Két vadász ment ki vadászni, majd egyik rárivallt a kutyájára, hogy keressen. A kutya meg sem mozdult. A másik vadász humorosan csak annyit válaszolt: „Nem veszített el az a kutya semmit. Miért menne keresni bármit is?”
Vajon mit veszítettek el a 21. századi keresztények, hogy olyan sok mindent keresnek? Némelyek új hitet keresnek, mások pedig inkább az okkultizmushoz fordulnak.
Az az út, amely megmentette Ábelt, Dávid királyt, Mária Magdolnát és Pétert, minket is megmenthet. Nem igaz, hogy a kereszténység útja a gyakorlatban nem vált be.
Az igazság az, hogy mi nem gyakoroltuk kellőképpen. Beértük a tartalmatlan vallásossággal, képmutatással, hazudozással és a szánalmas kifogásokkal. Jobb lehetőséget az üdvösségre, mint Jézus Krisztus értünk ontott vére, nem fogunk találni, de jobb tanítást sem fogunk a szeretetről hallani. A kereszténység igaza és jósága már régeny bebizonyosodott függetlenül attól, hogy mi fittyet hányunk-e rá vagy sem. A kereszt, amely híd, út lett számunkra ég és föld között, az igazi mérce, melynek segítségével vizsgálunk minden –izmust, filozófiát és olyat, ami az igazság igényével lép fel. Természetesen jobb, ha elfordulsz a kereszténységtől, mintsem, hogy játszadozz a kereszténységgel és a saját gyerekes érdekeid érvényesítésére használd ezt az utat. Anániás és Safíra, Simon a mágus, Júdás, Heródes, akit férgek emésztettek meg, sokat tudnának beszélni arról, hogy Istennel nem lehet játszadozni. Hosszan tűr, de amint az ember átlép egy határt, onnan már nincs visszaút a számára.
Vagy látjuk a kereszténység valódi szépségeit és követjük Jézus Krisztust, annak alapítóját, vagy semmit érő emberek bolond fantáziái után megyünk. Bölcsen válasszunk életutat, mert az örökkévalóságunk múlik rajta.