Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek. Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.
Lukács evangéliuma 2. fejezet 25-35. versek

Képzeld el, hogy vársz valamit egész életedben. Van aki az igazi szerelmet várja, van aki az igazi boldogságot, van aki az igazi gazdagságot, van aki az igazi hatalmat stb. Olyan sok ember vár olyan dolgokat, amelyek talán sosem fognak beteljesedni vagy, ha beteljesednek, rádöbbennek, hogy egyáltalán nem tették boldogabbá őket. Talán a remény ott van a te szívedben is valamivel kapcsolatosan, de nem tudod, mikor lesz valóság. Talán van valami, amiről úgy gondolod ha nem következik be földi életedben, úgy fogod érezni, hogy teljesen hiába éltél. Simeon, az idős próféta Jeruzsálemben, ilyen reménységgel élt. Tudta, hogy találkozni fog a Megváltóval, mert a Szentlélek ezt megígérte neki. Azt is tudta, hogy ennek az ígéretnek a beteljesülése lesz életének a fénypontja, megkoronázása. És az ígéret valóra vált.
Ahogy a Szentlélek vezette, Simeon elment a templomba azon a napon, amikor Mária és József bevitték Jézust, hogy elsőszülött fiukként Istennek ajánlják fel. Ez az Isten törvénye volt, amely az egyiptomi tizedik csapáshoz kötődött. Akkor ugyanis minden elsőszülött meghalt Egyiptomban, de a hibátlan bárány vére, amelyet Isten népének családjai az ajtajuk félfájára kentek, megmentette az ő elsőszülöttjeiket. Ezután parancsolta meg Isten, hogy az elsőszülött fiút vigyék fel a templomba már csecsemőként és mutassák be azt az Úrnak, de hogy ne maradjon ott a templomban a papi szolgálat végzésének segítőjeként, megválthatták állatáldozattal. ( 4 Mózes 18:15-16) Mária és József tehát Isten Szavának engedelmeskedve egyrészt felvitték a csecsemő Jézust, hogy bemutassák és Istennek szenteljék őt, másrészt elvitték a Mária tisztulása végén esedékes áldozati állatokat. Mivel szegényeknek számítottak, két galambot vittek. Amikor Simeon meglátta a Gyermeket, a szívében tudta, hogy Ő az, akire várt. Karjába vette Jézust, és azt mondta: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel.” Ez a békesség nem egyszerűen a csend vagy a nyugalom volt. Ez a békesség annak bizonyossága, hogy Isten ígérete igaz, és az élete elérte a célját.
Simeon szavai olyanok, mint egy hosszú utazás végén a megérkezés. Tudta, hogy minden fáradtság, minden várakozás megérte. Jézusban meglátta az üdvösséget – nemcsak Izráel számára, hanem az egész világ számára. Jézus az a fény, amely bevilágítja a sötétséget, mint amikor egy sötét szobában felkapcsolsz egy lámpát, és hirtelen minden világos lesz.
De Simeon nemcsak a fényt látta, hanem azt is tudta, hogy Jézus élete nem lesz könnyű. „A te lelkedet is éles kard járja majd át” – mondta Máriának. Ez a figyelmeztetés arra emlékeztet, hogy Jézus eljövetele örömöt hozott, de áldozattal is járt. Ő azért jött, hogy megszabadítsa az embereket a bűneiktől, és ez olyan volt, mint egy orvos, aki fájdalmas műtétet végez, hogy életet mentsen.
Ó ha tudta volna Mária, hogy az egyiptomi szeplőtlen bárány és annak kifolyt vére mind az ő fiára és annak keresztáldozatára mutatnak. Ha tudta volna, hogy az ő fiát senki sem válthatja ki, mentheti meg a sorsától, mert csak ő az, aki megmentheti, kibékítheti az emberiséget az Istennel.
Simeon találkozása Jézussal megmutatja, hogy az igazi békesség nem a körülményekben van, hanem abban, hogy ismered Krisztust. Amikor átadod az életedet Neki, akkor már nem kell félned a jövőtől. Aki Krisztussal jár, annak a szíve olyan, mint egy csendes tó, amelyet nem zavar meg a szél. És amikor eljön az élet végső napja, békességgel tudsz búcsút venni, mert tudod, hová tartasz.
Kedves olvasó! Meddig vársz még, hogy az életed igazi értelmet, békességet boldogságot nyerjen? Az időd vészesen fogy. Talán már sok-sok Karácsonyt megéltél úgy, hogy az életed nem lett sem értelmesebb, sem boldogabb. Itt van a talán soha vissza nem térő alkalom. Az alkalom, hogy megnyisd a szíved az előtt, Aki vérével igazi békességet és értelmet hozhat neked is. Add meg magad Neki.
Ma, ezen a karácsonyon gondolkodj el Simeon példáján. Gondolkodj el azon a sok prófécián, amikről olvashattál idén Adventkor oldalunk üzenetein keresztül. Gondolkodj el azon, hogy Isten milyen csodálatos módon készített elő mindent, hogy ezek valóra váljanak. Gondolkodj el azon, hogy milyen csodálatos módon készítette el számodra ezt az alkalmat, hogy most ezen a néhány soron keresztül találkozhass Krisztussal, mint életed Szabadítójával, Értelmével. Ahogy Simeon karjába vette a gyermek Jézust, te is befogadhatod Őt a szívedbe. Adj Neki teljes szívedből helyet az életedben, és tapasztald meg azt a békességet, amelyet csak Ő adhat. Ez az a békesség, amely elkísér az élet minden napján, és békességgel vezet majd haza az örökkévalóságba. Ha úgy érzed eljött a te időd is, akkor mondd el az alábbi imádságot hangosan és utána írj egy üzenetet az oldalunkra, hogy tovább vezethessünk hiszen a döntésed csak az első lépés a Krisztus követésének útján.
IMA: Mennyei Atyám, hozzád jövök most, ahogy vagyok, bűneimmel, hibáimmal és fájdalmaimmal. Köszönöm, hogy elküldted Jézus Krisztust, hogy meghaljon értem, és hogy általa új életet találjak.
Elismerem, hogy bűnös vagyok, és szükségem van a Te kegyelmedre és bocsánatodra. Kérlek, tisztíts meg minden bűntől, és tedd újjá a szívemet. Hiszem, hogy Jézus Krisztus az, akit elküldtél, hogy megmentsen minket. Elfogadom Őt az életem Megváltójának és Uramnak.
Jézus, kérlek, költözz be a szívembe, és vezesd az életemet. Segíts, hogy a Te utadon járjak, és Téged kövesselek mindenben. Add, hogy a szívem békességgel és örömmel teljen meg, ahogy Simeon megtapasztalta, amikor meglátta Üdvösségedet.
Most átadom Neked az életemet, és teljes szívemből bízom Benned. Segíts, hogy mindennap Veled járjak, és egyre jobban megismerjelek Téged.
Köszönöm, hogy szeretsz, elfogadsz, és új életet adsz nekem, Krisztus nevében, Ámen.