Annyi rossz hír. Annyi megoldhatatlannak tűnő probléma a világban, a gazdaságban, és ha őszinte vagyok, sokszor a saját életünkben is.
Eszembe jutott egy régi beszélgetésem egy házaspárral. Ott ültek velem szemben, és már könnyük sem volt. Azt mondták: "Mi mindent megpróbáltunk. Beszélgetések éjszakába nyúlóan, ígéretek... de semmi nem változik. Ugyanazokba a falakba ütközünk. Kész, vége. Emberileg lehetetlen, hogy ez helyrejöjjön. A válás lesz a legjobb."
Talán te is voltál már így. Talán nem a házasságoddal, de a munkahelyeddel. Vagy egy megromlott kapcsolattal, a gyerekeddel. Talán egy olyan bűnnel, egy olyan rossz szokással, amivel évek óta küzdesz, és bárhogy próbálod, újra és újra elbuksz. És kimondod magadban: "Lehetetlen."
A tanítványok is pontosan így érezték magukat. Jézus Krisztus éppen elmondta nekik, hogy milyen nehéz a gazdagoknak bemenni Isten országába, mire ők teljesen megdöbbentek és azt kérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Ha a gazdagok nehezen mennek be, akikről úgy tudtuk Isten kegyeltjei, akkor egyáltalán lehetséges valakinek bejutni Isten országába?
Ekkor hangzik el az a mondat, ami ma reggel nekünk szól. Figyeljetek, mit tett először:
"Jézus rájuk nézett, és ezt válaszolta..."
Az első, amit észre kell venned: Jézus rájuk nézett. Nem legyintett, nem mondta, hogy "Ugyan már, fiúk, szedjétek össze magatokat!", hanem mélyen, együttérzően nézett rájuk. Úgy, ahogyan csak Isten tud esendő teremtményeire, akikről tudja, hogy porból vannak és a porba vesznek. Ő látja a te "lehetetlen" helyzetedet is. Látja a küzdelmedet, látja a falaidat. Nem akarja vitatni, hogy sok olyan dologgal nézhetsz szembe, amit a te erőddel tényleg lehetetlen lenne megoldani...
Azt mondja: Igazad van. "Az emberek számára ez valóban lehetetlen." Emberi erővel nem tudsz megmenteni egy haldokló kapcsolatot. Emberi erővel nem tudsz megváltoztatni egy kővé keményedett szívet. Emberi erővel nem tudsz kitörni abból a bűnből, ami megkötöz. Emberi erővel lehetetlen üdvözülni, Istennel kibékülni.
A mondat azonban itt nem ér véget! "...de Isten számára minden lehetséges..."
Ez a mi reménységünk! A mi számításaink ott érnek véget, ahol az emberi erőnk elfogy. De Isten valósága ott kezdődik! Ahol mi a falat látjuk, Ő ott látja a kaput. Ahol mi a véget látjuk, Ő ott látja a kezdetet.
Az a házaspár, akiről meséltem? Évekkel később találkoztam velük újra. Csoda történt. Nem emberi csoda. Nem attól oldódott meg, hogy jobban próbálkoztak, hanem mert mindketten letették a fegyvert Isten előtt, és azt mondták: "Urunk, nekünk lehetetlen. Vedd át Te. " És Isten átvette.
Barátom, ma ne a saját erődre nézz. Ne a probléma nagyságát mérd! Nézz arra, Aki rád néz! Ahol te csődöt mondtál, ott Isten még el sem kezdte a munkát. Add át Neki a te "lehetetlenedet", és engedd, hogy megmutassa: Neki minden lehetséges. Ó de csodálatos lehetőség! Ugye élsz vele?
IMA: Mindenható Istenem! Olyan sokszor elfelejtem, hogy Te vagy az, Aki a semmiből világot teremtettél. Annyira lekötnek a saját "lehetetlen" helyzeteim. Bocsásd meg a kishitűségemet! Ma leteszem eléd azt a dolgot, amit emberileg már feladtam. Kérlek, Uram, cselekedj Te! Mert tudom, hogy Nálad nincsen lehetetlen. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése