Ismerd meg a Teremtődet!

Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 139. Zsoltár 16. vers


Életem legszebb élményei közé tartozik az, amikor gyerekeim születésénél jelen voltam. Látni, ahogyan a gyermekünk először nyitja ki világunkban a szemeit és küszködik azzal, hogy nyitva tartsa őket, hallani, ahogyan először felsír.
A kisbaba először látta a külvilágot és élte meg a változást, ami az anyaméhből való „kiköltözés” során következett be.
Isten ismert minket személyesen még mielőtt megszülettünk. Az életünk, Isten jelenlétében zajló folyamatos növekedést jelentett már az anyaméhben is.
Már azelőtt ismert és szeretett minket Isten, hogy a szüleink először megpillantottak minket a születés pillanata után.
Ennyire fontos vagy te és ennyire fontos vagyok én is Istennek.
Jeremiásnak ezt mondja Isten: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.”
Miután elkezdjük felfedezni a körülöttünk levő világot, felfedezhetjük a világ Teremtőjét is. Csak ha megismerjük Istent, akkor tudjuk úgy élni életünket, ahogyan Isten elképzelte azt, amikor megteremtett minket. Csakis Istennel lehet igazán boldog, lelki értelemben bővölködő életünk.


IMA: Istenünk, köszönjük, hogy csodálatosan alkottál meg minket. Nyisd meg a mi szemeinket, hogy megismerjünk Téged Teremtőnkként és Megváltónkként. Krisztus nevében, Ámen.

Nem tudod?

Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Ézsaiás könyve 40. fejezet 28. vers


Egyetlen ember sem tud létrehozni valamit a semmiből. Csak Isten tudta előszólítani a látható dolgokat a nem látható világból.
Isten teremtette az időt, és az idők kezdetén: „Kezdetben teremtette Isten a Mennyet és a Földet.” Mózes első könyve 1. rész 1. vers Minden mást is Isten teremtett, ami a Mennyben és a Földön van.
És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. ( Mózes első könyve 1. fejezet 31. vers)
A Teremtés nagy változásokat hozott: időtlenség helyett időt hozott, semmiből valamit hozott, élettelenségből életet hozott.
Hát nem csodálatra méltó dolgok ezek? Azt pedig még nem is említettem, hogy te és én szintén Isten teremtményei vagyunk.
Nem véletlenül nyűgözte le Dávid királyt is az Isten szeretete, hatalma és jósága:
„… micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” 8. Zsoltár 4. vers
Ézsaiás pedig ezt kérdezi: „ Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR?”
Hát ne dicsérjük, magasztaljuk Istent a mai napon is, mindazért, amit csodálatosan megteremtett?


IMA: Teremtő és Szerető Istenünk, köszönjük azt a sok csodát, amit a teremtéskor vittél véghez. Segíts elismernünk, hogy Tőled függ életünk teremtményeidként és segíts őszintén hálásnak lenni életünk minden napján a gondviselésért amit Tőled kapunk. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Mindennek eljön az ideje

De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. Prédikátor könyve 3. fejezet 17. vers



Egy tanulmány alapján kimutatták, hogy az átlagos hetvenéves ember huszonnégy évet alvással, tizennégy évet munkával, nyolc évet szórakozással, hat évet a megterített asztalnál, öt évet utazással, négy évet beszélgetéssel, három évet tanulással és két évet kutatással és olvasással tölt. Újabb négy évét vegyes foglalkozásokra fordítja. Ebből a négy évből negyvenöt percet tölt a gyülekezetben vasárnaponként, és öt percet fordít imádkozásra mindennap. Ez összesen nem valami hosszú idő, mert csupán öt hónap, amit életének hetven évéből Istennek szentel. Még ha ez az ember hűséges templomba járó volt is, aki látogatta a vasárnapi iskolát és hetente három órán át megjelent az istentiszteleteken, akkor is csak egy évet és kilenc hónapot töltött a gyülekezetben. Amennyiben kérdésed van a fenti számadatokkal kapcsolatban, ülj le, és számítsd ki, hogy miként használod az idődet. Mennyi időt fordítsz Isten szolgálatára? Amikor elvégzed a gyakorlatot, gondolkodj el Jézus mondásán: “Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?...” (Mt 16:25)
A Bibliában két vonatkozásban olvasunk az időről. A chronos szó, a múló időt jelöli. A percek, órák, napok, hetek, évek előrehaladtát. Ez is nagyon fontos kincs, hiszen ami egyszer lepereg életünk homokóráján, már sosem hozhatjuk vissza.
A fenti igeversben viszont inkább a kairos szó az ami helytálló. A kairos a megfelelő alkalmat jelöli. Megvan a megfelelő alkalom, amikor például felszállhatok egy vonatra. Ha lekésem az alkalmat, időm ugyan maradt, de alkalmam már nem, hogy elérjem azt a bizonyos vonatot. Csakis Isten útmutatására figyelve tudjuk megragadni a megfelelő alkalmat. A kegyelem ideje, alkalma a mai napon van. Ha nem ragadod meg azt, ki tudja, hogy lesz-e még lehetőséged rá?
Imádkozzunk ma azért, hogy Isten mutassa meg minek jött el ma az ideje és kérjünk bölcsességet, hogy meg is ragadjuk az alkalmat!

IMA: Istenem, adj nekem halló fület, látó szemet, hogy meghalljam, meglássam, amit tanítani akarsz életem minden egyes napján nekem. Krisztus nevében kérlek, Ámen.

 

Isten oltalmában

Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Efézusiakhoz írt levél 6. fejezet 16. vers



A gonosz erők ellen folytatott lelki harcunk során, a gonosz „tüzes nyilakat” vet be ellenünk. A tüzes nyilakat az ókorban figyelemelterelésként vetették be, hogy az ellenfél figyelmét megosszák, és ez által győzelmet tudjanak aratni az ellenség felett.
Nem tudsz egyszerre a tüzes nyilakra és az ellenségre is figyelni. Nem tudod mindkettő ellen hatékonyan felvenni a harcot egy időben.
Isten, az Ő hatalmas bölcsessége által, egy hatékony eszközt adott nekünk, melynek segítségével kiolthatjuk az ellenség „tüzes nyilait”. Ez az eszköz a hit pajzsa.
A hit az az eszköz, amely összeköt minket Istennel és Isten beszédének hatalmas erejével.
Hit által elérhető a számunkra Isten világossága, szabadítása, a Tőle jövő gyógyulás, mivel Isten alapvető tulajdonsága az Ő örök hűsége.
A tüzes nyilak nem tesznek veled sem kivételt. Villámgyorsan száguldanak feléd is, viszont Isten, mint egy sas madár, védelmező szárnyaival képes betakarni Téged. Az Ő szárnyai alatt tökéletes védelmet, oltalmat találhatsz.
„Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.” 91. Zsoltár 4. vers
Ha Isten védelmez minket, az ellenségnek előbb a Mindenható Istent kellene legyőznie ahhoz, hogy hozzánk érhessen. Micsoda vigasztalást, békességet adó tudat ez!

IMA: Istenem, Te légy az én pajzsom a mai napon és életem minden napján. Köszönöm a Te védelmedet a gonosz tüzes nyilaival szemben. Benned bízom Istenem. Krisztus nevében, Ámen.

 

 

Megmaradni Istenben!

Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. 73. Zsoltár 16-17. vers



Olvastam egy ember küzdelmeiről, aki azért távolodott el Istentől, mert nem értette, hogy miért hagyja Isten a gonoszt és a szenvedést érvényesülni a jelen világban?
A zsoltáríró is majdnem megtagadta az Isten útját. Kételyei támadtak, amikor látta, hogy a gonoszok milyen jólétben élik földi életüket. Miért boldogulnak olyan jól a kegyetlenek, önző és más embereket megkárosító emberek? Miért a tisztességtelenek gyarapodnak sok esetben látványos módon?
Mit kezdjünk azokkal a kétségekkel, amikkel sokszor szembe találjuk magunkat? A zsoltárírót nagyon megrendítették ezek a kétségek addig, amíg el nem ment Isten szent helyére.
Még akkor is, ha hitetlenség állapotában vagyunk, telve kétségekkel, gyógyulásra találhatunk az Istenben hívők közösségében, akik dicsérik és magasztalják Istent teljes szívükből.
Isten sokkal nagyobb, mint a mi értelmünk, éppen ezért pusztán értelemmel nem tudjuk felfogni Isten dolgait. Szívünk és érzelmeink is segíthetnek minket abban, hogy Istennel kapcsolatot ápoljunk és növekedjünk a lelkiségben.
A zsoltáríró megtanulta Isten jelenlétében, hogy a gonosz ember, aki semmit, senkit nem tart tiszteletben, a legvégén semmivel sem marad.
Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! ( 73. Zsoltár 27. vers)
Azt Istent követőket viszont megerősíti, megszilárdítja Isten. Ragaszkodhatunk tehát továbbra is Istenhez, mert Isten meg tud minket erősíteni, tartani minket is. Hirdessük tehát másoknak is ezt az örömhírt.
De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet. ( 73. Zsoltár 28. vers)
Abban az erőben, amit egyedül Isten adhat nekünk, a mi szívünkben is visszhangra találhatnak ezek a mondatok.


IMA: Istenünk, sokszor mi is küszködünk kételyekkel, hitetlenségből fakadó gondolatokkal. Segíts felülkerekednünk ezeken és belépnünk a Te jelenlétedbe, hogy találkozhassunk a Megváltónkkal, Aki életét adta értünk annyira szeretett minket. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Az emberiség halálos betegsége!

Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját. Efézusiakhoz írt levél 6. fejezet 14. vers



Hallottam egy emberről, aki minden nap kocogni járt. Sokat futott, mozgott. Egy napon fájdalmat érzett a mellkasában és arra gondolt, ez annak a jele, hogy lassítania, pihennie kell. A felesége ugyan győzködte, hogy menjen orvoshoz, de ez az illető nem ment el vizsgálatra.
Egy napon csontkovácshoz ment, a csontkovács pedig észlelte, hogy valami komolyabb baj lehet egyszerű fáradtságnál és azonnal a sürgősségire irányította. Akkor már hallgatott emberünk a jó tanácsra.
A sürgősségin azonnal vizsgálatokra küldték, majd úgy döntöttek, hogy egy apró kamerát küldenek fel a szívének fő artériáiba, hogy megnézzék azok állapotát.
Ekkor derült ki, hogy az egyik artériája szinte teljesen elzáródott. Ez az ember azt gondolta, hogy pihenéssel meg tud oldani egy ilyen komoly problémát.
Az orvos kitakarította az elzáródott artériát és egy sztentet is behelyezett, hogy ne záródhasson el újra.
Isten azt mondja nekünk, hogy az emberiség halálos betegsége: a bűn. Az orvosunkhoz hasonlóan, Isten is tudja, hogy az egyetlen módja a bűn halálos betegségéből való gyógyulásnak az, ha befogadjuk hittel a szívünkbe Jézus Krisztust.
Jézus Krisztus-Isten Fia, a mi Megmentőnk. Ő halt meg, hogy kifizesse a bűneink által felhalmozott adósságokat.
Amint megvalljuk őszintén Isten előtt bűneinket, és hit által elfogadjuk és megvalljuk azt, hogy Jézus Krisztus a mi személyes Megmentőnk, Megváltónk, új, örök életet kapunk Istentől. Egyszerűen szólva, meggyógyulsz a bűneid halálos betegségéből.
Bízol annyira Istenben, hogy engeded, megmentsen téged a bűn halálos betegségéből, Jézus Krisztus értünk végzett áldozata által?



IMA: Istenünk, köszönjük, hogy vannak emberek, akiket használsz azzal kapcsolatosan, hogy rámutassanak a lelki egészség és örök élet útjára. Köszönjük, hogy készítettél gyógymódot az emberiség halálos betegségére: a bűnre. Adj nekünk alázatot, hogy segítséget kérjünk Tőled és hittel a Te gondoskodásodra és megtartó kegyelmedre bízzuk magunkat. Krisztus nevében, Ámen.

A megtérés útja!

Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. Mózes első könyve 4. fejezet 6-7. vers



Miközben Káin, az első gyilkos az emberiség történetében dühöngött, Isten arra akarta ösztönözni, hogy tegye azt, ami helyes.
Azzal kapcsolatban is figyelmeztette Káint, hogy ne váljon a bűn rabszolgájává:
„… a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.”
Mikor Isten ismét szól Kainhoz, talán azt várnánk, hogy Káin remegve áll Isten elé és kegyelemért könyörög. Talán azt is elvártuk volna Istentől, hogy kivégezze Káint azért, mert megölte a saját testvérét: Ábelt.
Ezzel szemben azt látjuk, hogy Káin csak önmagára gondol, Isten pedig irgalmas Káinnal szemben.
Isten megadta Kainnak a bűnbánat és a megtérés lehetőségét. Káin viszont annyira öntelt, hogy őszinte bűnvallás helyett, a testvérének okozott fájdalom átérzése helyett, a következőképpen panaszkodik:
„Ekkor Káin azt mondta az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.” Mózes első levele 4. fejezet 13. vers
A helyreállás útja, a megtérés útja. Erre az útra lépni viszont gyakran nehéz. Inkább hagyjuk az önteltségünket uralkodni, igazolni akarjuk vétkeinket és másokat akarunk okolni a saját bűneinkért.
Kainhoz hasonlóan gyakran szívtelenül és indulatosan kérdezzük: „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz.”
Csak az Isten által munkált őszinte megtérés által jöhet meg az eszünk és ismerhetjük be őszinte bűnbánattal vétkeinket.
Csak ez eredményezhet Isten előtti őszinte bűnvallást. Ehhez őszinte alázat és bátorság szükségeltetik.
Csak Isten kegyelme és szeretete tud megszabadítani minket az önmagunkat és másokat is romboló énünktől és tud igazán szabaddá tenni minket.

IMA: Szerető Isten, vétkeztem az Ég ellen és Te ellened. Töröld el az önzésemet és az ellened elkövetett vétkeimet. Jövök a golgotai kereszthez és kérlek állítsd helyre életemet. Krisztus nevében, Ámen.