Elsősorban...

Ti elsősorban Isten Királyságát és igazságát keressétek, akkor mindezeket is megkapjátok!
Máté evangéliuma 6. fejezet 33. vers

Mindannyian érezzük a hétköznapok terhét: a számlák nyomását, a gyerekek jövőjével kapcsolatos aggodalmakat, az egészségünk miatt érzett félelmeket stb.
Jézus Krisztus tanítványai sem voltak mások: ők is aggódtak, hogy mit esznek, mit isznak, mibe öltöznek majd. Az ő idejükben sokkal nehezebb volt az élet anyagi szempontból. Akinek sikerült munkát találnia családfőként egy napra, annak volt esélye azon a napon ételt tenni az asztalra a családjának. Érthető, hogy az embereknek minden egyes napon ez volt az egyik fő célja: ma is munkát találni, ma is ételt venni a családnak. És Jézus Krisztus pontosan erre mondta: ne ezek legyenek az első helyen! Gondolj csak egy családapára, aki reggel korán kel, hogy munkába menjen. Ha minden erejét csak a pénzkeresésnek szenteli, könnyen elveszíti a legfontosabbat: a kapcsolatot Istennel. De ha először Istenre figyel, ha minden döntésében az Ő akaratát keresi, akkor Ő gondoskodik arról, hogy a szükséges dolgok is meglegyenek. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell dolgoznod vagy tervezned. Azt jelenti, hogy a szíved középpontja ne az aggodalom legyen, hanem az Istenbe vetett bizalom. Amikor Ő kerül az első helyre, a többi a maga helyére kerül.

IMA: Uram, taníts meg először Téged keresni! Segíts, hogy ne az aggódás vezessen, hanem a bizalom Benned. Hiszem, hogy Te gondoskodsz rólam és a családomról. Dicsőitelek ezért, Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Bátorság, szeretet, józanság

Mert Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem a bátorság, a szeretet és a józan gondolkodás lelkét.
Timóteushoz irt második levél 1. fejezet 7. vers (Egyszerű fordítás)



Sok ember, ország ma félelemben él. Országok, földrészek háborognak, háborúznak és nem tudnak megegyezni egymással, mert félelem és bizalmatlanság lett úrrá rajtuk. Országok vezetői békességre vágynak, de a félelem miatt fegyverkeznek és háborúra készülnek. Hogy van ez a mi életünkben? Félünk a holnaptól, a betegségektől, az anyagi nehézségektől, a bizonytalanságtól. A félelem olyan, mint egy láthatatlan bilincs: korlátoz, bénít, elrabolja az örömünket.

Isten Szava világosan mondja: a félelem nem Istentől van. Az Ő ajándéka egészen más: bátorság, szeretet és józan gondolkodás.

A bátorság lelke azt jelenti, hogy nem a körülményeid határozzák meg, hogyan élsz, hanem a benned élő Krisztus ereje.

A szeretet lelke arra indít, hogy ne zárkózz be a félelem miatt, hanem nyisd meg a szívedet mások felé.

A józan gondolkodás lelke segít tisztán látni, nem engedi, hogy a pánik uralkodjon feletted, hanem békességet ad még a nehéz időkben is.

Képzelj el egy gyermeket, aki fél a sötétben. Amikor édesapja kezét megfogja, a félelem ereje megtörik. Ugyanígy, amikor Isten kezét megragadod és engeded, hogy Ő igazán vezessen lépésről-lépésre, a félelem hatalma megszűnik az életedben.

De van egy félelem, ami nem béklyóz meg, hanem felszabadít: ez az istenfélelem. Ez nem rettegést jelent, hanem mély tiszteletet, bizalmat és engedelmességet az Úr iránt. Az istenfélelem vezet jó döntésekhez, megőriz a bűntől, és közelebb visz a boldoguláshoz és a beteljesedett élethez. Ma ne engedd, hogy a félelem diktálja a lépteidet! Állj bele abba, amit Isten neked adott: bátorságba, szeretetbe és józanságba.

IMA: Uram, köszönöm, hogy nem a félelem lelkét adtad nekem. Segíts, hogy bátor legyek, szeressek másokat, és józanul lássam a mai napon adódó élethelyzeteket Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Oszd meg ezt a bátorítást valakivel, aki ma fél! Lehet, hogy épp ezáltal ad neki Isten erőt.

A dicséretből fakadó erő

Áldom az Örökkévalót jó időben, rossz időben, én mindig őt dicsérem!
34. Zsoltár 1. vers



Az élet nem mindig könnyű. Van, amikor minden szépen alakul: a család békességben él, a munkahelyen sikerélmény ér, egészségesek vagyunk. Ilyenkor könnyű hálát adni Istennek. Ettől függetlenül még ilyenkor is megfeledkezhetünk a hálaadásról.
De mi történik, amikor jön a vihar? Amikor a számlák halmozódnak, a kapcsolatok meginognak, vagy a betegágy mellett virrasztunk? Dávid király megtanulta: a dicséret nem függhet a körülményeinktől. Őt üldözték, bujkált barlangokban, árulás vette körül, de mégis azt mondta: „Én mindig őt dicsérem!”

Ez nem azt jelenti, hogy a bajt jónak kell nevezned. Hanem azt, hogy Isten jósága akkor is változatlan, amikor az életünk éppen darabokra hullik. A dicséret felemeli a tekintetünket a problémákról Isten hatalmára. Gondolj bele: a dicséret olyan, mint amikor a felhős ég alatt egyszer csak felnézel, és meglátod a Nap sugarát, amely ott van akkor is, ha a szemed előtt szürke a táj.

Ma dönthetsz úgy, hogy nem csak a jó napokon énekled: „Köszönöm, Uram!” – hanem akkor is, amikor nehéz a szíved. Mert a dicséret közben Isten békessége megérinti a lelkedet, és új erőt kapsz.


Ima: „Uram, köszönöm, hogy Te változatlan vagy jó és rossz időkben egyaránt. Segíts, hogy ne csak a könnyű napokon dicsérjelek, hanem akkor is, amikor nehézségek érnek. Taníts meg minden helyzetben Téged áldani! Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A döntéseid jelentősége

Dávid ugyanis azt gondolta: „Salamon, a fiam még nagyon fiatal és tapasztalatlan. Az Örökkévalónak pedig olyan hatalmas és gyönyörű Templomot akarok építeni, amelynek dicsősége, híre és szépsége minden mást felülmúl az egész földön! Ezért mindent gondosan elő akarok készíteni.” Így hát Dávid még életében mindent előkészített, és megtervezett. Krónikák első könyve 22. fejezet 5. vers



Dávid szívében ott égett a vágy, hogy Isten háza méltó legyen dicsőségéhez. Tudta azonban, hogy a nagy feladat nem az ő életében fog beteljesedni, hanem fiára, Salamonra vár. Mégis, felelősen és hittel gondolkodott: előkészítette, amit lehetett, hogy a jövő nemzedéke folytatni tudja a munkát.
Ez ma nekünk is üzenet: nem csupán a saját életünkre kell gondolnunk, hanem arra is, milyen örökséget hagyunk gyermekeinknek, környezetünknek, közösségünknek. Lehet, hogy nem mi fogjuk látni egy-egy álmunk teljes beteljesedését, de előkészíthetjük az utat mások számára. Ahogy egy építkezésnél a biztos alap elengedhetetlen, úgy a lelki életben is fontos, hogy szilárd alapot hagyjunk magunk után: imádság, hitben járás, tiszta élet, szeretet és példamutatás. A gyermekeink nem mindig készek nagy felelősséget hordozni, de a mi feladatunk segíteni, előkészíteni, imádkozni értük, hogy erős hitben állhassanak meg. Gondolj csak bele: ma, amit teszel, lehet, hogy nem is rólad szól, hanem a jövőről, a következő nemzedékről. A legnagyobb örökség, amit hagyhatsz, nem a pénz vagy vagyon, hanem a hit, amelyet beléjük ültetsz.
Ma gondold végig: mit készítesz elő mások számára? Mit szeretnél hagyni magad után, ami közelebb viszi őket Istenhez?


IMA: Uram, köszönöm, hogy a jövő nemzedékért is élhetek. Segíts, hogy hitemmel, imáimmal és előkészített szívemmel utat mutassak gyermekeimnek és másoknak, akik utánam jönnek. Legyen az életem alap mások építkezéséhez a Te dicsőségedre. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Felemeled fejem

De te, Örökkévaló, körülveszel és megvédesz engem. Te vagy dicsőségem, és te emeled fel a fejemet.
3. zsoltár 3. vers



Volt már olyan, hogy lehajtott fejjel élted meg a mindennapjaidat? Amikor a gondok, a szégyen, a félelem vagy éppen a kudarcaid súlya szinte rányomta a földig nyomta a fejed? Dávid pontosan így érezte, amikor ellenségei körülvették. Mindenki ellene volt, és úgy tűnt, nincs kiút. Egy feleség mondta el keservesen sírva: " A férjem szembe köpött és azt mondta, hogy sosem szeretett engem. Mostanra pedig úgy érzem mindenki elárult, akit valaha szerettem, akiben valaha megbíztam, vagy akire valaha számíthattam."
De ebben a sötét pillanatban megszólalhat a hited: „De te, Örökkévaló…”
Ez a „de” mindent megváltoztat! Dávid nem a körülményeire nézett, hanem Istenre. Ő az, aki körülvesz minket, mint egy láthatatlan pajzs. Az eredeti fordítást nézve, pontosabb lenne azt mondani, hogy Isten önmagából készít pajzsot azok számára, akik az Ő gyermekei és Rá tekintenek. Micsoda erő tudni, hogy az Isten maga valakinek a pajzsa. Nincs olyan erő, fegyver, hadsereg, amely át tudna hatolni, a Mindenható, Örökkévaló Istenen. Ő az, aki nem engedi, hogy a szégyen miatt örökké lehajtott fejjel éljünk, hanem szeretetével felemel, és bátorít: „Ne add fel! Nem vagy egyedül!” Képzeld el, amikor egy kisgyerek sír, és lehajtja a fejét. Az édesapa odalép, gyengéden a gyermek álla alá helyezi a kezét, megemeli az állát a kezével, és szeretetteljesen belenéz a szemébe: „Ne félj, itt vagyok!” – Isten pontosan így emeli fel a mi fejünket is. Sokan élnek ma lehajtott fővel. A bűntudat, a szégyen, a kudarcok, mások bántó szavai, a félelem a jövőtől, a gyász vagy éppen a reménytelenség súlya alatt. Mintha minden teher lefelé húzná a tekintetünket. Isten nem hagy bennünket a porban. Ő az, aki körülvesz, megvéd, és szeretetével felemeli a fejünket. Amikor mások lenéznek, Ő azt mondja: „Én értékesnek teremtettelek.” Amikor szégyen húzza le a szívedet, Ő megbocsát, és új esélyt ad. Amikor a félelem vagy a veszteség bénít meg, Ő reménységet ad, és megtölti szívedet békével. Csak az marad lehajtott fővel, megvetetten és reménytelenségben, aki megveti és elutasítja azt az Istent, aki fel akarja emelni őt. Ma bármi is nyomja a szíved, engedd, hogy Ő legyen a te dicsőséged! Ne a félelem, ne a szégyen, ne a múlt, hanem az Örökkévaló legyen az, aki meghatározza, ki vagy!

IMA: Uram, köszönöm, hogy körülveszel, mint egy védőpajzs! Köszönöm, hogy amikor lehajtom a fejem a gondok alatt, Te felemeled azt, és reménységet adsz. Segíts, hogy ma és életem minden napján Benned találjam meg a dicsőségemet és az erőmet! Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Felfoglhatatlan szeretet

Isten azonban bebizonyította, hogy mennyire szeret bennünket: Krisztus ugyanis már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Római levél 5. fejezet 8. vers



Képzeld el, hogy a legnehezebb pillanatodban vagy. Hibát hibára halmozol, szégyen szorítja a szíved, és úgy érzed, mindenki elfordult tőled. És ekkor jön valaki, aki ahelyett, hogy elítélne, leteszi az életét érted. Ez az, amit Jézus Krisztus tett.
A világ azt mondja: „Érd el, hogy szeressenek! Dolgozz meg érte!”
Amikor pedig már azt hiszed révbe értél, azt hiszed eleget adtál, bizonyitottál, akkora világ szeretete kifacsarja belőled, amire éppen szüksége van, majd eldob, mint egy kifacsart narancsot.
Isten viszont azt mondja: „Már akkor szerettelek, amikor teljesen visszataszító, mocskos, lázadó és vak voltál. ”
Olyan sok ember keresi ezt a fajta szeretetet és elfogadást a párkapcsolatokban, de ez a szeretet nem emberi, hanem Istenből fakad.
Ez a szeretet világi mérce szerint nem ésszerű, nem emberi, hanem mennyei. Mégis azért keressük ezt a szeretetet minden kapcsolatunkban, mert lelkünk Istenből vétetett és Isten után sóvárog, Aki maga a Szeretet.
Talán ma úgy érzed, túl sok mindent rontottál el. Talán a bűntudat szívedre nehezedik. De figyelj: Krisztus már akkor meghalt érted, amikor ott sem volt még a bocsánatkérésed!
Nem a te teljesítményed, hanem az Ő keresztje mondja ki rólad: értékes vagy, szeretett vagy, megváltott vagy.
Isten szeretete nem akkor áradt ki rád, amikor elkezdtél templomba vagy imaházba járni, vagy kinyitottad a Bibliát. Akkor lett nyilvánvalóvá, amikor Jézus Krisztus a keresztre ment – érted, helyetted, miattad.
De hogyan nyílik meg valaki erre a szeretetre?
Nem erőlködéssel, nem jó cselekedetekkel. Hanem egy egyszerű, őszinte lépéssel: „Uram, itt vagyok. Elfogadom, hogy szeretsz akkor is, amikor nem érdemlem meg. Elhiszem, hogy Szereteted által átformálod életemet!”
Amikor kinyitod a szívedet Isten előtt, valami elkezd történni. A szeretete nem kívülről próbál rád szabályokat erőltetni, hanem belülről kezdi átírni a szíved vágyait. A harag helyét békesség veszi át. A félelem helyére bizalom költözik. A szégyen helyét méltóság váltja fel.
Isten szeretete belülről kezdi átírni a szíved történetét – és egyre inkább látszani fog kívül is.
Ha eddig bezártad a szíved, ma mondd ki: „Jézus Krisztus, jöjj be, és járd át életemet Szereteteddel!”
Ha eddig féltél, hogy túl sok a hibád, jusson eszedbe: az Ő szeretete erősebb minden bűnödnél.
Ha eddig nem értetted, hogy változhat meg az életed, kezdd ott, hogy elfogadod, mennyire értékes vagy Neki.


IMA: Uram, köszönöm, hogy Te akkor is szerettél, amikor nem érdemeltem meg. Köszönöm Jézus Krisztust, aki meghalt értem. Segíts, hogy minden nap ebben a szeretetben éljek, és továbbadjam másoknak is. Tölts be engem minden nap csordultig ezzel a szeretettel, hogy mások felé is áraszthassam. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Egész életet átszövő bizalom

Teljes szívből bízz az Örökkévalóban, ne a magad eszére támaszkodj!
Példabeszédek könyve 3. fejezet 5. vers



Az élet tele van döntésekkel. Olykor apró, hétköznapi döntésekről van szó: mit főzz vacsorára, merre indulj munkába, máskor viszont sorsfordító kérdésekben kell állást foglalnod: olyan döntéseket kell meghoznod, amelyek évekre, évtizedekre, de akár egy életre is befolyásolhatják a te és a családod sorsát vagy hogyan kezelj egy komoly nézeteltérést, mit kezdj a bizonytalansággal?
Természetes, hogy először az eszedre hagyatkozol. Megvizsgálod a lehetőségeket, mérlegelsz, számolgatsz. Isten arra hív, hogy ennél mélyebbre menj: ne pusztán a saját okosságodban bízz, hanem teljes szívvel támaszkodj az Úrra.
Ez nem azt jelenti, hogy kikapcsolod a józan gondolkodást, hanem azt, hogy minden döntésedet átszövöd bizalommal: „Uram, Te jobban tudod, mi a helyes út. Vezess engem!”
Olyan ez, mint amikor GPS-szel utazol. Sokszor úgy tűnik, van egy rövidebb, gyorsabb út. Elindulnál a magad feje után, de a GPS látja, amit te nem: a lezárt utat, a forgalmi dugót, a balesetet. Ha rábízod magad, megspórolhatod a kerülőket és a zsákutcákat.
Ugyanígy működik az Istennel való járás is. Ha teljes szívből bízol Benne, elvezet téged a legjobb úton még akkor is, ha az elsőre nem tűnik a legkényelmesebbnek.


Ima: Örökkévaló Isten, taníts meg bízni Benned teljes szívemből! Segíts, hogy ne a saját eszemre hagyatkozzam, hanem minden döntésemben Téged kérdezzek, és Benned találjak biztonságot. Jézus Krisztus nevében, Ámen.