Menjek vagy maradjak?

Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. Zsidókhoz irt levél 10. fejezet 25. vers



Ahhoz, hogy megértsd a fenti igeverset fontos látnod, hogy akkor született, amikor még a kereszténység egy volt. Nem voltak vallásfelekezetek. A kereszténységet és a keresztényeket üldözték. Esélyük sem volt gyülekezeti termet építeni, mert a hatóságok ezt sosem engedték volna meg. Csak a keresztények voltak. Napjainkban azonban a kereszténység egyházfelekezetekre, irányzatokra, ezek az irányzatok újabb irányzatokra és szektákra szakadtak. Krisztusnak azonban ma is van egy egységes, lelki egyháza, ennek azonban csak azok az újjászületett keresztények a tagjai, akik a Jézus Krisztusban vetett hit által kegyelmet nyertek és a Szentlélek által új életet, küldetést, irányt kaptak.
Ebből kiindulva talán már te is megérted, hogy ma vannak mérgező gyülekezetek, közösségek is az intézményes kereszténység szövevényes hálóiban.
Néha fájdalmas beismerni: vannak helyek, ahol a gyülekezet ajtaja ugyan nyitva áll, de a benne levő szívek ajtaja zárva van. Ahol az Úr nevét emlegetik, de a lelkeket megalázzák. Ahol a közösség inkább börtön, mint menedék. És talán te is voltál már ilyen helyen. Lehet, hogy még most is ott vagy. Ott, ahol az "egység" nevében elhallgattatták a kérdéseidet ahelyett, hogy Isten Szavának világosságában segítsenek helyes válaszokat találni ezekre. Ott, ahol az igeversek nem a szívedhez szóltak, hanem fegyverként használták őket ellened.
A fenti igeverset is előszeretettel használják mérgező vezetők, közösségek, hogy magukhoz láncoljanak amikor menekülni, szabadulni akarsz.
Egyetlen sor, amit némely közösség úgy ragaszt a lelkedre, mint bélyeget: ha elmész, elárulod Istent. Ha kilépsz a felekezetünkből, szövetkezetünkből, egyesületünkből stb.stb. akkor voltaképp kilépsz Isten kegyelméből. Ez a sötét középkorban gyakorolt kiátkozás modern megfelelője. De az Ige nem a megfélemlítés eszköze. Ez nem lánc, hanem emlékeztető: egy szeretetteljes hívás azok felé, akik elfáradtak, akik meginogtak, akik egyedül maradtak.
Sajnos vannak olyan „keresztény” közösségek, valójában szekták ahol a hangsúly nem Jézus Krisztus személyén, hanem az emberi gyerekes rendeléseken, elvárásokon van. Ahol a vezető „Isten hangjává” emeli magát, ahol a kétség vagy a másként gondolkodás bűnnek számít. Ahol nem bátorítanak, hanem kontrollálnak. Nem gyógyítanak, hanem sebeket ejtenek. Ahol a szeretet feltételhez kötött, és a közösség megtartó ereje csak addig tart, amíg nem kérdezel, nem kételkedsz, nem szenvedsz másként, mint amit ők engedélyeznek.
Az ilyen közösségeket elhagyni nem hűtlenség Istenhez. Hanem épp a hűség kifejezése Hozzá. Mert Isten nem a vallási rendszerek foglya. Ő nem egy felekezethez kötötte az üdvösséget, hanem a Fiához, Jézus Krisztushoz.
A Zsidókhoz írt levél szerzője nem arra buzdít, hogy maradj meg bármi áron egy gyülekezetben. Hanem hogy ne add fel a vágyat az igaz közösség után. Ne engedd, hogy a csalódások miatt elzárkózz Isten valódi, újjászületett, megszentelődésben növekvő gyermekeinek közösségétől. Az „összejöveteleink” elhagyása itt nem a bántalmazó rendszerekből való kilépést jelenti, hanem annak veszélyét, amikor a hívő teljesen elszigetelődik, és magára marad. Arról is szól, amikor valaki lázad Isten és Isten Igéje ellen életvitelével és gondolkodásával, majd nem fogad el sem helyreigazitást, sem segítséget a közösségtől. Volt egy fiatalember, aki évekkel ezelőtt jelentkezett bemerítésre. A probléma az volt, hogy nem igazán értette még mit jelent átadni életét Istennek és elköteleződni Isten mellett az élete további részében. Éppen ezért a gyülekezet vezetői szeretettel és együttérzéssel megkérték, hogy várjon még egy évet, addig segítenek neki, hogy megértse az alapvető keresztény igazságokat ezután pedig felelős döntést tudjon hozni. A fiatalember elutazott egy másik városba, ott jelentkezett bemerítésre, majd gúnyosan mondta mindenkinek, hogy ő bezzeg mégis elérte, hogy bemerítsék. Ma már sajnos nem jár gyülekezetbe sehova. A valódi gyülekezet nem épület, hanem élő test. Egy olyan közösség, ahol bátorítás van, elfogadás, őszinteség, és legfőképp: Jézus Krisztus jelenléte.
És miért is olyan sürgető ez ma? Mert „közeledik az a nap.” A végső nap. Amikor véget ér minden küzdelem, minden hazugság, minden színjáték. Amikor színről színre látjuk Őt. De ez a nap lehet holnap. Vagy már ma este. És addig minden egyes nap lehetőség arra, hogy egymást bátorítsuk. Hogy odaforduljunk a megtört szívűhöz, hogy emlékeztessük egymást: nem vagy egyedül. És van hely, ahol Krisztus valóban Úr.

IMA: Uram, néha összetörten állok Előtted, mert amit a Te nevedben tettek, nem Rólad szólt. Néha elbizonytalanodom, hogy egyáltalán létezik-e még olyan gyülekezet, ahol Te vagy a középpontban. De ma mégis megnyitom előtted a szívem. Vezess el egy olyan közösségbe, ahol segítenek növekedni a Krisztus követésében, nem elítélnek, ahol gyógyulás van, nem újabb sebek. Taníts különbséget tenni a Te hangod és az emberek manipulációja között. És segíts, hogy én is olyan ember legyek, aki bátorít, nem bánt. Mert közeledik az a nap. Addig is hadd legyek fény, só és menedék másoknak. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Félelem szorítása helyett tökéletes Szeretet

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, abban nem lett teljessé a szeretet. János első levele 4. fejezet 18. vers



Ebben a rohanó, felszínes világban olyan sok remegő lelkü ember él. Nem mindig látják mások. Sokan kívülről erősnek akarnak tűnni, rettenthetetlennek, de belül a félelmek szorításában élik a mindennapokat : "Mi lesz, ha nem vagyok elég jó? Mi van, ha újra csalódnom kell? Ha elhagynak? Ha nem vagyok szerethető? stb.stb."
A félelem alattomos. Nem mindig kiabál, néha csak suttog. Suttog a hajnal előtti csendben, amikor egyedül vagy. Amikor nem tudsz aludni. Amikor egy ismerős mosoly mögött újabb elutasítástól tartasz. Vagy amikor a múlt sebei újra kinyílnak. A félelem voltaképp a tökéletes Szeretet vagyis a Mindenható Isten hiánya a lelkedben.
Jézus Krisztus éppen azért áldozta magát fel helyetted a golgotai kereszten, hogy megmutassa számodra milyen ez a tökéletes Szeretet. Isten feltétel nélkül kínálja az Ő mentő, tökéletes szeretetét, csak hittel ki kell nyitnod a szíved az Ő szeretete előtt.
Ez azt jelenti, hogy ahol Isten szeretete betölti a szíved, ott nincs több hely a rettegésnek. Nem kell attól tartanod, hogy elrontasz valamit, hogy nem vagy elég, hogy újra össze fogsz törni. Mert a mennyei Atya szeretete megtart, begyógyít és felemel és teljesen átformál.
Talán még nem érzed ezt a szeretetet teljesnek. Talán vannak még fájdalmas emlékek, el nem mondott könnyek. De Isten türelmes. Ő nem vádol, nem siettet. Csak hív: „Gyere közelebb. Add nekem a félelmeidet. Cserébe az én tökéletes szeretetemet adom neked”
Ha a szíved sokszor reszketett már az élet viharaiban, tudd: van Valaki, aki sosem változik. Aki nemcsak melletted van, hanem benned él Szentlelke által, ha már átadtad életedet Neki és az Ő szeretete idővel mindent átformál. Isten olyan mértékben tud betölteni az Ő tökéletes szeretetével, amilyen mértékben hajlandó vagy a félelmeidet letenni az Ő kezébe.

IMA: Mennyei Atyám, olyan sokszor féltem már. Féltem a jövőtől, az elutasítástól, a veszteségtől… néha még Tőled is. De ma szeretném elengedni ezeket a félelmeket. Kérlek, tölts be a Te tökéletes szereteteddel. Add, hogy ne csak halljak Rólad, hanem megtapasztaljam, hogy mennyire szeretsz.
Gyógyítsd be a szívem sebeit, és adj új reményt ott, ahol elhalványult. Taníts szeretni úgy, ahogy Te szeretsz: szabadon, őszintén, félelem nélkül. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Ahogyan gondolkodsz, olyan leszel

...és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.                            Rómaiakhoz irt levél 12. fejezet 2. vers



A mai világ sok mindent kínál. Újabbnál újabb hangokat hallunk, amelyek azt ígérik, hogy ha követjük őket, boldogok, szabadok és erősek leszünk. Azt mondják: „Légy önmagad!” – de közben megfelelési kényszerbe hajszolnak. Azt suttogják: „Kövesd a szíved!” – majd elhallgatnak, amikor darabokra törik a szíved. Arra bíztatnak: „Élj a mának!” – de nem adnak választ arra, mi lesz holnap.
A 21. század filozófiái csillogó csomagolásba rejtett ürességek. Mindegyik azt ígéri, hogy kezedbe adja a kulcsot az élethez, de végül csak még mélyebb vágyat, még több csalódást hagy maga után. És te ott állsz, talán kifáradva, talán kételyekkel a szívedben, és azt kérdezed: „Merre van az út, ami valóban élő és igaz?”
A megújulás nem egyszerűen egy döntés, hanem egy folyamat. Egy belső átrendeződés. Amikor engeded, hogy Isten igéje újrarajzolja benned, ki vagy, mi fontos, és mi az, ami örökkévaló.
Ez különösen nehéz lehet egy olyan világban, ahol állandóan azt hallod: „Légy önmagad, de úgy, ahogy mások elvárják!” Az Ige viszont mást mond: „Légy azzá, akinek Isten megálmodott!” Ez pedig csak úgy történhet meg, ha újra és újra engeded, hogy az értelmed megújuljon. Hogy ne csak másképp érezz, hanem másképp láss, másképp értelmezz, másképp dönts.
A világ hangja hangos. Az Isten hangja csendes. A világ ítél. Az Isten formál. A világ követel. Az Isten hív. A világ azt mondja, nem vagy elég. Az Isten azt mondja, az enyém vagy.
Az Ő akarata nem elnyom, hanem felszabadít. Nem megköt, hanem irányt ad. Nem elvesz, hanem teljessé tesz. És amikor ebbe beleállsz, akkor találod meg azt az utat, amelyen béke van, öröm van, és bizonyosság: jó helyen vagy.
Lehet, hogy ez az út nem lesz egyszerű, de mindig biztonságos. Mert az Ő akarata az, ami jó, ami Neki tetsző – és ami számodra is a legjobb.


IMA: Uram, annyi hang vesz körül, és sokszor elvesztem Benned az irányt. Bocsásd meg, amikor hagytam, hogy a világ formáljon, és nem kértelek Téged, hogy újítsd meg a gondolataimat. Kérlek, tisztítsd meg a látásomat, hogy különbséget tudjak tenni igaz és hamis között, jó és csak jónak tűnő között. Hívj vissza az ösvényre, amelyet Te jelöltél ki nekem. Adj bátorságot nemet mondani arra, ami elválaszt Tőled, és igent mondani arra, ami közelebb visz Hozzád. Szeretnék olyan életet élni, ami Neked tetszik, ami a Te szíved szerint való. Vezess, formálj, újíts meg engem nap mint nap. Tölts be engem csordultig az Igazság Lelkével. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Bízd az Úrra a terhedet!

Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.              55. Zsoltár 22. vers



Vannak napok, amikor az elméd annyira tele van, hogy már magad sem tudod, mit kezdj a gondjaiddal. Talán csendben hordozod őket, talán mosolyogsz kifelé, miközben belül a lelked sóhajtozik. Sokszor megpróbálod egyedül megoldani, mindent kézben tartani, erős maradni mert talán ezt tanultad, ezt várja a világ.
Isten szíve azonban másképp dobban. Ő nem azt mondja: „Bírd ki! Oldd meg!”, hanem azt suttogja: „Add ide, gyermekem! Vesd rám a terhedet! Hadd hordozzam Én helyetted.” Az Ő ígérete nem üres szó: „Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” Ez azt jelenti, hogy amikor már roskadozol, Ő utánad nyúl és felemel, amikor ingadozol, Ő megszilárdít; amikor félsz, Ő megerősít.
A terhek átadása nem gyengeség, hanem a legmélyebb bizalom. Azzal, hogy Rá bízod magad, valójában azt mondod: „Uram, tudom, hogy a Te kezed biztonságosabb, mint az enyém.” És ahogy ezt újra és újra megteszed, elkezded megtapasztalni az Ő békéjét, azt a békét, ami túlmutat az értelem határain.
Ne gondold, hogy egyedül kell végigjárnod ezt az utat. Isten ott van a könnyeid mögött, a csendben, az éjszakák magányában, a meg nem értett szavak mögött. Ő lát, hall, ismer sokkal jobban, mint te saját magadat. És amikor Rá bízod a terheidet, nemcsak a nehézségek súlya lesz könnyebb, hanem a szíved is megtelik reménységgel.
Figyeld meg, hogyan válaszol majd! Talán nem úgy, ahogy vártad, talán nem akkor, amikor remélted, de mindig a legjobb módon, hogy közelebb vonjon magához, és megerősítse a hitedet. És ekkor már nem a jövőtől való félelem, hanem a szeretet fogja átölelni a szívedet.

Ima: Uram, köszönöm, hogy Te látod a szívem rejtett terheit is. Köszönöm, hogy nem kell mindent egyedül cipelnem, mert Te hívsz: „Add ide, bízd rám!” Segíts nekem, hogy merjek gyenge lenni Előtted, és bízni abban, hogy Te gondoskodsz rólam. Töltsd meg a szívem a Te békéddel, és taníts meg újra meg újra átadni Neked mindazt, amit már nem bírok el. Áldj meg engem és azokat is, akiket szeretek hadd tapasztaljuk meg mindannyian a Te gyengéd, örök szeretetedet. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az őszinte szolgálat nagysága

Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Máté evangéliuma 23. fejezet 11. vers



A keresztény közösségekben sokszor azt gondoljuk, hogy a vezetés tiszta, önzetlen, mindig Isten dicsőségét keresi. És valóban: sok áldott vezető él közöttünk. Mégis, ott lappang a veszély, hogy a szív csendes sarkaiban lassan helyet kér magának egy másfajta vágy: „nagy akarok lenni”, „meg akarom mutatni, milyen nagyszerű vagyok”, „én jobban megérdemlem, hogy lássanak, halljanak”. Ezek a gondolatok sokszor nem kiabálnak, hanem halk sugallatokként jelennek meg, észrevétlenül.
De éppen ezek váltak már annyi gyülekezeti szakadás, feszültség, keserűség forrásává, miközben kívülről mindez kegyes szavakba volt csomagolva.
Jézus Krisztus szavai azonban lelepleznek bennünket. Ő nem külső mértékkel mér, nem az számít, ki hány követőt, tapsot, elismerést gyűjt, hanem az, hogy ki hajlandó szívvel-lélekkel szolgálni ott, ahol van akkor is, ha nem látják, nem ünneplik, nem tapsolják meg.
A szív mélyén mindannyian vágyunk arra, hogy fontosak legyünk, hogy szeressenek, hogy számítson a jelenlétünk. Sokszor azt hisszük, hogy a hatalom, az elismerés, a figyelem hozza meg ezt a beteljesülést. De Jézus Krisztus megfordítja a gondolkodásunkat.
Azt mondja: az igazi nagyság abban rejlik, hogy lehajolunk mások mellé, hogy felemeljük azt, aki fáradt, hogy meghallgatjuk azt, akit senki sem hallgat meg.
A szolgálat nem mindig nagy tettekben mutatkozik meg. Lehet egy halk „itt vagyok”, egy kéz a vállon, egy tányér leves, amikor valaki kimerült, vagy egy néma ima másokért a magány csendjében. Ezek a látszólag apró gesztusok olyanok, mint a magok, amelyek egyszer csodálatos gyümölcsöt hoznak mások életében, és a saját szívünkben is. Van abban valami mélyen szép, amikor valaki úgy szeret, hogy közben nem kér cserébe semmit. Amikor valaki akkor is hűséges, amikor nem tapsol érte senki. Ez a szív csendes ereje, amely átalakít családokat, közösségeket, és talán az egész világot is.
Ne félj hát a csendes szolgálattól. Ne gondold, hogy nem számítasz, ha nem állsz reflektorfényben. Isten szemében az a szív a legnagyobb, amely képes meghajolni mások előtt, amely kész adni, kész szeretni, kész hordozni.

Ima: Uram, taníts engem szolgáló szívre! Taníts lemondani az elismerés utáni vágyamról, és segíts meglátni a rejtett lehetőségeket, ahol szeretetet vihetek mások életébe. Adj erőt, amikor elfáradok, adj békét, amikor senki sem köszöni meg, amit adok. Legyek a Te kezed, lábad, hangod ott, ahol szükség van rám. Segíts megértenem igazán, hogy ha én megalázom magam Előtted és mások előtt, Te fel fogsz emelni. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Növekedj a kegyelemben

...hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Neki legyen dicsőség mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.
Péter apostol 2. levele 3. fejezet 18. vers




Kevés dolog szomorúbb annál, mint amikor egy gyermek megreked a fejlődésben. Amikor egy kicsi testben ott a vágy az életre, de egy betegség, egy rendellenesség megállítja a növekedés természetes, egészséges útját. A szívünk összeszorul ilyenkor: hiszen a növekedés, a fejlődés az élet jele. A szülői szeretet, a gondoskodás, a sok ima mind arra irányul, hogy a gyermek gyarapodjon, erősödjön, kitejesedjen.
Ugyanez igaz a lelki életre is. Amikor valaki átadja az életét Krisztusnak, ott kezdődik a lelki növekedés útja, amelynek három jól felismerhető fázisa van.
1. Lelki csecsemőkor:
Ez az az időszak, amikor az új hívő még teljes gondoskodásra szorul. Mint egy újszülött, aki nem tud egyedül enni, felöltözni, megvédeni magát, ugyanúgy van szüksége a friss hívőnek a tanításra, a „hamisítatlan tejre” (1Pt 2,2), az alapvető bibliai igazságokra, a közösség támogatására, imára és példára. Ilyenkor a tanítványozás létfontosságú, mert nélküle a hívő megreked vagy ki is alszik lelkéből az élet, mint egy magára hagyott csecsemő esetében. Sok gyülekezet vagy egyházfelekezet sajnos nem fektet erre kellő hangsúlyt és emiatt van annyi megrekedt keresztény akik felett ugyan múlnak az évek, de nem növekednek Isten kegyelmében és Jézus Krisztusnak ismeretében.
2. Lelki függetlenség:
Ahogy egy gyermek növekszik, eljut arra a pontra, amikor már tud önállóan gondoskodni magáról, döntéseket hoz, és vállalja azok következményeit. A hívő életében is eljön az a fázis, amikor valaki már nem csak másokra támaszkodik, hanem megtanul imádkozni, Isten igéjét olvasni, engedelmeskedni, döntéseket hozni és hordozni a felelősséget. Ez az érettség kezdete, amikor már nem csupán kapni akar, hanem adni is tud. Ez nem azt jelenti, hogy akkor már nincs szüksége a támogató közegre, mint ahogyan egy függetlenné, felnőtté vált egyén esetében sem válik feleslegessé a család. Azt jelenti, hogy már nincs szükség arra, hogy valaki folyamatos figyelmet szenteljen az illetőre, tanácsolja, segítse és gondoskodjon róla minden egyes mozzanatában.
3. Lelki „nemzőképesség”:
A lelki növekedés csúcsa az, amikor valakit már Isten tud használni más emberek megmentésében, formálásában, tanítványozásában. Ahogy egy felnőtt ember képes életet adni, gondoskodni másokról, úgy a lelki ember is képes lelki „utódokat” nevelni. Ő már nemcsak magáért él, hanem az elveszettekért, a gyengékért, a rászorulókért, Isten országa építéséért. Ez egy önként vállalt áldozat, amit az érett lelki ember meghoz azokért, akikről gondoskodni szeretne.
A lelki növekedés nem automatikus, és nem történik meg pusztán az idő múlásával. Tudatos döntések, engedelmesség, alázat és Isten kegyelmének elfogadása szükséges hozzá. Ha nem növekedünk, megrekedünk és ez a lélek számára ugyanolyan tragikus, mint amikor egy gyermek teste nem fejlődik.

IMA: Uram, köszönöm, hogy elhívtál a Te követésedre. Kérlek, segíts növekedni a kegyelemben, segíts túllépni a lelki csecsemőkoron, megtanulni felelősséget vállalni a hitemért, és add, hogy egy napon eszközöd lehessek mások életében is. Hadd legyek a Te szereteted és igazságod hirdetője, aki másokat is közelebb vonz Hozzád. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az imádkozó édesanya ereje

„Ő pedig ezt mondta: Azért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem.”          Sámuel 1. könyve 27. vers

Anna története minden édesanya szívéhez szól, különösen azokhoz, akik valaha könnyek között vitték imáikat Isten elé. Ő nem csupán egy nő, aki gyermeket akart, hanem egy asszony, aki Isten előtt öntötte ki a szívét, és hitével példát hagyott ránk.
Anna éveken át hordozta fájdalmát, mert nem lehetett gyermeke. Könnyei és imái, csendes szenvedése nem maradt rejtve Isten előtt. És amikor megkapta gyermekét, Sámuelt, nem tartotta meg önző módon, hanem hálából visszaadta őt Isten szolgálatába. Anna szíve Istennel volt tele, nem a körülményeivel.
Az istenfélő édesanya ma is ilyen: az ő ereje az imáiban rejlik, az ő reménye nem azonnali megoldásokban, hanem Isten hűségében él. Lehet, hogy fáradt, lehet, hogy senki nem tapsolja meg a nap végén, de ő tudja, hogy amit tesz, az Isten szemében nagyon is számít.
Anna története emlékeztet minket arra is, hogy az anyaság nem birtoklás, hanem ajándék, amit Istenbe kapaszkodva élhetünk meg. Az édesanya hite nemcsak saját életét formálja, hanem a következő nemzedékekét is. Sámuel próféta nemcsak nagy vezető lett, hanem egy imádkozó anya gyümölcse is.
Ma, anyák napján, adjunk hálát azokért az édesanyákért, akik imában hordozzák a családjukat. Dicsérjük meg őket, bátorítsuk őket, mert munkájuk sokszor láthatatlan marad, de gyümölcse örökkévaló.

Ima: Uram, köszönöm Annát, az imádkozó édesanya példáját. Köszönöm a mai édesanyákat, akik csendben, hittel, kitartással építik a családjukat. Áldd meg őket reménységgel, erővel, békével, és hadd tudják, hogy minden könnyük, minden fohászuk számít előtted. Hadd lássák meg gyermekeik életében a Te jóságodat, és tapasztalják meg, hogy Te hűséges vagy minden ígéretedben. Ámen.