DICSŐÍTSÉK A TI MENNYEI ATYÁTOKAT!

Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Máté evangéliuma 5. rész 16. vers


A szentség egy szükséges dolog hogy ne legyünk a mi Istenünk szégyenére és nevének gyalázatára.
Az Isten embereinek bűnei megszentségtelenítik Istenünk nevét a világiak előtt.
Az emberek a látható dolgok alapján ítélik meg a dolgokat, így Istent is az ő szolgái alapján ítélik meg.
Nem tudunk Istennek dicsőséget hozni amíg meg nem ismerjük az Ő akaratát és nem járunk abban.
A szentség mindig belőlünk indul ki. Ha nekünk az a célunk, hogy Isten dicsőségére éljünk, az életünk tüze lángra gyújthat másokat is.
Fontos azonban látnunk, hogy amíg Péter apostol életében nem történt meg az újjászületés és a Szentlélek nem vett uralmat életet felett, csődöt mondott sokszor.
Az indulatai felülkerekedtek rajta. Amikor Krisztus beavatta az Atyától kapott küldetésébe, Péter nem értett egyet vele, sőt megfeddte Krisztust.
Akkor kellett Krisztusnak ezt mondania:
„Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”
Hiába volt Krisztus közelében, hiába látott csodákat, hiába érezte úgy, hogy szereti Krisztust és meghalna érte, mert a gyakorlatban nem volt ereje.
A feltámadás után viszont így szolt Krisztus: " Vesztek erőt, minekutána eljön a Szentlélek..."
És valóban. Pünkösd után Péter megváltozott. A Krisztus iránt érzett szeretete már nemcsak érzés volt, hanem cselekedetekben is megnyilvánult. Bátran hirdette az igazságot Pünkösd napján és szembesítette a hallgatóit a fájdalmas igazsággal.
( Ti vagytok azok akik az élet fejedelmét megöltétek...)
Péter volt az aki nem félt a papok egyházi vagy politikai hatalmától. Bátran hirdette az evangéliumot. Ő volt az aki az első gyülekezet oszlopává vált.
Lehetsz te püspök, lelkipásztor, tudhatod a Bibliát kívülről, ha nincs a Szentlélek ereje az életedben, akkor máris elbuktál.
Hiszen a Szentlélek igazságra vezető jelenléte nélkül a betű meg fog ölni minket. Csak a Szentlélek elevenít meg.
Csak A Szentlélek tud átformálni minket és olyan életet ajándékozni nekünk, amely az Atyát dicsőíti.


IMA: Imádunk Istenünk, mert ma is megérintesz embereket, igazi bűnbánatra juthatunk és Szentlélek által újjá lehetünk és valóban a Te dicsőségedre élhetünk.
Nincs egyház, nincs tudomány amely képes lenne elvégezni bennünk azt, amit a Szentlélek által elvégezhetsz.
Alázattal kérjük bocsánatod minden olyan cselekedetért, gondolatért, indulatért amely nem a Krisztusban vetett hitből fakadt. Krisztus nevében, Ámen.

Az örökkévaló láthatatlan dolgok

Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Korintusiakhoz írt második levél 4. fejezet 18. vers


A Bibliában olvasunk egy vak emberről, (János evangéliuma 9. fejezet), akit úgy gyógyított meg Krisztus, hogy a nyálát porral keverte össze, majd a sárral megkente a vak ember szemét és utasította, hogy mossa le azt a tóban, az ember pedig visszakapta a szeme világát.

Ez az ember születésétől fogva vak volt, tehát sosem látott mást csak sötétséget és homályt. Jézus Krisztus azonban látó szemekkel ajándékozta meg, miután kinyilvánította, hogy Ő a világ világossága. ( János 9:5)

Isten figyelmezteti az övéit, hogy ne veszítsék el az Istenben vetett bizalmukat, amikor az élet különböző nehézségei árnyékot vetnek életükre.

Amikor a világban levő bűn és igazságtalanság el akarja homályosítani lelki szemeinket, a kapcsolataink tönkremennek, a munkahelyen nagy nehézségekkel nézünk szembe, amikor anyagilag lehetetlen helyzetbe kerülünk, amikor súlyosan megrendül az egészségünk stb., úgy érezhetjük, mintha a sötétben tapogatóznánk.

Azt kérdezhetjük magunktól, hogy miként fog egyáltalán megoldódni a helyzetünk?

A lényeg az, hogy mire figyelünk, mire nézünk? Ülhetünk a bizonytalanság homályában, vagy fordíthatjuk a figyelmünket Krisztusra, a világ világosságára.

A problémáink ideiglenesek, a Krisztusban vetett hitünk és reménységünk viszont az örökkévalóságban is megmarad.

A földi testünk nem fog örökre megmaradni, egy idő után, az enyészeté lesz. A teremtett világ, amiben ma élünk és mozgunk nem fog örökre megmaradni, egy idő után az enyészeté lesz.

Keresztényekként, Krisztusnak, a világ világosságának követőiként, fényes, csodálatos jövő vár ránk.


IMA: Istenünk, újítsd meg minket minden egyes napon, hogy minden egyes napon a láthatatlanokra nézzünk és ne a láthatókra.
Segíts minket, hogy elmélyülve a Te dicsőséged világosságába, jobban megismerhessünk Téged. Ámen.

Isten terve tökéletes

Ezt mondja az ÚR: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre.
Jeremiás könyve 29. fejezet 10. vers


Gyakran idézik ma az emberek a következő igeverset: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Jeremiás 29. fejezet 11. vers
Valóban egy gyönyörű ígéret, de a szövegkörnyezetéből kiragadva súlyos tévutakra vezethet minket.
Az előtte levő igeverset, a 10. verset is érdemes figyelembe vennünk: „Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre.”
A reményteljes jövő előtt, az Isten népének hetven év nyomorúságos fogságot kellett megélnie, mégpedig azért, mert lázadtak folyamatosan Isten ellen, a reményteljes jövő ígéretéhez pedig egy fontos feltételt is szabott Isten: „Ha segítségül hívtok és állhatatosan imádkoztok hozzám, megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. (12, 13 vers)
Amikor bajban vagyunk, Istenhez kiáltunk segítségért, de Isten válasza lehet a következő: „várj türelmesen, még nem érkezett el a szabadulásod ideje.”
Isten a megfelelő időben megadja nekünk a szabadulást, akár úgy, hogy meggyógyít, helyreállít minket még a földi életünkben, akár úgy, hogy magához szólít minket az örökkévalóságba.
Van, amikor a szenvedésünk rövid ideig tart, máskor Isten megengedi, hogy hosszú időn keresztül járjuk a szenvedés útján, hogy kitartást és krisztusi jellemet formáljon ki bennünk.
Mi tervezgethetünk, de tudnunk kell, hogy végső soron minden a mi Istenünk kezében van.

IMA: Istenünk, köszönjük, hogy a Te útjaid, terveid sokkal magasabbak, mint a mieink. ( Ézsaiás 55:9) Te Istenünk mindig megtartod ígéreteidet. Segíts, hogy a megpróbáltatások idején bízzunk a Te szabadításodban. Krisztus nevében, Ámen.

Isten eszközei a vigasztalásban!

Áldott az Isten és a mi urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene;
A ki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, a mellyel Isten vigasztal minket.
Korinthusiakhoz írt második levél 1. fejezet 3-4. vers



Pál apostol által, Isten Szentlelke tudtunkra adja, hogy Isten gyermekeinek szenvedésében van egy magasabb rendű cél is: megosztani másokkal azt a vigasztalást, amit nekünk adott Istenünk a szenvedés, nehézség, veszteség idején.

Különösen fontos feladat ez egy olyan társadalomban, ahol az egyéni szükségletek kerülnek előtérbe. Minden ember megy, szalad, küzd, dolgozik a saját céljaiért, érdekeiért és „nincs idő” másokkal együtt érezni, foglalkozni.

Isten arra hív minket, hogy nézzünk túl a saját magunk érdekén, céljain és lássuk meg a körülöttünk élő emberek szükségeit is, hogy Krisztus képviselői, eszközei lehessünk ezen emberek életében.

Talán éppen kórházba készülsz, veszteséget éltél meg, fájdalmas sebet kaptál, légy nyitott Isten vigasztalására és ne fordulj befelé, ne sajnáld önmagad, hanem vedd észre azokat az embereket, akiknek éppen arra a vigasztalásra van szükségük, amit te kaptál Istentől életednek bizonyos szakaszában. Ha eszköz leszel Isten kezében, magad is fel fogsz üdülni, miközben másokat felüdítesz.


IMA: Istenünk, olyan jó voltál, jó vagy hozzánk. A szükség idején annyira közel jössz hozzánk és Szentlelked által vigasztalsz minket. Könyörülj rajtunk, hogy ne legyünk vakok és ne legyünk önzőek. Segíts meglátnunk azokat, akiknek a Te vigasztalásodra van szükségük és nagylelkűen átadni nekik azt a vigasztalást, bátorítást, támogatást, amit mi is Tőled kaptunk, kapunk. Krisztus nevében, Ámen.

Van reménységünk!

Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.
Korinthusiakhoz írt második levél 5. fejezet 1. vers



Leginkább akkor tudatosul bennünk leginkább, hogy mennyire halandók vagyunk, amikor megállunk valakinek a földi maradványai mellett egy temetési szertartáson.

Pál apostol rámutat arra, hogy a földi életünk és testünk mulandó, sátorkészítőként a sátor példáját hozza szemléltetésül.

Lehet akármennyire jó szakember valaki, készíthet akármilyen jó sátrat, az idő vasfoga meg fogja emészteni azt.

Ebből fakad a mi egész lényünket érintő sóvárgás a mennyei, az örökkévaló után.

Amikor valaki, aki Isten gyermeke volt élete során, kileheli az utolsó leheletét, nem a halál, hanem az élet fogadja be őt.

A mi földi vándorutunk, „sátoros” kalandunk véget ér és hazaérkezünk abba az új otthonunkba, amit Krisztus készített nekünk. ( János evangéliuma 14. fejezet 2. vers)

A földi életünk lehet gazdag és teljes, ha Istenből merítjük örömünket, örülhetünk az emberi kapcsolatainknak, munkánknak és a Krisztust dicsőítő szolgálatunknak.

Ezek viszont csak előízei annak a dicsőségnek, boldogságnak, ami vár ránk az Isten országában.

Gyakran, amikor szembesülünk saját hallhatatlanságunkkal, talán úgy érezzük, maradnánk még ebben az ismert világban, azokkal, akiket szeretünk és családunknak tartunk.

Keresztény emberekként viszont nem úgy gyászoljuk azokat, akik előre mentek, mint akiknek nincsen reménységük. Mi tudjuk, hogy életünk legjobb része, még előttünk van.



IMA: Istenünk, a földi testünk sátora, talán sokunknak már repedezik, szakadozik. Készíts fel minket arra a mennyei valóságra, amire hívod minden gyermeked. Segíts, hogy ez a reménység erősítsen minket minden nap. Krisztus nevében, Ámen.

Az aggodalom értelmetlen

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
Máté evangéliuma 6. fejezet 34. vers



Van, hogy az aggodalom észrevétlenül belopakodik életünkbe. Elképzelhetjük, hogy ilyenkor Krisztus szeretetteljesen vonja meg a fejét, amikor azt látja, hogy annyi olyan kérdést teszünk fel magunkban, hogy: „Mi lesz, ha?”

Meg tudjuk hosszabbítani az életünket akár egy másodperccel is aggodalom segítségével?

Jézus Krisztus arra tanít, hogy az aggodalomból fakadó gondolatok helyett, döntsük el, hogy keresni fogjuk először az Isten országát és igazságát. Aggodalom helyett összpontosítsunk arra, hogy éljünk az evangélium igazsága szerint, osszuk meg az evangéliumot másokkal, ezáltal pedig használjuk hasznosan az időt, amit Istentől kaptunk a mai napon.

Jézus Krisztus arra hív minket, hogy bízzunk Benne és abban, hogy a mennyei Atyánk tudja, hogy mire van szükségünk.

Ahelyett, hogy emésztenénk önmagunkat, adjuk át félelmeinket, aggodalmainkat Krisztusnak.

Krisztus mondja:

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Máté evangéliuma 11. fejezet 28. vers



IMA: Istenünk, annyiszor aggódtunk ahelyett, hogy egyszerűen imádkoztunk volna. Segíts nekünk, hogy a mindennapjaink gondjait tudjuk naponként hozni Hozzád hittel, erősíts meg minket arra, hogy naponként bízzuk magunkat és szeretteinket nyugodt szívvel a Te gondviselésedre, Krisztus nevében kérjük, Ámen.

Fájdalmak férfia

Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.
Zsidókhoz írt levél 5. fejezet 7. vers



Jézus Krisztus földi életet az önmegtagadásról szólt, tehát nem volt könnyű. Nem volt sosem saját háza, az emberek mégis királlyá akarták tenni, mások elutasították Őt és tévtanítónak bélyegezték, volt olyan „barátja”, aki elárulja, volt olyan, aki megtagadta, életének bizonyos pontján minden követője cserben hagyta, majd nyilvánosan keresztre feszítették, mintha a legaljasabb bűnöző lett volna.

A mi bűneink miatt halt meg, a nekünk járó szenvedést, büntetést vette magára.

Mi pedig panaszkodunk, hogy minket is az önmegtagadás útjára hív? Hogyan lehetnénk Vele a földi életben közösségben, ha nem akarunk az Ő nyomdokaiban járni?

Azt gondjuk ezek után, hogy Krisztus nem érti meg a mi szenvedéseinket?

A Bibliában olvassuk, hogy Krisztus hangos kiáltással, könnyek között járult az Atya elé, ugyanúgy, mint ahogy talán mi is könyörögtünk a szenvedés idején.

Talán hasonlóan imádkoztunk akkor, amikor szerettük volna, hogy Isten meggyógyítson minket egy betegségből, segítsen, hogy ne veszítsük el a munkahelyünket, segítsen a gyermekeinknek hitre jutni, óvjon meg minket valamilyen veszélytől vagy hosszabbítsa meg egy szerettünk földi életét.

Hogyan imádkozott Jézus Krisztus ilyen helyzetben? A mennyei Atya iránti tisztelettel és alázattal. „És így szólt: "Abba, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Márk evangéliuma 14. fejezet 36. vers

A mi szenvedő Megváltónk, akinek megvolt arra a hatalma, hogy leszálljon a keresztről, a halált választotta azért, hogy nekünk örök életünk lehessen.

Az Atya meghallgatta az Ő imádságát, hiszen feltámasztotta Őt a halálból, ezáltal pedig az Ő engedelmessége az Atya iránt a mi győzelmünkké változott.

Amikor térdet hajtunk Isten előtt és könnyek és kiáltások között könyörgünk Hozzá, Jézus Krisztus tökéletes engedelmességére és áldozatára nézve hallgat meg minket.


IMA: Drága Jézus Krisztus, köszönjük, hogy ilyen sokat vállaltál, áldoztál, tettél értünk. Segíts nekünk, hogy alávethessük magunkat tökéletes akaratodnak. Ámen.