Adventi gondolataink

Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr!
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
Ézsaiás könyve 55. fejezet 8-9. vers



Annyira fontos igazság ez a mai gyülekezeteknek, embereknek. Isten gondolatai, nem azonosak a mi gondolatainkkal.
Olyan időket élünk, amikor osztogatjuk meg a gondolatainkat a közösségi felületeken és közben azt gondoljuk, hogy a mi gondolataink a legfontosabbak.
Az emberek többsége azt gondolja, hogy igenis van fontos, értékes mondanivalója.
Facebookon, blogon közzétehetjük könnyedén a gondolatainkat. Nincs szűrő, nincs cenzúra. A nap több, mint 149 600 000 kilométerre található a földtől.
Jól ábrázolja ez a tény azt, hogy mennyivel magasabb rendűek Isten gondolatai és tervei, a mi gondolatainknál és terveinknél.
Ezért fontos a számomra Isten beszéde, Isten terve, Isten gondolata, amit a Bibliában kijelentett a számunkra.
Mert sokféle terv, út van, ami előttünk jónak látszik, de a vége a veszedelem.
Alázzuk hát meg magunkat most, amikor várjuk Krisztus eljövetelét.
Tudom, hogy a jelen generációnak problémái vannak az igazság keresésével. Ma sokszor halljuk, hogy minden ember kialakíthatja a maga igazság verzióját. Már nemcsak 3 az igazság, hanem 7 milliárdnál is több. Legalábbis az ember romlott gondolatai szerint.
Kit érdekel én mit gondolok? Kit érdekel te mit gondolsz? Kit érdekel mit érzünk mi? Kit érdekel, hogy a mi szemünkben mi a helyes és igazságos?
Mi csak néhány évtizede létezünk a földön, Isten bölcsessége pedig örökkévaló és végtelenszer csodálatosabb, mint a mienk.


IMA: Istenünk, segíts nekünk, hogy megalázkodjunk és alárendeljünk gondolatainkat, terveinket, életmódunkat a Te gondolataidnak, terveidnek, szándékaidnak. Tudjuk, hogy csak így lehet növekvő életünk

Adventi harangszó!

Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.
Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 6. vers



Borús szemű, gond barázdált,
fáradt arcú emberek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége sincs és száma sincs.
Mellettem sodródnak el
mind az utcaforgatagban.
Várja őket íróasztal,
akta, gép, katedra, műhely,
munka terhe, kenyér gondja.
A nagy város ontja, ontja
őket végtelen tömegben.
Gondbarázdált fáradt arccal
tovatűnnek, elsietnek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége sincs és száma sincs.


Valamikor,nem is régen…
csak húsz éve… negyven éve…
mind ez a sok fáradt ember
hívő, boldog gyermekszemmel
tekintett a nagyvilágba.
Csodákat várt! Szelíd szárnyon,
ha közelgett szent karácsony,
tekintete csodavárón,
csodahívőn csillogott.
Jaj, a hajszás nagy robot
szeme fényét kioltotta.
Sose csillog benne most a
csodavárás öröme.


Valamikor nekik is volt
gyertyafényes fenyőfájuk.
Évről évre kevesebb lett
rajt’ a gyertya… és az ágát
szelek törték, tördelgették…
Most már nincsen. Minek várnák
szent karácsony közeledtét?
A mennyország csukva-zárva.
Nem suhog az angyal szárnya.
A gyermekkor szép világa,
s vele minden – oda rég.
Most ők vesznek karácsonyfát
alkudozva, olcsó pénzen
és ők mondnak mesét.


Zúg az adventi harangszó.
Gyermekszemek lámpácskái
felragyognak – fénylenek.
Ők csak mennek fejlehajtva.
Másé már az üzenet.
Istenem, zúgó haranggá
teremtsd most a szívemet.
Istenem, harangozok:
ádventet harangozok.
Fáradtléptű embereknek
ádventet harangozok.


Bim-bam! Higgyetek megint!
Legyen ádvent bennetek!
Csodahívő szemetek
világítson a világba…
benne várakozás lángja,
benne ádventi remény!
Mert eljő a Messiás!
Szeretete fénylő fáját
Lángja gyújtja, ahol várják.


Fül nem hallott, szem nem látott
égi békét, boldogságot,
el nem múló szép karácsonyt
irgalommal osztogat.
Önmagát is úgy megosztja,
hű szívét is – szeretettel.
Rózsásarcú kisgyerekkel,
fáradt léptű emberekkel,
úgy megosztja önmagát!


Jaj, a hajszás nagy robot
annyi szemnek Krisztus-vágyó
tiszta lángját kioltotta.
Sose csillog benne most a
csodavárás öröme…
istenem, harangozok.
Ádventet harangozok.
Fáradtarcú embereknek
ádventet harangozok.


IMA: Istenünk, tudjuk, hogy ha nem lesz olyan hitünk, ragaszkodásunk Feléd, mint egy kisgyermeknek, semmiképpen sem nyílhat meg a Te országod a számunkra. Segíts megértenünk, hogy a hit a Te beszédednek hallgatása által lehetséges. Krisztus nevében segíts fáradt arcú és szívű emberekből a karácsonyi örömhír hordozóivá válnunk. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Adventi matematika

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
90. Zsoltár 12. vers



Kedves olvasóm! Minden egyes nap 1440 percet tartalmaz. Minden hét 10080 percet tartalmaz. Minden hónap 43800 percet tartalmaz. Minden év 525 600 percet tartalmaz. 10 év, 5 256 000 percet tartalmaz. Egy évszázad, 52 560 000 percet tartalmaz.
Az átlag keresztény, statisztikák szerint 12, 7 percet szán Istenre naponta. Tehát 1440 percből 12, 6 perc. Ennyit jelent Isten. Ez heti szinten 90 perc.
Most pedig képzeljük el: mi történne a vállalkozásunkkal, ha csak 90 percet szánnánk rá heti szinten?
Mi lenne a háztartásunkkal, ha 90 percet szánnánk rá hetente? Mi lenne a munkahelyünkkel, ha 90 percet dolgoznánk hetente? Mi lenne a házasságunkkal, ha 90 percet szánnánk rá heti szinten?
MI lenne az egészségünkkel, ha 90 percet szánnánk alvásra heti szinten? Mi lenne a tanulmányainkkal, ha 90 percet szánnánk a felkészülésre heti szinten?
Mi lenne a személyes kapcsolatainkkal ha csak 90 percünk lenne rájuk heti szinten?
Mi lenne az étkezésünkkel, ha csak 90 percünk lenne rá heti szinten?
Egészséges házasságunk lenne, ha csak 90 percet szánnánk rá heti szinten? Azt akarjuk bebeszélni magunknak, hogy minden rendben van az Istennel való kapcsolatunkban, ha ilyen lesújtóak a napjaink számlálásának statisztikái?
A legtöbb keresztény erre azt mondaná, hogy teljesen rendben van. Elmegyek egy Istentiszteletre ami egy órás, majd itt-ott még olvasgatok pár gondolatot Isten dolgairól, imádsággal is töltök néhány percet és ez így teljesen rendben van. Az időm többi része pedig mehet a szórakozásra, a világ dolgaira.
Életünk során körülbelül 5 évet töltünk várakozással. A nők, egész életük során, átlagosan 1 évet töltenek azzal, hogy eldöntsék mit vegyenek fel.
525 600 percet töltünk életünk során a WC-n. Tegyük fel, hogy minden vasárnap ott vagyunk az Istentiszteleten, minden egyes héten, 75 éven keresztül.
Így megvan hetente a 90 perc, amit beszorzunk 52-vel, 4680 szorozva 75-el annyi, mint 351 000 perc. Életünk során több időt szánunk WC-re ( 525 600 perc), mint Istennel ( 351 000 perc). A számok nem hazudnak. Karácsony előtt pedig mi emberek, nagyvonalúan "jótékonykodásba" kezdünk.
Ha csak 90 percet szánnánk hetente életünk legfontosabb területeire, minden összedőlne és meghalna körülöttünk.
Ez a számvetés a napjainkkal kapcsolatos, de vajon milyen eredményre jutnánk ha ugyanezt végigcsinálnánk az anyagi dolgainkat, képességeinket, lehetőségeinket illetően?
A megtérés és a higgadtság segíthet rajtunk.


IMA: Istenünk, tudjuk, hogy Téged nem vezethetünk félre, de könyörülj rajtunk, hogy önmagunkat se vezessük félre. Szeretnénk egész életünket a kezedbe tenni, hogy minden amit teszünk, a Te dicsőségedre legyen és a Veled való kapcsolatunkból fakadjon. Krisztus nevében taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Ámen.

Kihasználva az alkalmas időt!

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen,
kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.
Efézusiakhoz írt levél 5. fejezet 15-16. vers


Szoktunk azon gondolkodni, hogy vajon hogyan élünk? Szoktunk gondolni arra, hogy egy napon kapunk néhány órát és fontos mivel töltjük el azt? Legtöbben nem teszünk ilyet. Csak áthaladunk a napon, mint a kacsa a vizen. Csak úgy eltelik. Isten arra hív minket, hogy adventi időszakban gondoljuk át hogyan éltünk az év folyamán és a jövőben vigyázzunk arra, hogy bölcsen használjuk fel az Istentől kapott időt.
Igyekezzünk kihozni a legtöbbet minden egyes pillanatból. Az idők gonoszak, éppen ezért fontos, hogy megragadjuk az alkalmakat és a magunk javára, az Isten dicsőségére fordítsuk azokat. Az idő mindenképp eltelik. A kérdés az, hogy nekünk dolgozott vagy ellenünk dolgozott?
Nem állíthatjuk meg az időt. Sokan annyira vártuk a Karácsonyt, majd villámgyorsan eltelt és csodálkoztunk, hogy milyen gyorsan tovaszállt. Ezen azonban nem bánkódunk, ha a múló időt arra használjuk, hogy az Istennek dicsőséget szerezzünk és maradandó kincseket gyűjtsünk az örökkévalóságban. Itt tehát nem arról van szó, hogy minél több önző napirendi pontot bezsúfoljunk a határidőnaplónkba, majd panaszkodjunk, hogy nincs időnk Istenre. Ez nem az idő bölcs kihasználása. Lehet beteljesedett életet élni Istennel és akkor nem sajnáljuk a múló időt, mert jól használtuk azt és örökkévalóság is előttünk van.
Lehet úgy dolgozni, hogy Isten dicsőségére legyen, maradandó legyen, és lehet úgy pihenni is, hogy Isten dicsőségére legyen. Lehetünk boldogok amikor visszanézünk és azt látjuk, hogy Isten vezetése által bizonyos emberekbe vagy Istentől kapott feladatokba fektettük az elmúlt évünket.
Lehet a pénzünket, az időnket Istennek tetsző dolgokra fordítani és akkor áldott lesz emlékezni az elmúlt időkre, alkalmakra.
Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. ( Efézusi levél 5. fejezet 17. vers)
Minden idő, áldozat, terv amit Isten akaratán kívül viszünk véghez, voltaképp ostobaság, lázadás és pazarlás. Kérdezd meg magadtól: Mit akar az Isten, hogy mibe fektessem az időmet? Mit akar az Isten, hogy csináljak? Mi az amit végzek, de Istennek nem tetszik? Életünk adventje is véget ér egyszer, ezután pedig Isten elé fogunk állni, hogy számot adjunk az időnkről. Értsük meg hát mi az Isten akarata.


IMA: Istenünk, nem szeretnénk máról-holnapra meggondolatlan, ostoba, önző módon végigrohanni az életünkön. Szeretnénk Előtted bölcseknek bizonyulni és olyan dolgokba fektetni időnket és mindenünket, amelyek a Te szemedben is lényeges, bölcs dolgok. Szabadíts meg minket az önzőségtől és segíts megértenünk, hogy az életünket csak úgy élhetjük bölcsen, ha azt átadjuk Neked. Krisztus nevében, Ámen.

Isten sokkal jobb

Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön.
Jeremiás könyve 2. fejezet 2. vers



Nem tudom, hogy tudatosult-e benned, hogy a fent olvasott szavakat maga Isten üzente, üzeni. Talán néha úgy gondoltunk Istenre, mint egy érzések nélküli felsőbbrendű lényre, aki figyel, ítélkezik, mindent kezében tart. Isten azonban nem olyan amilyennek mi elképzeljük Őt, hanem olyan, amilyennek kijelentette magát az Ő beszédében: a Bibliában.
Isten emlékszik, hogy valamikor mennyire elkötelezett volt a népe Vele szemben, majd az ötödik versben megkérdezi a népet: „Ezt mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? ”
Ez rólunk, emberekről szól. A kezdetben olyan bensőséges kapcsolatban voltunk Istennel, majd jött a bűneset és elkezdtünk más dolgokba menekülni.
A bűn ma is elcsábítja az embereket és Isten ott marad a kérdéssel: „Mi rosszat találtatok bennem?”
„Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.”
Az emberek tehát a bűnt választották, de ami Istennek igazán fájt, hogy inkább a bűnt választották Isten helyett.
Hát nem őrület? Az emberek többsége posztolgatja a közösségi médiában a szebbnél-szebb adventi koszorúkat, kíván áldott Adventet, várakozást, miközben az emberek nagy többsége 2019-re elhagyta az élő víz forrását és repedezett falú víztartókat építsen ki magának, amelyek még csak nem is tartják meg a a felhalmozott romlott vizet.
Hát nem erről szól a kísértés? El akar vonni minket Istentől és rá akar venni, hogy Isten helyett, az igazi szeretet kapcsolat helyett a kísértés romlottságát, ideig-óráig való örömét válasszuk.
Tudjuk a szívünk mélyén, hogy nem lehetünk boldogok Isten nélkül, de mégis azt választjuk, hogy egy Isten előtt helytelen párkapcsolatban, házasságban éljünk.
Tudjuk a szívünk mélyén, hogy Isten a javunkat akarja, amikor korlátokat állít elénk, de mégis átlépjük ezeket és azt hisszük, hogy boldogok lehetünk…
Mi a megoldás? Nézzünk Jézus Krisztusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. A gondolataink a mennyei dolgokkal és ne a földi dolgokkal foglalkozzanak. Annyira fókuszáljunk az Istennel való szeretetkapcsolatunkra, hogy ne is vegyünk észre semmi mást.
Van egy ok, amiért el kell futnod minden kísértés elől, amivel csak szembetalálod magad: Isten sokkalta jobb. Végtelenszer jobb. Össze sem hasonlítható a kísértés kínálta dolgokkal.


IMA: Istenünk, Te látod, hol vagyunk, hogy vagyunk éppen. Te látod mennyi szeretet maradt bennünk Irántad. Szeretnénk teljes életünkkel Rád nézni, gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel Rád fókuszálni, hogy nemet mondhassunk minden emberi, szánalmas próbálkozásnak arra nézve, hogy Téged helyettesítsünk. Te vagy a boldogságunk. Nem az amit Te adsz, hanem Te magad. Segíts nekünk így várni Téged. Krisztus nevében, Ámen.

Szeretni

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János evangéliuma 3. fejezet 16. vers



Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.
(Fejszés András verse)

IMA: Istenünk, tudjuk, hogy az adventi várakozás közben feladatunk van. Szeretnénk megtanulni Tőled hogyan végezzük jól a szeretet feladatát és hogyan éljük meg jól a szeretet hivatását! Krisztus nevében segíts minket ebben. Ámen.

Jobb lett volna annak, ha meg sem születik!

Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."
Máté evangéliuma 26. fejezet 24. vers

Hadd szóljak ma hozzád egyenesen:
Ha nem térsz meg bűneidből, ha nem vagy hajlandó megtagadni magad, ha nem vagy hajlandó felvenni a kereszted és követni Krisztust, jobban jártál volna, ha meg sem születsz.
Hiszen amint meghalsz, Isten ítéletével fogod szembetalálni magad, majd örökre a pokolra leszel kárhoztatva.
Ha nem vagy hajlandó megragadni Isten kegyelmét Krisztus által, ha nem vagy hajlandó megvallani a bűneidet és elfogadni teljes szívedből Isten bocsánatát, Krisztus szerint jobb lett volna, ha meg sem születsz.
Ami ugyanis az örökkévalóságban vár, az annyira visszataszító és borzasztó, annyira félelmetes, hogy jobb lett volna, ha sosem születsz a földre.
Ha te már hallottad legalább egyszer életedben az evangéliumot, az Isten beszédének igazságát, hogy mit tett érted Krisztus a Golgotán, és ha nem adod meg magad Istennek ezen az adventen komoly önvizsgálatot tartva:
"Csak nem én vagyok az Mester?", ha Krisztus kegyelme nélkül halsz majd meg egy napon, jobb lett volna ha sosem születsz meg erre a világra.
Isten annyira vágyik arra, hogy elfogadd a bocsánatát, hogy Krisztus vére által az Ő kegyelmével befedezze életed, pontosan ezért hívlak téged ma arra, hogy feltétel nélkül add át életed ma Jézus Krisztusnak.
Talán vannak olyan szeretteink, akik ugyanolyan állapotban vannak jelenleg, mint amilyenben Júdás volt. Sokan ezek közül nagyon is vallásosak a maguk módján. Sokan közülük nagyon sok mindent tudnak és nagyon jól tudják mi az Isten igazsága és mi nem az, de nem is lehetnének messzebb Krisztustól.
Kérjünk Istentől olyan szeretetet irántuk, amilyen szeretettel volt Krisztus Júdás iránt.
Tegyük meg értük, velük nemcsak a második, hanem a tizedik mérföldet is. Ne marasztaljuk el őket elhamarkodottan. Kínáljuk nekik folyamatosan Isten kegyelmét és szeretetét. Még van idejük és alkalmuk amíg ezen a világon vannak, hogy átadják életüket Krisztusnak.
Legyünk tehát hosszú tűrők miközben megosztjuk az evangéliumot azokkal, akik ma még talán Júdás "cipőjében járnak."
Igazán csak az Isten országában fogjuk tudni, ha körbenézünk, hogy kik voltak azok, akik megragadták teljes szívükből az Isten kegyelmét és kik voltak azok, akik nem tették ezt meg.


IMA: Istenünk, ezen az Adventen segíts minket, hogy felelősségteljes döntést hozzunk tudva, hogy a kegyelem ideje, a várakozás ideje egyszer lejár. Segíts minket úgy élni, hogy a földi létünk ne legyen hiába. Krisztus nevében érints meg ma minden egyes olvasót. Ámen.