Amikor Isten előtted jár

Istenetek, az Úr, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette veletek, szemetek láttára. Mózes ötödik könyve 1. fejezet 30. vers



Sok ember szeretné, hogy Isten előtte járjon és harcolja a harcait, teljesítse a vágyait. Az igazság az, hogy Isten csak akkor jár előtted vagy előttem, ha én és te Őt követjük és az Ő harcait vívjuk.
Isten megígérte népének, hogy egy gazdag országot ad nekik, de ez azt is jelentette, hogy Istennel partneri kapcsolatban a nép lépésről-lépésre be kellett vegye a földet.
Napjainkban is érvényes az a fontos alapelv, amely érvényes volt a fenti történetben is: Ha Isten tekintélyének esernyője alatt maradsz és engedelmeskedsz Szavának, akkor Isten védelme, oltalma alatt állsz. Előtted jár, mert te követed Őt, és harcolja a harcaidat, mert a te harcaid voltaképp az Ő harcai.
Ha viszont kilépsz az Isten tekintélyének, Szavának esernyője alól, akkor védtelen vagy és a döntésed következményeit magadnak kell elszenvedni.
Ez igaz az egyénre, ez igaz családokra, ez igaz gyülekezetekre és igaz országokra is. Ezért van ma annyi káosz az élet különböző szintjein.
Kiléptünk az Isten tekintélyének védelme alól, majd Istenre mutogattunk, mert nehezményeztük, hogy Ő nem sietett segítségünkre.
Te hogyan éled életedet? Krisztus követője vagy? Akkor Ő előtted jár. A Krisztus harcai a te harcaid? Akkor Ő harcolja veled a harcaidat. Krisztus maga mondja, hogy aki elfogadta az Ő szeretetét és viszont akarja szeretni Őt, az Ő parancsolatait megtartja.
Ha azonban eltértél az Isten Szavától, akkor itt az ideje visszatérned, mert amig ezt nem teszed, egyedül vagy az életutadon, egyedül vagy a harcaidban és minden makacsságodért, lázadásodért neked kell megfizetni az árat.


IMA: Istenem, köszönöm, hogy tanítasz engem. Köszönöm, hogy szeretsz engem és parancsolataiddal védeni, óvni akarsz. Szeretném Krisztust követni és a Krisztustól kapott küldetésemet betölteni. Támogass ebben Szentlelked által, Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A kegyelem napja

Mert az Úr a mi bírnak, az Úr a törvényadónk, az Úr a királyunk, ő segít meg bennünket.
Ézsaiás könyve 33. fejezet 22. vers



Egy császár, aki az országában törvényhozó volt, ugyanakkor ítélője is azoknak, akik megszegték a törvényeket, egy reggel azt mondta a testőrsége parancsnokának:
" Vigyél a bebörtönzött rabokhoz, mert ma szeretnék valakinek kegyelmet adni. Még nem tudom kinek, de ha megnézem a rabokat és váltok velük néhány szót, rá fogok jönni, hogy kinek akarok kegyelmet adni."
A császár a rabok közt lévén, elmondta, hogy valakinek szeretne kegyelmet adni, majd beszédbe elegyedett a rabokkal. Mindegyik rab mentegetőzött és elmondta, hogy igazságtalanság áldozatai lettek, nem is követtek el semmiféle bűnt, csak rosszkor voltak rossz helyen.
A császár már majdnem feladta, de megpillantott egy rabot, aki a többitől elhúzódva állt lehajtott fejjel.
Odament hozzá és megkérdezte:
" Ugye te is ártatlanul lettél bebörtönözve? Az elitélt lehajtott fejjel válaszolt:
" Nem felség. Én elkövettem amivel vádoltak és amiért elitéltek. Megérdemlem a büntetést. Bünös vagyok."
A császár szeme felragyogott és szólt a parancsnoknak:
" Azonnal engedjük ki ezt a bűnöst, mert a végén még megfertőzi ezt a sok ártatlant."
Van egy Bíró, Aki megteremtette az embert, törvényeket adott, hogy azokkal védje az embereket, de mindannyian megszegtük őket.
Talán néha te is azt kérdezed, hogy hol van ez az igazságos Bíró? Hol van az Úr, amikor ebben a világban, amelyik olyan, mint egy nagy börtön, telve olyan emberekkel, akik kivívták az Igaz Bíró ítéletet és haragját, igazságtalanság történik?
Miért nem sújt már le? Azért nem teszi, mert abban leli kedvét, ha kegyelmet adhat egy bűnbánó, megtérő, kegyelmét elfogadó bűnösnek.
Ma még a kegyelem napja van. Isten figyeli a föld lakosait és keresi, hogy ki az, akinek kegyelmet adhat.
Az Ő egyetlen Fiát adta a világ bűneiért, hogy megkegyelmezhessen úgy a bűnbánónak, hogy közben igazságos is maradjon, Aki megbünteti a bűnt.
A kegyelem napja azonban lejár. Eljön majd a nap, amikor Isten előhozza minden ember rejtett titkait, rejtett szándékait és igazságos ítéletet tart majd azok felett, akik elutasítottak az Ő jóságát és kegyelmét.
Te mit szeretnél? Isten kegyelmes vagy igazságos legyen veled szemben?
Azon múlik, hogy mit kezdesz a mai nappal: a kegyelem napjával?


IMA: Istenem, olyan elvetemült lett ez a teremtett világ, de köszönöm, hogy ma még a Te nagy türelmed és szereteted által keresed a bűnbánót, akinek kegyelmet adhatsz Jézus Krisztus által. Szeretnék élő hittel ragaszkodni a Te kegyelmedhez, élni a Te kegyelmedben, hogy általa átformálhasd életem a Te dicsőségedre. Krisztus nevében, Ámen.

Magaslatokon enged járni engem

Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. Habakuk könyve 3. fejezet 19. vers



A hegymászó, aki a meredek sziklákon kapaszkodik felfelé, tudja, hogy minden lépése bizalom kérdése. Ha a lába megcsúszik, az esés végzetes lehet. De ha a megfelelő kapaszkodókat megtalálja, ha a lépése biztos, akkor egyre feljebb juthat, mígnem végül a csúcsra ér, és rálát az egész tájra.
A szarvas vagy a gazella amely Habakuk próféta idejében Izrael környékén előfordult, az egyik legbiztosabb lábú teremtmény volt. Olyan helyeken is képes volt megállni, ahol más élőlény elbukott volna. Nem félt a meredek szirtektől, mert a lába alkalmazkodott a kihívásokhoz.
Isten is így formál téged. Lehet, hogy az életed néha olyan, mint egy sziklás, nehezen járható hegyoldal. A veszteségek, a küzdelmek, a bizonytalanságok megpróbálják megingatni a hitedet. Néha úgy érzed, mintha az ösvény túl meredek lenne, mintha minden lépésnél elcsúszhatnál.
De Isten az, aki erőt ad és az Ő szava ad biztos alapot a következő lépésednek. Ő az, aki képessé tesz téged arra, hogy a kihívások közepette is biztosan haladj előre. Ő nem elveszi az akadályokat, hanem megerősít téged, hogy legyőzze azokat. Amikor az Ő erejére támaszkodsz, olyan helyekre juthatsz el, amelyeket magadtól soha nem érnél el.
A hegymászó, aki eléri a csúcsot, más szemmel látja a világot. Ami a völgyből rémisztőnek tűnt, az a magasból már az út egy része csupán. Ami fájdalmas küzdelem volt, az a cél elérésével értelmet nyer. Isten így vezet téged is. Ő nemcsak felvisz a magaslatokra, hanem ott is tart téged. Amikor pedig felérsz majd a legnagyobb magaslatra: Isten országába, onnan fog értelmet nyerni mindaz, amit most még nem értesz.


IMA: Mennyei Atyám, Hálát adok Neked, mert Te vagy az én erőm. Amikor gyenge vagyok, Te megerősítesz. Amikor félek a jövőtől, Te biztos lépteket adsz nekem. Uram, vezesd a lábaimat, hogy ne csússzak meg a nehézségek között, hanem biztosan haladjak a hit ösvényén. Adj nekem szarvasszerű lépteket, hogy ne ijedjek meg a meredek utaktól, hanem bátran kövessem akaratodat. Taníts meg bízni Benned, hogy minden kihívásban felismerjem a kezed munkáját. Vezess fel a magaslatokra, ahol megláthatom a Te dicsőségedet! És ha odaértem, segíts, hogy másokat is bátoríthassak, hogy Rád bízzák az útjukat. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Ragaszkodj a koronához!

Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.                                      Jelenések könyve 3. fejezet 11. vers



Az első században történt, hogy római katonák elfogtak néhány keresztényt. Rettenetesen hideg tél volt és ezeket a keresztényeket kivitték egy befagyott tó partjára.
A tó partján száraz fából tüzet raktak, a keresztényeket pedig alsóruhára vetkőztették.
Mezítláb és szinte teljesen ruhátlanul oda állították a keresztényeket a jégre, miközben rettenetes mínuszok röpködtek.
A katonák egy része hozta a száraz fát, megrakta a tüzet, majd a katonák többsége vidáman iszogatni, kockázni kezdett a jó meleg tűznél.
Három katona szembe állt a jégen levő keresztényekkel és figyelte minden mozdulatukat. A parancsnok pedig igy szólt a jégen levőkhöz:
" Eljött az idő, hogy válasszatok. Krisztus vagy az életetek? Ha valaki megtagadja és megátkozza Krisztust szavaival, azt azonnal meleg ruhába öltöztetjük, megmelegedhet a tűznél, enni, inni adunk neki, majd békességben haza mehet. Soha többé nem fogjuk zaklatni.
Ha valaki erre nem hajlandó, addig fog a jégen állni, amig teljesen megfagy. Kérlek titeket legyen eszetek és válasszátok az életet."
Az egyik katona, aki figyelte a jégen levő keresztények egyre növekvő szenvedését, egyszer csak arra figyelt fel, hogy a keresztények feje fölött egy-egy lángoló, gyönyörű korona jelent meg.
Nem sok idő telt el és az egyik keresztény feladta. Azt mondta, hogy már nem bírja tovább. Megátkozta és megtagadta Krisztust, majd a rómaiak az ígéretükhöz híven felöltöztették jó meleg ruhákba, a tűzhöz engedték és ellátták minden földi jóval. Miközben a társuk a tűznél volt, a parancsnok igy szólt:
" Nézzétek, hogy egyik társatok az életet választotta. Legyen eszetek. Ti is tegyétek amire kértelek titeket és a tűzhöz jöhettek. Van még valaki, aki szeretne mondani valamit?"
A parancsnok meglepetésére, a három katona közül, akik a jegen levőket figyelték, egyik vetkőzni kezdett majd könnyek patakzottak le az arcán és igy szólt:
"Ti nem látjátok? Az a keresztény eljött a jégről, de a lángoló, dicsőséges korona ott lebeg továbbra is, ahol ő állt. Nekem pedig kell ez a korona."
A katona pedig levetkőzve beállt ennek a kereszténynek a helyére és a korona immár az ő feje fölött ragyogott. Élő hitre jutott és a többiekkel együtt, miközben lassan halálra fagytak, bizonyságot tettek Urukról és dicsőitették Őt énekek által. Ugyan elveszitette a földi életét, de megnyerte a mennyei koronát.
Négyféle ember van a mennyei koronához való viszonyulást illetően.
Van az, aki azt mondja, hogy neki nem kell sem Isten, sem az üdvösség, sem a korona. Hallani sem akar ezekről. Tudja magáról, hogy neki nincs üdvössége, de nem is szeretné, hogy legyen.
Ez az ember teljesen ellenséges és megvan az esélye, hogy egyszer megbéküljön Istennel.
A második az, aki azt hiszi, hogy Ő a mennyei korona részese, birtokosa, de valójában nem az.
Lehet egyházad, lehet fórumod, lehet egyesületed, lehet teológiád, lehetnek nagy szavaid, sziporkázó alkalmaid, de mennyei koronád csak a Jézus Krisztusban vetett élő hit által lehet, amely abban nyilatkozik meg, hogy Krisztus nyomdokaiban jársz mindvégig.
A harmadik csoport az, akinek volt koronája valamikor, de feladta az egészet.
Olyan sok ember van igy a 21. században. Észre sem veszi, hogy nem vigyázott arra, amit Krisztustól kapott. Észre sem veszi, hogy eltért a bűnei miatt és vissza kellene térnie a Krisztus követéshez.
Gyülekezetek, ahol eldalolgatnak, gyülekezetek, ahol azt mondják, hogy nincs szükség többé az Isten áldott beszédére, mert mi már ösztönösen elboldogulunk, gyülekezetek, ahol nagy szavak vannak, de nincs mögöttük semmi erő, gyülekezetek, ahol minden technikai feltétel adott, megy a nevetés, szórakozás, tapsikolás, tánc szerű lötyögés, nincs bűnbánat, nincs vágyakozás Isten után és szentségre való törekvés, éppen ezért a benne levők nem lesznek képesek élő hitükkel, bizalmukkal és imádságukkal cselekvésre késztetni az Örökkévalót.
Ez a legveszélyesebb kategória. Azt hinni, hogy valamid megvan miközben már rég elveszítetted. Sámson tudna erről beszélni.
Az utolsó kategória kívánom hogy legyél te és legyek én is.
Azok csoportja, akik ha elveszítették az Istennel való kapcsolatukat és az élő hit áldásait, hajlandóak könnyek között bűnbánatot tartani és hazatérni. Dávid király, Manassé, Jónás próféta, Péter apostol mind olyan példák, akik életük egy pontján eltértek Isten útjától, de visszatértek Hozzá.
Ha pedig a Krisztusban vetett hit által megnyerted a mennyei koronádat, ragaszkodj hozzá mindvégig.
Sok-sok fájdalomtól, nehézségtől, káros következménytől óvod meg magad, ha mindvégig hűségesen Isten útján jársz. Illés, Sámuel próféta, Ézsaiás, Jézus Krisztus és még oly sokan vannak, akik hit hőseiként állnak előttünk, mert ők mindvégig hűségesen járták útjukat és nem tértek el Istentől sem jobbra, sem balra.
Törekedj a szentségre, amely nélkül senki nem láthatja meg az Istent. Krisztus közel van azért, mert Ő mondja. Én pedig hiszek Neki. Tartsunk ki még egy rövid ideig, mert akinek el kell jönnie el fog jönni és nem késik. Jelszavad legyen a következő: " Várom a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet."


IMA: Ha a fenti gondolatok által szólt hozzád Isten, akkor emeld fel szívedet Istenhez és imádkozz igy:
Istenem, mi értelme a keresztény életemnek, ha a mindennapokban hideg, lehangolt, reménytelen és béna a szívem? Te vállaltad értem a keresztet Úr Jézus Krisztus. Nem alapítottál családot, nem volt házad, nem volt pénzed, ennyire szegénnyé lettél, hogy nekem ajándékozhasd a mennyei koronát. Szeretnék valóságosan a Te nyomdokaidban járni, vigyázni a koronámra és várni a Te dicsőséges eljöveteledet. Köszönöm az áldásaidnak bőséges megnyilvánulásait. Köszönöm, hogy nemcsak megbocsátottad, hanem eltörölted bűneimet a golgotai kereszten. Tarts meg engem a Te követésedben addig, amig értem nem jössz. Krisztus nevében, Ámen.

Krisztus egyházának szenvedése és eljövendő dicsősége

Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. Kolossébeliekhez irt 1. fejezet 24. vers



Első pillantásra úgy tűnhet, mintha Pál apostol azt mondaná, hogy Krisztus keresztje nem volt elégséges. Azonban, ha jobban megvizsgáljuk ezt az igeverset, megértjük, hogy Pál nem Krisztus kereszthalálának hiányosságáról beszél, hanem arról a szenvedésről, amely az egyház testét, azaz Krisztus egyetemes egyházát éri ebben a világban. Ahogyan Krisztus szenvedett az életében, és elutasították, ugyanúgy az övéi is szenvednek az igazságért. Krisztus egyháza olyan, mint egy test, amelyben minden tag szorosan összekapcsolódik. Elsősorban Krisztussal és ha ez a kapcsolódás sikeres, akkor lehet szó arról, hogy Krisztus szeretete által a tagok egymással is kapcsolódjanak. Ha egy testrész megsérül, az egész test vele szenved. Ha egy tag beteg, a többi is vele hordozza a terhet. Ha egy tag örvend, akkor a többiek nem irigykednek, hanem tiszta szívből örülnek vele.
Emlékszem egy idős gyülekezeti elöljáróra, aki valóban megélte ezt a szeretetet. Egy gyülekezeti tag bűnbe esett és annyira szégyellte a saját botlását, hogy elzárkózott a közösségtől. Szégyene miatt nem akarta látni a testvéreit, bezárta maga előtt az ajtót. Az idős elöljáró azonban nem hagyta annyiban. Ott állt az ajtaja előtt, és sírt érte. Napokig imádkozott és visszajárt sírni és bebocsátást kérni ettől az eltévelyedett embertől, és végül a megtört ember ajtót nyitott neki. Nem vádaskodást vagy megvetést kapott, hanem Krisztus szeretetét. Ez a szeretet olyan mélyre hatolt a szívébe, hogy nemcsak visszatalált Krisztushoz, majd a közösséghez is, hanem ma ő maga is Isten kegyelmét hirdeti azoknak, akik sebet kaptak, megsérültek a hit harcának valamelyik csatájában.
A keresztény életben nemcsak az örömökben, hanem a szenvedésekben is osztozunk. Amikor egy testvér bánatban van, nem hagyhatjuk magára. Amikor egy testvér elbukik, nem tovább megyünk vagy közömbösen legyintünk esetleg megadjuk neki a "kegyelemdöfést", hanem megállunk, hogy visszavezessük Krisztushoz. Ahogyan Jézus is a bárányok után ment, mi is utánamegyünk annak, aki eltévedt. Nem azért, hogy kioktassuk, nem azért, hogy leköpjük, nem azért, hogy éreztessük vele erkölcsi fölényünket, hanem azért, hogy Isten eszközei legyünk a megmentését illetően.
Ebben a szenvedésben részt venni kiváltság. Nem a mi erőnkből, hanem Krisztus erejéből hordozzuk a test tagjait. Ahogyan Pál apostol által mondja a Szentlélek: "Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." (Galátziabeliekhez irt levél 6. fejezet 2. vers )
Talán azt kérdezed magadtól te miért kellene terhet, szenvedést vállalnod Krisztusért? Fontos ez?
Erre maga Isten válaszol a Szentlélek által:
Ha vele együtt szenvedünk, akkor vele együtt dicsőülünk meg. (Római levél 8. fejezet 17. vers) A szenvedés Krisztussal nem céltalan fájdalom, hanem átalakító erő, amely közelebb visz hozzá, és formál minket az Ő képére.
Amikor szenvedünk, a világ talán azt mondja: "Hol van most a te Istened?" De mi tudjuk, hogy Ő ott van velünk a tűzben, ahogyan ott volt a három ifjúval a tüzes kemencében. Ő ott van a mélységekben, ahogyan ott volt Jónással a hal gyomrában. Ő ott van a Gecsemáné-kertben is, ahol a legnehezebb döntéseket kell meghoznunk.
Ha vele együtt szenvedünk, akkor nem egyedül hordozzuk a fájdalmat. Ő hordozza velünk. Amikor mi sírunk, Ő is sír. Amikor mi elfáradunk, Ő az, aki megtart. Ő nem kívülálló, hanem velünk együtt jár az úton.
És ha vele együtt szenvedünk, akkor megértjük mások fájdalmát is. Megtanulunk együtt érezni, türelmesen szeretni, és ítélkezés nélkül segíteni azokat, akik elestek. Az igazi közösség nem akkor mutatkozik meg, amikor mindenki jól van, hanem akkor, amikor egy emberért az egész közösség hajlandó őszinte szeretetben és együttérzésben összefogni és Őt addig hordozni, érte addig imádkozni, amig meg nem gyógyul.


IMA: Drága Mennyei Atyánk, Köszönjük Neked a Krisztus testében való közösséget. Segíts minket, hogy egymást ne irigykedve, hanem tiszta szívből szeretve hordozzuk. Taníts minket, hogy ne hagyjuk magára azt, aki szenved, hanem hűségesek legyünk a test tagjaihoz. Adj nekünk olyan szívet, amely képes sírni a testvérért, és olyan lelket, amely képes kitartani a könyörgésben. Köszönjük, hogy Krisztus által egyek lehetünk. Áldd meg azokat, akik most elestek, és adj nekik erőt a visszatérésre. Köszönjük, hogy Te mindig kinyújtod a kezed, és soha nem hagysz magunkra. Jézus Krisztus nevében, Ámen.