Az őszinte szeretet ereje

Ezért vigyázzatok! Ne felejtsétek el, hogy három éven keresztül éjjel-nappal könnyek között tanácsoltam, biztattam és figyelmeztettem mindegyikőtöket. Apostolok Cselekedetei 20. fejezet 31. vers



Amikor a 19. század végén Sir Ernest Shackleton hirdetést adott fel az újságban az antarktiszi expedíciójához, nem ígért dicsőséget. Ezt írta: „Embereket keresünk veszélyes útra. Alacsony bér, csontig hatoló hideg, hónapokig tartó teljes sötétség... a visszatérés kétséges. Siker esetén elismerés és tisztelet.” Miért jelentkeztek mégis ezren? Mert Shackleton nem egy pozíciót kínált, hanem önmagát: egy vezetőt, aki minden emberéért személyesen felelősséget vállalt, és aki a legmélyebb válság idején is együtt virrasztott a legénységével.
Pál apostol búcsúbeszéde az efezusiakhoz valami hasonlóról szól, de még mélyebb szinten.
Mit láthatunk Isten Szavából a fenti mondatokat olvasva?
Először is a bizalom nem valami instant dolog.
Hosszú évekig foglalkoztam intenziven lelkigondozással és azt tapasztaltam, hogy átlagban egy évre volt szükségem, hogy egy személy bizalmát elnyerjem. Ez alatt az egy év alatt tudtam egy alapvető ismeretet szerezni az illető életútjáról, értékrendjéről, problémáiról és közben be tudtam bizonyitani a beszélgetéseink során, hogy én nemcsak azért hallgatom meg az illetőt, mert "ez a munkám", hanem azért, mert tényleg érdekel a sorsa és szeretnék segiteni.
Pál apostol kitárta a lelkét az efézusi keresztények előtt, hogy láthassák neki az Istentől kapott elhivása nem munka, hanem élethivatás.
A mai világunk a gyors eredményekről szól. Azonnali áttörést akarunk a házasságunkban, a karrierünkben és a hitünkben is. De Pál tudta: az emberi szív nem így működik. Három év. Ez az elkötelezettség ideje. Nem lehet valakit „félvállról” mentorálni. A valódi változáshoz idő kell, jelenlét és következetesség. A hiteles kapcsolatokhoz nincs „gyorsító sáv”.
A mai világban olyan sok ember panaszkodik, hogy magányos és nincsenek igazi baráti kapcsolatai, ennek talán az egyik oka, hogy nem vagyunk készek vállalni az őszinte sebezhetőséget és rászánni a megfelelő időt arra, hogy a kapcsolat kialakulhasson, elmélyülhessen.
Másodszor, a "rendelkezésre állás" ára
Pál apostol tudatosan választotta az egyedüllétet a házasság és a család helyett, hogy ne csak "munkaidőben" lehessen apostol. Érzelmi biztonságnak nevezzük azt, amikor tudjuk, hogy van valaki, akihez bármikor, bármilyen problémával fordulhatunk.
Olyan jó esett, amikor elsőéves teológia hallgatóként egy tekintélyes, nagyrabecsült lelkipásztor azt mondta nekem: " Zoli! Bármikor, bármilyen problémával fordulhatsz hozzám. Ha éjszaka lenne, akkor is hivj nyugodtan, ha úgy érzed nem várhat a dolog reggelig."
Természetesen nem adódott olyan vészhelyzetem, hogy éjszaka kelljen keresnem, de nagyon jól esett ez a gondoskodó, mentori szeretet, amit irányomba kifejezett.
Őt nem a titulus hajtotta, hanem a szeretet. Vezetőként, szülőként vagy barátként a legnagyobb ajándék, amit adhatsz, nem a pénzed vagy a tanácsod, hanem az időd, amivel azt üzened: „Fontos vagy nekem. Bármikor fordulhatsz hozzám.”
Harmadszor, a sebezhetőségben erő van
Az emberek többsége a félelem miatt nem vállalja fel sebezhetőségét. Az emberek egy jó része úgy nyilatkozik, hogy a jó vezető vagy az „erős keresztény” olyan, mint egy kőszikla: érzelmektől mentes és megingathatatlan. De Pál könnyei nem a gyengeségről beszélnek, hanem az őszinte törődésről. A könnyek teszik a szavaidat hitelessé.
Az emberek nem a tökéletes prezentációidra fognak emlékezni, hanem arra a pillanatra, amikor érezték, hogy valóban fáj neked, ami nekik fáj. Amikor érezték, hogy őszintén, szivből szereted őket és abban szeretnéd segiteni őket, ami leginkább a javukat szolgálja.
Hogyan reagálna a lázadó, tizenéves gyereked, ha egyszerüen keresztény szülőként mellé ülnél, és engednéd, hogy őszintén csorogjanak a könnyeid, majd azt mondanád neki:
" Drága fiam, lányom! Nagyon szeretlek! Őszintén a legjobbat akarom neked, ha ezt nem is tudom mindig megfelelően érzékeltetni veled. Aggódom a lelkedért őszintén és nagyon szeretném látni, hogy elfogadod Krisztus kegyelmét és a lelked örök biztonságot nyer."
Milyen lenne, ha lelkipásztorként könnyes szemmel ülnél le valaki mellé, aki bünbe esett és nem is szándékozik szakitani a büneivel és figyelmeztetnéd, hogy ez az út sok-sok fájdalmat és szenvedést fog még okozni neki és térjen vissza, amig nem késő?


Végül tanácsolni, biztatni, figyelmeztetni
A sorrend nem véletlen. Ha nincs bizalom, ha nem vállalod, hogy elérhető vagy, ha nem vállalod az őszinte sebezhetőséget, a tanácsaid nem fognak célba érni legyenek azok akármilyen csodálatosak. Pál nem csak „pozitív megerősítéseket” puffogtatott. Ha kellett, figyelmeztetett. De mivel a figyelmeztetése mögött ott volt a három év és a könnyek, az emberek el tudták fogadni. A kritika csak akkor épít, ha a másik érzi, hogy az ő érdekében mondod. Ha a másik személy érzi, hogy te tényleg az ő javát akarod, munkálod.
Ma gondolj azokra, akiket Isten rád bízott. A gyermekeidre, a munkatársaidra, a barátaidra. Ne csak „megoldani” akard őket. Merd őszintén megmutatni önmagad nekik! Merj időt szánni rájuk! És ha kell, merj sírni is értük, velük. Mert a világot nem a hideg profizmus, hanem a könnyekkel átitatott, hiteles szeretet fogja megváltoztatni.


Ima: Uram, köszönöm a példát, amit Pál apostol életén keresztül adtál. Bocsásd meg, hogy sokszor türelmetlen vagyok, és gyors eredményeket akarok anélkül, hogy belefektetném a szívemet. Taníts meg úgy szeretni és vezetni másokat, ahogy Te teszed: türelemmel, jelenléttel és mély együttérzéssel. Add, hogy a szavaim mögött mindig ott legyen a valódi törődés. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A beszéded gyümölcse

Élet és halál a nyelv hatalmától függ, s ahogyan bánsz vele, úgy eszed gyümölcsét.                    Példabeszédek könyve 18. fejezet 21. vers



1858-ban, egy feszült politikai környezetben Abraham Lincoln elmondta híres beszédét: „A meghasonlott ház nem állhat meg.” Nem használt bonyolult katonai szakkifejezéseket, nem vázolt fel bonyolult haditerveket. Egyszerűen csak kimondott egy igazságot, amely visszhangot keltett az emberek lelkében. Ezek a szavak nemcsak egy nemzetet egyesítettek később, hanem megváltoztatták a történelem menetét is. Lincoln tudta azt, amit az Isten Szavából rég tudunk és manapság már a pszichológia is kihangsúlyozza: a kimondott szónak ereje és hatása van.
A Biblia bölcsessége ezt így fogalmazza meg: „Élet és halál a nyelv hatalmától függ.”
Talán radikálisnak tűnik ez a kijelentés, de nézzünk a színfalak mögé, legyen szó a tárgyalóteremről vagy a családi ebédlőasztalról:

1. A belső gondolataid, hangod hatalma
A pszichológiában jól ismert a „self-fulfilling prophecy” (önbeteljesítő jóslat) jelensége. Ha folyamatosan azt mondod magadnak: „úgysem fog sikerülni”, „nem vagyok elég jó”, a lelked elkezdi a valóságot ehhez igazítani. A szavaiddal nemcsak leírod a világodat, hanem aktívan formálod is azt. Amit ma mondasz magadról, az lesz a holnapod alapköve.
Isten arra biztat, hogy azon gondolkodj, ami jó, ami tisztességes, dicséretre méltó stb. Gondolkozz Isten Szaván és Isten igéretein. Azon keresztül lásd önmagad, életed és környezeted. Ez pedig meg fogja változtatni az életedet és beszédedet egyaránt.

2. Vezetés: Építés vagy rombolás? Egy vezető legnagyobb eszköze nem a költségvetés, hanem a szavai. Egyetlen rossz indulatú, gúnyos mondat hónapok motivációját képes romba dönteni egy munkatársban. Ugyanakkor egy őszinte, elismerő szó képes kihozni a tehetséget onnan is, ahol korábban senki sem látta. A szavaink olyanok, mint a magvak: amit elvetsz a másik ember szívében, annak a gyümölcsét fogod „megenni” a közös munka során.

3. A nyelv „gyümölcse” Figyeld meg a zsoltáríró szavait: „ahogyan bánsz vele, úgy eszed gyümölcsét.” Ez az ok-okozat törvénye. Ha csak panaszt és keserűséget szórsz a környezetedbe, ne csodálkozz, ha a kapcsolataid „gyümölcse” savanyú vagy keserű lesz. De ha megtanulod a hála és a bátorítás nyelvét beszélni – még akkor is, ha nehéz a helyzet –, a környezetedben az élet kezd el virágzani.
Talán azt kérdezed: " Akkor nem fogalmazhatok meg jogos kritikát, panaszt, problémát sem?"
Természetesen nem erről van szó. Mielőtt azonban elmondanád a kritikád, mondj el az illetőnek 3 dolgot, amit értékelsz benne és amiről úgy gondolod, hogy nagyon jól csinálja. Hidd el, hogy ezzel a lelkülettel máshogy fogadja majd a környezeted a kritikát.
Barátom, ma, mielőtt megszólalnál, tegyél fel magadnak egy kérdést: „Amit most mondani készülsz, az életet ad vagy életet vesz el?” Nem kell szentfazéknak lenned ahhoz, hogy lásd: a kedvesség, az igazmondás és a bátorítás a legjobb befektetés. Isten azért adott neked képességet a beszédre, hogy áldás legyél, ne pedig ítélet. Ma válaszd az életet a szavaidban is!

Ima: Uram, köszönöm, hogy a szavaimnak súlya és ereje van. Bocsásd meg, amikor meggondolatlanul romboltam a beszédemmel. Kérlek, állíts őrt a szám elé, és taníts meg úgy szólni, hogy az másokat felemeljen és gyógyítson. Add, hogy a mai napon a bátorítás magvait vessem el mindenütt, amerre járok. Adj bölcsessséget, hogy amikor helyre kell igazitanom, kritikát kell megfogalmaznom, problémát kell jeleznem, az is életet és nem halált és rombolást hozó legyen. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A sebezhetőségben megnyilvánuló Erő

"...de ő ezt válaszolta: „Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert az én erőm a te erőtlenséged által éri el a célját.” Ezért boldogan dicsekszem a gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjon bennem. "
Pál második levele a korinthusiakhoz 12. fejezet 9. vers



A 17. század vége felé, egy fiatal angol, aki takács családból származott és cipésznek tanult, akit William Carey-nek hívtak, egy hatalmas térképet szögezett a műhelye falára. Carey nem volt diplomata, nem volt gazdag, és nem volt különösebben jó szónok sem. Sőt, kortársai szerint egy "tanulatlan suszter" volt. Amikor felvetette, hogy Indiába kellene mennie, hogy segítsen az embereken, felekezeti vezetői lehurrogták: „Fiatalember, üljön le! Ha Isten meg akarja téríteni a pogányokat, megteszi azt egy tanulatlan suszter segitsége nélkül is!”
Mivel nem kapott támogatást az egyházak vezetőitől, nem tudott iskolában tanulni, igy önszorgalomból, nagy erőfeszitések árán megtanulta a görög, olasz, francia és holland nyelvet.
Carey azonban nem az adottságaiban bízott, hanem egy olyan erőben, ami éppen akkor lép működésbe, amikor mi elfogyunk. Ma a modern misszió atyjaként ismerjük, aki alapjaiban változtatta meg India oktatási és szociális rendszerét.
Miért irtam ezt el? Mert a mai teljesítményorientált világunkban azt tanultuk: csak az erő, a magabiztosság és a tökéletes önéletrajz számít. A "sebezhetőség" szót pedig a gyengeséggel egyenlőnek tartjuk.
De a Biblia valami olyat állít, ami minden mai, farkastörvénynek ellentmond: „Az én erőm a te erőtlenséged által éri el a célját.”

Hadd fordítsam le ezt neked a mindennapok nyelvére:

1. A gyengeséged nem hiba a rendszerben, hanem bemeneti pont.
Az életünk minden területén óvakodunk a kudarcoktól, gyengeségektől. De nézz rá egy antik vázára, amit az aranyforrasztás (kintsugi) művészetével javítottak meg: a repedések teszik egyedivé és értékessé. Isten nem a maszkodra kíváncsi, hanem a valóságodra. Ott tud megérinteni, ahol „törött” vagy, mert ott már nincs útban a büszkeséged.

2. A kegyelem nem „vigaszdíj”, hanem üzemanyag.
Gyakran akkor kérünk segítséget, ha már mindent elrontottunk. De Pál apostol rájött, hogy a kegyelem nem egy utolsó mentőöv, hanem a napi stratégia része. „Elég neked az én kegyelmem.” Ez azt jelenti: neked nem kell mindenhez értened. Nem kell minden vihart egyedül lecsendesítened. Isten ereje nem ott kezdődik, ahol a tiéd véget ér, hanem ott válik láthatóvá, ahol elismered: egyedül nem megy.

3. A dicsekvés új értelme.
Azt hisszük, akkor vagyunk hitelesek, ha sziklaszilárdnak mutatkozunk. De az emberek nem a tökéletességedhez tudnak kapcsolódni, hanem a küzdelmeidhez. Amikor vállalod a gyengeségedet, szabaddá teszel másokat is. Ez nem önsajnálat, hanem a legnagyobb belső erő: tudni, hogy kihez tartozol akkor is, ha éppen lent vagy.
Ha ma úgy ébredtél, hogy kevésnek érzed magad a feladataidhoz, a szülőséghez vagy a holnaphoz, akkor jó hírem van: pontosan ott vagy, ahol Isten a legnagyobbat tudja alkotni. Ne rejtsd el a repedéseidet! Ott fog beáramlani az az erő, amit nem lehet könyvekből megtanulni, csak átélni.

Ima: Uram, köszönöm, hogy nem vár el tőlem tökéletességet. Beismerem, hogy elfáradtam a látszat fenntartásában és abban, hogy mindig erősnek mutatkozzam. Kérlek, lakozz bennem a Te erőddel éppen ott, ahol a leggyengébbnek érzem magam. Legyen a Te kegyelmed elég nekem a mai napra, hogy ne a saját korlátaimra, hanem a Te végtelen lehetőségeidre nézzek. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

"Csendes" erő

Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, ő a reménységem! 62. zsoltár 5. vers



1945 áprilisában, a II. világháború végnapjaiban, egy fiatal német teológust, Dietrich Bonhoeffert a kivégzőhelyre kísértek. A szemtanúk szerint az utolsó pillanataiban nem a pánik, nem a kétségbeesés és nem is a hangos tiltakozás uralta az arcát. Egy angol tiszt, aki látta őt, később azt írta: „Soha nem láttam embert ilyen végtelen békességgel meghalni.” Bonhoeffer nem a körülményekben bízott, hiszen azok tragikusak voltak. Ő egy olyan belső horgonyt talált, ami mélyebbre nyúlt, mint a történelem legzivatarosabb napjai.
Gyakran kérdezik ma cégvezetők, családapák, családanyák egyaránt: „Hogyan őrizhetem meg a nyugalmamat, amikor minden szétesik körülöttem?”
A válasz nem egy újabb vezetés-technikában van, hanem abban a titokban, amit a zsoltáros így fogalmazott meg: „Csak Istenben nyugszik meg a lelkem.”
Hadd mutassam meg neked, mit jelent ez a „csak” a mai, zajos világunkban:
1. A „zajmentesítés” művészete
A mai tudomány is jól ismeri a „szenzoros túlterhelés” fogalmát. Túl sok az információ, túl sok a vélemény, túl sok az elvárás. A lelkünk olyan, mint egy felkavart üledékű pohár víz: amíg rázod, zavaros marad. De ha leteszed és vársz, az üledék leülepszik, és a víz kitisztul. A megnyugvás nem azt jelenti, hogy a problémák eltűnnek, hanem azt, hogy te abbahagyod a kapkodást, és hagyod, hogy Isten jelenléte „leülepítse” a gondolataidat, érzéseidet, életedet.

Brian Tracy, egy hires, keresztény szakember, aki főleg  cégvezetőket képző szakember mondta: " Bármilyen problémám is van és megoldást keresek, a következőt teszem. Leülök egy székre és félreteszek minden figyelemelterelést. Okostelefont, zajt és egyszerüen mindent. Egy fél órán keresztül csendben és zavaró tényezők nélkül ülök. A lelkem és a gondolataim lecsendesednek, letisztulnak és nagyon sokszor ez idő alatt jönnek elő bennem azok a megoldások, amik a fordulópontot jelentik."

2. A reménység nem egyszerü derűlátás. Sokan összekeverik a kettőt. A derűlátó azt hiszi, minden jóra fordul. Az Istenben reménykedő ember viszont tudja: bármi is történik, Isten kezében van. A derűlátás a statisztikákra, érzésekre, személyiségre épit, a reménység egy Személyre. Amikor a gazdasági mutatók vagy a családi diagnózisok rosszak, a derülátás önmagában csődöt mond. De a bibliai reménység ekkor kezd el igazán ragyogni, mert ez nem a „mi van, ha” kérdésre épül, hanem Arra, Aki " volt, aki van és Aki lesz örökkön-örökké."

3. Az egyetlen szilárd pont Az életben és a lelki életben is van egy fontos el: ne építs ingatag alapra. Ha a békéd a bankszámládtól, a sikereidtől vagy mások elismerésétől függ, akkor egy érzelmi hullámvasúton ülsz. A zsoltáros azért mondja, hogy „csak” Istenben, mert rájött, hogy minden más változik. A piac változik, az egészség megkopik, az emberek véleménye módosul. De van valaki, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Ma ne a megoldást keresd először, hanem a Megoldót. Szánj időt a csendre. Ne kérj semmit, ne magyarázz semmit. Csak légy ott. Engedd, hogy a lelked megpihenjen Abban, aki már akkor is szeretett, mielőtt bármit letettél volna az asztalra.

Ima: Uram, bevallom, gyakran másutt keresem a nyugalmat: sikerekben, emberekben vagy a biztonság látszatában. De ma megállok. Kérlek, csendesítsd le a bennem lévő vihart. Köszönöm, hogy Te vagy az én szilárd kősziklám és élő reménységem. Segíts, hogy ma ne a problémáim súlya, hanem a Te jelenléted békéje vezessen. Ámen.

Amit az infláció nem vehet el

De az Úr így felelt: „Márta, Márta! Túl sokat vállalsz magadra, és sokat aggodalmaskodsz! Pedig csak kevés dolog van, amely igazán fontos, sőt valójában csak egyetlen egy. Mária jól választott! Ezt soha el nem vehetik tőle.” Lukács evangéliuma 10. fejezet 41-42. vers



1915-ben Ernest Shackleton és legénysége az Antarktisz jegébe fagyva rekedt. Az „Endurance” nevű hajójukat lassan összeroppantotta a jégpáncél. Amikor eljött a pillanat, hogy elhagyják a süllyedő hajót, Shackleton hozott egy kőkemény döntést: mindenki csak kb. 1 kg személyes tárgyat vihetett magával. A túlélés záloga a könyörtelen fontossági sorrend felállitása volt. Aranyat, nehéz műszereket és értékes emlékeket dobtak a hóba, mert tudták: ha mindent meg akarnak tartani, mindent el fognak veszíteni.
Gyakran érzem úgy, hogy a modern életünk egy ilyen süllyedő hajó, mi pedig kétségbeesetten próbálunk menteni minden "fontos" apróságot, miközben elfelejtjük, mi tart életben bennünket.
Nézd meg Mártát. Ismered őt, ugye? Talán ma reggel is ő köszönt vissza a tükörből. Márta nem volt lusta, sőt! Ő volt az a házigazda, akit minden cégvezető azonnal felvenne: nem kell mondani neki mit tegyen, mert mindig meglátja magától is, nem kell figyelmeztetni, hogy túl későn kezdi a munkát vagy túl korán megy haza, hanem általában azért kell figyelmeztetni, mert rengeteg túlórája van, alapos, felelősségteljes és vendégszerető. De a sok tennivaló között elkövetett egy végzetes hibát, amit a módern tudomány ma „fókuszvesztésnek” nevez: engedte, hogy a sürgős elnyomja a fontosat.
Amikor Jézus Krisztus azt mondja neki: „Márta, Márta, sokat aggodalmaskodsz...”, nem a munkáját kritizálja. Hanem a szívét látja, ami darabokra tört a túlvállalás súlya alatt.

Íme három dolog, amit érdemes átgondolnod ma Isten Szavának fényében:

1. A „sok” gyakran a „jobb” ellensége. Azt hisszük, ha több felelősséget viszünk a kelleténél, ha több embernek felelünk meg, ha több feladatnak érünk a végére, értékesebbek leszünk. De a hatékonyság nem a sebességen múlik, hanem az irányon. Ha ezer dologra figyelsz, valójában semmire sem figyelsz igazán.

2. Választani annyit tesz: nemet mondani. Mária nem azért ült le Jézus Krisztus lábaihoz, mert nem lett volna dolga. Biztos vagyok benne, hogy a konyhában maradtak mosatlan edények. Elkészitésre váró ételek. Éppen ezt tette szóvá Márta, a lánytestvére Krisztusnak. Ő egyszerűen meghozta a „vezetői döntést”: a jelenlét többet ér a teljesítménynél. Megértette, hogy az erőforrásai (ideje, energiája) végesek, és a legértékesebb helyre fektette be őket.

3. Az egyetlen dolog, amit nem vehetnek el tőled. A pozíciódat elvehetik. A vagyonod elolvadhat. A hírneved megkophat. De azt a belső csendet és bölcsességet, amit az Úr jelenlétében gyűjtesz össze, semmilyen gazdasági válság vagy családi vihar nem érintheti. Ez az egyetlen „eszköz”, ami nem inflálódik.

Ma nem az a feladatod, hogy többet tégy, hanem hogy jobban jelen légy. Ne engedd, hogy a tennivalóid listája elállja az utat közéd és Aközé, aki az erőt adja neked. Válaszd ma a „jobbik részt” – kezdd a napot a Forrásnál, és látni fogod: a többi dolog is a helyére kerül.

Ima: Uram, bocsásd meg nekem, hogy olykor fontosabbnak tartom a szolgálatot, mint a Veled való közösséget. Segíts ma „Márta-kezekkel” dolgozni, de „Mária-szívvel” figyelni Rád. Adj bölcsességet, hogy tudjak nemet mondani a másodlagosra, és igent a lényegesre. Köszönöm, hogy nálad nem a teljesítményem, hanem a jelenlétem számít. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A céltudatos élet ereje

A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát! Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. A zsidókhoz írt levél 12. fejezet 1-2. vers (Egyszerű forditás)



Olvastam egy emberről, aki az 1950-es évek közepén élt, akit úgy hívtak, Roger Bannister. Akkoriban az orvostudomány és a sportvilág egyöntetűen állította: az emberi szervezet fizikailag képtelen arra, hogy egy mérföldet négy percen belül fusson le. Azt mondták, a szív egyszerűen felrobban a megterheléstől. Bannister azonban nem a szakvéleményeket nézte, hanem a célvonalat. 1954 májusában áttörte a „lehetetlen” falát. És tudod, mi a legérdekesebb? Miután ő megmutatta, hogy lehetséges, alig egy éven belül többen is átlépték ugyanezt az álomhatárt.
Miért mesélem ezt el neked? Mert te sem egy üres stadionban futod a keresztény életed versenyét.
Talán fáj, hogy a családodból senki más nem döntött a Krisztus követése mellett, talán voltak, akik veled együtt indultak el a hit nemes pályáján, de ma már úgy érzed "kiszálltak a versenyből" és egyedül érzed magad. Az Isten azonban felhivja a figyelmed arra, hogy sosem voltál egyedül.
A Biblia azt mondja, hogy a hit óriásainak hatalmas serege figyel bennünket a lelátókról. Olyan emberek, akik már megvívták a maguk harcát, akik tudják, milyen érzés, amikor sajog a tüdő, amikor a lábak ólomsúlyúvá válnak, és amikor a belső hang azt súgja: „Add fel, nincs értelme.”
Ők nem azért szurkolnak, mert tökéletesek voltak, hanem mert tudják: a célba érés nem a szerencsén múlik, hanem azon, hogy kire figyelsz. Figyelj te is Krisztusra, Aki elsőként járta végig a hit útját és ért be a mennyei célba. Éppen ezért mondjuk, hogy Ő a hit fejedelmes és bevégzője.

A mai napon Isten szava által, két dolgot szeretnék a szivedre helyezni, ha úgy érzed, elakadtál a saját hit pályádon:

1. Dobd le magadról minden terhet és akadályt, ami nem segit a futásban! Egy profi futó soha nem indul el télikabátban és nehéz bakancsban a versenyen. Mi mégis gyakran így próbálunk haladni. Cipeljük a tegnap kudarcait, a sértettségeket, amiket „emlékbe” elraktunk, és azokat a megfelelési kényszereket, amik mások elvárásaiból rakódtak ránk. Néha nem a bűn az, ami lassít, hanem egyszerűen a „súly”. Olyan dolgok, amik talán nem rosszak önmagukban, de nem is segítenek előre. Mi az a nehezék a szívedben, amit ma le kellene tenned a pálya szélén, hogy végre könnyebben lélegezz? Vannak olyan makacs bünök is, amelyek meghiusithatják a hatékony előrehaladásodat. A lényeg, hogy ne kifogásokat gyárts ezekkel kapcsolatosan. " Én mindig is pletykás voltam. Ilyen vagyok. Én mindig szerettem a pénzt. Nekem a kéjvágy mindig gyenge pontom volt. stb. stb. Egyszerüen ilyen vagyok. Nem tudok és nem is akarok megváltozni."
Ha valóban Krisztus követője lettél, akkor Isten azt mondja, hogy meg tudsz szabadulni még a makacsul rád tapadó, évtizedes bünöktől is, főleg ha Krisztusban hiszel és eldöntöd, hogy ezektől szeretnél őszinte szivből szabadulni Isten ereje által.

2. Ne a lábadat nézd, hanem a célt!
A vezetéstudományban és a pszichológiában is alapigazság: oda érkezel meg, ahová a tekinteted szegezed. Ha a problémákra nézel, a problémák fognak vezetni. Ha a konkurenciára vagy mások sikereire vagy kudarcaira figyelsz, elveszíted a saját ritmusodat.
A „hitünk elkezdője és befejezője” – ahogy az Ige nevezi Jézus Krisztust – nem csak a startpisztolyt sütötte el az életed felett, hanem Ő vár a célszalagnál is. Ő már végigfutotta a legnehezebb szakaszt. Nem a szégyennel foglalkozott, nem a pillanatnyi fájdalommal, hanem azzal az örömmel, ami a szenvedés után várta.
Kedves olvasó, lehet, hogy most emelkedőn vagy. Lehet, hogy szúr az oldalad, és úgy érzed, mindenki más gyorsabb nálad. De ne feledd: ez nem rövidtávú futás, hanem egy hosszú versenypálya. A kitartásod nem a saját erődből fakad, hanem abból, amit előre tekintve a célban látsz. Ne a körülményekre nézz, ne a gáncsoskodó bűnökre, ne az elesettek, "hajótöröttek" hosszú sorára, hanem Arra, aki már győzött. Ő benned van, és Ő tartja benned a Lelket. Az Ő drága Szentlelkét.
Fuss tovább! A felhők felett mindig süt a nap, és a lelátókon neked szurkolnak. A hithősök és az angyalok megszámlálhatatlan serege, a hit kezdőjével és bevégzőjével az élükön.

Ima: Uram, köszönöm, hogy nem egyedül kell futnom ezen a pályán. Kérlek, segíts ma felismernem azokat a felesleges terheket, amiket már rég le kellett volna tennem. Adj erőt, hogy megszabaduljak a lehúzó szokásoktól és a múlt árnyaitól. Fordítsd a tekintetemet Te rád, hogy ne a fáradtságom, hanem a Te győzelmed határozza meg a napomat. Taníts meg kitartani akkor is, amikor nem látom a következő kanyart. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A közösségben rejlő erő

Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik —, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap! A zsidókhoz írt levél 10. fejezet 25. vers




Beszéljünk ma egyenesen, minden vallásos máz nélkül. Sokan ezt a Zsidókhoz írt igeverset furkósbotként használják: „Ott kell lenned a padban, különben bűnt követsz el!” Gyakran látom, ahogy felekezetek reklám mondatként mutogatják ezt a sort, mintha az üdvösség feltétele egy adott épület vagy egy konkrét egyházi pecsét lenne. De hadd mondjam el neked: az Ige elsősorban nem a tagsági igazolványról, felekezeti hovatartozásról beszél. Sokan azért maradnak benne halott, lélektelen egyházi struktúrákban, mert azt hiszik, ezzel tesznek eleget az Istennek. De tudd meg: egy halott egyházban csak azok maradnak meg tartósan, akik lelkileg maguk is halottak.
Ahol nincs ott a Szentlélek tüze, ahol csak hideg szertartások és üres tradíciók visszhangoznak, ott a lélek éhen hal. Ahol csak heves érzelmek mesterséges felkorbácsolása van, de nincsenek igazi gyümölcsök, ott nincs élet. Isten nem arra hívott, hogy egy múzeumban őrizd a hitedet, hanem arra, hogy az Élet forrásából igyál.
A mai ember – te is, én is – halálosan unja a vallásos színházat. Nem egy újabb márkára, nem egy „profibb” felekezeti logóra vágyunk. A világ szomjazik az igazira.
Vágyunk az igazi békességre, ami nem a körülményektől függ.
Vágyunk az igazi erőre, ami megváltoztatja a jellemet, nem csak a viselkedést.
Vágyunk az őszinte Krisztus-követésre, ahol nem kell álarcot viselnünk.
Amikor az Ige azt mondja, „ne hanyagoljuk el a közösséget”, akkor nem egyházi adminisztrációról beszél. Itt Isten újjászületett gyermekeinek szövetségéről van szó. Ez a közösség olyan, mint a mágnes: az élő Krisztus vonzza benne az élő tagokat. Ha benned ott van az Ő élete, ösztönösen keresni fogod azokat, akikben szintén ott dobog ugyanaz a Szív. Nem kötelességből mész el az összejövetelekre, nem is azért, mert ez lenne az üdvösséged feltétele, egyszerüen azért, mert vágysz az Isten családjába. Akkor is igy van, ha csalódtál, ha esetleg hamis testvérek elárultak, fájdalmat okoztak vagy becsaptak. Tullendülsz ezen, mert tudod, hogy vár rád az igazi.
Az igazi közösség nem taszít és nem kényszerít. Az igazi közösség vonz, mert ott jelen van a természetfeletti szeretet. Ott nem azért vagy jelen, mert „kell”, hanem mert ott kapsz levegőt. Ott az emberek elsősorban nem egymás felekezeti hátterét firtatják, hanem egymás terhét hordozzák.
Ha ma úgy érzed, hogy a „gyülekezeted” csak egy hideg váróterem, ahol semmi nem történik, kérdezd meg az Urat: „Atyám, hol vannak a Te élő gyermekeid?” Ne elégedj meg a vallásos utánzatokkal, de ne is szigetelődj el. Keresd azokat, akikkel együtt szárnyra kelhetsz, akikkel valóban építhetitek egymást a legszentebb hitben. Mert a „Nap” közeledik, és a Krisztus itéletének fényében csak az marad meg, ami valódi.
Végül még egy nagyon fontos igazság: Ahogyan a lelkileg halottak között nem maradhat meg valaki, aki lelki értelemben életet nyert Krisztus által, úgy nem maradhatnak meg a gonoszok sem az igazak gyülekezetében.
Mielőtt még elhamarkodott döntést hoznál és új gyülekezetet keresnél, tarts önvizsgálatot az Isten előtt. Vajon nem te vagy az oka annak, hogy nem érzed jól magad a közösségedben?

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te nem kőből épült házakban laksz, hanem az újjászületett szívekben. Bocsásd meg, ha megelégedtem a vallásos formákkal az élő kapcsolat helyett. Vezess el azokhoz a testvérekhez, akikkel valódi, építő közösségben lehetek. Tisztítsd meg a látásomat, hogy felismerjem az Igazit, és ne ragadjak bele halott rendszerekbe. Életet akarok, Uram, a Te életedet! Jézus Krisztus nevében készits fel arra a napra. Ámen.

Te érezted már a különbséget egy vallásos program és az Isten gyermekeinek valódi találkozása között? Hol találtad meg az „igazit”? Írd meg, bátorítsunk másokat is a keresésre!