Tükör: összetöröd vagy belenézel?

Aki öntelt és büszke csúfolódót figyelmeztet, csak bajt szerez magának. Ha meginted a gonoszt, megvádol téged, és neked támad. Ne intsd meg a büszke és öntelt embert, csak meggyűlöl érte, intsd meg a bölcset,
és szeretni fog! Példabeszédek könyve 9. fejezet 7-8. versek (Egyszerü forditás)



Volt már olyan élményed, hogy tiszta szívvel, segíteni akarással szóltál valakinek, figyelmeztettél valakit és a válasz egy dühös kirohanás vagy egy sértett „mi közöd hozzá” volt? Olyan ez, mintha egy fuldoklónak mentőövet dobnál, ő pedig neked támadna, amiért vizes lett a ruhája.
A fenti igeversek olyanok, mint egy olyan igazságra tapint rá, amit ma, a közösségi média és a mindent elárasztó „véleményvezérek” korában gyakran elfelejtünk: nem mindenkinek érdemes segitő szándékú visszajelzést adni. A történelem egyik legkarizmatikusabb vezetője, Winston Churchill tisztában volt egy veszélyes emberi gyengeséggel: a hatalom és a siker gyakran süketté teszi az embert a kritikára. Churchill tudta, hogy minél magasabbra jut, annál inkább csak azt fogják neki mondani, amit hallani akar. Ezért létrehozott egy különálló részleget, a „Statisztikai Hivatalt”, amelynek tagjai nem politikusok voltak, hanem szakemberek, akiknek egyetlen feladatuk volt: a nyers, szépítetlen, gyakran fájdalmas tényeket az asztalára tenni. Churchill nem azért volt nagy vezető, mert sosem hibázott, hanem mert volt benne bölcsesség „szeretni” az intést, figyelmeztetést vagy kiigazitást, ami a fejlődését szolgálta.
Aki büszke és öntelt, annak a jelleme a tökéletesség látszatára épül. Ha ezt megkérdőjelezed, az ő világképe dől össze, ezért támadással védekezik.
A bibliai héber nyelv a „csúfolódót” letz-nek hívja. Ez nem csak egy viccelődő embert jelent, hanem olyat, aki cinizmussal bástyázza körbe a szívét, hogy az igazság ne érhessen hozzá. Ezzel szemben a „bölcs” (chacham) nem az, aki mindent tud, hanem az, aki tanítható. A bölcs az, aki mindenkitől tud tanulni valami hasznosat.
Jézus tanítása arról, hogy " ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé", ugyanezt a mély igazságot hordozza. Amikor egy öntelt embert próbálsz jobb belátásra bírni, gyakran nem őt javítod meg, hanem magadat teszed ki felesleges bántásnak. A bölcsesség ott kezdődik, hogy felismerjük: az energiánk, az időnk és a lehetőségeink végesek. Ne pazarold a szavaidat arra, aki a kritikát támadásnak veszi, inkább fektess azokba, akik hálásak a tükörért.
Emlékszem amikor először kezdtem el imaórákat vezetni, volt egy lelki testvér, akira nagyon felnéztem és megkértem, hogy figyeljen és lásson el tanácsokkal. Ő ezt meg is tette és bizony volt bőven megjegyeznivalója azzal kapcsolatosan, amin javithatnék.
Hálás vagyok azokért az emberekért, akiket Isten használt és használ ma is, hogy a helyes irányba haladhassak és fejlődhessek.
Ők olyan emberek voltak, akik kiemelték az erősségeimet és bátoritottak azokkal kapcsolatosan, de figyelmezetettek a gyengeségeimre és fejlődésre ösztönöztek.
Ugyanakkor tedd fel magadnak a kérdést: Te hogyan reagálsz, ha valaki rávilágít egy hibádra? Megsértődsz, mint a csúfolódó, vagy megköszönöd, mint a bölcs? A lelki érettségünk egyik mérője nem csupán az, hogy mennyit imádkozunk, hanem az, hogy mennyire vagyunk „taníthatók”.
Aki szeret téged, az nem csak bólogat mindenre, amit teszel. Az igazi barát és a hiteles lelkigondozó mer sebet ejteni az igazsággal, hogy utána a gyógyulás megkezdődhessen.
Talán azt kérdezed mit kezdj azokkal, akik gonosz indulattal, csúfolódóként figyelmeztetnek téged és nem az a céljuk, hogy épitsenek téged, hanem, hogy romboljanak? Bármilyen forrásból és szándékkal érkezik a kritika, vizsgáld meg alaposan és aminek úgy látod van alapja, változtass. Ezáltal még az ellenségeid is segithetnek téged tudtukon kivül. Amiről pedig úgy látod Isten beszédének fényében, hogy alaptalan, egyszerüen ne vedd magadra.

IMA: Mennyei Atyám, adj nekem alázatos szívet, amely nem ellenséget, hanem segítőtársat lát abban, aki az igazság tükrét tartja elém. Kérlek, ruházz fel mennyei bölcsességgel és tisztánlátással, hogy felismerjem, mikor kell szólnom és mikor kell csendben maradnom a békesség megőrzése érdekében. Formálj engem tanítható emberré, aki napról napra készebb elhagyni a büszkeséget, hogy a Te változhatatlan igazságod szerint épüljön az életem. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Amikor Isten mosolyog rád

Milyen boldogok és áldottak, akiket azért üldöznek, mert igazságosak! Övék Isten Királysága! Boldogok és áldottak vagytok, amikor miattam üldöznek, bántanak titeket, vagy mindenféle rosszat mondanak rólatok ok nélkül. Örüljetek és ujjongjatok, mert igen nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Így üldözték azokat a prófétákat is, akik előttetek éltek. Máté evangéliuma 5. fejezet 10-11. versek (Egyszerű forditás)



Ismered azt az érzést, amikor egy baráti társaságban vagy a munkahelyi kávézóban hirtelen megfagy a levegő, mert te nem nevetsz egy ízléstelen viccen? Vagy amikor a „mindenki így csinálja” típusú kiskapuknál te inkább a nehezebb, de becsületes utat választod, és hirtelen te leszel az „ünneprontó”, a „legkevésbé rugalmas”?
Ismerjük Semmelweis Ignác történetét, az „anyák megmentőjéét”. Ő volt az, aki felismerte a láthatatlan ellenséget, a baktériumokat, és a legegyszerűbb megoldást javasolta: a kézmosást. Mi lett a jutalma? A saját kollégái gúnyolták ki, kiközösítették, és végül egy elmegyógyintézetben fejezte be az életét. Az igazság, amit képviselt, kényelmetlen volt a többieknek, mert rávilágított a mulasztásaikra.
Amikor Jézus azt mondja: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek”, pontosan erről a dinamikáról beszél.
A pszichológia beszél a „kognitív disszonanciáról”: ez azt jelenti, ha valaki a környezetedben tisztábban, becsületesebben él, mint te, az feszültséget kelt benned. Két utad van: vagy te is változol, vagy megpróbálod hiteltelenné tenni azt a személyt, aki a tükröt tartja neked.
A sötétség és a fény, a természetükből fakadóan nem férnek meg egymás mellett. Ostobának is tartanád talán azt, aki össze akarja békiteni őket. Igy van ez lelki értelemben is.
Amikor az életeddel, a döntéseiddel a fényt képviseled, az önkéntelenül is leleplezi a körülötted lévő szürkeséget. Nem azért támadnak, mert rossz vagy, hanem azért, mert a jelenléted emlékezteti őket arra, amivé válniuk kellene.
Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy „boldogok, akik keresik a bajt”. Nem a mártírkomplexusról beszél. Arról a mély, belső békéről, ami akkor tölti el a szívedet, amikor tudod: hű maradtál Krisztushoz, a világ Világosságához és ezzel dicsőséget szereztél Alkotódnak.
Mikor gúnyolnak a hited miatt, vagy „ok nélkül” rosszat mondanak rád, egy különleges közösségbe kerülsz. Jézus azt mondja: „Így üldözték a prófétákat is.” Gondolj bele: abban a pillanatban, amikor a hitedért vállalod a konfliktust, egy sorba lépsz Ézsaiással, Dániellel, vagy éppen azokkal a modern hősökkel, akik nem hajlottak meg a kor elvárásai előtt.
A vezetéstudomány egyik alapigazsága, hogy az integritás (a feddhetetlenség) ára mindig a magány. De ez a magány Isten közelségében oldódik fel. A „Mennyek Országa” nem egy kizárólagos jövőbeli ígéret a halálunk utánra; az egy olyan belső birodalom már most, amely a szivedben épülhet fel, ahol Isten véleménye többet nyom a latban, mint a lájkok száma vagy a kollégák sutyorgása.
Ha ma valaki furcsán néz rád, mert becsületes voltál, vagy mert a szeretet nyelvén válaszoltál a gyűlöletre, ne húzd össze magad! Ne érezd magad vesztesnek. Emlékezz: a gyémánt is csak óriási nyomás alatt születik.
Az a „boldogság”, amiről Jézus beszél (a görög makariosz), nem egy röpke érzelem, hanem egy isteni állapot. Azt jelenti: Isten mosolyog rád, és ez elég.
Emeld fel a fejed! Isten Királysága nem azoké, akik mindig elsimítják a konfliktusokat az Igazság rovására, hanem azoké, akik mernek „felfelé” élni egy „lefelé” tartó világban.


IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy a Te igazságod nem súly, hanem szabadság, még akkor is, ha a világ gúnyja vagy értetlensége kíséri a hűségünket. Add meg nekünk azt a belső szilárdságot és szentséget, amely nem a saját erejéből, hanem a Te Szentlelked jelenlétéből meríti a bátorságot a nehéz döntések idején. Segíts, hogy ne a pillanatnyi fájdalmat nézzük, hanem azt az örök örömöt és békességet, amely már most a miénk a Te Országodban. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Miért nem találja mindenki, amit keres?

Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak, akik igazán keresnek.
Példabeszédek könyve 8. fejezet 17. vers



Van egy különös történet a 19. századi aranyláz idejéből. Egy férfi minden vagyonát eladta, hogy egy darab földet vegyen Kaliforniában, mert hitt benne: ott arany van. Hónapokig ásott, de végül feladta és gépestül eladta a telket egy „bolondnak” fillérekért. Az új tulajdonos szakembert hívott, aki megállapította, hogy az előző ember csupán három lábnyira állt meg az aranyértől. Mi volt a különbség? Az első ember csak akarta az aranyat, a második viszont kereste – szakértelemmel és kitartással.
A Példabeszédek könyvében (8:17) a Bölcsesség – aki a keresztény teológiában Krisztus előképe – így szól: „Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak, akik igazán keresnek.”

A magyar fordítás szép, de a héber eredeti (sachar) ennél sokkal többet mond. Ez a szó a hajnalhoz, a virradathoz kapcsolódik. Azt a fajta keresést jelenti, amikor valaki kora reggel, minden mást megelőzve indul útnak. Nem egy kényelmes, „ha marad időm, foglalkozom vele” típusú érdeklődésről van szó.
Sokan kérdezik: „Ha Isten mindenkit szeret, miért írja Salamon, hogy csak azokat szereti, akik Őt szeretik?” Itt nem az érzelmek adásvételéről van szó.
Isten szeretete olyan, mint a napfény: mindig süt, de csak az érzi a melegét, aki kilép a fényre.
Ha a figyelmedet (szeretetedet) Istenre irányítod, képessé válsz befogadni azt a szeretetet, ami már amúgy is ott volt számodra. Ez egy kapcsolati dinamika: a szeretet megnyitja a szívet a felismerésre.
Ha a figyelmedet (szeretetedet) Istenre irányítod, képessé válsz befogadni azt a szeretetet, ami már amúgy is ott volt számodra. Ez egy kapcsolati dinamika: a szeretet megnyitja a szívet a felismerésre.
Miért nem találják sokan?
A baj gyakran az, hogy Istent úgy keressük, mint egy elveszített slusszkulcsot: bosszankodva, sietve, mert szükségünk van rá a „haladáshoz”. De Ő nem egy eszköz. Ő a cél.
Az „igazán keresés” azt jelenti, hogy nem a válaszait, nem az áldásait, hanem Őt magát akarod.
Ez a fajta keresés nem marad válasz nélkül, mert Isten válaszol az ember közeledésére”.
Lehet, hogy ma úgy érzed, távol vagy. Lehet, hogy a mindennapok zaja elnyomja a „hajnali keresés” vágyát. De tudd: Isten nem bújócskázik veled. Ő ott van a következő imádságodban, a következő őszinte pillanatodban, a következő „három lábnyi” mélységben. Csak ne add fel a keresést a cél előtt.


IMA: Mennyei Atyám, hálát adok, hogy Te nem bújócskázol velem, hanem hívsz a Veled való közösségre. Kérlek, ébreszd fel a szívemben azt a szomjúságot, amely minden mást megelőzve Téged kutat. Tisztítsd meg látásomat, hogy ne csak az áldásaidat, hanem a Te jelenlétedet és arcodat keressem minden élethelyzetben. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.