A sírban levő reménység

Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.              János evangéliuma 19. fejezet 41-42. versek



A mai napot némelyek fekete szombatnak hívják. Egy ehhez hasonló napon Jézus Krisztus teste élettelenül feküdt egy sötét sír gyomrában.
Talán benned is kettős érzés van ezzel kapcsolatosan. Egyrészt szomorú vagy a bűneid miatt és amiatt, hogy Krisztusnak a te bűneid miatt is meg kellett halnia, amiatt, hogy elkalandoztál egy szerető Istentől. Ugyanakkor a szívünk kezd reménykedni azzal kapcsolatosan, hogy mit hoz a holnap.
Ha belegondolunk, Isten gyermekei egyrészt a jelenben örvendeznek, amiatt amit Krisztus már elvégzett értük, helyettük, másrészt előre néznek a még be nem teljesedett ígéretekre.
Amíg Jézus Krisztus teste a sírban nyugodott, a világ dolgai a megszokott mederben zajlottak. A gyerekek ugyanúgy játszottak, a családok ugyanúgy élték megszokott életüket.
Valószínűleg ez vonatkozik ránk is. Egyedül az új koronavírus miatti korlátozások szabnak határt a megszokott életünk megszokott dolgainak.
Hogyan fogod megélni a mai napot? Talán eszel, nevetsz, élvezed a hétvégét. Van-e benned várakozó reménység is? Ott, annak a kertnek az új sírjában pihent az egész világ reménysége.
Adj hálát ma azért, hogy Aki életét adta érted, mert szeretett téged, győzött a halál és a pokol felett. Hagyd, hogy a szíved hangolódjon a holnapra, a feltámadás emlékünnepére. Ebben a kertben ott van a feltámadás reménysége is.

IMA: Csodák Istene, a szívünk szomorú és reménykedő egy időben. Bocsásd meg rövidlátásunkat és segíts minket örömmel ünnepelni a feltámadás reménységét, amely a Jézus Krisztusban vetett hit által mienk is lett. Krisztus nevében, Ámen.

Miben áll a nagypéntek nagysága?

Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: "Elvégeztetett!" És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.      János evangéliuma 19. fejezet 30. vers



Ki nevezte volna a Krisztus elfogatása, megkínzása, megalázása és kivégzése napját nagy napnak akkor, amikor ezek a szomorú események történtek?
Kajafás főpap és a farizeusok úgy gondolták, hogy végre megszabadultak egy befolyásos, népszerű igehirdetőtől, de milyen árat kellett ezért fizetniük?
Meg kellett zsarolják Pilátust, aki nehezen engedett a csőcselék igazságtalan, jogtalan kérésének, de mivel félt a zendüléstől és a császára haragjától, Krisztust kiszolgáltatta a népnek, hogy azt tegyenek vele, amit csak akarnak.
Ezáltal Krisztus a kivégzőosztag kezébe került, akiknek ez a kivégzés egy volt a sok közül. Igaz, a kivégzés végrehajtása után, a százados rádöbbent, hogy ez az ember valóban Isten Fia volt. „ Amikor pedig a százados, és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: "Bizony, Isten Fia volt ez!" ( Máté 27:54)
A tanítványok csak a feltámadott Krisztussal való találkozás után nevezték volna nagy napnak azt a bizonyos napot. Jézus Krisztus maga nevezte volna nagynak ezt a napot? Előző éjszaka, a Gecsemáné kertjében kínok között tusakodott imádságban és azt kérte az Atyától, ha lehetséges, az Atya kímélje meg a rettenetes bűntehertől, amit magára kellett vennie. Krisztus mégis tudta, hogy ez nagy nap volt. Azért mert látta, hogy ezzel örökre legyőzi a bűnt és annak következményét: a halált.
Volt idő, amikor nem Nagypénteknek, hanem Isten péntekjének nevezték ezt az emléknapot. Ma nagypénteknek nevezzük ezt az emléknapot, mert Jézus Krisztus szenvedése és halála által megmenekültünk és örök élet részeseivé lettünk. Ha valaki felismeri bűnösségét, jön Istenhez bűnbánattal és megragadja Jézus Krisztus kegyelmét, az örök élet ajándékát, annak kétségtelenül ez az emléknap egy nagy nap. Nem a gyász napja, hanem az ünnep napja, hiszen a nagypénteket a feltámadás szemszögéből értékeljük már a mai napon.
A kérdés, hogy számodra mit jelent a nagypéntek?

 

IMA: Istenünk, nagypénteken bűneinkre és gonoszságunkra gondolunk, amelyek voltaképp hozzájárultak a nagypénteki szomorú eseményekhez. Az emberiség bűnei vittek keresztre Krisztusunk. Köszönjük az áldozatodat és segíts nekünk, hogy Veled járva éljük meg új életünket. Krisztus nevében, Ámen.

Az árulás csókja

Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.
41. Zsoltár 9. vers

Jézus és tanítványai elhagyták a felső szoba biztonságát ahol élvezhették az utolsó vacsora meghitt közösségét és elindultak az Olajfák hegyére.
Ott, a tömegtől távol, Júdás egy csókkal árulta el Jézus Krisztust. Júdás, aki szintén Krisztussal járt három és fél évig, aki látta Krisztus jóságát, csodáit, bölcsességét. Elment a papokhoz és elárulta nekik Jézus Krisztust. Jézus Krisztus ekkor is egyenesen beszélt:
„ Júdás! A barátság csókjával adsz át engem a sötétség erőinek?” A csók nem a barátság jele, ha azt az ellenségedtől kapod. A 41. zsoltárt olvasva rádöbbenhetünk, hogy a hamis barátság nem újkeletű dolog. Káin meggyilkolta testvérét Ábelt, Jákob becsapta testvérét, Józsefet pedig a saját testvérei adták el rabszolgának.
A tanítványok reakciója érthető volt: kardot akartak rántani és a karddal akarták megoldani a nézeteltérést. Jézus Krisztus azonban meggyógyította a buzgó tanítványa által ejtett sebet és a mai napig teszi ezt. Ahol mi hibázunk a legjobb szándékunk ellenére is, Krisztus ott van és gyógyulást, helyreállást hoz.
Amikor Jézus Krisztus fogadta Júdás áruló csókját, voltaképp magára vette az összes hamis barátságnak a terhét, bűnét. Annak a hűtlensége, aki vele egy asztalnál evett, Krisztust keresztre juttatta. A sötét Gecsemánéban olyan királyt látunk Krisztusban, amely számunkra szokatlan. Nem a trónján pompázik, hanem szenved és az árulás keserű megaláztatásával néz szembe.
Emlékezzünk nagycsütörtökön arra, hogy Jézus Krisztus értem és érted is szenvedte el ezeket, hogy minket szabaddá tegyen, és örök élettel ajándékozzon meg.

IMA: Istenünk, köszönjük, hogy elviseltél minden szenvedést, megaláztatást és a halált is értünk. Örökké hálásak vagyunk ezért. Segíts minket hűségesnek lennünk Hozzád. A Te nevedben kérünk, Ámen.

Add Istennek ami az Övé

Ekkor Jézus ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." És igen elcsodálkoztak rajta. Márk evangéliuma 12. fejezet 17. vers

A farizeusok és a Heródes-pártiak egymás ellenségei voltak, de összefogtak annak érdekében, hogy Krisztust csapdába csalják, azáltal amit válaszol ravasz kérdésükre.
Mindkét csoport tagjai szerették volna holtan látni Krisztust, ezért igyekeztek bajt keverni körülötte az adóval kapcsolatos kérdésükkel.„Helyes-e a császárnak adót fizetni vagy sem?” Azt gondolták ezek az emberek, ha Krisztus igent mond a kérdésükre, ezzel csalódni fognak benne követői, akik abban reménykedtek, hogy megszabadítja majd őket a római elnyomástól.
Ha nemet mondott volna, a zsidó vallási vezetők örömmel feljelentették volna a rómaiaknál reménykedve abban, hogy komoly büntetésben lesz része. Jézus Krisztus látta képmutatásukat, ezért kért egy pénzérmét tőlük majd azt mondta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré (a császár arcképe és címere volt az érmén), az Istennek, pedig ami az Istené.”
Mi járt a császárnak? Minden egyes személy egy napi munkabérnek megfelelő összeget kellett megfizessen a császárnak.
Mi volt az, ami az Istené volt? Minden. Krisztus elismerte a császár hatalmát, de rámutatott arra, hogy Isten hatalma végtelenszer nagyobb a császár hatalmánál. Ezzel e csodálatos szemléltetéssel Krisztus arra hívott mindenkit, hogy adja át életét egészen Istennek.
Neked és nekem ez annyit jelent, hogy elismerjük: a pénzünk, a tulajdonunk, időnk, képességeink, kapcsolataink—mindenünk Istenhez tartozik, éppen ezért Istent tisztelő módon kell élnünk ezekkel.

IMA: Istenünk, segíts nekünk megadni a kellő tiszteletet azoknak, akiket fölénk helyeztél vezetői pozíciókba. Mindenek előtt viszont segíts tisztelnünk Téged javainkkal, adottságainkkal, értékeinkkel. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

 

 

Krisztus felhatalmazása

...És így szóltak hozzá: "Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?" Márk evangéliuma 11. fejezet 28. vers




A Krisztus korabeli vallási vezetők igyekeztek folyamatosan támadni Őt. Fenti igeversben arról van szó, hogy Krisztus elhívását, felhatalmazását akarták megkérdőjelezni.
Jézus Krisztusnak nem volt a hivatalos vallási szervektől megbízása. Egyáltalán nem vett részt semmilyen korabeli vallási képzésben. Napjainkban is a legtöbb vallásfelekezet rendelkezik valamiféle hitelesítő rendszerrel, amelynek az a szerepe, hogy felhatalmazza, hitelesítse a szolgálatra elhívott vezetőket a prédikálásra, lelkigondozásra, menyegzői szertartás lebonyolítására stb. Ez Krisztus korában is hasonlóan működött.
Ha Krisztus ma élne közöttünk és nagyon nagy tömeg hallgatná, követné Őt, biztos vagyok benne, hogy ez a kérdés ma is felmerülne. Helyes dolog, hogy Krisztus gyülekezete megerősíti a szolgálatra elhívottakat és kiküldi a szolgálatra.
Krisztus viszont maga az Atya hívta el a szolgálatra és bemerítése után, maga az Atya hitelesítette Őt. Egyrészt azáltal, hogy a Szentlélek látható módon (galamb formájában) szállt le Krisztusra, másrészt szavával: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
Természetesen Krisztus jól látta a kérdezők gonosz szívét és szándékait ezért kérdezte őket, hogy János bemerítése, szolgálata Istentől vagy emberektől volt-e?
A főpapok, írástudók és vének nem válaszoltak erre a kérdésre, hiszen a diplomáciai érzékük ezt nem tette lehetővé. A saját csapdájukba estek, de hallgatásuk is sokat mondó volt. Elismerték hallgatásukkal, hogy Keresztelő János megbízólevele magától Istentől volt, viszont ezt nem akarták elismerni.
Te mit gondolsz Jézus Krisztus hatalmáról és „megbízóleveléről”? El akarod-e fogadni Jézust Isten Fiaként, személyes Megváltódként, akit az Atya a Te megmentésed érdekében küldött el a földre?

IMA: Istenünk, olyan sokan megkérdőjelezik ma is a Te tekintélyedet és hatalmadat. Segíts minket, hogy a Te vezetésedben bízva éljük életünket. Segíts hűséges igazságod, kegyelmed és szereteted követeiként élnünk. A Te nevedben kérünk, Ámen.

Átjáróház vagy imaház?

Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek." Márk evangéliuma 11. fejezet 17. vers



A templom épülete gyönyörű volt. A legjobb építészek építették, pénzt és időt nem sajnáltak az építésénél. Nagy területen helyezkedett el, így Jeruzsálem óvárosának egy részét elfoglalta. Még Heródes király építtette a nép számára, az ország hitéleti központja volt.
Amikor viszont Jézus Krisztus diadalmenete után belépett a templomba, dühös lett.
Észrevette ugyanis, hogy az Isten házából piac és bazár lett. Mivel a templom hatalmas volt, a város északi oldala felől érkező emberek, a templomba belépve átválthatták pénzüket a templomi pénznemre és állatokat vásárolhattak a rituális áldozatok bemutatásához.
A kereskedők és pénzváltók tehát jó előre berendezték üzleteiket a templomban, hogy a húsvéti ünnepre érkezőket „kiszolgálhassák”.
Krisztust az zaklatta fel, hogy a templom már nem az imádat helye volt, hanem a kényelmet szolgáló forgalmas piac helye. Ezzel pedig háttérbe szorult az Isten tisztelete és imádata.
Ugyanez megtörténhet a te életedben is. Gondolj csak a sok elfoglaltságra életedben. A téged szerető Isten van (lesz) életed, ünneplésed középpontjában?
Kiépítetted már életedben az imádság és imádat áldott szokását, hogy továbbra is az Isten maradjon a középpontban? Kifogást természetesen könnyen találhatunk, ha keresünk. Máskor a rohanás, munka miatt kényelmesebb a lényeget figyelmen kívül hagyni, idén pedig a világjárvány lehet jó kifogás. A kifogások viszont még senkit sem vittek előre.

IMA: Istenünk, az életünk gyakran átjáróháznak tűnik, semmint imádság és imádat házának. Segíts minket arra, hogy Téged helyezzünk naponként életünk középpontjába. Krisztus nevében, Ámen.

Jön királyod szelíden és szamárháton ülve

"Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján." Máté evangéliuma 21. fejezet 5. vers



Virágvasárnap voltaképp Jézus Krisztus földi bevonulásáról szólt a királyi városba. Jeruzsálem királyi város volt, mert Izrael királyainak városa volt Dávidtól kezdve, másodszor királyi város volt, mert az Úr városa is volt.
Ez a város tehát kétszeresen is Jézus Krisztus városa volt. Egyrészt azért, mert Dávid király leszármazottja volt, másrészt azért, mert Isten Fia volt. Nem csoda hát, hogy a bevonulásakor a tömeg királlyá akarta koronázni.
Jézus Krisztus királysága kettős királyság volt. Jézus Krisztus idejében annyira mindennapos volt szamárral közlekedni, mint napjainkban kerékpárral vagy robogóval. Láttál már olyat, hogy az angol királyi család, az amerikai elnök vagy Magyarország miniszterelnöke kerékpárral vonul be a városába?
Ugye nem? A nagyok, hatalmasok ma is szeretik a limuzinokat, katonai parádét, páncélozott járműveket, vörös szőnyegeket és magánrepülőket.
A Krisztus idejében is, a király általában teljes pompájában, teljes hadereje kíséretében vonult fel, hogy megmutassa hatalmát és dicsőségét alattvalóinak.
Miért nem hófehér paripán vonult be Krisztus a tanítványaival Jeruzsálembe? Szándékosan választotta a szamarat, hogy beteljesítse a Zakariás könyve 9. fejezet 9-10. verseiben leírt próféciát.
„ Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Kiirtja a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből. Kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig.”
Isten akarata nem az volt, hogy a békesség követei háborúskodó királyok legyenek. Isten nem azt akarta, hogy a földi királyok büszkék és fennhéjázók legyenek, hanem azt, hogy szerény szolgáiként gyakorolják hatalmukat és békességre vezessék a rájuk bízott népet.
Krisztus bemutatta bevonulásával milyen egy Istennek tetsző király, milyen egy Istennek tetsző ember. Alázatos, egyszerű és igazi békességre vezeti népét. Kérjük Istentől, hogy tegyen minket is ilyenekké.

IMA: Krisztusunk, Te vagy az irgalom és kegyelem királya, a Te uralmad végtelen és határtalan. Töltsd be minket csordultig Szentlelkeddel, hogy a Te lelkületed hordozhassuk addig, ameddig győztesen vonulsz majd ki a Mennyek kapuján teljes dicsőségedben, hogy magadhoz emelj minket is. A Te nevedben kérjük, Ámen.