Szárnyalj...

Ekkor Pál megkérdezte: „Hát akkor hogyan merítettek be titeket?” Mire ők azt mondták: „Úgy, ahogyan Bemerítő János tanította a bemerítkezést.” „János azért merítette be az embereket, hogy ilyen módon fejezzék ki, hogy őszintén Istenhez akarnak fordulni. Azt is mondta nekik, hogy higgyenek abban, aki majd ő utána fog jönni, vagyis Jézusban” — mondta Pál.
Amikor a tanítványok ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. Amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szent Szellem leszállt a tanítványokra, akik kezdtek más nyelveken szólni és prófétálni. A tanítványoknak ez a csoportja tizenkét férfiból állt.

Apostolok Cselekedetei 19. fejezet 3-7. versek 

Hányszor tettél már fogadalmat, hogy holnaptól minden más lesz, aztán pár nap múlva ismét a saját kimerültséged romjain ültél?

Képzelj el egy csodálatosan felújított, régi szélmalmot. A mesterek kicserélték a fogaskerekeket, lefestették a falakat, a hatalmas vitorlák hibátlanul állnak. Kívülről minden tökéletes. De hiába a drága felújítás és a tökéletes szerkezet, amíg nem támad fel a szél, a malomkövek mozdulatlanok maradnak, és egyetlen gramm lisztet sem fognak őrölni.

Pál apostol tizenkét ilyen embert talált Efezusban. Kiváló, őszinte férfiak voltak, akik bemerítkeztek János keresztségével. A zsidó gondolkodásban a megtérés, a tesuva egy csodálatos dolog: azt jelenti, hogy az ember megfordul. Ők meg is tették! Letették a rossz szokásaikat, elfordultak a sötétségtől, és őszintén vágytak Istenre. Kívülről felépítették a malmot. Pál mégis látta rajtuk, hogy valami hiányzik. Amikor rákérdezett, kiderült a szomorú igazság: megálltak félúton. Megpróbáltak a saját emberi erejükből jók lenni, de a legfontosabbat, Isten Szent Szellemét – az éltető mennyei szelet – még nem ismerték. Amikor rájuk szállt a Szellem, a pusztán vallásos, erőlködő életük lángra lobbant és valódi erővel telt meg.

Talán te is pontosan itt tartasz. Nőként, édesanyaként ezerszer megfogadod, hogy ma türelmes leszel, de estére a fürdőszobába zárkózva sírsz, mert megint elbuktad. Férfiként összeszorított foggal próbálsz helytállni, becsületesen élni, hordozni a terheket, de érzed, hogy lassan elfogy a levegőd. A saját akaraterőd, a puszta elhatározásaid egy idő után mindig csődöt mondanak. Nem elég csak elhagyni a rosszat. Szükséged van Isten Szent Szellemére, Aki megadja azt az erőt, ami belőled már rég hiányzik. Isten nem azt akarja, hogy fogcsikorgatva túléld a mindennapokat, hanem hogy Jézus erejével szárnyalj.

Uram, olyan sokszor próbáltam megjavítani a saját életemet, de rettenetesen elfáradtam. Bocsásd meg, hogy a magam erejéből akartam mindent megoldani. Kérlek, jöjj, és töltsd be a szívemet a Te Szent Szellemeddel! Fújd el az emberi erőlködésemet, és add nekem a Te éltető, mennyei erődet. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.

Ha ez az üzenet ma egy régóta cipelt tehertől szabadított meg, kérlek, nyomj egy lájkot, oszd meg egy barátoddal, akinek bátorításra van szüksége, és iratkozz fel az oldalra a napi lelki útravalókért!

Mi az az életterületed, ahol most a leginkább érzed, hogy elfogyott a saját erőd, és Isten beavatkozására van szükséged? Írd meg kommentben, és bátorítsuk egymást!