5. Zsoltár 12. vers
Egy nagyon szép Biblia vers a fenti, de felmerül a kérdés bennünk, hogy ki az igaz az Isten szemében?
Önmagában egyetlen halandó ember sem. A magunk szemében lehetünk igazak, ezt hívjuk önigazultságnak. Még a hasonlóan bűnös embertársaink szemében is lehetünk igazak, azonban az Isten szava a fontos.
A tragikus ebben az örömteljes versben tehát az, hogy minden emberi erőfeszítésünk az Isten dicsőítését, tiszteletét illetően, elfogadhatatlan Isten előtt.
A Szentlélek munkája nélkül, Krisztus áldozatának hit által való elfogadása nélkül, nem lehetünk igazak az Atya előtt.
Krisztus által viszont az Atya megigazított, és a Krisztus igazságát számította be nekünk, Krisztust pedig a mi bűneinkért büntette meg a kereszten.
Ez a gond a vallásos hagyományokkal. A világon keresztények százmilliói feleslegesen járnak istentiszteletre, gyakorolnak emberi hagyományokat, mert a Szentlélek nincs az életükben.
Az Istennel való személyes kapcsolatunk alapvető, ha az Isten kegyelmében, oltalmában akarunk élni.
Isten gyermekeire gyógyító hatással van az Istennel való közösség.
Istenünk sosem változik meg, és értékes a szemében a mi szeretetünk és őszinte dicséretünk. Hogyne oltalmazná az Ő gyermekeit?
Te megigazultál-e már?
IMA: Istenünk, olyan csodálatos ígéreteknek lehetünk birtokosai Krisztus által. Segíts minden olvasónak megragadni a Krisztus általi bűnbocsánatot és elfogadni a Krisztus általi megigazulás ajándékát. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése