Hányszor érezted már azt, hogy Krisztus követőjeként határt kell húznod életedben az alapján, amit Isten szeret és, amit Isten megvet annak minden örömével és fájdalmával együtt? Ferdinand Cheval, egy egyszerű francia postás a 19. század végén, egy nap megbotlott egy különleges kőben. Elhatározta, hogy a kövekből felépít egy gyönyörű palotát a kislányának. A falubeliek azonnal kinevették és bolondnak tartották. De ő valami csodálatosat tett. A gúnyolódókkal nem állt le vitatkozni. Egyszerűen kivonta magát a lélekölő közegből, és minden áldott nap, a fárasztó postás munka után, csendben hordta a köveket. Harminchárom év alatt, naponta egy apró lépést téve, felépítette a világ egyik legkülönlegesebb építményét, az Ideális Palotát. Nem a meddő vitákat nyerte meg, hanem a jövőt építette fel.
Pál apostol pontosan ezt a fájdalmas, de sorsfordító lépést tette meg az Apostolok Cselekedetei 19-ben. Miután a zsinagógában folyamatos ellenállásba, keményszívűségbe és megvetésbe ütközött, meghozott egy nehéz döntést. Szakított velük. Fogta azokat, akiknek nyitott volt a szíve, és egyszerűen továbbállt. Átment egy teljesen hétköznapi, világi helyre, Tirannosz iskolájába, és ott folytatta.
A zsidó bölcsek úgy tartják, hogy egy jó mag is elpusztul, ha sziklás, mérgezett talajba vetik, akármilyen értékes is az. Pál felismerte ezt a mély igazságot: Isten nem arra hívott el téged, hogy egy meddő harcban vérezz el. Van, amikor a legnagyobb hitbeli lépés az, hogy csendben becsuksz egy ajtót. Nem haragból, nem sértődésből, hanem letisztult bölcsességből. Pál kivonult a csatározásból, és elkezdett naponta, lépésről lépésre építkezni azokkal, akik értékelték az üzenetet. Két év csendes, kitartó munka következett. És mi lett az eredmény? Egész Kis-Ázsia, zsidók és nem zsidók egyaránt, meghallották Isten hangját.
Lehet, hogy ma neked is tovább kell lépned. Talán el kell engedned egy egyoldalú kapcsolatot, egy régi vitát, vagy egy olyan helyzetet, ahol csak a hibát keresik benned. Ne érezd magad vesztesnek, ha elsétálsz onnan, ahol nem becsülik meg a szeretetedet és a jó szándékodat. Vidd magaddal a fényt, vidd magaddal azokat, akik számítanak, és találd meg a te "Tirannosz iskoládat". Azt a helyet, ahol naponta, kis lépésekben építheted azt a csodát, amit Isten a szívedbe helyezett.
IMA: Uram, te pontosan tudod, mennyire fáj, amikor ott kell hagynom valamit, amibe annyi energiát és szeretetet fektettem. Kérlek, adj nekem bátorságot, hogy el tudjam engedni a meddő harcokat és azokat a helyzeteket, amik csak rombolnak engem. Mutasd meg azt az új helyet, azt az új utat, ahol békességben, a te szeretetedben tudok építkezni, és igazi áldás lehetek mások számára. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.
Ma mit gondolsz erről? Mi volt életedben az a pillanat, amikor rájöttél, hogy a továbbállás és az elengedés nem a gyengeség, hanem a legnagyobb lelki erő jele? Írd meg kommentben, tanuljunk egymás történeteiből!