A legfontosabb kérdés

Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
Máté evangéliuma 22. fejezet 37-40. versek



A farizeusok önérzetét sértette, hogy Jézus Krisztust, az „iskolázatlan” rabbit többen követik és többen figyelnek Rá, mint rájuk.
Éppen ezért gondolták azt, hogy olyan kérdést tesznek fel Neki, amellyel nyilvánosan megszégyeníthetik Őt és ezzel kifejezhetik fölényüket Krisztussal szemben. Nem láttak nagy kihívást abban, hogy zavarba hozzák a mestert a nagy nyilvánosság előtt.
Hiszen ők igazi tudósoknak tartották magukat az Isten dolgait illetően, a legjobb iskolákban tanultak, a leghíresebb professzorok keze alatt tanultak és talán évfolyamukból is kiemelkedő eredménnyel büszkélkedhettek.
Melyik a legnagyobb parancsolat? Úgy gondolták, hogy erre a kérdésre nem fog tudni helyesen válaszolni és a nép rájön, hogy Jézus mégsem olyan bölcs, mint amilyennek gondolják.
A farizeusok azért akartak nagyobb tudásra szert tenni, hogy az által növeljék saját hírnevüket és büszkeségüket.
Krisztus arra használta tudását, hogy az embereket az Isten szeretetéhez vezesse.
A válasza is ebből fakadt: „Szeretni Istent és szeretni embertársaidat. Ez a két legfontosabb parancsolat.”
A farizeusok úgy tettek, hogy szeretik Istent, mert a saját önös érdekeiket így akarták érvényesíteni. Azt mondták, hogy szeretik Istent, de az embereket nem voltak hajlandóak Isten szeretetének szemüvegén keresztül nézni.
Te mit válaszolnál a Krisztusnak feltett kérdésre, ha most kérdezne valaki?
Szereted Istent teljes érzelmeddel, erőddel és tudásoddal? Szereted a felebarátaidat úgy, ahogyan Krisztus szereti őket, vagy az önös érdekeid döntik el, hogy kihez hogyan viszonyulsz?
Először is meg kell, hogy tapasztald azt a bőséges szeretetet, amivel Jézus Krisztus szeretett téged. Hajlandó vagy gyermeki hittel rábízni magát arra, Aki előbb szeretett téged?

IMA: Istenem, sokszor hiányos az én szeretetem Feléd és embertársaim felé is. Segíts nekem, hogy úgy szerethessem a körülöttem levőket, ahogyan Te szereted őket. Krisztus nevében, Ámen

Ne lopd meg Istent!

Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.              Máté evangéliuma 25. fejezet 25. vers



Krisztus nyomdokaiban járni sokan szeretnének, de a gyakorlatban ez nem mindig egyszerű. Talán egyrészt szeretnél segíteni a nálad szegényebbeken, de ott van benned a vágy is, hogy a saját megélhetésed, kényelmed és anyagi biztonságod meglegyen.
Szeretnél megbocsátani embertársaidnak, de ők újra és újra arcul csapnak. Szeretnénk használni az Istentől kapott képességeinket arra, hogy másokon segítsünk, de a világ egyre többet és többet követel tőlünk.
A szolga, aki egy talentumot kapott gazdájától, úgy gondolta inkább elássa azt és ez által biztonságba helyezi, amíg a gazdája vissza nem tér.
Úgy gondolta jobb biztosra menni, mint kockáztatni és mindent elveszíteni. Ki hibáztatná őt ma ezért?
Az életünk nagyon törékeny és a dolgok pillanatok alatt kicsúszhatnak irányításunk alól.
Úgy érezheted, ha „elásod” adottságaidat és értékeidet azzal senkinek sem ártasz. Krisztus sem haragudhat érte. Nem igaz?
Jézus Krisztus nagyon kemény és szókimondó, amikor a példázatban szereplő szolgákat értékeli: „jó és hű szolga” szemben a „gonosz és rest szolgával.”
Sok ember nagyon is cselekvő és meg van győződve róla, hogy adottságait kamatoztatja, csak éppen azt felejtette el, hogy a saját maga boldogulását és biztonságát tartja szem előtt és nem az Isten dicsőségét. Éppen ezért nem is hajlandó kockáztatni. Az elvek helyett inkább az érdekek emberévé válik.
Vagy arra használod Istentől kapott ajándékaidat, hogy Isten országa növekedjen, az Isten dicsőségére vagy nem akarod velük az Istent szolgálni, hanem inkább elásod őket.
Az egy talentummal rendelkező szolgának bőven lett volna ideje kamatoztatni gazdája javára, amit kapott. Ő azonban inkább aljasnak és kegyetlennek, mintsem nagylelkűnek látta az Urát.
Inkább a biztonságos, többség által kitaposott utat választotta ahelyett, hogy valamit próbált volna az Isten dicsőségére tenni.
Te mit teszel? Magad érdekeit nézve a biztonságos területen maradsz, vagy arra használod, hogy megháláld Isten irántad tanúsított nagylelkűségét?
A döntés csakis a te felelősséged.

IMA: Istenem, nálad nincs csak két út. Nincs kibúvó. Segíts nekünk, hogy adottságainkkal, időnkkel igyekezzünk a Te dicsőségedre élni. Krisztus nevében, Ámen.

Biztos jövő

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
Máté evangéliuma 28. fejezet 20. vers



Manapság sok minden miatt idegesek az emberek. Nem bíznak az új keletű védőoltásokban, egészségügyben, a gazdaság helyreállásában és az áremelkedés mérséklődésében, a politikusok becsületességében és jó szándékában.
Milyen jó, hogy Isten olyan jövőt ígért gyermekeinek, amely nem függ sem a politikai sem a pénzügyi helyzettől.
A világegyetem Ura, maga Jézus Krisztus ígérte meg, hogy velünk lesz a világ végezetéig.
Mikor a tanítványok utoljára látták testben Jézust, nem tudták, hogy milyen lesz életük az Ő mennybemenetele után.
Néhányan még akkor is kételkedtek, amikor szemtől-szembe álltak a feltámadott Krisztussal.
Jézus Krisztus biztosította az övéit arról, hogy biztos lesz a jövőjük, ha továbbra is Benne bíznak.
Az aggodalmaik ellenére, meg kellett tanulniuk Krisztus ígéreteire bízni magukat.
Ma neked üzeni Krisztus: menj és tégy másokat is Krisztus tanítványaivá, mert az életed immár az Övé.
Ünnepelj akkor, amikor valaki a lelki sötétség helyett Krisztust, a világ világosságát választja.
Érdemes dolgoznunk és bizakodással tekintenünk a jövőre, mert Krisztus velünk van.

IMA: Istenem, segíts, hogy ne aggódjak olyan dolgok miatt, amiket nem befolyásolhatok. Életem biztos alapja Vagy, ezért Rád bízom a jövőmet is. Krisztus nevében, Ámen.

Krisztus egyedül

És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Márk evangéliuma 9. fejezet 4. vers



A megdicsőülés hegyén, Péter, Jakab és János úgy láthatták Jézust, ahogyan senki más a tanítványok közül.
Tanúi voltak amint Mózes és Illés megjelent és beszélgettek Jézus Krisztussal.
A két ószövetségi vezéralak erősítette meg a tanítványokat abban, hogy Jézus Krisztus az Isten megígért kegyelmének és irgalmának megtestesülése.
A mennyei Atya, aki mindig az utolsó szó jogával bír, így tanúskodott Jézus mellett: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!"
A megdicsőülés hegyén Krisztus megértette velünk, hogy maga Isten szállt le Jézus személyében, hogy szenvedjen és meghaljon helyettünk, majd feltámadjon a harmadik napon.
Az Ő halála és feltámadása mindent örökre megváltoztatott.
Jézus ma közelebb van hozzád, mint gondolnád. Kész a te életedben is lakozást venni Szentlelke által. Ő ismeri az övéit és minden nap emlékezteti őket arra, hogy a Vele való kapcsolat a legfontosabb.
Jóllehet nem voltunk ott a megdicsőülés hegyén, de annak üzenete világos mindannyiunk számára. Nincs senki más, aki által üdvözülhetnénk. Sem Mózes, sem Illés, sem a pápa, csak egyedül Krisztus. Ő az egyetlen Megváltó és Szabadító.

IMA: Istenem, segíts, hogy a Te szereteteden keresztül szemléljelek ma. Ima és dicsőítés által hadd legyünk állandó kapcsolatban Veled. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Erő az Istentől

Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól.
Sámuel 1. könyve 30. rész 6. vers



Ha emberek meg is rendülnek a megpróbáltatás hullámait látva, az Isten sosem rendül meg.
Ha megoldhatatlannak tűnő helyzet adódik az emberek előtt, Isten mondja ki minden egyes helyzetben az utolsó szót.
Egy csodálatos lehetőség, kegyelem az, hogy Istenbe helyezhetjük bizalmunkat.
Az pedig, hogy mennyire bízunk Istenben nem a jólétben fog megmutatkozni, hanem életünk legádázabb viharaiban.
Minden ember mondja amikor elkerüli a szerencsétlenség, árvíz, katasztrófa, veszteség:
" Isten megőrzött minket".
Isten embere viszont nem így van ezzel. Nemcsak a jó időkben kell Istenben bíznunk. A viharok, hullámok közepette kell megmutatkozzon az Istenbe vetett hitünk.
Akkor kell bíznunk Istenben és Isten nevében.
Emlékezzünk Dávidra, aki elmenekült Saul elől néhány emberével egy idegen területre.
A vezetők nem fogadták be maguk közé (jóllehet menedéket adtak neki), mert féltek, hogy ellenük fordul és akkor végük lesz.
A fenti igevers pedig arról szól, amikor Dávid és emberei nem voltak a helyükön, és mire hazaértek elrabolták a családjukat, tulajdonukat, házaikat felgyújtották.
Akik vele voltak, meg akarták kövezni.
Azok az emberek, akik azt fogadták neki, hogy mindvégig hűek lesznek hozzá és harcolnak vele, azok akarták megkövezni. Így helyezd bizalmadat emberbe.
De Dávidnak biztos horgonya volt az Istenben. Egyedül volt a nehézségekben, megpróbáltatásokban, a legközelebbiek is ellene fordultak, de Dávid erőt kapott Istentől az Úrtól. Kikérte Isten tanácsát, majd mindent visszahozott amit elrabolt az ellenség tőlük, a családokkal együtt.
Fontos, hogy Istenben bízzunk? Fontos! Az élet harcaiban csak Istenben bízzunk és reménykedjünk.
Értékeljük Isten szolgáit de ne emeljük őket feljebb, mint amennyire szükséges, tudva, hogy ők is csak emberek.
Csak egy Isten van aki a vihart le tudja csendesíteni, ő tudja bezárni az oroszlánok száját, kioltani a tüzet. Csakis Ő vihet be minket az Ő országába, ha mindvégig kapaszkodunk Belé. Isten segítsen minket ebben!


IMA: Istenünk nincs más Isten rajtad kívül. Nincs más aki méltó arra, hogy rábízzuk az életünk, egyedül Te. Köszönjük, hogy amikor önmagunkban vagy másokban bíztunk, megszégyenítettél minket, hogy ráébredjünk, csak Tőled jön az erő és a szabadulás. Krisztus nevében segíts csak Benned bízni. Ámen

Nincs középút

... Mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Márk evangéliuma 9. fejezet 40. vers



Életünk sok területén igyekszünk a kényelmes „harmadik” utat választani. Úgy is szokták nevezni ezt, hogy az „arany középút”.
Sok-sok ember, aki valamelyik keresztény egyházfelekezetnek nyilvántartásában szerepel, igyekszik a „szürke” utat választani. Nem akarja teljesen elengedni az Isten dolgait, de ugyanúgy ragaszkodik a világ dolgaihoz is.
Krisztus nem ismert el csak két utat. Az egyik úton azok járnak, akik ismerik Krisztust és az Ő nevében munkálkodnak, a másikon pedig azok, akik az Istennek és Krisztusnak ellenségei.
Nincs semlegesség, nincs kétfelé sántikálás. Egyházfelekezettől függetlenül vagy Krisztussal jársz, vagy Krisztus ellen lázadsz. Vagy Krisztus követője vagy Krisztus üldözője vagy.
A tanítványok megütköztek azon, hogy némelyek nem voltak a szoros tanítványi körhöz tartozók, de Krisztus mégis elismerte szolgálatukat. Talán te is hajlamos vagy ebbe a hibába esni és azt gondolni, hogy a te egyházfelekezeted tagjai az igazi keresztények, a többiek pedig az Isten ellenségei.
A valóság az, hogy minden nyelvben, népben, vallásfelekezetben vannak olyan emberek, akik őszintén Krisztus mellett döntöttek és vannak olyanok, akiknek csak a kegyesség látszata van meg életében, de az ereje nincs.
Egy vallásfelekezet sem sajátíthatja ki magának Krisztust és a Krisztustól kapott erőt, küldetést és tekintélyt.
Vallásfelekezettől függetlenül, az Istennek kedves minden egyes ember, aki az Ő nevét féli és törekszik az Ő parancsolatainak megtartására az Ő kegyelme által.
Az Istennek tetsző ökuménia jelmondata a következő: „Aki nincs Krisztus ellen, aki a Krisztus nevében munkálkodik, az a mi testvérünk a Szentlélek által.”

IMA: Istenem, szeretnék egy lenni mindazokkal, akik elfogadták hit által a Te kegyelmedet. Taníts meg engem ilyen emberekkel együtt munkálkodni a Te dicsőségedre. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Ne engedd, hogy elhallgattassanak!

Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!"
Márk evangéliuma 10. fejezet 48. vers



Az emberek már hozzászoktak, hogy a koszos koldus, akit Bartimeusnak hívtak pénzt kéregetett. Vak emberként valószínűleg ugyanazon az útvonalon, a Jerikó felé vezető út szélén próbált hatással lenni az emberekre, hogy pénzt vagy más segítséget kapjon.
Napjainkban sem igazán megfelelő a szociális segítség, amit az állam egy vak embernek juttat, de akkor még ennél is rosszabb volt a helyzet.
Akik rendszeresen azon az útvonalon haladtak el, egy idő után már észre sem vették Bartimeust és a hangos segítségkérését.
Olyanná vált számukra ez a jelenség, mint a nagyvárosban lakó ember számára a villamos zaja. Hallja ugyan, de annyira hozzászokott, hogy már fel sem kelti a figyelmét.
Amikor Krisztus közeledett hozzá, Bartimeus nem pénzért vagy más anyagi segítségért kiáltott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
Minél inkább próbálták elhallgattatni, annál hangosabban kiáltott. Bízott abban, hogy eljött az ő gyógyulásának a napja.
Bartimeus tudta, ha kiáltása eljut Jézus fülébe, Isten kegyelmének világossága fog ragyogni vak életére.
A vak és koldus, akit annyian semmibe vettek, tudta, hogy az Isten Fia nem fogja semmibe venni őt.
Amikor a Mester hívta őt magához, sokkal többet kapott, mint anyagi javakat. A Krisztusba vetett hite jutalmaként visszanyerte szeme világát.
Ne hallgass, ha a körülötted levő emberek el akarnak hallgattatni pusztán azért, mert te őszintén keresed az Istent. Hívd Őt kitartóan és hittel segítségül. Ő mindig hall minket és a legjobbat akarja adni nekünk. Az Ő válasza talán más lesz, mint amit te előre elgondoltál, de a javadat fogja szolgálni ebben bizonyos lehetsz.

IMA: Istenem, a gonosz örömmel dob minden embernek a világ mulandó örömeiből egy keveset csak ne akarjon őszintén megszabadulni a sötétségből. Ne engedd, hogy beérjem az ördög rongyaival, a lelki vaksággal, a múló gyönyörökkel. Segíts, hogy hittel és kitartóan kiáltsak Hozzád. Köszönöm, hogy bízhatok a Te tökéletes akaratodban. Krisztus nevében, Ámen.