A végtelenül több ígérete

Bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni. Efézusiaknak irt levél 3. fejezet 20. vers (Egyszerű fordítás)



Előfordult már veled, hogy a reménytelenség sötét felhői gyűltek fejed fölé? Amikor az imádság szavai elakadtak, mert a problémák hegyei magasabbnak tűntek, mint a hited? Vagy amikor egy-egy régóta dédelgetett álom olyan messzire kerül, hogy már szinte szégyen elképzelni is, hogy valaha valóra válhat? Ilyenkor hajlamos lehetsz elfeledkezni arról az erőteljes valóságról, amit Pál apostol az efézusi gyülekezetnek írt: „Bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni.”
Ez nem egy üres ígéret, hanem a Szentlélek Isten hatalmáról szóló kijelentés. Az erő, amiről Isten Szava beszél, nem valami tőled távoli, elméleti erő, hanem egy olyan dinamikus valóság, Aki benned működik, ha Isten újjászületett gyermeke vagy. Ez az az erő, amely képes újjáteremteni a szíveket, meggyógyítani a sebeket, és reményt fakasztani a reménytelenség hamvai alól.
Gondolj csak bele: mi magunk vagyunk Isten tervének része, az Ő szerszámai, ha úgy tetszik. A hitünk, a kis imádságunk, a vágyaink mind-mind a kiindulópont. Isten azonban a mi kicsinységünkön, a mi emberi korlátainkon messze túlmutató módon cselekszik. Nemcsak meghallja a kéréseinket, de a válaszai gyakran olyan fenségesek és csodálatosak, hogy mi magunk sem tudtunk volna gondolni rájuk. Lehet, hogy egy régóta tartó betegségből való gyógyulásért imádkozol. Isten nemcsak a testedet gyógyíthatja meg, de erőt adhat, hogy a betegség időszakában mélyebb hitet és békességet találj, mint amit valaha is gondoltál volna. Vagy egy nehéz családi helyzetért könyörögsz, amire a legfőbb kérésed a békesség. Isten pedig a békességen túl képes a szíveket egymás felé fordítani, egy olyan új, mélyebb köteléket létrehozni, ami a próbatétel nélkül sosem jött volna létre.
A fenti igevers a hitünk és a képzeletünk határainak a tágítására hív. Ne korlátozd Istent a te emberi gondolataiddal, félelmeiddel és a lehetségesnek vélt megoldásaiddal. Add át neki a kéréseidet, a vágyaidat, még az elkeseredéseidet is, és várd, hogy Ő mérhetetlenül többet cselekszik. A hatalma nem ismer határokat, és az Ő szeretete is határtalan. Ne feledd: az az erő, amely feltámasztotta Krisztust a halálból, ugyanaz az erő, amely Isten újjászületett gyermekeiben is munkálkodik.


IMA: Mennyei Atyánk, hálásak vagyunk a Te mérhetetlen hatalmadért és szeretetedért. Bocsásd meg, Urunk, ha sokszor kicsinyesek a gondolataink és gyenge a hitünk. Kérünk, növeld a bizalmunkat benned, és segíts elhinni, hogy Te a legnehezebb helyzetekben is képes vagy mérhetetlenül többet tenni, mint amire kérünk, vagy amit el tudunk képzelni. Hisszük, hogy a Te Szentlelked bennünk munkálkodik, és ezért minden dicsőség a Tied. Jézus Krisztus nevében kérjük. Ámen.

Istennek minden lehetséges

„Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Mert Istennek minden lehetséges.«” (Márk evangéliuma 10. fejezet 27. vers, Egyszerű fordítás)



Egy jól öltözött, sikeres, nagyon gazdag, köztiszteletben álló, vallásos fiatalember kereste meg Krisztus hogy érdeklődjön mit kell tennie ahhoz, hogy az örök életet elnyerje?
Ez a fiatalember az emberi mérce szerint erkölcsös, becsületes életet élt. Senki sem tudott ujjal mutogatni rá, hogy a vagyonát tisztességtelen eszközökkel szerezte. Mire vágyhat még egy olyan fiatalember, akinek annyi vagyona van, hogy minden az övé lehet, amit csak pénzen meg lehet venni?
Örök életre, hogy örökké élvezhesse a gazdagságának előnyeit.
Krisztus egyetlen dolgot kér tőle: " Menj add el a vagyonodat és oszd szét a szegényeknek. Csak ezután kövess engem. ( Az Örök Életet).
Mi értelme lett volna a fiatalember számára az örök életnek, ha a vagyonától megszabadul, amit voltaképp örökké élvezni akart volna az örök élet segítségével?
A fiatalember igy megszomorodva hátat fordított annak a Krisztusnak, aki megkedvelte őt és folytatta a gazdagságának halmozását, kiélvezését úgy, hogy közben hátat fordított az Életnek.
Hogyan is mehetett volna el boldogan? Hogyan lehetne boldog valaki, aki hátat fordít Krisztusnak pénzért, szerelemért, élvezetekért stb.?
A tanítványok egészen megdöbbenve kérdezték Krisztustól, hogy ha egy ilyen gazdag, erkölcsös ember nem mehet be az Isten országába, akkor kicsoda üdvözülhet egyáltalán? Lehetetlenség üdvözülni.
Ekkor nézett rájuk Krisztus és mondta nekik a fenti mondatot: " Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges."
Ami az embereknek lehetetlen: a bűnös szív megváltoztatása, az örök élet elnyerése, az újjászületés, azt egyedül Isten tudja elvégezni.
Ebben a versben Jézus nem csak egy bátorító közhelyet mond. Nem azt jelenti: „minden rendben lesz, csak higgy!” Nem. Ő arról beszél, hogy az ember önerejéből képtelen eljutni Istenhez.
De amit az ember nem tud megtenni, azt Isten el tudja végezni.
Nincs az a vallás, filozófia, amelyik olyan hosszú létrát tud adni neked, hogy felmehess rajta Istenig.
A jó hír pedig az, hogy ezt nem is kell megtenned. Krisztusban az Isten hajolt le hozzánk egészen a golgotai keresztig.
Nincs az a személyiségfejlődés, önmegvalósítás, amelyik meg tudná változtatni a szívedet, de Isten az önző, halott kősziv helyett egy élő, hússzivet tud adni neked.
Ha 1000 évig élnél sem tudnád kifizetni a tartozásod, amit a bűneiddel halmoztál fel, de Krisztus halála által, kegyelemből, hit által, Isten eltörli azokat és megment az Ő igazságos haragjától.
Ez lerombolja az emberi büszkeséget, de reménnyel tölti meg a bűnöst. Mert ha Istennek minden lehetséges, akkor nincs túl kemény szív, nincs túl mély bűn, nincs túl reménytelen helyzet. Lehet, hogy te már lemondtál magadról, de Isten még nem mondott le rólad.
„Isten képes még a leggazdagabbat, legkeményebbet, legönzőbbet is megragadni, és megváltoztatni.”
A kérdés tehát nem az, hogy elég jó vagy-e, hanem az, hogy hiszel-e abban, hogy Ő elég hatalmas?


IMA: Uram, köszönöm, hogy nem tőlem függ a megváltásom. Köszönöm, hogy amit én nem tudok elérni, azt Te elvégezted Jézus Krisztusban. Nem szeretnék hátat fordítani Neki, aki maga az örök élet és Akinek semmi sem lehetetlen. Köszönöm, hogy amikor tehetetlen vagyok, akkor is reményem lehet Benned. Segíts hinni, amikor minden emberi lehetőség elfogy. Segíts rád nézni, és nem magamra. Mert Te vagy az, akinek minden lehetséges. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Érett szív, amely nem darabolódik szét

Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság. Jakab levele 1. fejezet 4. vers



Van egy különös szépsége azoknak az embereknek, akik már sok mindenen keresztülmentek, mégsem keményedtek meg, csak mélyebbek lettek lelki értelemben. Nem a könnyű élet formálja az érett keresztényt, hanem az, amelyben nehézségek, megpróbáltatások és kérdőjelek is voltak, és mindezek közepette is ragaszkodott Istenhez.

Az állhatatosság vagy kitartás nem azt jelenti, hogy mindent elviselsz összeszorított fogakkal, hanem azt, hogy nem engeded el Isten kezét akkor sem, amikor nem érted, hogy miért történik valami. Nem passzív szenvedés, hanem aktív hit, nap mint nap meghozott döntés: „Ma is hiszek. Ma is követem Őt. Ma is tudom, hogy Ő a legjobb a számomra. ”

Isten nem csak a célra figyel, Ő az életed, jellemed formálásában is jelen van, miközben a mennyei cél felé vezet. Minden próbában, amit enged az életedben, ott van a mennyei Mester keze, aki nem rontani, hanem építeni akar. A Biblia szavai nem vigaszdíjak, hanem bátorítások: Isten célja nem az, hogy összetörj, hanem hogy megerősödj. És ez a cél: a lelki érettség, az a fajta jellem, amelyet nem fúj szét a vihar, nem omlik össze, ha elmarad az imaválasz, hanem mély gyökeret vert Isten igazságában.
A világ azt mondja: a boldogság a fájdalommentes élet. Miközben pedig kizárja Istent az életéből, a boldogság keresése közben sok esetben saját magának és másoknak okoz sok-sok és értelmetlen fájdalmat, szenvedést. Mégis annyira belemerül az efféle életstilusba, hogy nem tud megállni és elgondolkodni, hogy talán nem ez a megfelelő irány. Talán a döntéseim eredménye is, hogy ott tartok, ahol tartok. Talán én is felelős vagyok azért, hogy az x-edik párakpcsolatom, házasságom megy tönkre. Talán az én felelősségem is, hogy nem tudom beosztani a pénzemet és emiatt nagy adósságokba keveredtem és nem látom a kiutat. Talán az én felelősségem is, hogy a karrieremben nem tartok ott, ahol szeretnék. Az önző ember mindent azért tesz, mert azt gondolja ezzel több lesz, boldogabb lesz és közben nem veszi észre, hogy hiába tapos le másokat, hiába lesz eredményesebb tisztességtelen eszközökkel másoknál, mert legbelül egyre kiüresedettebb, keserübb és boldogtalanabb. De Isten azt mondja: a boldogság az, ha egyre inkább Hozzá hasonlítasz. Ehhez pedig idő és kitartás kell. A hit teljessé válik, amikor nem csupán tudsz Istenről, hanem megtanulsz bízni Benne akkor is, amikor nem érted az Ő útjait.
Amikor ki tudod mondani: " Annak ellenére, hogy elveszítettem a munkahelyemet, hűtlen lett hozzám a házastársam, akit szivből szerettem, kaptam egy olyan diagnózist az orvosomtól, ami akár a halálomat is jelentheti, el kellett temetnem a gyermekemet stb., tudom, hogy Isten jó és minden ezredmásodperc szenvedésnek az életemben értelme és célja van."
Ez az érett kereszténység, az érett hit.
És mit jelent, hogy az ilyen értelemben érett keresztényekben „nincs semmi hiányosság”? Azt, hogy nem esel darabokra, amikor minden más összedől körülötted. Nem vagy többé az érzelmeid szeszélyeinek kiszolgáltatva mert nem az érzelmeid uralkodnak rajtad, hanem te uralkodsz rajtuk. Az Istennel való kapcsolatodnak mérőfoka többé nem az, hogy: "... most úgy érzem..." vagy "... most nem érzem úgy..." Azt jelenti, hogy nem vagy többé megosztott, kettős életű, vagy törékeny és kiszámíthatatlan, mint egy kisgyermek, aki még nem tud uralkodni az érzelmein, hanem egységes vagy belül: egy ember, egy szívvel, egy Úrnak élve.
Isten nem a tökéletes viselkedésedet keresi, hanem a szilárd szívedet. Aki engedi, hogy Isten formálja, az megtapasztalja: a próbák mögött ott van az Atya szeretete, a célja, és a dicsősége.

Ima: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy a próbák nem elpusztítani, hanem formálni akarnak. Segíts, hogy ne meneküljek el a nehézségek elől, hanem állhatatos szívvel ragaszkodjam Hozzád.
Taníts meg bízni Benned akkor is, amikor nem látom az utat, és adj nekem olyan hitet, amely nem csak a hegytetőn dicsér, hanem a völgyben is hű marad Hozzád. Formálj éretté, teljessé, hogy ne legyek hiányos azért, mert lelkileg éretlen gondolkodású és ítélőképességű maradtam, hanem olyan ember legyek, akit Te fel tudsz használni a világban. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A felülről való bölcsesség ajándéka

Ha valakinek bölcsességre van szüksége, egyszerűen csak kérje Istentől, és meg fogja kapni! Hiszen Isten mindenkinek örömmel, nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad.
Jakab levele 1. fejezet 5. vers



Olyan világban élünk, ahol a „bölcsesség” szinte minden sarkon kínálja magát. A könyvesboltok polcai tele vannak önsegítő könyvekkel, , előadók, „életvezetési hírességek” tanácsokat osztanak bőkezűen. Az Internet néhány kattintással eléd tárja a legkülönbözőbb nézeteket: hol keleti bölcsességre, hol tudományosnak álcázott spekulációkra épülő tanácsokra bukkansz. Mégis, a sokféle „bölcselkedés” között egyre több ember érzi magát elveszettnek, bizonytalannak, irányt vesztettnek.

Miért? Mert ezek a mai bölcsességek, bármennyire is meggyőzően hangzanak, végső soron mulandó dolgokon alapulnak. Az emberi ész, a tapasztalat, az érzések változnak. Ami ma jónak és helyesnek tűnik még a tudomány világában is, holnap már elavultnak vagy tévesnek számíthat.
Isten Szava azonban egészen másfajta bölcsességről beszél. A Szentlélek által kijelentett Igazság nem a tudás mennyiségéről szól, hanem arról, hogyan alkalmazd helyesen azt, amit tudsz. Ez a bölcsesség nem a könyvek lapjairól, nem konferenciák előadásaiból származik, hanem felülről jön, magától Istentől.
Ez a felülről jövő bölcsesség az, ami képes átalakítani a gondolkodásodat, az életedet. Nem csupán segít döntéseket hozni, hanem megvilágítja a próbák értelmét is. Hiszen a Jakab levél első verseiben éppen erről olvasunk: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle megpróbáltatásokba estek…” (Jak 1:2). De hogyan lehet örömnek tartani a nehézséget? A fájdalmat? A veszteséget? Hogyan lehet mosollyal arcunkon hordozni a kereszt súlyát?
A válasz: úgy, ha van felülről való bölcsességünk.
Ez a bölcsesség nem azt mondja, hogy a fájdalom jó, hanem azt tanítja, hogy Isten jó, még a fájdalmon keresztül is. Megérteti veled, hogy a próbák nem véletlenek, hanem Isten formáló keze munkálkodik általuk benned. Megmutatja, hogy nem az élet könnyűsége tesz éretté, hanem az, hogyan reagálsz a nehézségekre. És ehhez a helyes látásmódhoz nem elég az emberi elme vagy a "józan paraszti ész", szükség van Isten szemszögére.
Ezért mondja Jakab apostol: „Kérje Istentől!” Az eredeti görög szöveg szerint ez a kérés folyamatos, kitartó, sóvárgó könyörgés. Nem egyszer elmondott ima, hanem újra és újra Istenhez való fordulás. Nem a magad okosságára támaszkodsz, hanem folyamatosan kéred: „Uram, taníts, mutasd, értess meg, vezess!” Holnap pedig ismét kéred ezt a bölcsességet a holnapi napra. És igy tovább életed minden napján.
És milyen a mi Istenünk válasza erre a kérésre? Nem szemrehányó, nem pirít rád, hogy „ezt már tudnod kellene!” Nem szégyenít meg, nem késlekedik. Ő örömmel, bőkezűen, szemrehányás nélkül ad bölcsességet.
Isten gyermeke, ha ma olyan helyzetben vagy, ahol nem érted a miérteket… ha a próbák súlya alatt úgy érzed, nem tudod hogyan tovább… ha úgy tűnik, elakadtál, és nem látod a következő lépést, akkor ez az Ige pontosan neked szól.
Ne szégyellj kérni! Ne félj újra meg újra könyörögni! A bölcsesség, amely Istentől származik, elérhető, csak tárd ki a szíved, és kérd!


Ima: Mennyei Atyám, Te vagy minden bölcsesség forrása. Köszönöm, hogy nem hagysz bennünket tanácstalanul ebben a zavaros világban, hanem felülről való látással ajándékozol meg.
Uram, bevallom, sokszor próbálok a saját értelmemre támaszkodni, és elfelejtem, hogy a Te útjaid magasabbak az enyémnél.
Kérlek, adj nekem bölcsességet, hogy megértsem a próbák értelmét, hogy felismerjem a Te kezed munkáját még a nehézségek közepette is.
Töltsd meg szívem bizalommal és türelemmel, hogy ne csak tudjam, hanem helyesen alkalmazzam is azt, amit Tőled tanulok.
Segíts, hogy minden nap újra és újra Hozzád forduljak vezetésért, és ne fáradjak bele a kérésbe. Hiszem, hogy Te bőkezű vagy, és minden gyermekednek örömmel adsz. Kérlek, formálj engem a Te bölcsességed által Jézus Krisztus nevében. Ámen.

Le ne vedd a szemed Krisztusról

Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán.
Zsidókhoz irt levél 12. fejezet 2. vers



A keresztény élet nem egy divatos vallásos klub, ahova belépsz, hogy "jól érezd magad", nem szabályok vagy hagyományok merev betartása, hanem egy személy követése, akinek neve: Jézus Krisztus. Nem véletlen, hogy az első keresztények ezt az életformát egyszerűen csak „útnak” nevezték. Krisztus maga lett az Út, amelyen járnunk kell, ha szeretnénk eljutni az örökkévaló életre.
Miért nevezik útmutatónknak is Jézus Krisztust? Mert Ő volt az első, aki végigjárta ezt az utat. Ő nem csupán megmutatta, hanem saját életével, vérével és könnyével taposta ki számunkra. Ő, aki a menny dicsőségéből leszállt közénk, önként vállalta a fájdalmat, a nélkülözést, az elutasítást, és végül a kereszthalált. Nem az evilági örömök vagy sikerek motiválták, hanem az a mennyei öröm és dicsőség, amely az engedelmesség és hűség jutalma volt.
Talán azt kérdezed nem önző dolog ez? Számítgatni, hogy mit kapok majd az eljövendő világban azért, amit itt teszek vagy vállalok?
Egyáltalán nem. Maga Jézus Krisztus mondja, hogy gyüjts magadnak kincseket, de ne a földön, hanem a Mennyben. Ezeket a kincseket ugyanis nem veszítheted el. Ezek a kincsek nem kötöznek meg, hanem szabaddá tesznek. Ezek a kincsek nem a saját büszkeségedet, felszínességedet, hanem Isten dicsőségét szolgálják.
Azok az emberek, akik megértik mennyire fontos és életet átformáló igazság a mennyei kincsek gyűjtése, azok tudnak igazán önzetlen, áldozatokkal és szeretetteljes életet élni itt a földön, a mennyei Atya dicsőségére.
Ma sokféle hang próbálja elhitetni velünk, hogy a keresztény élet kényelmes és egy soha véget nem érő wellness vagy születésnapi ünnepség, ahol minden kívánságod teljesül és, ha valamiféle áldozatot hozol is ezen a világon, a következő pillanatban kamatostól visszakapod amit "beraktál" az "áldások automatájába", hogy Jézus Krisztus követése gazdagságot, jólétet és problémamentes életet jelent. Ám ez éles ellentétben áll azzal, amit maga Krisztus mutatott és tanított. Jézus Krisztus soha nem ígért könnyű utat, hanem azt mondta: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét minden nap, és kövessen engem” (Lukács 9:23).
Jézus Krisztus a mi legfőbb példaképünk és vezetőnk, a mi „hadseregünk” kapitánya. Ő sosem ígért kevesebb szenvedést, mint amin Ő maga is átment. De azt igen, hogy mindaz, aki végig kitart mellette, és vállalja az út nehézségeit, annak helye lesz mellette a mennyei dicsőségben. Ahogy Ő győzelmet aratott a bűn és a halál felett, úgy leszünk mi is győztesek, ha hűségesen követjük Őt.
Ha tehát elfáradtál, ha úgy érzed, nehéz ez az út, tekints Krisztusra! Ő érted viselte a fájdalmat, érted szenvedett, érted halt meg, és most érted ül az Atya jobbján. Neki volt igazán nehéz az út. Te és én már csak végig sétálunk azon az úton, amit Ő vérével taposott ki számunkra, hogy legyőzze ellenségeinket. Keskeny és göröngyös az út, de ha Krisztusra nézünk, akkor nem kétséges, hogy győzni fogunk. Ha Őrá nézel, erőt kapsz a kitartásra, és világosan látod majd, hogy az út végén a Menny kapuja vár rád, ahol Ő maga fogad téged, az üdvözültek boldog seregében.


IMA: „Uram Jézus Krisztus, köszönöm, hogy nem csupán utat mutattál nekem, hanem Te magad lettél az út az Atyához. Köszönöm, hogy értem vállaltad a szenvedést, a szégyent és a keresztet. Adj nekem erőt, hogy kitartó legyek a nehézségek között, hűségesen kövesselek Téged minden élethelyzetben. Add, hogy ne tévesszem szem elől a mennyei örömöt és dicsőséget, amit elkészítettél számomra, és segíts hű maradnom hozzád életem végéig. Jézus Krisztus nevében, Ámen.”

Éleszd fel...

Ezért sürgetlek, hogy ismét lobbantsd lángra azt az ajándékot, amit Isten adott neked, amikor rád tettem a kezemet. Hiszen a Szentlélek, akit Isten adott nekünk, nem a félénkség, gyávaság, hanem az erő, az isteni szeret, a kiegyensúlyozottság és a fegyelmezettség Lelke!
Timóteusnak irt második levél 1. fejezet 6-7. vers (Egyszerű fordítás)



Volt már úgy, hogy még Isten gyermekeként is úgy érezted, hogy elfogy a bátorságod? Érezted már úgy, hogy minden túlságosan sötétnek tűnik, a lelki terheid pedig túl nehezek ahhoz, hogy tovább vidd őket? Olyan időszakok ezek, amikor elcsendesül benned a tűz, amit valaha Isten gyújtott meg. Timóteus is így lehetett. Pál apostol, az ő lelki mentora, élete végéhez közeledve börtönben volt. Az az ember, akinek tanításain keresztül Timóteus meglátta az evangélium valóságát, már nem volt mellette. Nem nehéz elképzelni, hogy Timóteus szíve szorongással, fájdalommal és talán egy adag félelemmel is tele lehetett. És ekkor ír neki Pál apostol, utoljára. Nem vádolja, nem szemrehányást tesz, hanem bátorítja:
„Ezért sürgetlek, hogy ismét lobbantsd lángra azt az ajándékot, amit Isten adott neked, amikor rád tettem a kezemet.”
„Hiszen a Szentlélek, akit Isten adott nekünk, nem a félénkség, gyávaság, hanem az erő, az isteni szeretet, a kiegyensúlyozottság és a fegyelmezettség Lelke!” (2Tim 1:6–7)
Ezek nem csupán szép mondatok. Ez egy kiáltás a mélyből: „Timóteus, ne add fel! Ne engedd, hogy a félelem kioltsa benned, amit Isten Szentlelke gyújtott lángra!”
Az Isten Szentlelke által osztogatott ajándékok: a vezetésre való hívás, a lelki ajándék, a szolgálatra való erő, nem automatikusan működnek. Megfakulhatnak, ha elhanyagolod őket, ha a félelem megbénít, vagy ha a reménytelenség lesz úrrá rajtad. De ezek az ajándékok újra és újra fellángolhatnak. És épp erre bátorít téged is az Ige: éleszd fel újra! Ne engedd, hogy az elmúlt nehéz időszak, a bűntudat, az önbizalomhiány vagy mások elutasítása elvegye azt, amit Isten neked adott!
Timóteus életében ott volt a következő sorrend, és nekem is végig kellett mennem rajta.
Tudom, hogy minden egyházfelekezetnek megvan a maga okoskodása az alábbi sorrenddel kapcsolatosan, de nézzük meg mit mond maga Isten ezzel kapcsolatosan.
Megtérés: Egy ponton ráébredtem, hogy bűnös vagyok, és szükségem van Megváltóra. Ráébredtem, hogy az egyházam nem képes nekem üdvösséget biztositani. Az egyházfelekezet egy fontos keret, ha bibliai alapokon nyugszik, de a tartalmat az Istennel való kibékülés, az őszinte bűnbánat, bűn vallás, a Krisztusban vetett hit és az Isten kegyelmének ereje által a múltbeli bűnöktől való szabadulás és a Krisztus követése adja.
Újjászületés: Isten Szentlelke végzi ezt a csodálatos folyamatot, amelynek során az ember új értékrendet, gondolkodásmódot és életvitelt kap. Másként kezdtem látni Istent, az embereket, önmagamat.
Bemerítés: Bár csecsemőként megkereszteltek, egy idő után megértettem: a kereszténység nem egy vallás, hanem egy út. Krisztus követésének útja. És mivel Jézus Krisztus felnőttként vállalta a bemerítkezést, (habár neki nem volt szüksége rá, csak azért tette, hogy velünk tökéletesen azonosuljon), számomra sem volt többé kérdés, hogy ezt az első lépést meg kell tennem. Ez nem tagadása a gyermekkoromnak, hanem beteljesítése annak, amire akkor még nem is voltam képes válaszolni.
A Szentlélek befogadása: Megtapasztaltam, hogy a Szentlélek nem csak egy elméleti fogalom, hanem élő valóság. Ő vezet, vigasztal, tanít, elpecsétel a mennyei örökségre, vigasztal és mindig azt a tanácsot adja, amire szükségem van.
Ajándékok: Isten Szentlelke ajándékot adott. Egyeseket az imádságra, másokat tanításra, másokat pásztorlásra vagy bátorításra hívott el. Az ajándékok különbözőek, de egy Lélek adja őket. És ezek nem csak ott vannak: éleszteni kell őket. Az élesztés pedig nem azt jelenti, hogy beiratkozol egy iskolába ahol megtanitanak halandzsázni, majd ráfogod, hogy megkaptad a nyelveken szólás ajándékát. Ez inkább önbecsapás és a szent dolgok megcsúfolása.
Timóteus gyakorlati módon úgy tudta éleszteni a benne levő ajándékot, hogy újra bízott Isten elhívásában, nem engedett a félelemnek, hanem aktívan élt a tanítás és pásztorlás ajándékával, amit kapott. Emlékeznie kellett Pál tanítására, a prófétai szóra, a kézrátétellel történt megerősítésre, és hűségesen folytatnia kellett a szolgálatot, még akkor is, amikor emberileg nehéz volt. A rendszeres igeolvasás, imádság, közösség és a szolgálat gyakorlása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a láng újra fellobbanjon benne.
Ha ma félsz… ha gyenge vagy… ha összezavart a világ, a körülményeid, vagy a saját kudarcaid, tudd meg: Isten Lelke nem gyáva Lélek! Ő erőt ad, hogy megállj a próbában. Ő szeretetet ad, hogy akkor is szeress, amikor nem kapsz viszonzást. És Ő józanságot és önuralmat ad, amikor minden belül szétcsúszni látszik. Nagyon fontos ez, mert miközben az Isten által elhívott emberek bizonytalankodnak, az ördög olyan "ragadozó farkasokat" hoz elő Isten gyülekezetében, akik elfoglalják a vezető helyeket úgy, hogy sem elhívásuk, sem ajándékaik nincsenek és iszonyatos károkat okoznak.


IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy nem félelem lelkét adtad nekem, hanem erőt, szeretetet és józanságot. Köszönöm, hogy az ajándék, amit tőled kaptam, nem veszett el, csak talán elhalványult. Uram, kérlek, éleszd fel újra bennem azt a tüzet, amit egykor belém helyeztél! Segíts, hogy ne a félelem, hanem a hit vezessen. Adj bátorságot, hogy ne hátráljak meg, amikor nehézségek jönnek.
Tégy ismét hasznossá a kezedben. A Te dicsőségedre akarok élni. Jézus Krisztus nevében,
Ámen.

Krisztustól származó békesség

Isten arra hívott el benneteket, hogy Krisztustól származó békesség uralkodjon a szívetekben, és mindig hálásak legyetek, hiszen mindnyájan Krisztus „Testének” a tagjai vagytok!
Kolosséiaknak irt levél 3. fejezet 15. vers (Egyszerű Fordítás)



Érezted már úgy, mintha békétlenség venne körül minden irányból? Sokszor tapasztad, hogy hiába igyekeztél megteremteni a nyugalmat családodban, munkahelyeden, kapcsolataidban, mégis újra és újra békétlenségekbe ütköztél. Vajon miért van ez így? Talán azért, mert nem a valódi békességet kerested, hanem annak csupán halvány utánzatát.

Amikor Isten arra hív téged, hogy Krisztus békessége uralkodjon a szívedben, akkor olyan békéről beszél, amelyet nem tud elvenni tőled semmilyen körülmény, semmilyen külső hatás. Ez a béke ugyanis nem kívülről, hanem belülről fakad; Krisztus jelenlétéből a szíved mélyén. Ez a békesség nem az, amikor minden rendben van körülötted, hanem amikor minden körülmény között képes vagy Istenben megnyugodni. Akkor is, ha tombol a vihar, akkor is, ha bizonytalanság vesz körül téged.

Talán azt gondolod, hogy ilyen nincs. Nem lehet a körülményektől független békességre, nyugalomra szert tenni. És igazad van. Embereknek lehetetlen, de Istennel, Krisztusban lehetséges.

Az apostol itt azt is mondja, hogy Krisztus békéjének kell „uralkodnia”. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ez a béke nem lehet csupán alkalmi vendég a szívedben, hanem állandó irányítója kell, hogy legyen a gondolataidnak, döntéseidnek, érzelmeidnek. Ez a békesség nem passzív érzés, hanem aktív, élő valóság, amely megmutatja, hogyan reagálj a téged érő nehéz helyzetekre.

Krisztus bízott a mennyei Atyájában akkor is, amikor az emberek királlyá akarták kikiáltani, bízott a mennyei Atyában akkor is, amikor gyűlölettel azt mondták, hogy ördög van benne, elmebeteg. 

Bízott az Atyában akkor is, amikor elfogták, leköpték, megkínozták, bízott a mennyei Atyában akkor is, amikor Pilátus elé hurcolták. Ő volt maga a békesség Pilátus előtt is. Tudta, hogy Ő ott van, ahol az Atya terve szerint lennie kell. Ezzel a békességgel tette le a lelkét az Atya kezébe, mielőtt kilehelte a lelkét. És ezt a békességet kínálja azoknak is, akikben az Ő Lelke van, hogy ezt élvezzék földi életük során és a földi életük végén is.  
És ebből a békéből következik a hálaadás is. A hálaadás nem egyszerűen udvariasság vagy jó szokás, hanem annak felismerése, hogy életed minden ajándéka Istentől származik. Annak felismerése, hogy Isten minden egyes Szentlélek által született gyermeke, Krisztus Testének tagja, egyedi szereppel, egyedi küldetéssel és kiváltságokkal, és mégis egy nagy egész részeként. Amikor hálás vagy, képes vagy felismerni, hogy Istenben egy tökéletes gondviselő Atyád van, Aki képes rólad gondoskodni minden körülmények között és a körülöttünk lévő újjászületett emberekben is, a Krisztus által kapott ajándékokat, értékeket, áldásokat. Képes vagy meglátni a nehézségek mögött is azt az Isten tervét, amelyben minden esemény a javadat szolgálja.

Ma arra bátorítalak, engedd, hogy Krisztus békéje uralkodjon benned. Engedd, hogy Ő töltse meg életed minden zugát, és hadd formálja át gondolataidat, érzéseidet, viselkedésedet. Ezáltal nemcsak te nyersz áldást, hanem áldássá válsz mások számára is. Ez pedig az érett keresztény élet.

IMA: Drága Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked azt a mélységes békességet, amelyet Krisztusban ajándékoztál nekünk. Kérjük, hogy taníts meg bennünket naponta ebből a békéből élni. Taníts meg minket arra, hogy amikor a világ zűrzavara megpróbálja elvenni a nyugalmunkat, mi újra és újra Hozzád forduljunk. Add, hogy mindig hálás szívvel tekintsünk életünk minden pillanatára, látva bennük kegyelmed és szereteted jeleit. Kérünk, formálj minket egyre jobban Krisztus Testének élő, aktív, szerető tagjaivá, hogy a Te dicsőségedre élhessünk. Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.