Tágas térre vitt engem

Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem.
118. Zsoltár 5. vers



Amikor a gyerekeink nem boldogulnak, segítségre van szükségük, akadályba ütköznek, vagy csak szükségük van a közelségünkre, általában kiáltanak:
" Anya! Apa!" És mi félretesszük amivel éppen foglalkozunk és megyünk segítünk nekik.
Ha mi, akik porból lettünk és porrá leszünk ilyen érzékenyek vagyunk gyermekeink kiáltására, mennyivel érzékenyebb Isten?
Az évek során gyakran megtapasztaltuk, hogy nem vagyunk közömbösek Isten számára. Volt, hogy emberek átkot mondtak ránk az Isten nevében, de amikor Istenhez kiáltottunk Ő jött és nem is kellett mi, hanem Ő adott olyan választ ezeknek az embereknek, amin talán mai napig is gondolkodnak.
Isten nem jön mindig azonnal? Nem jön mindig, amikor te azt gondolod, hogy jönnie kellene? Ez igaz.
Miért? Mert tudja, hogy vannak olyan küzdelmek, harcok, nehézségek amelyek által formálni akar téged és amelyek hozzájárulnak a növekedésedhez, fejlődésedhez.
Istennek olyanok gyermekei, mint a szeme fényei.
Kiálts hát, ha úgy érzed szorult helyzetben vagy. Kiált, ha úgy érzed, hogy beszükültek a lehetőségeid, ha úgy érzed lelked ellensége szorongat.
Kiálts azzal a gyermeki, rendíthetetlen hittel és bizalommal, amivel a gyermekeink kiáltanak nekünk, amikor szükségük van segítségünkre, közelségünkre, tanácsunkra.
Az Úr pedig jönni fog, mint győztes hős és megment szorongattatott helyzetedből, vigaszt nyújt és gyógyit, amikor arra van szükséged.
Milyen gyönyörű bizonyosság rejtőzik ezekben a szavakban: „Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem.” Ez a tágas tér azt jelenti, hogy Isten jelenléte nemcsak kivezet téged a szorongattatásodból, hanem szabaddá is tesz téged, hogy újra levegőt vehess, hogy ismét reményt láthass.
Gondoljunk csak bele: Isten, a Világegyetem Teremtője, a végtelen hatalmú Úr meghallja a mi apró, gyenge kiáltásunkat! Az Ő szeretete olyan hatalmas, hogy személyesen hajol le hozzánk, megragadja a kezünket, és kivezet bennünket abból a helyzetből, amely már elviselhetetlenné vált számunkra.
Egy asszony, aki hűségesen követte Krisztust, magatehetetlenül feküdt a betegágyán és amikor meglátogattam, azt mondta, hogy Istentől kapott kijelentést arról, hogy meg fog gyógyulni és fel fog kelni betegágyáról, hogy szolgálhassa az Urat.
Másnapra meghalt. Gondolkodtam rajta, hogy vajon elfogult volt-e, amikor azt mondta, hogy Isten mondta neki, hogy fel fog épülni.
Majd arra gondoltam, hogy miközben mi a koporsója mellett állunk, a kijelentés valóra válhatott az Isten országában. Ott ahol már nincs fájdalom, magatehetetlenség, szorongattatás és kiáltanunk sem kell, mert folyamatosan az Úrral leszünk. Miközben mi borongósan gyászoltunk, Ő fent ünnepelhetett és megkezdhette soha véget nem érő szolgálatát és dicséretét Isten oldalán.
Akárhol vagy most, bármilyen mélységben vagy nehézségben is vagy, tudd, hogy az Úr figyel rád. Nem vagy egyedül! Kiálts hozzá bátran, és Ő kivezet téged is a tágas térre, ahol végre újra megtapasztalhatod a szabadság, a remény és az öröm erejét.


IMA: Drága mennyei Atyám! Köszönöm, hogy amikor nyomorúságomban, gyengeségemben hozzád kiáltok, Te nem hagysz magamra. Köszönöm, hogy meghallgatod könyörgésemet, és hűségesen elvezetsz engem a tágas térre, ahol újra lélegzetet vehetek, ahol megújulhatok, ahol békét találhatok Benned. Uram, kérlek, segíts nekem mindig emlékezni arra, hogy a legsötétebb pillanatokban is mellettem vagy, figyelsz rám, és megmentesz engem. Add, hogy ez a bizalom mindig élő legyen bennem, és áldásaidat megtapasztalva hálás és örvendező szívvel éljek a Te szeretetedben. Köszönöm, hogy nem csak ebben az életben reménykedhetek Benned. Krisztus nevében, Ámen.

Haragudj, de ne vétkezz

Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Efézusbeliekhez irt levél 4. fejezet 26-27. versek



Ha elolvasod Jób könyvét, világosan láthatod, hogy Jób három "barátja" vétkezett Jób ellen és vétkezett Jób Istene ellen. Igazságtalanul támadták, vádolták Jóbot ráadásul Isten nevében olyan dolgokat mondtak Jóbnak, amelyek nem voltak igazak. Ezzel pedig Istent is belekeverték ebbe a kicsit sem tisztességes dologba. Isten haragja pedig fellángolt Jób három barátja ellen.
Mit tett Isten? A három barát sorsát Isten Jób kezébe tette. Azt mondta nekik:
" Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Szolgám, Jób pedig imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem szégyenítelek meg benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób. (Jób könyve 42. fejezet 7-8. vers).
Isten voltaképp Jóbra bízta a döntést. Ha Jób imádkozik értük és kéri számukra Isten bocsánatát, Isten kegyelmet gyakorol, ha nem, akkor megbünteti hűtlen barátait.
Jób pedig kegyelmet kért barátainak.
Milyen csodálatos és őszinte tanácsot ad nekünk Isten ebben a rövid, ám annál mélyebb Igében! Mindannyian átéltük már, hogy harag töltötte el szívünket. A harag önmagában egy érzés. Sem nem jó, sem nem rossz, de ha nem tudunk uralkodni rajta, akkor komoly problémákat okozhat.
Isten nem azt várja, hogy eltitkold érzéseidet, hanem azt, hogy megtanuld kezelni, irányítani és neki átadni ezeket az érzelmeket, mielőtt azok bűnné, gyűlöletté, bosszúvá nőnének benned.
Milyen könnyen halogatjuk a megbocsátást, milyen gyakran húzzuk magunk után a haragot, mint súlyos láncot! De Isten bölcsessége világít rá arra, hogy ha hagyjuk a haragot meggyökerezni a szívünkben, akkor ez keserűséggé válhat, és megnyitja a szívünk ajtaját a lelkünk ellensége előtt, aki pontosan ezt várja.
Ő csak egy apró résre vár, hogy beszivároghasson, hogy megfosszon bennünket attól a békességtől, amelyet Jézus Krisztus már megszerzett számunkra.
Nem muszáj egyetérteni azzal, aki megbántott, nem muszáj igaznak érezni azt, amit tett, de az, hogy megbocsátunk, hogy Isten kezébe tesszük, felszabadítja a lelkünket.
Ma, amikor ezek a szavak elérnek téged, vizsgáld meg szívedet. Vajon van-e benne régóta hordozott harag, sértődés, sérelem? Van-e benned elnyomott, letagadott harag, gyűlölet, ami ott fortyog a lelked mélyén és elsősorban téged mérgez lassan, de biztosan. Vajon nem cipelsz-e egy olyan terhet, amit Jézus már régen le akart volna venni rólad?
Tedd meg ma este a bátor lépést: engedd el! Engedd el azt, aki bántott, aki megbántott, mert Krisztus is elengedte neked mindazt, amivel megbántottad Őt. A kereszten meghalt érted is, megbocsátást, új kezdetet, békét hozva. Kövesd te is Jób példáját és kérd Isten kegyelmét és áldását ellenségeidre. Jób sorsa is ezután fordult jóra és az életének további része áldottabb és gazdagabb lett, mint valaha.
Mondd el Istennek őszintén: " Istenem. Ez az ember megbántott. Sokat ártott nekem. Komoly sebeket és kárt okozott, de elengedem a haragot, elengedem a bosszúvágyat és kérlek bocsáss meg neki Te is. Ne tulajdonítsd neki ezt a bűnt, mert nem tudta mit tesz."


IMA: Drága mennyei Atyám!
Hálás vagyok, hogy ma emlékeztettél engem arra, milyen fontos, hogy ne hagyjam a haragot uralkodni bennem. Látod, Uram, hogy időnként nehéz elengedni a fájdalmat, nehéz megbocsátani, amikor igazságtalanul bánnak velem. Most mégis kérlek, adj erőt, hogy meg tudjak bocsátani, adj kegyelmet, hogy elengedjem a bennem lévő sérelmeket.
Jézus Krisztus, köszönöm, hogy te a kereszten már minden vétkemért megbocsátottál. Add, hogy én is ezzel a kegyelemmel és szeretettel tudjak mások felé fordulni. Ne adjak helyet az ördögnek a szívemben, hanem hadd legyen teljes békességed bennem! Köszönöm, Uram, hogy meghallgatsz, és átformálod a szívemet, hogy még inkább hozzád hasonlítsak. Szeretném én is azt kérni ellenségeimmel kapcsolatosan, amit Te kértél a mennyei Atyától, amikor gonosz kezek kínoztak és keresztre feszitettek: Atyám, ne ródd fel nekik ezt a bűnt. Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cseleksznek.
Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.

Kegyelemből, de nem céltalanul

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.
Efézusiakhoz irt levél 2. fejezet 8. vers



Mit tehetett volna a lator Barabás, aki rablógyilkosságért és a római birodalom elleni uszításért, lázadásért ítéltek halálra? Abszolút semmit. A kegyelmet nem lehet kiérdemelni. A kegyelemért nem lehet megdolgozni. A kegyelmet csak kérni lehet és rábízni magad arra, aki a kegyelmi ügyben döntést hozhat.
Ha elutasit, akkor nem tehetsz szemrehányást neki, ha pedig kegyelmet ad, az nem azért van, mert jó vagy. Ha jó lennél, nem szorulnál kegyelemre.
Igy van ez az emberiséggel is. Minden ember megszegte Isten törvényét és ezzel kiérdemelte Isten igazságos büntetését.
Jézus Krisztus az, aki nem szorult kegyelemre földi élete során, mert Ő sosem vétett Isten parancsai ellen. Ő viszont vállalta a nekünk járó halált és az Ő érdemeit felajánlta az Atyának helyettünk, hogy az Atyának legyen oka kegyelmet gyakorolni.
Érted már mennyire értelmetlen dolog azt hinni, hogy kiérdemelheted bármivel is a kegyelmet?
Nem azért fogad el téged Isten, mert tökéletes vagy, hanem azért, mert Ő jó. A megváltásod, szabadulásod nem a te teljesítményed, nem is az egyházadé, nem is a papodé, nem is a lelkipásztorodé, nem is a gyülekezetedé, hanem egyedül Isten ajándéka. Olyan ajándék, amit nem lehet megvásárolni, és nem lehet ledolgozni. Elfogadni lehet hittel.
De Isten nemcsak kiszabadítani akar a kárhozatból, hanem kegyelme és Szentlelke által át akarja változtatni az életed Krisztus képmására. Az Ő célja nemcsak az, hogy „megmentett” legyél, hanem hogy megváltozott életű ember is legyél. Az Ő szíve vágyik arra, hogy gyermekei egyre inkább hasonlítsanak Krisztusra. Ezért kapsz egy pártfogót a Szentlélek személyében, mint ahogyan kapnak pártfogó felügyelőt azok is, akiket szabadlábra helyeznek.
Ahogyan a pátfogó felügyelő segít egy feltételesen szabadlábra helyezett elitéltnek új életet, új értékrendet kialakítani úgy, hogy a társadalom szemében hasznos taggá válhasson, ugyanúgy segít a Szentlélek is, hogy új értékrendet, gondolkodásmódot, életet kaphass és ezáltal az Isten dicsőségére és országának hasznos polgáraként élhesd életed.
Az igazi hit, amely elfogadja a kegyelmet, nem tétlen vagy közömbös. Nem egy kényelmes karosszék, amiben hatra dőlünk, hanem egy új élet kezdete. Egy folyamat, ahol a Szentlélek napról napra munkálkodik benned: megtisztít, tanít, fedd, vigasztal, vezet. A Biblia nem csupán egy olvasmány, hanem a Mester keze által formáló eszköz. Mert Isten célja, hogy ne maradjunk olyan, amilyen voltál, hanem növekedjünk: szeretetben, jellemben, bölcsességben.
És mindezt nem önmagunkért. Isten nemcsak bennünk, hanem rajtunk keresztül is munkálkodni akar. Mások felé akar küldeni. Hogy tanítványozzunk, bátorítsunk, segítő kezet nyújtsunk. Hogy fény legyünk egy sötét világban. Hogy a bennünk munkálkodó kegyelem másokat is elérjen.
Ez Isten csodálatos rendje: kegyelemből tartattunk meg, de nem céltalanul. Hanem hogy általa teljessé tegyen minket, és eszközei legyünk mások megmentésében. Isten nemcsak örök életet ad, hanem célt, értelmet, küldetést. És egy napon, amikor színről színre látjuk Őt, örömmel mondhatjuk: „Uram, amit talentumként ajándékba kaptam, visszaadtam Neked, az életemmel.”


IMA: Uram, köszönöm, hogy nem érdemeim szerint bánsz velem, hanem kegyelemből mentettél meg. Köszönöm a hit ajándékát, és azt, hogy Te előbb szerettél engem. Segíts, hogy ne elégedjek meg azzal, hogy üdvösséget kaptam, hanem vágyjak a Veled való növekedésre. Formálj engem a Te képedre, taníts a Szentlélek által, és vezess a Biblia igazságában. Adj bátorságot és szeretetet, hogy másokat is Hozzád vezessek, és tanítványozzak. Szeretnék felnőni, éretté válni Krisztusban, hogy életem Téged dicsőítsen. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Templom vagy piac?

Azután így tanította őket: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek. Márk evangéliuma 11. fejezet 17. vers



Jézus belépett a templomba, és amit látott, mélyen megrendítette. Ahol csendes imádságnak kellett volna zengeni, ott hangos alkudozás, önzés és képmutatás uralkodott. Ahol Isten jelenléte kellett volna, hogy betöltse a teret, ott emberi haszonlesés és felszínes vallásoskodás volt.
Ez a jelenet azonban nem csupán a kétezer évvel ezelőtti templomról szól. Hanem rólunk is. Rólam és rólad szeretett testvérem!
A Szentírás azt mondja, mi vagyunk Isten temploma. A mi testünk, a mi lelkünk, a mi elménk a Szentlélek templomának gondolatával lett megteremtve. Ez lenne a rendeltetésünk. A szívünk lett az imádság háza, ahol kapcsolatban lehetünk Istennel. De vajon mi zajlik bennünk? Vajon valóban imádság háza vagyunk? Vagy néha mi is hagyjuk, hogy belopakodjon a felszínesség, az önérdek, az üres vallásos rutin?
Jézus Krisztus nem csak a templomot tisztította meg: ma is meg akar tisztítani minket. Nem haragból, hanem szeretetből. Mert azt akarja, hogy a szívünk újra olyan hely legyen, ahol Őt hívjuk segítségül, ahol Vele beszélgetünk, ahol békesség és közelség van. Ahol nem a világ zaja, hanem az Ő szava hallatszik.
És ez nem csak rólunk szól. Jézus azt mondta: „az én házam imádság háza lesz minden nép számára”. Isten mindig nyitott házat szeretett volna, nem kizárólagos klubot, hanem szeretetteljes otthont. Ha a szívünk újra az imádság helyévé válik, akkor rajtunk keresztül mások is hazatalálhatnak Istenhez.
Mi zajlik ma, mi zajlott az elmúlt héten, hónapban, évben a tested, szíved, lelked, elméd templomában? Készen állsz megnyitni azt Jézus Krisztus előtt, hogy kitakarítson minden olyat, ami nem oda való?

IMA: Uram Jézus Krisztus, hozzád jövök ma őszintén, ahogy vagyok. Köszönöm, hogy Te nem csak kívülről nézed az életemet, hanem belépsz a templomomba: a szívembe.
Bocsásd meg, ha hagytam, hogy az imádság háza helyett zajos, önző vagy közömbös tér legyen bennem. Tisztíts meg, Uram. Tedd újra élővé a kapcsolatunkat!
Add, hogy a szívem újra az imádság helye legyen, ahol hallom a hangodat, és ahol másokat is hozzád vezethetek. Kérlek, tedd a szívemet nyitottá, csendessé, és benned békét találóvá. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az Isten, aki elrejti arcát

Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. Elzárkóztál felhő mögé, nem jutott hozzád imádság. Jeremiás siralmai 3. fejezet 43-44. vers



Talán azt kérdezed magadtól, hogyan illik össze a szerető Isten képe annak az Istennek a képével, aki kíméletlenül gyilkolta a lázadókat? A válasz az, hogy az egyedül Szent Isten nem szenvedheti el a bűnt.
Éppen ezért vigyázz mit kérsz imádságban. Sose kérd Istentől, hogy azt adja neked, amit megérdemelsz, mert az a fizikai és a lelki halál lenne.
Ő szereti a szentséget, de gyűlöli a bűnt. Mérhetetlenül szereti a megtérő bűnöst, de gyűlöli a gonoszt, aki ellenáll az Ő szeretetének és tovább lázad Isten ellen.
Olyan nagy tragédia arra gondolni, hogy vannak ma világszerte gyülekezetek, keresztények, akik elmennek gyülekezetbe, talán énekelnek, de az énekük nem talál visszhangra a Mennyben.
Talán imádkoznak, de mintha csak a falnak beszélnének. Kiáltanak, de csak a csend válaszol, mint a Baál prófétáinak, akik vagdosták magukat, extázisban ordibáltak, de nem érkezett válasz hamis Isteneiktől, az igaz Isten pedig nem felelt nekik, mert hátat fordítottak jóságának.
Hány gyülekezetben hirdetnek ma úgy gyógyulást, hogy nem gyógyul meg senki? Hány gyülekezetben hirdetnek ma szabadulást úgy, hogy nem szabadul meg senki? Csak Isten tudja. És a lelki vakság azért súlyos, mert olyan sokszor nincs megállás. Nincs aki észre vegye, hogy baj van. Isten elfordult. Nem figyel ránk. A leejtőn könnyű elindulni, de ha egyszer begyorsul a folyamat, nagyon nehéz megállni.
Aki ismeri Istent, aki átélte az Ő csodálatos jelenlétét, szeretetét, az ilyenkor megrendül és azt kérdezi:
" Hol vagy Istenem?"
Jeremiás is így kiáltott. Nem csak a saját fájdalmát hordozta, hanem egy egész népét, amely hátat fordított Istennek. A legnagyobb fájdalom, a legnagyobb veszteség, amit az emberi lélek átélhet az, amikor Isten elzárkózik tőle.
Amikor Isten csendben van egy lázadó néppel szemben, az a csend nem üres: Isten igazságos ítéletével van tele.
És valljuk be őszintén: ma is vannak gyülekezetek, keresztény közösségek sőt, egész egyházak, ahol évek óta csak a szavak maradtak. A dalok megvannak, a programok szépek, a beszédek hangzatosak. De Isten már nem lakik ott. Elrejtette arcát. Mert nem az Ő dicsősége volt a középpontban, hanem az emberi siker, a felszínes csillogás, az elhazudott kegyesség és a szánalmas emberi gőg.
Jézus Krisztus ilyen állapotban találta a gyönyörű Jeruzsálem templomát. A tanítványok lelkendezve mutatták Neki (a megtestesült Istennek), hogy milyen szép az Isten háza, de Krisztus tudta, hogy Isten jelenléte már rég nem volt ott. Ezért mondta, hogy Isten ítélete még az épületet is súlytani fogja:
" Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. Máté evangéliuma 24. fejezet 2. vers" Kr. u. 70-ben szó szerint beteljesedett a prófécia. Titus katonái felgyújtották a templomot, az arany megolvadt és befolyt a templom kövei közé. A katonák pedig kőről-kőre lebontották, hogy a megolvadt aranyat kivegyék a kövek közül.
Talán személyesen is ismered ezt az érzést. Amikor már nem tudsz sírni sem. Már csak bámulod az eget és szíved mélyén jól tudod, hogy az imádságaid nem jutnak fel Isten elé. Elmormolod őket megszokásból, de tudod, hogy túl messzire mentél. Nem tudod hogyan találhatnál vissza Hozzá. Mert a lelkedben kiált, mérhetetlenül fáj az az üresség, amit Isten hagyott maga után.
De hadd írjak neked valamit, ami megrázó, mégis reményt hoz:
Isten akkor is szeret, amikor hallgat.
A felhő, amit maga elé vont, nem örök. Az elrejtett arc mögött ott dobog az Atya szíve, amely gyermeke után vágyakozik. Az Ő hallgatása nem közömbösség, hanem szent szenvedély. Olyan Istenünk van, aki akkor vonja meg magát az embertől, amikor már nem akar megtérni. És akkor tör be újra az életünkbe, amikor végre térdre esünk, és megtört szívvel ezt mondjuk:
„Nem akarok nélküled élni. Nem tudok nélküled élni."
Isten nem azért rejti el az arcát, mert végleg elfordult, hanem mert hív.
Hív, hogy térj vissza. Hív, hogy hagyd el a bűnt. Hív, hogy ne játssz többé hívőset, hanem legyél újra a gyermeke.
És ha ez megtörténik… ha sírva, őszintén, szíved megtörtségéből kiáltod: „Atyám, ne rejtsd el többé arcodat!”, akkor Ő visszatér.
Nem az imáid szépsége miatt. Hanem a szíved őszintesége miatt.
Krisztus azért halt meg és támadt fel, hogy Isten visszatérhessen. Legyen bocsánat a bűneidre, lázadásodra.
De aki ezt a szeretetet következetesen visszautasítja földi élete során, annak az örökkévalóságban már véglegesen szembe kell néznie Isten haragjával és Isten végleges elzárkózásával.
Mit tehetsz most, ha magadra ismertél?
Térj vissza az első szeretethez.
Állj meg. Hallgass. Ne akarj többet mondani Istennek, mint amennyit a szíved igazán érez, ami a valóság.
Ne félj sírni Isten előtt. A könnyek őszintébbek, mint a kimondott szavak.
És ha már nem tudsz imádkozni – csak suttogd:
„Uram, ne rejtsd el az arcodat előlem. ”
Ő hallani fogja. Mert a megtört szívű gyermeke kiáltására mindig lehajol.
Mindenek előtt pedig mondd el, ha őszintén úgy érzed a következő imádságot:


IMA: Mennyei Atyám, oly sokszor próbáltam megoldani életem dolgait Nélküled, eljátszani, hogy minden rendben… miközben Te tudtad, hogy nincs. Ma nem akarok többé játszani. Fájt a hallgatásod. Fájt, hogy nem éreztelek, hogy csak csend volt a válasz és mégis köszönöm, hogy a csended is szeretetből volt. Kérlek, vedd el a felhőt, bűneim, vakságom felhőit, engedd, hogy újra elérjen Hozzád az imám. Ne haraggal nézz rám, hanem irgalommal. Térj vissza, Uram! Gyógyítsd meg a szívemet, újítsd meg a lelkemet, hozd vissza a szent tűzed lángját a szívembe! Szükségem van Rád. Nem csak a válaszaidra, nem csak az áldásodra, hanem Rád. Magadra. A Te jelenlétedre. Jézus Krisztus nevében könyörgöm, Ámen.