A keresztény közösségekben sokszor azt gondoljuk, hogy a vezetés tiszta, önzetlen, mindig Isten dicsőségét keresi. És valóban: sok áldott vezető él közöttünk. Mégis, ott lappang a veszély, hogy a szív csendes sarkaiban lassan helyet kér magának egy másfajta vágy: „nagy akarok lenni”, „meg akarom mutatni, milyen nagyszerű vagyok”, „én jobban megérdemlem, hogy lássanak, halljanak”. Ezek a gondolatok sokszor nem kiabálnak, hanem halk sugallatokként jelennek meg, észrevétlenül.
De éppen ezek váltak már annyi gyülekezeti szakadás, feszültség, keserűség forrásává, miközben kívülről mindez kegyes szavakba volt csomagolva.
Jézus Krisztus szavai azonban lelepleznek bennünket. Ő nem külső mértékkel mér, nem az számít, ki hány követőt, tapsot, elismerést gyűjt, hanem az, hogy ki hajlandó szívvel-lélekkel szolgálni ott, ahol van akkor is, ha nem látják, nem ünneplik, nem tapsolják meg.
A szív mélyén mindannyian vágyunk arra, hogy fontosak legyünk, hogy szeressenek, hogy számítson a jelenlétünk. Sokszor azt hisszük, hogy a hatalom, az elismerés, a figyelem hozza meg ezt a beteljesülést. De Jézus Krisztus megfordítja a gondolkodásunkat.
Azt mondja: az igazi nagyság abban rejlik, hogy lehajolunk mások mellé, hogy felemeljük azt, aki fáradt, hogy meghallgatjuk azt, akit senki sem hallgat meg.
A szolgálat nem mindig nagy tettekben mutatkozik meg. Lehet egy halk „itt vagyok”, egy kéz a vállon, egy tányér leves, amikor valaki kimerült, vagy egy néma ima másokért a magány csendjében. Ezek a látszólag apró gesztusok olyanok, mint a magok, amelyek egyszer csodálatos gyümölcsöt hoznak mások életében, és a saját szívünkben is. Van abban valami mélyen szép, amikor valaki úgy szeret, hogy közben nem kér cserébe semmit. Amikor valaki akkor is hűséges, amikor nem tapsol érte senki. Ez a szív csendes ereje, amely átalakít családokat, közösségeket, és talán az egész világot is.
Ne félj hát a csendes szolgálattól. Ne gondold, hogy nem számítasz, ha nem állsz reflektorfényben. Isten szemében az a szív a legnagyobb, amely képes meghajolni mások előtt, amely kész adni, kész szeretni, kész hordozni.
Ima: Uram, taníts engem szolgáló szívre! Taníts lemondani az elismerés utáni vágyamról, és segíts meglátni a rejtett lehetőségeket, ahol szeretetet vihetek mások életébe. Adj erőt, amikor elfáradok, adj békét, amikor senki sem köszöni meg, amit adok. Legyek a Te kezed, lábad, hangod ott, ahol szükség van rám. Segíts megértenem igazán, hogy ha én megalázom magam Előtted és mások előtt, Te fel fogsz emelni. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése