Talán azt kérdezed magadtól, hogyan illik össze a szerető Isten képe annak az Istennek a képével, aki kíméletlenül gyilkolta a lázadókat? A válasz az, hogy az egyedül Szent Isten nem szenvedheti el a bűnt.
Éppen ezért vigyázz mit kérsz imádságban. Sose kérd Istentől, hogy azt adja neked, amit megérdemelsz, mert az a fizikai és a lelki halál lenne.
Ő szereti a szentséget, de gyűlöli a bűnt. Mérhetetlenül szereti a megtérő bűnöst, de gyűlöli a gonoszt, aki ellenáll az Ő szeretetének és tovább lázad Isten ellen.
Olyan nagy tragédia arra gondolni, hogy vannak ma világszerte gyülekezetek, keresztények, akik elmennek gyülekezetbe, talán énekelnek, de az énekük nem talál visszhangra a Mennyben.
Talán imádkoznak, de mintha csak a falnak beszélnének. Kiáltanak, de csak a csend válaszol, mint a Baál prófétáinak, akik vagdosták magukat, extázisban ordibáltak, de nem érkezett válasz hamis Isteneiktől, az igaz Isten pedig nem felelt nekik, mert hátat fordítottak jóságának.
Hány gyülekezetben hirdetnek ma úgy gyógyulást, hogy nem gyógyul meg senki? Hány gyülekezetben hirdetnek ma szabadulást úgy, hogy nem szabadul meg senki? Csak Isten tudja. És a lelki vakság azért súlyos, mert olyan sokszor nincs megállás. Nincs aki észre vegye, hogy baj van. Isten elfordult. Nem figyel ránk. A leejtőn könnyű elindulni, de ha egyszer begyorsul a folyamat, nagyon nehéz megállni.
Aki ismeri Istent, aki átélte az Ő csodálatos jelenlétét, szeretetét, az ilyenkor megrendül és azt kérdezi:
" Hol vagy Istenem?"
Jeremiás is így kiáltott. Nem csak a saját fájdalmát hordozta, hanem egy egész népét, amely hátat fordított Istennek. A legnagyobb fájdalom, a legnagyobb veszteség, amit az emberi lélek átélhet az, amikor Isten elzárkózik tőle.
Amikor Isten csendben van egy lázadó néppel szemben, az a csend nem üres: Isten igazságos ítéletével van tele.
És valljuk be őszintén: ma is vannak gyülekezetek, keresztény közösségek sőt, egész egyházak, ahol évek óta csak a szavak maradtak. A dalok megvannak, a programok szépek, a beszédek hangzatosak. De Isten már nem lakik ott. Elrejtette arcát. Mert nem az Ő dicsősége volt a középpontban, hanem az emberi siker, a felszínes csillogás, az elhazudott kegyesség és a szánalmas emberi gőg.
Jézus Krisztus ilyen állapotban találta a gyönyörű Jeruzsálem templomát. A tanítványok lelkendezve mutatták Neki (a megtestesült Istennek), hogy milyen szép az Isten háza, de Krisztus tudta, hogy Isten jelenléte már rég nem volt ott. Ezért mondta, hogy Isten ítélete még az épületet is súlytani fogja:
" Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. Máté evangéliuma 24. fejezet 2. vers" Kr. u. 70-ben szó szerint beteljesedett a prófécia. Titus katonái felgyújtották a templomot, az arany megolvadt és befolyt a templom kövei közé. A katonák pedig kőről-kőre lebontották, hogy a megolvadt aranyat kivegyék a kövek közül.
Talán személyesen is ismered ezt az érzést. Amikor már nem tudsz sírni sem. Már csak bámulod az eget és szíved mélyén jól tudod, hogy az imádságaid nem jutnak fel Isten elé. Elmormolod őket megszokásból, de tudod, hogy túl messzire mentél. Nem tudod hogyan találhatnál vissza Hozzá. Mert a lelkedben kiált, mérhetetlenül fáj az az üresség, amit Isten hagyott maga után.
De hadd írjak neked valamit, ami megrázó, mégis reményt hoz:
Isten akkor is szeret, amikor hallgat.
A felhő, amit maga elé vont, nem örök. Az elrejtett arc mögött ott dobog az Atya szíve, amely gyermeke után vágyakozik. Az Ő hallgatása nem közömbösség, hanem szent szenvedély. Olyan Istenünk van, aki akkor vonja meg magát az embertől, amikor már nem akar megtérni. És akkor tör be újra az életünkbe, amikor végre térdre esünk, és megtört szívvel ezt mondjuk:
„Nem akarok nélküled élni. Nem tudok nélküled élni."
Isten nem azért rejti el az arcát, mert végleg elfordult, hanem mert hív.
Hív, hogy térj vissza. Hív, hogy hagyd el a bűnt. Hív, hogy ne játssz többé hívőset, hanem legyél újra a gyermeke.
És ha ez megtörténik… ha sírva, őszintén, szíved megtörtségéből kiáltod: „Atyám, ne rejtsd el többé arcodat!”, akkor Ő visszatér.
Nem az imáid szépsége miatt. Hanem a szíved őszintesége miatt.
Krisztus azért halt meg és támadt fel, hogy Isten visszatérhessen. Legyen bocsánat a bűneidre, lázadásodra.
De aki ezt a szeretetet következetesen visszautasítja földi élete során, annak az örökkévalóságban már véglegesen szembe kell néznie Isten haragjával és Isten végleges elzárkózásával.
Mit tehetsz most, ha magadra ismertél?
Térj vissza az első szeretethez.
Állj meg. Hallgass. Ne akarj többet mondani Istennek, mint amennyit a szíved igazán érez, ami a valóság.
Ne félj sírni Isten előtt. A könnyek őszintébbek, mint a kimondott szavak.
És ha már nem tudsz imádkozni – csak suttogd:
„Uram, ne rejtsd el az arcodat előlem. ”
Ő hallani fogja. Mert a megtört szívű gyermeke kiáltására mindig lehajol.
Mindenek előtt pedig mondd el, ha őszintén úgy érzed a következő imádságot:
IMA: Mennyei Atyám, oly sokszor próbáltam megoldani életem dolgait Nélküled, eljátszani, hogy minden rendben… miközben Te tudtad, hogy nincs. Ma nem akarok többé játszani. Fájt a hallgatásod. Fájt, hogy nem éreztelek, hogy csak csend volt a válasz és mégis köszönöm, hogy a csended is szeretetből volt. Kérlek, vedd el a felhőt, bűneim, vakságom felhőit, engedd, hogy újra elérjen Hozzád az imám. Ne haraggal nézz rám, hanem irgalommal. Térj vissza, Uram! Gyógyítsd meg a szívemet, újítsd meg a lelkemet, hozd vissza a szent tűzed lángját a szívembe! Szükségem van Rád. Nem csak a válaszaidra, nem csak az áldásodra, hanem Rád. Magadra. A Te jelenlétedre. Jézus Krisztus nevében könyörgöm, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése