Amíg valaki egészen fiatal, még vonzó is lehet számára a gondolat, hogy csak úgy utazgasson vagy éljen meghatározott cél vagy terv nélkül.
Kicsit beleásva magunkat a felmérésekbe, rájövünk, hogy a mai világban nemcsak a fiatalok között vannak emberek, akik egyszerűen csak sodródnak céltalanul.
Ha azon kiváltságosok közé tartozol, akinek megvan mindene, amit ez az élet csak kínálhat, akkor is érezheted magad céltalannak. Talán elveszítetted a munkahelyedet és most éppen nem igazán tudod hogyan tovább. Talán elveszítetted a házastársad egy fájdalmas válás miatt vagy éppen a halál ragadta el őt tőled és úgy érzed az utad és erőd végére értél.
Talán csak egyszerűen nyugdíjba mentél, de nem tudod élvezni a pihenést, mert úgy érzed félretettek. Talán munkaképtelenné váltál valamilyen oknál fogva és úgy érzed nincs senki, aki segíthetne neked. Bármi miatt érzed úgy, hogy hányattatott sorsú ember vagy, hallgasd, meg mit mond Jeremiás által a Szentlélek: „… békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Isten nem céltalanságra teremtett minket. Neki van egy célja, terve a mindannyiunk életére szabva. A kérdés csak az, hogy hajlandó vagy-e elfogadni Isten kegyelmét, hajlandó vagy-e elfogadni Isten életedre vonatkozó tervét, hívását, célját? Kérdezd meg ma Istentől, hogy mi a terve életedre nézve. Hol akar ma használni téged olyan módon, hogy reményteljes jövőt és adjon neked?
IMA: Istenem, köszönöm a Te ígéretedet a reményteljes jövőre nézve. Tudom, hogy ez feltételes ígéret és csak akkor valósulhat meg, ha alávetem életemet Neked.