Krisztus: az égig érő létra

És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Mózes első könyve 28. fejezet 12. vers



Te, aki most az adventi gyertyák fényénél vársz és elmélkedsz, gondolj Jákób álmára. Egy létra állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak rajta fel és le. Ez nem csupán egy álom volt, hanem egy isteni kijelentés – egy kép, amely már akkor megmutatta az ember és Isten közötti kapcsolat helyreállításának ígéretét.

Képzeld el a létrát, amely az eget és a földet köti össze. Ez a létra nem csupán egy eszköz, hanem maga Jézus Krisztus, aki azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Mint amikor egy híd ível át két szakadék között, úgy áll Jézus a föld és az ég között, hogy te is átjuthass az Atyához.

Te is tudod, hogy a saját erődből nem érheted el az eget. Minden próbálkozásod olyan, mint egy létra, amely nem elég magas, vagy egy híd, amely összeomlik. Jézus azonban az a létra, amely biztosan elér az égig. Ő az, aki összeköti a föld fájdalmát és az ég dicsőségét, a bűnt és a kegyelmet, a halált és az életet. Ő az út, amelyet Isten maga állított eléd.

Advent arra emlékeztet, hogy Isten nem hagyott téged a föld porában, hanem elküldte Fiát, hogy ő legyen az égig érő létra. Mint amikor egy eltévedt ember meglát egy fényt a távolban, és tudja, hogy megtalálta az utat, úgy találsz te is reményt Jézusban. Ő nem csak az út, hanem maga az igazság is, amelyben nincs csalás, és az élet, amely soha nem múlik el.

Te, aki talán most is keresed az irányt, emlékezz arra, hogy a létra már áll, és arra vár, hogy rálépj. Advent idején ne csak nézd a létrát, hanem tedd meg az első lépést – a hit lépését, amely elvezet az Atya szeretetéhez.


IMA: Mennyei Atyám,
Köszönöm, hogy Jézus Krisztust adtad nekem, hogy ő legyen az út, az igazság és az élet. Köszönöm, hogy általa összekötötted a földet az éggel, és lehetőséget adtál arra, hogy közeledjek hozzád.
Segíts, hogy az adventi időszakban felismerjem, hogy nem a saját erőm vagy érdemem vezet el hozzád, hanem egyedül Jézus. Adj bátorságot, hogy rálépjek arra a létrára, amelyet te állítottál elém, és hogy minden lépésem a te dicsőségedet szolgálja. Krisztus nevében, Ámen.

Bűnökért való helyettes áldozat

Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.                 Mózes első könyve 22. fejezet 13. vers



Te, aki advent csendjében vársz és elmélyedsz, gondolj Ábrahám és Izsák történetére. Egy apa, aki kész volt a legdrágább kincsét, a fiát, feláldozni Isten iránti engedelmességből. Egy fiú, aki csendben vitte a fát az áldozathoz, és akiben a jövő ígérete rejlett. És egy Isten, aki az utolsó pillanatban gondoskodott a helyettes áldozatról.

Képzeld el Ábrahámot, aki fölemeli a kését, és Izsákot, aki alázattal fekszik az oltáron. Ez nem csak egy drámai jelenet, hanem egy mély előkép. Izsák nem csak Ábrahám fia volt, hanem Krisztus előképe is. Mint amikor a nap első sugarai áttörik az éjszaka sötétségét, úgy mutat rá Izsák története arra a megváltásra, amely Jézusban teljesedett be.

Izsák, aki vitte a fát a saját maga feláldozásához, Krisztusra mutat, aki a keresztfát hordozta a Golgotára, hogy meghaljon helyettünk és megfizessen a mi bűneinkért. Izsák, aki alázattal elfogadta sorsát, emlékeztet arra, ahogy Jézus Krisztus is engedelmes volt az Atyának egészen a kereszthalálig. De ott van a kos is, amelyet Ábrahám a fia helyett áldozott fel. Ez a helyettes áldozat Krisztust hirdeti, Aki helyettünk halt meg, hogy nekünk életünk legyen.

Te, aki talán érzed, hogy valami hiányzik az életedből, tudd, hogy Krisztus az a helyettes áldozat, aki betölti minden szükségedet. Advent arra emlékeztet, hogy az emberi próbálkozások nem vezetnek üdvösségre, de Isten már gondoskodott a megoldásról. Mint amikor egy törött hajó kapitánya meglátja a mentőcsónakot a hullámok között, úgy találhatod meg te is Krisztusban a szabadulást.

A hegyen, ahol Ábrahám megtapasztalta Isten gondviselését, az Úr megmutatta, hogy ő maga gondoskodik az áldozatról. Advent idején emlékezz arra, hogy Isten már elküldte Jézust – a helyettes áldozatot, aki mindannyiunk bűnét magára vette. Ő az, akiért várakozol, és aki által örök életed lehet. Ő az, Akinek a szeretete be tudja tölteni a szívedben levő fájó ürességet, amelyet nem tudtál tartósan betölteni sem pénzzel, sem szerelemmel, sem szakmai sikerekkel, sem e világi élvezetekkel.

IMA: Mennyei Atyám,
Köszönöm Izsák történetét, amelyben már előre megmutattad Krisztus áldozatának mélységét és jelentőségét. Köszönöm, hogy nem hagytál magamra a bűneimben, hanem gondoskodtál a helyettes áldozatról.
Segíts, hogy advent idején ne csak várakozzak, hanem el is mélyüljek Jézus Krisztus iránti hálámban, szeretetemben.  Taníts meg alázatra és hitre, hogy úgy bízzak benned, mint Ábrahám, és úgy kövessem akaratodat, mint Jézus. Add, hogy az életem tanúságot tegyen rólad, és másokat is elvezethessek a te kegyelmedhez. Krisztus nevében, Ámen.

A hit és ígéret gyermekei

Majd kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta.
Mózes első könyve 15. fejezet 5. vers



Te, aki most az advent csendjében várod az ígéret beteljesedését, emlékezz Ábrahámra, akit Isten egy éjszakán kivezetett a csillagos ég alá. „Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz!” – mondta neki az Úr.

Ez nem csupán egy ígéret volt, hanem egy hitre szóló hívás, egy látomás a jövőről, amely minden emberi képzeletet felülmúlt.

Képzeld el, hogy egy sötét éjszakában állsz a szabadban, és föltekintesz az égre. A csillagok szikrázó fényei ott ragyognak – apró jelek, amelyek az isteni ígéretet hirdetik. Olyanok, mint a remény apró szikrái a szívedben, amikor úgy érzed, minden veszni látszik. Ábrahám számára ezek a csillagok nem csak az ég ékességei voltak, hanem a hit bizonyítékai – hogy Isten szava soha nem tér vissza üresen.

És most nézz magadra. Lehet, hogy nem Ábrahám vér szerinti utóda vagy, de advent arra emlékeztet, hogy Jézus Krisztus által te is Ábrahám fia lehetsz. A hit az a kulcs, amely megnyitja ezt az ajtót. Mint amikor egy gyümölcsfa oltásakor a vad hajtás összefonódik a nemes törzzsel, úgy olt be téged is a Krisztusban vetett hit által, az Ábrahámnak adott ígéretbe.

Te is a csillagok egyike vagy. Isten ígérete beteljesedett Jézus Krisztusban, aki által minden nép és nemzedék Ábrahám lelki örököse lehet. Mint egy ének, amely nemzedékről nemzedékre visszhangzik, úgy él tovább Isten hívása: „Higgy, és légy része az én családomnak!”

Advent idején emlékezz arra, hogy a Messiás, akit vársz, nem csupán egy történelmi személy, hanem a kapu, amelyen keresztül te is részese lehetsz Isten nagy családjának. A csillagok ott ragyognak, mint az ígéret jelei. Ha bekerültél a Krisztust követők nagy családjába, akkor te is egy vagy ezek közül a csillagok közül.

IMA: Hűséges Istenem.

  Köszönöm Ábrahám hitét, amely példát adott nekem, és köszönöm Jézus Krisztust, aki által én is részese lehetek a te szövetségednek. Köszönöm, hogy a te ígéreteid soha nem vesznek el, hanem mindig beteljesednek. Segíts, hogy advent idején megújuljon a hitem, és felismerjem, hogy én is a te családod tagja lehetek a hit által. Adj erőt, hogy úgy ragyoghassak, mint a csillagok az égen, és másokat is hozzád vezethessek. Krisztus nevében kérlek, Ámen.

Krisztus az egyetlen égig érő "torony"

Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
Mózes első könyve 11. fejezet 4. vers



Te, aki most az adventi várakozásban Isten országát keresed, emlékezz Bábel tornyára. Egy építményre, amelyet emberek azért álmodtak meg, hogy saját erejükből érjék el az eget. Azt mondták: „Építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen.” Nem csak egy épületet akartak – hatalmat, dicsőséget, nevet kerestek maguknak. Ez a torony nem a hit műve volt, hanem az ember büszkeségéé.


Képzeld el, hogy egy hegy lábánál állsz, és megpróbálod kőből építeni a saját létrádat az égbe. Ahogy egyre magasabbra építkezel, a kövek roskadoznak, és a torony újra és újra összeomlik. Bábel tornya is ilyen volt: emberi erőlködés, amely nem ért célt, mert nem Isten tervét követte. Te is érzed, igaz? Az életedben olykor te is saját tornyokat építesz: karriert, kapcsolatokat, sikereket, amelyek azt ígérik, hogy majd „feljuttatnak az égig.” És mégis, ezek a tornyok mindig ingatagok maradnak.

Advent azonban valami mást hirdet. Nem neked kell tornyot építened az égbe – Isten maga küldte le Krisztust, hogy ő legyen a torony, amelyen feljuthatsz az Ő országába. Mint egy világítótorony a sötét éjszakában, Krisztus mutatja az utat. Ő nem emberi kezekkel épített, hanem Isten szeretetéből és kegyelméből álló torony, amely biztosan megáll az örökkévalóságig.

Te, aki talán most is próbálsz saját erődből közelebb jutni Istenhez, tudd, hogy Krisztus az egyetlen út. Advent arra hív, hogy ne a saját tornyaidra nézz, hanem Krisztusra, aki az Isten országába vezető egyetlen biztos híd. Mint amikor egy gyermek karácsony estéjén nem tud felérni a fán lógó csillaghoz, de az apja felemeli őt, úgy emel fel téged is Krisztus az ő kegyelme által.

Hagyd abba a saját építkezésedet, a saját büszkeséged táplálását és helyezd a bizalmadat abba a toronyba, amelyet Isten maga emelt – Jézus Krisztusba.

IMA: 

Mennyei Atyám, Köszönöm, hogy nem hagytál magamra a próbálkozásaimban, hanem elküldted Jézust, hogy ő legyen az út, amely hozzád vezet. Köszönöm, hogy nem kell saját tornyot építenem, hanem bízhatok abban, amit te már elvégeztél értem.

Segíts, hogy az adventi várakozásban letegyem a saját terveimet és ambícióimat, és Krisztusra nézzek, aki az egyetlen biztos út az örök életedbe. Add, hogy hitem erősödjön, és életemet a te dicsőségedre élhessem. Krisztus nevében kérlek,  Ámen.

Isten első és utolsó szövetsége az emberiséggel

Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.
Mózes első könyve 9. fejezet 12-13. versek



 Emlékezz a szivárványra, amelyet Isten helyezett az égre. Egy ív, amely a felhőkön átfeszülve a szövetség jele lett. Mint amikor egy sötét vihar után az első napsugár áttör a felhőkön, és a szivárvány színei megjelennek – ez a remény ígérete volt Noé és minden élő számára.

Gondolj most arra, hogy te is viharokkal küzdesz az életedben. A viharok elboríthatnak, elvehetik az irányt, és úgy érezheted, elvesztetted a reményt. De Isten azt mondja: "Ez a szövetség jele." A szivárvány nem csak a múltról szól – a pusztító özönvízről –, hanem a jövőről is: a helyreállítás és az új kezdet ígéretéről. Mint amikor egy gyermek a karácsonyfa alatt megtalálja az ajándékát, és szemei megtelnek örömmel, úgy találhatsz te is reményt Isten ígéretében.

Advent ennek a szövetségnek az ideje. Mint ahogy a szivárvány híd két világ között – a föld és az ég, az ember és Isten között –, úgy advent is híd a múlt bűnei és a jövő kegyelme között. Te, aki talán most még a viharban állsz, tudhatod, hogy a felhők mögött ott van a szivárvány. A karácsonyi gyertyák fénye ugyanazt hirdeti, amit a szivárvány: Isten nem hagyott magadra, és szövetséget kötött veled, hogy új életet adjon.

Krisztus születése nem más, mint Isten újabb jele – szövetsége a világgal, amelyet a bűn és a halál próbált elpusztítani. Mint ahogy a szivárvány minden színében ott rejlik a teljesség, úgy Jézusban is ott van Isten szeretetének teljessége, amely téged is átölel.


IMA: Hatalmas és hűséges Istenem,
Köszönöm, hogy szövetséged jeleit mindig elém helyezed. Köszönöm a szivárványt, amely a viharok után a reményről beszél, és köszönöm Jézus Krisztust, aki a Te örök szövetséged beteljesedése.
Segíts, hogy advent idején meglássam a jeleidet a mindennapokban. Taníts meg bízni abban, hogy Te soha nem hagysz el, és minden vihart békességre fordítasz. Adj nekem türelmet várni, hitet látni, és erőt remélni. Krisztus nevében kérlek, Ámen. Ámen.

A döntés szabadsága és felelőssége

Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.
Mózes első könyve 1. fejezet 16-17. versek



Te, aki most az adventi várakozás csöndjében keresed Isten akaratát, gondolj a kertre, amelyet az Úr teremtett az ember számára. Egy kertre, amely tele volt életet adó fákkal, és minden fa gyümölcsét élvezhette az ember. Csak egy fa volt, amelynek gyümölcséről Isten azt mondta: "Ne egyél." Nem szeszély volt ez, hanem egy ajtó a szabad akarat rejtélyes világába.
Isten azt szerette volna, hogy az ember önként válassza az Ő szeretetét ezért is adott lehetőséget Isten arra is, hogy máshogy döntsünk.

Bizonyos döntéseket illetően Isten szabadságot adott neked, de nem te választod meg a döntéseid következményeit. Azokat Isten választotta meg és tanit is téged, hogy miként dönts úgy, hogy a döntéseidnek jó, előre vivő következményei legyenek életedre nézve.   

Képzeld el, hogy a kertben állsz, a fák között, amelyek gazdagon ontják gyümölcseiket. Ez a kert az életed – tele lehetőségekkel, áldásokkal, és igen, korlátokkal is. Mint amikor egy gazdag étteremben étlapot kapsz, ahol minden a tiéd lehet, egy dolgot azonban nem rendelhetsz, mert az ártana neked. Isten ezt mondta: „Minden fájáról szabadon ehetsz.” Ez nem tiltás volt, hanem szabadság – annak a szabadsága, hogy a jó dolgokban gyönyörködj.

És mégis, te is ismered azt a kísértést, amelyet Ádám és Éva megtapasztaltak. A tiltott gyümölcs mindig édesebbnek tűnik. Az adventi időszak emlékeztet arra, hogy a szabadságodban ott rejlik a felelősség is: választani a jó és rossz között. Mint amikor egy gyermek vágyakozik a karácsonyi ajándék után, de meg kell tanulnia várni, úgy hív Isten téged is a türelemre és engedelmességre.

Advent arra emlékeztet, hogy Isten nem hagyott magadra, amikor a kertben meghoztad a rossz döntést. A jó és rossz tudásának fája nem volt Isten végső szava. A kereszt fája lett az. Mint egy második kert, amelyben Isten újra meghív téged – nem a tilalom, hanem a kegyelem kertjébe.

Te, aki talán most is vívódsz a kísértéseiddel, emlékezz arra, hogy az adventi várakozás a reményről szól. Jézus, aki eljött ebbe a világba, hogy helyreállítsa azt, amit az első kertben elveszítettünk, most is hív téged, hogy bízz benne, és élj az ő Szavának szabadságában. Hogyan fogsz dönteni? Átadod az életed teljesen Istennek?

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm a kertet, amelyet az életemben adtál – tele áldásokkal és lehetőségekkel. Köszönöm, hogy a szabadságot, amelyet adtál, nem csupán jog, hanem hívás is arra, hogy téged válasszalak. Segíts, hogy a kísértések között is halljam a hangodat, amely az életre hív.
Köszönöm, hogy Jézusban helyreállítottad azt, amit a bűn megtört. Taníts meg engem az adventi csendben arra, hogy várakozzak rád, és a te utadon járjak. Adj türelmet, hitet, és reménységet, hogy ne csak a kert lakója, hanem a te akaratod munkálója is legyek. Krisztus nevében kérlek, Ámen.

Isten képviselője egy megtört világban

Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.
Mózes első könyve 1. fejezet 26,31




Te, aki most az adventi gyertyák fényében csendben elmélyedsz, gondolj a pillanatra, amikor Isten először szólt: "Alkossunk embert a képmásunkra." Nem egyszerű parancs volt ez, hanem egy szent meghívás a szeretet közösségébe. Mint amikor egy művész a legszebb alkotását készíti el, és minden vonásban ott van az alkotó lényege, úgy formált meg téged is Isten – a saját képére és hasonlatosságára. Az ember nem egyszerűen egy teremtmény lett, hanem egy különleges meghívott, aki uralkodhatott a teremtett világ szépsége és egésze fölött.

Képzeld el, hogy Isten, mint egy gondos kertész, megállt a teremtett világ előtt, és azt mondta: "Igen jó." Ez nem csak egy egyszerű kijelentés volt, hanem egy ünnepélyes pillanat, amelyben Isten gyönyörködött benned is, aki a teremtett világ csodáiban tükröződsz. Mint amikor egy szülő először pillantja meg a gyermekét, és minden apró részletben meglátja a csodát, úgy nézett rád is Isten.

De te is érzed, ugye, hogy a világ már nem az, amit eredetileg látott "igen jónak"? Az adventi időszak éppen erre hívja fel a figyelmedet: arra, hogy a teremtés szépsége megrepedt, mint egy óriási tükör, amelyet valaki elejtett. És mégis, a törött darabok között ott van a remény – Jézus Krisztus. Ő, aki maga is "igen jónak" teremtetett, de a bün és annak átka által megtört világba született, elhozta a megváltás ígéretét.

Gondolj most arra, hogy advent nem csupán a várakozás ideje, hanem annak a felismerése is, hogy te magad is Isten képviselője vagy a világban. Ahogy a tenger halaira, az ég madaraira, és minden élőre uralkodnod rendeltetett, úgy hív téged Isten arra, hogy ebben az adventben is őrizd és formáld a világot. Mint egy gyertya fénye, amely melegséget ad a sötétben, úgy kell sugároznod Krisztus fényét mások felé.

Te, aki talán kimerültél az élet harcaiban, emlékezz arra, hogy Isten rád nézett, és azt mondta: "Igen jó." Ez az advent üzenete számodra is: nem vagy egyedül. Krisztus születése nem csupán egy távoli esemény, hanem annak a jele, hogy Isten a megtört világban is jelen van, és újra alkotja mindazt, amit egykor "igen jónak" teremtett. Légy ma is az ő képviselője, te, aki Isten képmása vagy.

IMA: Istenem, köszönöm, hogy ma is helyreállítod szépségedet, jóságodat az emberi szíveket megújítva a Szentlelked és Fiad, Jézus Krisztus áldozatába vetett hit által. Hadd tükrözzünk Téged és a Te uralmadat a mai napon, ebben az ünnepi időszakban is. Krisztus nevében, Ámen.