilókon kívül.
Vannak azok, akik ilyen szempontból az első csoportba tartoznak.
Nem ismerték Krisztus húsvét előtt és nem ismerik Őt húsvét után sem.
A vesztesei az életnek és az ünnepnek a dolgok jelen állása szerint. Ők talán meglátogatták a templomot, pompás ételeket ettek, jó hangulatú családi, baráti összejöveteleken vettek részt, locsoltak, alkoholt fogyasztottak, de a bűn átkát, az életük céltalanságát kénytelenek továbbvonszolni magukkal.Nem találkoztak a feltámadt Krisztussal és talán nem is akartak, mert nekik mindig is nyuszi ünnep volt a húsvét.
A második csoportba tartoznak azok, akik húsvét ünnepe előtt ismerték Krisztust, de történt valami ami rádöbbentette őket, hogy már régen nincs közösségük Vele.
Igen, még mindig járnak gyülekezetbe. Igen talán olvasnak Bibliát vagy legalábbis kutyafuttában néhány sikerorientált "keresztény" gondolatot, de a Szentlélek ereje nincs velük.
Talán azt sem tudják megmondani mikor vesztették el az Istennel való közösségüket, csak úgy jártak, mint Sámson aki azt gondolta, hogy lerázza magáról a filiszteusokat, mert nem tudta, hogy már elhagyta az Úr.
Szívfacsaró ezeknek az embereknek a vergődését látni. Főleg azért, mert a Húsvét azok ünnepe is, akik megtagadták az Urat. Péter tudna erről beszélni. Milyen csodás volt számára találkozni az feltámadott Úrral aki biztosította Pétert bocsánatáról, szeretetéről és újra feladatot bízott reá. Olyan borzasztó, ha ebbe a csoportba tartozol és nem találkoztál vele, sőt nélküle mész tovább.
A harmadik csoportba tartoznak azok, akik nem ismerték az Urat, de ezen a húsvéton találkoztak az Úrral.
Ők nemcsak azért ujjonganak a mai napon, hogy lelkileg életre keltek, a Szentlélek által újjászülettek, Isten gyermekeivé váltak, feladatot, célt kaptak Istentől, hanem azért is, mert Krisztus velük marad életük minden napján.
Milyen nagy kegyelem ez. Milyen nagy öröm ez. Egész életen át vezetve lenni, szeretve lenni, támogatva lenni mennyei erővel, a végén pedig a menny dicsőségében élni. Krisztus a legnagyobb kincs. Bármit elveszíthetünk az életben és még mindig győztesek leszünk, ha Krisztusban vagyunk. Dicsőség a Feltámadott Királynak!
Tencut Zoltán


IMA: Istenünk, Nélküled semmik vagyunk. Kérünk mutasd meg magad mindannyiunknak. Azoknak is akik hitetlenkedtek, elárultak, közömbösek voltak vagy éppen átkoztak az elmúlt ünnepen. Tudjuk, hogy az utolsó korszakot éljük. A kegyelem napja már a végéhez közeledik, nemsokára lemegy Isten kegyelmének a napja és felizzik a bosszúállásának a napja. Könyörülj rajtunk és maradj velünk örökké Szentlelked által. Krisztus nevében, Ámen.

EMMAUS!

Elmúlt immár a legszebb nap is,
Az alkony ráborult a tájra,
Úgy mennek ők Emmaus felé,
Mint két könnyes, szomorú árva.


Egymást nézik vigasztalanul,
Hallottak valamit, mely csodás,
De köd borong a lelkük előtt,
És minden csak puszta látomás.


Leszáll az alkony, esteledik,
S fenn ragyog mégis egy csodás nap,
S ím fényözönben áll a kereszt,
A kegyelem, mely életet ad.


A hegyormon zengnek a kürtök,
Alkonyban így örök a hajnal,
Velünk van már az Élet ura,
Kik telve vannak jajjal-bajjal.


Emmaus felé hogyha megyünk
És az alkony lassan ránk borul,
Ha sírunk, szemünk tele könnyel:
Ő odajön mellénk vigaszul.


Bejön házunkba ismeretlen,
Megtöri nékünk a kenyeret,
Sebhelyes kézzel felénk nyújtja
Az új, győzelmes életet.


Angyali ének ütemére
Száll életünkből minden óra,
Szóljunk mi is: maradj velünk,
Mert megérkeztünk Emmausba.

HÚSVÉTI ÖRÖMHÍR!

Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
János evangéliuma 11. rész 25. vers

Az evangélium voltaképp az örömhír a számunkra Húsvétkor és földi életünk minden napján.
Az örömhír Istenről, aki elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, aki azért jött, hogy győzzön a földi életében, aki azért jött, hogy bemutassa hogyan kellene bűn nélküli életet élnie az embernek Isten dicsőségére, aki bemutatta, hogy mennyire tökéletesek, önzetlenek lehetnénk a bűn átka és fogsága nélkül, majd feláldozta magát a kereszten, viszont Ő nemcsak meghalt, hanem harmadnapon fel is támadt.
A feltámadás az, ami az egészet örömhírré változtatja.
Íme a reménytelennek reménysége lehet. az elveszett hazatalálhat.
Ez nemcsak egy összecsapás ami Krisztus és az ördög között zajlott, mi pedig reménykedve vártuk, hogy Isten győzzön.
Amikor meglátod a Mindenható, felséges Istent az Ő teljes hatalmában, dicsőségében, nem fogod tudni eléggé kicsinek elképzelni a Sátánt mellette.
Tehát hirdetem neked azt, hogy Jézus Krisztus a mi győztes bajnokunk. Jézus a feltámadás és az élet.
Ő a győztes királyok-királya, aki legyőzte a poklot és a halált, és így tért vissza 3 nap után a sírból.


IMA: Ó feltámadt Hős, dicsőség Neked! Legyőzted a poklot és a halált. Nálad vannak a halálnak és a pokolnak kulcsai. Benned, az evangélium által, a Szentlélek által értelme van az életünknek, hiszen örök élet, feltámadás vár ránk. Segíts minket ebben az örömben ünnepelni, élni és majd elmenni erről a földről Hozzád, az örökkévalóságba. Addig is használj minket eszközeidként, hogy minél több emberhez eljuttassuk az örömhírt. Krisztus nevében, Ámen.