A lehetetlen helyzetek Istene

Jézus rájuk nézett, és ezt válaszolta: „Az emberek számára ez valóban lehetetlen, de Isten számára nem, mert neki minden lehetséges. Márk evangéliuma 17. fejezet 27. vers



Annyi rossz hír. Annyi megoldhatatlannak tűnő probléma a világban, a gazdaságban, és ha őszinte vagyok, sokszor a saját életünkben is.
Eszembe jutott egy régi beszélgetésem egy házaspárral. Ott ültek velem szemben, és már könnyük sem volt. Azt mondták: "Mi mindent megpróbáltunk. Beszélgetések éjszakába nyúlóan, ígéretek... de semmi nem változik. Ugyanazokba a falakba ütközünk. Kész, vége. Emberileg lehetetlen, hogy ez helyrejöjjön. A válás lesz a legjobb."
Talán te is voltál már így. Talán nem a házasságoddal, de a munkahelyeddel. Vagy egy megromlott kapcsolattal, a gyerekeddel. Talán egy olyan bűnnel, egy olyan rossz szokással, amivel évek óta küzdesz, és bárhogy próbálod, újra és újra elbuksz. És kimondod magadban: "Lehetetlen."
A tanítványok is pontosan így érezték magukat. Jézus Krisztus éppen elmondta nekik, hogy milyen nehéz a gazdagoknak bemenni Isten országába, mire ők teljesen megdöbbentek és azt kérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Ha a gazdagok nehezen mennek be, akikről úgy tudtuk Isten kegyeltjei, akkor egyáltalán lehetséges valakinek bejutni Isten országába?
Ekkor hangzik el az a mondat, ami ma reggel nekünk szól. Figyeljetek, mit tett először:
"Jézus rájuk nézett, és ezt válaszolta..."
Az első, amit észre kell venned: Jézus rájuk nézett. Nem legyintett, nem mondta, hogy "Ugyan már, fiúk, szedjétek össze magatokat!", hanem mélyen, együttérzően nézett rájuk. Úgy, ahogyan csak Isten tud esendő teremtményeire, akikről tudja, hogy porból vannak és a porba vesznek. Ő látja a te "lehetetlen" helyzetedet is. Látja a küzdelmedet, látja a falaidat. Nem akarja vitatni, hogy sok olyan dologgal nézhetsz szembe, amit a te erőddel tényleg lehetetlen lenne megoldani...
Azt mondja: Igazad van. "Az emberek számára ez valóban lehetetlen." Emberi erővel nem tudsz megmenteni egy haldokló kapcsolatot. Emberi erővel nem tudsz megváltoztatni egy kővé keményedett szívet. Emberi erővel nem tudsz kitörni abból a bűnből, ami megkötöz. Emberi erővel lehetetlen üdvözülni, Istennel kibékülni.
A mondat azonban itt nem ér véget! "...de Isten számára minden lehetséges..."
Ez a mi reménységünk! A mi számításaink ott érnek véget, ahol az emberi erőnk elfogy. De Isten valósága ott kezdődik! Ahol mi a falat látjuk, Ő ott látja a kaput. Ahol mi a véget látjuk, Ő ott látja a kezdetet.
Az a házaspár, akiről meséltem? Évekkel később találkoztam velük újra. Csoda történt. Nem emberi csoda. Nem attól oldódott meg, hogy jobban próbálkoztak, hanem mert mindketten letették a fegyvert Isten előtt, és azt mondták: "Urunk, nekünk lehetetlen. Vedd át Te. " És Isten átvette.
Barátom, ma ne a saját erődre nézz. Ne a probléma nagyságát mérd! Nézz arra, Aki rád néz! Ahol te csődöt mondtál, ott Isten még el sem kezdte a munkát. Add át Neki a te "lehetetlenedet", és engedd, hogy megmutassa: Neki minden lehetséges. Ó de csodálatos lehetőség! Ugye élsz vele?

IMA: Mindenható Istenem! Olyan sokszor elfelejtem, hogy Te vagy az, Aki a semmiből világot teremtettél. Annyira lekötnek a saját "lehetetlen" helyzeteim. Bocsásd meg a kishitűségemet! Ma leteszem eléd azt a dolgot, amit emberileg már feladtam. Kérlek, Uram, cselekedj Te! Mert tudom, hogy Nálad nincsen lehetetlen. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Szelidség és kedvesség

Mindenki lássa meg, hogy szelídek és kedvesek vagytok! Közel van már az Úr!                   Filippibeliekhez irt levél 5. fejezet 4. vers



Gondoljunk bele, mit is kér tőlünk Isten ma. Nem azt mondja, hogy "Legyetek szelídek azokkal, akik veletek is azok." Nem. Azt mondja: Mindenki lássa. Az a morcos pénztáros a boltban. Az a türelmetlen sofőr, aki rád dudál. Az a rokon, aki már megint beléd akar kötni. Az az ismeretlen az interneten, aki provokál.
Ez a "szelídség" (vagy ahogy más fordítások mondják, "méltányosság") nem gyengeséget jelent. Nem azt jelenti, hogy hagyod, hogy eltapossanak. Hanem egy olyan uralt erőt, egy olyan belső békességet, ami nem engedi, hogy a körülötted lévő harag téged is magával rántson. Azt a kedvességet, ami képes váratlanul reagálni – egy indulatos szóra egy csendes válasszal, egy támadásra egy imádsággal vagy szótlansággal.
De hogyan lehetsz erre képes? Hogyan lehetsz kedves, amikor a világ éppen darabokra hullik körülötted, és mindenki a saját igazát hajtogatja?
A válasz ott van a mondat második felében: "Közel van már az Úr!"
Ez a mi titkunk! Ez a mi erőforrásunk! Ez a mondat két dolgot is jelent egyszerre. Egyrészt jelenti azt, hogy Ő hamarosan visszajön! Jézus Krisztus uralkodik, és Ő fog igazságot tenni. Nem nekem kell minden csatát megvívnom. Nem nekem kell mindenkit helyre tennem. Az én dolgom nem az, hogy megnyerjem a vitát, hanem az, hogy Őt képviseljem, amíg visszaérkezik. Ez elveszi rólam a kényszert, hogy mindenáron győzzek. Másrészt azt is jelenti: Ő most is közel van. Itt van velem. A Szentlélek által bennem él. Amikor ott állok a vita közepén, Ő fogja a kezemet, és ha Hozzá fordulok, Ő ad erőt, hogy ne a régi természetem, hanem az Ő Lelke szóljon belőlem. Amikor emberek dühösen állnak hozzád, és a dühüket át akarják ragasztani rád, csak mosolyogj és azt mondd magadban:
" Nem drága embertársam! Tudom, hogy rám szeretnéd ragasztani a dühödet, de nem veszem át. Kioltom azt egy szelid mosollyal vagy egy higgadt válasszal. Nem kell visszavágnom, vagy bosszút állnom, mert Krisztus az Igaz biró közel van."
Ma ne a hírek hangulata határozza meg a napunkat! Ne a közösségi média haragja diktálja a válaszainkat! Ma legyen a mi reakciónk más. Legyen váratlanul kedves, meglepően szelíd. Mert mi tudjuk, hogy Kire várunk, és Ki az, Aki velünk van.

IMA: Uram, Jézusom! Köszönöm, hogy Te közel vagy. Olyan könnyen átveszem a világ feszültségét és haragját. Kérlek, bocsásd ezt meg nekem! Tölts be ma a Te Szentlelkeddel, hogy ne az én indulataim, hanem a Te szelídséged és kedvességed látszódjon rajtam. Segíts, hogy ma békességet vigyek oda, ahol feszültség van. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Törekedj a békességre és szentségre

Igyekezzetek mindenkivel békességben élni! Törekedjetek arra, hogy bűn nélkül éljetek, mert aki nem szent, az sohasem fogja meglátni az Urat! Zsidókhoz irt levél 12. fejezet 14. vers



A fenti igeversben két, elképesztően nehéz felszólítás található.
Az első: "Igyekezzetek (amennyire rajtatok áll) mindenkivel békességben élni!" Nem csak azokkal, akikkel egyetértek. Nem csak azokkal, akik kedvesek velem. Hanem mindenkivel.
Több, mint egy éve már, hogy volt egy beszélgetésem valakivel, aki mélységesen megbántott. Az első, zsigeri reakcióm a védekezés volt, aztán a harag. Igazolni akartam magam, meg akartam mutatni, hogy nekem van igazam, és ő téved. A békesség volt az utolsó dolog, ami eszembe jutott. De ez az Ige nem azt mondja, hogy "érezd a békét", hanem hogy "igyekezz" vagy kövesd a békességet. Ez tehát munka. Ez azt jelenti, hogy néha le kell nyelni a büszkeségünket. Azt jelenti, hogy nem írom oda azt a csípős kommentet a Facebookon, pedig már a nyelvem hegyén van. Azt jelenti, hogy néha én kérek előbb bocsánatot, még akkor is, ha úgy érzem, 90%-ban a másik volt a hibás. A béke áldozatba kerül.
Sokszor azzal hitegettem magam: Én szeretnék békét, de a másik fél nem szeretné. A másik fél háborút akar." A fenti Ige azonban nem beszél a másik félről. Csak rólam. Én akarjam a békességet és amennyire rajtam áll törekedjek rá.
És az Ige folytatja: "Törekedjetek arra, hogy bűn nélkül éljetek (a szentségre)..."
Ez a kettő kéz a kézben jár. Látjátok, az én dühös, önigazoló reakcióm abban a beszélgetésben... az nem volt "szent". Az a keserüségből fakadt. Amikor nem törekszem a békére, az gyakran azért van, mert valami bűn – a gőg, a keserűség, az irigység – az utamban áll. A szentség nem valami misztikus köd, ami ránk száll. A szentség az a napi döntés, hogy Isten útját választom a sajátom helyett.
Krisztus engem már megigazitott vére által, igy az Atya szentként tekint rám, és az ebből fakadó új természetemből tudok olyan döntéseket hozni, amelyek naponként illenek ehhez a szentséghez.
De miért? Mi a tét? "...mert aki nem szent, az sohasem fogja meglátni az Urat!"
Ez nem csak a Mennyországról szól. Ez a máról is szól. Amikor hagyom, hogy a harag vagy a meg nem bocsátás gyökeret eresszen a szívemben, az olyan, mintha sárral kenném be a szemüvegemet. Már nem látom Istent. Nem hallom mit mond. Nem értem hova akar vezetni. Nem látom a kegyelmét a napomban, nem hallom meg a halk, szelíd hangját. A bűn, a békétlenség elhomályosítja a lelki látásodat, ahogyan a düh beszükiti a fizikai érzékelésedet.
Ma arra bátorítalak, hogy küzdjünk együtt. Küzdjünk a békéért a családunkban, a munkahelyünkön, még a közlekedési dugóban is. Küzdjünk a szentségért a gondolatainkban és a tetteinkben. Ne azért, hogy kiérdemeljük az üdvösséget – azt Krisztus már elvégezte a kereszten! Hanem azért, mert kétségbeesetten vágyunk Őt látni. Tisztán. Minden áldott nap.

IMA: Uram, köszönöm ezt a kijózanító Igét. Olyan nehéz. Beismerem, Uram, hogy sokszor inkább harcolni akarok, mint békességet teremteni. Tisztíts meg a büszkeségemtől és a haragomtól. Segíts ma "törekedni" a szentségre, hogy semmi ne álljon közém és Te közéd. Segíts, hogy ne a sérelmeimet lássam, hanem a Te arcodat. Hadd lássalak meg Téged ma! Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Mennyei személyazonosság

Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Azonban ők nem úgy születtek, ahogyan a gyermekek világra jönnek. Nem az emberi testből származnak, nem testi vágyból, nem a férfi akaratából, hanem magától Istentől születtek. János evangéliuma 1. fejezet 12-13. versek



Egyik reggel, miközben a híreket olvastam a kávém mellett, megakadt a szemem egy videófelvételen. Egy sikeresnek tűnő vállalkozóról szólt, aki egyik napról a másikra elveszítette szinte mindenét egy rossz üzleti döntés miatt. A riporter azt kérdezte tőle: "Ki ön most, hogy a cége már nincs?" A férfi pedig csak ült ott, és látszott rajta, hogy erre a kérdésre nem tud válaszolni. Hányszor, de hányszor összetévesztem magam azzal, amit csinálok, vagy azzal, ahol születtem! névjegyünk, a bankszámlánk, a családi hírnevünk vagy éppen a szégyenünk határoz meg minket. Rátapad az emberre megannyi cimke: a "vállalkozó", a "tanár", a "kétkezi munkás", a "jó tanuló", vagy épp a "család fekete báránya". És amikor ezek a címkék megremegnek – mert egy nap minden megremeg és bizonytalanná válhat ki is vagyok valójában azok nélkül a cimkék nélkül, amiket én vagy mások aggattak rám.

De ma reggel Isten Igéje egy teljesen másfajta személyazonosságról beszél. Egy olyanról, amit nem lehet elveszíteni, mert nem én szereztem magamnak és nem is más emberek adták nekem. Erről beszél a fenti Ige. Micsoda erő van ebben!

A "felhatalmazás" nem egy érzés, hanem egy jogi tény. Amikor befogadod Jézus Krisztust, amikor azt mondod: "Uram, szükségem van rád, hiszek benned, hiszek abban, hogy eltörölted megbánt büneimet és megbocsátottad őket, légy az életem egyedüli Ura", akkor valami megváltozik. Nem csak érzelmileg. Isten "felhatalmazást" ad. Ez egy hivatalos dokumentum, egy királyi pecséttel. Olyan, mintha a Mennyei Bíróságon kiállítanának neked egy új születési anyakönyvi kivonatot, amin az áll: "Isten gyermeke". Ez a te új, hivatalos státuszod. Ez a státusz független a "földi" önéletrajzodtól. Az Ige világosan elmondja, mi nem számít.

"Nem az emberi testből származnak..." – Nem számít, milyen híres vagy épp rossz hírű családba születtél. A földi vérvonalad nem adhat hozzá, és nem is vehet el ebből semmit.

"Nem testi vágyból, nem a férfi akaratából..." – Nem számít, hogy te mennyire akartál "jó keresztény" lenni, vagy hogy a szüleid mennyire erőltették. Ez nem emberi elhatározás, nem önfejlesztő tréning eredménye.

Ez egy új születés, egyenesen Istentől. A kulcs az utolsó mondatban van: "...hanem magától Istentől születtek." Ez egy csoda. Ez azt jelenti, hogy a te igazi, belső éned, a lelked, már nem a régi, bűnös természetből táplálkozik, hanem magától az élő Istentől kapta az életet. A te DNS-ed szellemileg megváltozott.
Mit jelent ez a hétköznapjainkra, életünkre nézve?
Azt jelenti, hogy ha ma kudarcot vallasz a munkában, akkor is Isten gyermeke maradsz. Azt jelenti, hogy ha az emberek elutasítanak vagy megszólnak, a te igazi Családod, a mennyei Atyád akkor is büszkén magáénak vall. Azt jelenti, hogy ha reggel fáradtan, erőtlenül ébredsz, és nem érzed magad "elég jó kereszténynek", a te "felhatalmazásod" akkor is érvényes, mert azt nem az érzéseid, hanem Isten pecsételte le.
Testvérem, ne hagyd, hogy a világ vagy a tegnapi hibáid határozzanak meg téged! A te identitásodat nem emberi akarat, hanem Isten kegyelme írta. Nem az számít, mit értél el, hanem az, hogy befogadtad Őt. Nyugodj meg ebben a hatalmas igazságban ma! Te Isten gyermeke vagy. Nem azért, mert kiérdemelted, hanem mert Ő így döntött, és téged újjászült. Ez pedig mindennél erősebb alap. Ha ezt igazán megérted és elhiszed, akkor fog Isten kegyelme olyan gyümölcsöket teremni életedben, amelyek Istent dicsőitik.

IMA: Istenem, köszönöm, hogy csak Te formálhatsz új emberré, új lélekké. Köszönöm, hogy a Te igéreted ma is érvényes mindazokra, akik hisznek Jézus Krisztusban. Hadd gyökerezzek meg Krisztusban és kegyelmed általt téged dicsőitő cselekedeteket teremhessen életem. Krisztus nevében, Ámen.

A jó döntések napja

Mit ér, ha az ember megkapja az egész világot, de elveszíti a saját magát? Ugyan mit adhat azért, hogy megmentse a lelkét? Márk evangéliuma 8. fejezet 36-37. vers



Gondolkoztál már azon, mit jelent ma „megkapni az egész világot”?
Talán nem királyságokra vagy birodalmakra vágysz, de a világ ma is folyamatosan kínálja a maga „nyereségeit”. Azt suttogja a füledbe: „Csak még egy kicsit dolgozz többet, és tiéd lesz az az előléptetés.” Vagy: „Vedd meg azt az új autót, azt a nagyobb házat, és majd boldog leszel.” Vagy: „Szerezz több követőt, több lájkot, és érezni fogod, hogy igazán számítasz.”
Ezek a dolgok önmagukban nem feltétlenül rosszak. A probléma a költséggel kezdődik és azzal, ami ezek mögött a dolgok mögött van. Amit a világ kinálhat, mindenre a következő van irva, észrevétlenül kicsi betükkel: mulandó.
Egy menő vállalkozó ismerősöm megvette a kedvenc luxusautójának legújabb modelljét. Ahogyan ma mondani szoktuk: full extrás autó volt. Mindenkinek dicsekedett vele és megelégedéssel fogadta az irigy megjegyzéseket, tekinteteket. Egy hét múlva találkoztunk és elújságolta, hogy leparkolt az autóval és egy tipegő kisgyerek, miközben a szülei rövid időre figyelmetlenek voltak, teljesen végigkarcolta az új autóját egy kulccsal. Habár volt teljes körü biztositás az autóján, azt mondja amikor meglátta a szeretett új autóját, telis-tele karcolásokkal, majdnem agyvérzést kapott. Ő ugyanis úgy óvta az autó fényezését, mintha csak a gyermeke lett volna. Eszembe jut egy másik történet egy fiatalemberről, akivel évekkel ezelőtt beszélgettem. Tele volt álmokkal, de legfőképpen hittel. Aztán bekerült egy nagy céghez. Lépésről lépésre haladt felfelé a ranglétrán. Egyre többet keresett, egyre szebb helyekre utazott. De ahogy telt az idő, egyre ritkábban láttam a gyülekezetben. Aztán már vasárnap reggel is e-mailekre kellett válaszolnia. Aztán már "kisebb" erkölcsi kompromisszumokat kellett kötnie egy-egy nagy üzlet érdekében. Nemrég futottunk össze. Már felsővezető. Egy hónap alatt többet keres, mint amennyit én 10 év alatt. Megvan mindene, amit a világ sikernek nevez. De ahogy a szemébe néztem, azt a régi csillogást, azt a békét kerestem benne... és nem találtam. Megszerzett egy kis darabot a világból, de közben lassan elveszítette azt, aki valójában volt. Elveszítette a békéjét, az elveit, és ami a legfájóbb, az Istennel való élő kapcsolatát is. Közben szomorúan mondta, hogy mindent a családjáért tett, de mire elérte azt ahol most van, a felesége elvált tőle. Jézus Krisztus kérdése ma élesebben hangzik, mint valaha: Mit ér a bankszámlád, ha közben csődbe megy a lelked? Mit ér a hírneved, ha közben elveszíted a becsületed? A világ azt kérdezi: "Mit birtokolsz?" Jézus Krisztus azt kérdezi: "Ki vagy?" Az a félelmetes ebben az igében, hogy a csere lassan, szinte észrevétlenül történik. Egyik nap még csak egy kis engedményt teszel, másik nap már egy kicsit hátrébb sorolod az imádságot, harmadnap már fontosabb a főnököd véleménye, mint Istené. És egyszer csak azon kapod magad, hogy tiéd a "világ" – vagy legalábbis annak egy szelete –, de már nem vagy önmagad. Már nem vagy Krisztusé sem. A második kérdés még súlyosabb: "Ugyan mit adhat azért, hogy megmentse a lelkét?" A válasz: Semmit. Emlékszel mi van ráirva arra a láthatatlan cédulára, ami a világ kinálta összes dolgon ott van? " Elmúlik." Nincs az a pénz, nincs az a pozíció, ami visszavásárolhatná azt, amit elvesztettél. Ezeket ugyanis itt kell hagynod ezen a mulandó világon. Csak a hallhatatlan lelked távozik majd. Egyetlen dolog van, ami megmentheti a lelket. És ez az, amit te nem adhatsz, nem vásárolhatsz meg, csak elfogadhatod. Jézus Krisztus már kifizette az árat. Ő nem a világot akarta megnyerni, hanem téged és engem. Az Ő vére folyt azért, hogy a mi lelkünk megmeneküljön. Mindenre, amit Krisztus kinál, az van ráirva: "Örökké megmarad."
Ma arra bátorítalak, állj meg egy percre a nagy rohanásban. Nézz körül az életedben. Mit gyűjtesz? Miért dolgozol? Mi az, amiért feláldozod a békédet, az idődet, a kapcsolatodat a Megváltóval?
Ne kösd meg az évszázad legrosszabb üzletét! Ne cseréld le az örökkévalót a mulandóra. Bármit is kínáljon ma a világ, tartsd meg azt, ami a legdrágább kincsed: az Istennel való kapcsolatodat. Mert ha Ő a tiéd, és te az Övé vagy, akkor megvan mindened, ami igazán számít. Legyen ez a nap a jó döntések napja!

IMA: Istenem, segits, hogy ne a mulandókra összpontositsak, hanem az örökkévalóra. Köszönöm, hogy gondot viselsz anyagi szükségleteimről és, hogy az örökkévaló lelkemet is megváltottad. Jézus Krisztus nevében szeretnék minden nap jó döntéseket hozni. Ámen.

Áldott egyetértés

Milyen jó és kedves, mikor a testvérek harmóniában, jó egyetértésben élnek! Olyan ez, mint illatos olaj Áron fején, amely lecsordul szakállán, beborítja egész ruháját! Olyan, mint a Hermón hűsítő harmata,
amely leszáll Sion hegyeire. Oda küld az Örökkévaló áldást és örök életet.
133. zsoltár 1-3. vers



Az igazi keresztény egység nem véletlen, hanem kegyelmi rend: Krisztus a Középpont, a kegyelem a légkör, a hűséges jelenlét pedig a ritmus. Mint amikor a kórus nem egymáshoz, hanem egy hangvillához hangol: a hamisság eltűnik. A zsoltár képei ezt rajzolják elénk: olaj, amely gyógyít és megszentel; harmat, amely csendben frissít és éltet. Isten így „árasztja” az áldást, amikor népe nem a saját igazát, hanem Krisztusra való ráhangolódást keresi és tartja elsődlegesen fontosnak.
Nem a hasonló ízlés, érdeklődési kör, politikai meggyőződés vagy szokás tart össze, hanem Jézus Krisztus személye és a Tőle kapott küldetés.
Az egység nem azt jelenti, hogy a nézeteltérések hiányoznak, hanem azt, hogy Isten kegyelmével, szeretetével és bölcsességével vannak kezelve.
Imádság, asztalközösség, közös szolgálat: a „harmat”, amely naponta megújítja az Isten családjába tartozókat személyes és közösségi életükben egyaránt.
Mit tehetsz ma, ha vágysz az igazi egységre és az abból fakadó mennyei áldásokra, amelyeket Isten küld?
Imádsággal „hangold” a szíved Krisztusra. Mondd el Istennek, hogy szeretnéd, ha Krisztus lenne számodra a viszonyitási pont, ahogyan a hangvilla hangja a viszonyitási pont egy énekkar számára. Ha ezt őszintén vágyod, el tudod majd kerülni azt, hogy hamisságokba keveredj.



Tégy egy konkrét, apró lépést valaki felé. Egy hölgy egyszer odament a lelkipásztorához és elmondta neki, hogy nem tudja miért, de az egyik nő társa már kb. egy hete nagyon furcsán néz rá. A lelkipásztor bátoritotta, hogy menjen oda az illető hölgyhöz és tapintatosan, szeretettel és szelidséggel kérdezzen rá mi ennek az oka? Az illető ezt meg is tette és a másik hölgy elmondta, hogy szemmütéten esett át és valóban alig lát, ég a szeme és valóban nem úgy néz mostanában ahogyan a mütét előtt szokott. Emögött azonban nincs semmiféle harag vagy sértődöttség. Olyan sok feltételezés,rosszindulatú gondolat, amit a lelked ellensége ültet a fejedbe, hogy azok ellen forditson, akik voltaképp a szövetségeseid Krisztusban.
Végül, talán van valaki, akivel kapcsolatosan úgy érzed te magad hidegültél el. Értékeld újra Isten jelenlétében ezt a kapcsolatot. Talán Isten meg fog mutatni valakit számodra, aki felé tehetsz egy lépést, hogy az elhidegült kapcsolatot helyreállitsd, hogy ne legyen többé akadály életedben Isten áldásainak áradását illetően.

IMA: Uram Jézus Krisztus, légy Te a szívem középpontja! Tölts be Szentlelked olajával, hogy gyógyuljanak kapcsolataink, és küldd a harmatodat, hogy megújuljon köztünk a szeretet. Adj alázatot bocsánatot kérni és adni, hűséget jelen lenni és együtt szolgálni. Áldj meg bennünket egységgel és élettel. Jézus Krisztus nevében, Ámen.”

Személyre szabott gyereknevelés

Neveld a gyermekedet hozzá illő módon, s akkor még idős korában sem tér el tanításodtól.
Példabeszédek könyve 22. fejezet 6. vers



Gyermeknevelésről beszélni ma talán nehezebb, mint valaha. Egy olyan világban élünk, ahol az értékek összekeveredtek, a határok elmosódtak, és az igazság fogalma is viszonylagossá vált. A közösségi média, az iskola, a barátok, a kifordult erkölcsi gondolkodás mind-mind hangosan üzen valamit a gyermekeinknek — és ha mi, szülők nem vagyunk elég erősek, akkor ezek a hangok elnyomják Isten szavát az otthonainkban is. A Biblia azt mondja: „Neveld a gyermekedet hozzá illő módon.” Ez azt jelenti, hogy nem sablonos nevelésről van szó, hanem olyan útmutatásról, amely figyelembe veszi a gyermek egyéniségét, hajlamait, lelki alkatát. Isten minden gyermeket másképp teremtett: egyik érzékenyebb, másik kérdezőbb, harmadik csendes megfigyelő. A bölcs szülő nem formálni akarja a gyermeket a maga képére, hanem felfedezi benne azt, amit Isten már elhelyezett benne. Gondolj a kertészre, aki nem „átalakítja” a növényt, hanem gondosan segíti, hogy az a maga természetes formájában növekedjen. Ha a gyermeket szeretettel, következetességgel, és Isten igazságával neveljük, akkor még ha életének egy szakaszában el is távolodik tőlünk vagy a hittől, a szívébe vetett mag nem vész el. Egy nap visszatér az útra, mert a gyökerek mélyen kapaszkodnak. A 21. századi szülő gyakran fáradt, bizonytalan, és tele van kérdésekkel: „Jól csinálom?” – „Elég, amit adok?” – „Mi lesz, ha más utat választ?” De Isten ígérete ez: ha az Ő útján nevelsz, az elvetett mag idővel termést hoz. Ha pedig a gyermek megmarad az Isten igazságában, vagy eltér, de később visszatalál ne feledd el, hogy egyedül Istené a dicsőség.

IMA: Uram, kérlek, adj nekem bölcsességet, hogy úgy neveljem a gyermekemet, ahogy Te látod jónak. Segíts megérteni, mire hívtad őt, és add, hogy szeretetben, türelemben és hitben vezethessem az úton, amelyet kijelöltél számára. Tudom, hogy megvan a felelősségem a nevelésben, de azt is tudom, hogy csak Te tudod életre kelteni az elvetett magokat gyermekem, gyermekeim szívében. Ezért minden dicsőséget Neked adok. Jézus Krisztus nevében, Ámen.”