Márk evangéliuma 10. fejezet 48. vers
Az emberek már hozzászoktak, hogy a koszos koldus, akit Bartimeusnak hívtak pénzt kéregetett. Vak emberként valószínűleg ugyanazon az útvonalon, a Jerikó felé vezető út szélén próbált hatással lenni az emberekre, hogy pénzt vagy más segítséget kapjon.
Napjainkban sem igazán megfelelő a szociális segítség, amit az állam egy vak embernek juttat, de akkor még ennél is rosszabb volt a helyzet.
Akik rendszeresen azon az útvonalon haladtak el, egy idő után már észre sem vették Bartimeust és a hangos segítségkérését.
Olyanná vált számukra ez a jelenség, mint a nagyvárosban lakó ember számára a villamos zaja. Hallja ugyan, de annyira hozzászokott, hogy már fel sem kelti a figyelmét.
Amikor Krisztus közeledett hozzá, Bartimeus nem pénzért vagy más anyagi segítségért kiáltott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
Minél inkább próbálták elhallgattatni, annál hangosabban kiáltott. Bízott abban, hogy eljött az ő gyógyulásának a napja.
Bartimeus tudta, ha kiáltása eljut Jézus fülébe, Isten kegyelmének világossága fog ragyogni vak életére.
A vak és koldus, akit annyian semmibe vettek, tudta, hogy az Isten Fia nem fogja semmibe venni őt.
Amikor a Mester hívta őt magához, sokkal többet kapott, mint anyagi javakat. A Krisztusba vetett hite jutalmaként visszanyerte szeme világát.
Ne hallgass, ha a körülötted levő emberek el akarnak hallgattatni pusztán azért, mert te őszintén keresed az Istent. Hívd Őt kitartóan és hittel segítségül. Ő mindig hall minket és a legjobbat akarja adni nekünk. Az Ő válasza talán más lesz, mint amit te előre elgondoltál, de a javadat fogja szolgálni ebben bizonyos lehetsz.
IMA: Istenem, a gonosz örömmel dob minden embernek a világ mulandó örömeiből egy keveset csak ne akarjon őszintén megszabadulni a sötétségből. Ne engedd, hogy beérjem az ördög rongyaival, a lelki vaksággal, a múló gyönyörökkel. Segíts, hogy hittel és kitartóan kiáltsak Hozzád. Köszönöm, hogy bízhatok a Te tökéletes akaratodban. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése