A megigazult ember kiváltságai!

Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.
5. Zsoltár 12. vers





Egy nagyon szép Biblia vers a fenti, de felmerül a kérdés bennünk, hogy ki az igaz az Isten szemében?

Önmagában egyetlen halandó ember sem. A magunk szemében lehetünk igazak, ezt hívjuk önigazultságnak. Még a hasonlóan bűnös embertársaink szemében is lehetünk igazak, azonban az Isten szava a fontos.

A tragikus ebben az örömteljes versben tehát az, hogy minden emberi erőfeszítésünk az Isten dicsőítését, tiszteletét illetően, elfogadhatatlan Isten előtt.

A Szentlélek munkája nélkül, Krisztus áldozatának hit által való elfogadása nélkül, nem lehetünk igazak az Atya előtt.

Krisztus által viszont az Atya megigazított, és a Krisztus igazságát számította be nekünk, Krisztust pedig a mi bűneinkért büntette meg a kereszten.

Ez a gond a vallásos hagyományokkal. A világon keresztények százmilliói feleslegesen járnak istentiszteletre, gyakorolnak emberi hagyományokat, mert a Szentlélek nincs az életükben.

Az Istennel való személyes kapcsolatunk alapvető, ha az Isten kegyelmében, oltalmában akarunk élni.

Isten gyermekeire gyógyító hatással van az Istennel való közösség.

Istenünk sosem változik meg, és értékes a szemében a mi szeretetünk és őszinte dicséretünk. Hogyne oltalmazná az Ő gyermekeit?

Te megigazultál-e már?

IMA: Istenünk, olyan csodálatos ígéreteknek lehetünk birtokosai Krisztus által. Segíts minden olvasónak megragadni a Krisztus általi bűnbocsánatot és elfogadni a Krisztus általi megigazulás ajándékát. Krisztus nevében, Ámen.

Lélekben és igazságban!

Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.

5. Zsoltár 3. vers

Az Isten dicsőítése, Isten beszéde szerint teljesen lelki természetű dolog.

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." János evangéliuma 4. rész 23-24. vers

Az ember legnagyobb vesztesége a bűneset miatt, a szívbeli „szentély” elvesztése volt. Annak a szentélynek az elvesztése, beszennyeződése, ahol azelőtt az Isten lakozott a Szentlélek által, és ez képessé tette Ádámot és Évát a lélekben és igazságban való imádkozásra.

Az Isten ellen lázadó, bűnökkel teljes ember nem tud lélekben és igazságban imádkozni. Nem készül Isten elé, s nem is várja Őt, hanem elbújik olyan átlátszó „fügefalevelek” mögé, mint az egyháza, a vallása, az üres vallási gyakorlatai, az önigazultsága.

Krisztusban vetett hit által azonban a Szentlélek újjá formálhatja a szívünket, és helyreállíthatja benne a szentélyt, amiben lakozást vehet.

Szánj tehát időt arra, hogy időt tölts Istennel kettesben. Kapcsolj ki mindent, ami elvonja a figyelmed és egyszerűen gyönyörködj az Isten jelenlétében, áldásaiban.

IMA: Szeretnénk Istenünk megállni a rohanásból és hallgatni Rád, figyelni Rád, hogy Szentlelked által formálhasd életünket. Könyörülj minden olyan olvasón, akinek még nem formáltad újjá életét. Krisztus nevében, Ámen.

Önmagunkat adni Istennek!

Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott.

Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tiszta szívűség gazdagsága lett.

Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak,

és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek.

És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.

Korintusiakhoz írt második levél 8. rész 1-5. vers

Nézzünk meg ma egy gyülekezetet, amelynek tagjait a Szentlélek példaként állítja elénk. Túl sokszor nézzük a rossz példákat, de azok nem visznek előre minket, hanem akadályoznak a Krisztus követésében.

Ezért kötelezzük el magunkat, hogy a hithősök életére figyelünk és követjük hitüket, példájukat.

Ötven évvel ezelőtt az emberek sokkal kevesebb anyagi javakkal rendelkeztek, mégis sokkal többet adakoztak és áldoztak Isten ügyéért. Voltak szegények, akik eladták marhájukat, lovukat, haszonállatukat, amelynek segítségével meg tudtak élni. Annyira szerették Istent, hogy megtiszteltetésnek tartották az Isten munkájáért való áldozathozatalt. Ők a hithősök, akiknek példája fellegként vesz körül minket és vezetni akar a hit útján.

Mi van ma? Keresztények sokasága megveszi a péksüteményt (hiszen reggelit készíteni időbe kerül), és a kávét, de Isten munkájára nem áldoz havonta 500 vagy 1000 forintot. Sokkal több anyagi forrással rendelkezik a ma élő keresztény társadalom, de mégsem akarunk áldozni. Miért?

Mert ahhoz, hogy adakozzunk, először magunkat kell odaadnunk az Úrnak. Itt van a súlyos probléma. Az áldozat hiánya csak a tünet, az Isten szeretetének a hiánya a betegség.

A Macedóniában élő testvérek önmagukat adták először az Úrnak, és onnantól már nem volt kérdés, hogy akarnak-e részt venni Isten munkájában vagy sem?

Te és én hol vagyunk éppen? Még mindig önmagunknak akarjuk életünket tartogatni? Még mindig vitatkozunk akkor, amikor cselekednünk kéne?

Ne csapjuk be önmagunkat! Tegyük szívünket Isten kezébe, hogy átformálhassa azt.

IMA: Istenünk, köszönjük Neked egész életünket. Tieid vagyunk és ezt elismerjük. Bocsásd meg nekünk amikor ezt nem akartuk tudomásul venni és emiatt nem akartunk Neked engedelmeskedni, Téged szeretni. Tégy minket olyan átadott életű keresztényekké, mint a Pál apostol idejében élő macedóniai keresztényeket. Krisztus nevében, Ámen.

Egyéni és közösségi áldások!

Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;
Apostolok Cselekedetei 2. rész 46.vers



Vannak az életben olyan élményeink, amik személyre szabottak és amikben nem osztozhatunk senkivel.
Jákób Béthelnél és Penielnél szerezett tapasztalatai, Mózes az égő csipkebokornál, Krisztus a Gecsemáné kertben, János apostol a Páthmosz szigetén stb.
Egy igazi gyülekezet olyan tagokból tevődik össze túlnyomó részt, akiknek egyedi személyes tapasztalataik vannak Istennel kapcsolatosan.
Mindegy milyen nagy egy család, minden gyermeknek egyedül kell átélnie a születés nehézségeit.
Minden személynek meg kell tapasztalni a Szentlélek újjászülő munkáját.
Attól, hogy minden gyermek egyedül jön a világra egy szülőszobában, mégis igaz, hogy egy családba beleszületik, és a születés után a családdal közösségben van, a család gondoskodó szeretetét élvezi.
A gyülekezetet nevezzük Isten családjának és minden újjászületett, friss kereszténynek ez a tökéletes hely a fejlődésre és növekedésre.
Ne engedj azoknak a tévtanítóknak, akik azt hirdetik úton-útfélen, hogy nincs szükséged gyülekezetre keresztényként.
Ha egy gyermek megszületik, majd magára hagyják, az a gyermek minden bizonnyal meg fog halni.
Túl sok "csecsemő korú" keresztény lett az áldozata annak, hogy elhitették vele, a Krisztus gyülekezete nélkül is növekedhet, erősödhet és célba érhet.
Akik azt hangoztatják, hogy a gyülekezeti élet felesleges, azok általában bukott keresztények akik nem hajlandóak megalázkodni, vagy olyan emberek, akik sosem születtek újjá, ezért nem találják a helyüket Isten nagy családjában: a gyülekezetben.
Isten után, egymásra van szükségünk leginkább. Nem azt írom, hogy azokkal kell egyeknek lennük, akik atyafi létükre rendetlenül élnek, hanem azokkal, akik Isten szellemi gyülekezetéhez tartoznak, és cselekedeteik is ezt bizonyítják.


IMA: Istenünk, köszönjük, hogy Te személyesen keresel meg minden egyes embert és személyesen kell igent mondanunk Szentlelked átformáló munkájára és hit által megragadnunk az örök élet ajándékát.
Köszönjük azonban a testvéreinket, a lelki családunkat, akikkel egyek lehetünk szívben és lélekben. Segíts hazatalálni minden sérült báránykádnak, mielőtt még a gonosz martalékává válnának. Krisztus nevében, Ámen.

Amikor fáj az éhség!

Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
János evangéliuma 6. rész 35. vers



Mit is mond Isten a Máté evangéliuma 5. rész 6. versben?
" Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek."
Amikor az éhség és a szomjúság igazán felerősödik, akkor valósággal fizikai fájdalmat tudnak okozni nekünk.
Valami ilyesmi történik velünk lelkileg is. Nem elég felületesen mondogatni, hogy vágyakozunk Krisztus után. Amikor a Krisztus utáni vágyakozásunk, éhségünk már fájni kezd, akkor fogjuk megtapasztalni Isten minden szükséget betöltő lényét.
Nem arra van szükségünk, hogy "rávegyük" Istent, töltse be szükségeinket, hanem az a lényeg, hogy eléggé vágyakozzunk Isten után ahhoz, hogy engedjük megtegye azt.
Az átlagos keresztény annyira közömbös és annyira elégedett a nyomorult helyzetével, hogy nem marad hely a Szentlélek áldó és mindent betöltő jelenlétének.


Kenyérnek jöttél éhező világba,
világosságnak sötét éjszakába,
fényes hajnalnak, örök ragyogásnak,
vak zűrzavarban bizonyos tanácsnak.
Jöttél útnak, igazságnak, életnek,
s kicsiny gyermekként jászolba fektettek,
Jézus, Jézus!
Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen,
mért tévelyegnénk világtalan éjben
tanácstalanul és halálra-váltan
és úttalanul a hazug világban,
amikor benned mindent megnyerhetünk,
szent színed elé odatérdelhetünk,
Jézus, Jézus!


IMA: Istenünk, nincs más táplálék a lelkünk számára, csak Te. Segíts, hogy ezt az igazságot szívünkkel is lássuk, ne csak elménkkel fogjuk fel. Szentlelked által segíts minket, hogy fájjon a hiányod, hogy igazán és végérvényesen betölthesd szívünk, lelkünk. Krisztus nevében, Ámen.

Aki győz..

.A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.
Jelenések könyve 3. rész 5. vers



Eljött az idő, hogy újra a Szentlélek jelenléte és vezetése után sóvárogjunk.
Túl sokba került már nekünk az emberi önkényuralom.
Az ember tolakodó akarata által Biblia ellenes gyakorlatok és megoldások sokasága árasztott el bennünket, veszélybe sodorva ezzel a gyülekezet jövőjét.
Ezáltal évente évente sok száz milliót költenek el közösségek " Isten munkája" címszó alatt teljesen feleslegesen és értelmetlenül.
Arról nem is beszélve, hogy mennyi felesleges tevékenységet végeznek emberek a saját maguk okoskodásától és tolakodásától indíttatva.
Ennél is nagyobb gonoszság az, mikor unottan "elfogadjuk" a Krisztus megváltó munkáját, mintha valamilyen kicsi dolog lenne, majd pedig azt gondoljuk, hogy a továbbiakban minden a mi kezünkben van és tehetünk amit csak szeretnénk.
Még Krisztus helyett is hozhatunk döntéseket és rámondhatjuk, hogy: "Ez Isten akarata!"
Az emberi szabad akarat félreértelmezéséből fakad ez a szörnyű gyakorlat, melynek az a lényege, hogy az üdvösségünk végül is tőlünk is függ, nem elég a Krisztus váltságmunkája.
Érted már, hogy napjainkban miért van olyan sok közösség, ahol nem történnek őszinte megtérések és nem szabadulnak meg emberek a bűn rabságából?
A folyamatos bűnben élés, a pénzsóvárságból származó folyamatos gonosz cselekedetek, összeegyeztethetetlenek az Isten szerinti megszomorodásból fakadó új természettel, őszinte megtéréssel.







IMA: Istenünk, ne engedd, hogy megtévesszük magunkat, vagy mások megtévesszenek minket. Nem tudunk emberi okoskodással, taktikákkal segíteni magunkon, másokon, csakis a Te Szentlelked által van igazi megtérés, újjászületés, közösség. Krisztus nevében segíts nekünk ezt megérteni, hogy megújíthass minket. Ámen.

Gondviselés és küldetés!

„És ő felkelt, és evett és ivott; és ment annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel”
(1 Királyok 19,8)

Minden erő, amit a mi kegyelmes Istenünktől kapunk, az Ő szolgálatára lesz adva, nem pajzánságra, sem dicsekedésre. Mikor a próféta a szén között sült pogácsát és fejénél a pohár vizet meglátta, mikor a fenyőfa alatt ült, az nem hozott neki kényelmet és azok által nem nyert kellemes nyugalmat, hogy magát felüdítse; hanem inkább parancsot kapott, hogy annak az ételnek erejével negyven nappal és negyven éjjel menjen az Isten hegyéig, a Hórebig. Mikor a Mester tanítványait enni hívta ezekkel a szavakkal: „Jöjjetek, ebédeljetek”, az ebéd megtörténte után ezt mondta Péternek: „Legeltesd az én juhaimat”. Azután még hozzáfűzte: „Kövess engem”. Így áll a dolog velünk is. Mi mennyei kenyeret eszünk, hogy erőnket az Úr szolgálatában használjuk el. Vacsorázni jövünk és megesszük a húsvéti bárányt, felövezett derékkal és pálcával kezünkben, hogy azonnal felkelhessünk, mihelyst éhségünket lecsillapítottuk. Némely keresztyén szeret Krisztus által élni, de arra nem sokat gondol, hogy Krisztusért éljen. A földnek az előkészület helyének kellene lenni a mennyre, s a menny éppen az a hely, ahol a szentek a legfelségesebben tápláltatnak, és legtöbb teendőt kapnak. Urunk asztalához ülnek és az Ő templomában szolgálnak Neki éjjel és nappal. Mennyei ételeket élveznek és tökéletességben szolgálnak az Úrnak. Kedves hívő keresztyén, azzal az erővel, melyet napról-napra Krisztustól kapsz, dolgozz Neki, a te Uradnak. Némelyikünknek még sokat kell tanulni Urunk szándékaira vonatkozólag, ami végett kegyelmével ajándékoz meg. Ne tartsuk vissza az igazság drága magvait, ahogy az egyiptomi múmia megtartotta a búzaszemeket évezredeken át anélkül, hogy alkalmat adott volna azoknak a fejlődésre: nekünk hintetni kell az igazságot és megöntözni. Mi célból küldi az Úr az esőt a szomjazó földre, miért adja az éltető napfényt? Nem azért-e, hogy azok a föld gyümölcseinek növekedését előmozdítsák, hogy az emberek dúsan tenyésszenek? Így táplálja és erősíti az Úr a mi lelkeinket is, hogy azután megújult erőnket az Ő dicsőségének előmozdítására fordítsuk.
Spurgeon


IMA: Istenünk segíts minket, hogy minden ajándék amit Tőled kapunk, a Te dicsőségedre használjuk, a Tőled kapott küldetésünk elvégzésére. Krisztus nevében, Ámen.