Jó az Örökkévaló!

Jó az Örökkévaló! Biztos menedéke azoknak, akik a veszedelem idején hozzá menekülnek. Ismeri és megmenti őket. Náhum próféta könyve 1. fejezet 7. vers



Gondolj csak bele! A fenti Ige nem azt mondja, hogy nem lesz veszedelem. Nem ígér egy problémamentes életet. Jézus Krisztus maga mondta, hogy "e világon nyomorúságtok lesz". Miért mondanak ma a divatos, jólétet, egészséget, töménytelen gazdagságot, egészséget igérő prédikátorok mást? Ezért majd nekik kell számot adniuk Krisztus előtt. Azonban van egy hatalmas "DE" azután, hogy Isten közli velünk lesz veszedelem.
A mi biztonságunk nem a körülményeinkben rejlik. Nem a bankszámlánkban, nem az egészségi állapotunkban, és még csak nem is a kapcsolatainkban. Az én életemben a legbiztosabb pont, az én igazi menedékem nem egy dolog, hanem egy Személy. Az élő Isten.
És mit csinál ez a menedék? Azt mondja az Ige, hogy Ő "jó". Ez az Ő alapvető természete. Még amikor nem értem, mi miért történik, akkor is ebbe kapaszkodhatok: Ő jó.
De a legszebb rész számomra ez: "Ismeri... őket." Ő nem csak egy általános "megmentő csomagot" dob le az égből. Ő személyesen ismer téged. Ismeri a nevedet. Ismeri a félelmeidet, azokat is, amiket senkinek sem mersz bevallani. Látja a könnyeidet, amiket éjjel sírsz a párnádba.
Amikor jön a "veszedelem", az első ösztönös reakcióm sokszor a pánik. De ez az Ige cselekvésre hív: "hozzá menekülnek". Ez egy döntés. Úgy döntök, hogy nem a félelemnek adok igazat, hanem Isten ígéretének. Úgy döntök, hogy az aggodalmaimmal nem a barátaimhoz szaladok először (bár az is fontos), hanem az én Atyámhoz. Leteszem elé mindazt, ami nyomja a lelkem. Olyan sokan keseregnek azért, mert ők valamikor segitettek valakin,valakiken, amikor pedig az illető maga jutott jólétbe, nem viszonozta a segitséget. Isten azonban nem azt mondja, hogy az emberek nem feledkeznek meg rólad, hanem azt, hogy Ő nem feledkezik meg rólad, ha az Ő gyermeke vagy.
Testvérem, nem tudom, mi a te mai viharod. De arra bátorítalak, hogy ma próbáld ki ezt: Menekülj Hozzá! Ne csak egy elméleti igazság legyen ez, hanem egy gyakorlati lépés. Állj meg egy percre, és mondd el neki: "Uram, félek. Látod a helyzetemet. Te vagy az én menedékem. Kérlek, segíts!" Ő ismer téged. És meg fog menteni. Lehet, nem úgy, ahogy te azt eltervezted, de az Ő szabadítása mindig tökéletes.

IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy Te jó vagy, és a Te jóságod soha nem változik, még akkor sem, ha körülöttem minden remegni látszik. Köszönöm, hogy Te vagy az én biztos menedékem. Ma úgy döntök, hogy Hozzád menekülök minden aggodalmammal, félelmemmel és fájdalmammal. Köszönöm, hogy ismersz engem, jobban, mint én magamat. Bízom benned, hogy Te vagy az én megmentőm. Tölts be a Te békéddel, ami minden értelmet felülhalad. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A jókedvű adakozás öröme

Mindenki annyit adjon a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és jókedvűen ad.
Korintusiakhoz irt második levél 9. fejezet 7. vers



Ahogy ma reggel felkeltem, és kinéztem az ablakon ezt a borongós őszi napot látva, azon gondolkodtam, mi az, ami igazán meleget hoz a szívünkbe?
Hányszor éltem már át én is azt a feszengést, amikor gyűjtés van valakinek. Ismeritek, ugye? Ott állunk a borítékkal, és elindul a feketeöves matematika: "Pista mennyit adhatott? A főnök biztos többet adott. Én nem akarok kevesebbet, de többet sem, nehogy azt higgyék, felvágok..." És mire odaadjuk, már semmi öröm nincs benne. Csak a megkönnyebbülés, hogy túlestünk rajta.
Ez az, amiről Pál azt mondja: "kényszerből". Ez az az adás, ami után rossz szájízünk marad, amit szinte "megbánunk".
Aztán egyszer láttam valamit a piacon. Egy idős néni válogatott a krumpli között, látszott rajta, hogy minden forintot megnéz. Vett magának kenyeret is. A végén, amikor fizetett volna, pár száz forint hiányzott a pénztárcájából. Láttam rajta a kétségbeesést, már kezdte volna visszatenni a kenyeret. A mögötte álló fiatalember – egy munkásruhás, megtermett férfi – egy szót sem szólt, csak odalépett, és letett egy ezrest a pultra. "Ne haragudjon, mama, ezt tegye még hozzá" – mormolta, és már fordult is el.
Nem várt semmit. Nem nézte, hogy ki látja. Nem akart hős lenni. Egyszerűen csak látott egy szükséget, és jólesett neki, hogy segíthet. Az a néni áldást mondott rá, a férfi meg csak mosolygott.
Erről beszélek! Isten nem azt nézi, mennyit adunk, hanem hogy hogyan. Az "előre elhatározott" szív nem azt jelenti, hogy görcsösen kiszámolom, mennyit kell adnom vasárnap a perselybe, hogy Isten elégedett legyen. Hanem azt, hogy a szívem eleve nyitva van. Készen áll. Nem ökölbe van szorítva, hanem nyújtva van.
A "jókedvű" adakozó nem azért ad, hogy Istentől kapjon valamit cserébe. Azért ad, mert már megkapott Tőle mindent – kegyelmet, bűnbocsánatot, örök életet –, és ez a hála egyszerűen túlcsordul a szívén. Nem teher neki adni, hanem kiváltság. Öröm.
Ma ne azt nézd, mit kell adnod – pénzt, időt, figyelmet. Nézd azt, hol lehetsz áldássá. Lehet, hogy ma csak egy mosolyodba "kerül", vagy öt perc türelmedbe a boltban. De ha azt "jókedvűen", szívből adod, hidd el, az Úr mosolyogni fog.

IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy Te vagy a legnagyobb "jókedvű" Adakozó, aki a Fiadat adtad értünk, amikor még semmit sem érdemeltünk. Kérlek, vedd el a szívemből a görcsösséget, a kényszert és a félelmet. Taníts meg úgy élni, hogy az adás ne teher, hanem öröm legyen. Segíts meglátnom ma azt, akinek pont az én segítségemre van szüksége, és adj bátorságot, hogy ne forduljak el. Hadd legyek a Te jóságodnak csatornája és ez a tény adjon nekem túlcsorduló örömet. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az el nem múló dicsőséggel járó jutalom

Keményen megfegyelmezem és szolgámmá teszem hát a testemet, mint egy sportoló, mert nem akarom, hogy miközben az örömüzenetet hirdetem, engem kizárjanak a versenyből.
Korintusiakhoz irt első levél 9. fejezet 27. vers



Láttam egy beszélgetést egy olimpiai bajnokkal, aki elmondta, hogy az elmúlt négy évben egyetlen napot sem hagyott ki edzés nélkül, és grammra pontosan tartotta a meghatározott étrendjét. Semmi gyorsétel, semmi lustálkodás. Mindent alárendelt egyetlen célnak: a győzelemnek. Gyakorlatilag sokmindent megszabtak neki az edzésen és az étrenden kivül is. Mennyit kell aludnia, mikor mit és mikor tehet és mit nem...
Ahogy hallgattam, bevallom, elszégyelltem magam. Belegondoltam, hogy én, aki az örökkévaló díjért futok, milyen gyakran engedek a kényelemnek. Milyen könnyen hagyom, hogy a testem diktáljon.
Pál nem finomkodik. Ez a "megfegyelmezem" szó a görögben azt jelenti, hogy "harcolok vele és legyőzőm". Pál azt mondja, háborúban áll a saját testével. Nem hagyja, hogy a vágyai, az ösztönei vagy a kényelemszeretete irányítsa. És itt kell őszintének lennünk. Amikor Pál a "testről" beszél, nem csak az evés-ivásról van szó. Az egyik legnagyobb csatatér, amiről ma keveset beszélünk, az a szexuális kísértés. Pál tudta: hiába hirdeti az evangéliumot, ha közben a telefonján, a gondolataiban vagy a tetteiben enged a bűnnek, akkor az egész szolgálata hiteltelenné válik. Kizárják a versenyből. Nem azért, mert Isten nem bocsátana meg, hanem azért, mert a bűn tönkreteszi a hitelességét és az erejét.Például a szexuális bűnnel (különösen a pornográfiával, ami ma egy kattintásra van) nem lehet tárgyalni. Nem lehet "menedzselni". A szexuális bűnt meg kell ölni. Ez Pál fegyelmezése. De hogyan? – kérdezhetnéd. Akaraterővel? Az kevés lesz.
A titok a következő: a tested indulatából fakadó bűn mindig egy ígérettel jön. Azt ígéri, kielégít, boldoggá tesz. Ez a hazugság. Ezt a hazugságot pedig csak egy erősebb ígérettel vagy igazsággal lehet legyőzni.
Amikor jön a kísértés, nekem, neked, mindannyiunknak fel kell tennünk a kérdést: Mit ígér nekem Jézus Krisztus? Örökkévaló örömöt, tiszta lelkiismeretet, valódi intimitást Vele. A bűn pedig mit ígér? Pár perces élvezetet, amit azonnal követ a szégyen, a bűntudat és az elszigetelődés. "Megfegyelmezni a testet" annyit jelent, hogy abban a pillanatban nemet mondok a testem hazug ígéretére, és igent mondok Krisztus felséges, dicsőséges igazságára. Olyan ez, mint az atléta: nemet mond a fánkra, mert igent mond az aranyéremre. Testvérem, ha küzdesz ezen a téren, nem vagy egyedül. Pál is küzdött. De ne add fel a harcot! Ne hagyd, hogy a tested irányítson! Tedd szolgáddá, még ha fáj is. A tét hatalmas: a te hitelességed és az örökkévaló díjad.

IMA: Uram, Jézusom! Te látod a küzdelmeimet. Látod, milyen gyakran vagyok gyenge, és engedek a testem kívánságainak. Köszönöm, hogy te már győztél a kereszten minden bűnöm felett. Kérlek, adj nekem Pál apostol eltökéltségéből! Segíts, hogy ne csak legyintsek a kísértésekre, hanem vegyem fel a harcot. Álljak ellene az ördögnek és öltözzem fel naponta az új természetet, erőt, amit Tőled kaptam és mélyüljek el a Te igazságaidban. Taníts meg arra, hogy Benned nagyobb örömöt találjak, mint bármi másban, amit ez a világ kínál. Fegyelmezz engem, és add, hogy méltó futó legyek a Te versenyedben. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.

Hogy meggyógyuljatok...

Ezért valljátok be egymásnak a bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert az igazságos ember erőteljes imádsága hatalmas dolgokra képes. Jakab levele 5. fejezet 16. vers



A Biblia sehol sem támasztja alá, hogy a papokhoz kellene járnunk gyónni, ők feloldoznak minket, hogy ismét vétkezhessünk a következő gyónásig. Az effajta hozzáállás a bünhöz és Istenhez nem ad igazi gyógyulást vagy megkönnyebbülést. A fenti Igében, Isten nem is azt mondja, hogy állj ki a piactérre, és kürtöld világgá minden hibádat, bünödet. Arra sem biztat, hogy a legpletykásabb és megbizhatatlanabb, értetlenebb ismerősödnek valld meg büneidet. Azonban azt sem mondja, hogy cipeld egyedül, amíg össze nem roskadsz. Azt mondja: „egymásnak”. Keress egy megbízható testvért, egy lelki barátot, akiben bízol, és mondd el neki. Nem azért, hogy pálcát törjön feletted – hiszen ő is ugyanolyan kegyelemre szoruló –, hanem azért, hogy levegye a válladról a büneid súlyának nehéz "hátizsákját". Ő tud támogatni téged imádságban.
A megvallás olyan, mintha kinyitnánk azt a bizonyos cipzárt. Kivesszük a köveket életünk hátizsákjából, és odaadjuk Istennek. És ahogy a napvilágra kerülnek, a büneink kövei elveszitik erejüket. Ez a gyógyulás kezdete. Nemcsak a lelkünk gyógyul, hanem a kapcsolataink is.
De a vers folytatódik, és ez adja az igazi erőt: „...mert az igazságos ember erőteljes imádsága hatalmas dolgokra képes.” (Jakab 5:16b)
Bevallom, régen, amikor ezt olvastam, mindig arra gondoltam: „Hát, én nem vagyok elég 'igazságos'.” De aztán megértettem valamit. Az Ige nem egy bűntelen szuperhőst ír le. Az „igazságos ember” az, akit Krisztus igazságossága fedez be, és aki komolyan veszi ezt. Aki nem játszik álarcosbált Istennel, hanem őszintén odamegy Hozzá.
Gondolj Illésre! Jakab őt hozza fel példának. Egy olyan ember volt, mint mi, tele félelemmel és gyengeséggel (emlékezzünk, menekült a királynő haragja elől). Mégis, amikor imádkozott, nem esett az eső három és fél évig! Miért? Mert az imádsága komoly volt. Erőteljes. Hittel teli.
Amikor te és én őszintén bevalljuk a bűnünket, és egy testvérünk elkezd értünk imádkozni – nem csak egy tessék-lássék imát, hanem egy komoly, erőteljes, Illés-féle imát –, ott hatalmas dolgok fognak történni! A gyógyulás nem a mi tökéletességünkön múlik, hanem Isten hatalmán, amit az őszinte, hittel teli imádság mozgásba hoz.
Ne cipeld egyedül azt a hátizsákot, testvérem. Hidd el, nem éri meg. A bénultság helyett válaszd a gyógyulást!

IMA: Drága Uram! Olyan sokszor próbáltam egyedül vinni a terheimet, mert féltem a szégyentől. Köszönöm, hogy te a sebeket nem feltépni, hanem begyógyítani akarod. Adj nekem bátorságot az őszinte vallomásra, és adj bölcsességet, hogy megtaláljam azt a testvért, akivel megoszthatom, ami fáj. Köszönöm, hogy a Te igazságosságodba öltöztettél. Kérlek, taníts meg komolyan, erőteljesen imádkozni, és engedd, hogy megtapasztaljam a Te gyógyító, hatalmas erődet az életemben és a környezetemben. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Hirdesd az örömüzenetet!

Majd ezt mondta nekik: „Menjetek el a világ minden részére, és hirdessétek az örömüzenetet mindenkinek! Aki hisz és bemerítkezik, az üdvözülni fog. De aki nem hisz, az kárhoztató ítélet alá kerül. Márk evangéliuma 16. fejezet 15-16. versek



A fenti Igében megfogalmazott Krisztusi parancs, olyan hatalmas feladatnak tűnik. Néha úgy érzem, Uram, hát ki vagyok én, hogy ilyen nagy faladatot bizol rám? Csak egy egyszerű ember, küzdök a magam mindennapi gondjaival, próbálom a számlákat befizetni, a családban helytállni stb. stb. Aztán eszembe jutott valami. Pár napja olvastam egy cikket arról, hogy orvosok egy csoportja áttörést ért el egy ritka, genetikai eddig gyógyíthatatlannak hitt gyermekbetegség kezelését és gyógyitását illetően. Eddig ez a betegség, az érintett csecsemőknek maximum 2,5 évet jelentett az élők sorában. Mivel nem müködött az immunrendszerük, bármilyen betegségbe belehalhattak. Most a gyógymódnak köszönhetően teljeseen meggyógyulhatnak. El tudjátok képzelni azt az orvoscsoportot, akik rájöttek a gyógymódra? Mit tettek? Csak megvonták a vállukat, és hazamentek vacsorázni? Vagy bezárták a formulát egy széfbe, mondván: "Ez túl értékes, nem adhatjuk oda bárkinek"? Dehogyis! Azonnal hívták a kollégáikat, cikkeket publikáltak az orvosi lapokban, futottak a szülőkhöz, sírva borultak a nyakukba, és kiáltották: "Megvan! Van remény! Van gyógymód!"
Barátom, ha valóban megkaptuk a Krisztusban vetett élő hit ajándékát, és Krisztus követőivé váltunk, nekünk valami sokkal hatalmasabb van a kezünkben. Nekünk az örök élet gyógymódja van a kezünkben. Az Örömüzenet! Annak a híre, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált, és nem kell elvesznünk a bűneinkben. Ez a "menjetek el" parancs ma nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindannyian repülőre szállunk és a dzsungelbe utazunk. A mi "világunk" ott kezdődik a munkahelyünkön, ahol a kollégánk küzd a házasságáért. A mi "világunk" a szomszéd néni, aki egyedül van. A mi "világunk" az a Facebook-poszt, ami alatt annyi a keserűség, és mi mégis oda tudunk írni valami bátorítót, valami mást. Azt mondja az Ige: "Aki hisz és bemerítkezik, az üdvözül." A hit az, ami megragadja ezt a gyógymódot. A bemerítkezés pedig (ahogy mi újjászületett, neoprotestáns keresztények gyakoroljuk) az a gyönyörű, nyilvános kiállás, amikor az egész világnak megvallom: "Igen, én ezt a gyógymódot elfogadtam! Régi életem meghalt Krisztussal a vízben, és új életre támadtam fel Vele." Ez nem egy mágikus szertartás, hanem a szívünk válasza, a szerelmünk jele Isten felé. És igen, ott a keményebb rész is: "aki nem hisz, az kárhoztató ítélet alá kerül." Ez nem Isten bosszúja. Ez a logika. Ha valakinek felajánlom a gyógyszert a halálos betegségre, de ő visszautasítja, mondván: "Nincs is szükségem rá" vagy "Nem hiszek benne", akkor sajnos nem a gyógyszer hibája, hogy a betegség elvégzi a munkáját. A mi feladatunk nem az ítélkezés – az az Úré. A mi feladatunk, hogy égő szívvel felkínáljuk a Gyógymódot. Hogy elmondjuk, van kiút. Az ember nem a büneiből fakadó betegség miatt kell örök halálba menjen, hanem azért, mert gonosz módon elutasitja a szerető Isten által kinált gyógymódot. Pedig a gyógymód megszerzéséért Krisztus a tulajdon vérét hullatta.
Ne félj hát ma megosztani ezt az Örömhírt! Lehet, hogy csak egy telefonhívás, egy őszinte beszélgetés, egy imádság valakiért. De lehet, hogy pont a te szavad lesz az, ami megment egy életet az örökkévalóságra.

IMA: Drága Uram, Jézusom! Köszönöm, hogy a kezembe adtad az Élet üzenetét. Néha olyan gyengének érzem magam, hogy ezt továbbadjam. Tölts be ma a Te Szentlelkeddel! Adj bátorságot, hogy ne hallgassak, és adj bölcsességet, hogy tudjam, kinek, mikor és hogyan mondjam el. Ne az én okos szavaim hassanak, hanem a Te szereteted áradjon rajtam keresztül. Segíts, hogy ma és életem hátralevő részében, én is hordozója lehessek a Te gyógyító Örömhírednek. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Kitartóan!

 Kitartóan kérjétek, és megkapjátok! Kitartóan keressétek, és megtaláljátok! Kitartóan kopogtassatok, és kinyitják nektek az ajtót! Mert aki kitartóan kéri, megkapja, amit kér. Aki kitartóan keresi, az megtalálja, amit keres. Aki kitartóan kopogtat, annak kinyitják az ajtót.

Máté evangéliuma 7. fejezet 7-8. vers



Hányszor érezzük úgy az életünkben, hogy egy-egy ajtó bezárult előttünk? Talán épp most is van ilyen az életedben. Lehet, hogy egy munkahelyi lehetőség, egy megromlott kapcsolat, vagy talán a saját szíved egy megkeményedett része, amin nem tudsz változtatni. Vagy nézz csak körül a világban: annyi a zűrzavar, annyi a bizonytalanság. Az ember imádkozik békéért, és másnap mégis rosszabb hírekre ébred.
Könnyű ilyenkor azt mondani: „Kértem, de nem kaptam meg. Kerestem, de nem találtam. Kopogtattam, de süket fülekre találtam.”
Egyszer elhagytam a lakáskulcsomat. Késésben voltam, feszült lettem. Körülnéztem a szokásos helyen, az előszobai kis tálcán. Nem volt ott. Kérdezgettem a családomat, senki nem látta. Feladhattam volna. De nem tettem. Mert tudtam, hogy szükségem van rá. Elkezdtem kitartóan keresni. Felforgattam a táskámat, megnéztem a tegnapi kabátom zsebében, benyúltam a kanapé párnái közé. Nem csak felületesen néztem, hanem kerestem.
Jézus Krisztus ma pontosan erre tanít minket az imádsággal kapcsolatban. Azt mondja: „Kitartóan!”
A görög eredeti szövegben ez a „kérjétek, keressétek, kopogtassatok” egy folyamatos, ismétlődő cselekvést jelent. Nem azt, hogy „próbáld meg egyszer”. Hanem azt: „folyamatosan kérd”, „folyamatosan keresd”, „folyamatosan kopogtass”.
Miért? Mert Isten süket lenne? Mert vonakodik segíteni? Nem, ezerszer nem! Hanem azért, mert ez a kitartó Isten keresés megváltoztat téged és megváltoztat engem.
Amikor kitartóan imádkozom valamiért – mondjuk egy szerettemért, aki távol van az Úrtól –, az az ima engem is formál. Miközben nap mint nap kopogtatok Isten ajtaján, az én szívem is egyre inkább Isten szívéhez igazodik. Megtanulok bízni. Megtanulok várni. A kitartó keresés közben gyakran nem azt találod meg, amit eredetileg kerestél, hanem valami sokkal jobbat: magát az Urat.
Látom magam előtt azt a jelenetet, amikor valaki dörömböl egy ajtón. Nem csak finoman bekopog és elsétál. Hanem ott áll, újra és újra kopogtat, mert tudja, hogy aki bent van, az szereti őt, és tudja, hogy csakis Ő tud segíteni.
Kedves olvasóm, ma arra bátorítalak, hogy ne add fel az imát! Lehet, hogy már évek óta kopogtatsz ugyanazzal a kéréssel. Lehet, hogy már elfáradtál a keresésben. De a mi Atyánk egy jó Atya. Ő nem játszik velünk bújócskát. Ő azt ígéri: „aki kitartóan kéri, megkapja”.
Lehet, hogy a válasz nem az, amit vártál. Lehet, hogy nem akkor, amikor vártad. De az ajtó ki fog nyílni. És lehet, hogy mire kinyílik, már nem is az lesz a legfontosabb, amiért eredetileg kopogtattál, hanem az, hogy Vele lehess, aki az ajtót kinyitotta.
Maradj az ajtónál! Ne sétálj el! Ha megérted, hogy Isten az egyetlen, Aki igazán és végérvényesen megoldhatja életed problémáit, akkor eszedbe sem fog jutni, hogy elsétálj vagy feladd. Péter apostollal együtt fogod mondani: " Hova mehetnénk? Örök életnek beszéde van Tenálad."

IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy te egy olyan Isten vagy, aki hallgat. Bocsásd meg, Atyám, amikor én vagyok türelmetlen, amikor feladom a keresést, és amikor elsétálok az ajtódtól. Adj nekem ma kitartó szívet! Segíts, hogy ne a körülményekre nézzek, hanem Rád. Erősítsd meg a hitemet, hogy higgyem és tudjam: Te válaszolsz. Segíts kitartóan kopogtatni, bízva a Te tökéletes időzítésedben és a Te végtelen jóságodban. Ámen.

Vágd le a béklyóidat!

Ezért, ha a jobb szemed vinne bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és hajítsd el! Jobban jársz, ha a tested egy részét elveszíted, mint ha ép testtel dobnak a gyehennára! Ha pedig a jobb kezed vinne bűnbe, még azt is vágd le, és dobd el! Jobban jársz, ha a tested egy részét elveszíted, mint ha ép testtel vetnek a gyehennára! Máté evangéliuma 5. fejezet 29-30. versek



Krisztus fenti szavai, amelyeket a házasságtörés bünével kapcsolatos tanitása után mondott, első hallásra erőszakosnak és kegyetlennek hangzik. De Jézus Krisztus itt nem arra szólít fel, hogy fizikailag csonkítsuk meg magunkat! Ő egy sokkal mélyebb, sokkal radikálisabb igazságot tanít nekünk a bűnről és annak következményeiről. Jézus Krisztus itt a gyökeret akarja eltávolítani, nem csak a gyümölcsöt. Nem azt mondja, hogy "ne nézz gonoszat", hanem azt, hogy "távolítsd el, ami a gonoszságra visz!" Nem azt mondja, hogy "ne tégy rosszat", hanem azt, hogy "szabadulj meg attól, ami a rosszra csábít!" Gondolj csak bele: mi az a "jobb szem" vagy "jobb kéz" a te életedben? Lehet, hogy az a "jobb szem" az a sorozat, amit este nézel, és ami rombolja a lelkedet, és elfordít Istentől. Lehet, hogy az a "jobb kéz" az a pénzügyi lehetőség, amiről tudod, hogy nem tisztességes, de mégis megkísért. Lehet, hogy az a "jobb szem" az a közösségi média felület, ami állandóan összehasonlításra visz, irigységet szül benned, vagy rosszindulatú pletykákba sodor. Lehet, hogy az a "jobb kéz" az a kapcsolat, amiről tudod, hogy nem egészséges, nem ad dicsőséget Istennek és nem használ a lelkednek sem, mégis ragaszkodsz hozzá. Jézus Krisztus lényegében azt mondja: "Válassz! Mi a fontosabb? Egy testrész, ami a bűnre visz, vagy az örökkévaló életed?" Ez a mondanivaló a mi 21. századunkban is éppen olyan aktuális, sőt, talán aktuálisabb, mint valaha. A kísértés ezer formában jön, sokszor alig észrevehetően. Ott van a zsebedben lévő telefonon, a reklámokban, a beszélgetésekben.
Jézus Krisztus arra hív téged, hogy legyél drasztikus azokkal a dolgokkal szemben, amelyekről tudod, hogy Istentől eltávolítanak téged. Ez fájhat, mint egy testrész elvesztése. Lehet, hogy le kell mondanod valamiről, amit szeretsz, amihez ragaszkodsz. Lehet, hogy meg kell szakítanod kapcsolatokat. Lehet, hogy le kell törölnöd a telefonodról applikációkat. Lehet, hogy el kell fordulnod olyan szórakozástól, amit a környezeted "ártalmatlannak" tart. De Jézus Krisztus azt mondja: jobban jársz így! Jobban jársz, ha rövid távon fájdalmat élsz át, de megmenekül a lelked, mint ha ragaszkodsz valamihez, ami hosszú távon romlásba visz. Ez a radikális elköteleződés a szentség iránt a mi boldogságunk útja. Szabaduljunk meg a bűn gyökereitől, hogy szabadon élhessünk Krisztusban!

IMA: Uram, Jézusom! Bevallom, nehéz ez az Ige. Olyan sokszor ragaszkodom dolgokhoz, amikről tudom, hogy eltávolítanak Tőled. Kérlek, mutasd meg nekem, mi az én "jobb szemem" vagy "jobb kezem" az életemben, ami bűnre visz. Adj erőt, bátorságot és radikális elszántságot, hogy megszabaduljak tőlük. Hadd válasszam mindig a Te utadat, még akkor is, ha fájdalommal jár. Szeretném a bűn helyett Téged választani, hogy a lelkem megmeneküljön. Tudom, hogy aki a bünt választja, a nagyobb szenvedést választja. Krisztus nevében hallgass meg, Ámen.