Krisztus a megtestesült Mennyország

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” János evangéliuma 14. fejezet 6. vers




Kedves Olvasóm!
Fogadd el tőlem mély szeretettel, amit most megosztok veled: a Mennyország valóságos, és minden képzeletünket felülmúlja. A pokol is valóság, és rettenetesebb annál, mint amit emberi elme felfoghat.
Ha egy nap belépsz Isten országába (és szívem mélyéből kívánom, hogy belépj), akkor rájössz majd: a Mennyország maga Isten. Krisztus maga a Mennyország. A legnagyobb öröm nem az arany utcákban vagy a fájdalom, betegség, halál hiányában lesz, hanem abban, hogy Ő ott van. Isten jelenléte az, ami a Mennyországot dicsőségesen széppé teszi. Jézus Krisztus pedig a testben megjelent Isten, a testté lett menny. Azért imádkozom, hogy hosszú és tartalmas földi életed legyen. De bármeddig is éljünk, egyszer mindannyian elérkezünk életünk végéhez, és szemtől szembe állunk azzal, Aki teremtett minket. Nem fog számítani, hogy milyen vallásban hittünk, vagy hittünk-e egyáltalán, hanem egyedül számít majd, megismertük-e Őt, aki az út, az igazság és az élet: Jézus Krisztust. A földi élet ajándék. Az idő, amit kaptál, a lehetőség ideje. Szabadon dönthetsz, megismered-e Őt, elfogadod-e az Ő szeretetét és kegyelmét vagy inkább maradsz abban a hitben és világképben, amit eddig követtél?Az idő, amit a földön kaptunk véges. És a döntésünk örökre szól.

Én tudom, és életemet is erre tettem fel: Jézus Krisztus az egyetlen út. Ő az egyetlen igazság. Ő az egyetlen élet. Nélküle az ember már itt a földön is a poklot tapasztalja meg (akár a családjában, akár a vallásosságában.)
De Vele, még a legnagyobb próbák közepette is valóságos mennyország költözhet a szívedbe. Krisztus az a tökéletes élettér, amire minden ember lelke vágyik. Ha egyszer igazán megismered Őt, rájössz, hogy Benne mindenre választ találsz, amire igazán szükséged van. Nála van az öröm, a békesség, a remény és az örök élet. Isten áldjon meg téged!

IMA:
Istenem, Te magad vagy a Mennyország. Te vagy az élet, az út, az igazság, a szeretet, és minden, amire valaha is vágytam. Kérlek, szabadíts meg mindattól, ami elválaszt Tőled. Adj erőt, hogy teljesen átadhassam Neked az életemet. Könyörülj rajtam Krisztus érdeméért! Ámen.

Egy érintés ereje

Jézus rögtön észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért megállt és megfordult. Ezt kérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat? Márk evangéliuma 5. fejezet 30. vers (Egyszerű Fordítás)



Ez a vers egy olyan asszony történetét idézi fel, aki 12 éven át szenvedett vérfolyásos betegségben. A mózesi törvények szerint ő „tisztátalan” volt (3Mózes 15), és aki hozzáért, maga is tisztátalanná vált. Nem mehetett közösségbe, nem érintkezhetett emberekkel, nem volt helye a templomban, sem az élet sűrűjében. Egy kitaszított nő volt úgy testi, mint lelki értelemben.
És mégis: valami történt a szívében. Hite áttört a tilalmakon. Nem kiáltott, nem várta, hogy Jézus Krisztus ránézzen, hanem csak meg akarta érinteni a ruháját. Tudta, hogy elég. És igaza volt.
Figyeld meg Jézust. A vallási vezetők vagy a törvényt ismerők helyében bárki megrettent volna, hogy egy ilyen asszony hozzáér. Fertőzővé válik, tisztátalanná lesz ezt tanította a mózesi törvény. De Jézus Krisztus nem olyan volt, mint az emberek többsége, akiktől ez az asszony segítséget kért. Minden vagyonát elkérték tőle az akkori orvosok és mégsem segítettek rajta. Miután mindenét elköltötte, már nem volt érdekes. Csak egy beteg, kitaszított ember maradt. Jézus Krisztus nem félt sem az asszonytól, sem a betegségétől, mert tudta, hogy az Atya terve szerint elérkezik ez a pillanat, amikor ez az élő hitű asszony megérinti Őt és meggyógyul. Tudta, hogy ez az asszony meggyógyul, ha hittel közeledik és nem Ő fertőződik meg az asszony bűnével vagy betegségével. Jézus Krisztus éppen ezért jött. Az elveszetteket megkeresni, a betegeket meggyógyítani, a kitaszítottakat helyreállitani. Azokat kereste meg, akiket az akkori vallásos társadalom kitaszított, mellőzött, mert nem tudtak sem hasznot húzni belőlük, sem pedig segíteni rajtuk.
Jézus Krisztus természete teljesen máshogy rajzolódik ki a fenti történetben: nem elhatárolódik a töröttektől, hanem felemeli őket. Nem retteg a szennytől az orvosok Orvosaként megtisztítja, fertőtleníti, meggyógyítja az emberi lelket. Az isteni erő nem szívódik fel a betegségtől, hanem győzedelmeskedik felette.
Ezért nem hátrál meg, nem szégyeníti meg az asszonyt, nem küldi el. Épp ellenkezőleg: megszólítja, észreveszi, és megerősíti a hitét. Ő nemcsak testet gyógyít, hanem lelket is helyreállít. Az asszony addig névtelen volt, de Jézus Krisztus szavai által értékessé vált. És ez a történet ma is ugyanerről szól.
Lehet, hogy te is kirekesztve érzed magad. Lehet, hogy hordozol valamit: egy múltat, egy betegséget, egy fájdalmat, amit szégyellsz, és ami miatt úgy érzed, nem érhetsz Jézushoz. Talán úgy érzed a saját keresztény testvéreid is kihasználtak amig megvolt a "vagyonod", amig valami hasznot hoztál nekik, de végül kiderült, hogy nem tudnak és nem is akarnak segíteni rajtad, hanem inkább nem vesznek rólad tudomást. Talán azt is elmondták már neked, hogy nincs miért zaklatnod "Krisztust", mert rajtad senki sem tud segíteni. Te már igy maradsz és igy is halsz meg. Ezeket a szavakat a lelked ellensége küldi feléd, mint tüzes nyilakat. A célja az, hogy a hitedet szétzúzza és ezekkel a hazugságokkal távolt tartson az egyetlentől, Aki igazán tud segíteni rajtad akkor is, ha már nem maradt semmid és nem tudsz neki semmit felajánlani csak önmagadat. Jézus Krisztus nem fél tőled. Jézus Krisztus nem undorodik a megtérő, élő hitű embertől akkor, amikor a gyógyulás érintését keresi. Ő nem kerül ki. Ő tudja, hogy ha hittel nyúlsz felé, az nem árt Neki, hanem gyógyulást hoz neked. Ne hidd el, hogy túl mélyen vagy. Ne hidd el, hogy túl sokat rontottál el. Egyetlen érintés is elég lehet, ha Krisztus az érintés tárgya.

IMA: Örökkévaló Istenem, köszönöm, hogy nem féltél a tisztátalanságomtól, nem fordultál el a múltamtól, és nem féltél attól, amit magamban hordoztam. Köszönöm, hogy nem ítéled el a gyógyulni vágyókat, hanem hívod őket magadhoz. Tudom, hogy ha hittel közeledem, nem Neked lesz bajod, hanem nekem gyógyulásom. Ma feléd nyújtom kezem őszintén, a szívem legmélyéből. Kérlek, járj át a Te erőddel. Formálj, tisztíts, újíts meg. Mert csak Veled lehet teljes az életem. Jézus Krisztus nevében magasztallak. Ámen.

A szoros kapun túl

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Ézsaiás könyve 41. fejezet 10. vers



Vannak igeversek, amelyek mintha halkan kopogtatnának a lelked ajtaján. Olyan ismerősek, olyan bátorítóak, hogy könnyen tovább is lépsz rajtuk, de ha megállsz, és mélyebben elidőzöl, valami mennyei titkot kezdesz megsejteni. A fenti igevers is ilyen.
Ez az igevers nem minden emberhez szól. Ez az ígéret azoké, akik az Örökkévalót választották Istenüknek. Azokhoz szól, akik letették az uralmat az életük fölött, és azt mondták: „Legyen meg a Te akaratod, Uram!” Ez nem a vallásos életet élők kényelmes igazolása. Ez azoknak szól, akik a szoros kaput választották, és ráléptek arra a keskeny útra, amely Jézus Krisztus nyomdokain keresztül vezet egészen a mennyei célig.
De milyen nehéz belépni ezen a szoros kapun!
A világ annyi mást kínál. Sikert, élvezetet, látszólagos szabadságot, pillanatnyi megnyugvást. És mi, emberek, szeretünk halogatni. Várunk a „megfelelő pillanatra”. Úgy gondoljuk, előbb rendbe kell tennünk az életünket, elintéznünk ezt vagy azt, és majd „később” odaszánjuk magunkat Istennek. Csakhogy közben elmúlnak a napok, az évek, és egyre nehezebb odaszánni a szívedet. Egy kemény, kéreg szerű réteg alakulhat ki a lelkeden és, ha nem akarod Istent választani, amikor tudnád és folyamatosan visszaélsz Isten kedves, gyengéd, türelmes, jóságos hívásával, eljöhet az idő, amikor már nem fogod tudni Őt választani még ha elméletileg szeretnéd is megtenni.
Krisztus azt mondta: „Menjetek be a szoros kapun!” (Máté 7:13). Ez döntés. És ez a döntés gyakran fájdalmas. Le kell tenned mindazt, amit eddig kapaszkodóként használtál. Meg kell halnod önmagadnak, hogy Krisztus élhessen benned és rajtad keresztül és elindulni egy olyan úton, ahol nincs tér a büszkeségnek, csak az engedelmességnek. Mégis: ezen az úton találkozhatsz azzal az erővel, amely az Istenből fakad. Ezt az erőt csakis azok kóstolhatják meg a Szentlélek által, akiknek valóban az Örökkévaló az Istene.
Isten nélkül lehet házad, de sosem lesz otthonod. Lehet vagyonod, de nem lesz békességed. Lehet sikered, de sosem fogod tudni, milyen az, amikor az Örökkévaló Isten formálja az életedet napról napra, és győzelmes jóbbjával hordoz át a próbákon.
Ha még nem léptél be a szoros kapun, ma szól hozzád az ige: „Ne félj… ne csüggedj… én megerősítelek… megsegítelek… támogatlak.” De ez csak akkor lesz a tiéd, ha Ő lesz az Istened. Nem csak szavaiddal, hanem az életed teljes odaszánásával. Ő nem a második helyre vágyik. Ő az első szeretne lenni. Isten az első és egyetlen szeretne lenni a számodra. Vagy igy vagy sehogy sem lesz az Istened.
És ha már beléptél a szoros kapun, ne hátrálj meg. Isten nem hagy el. Ő maga ígérte meg: „Győzelmes jobbommal támogatlak.” Nem azt mondta, hogy nem lesz küzdelem, de azt igen, hogy nem egyedül vívod meg. Ő az, aki elkezdte a munkát azok életében, akik újjászült a Szentlélek által és be is fogja fejezni azt, arra a napra, amelyen minden embernek Isten elé kell állnia számadásra.

Ima: Örökkévaló Istenem,
Bevallom, sokszor féltem rálépni a keskeny útra. Halogattam a döntést, mert féltem az ismeretlentől, az elengedéstől, az engedelmességtől. De most előtted állok, és vágyom Rád. Legyél az én Istenem, nem csak névleg, hanem teljes szívemből. Segíts belépni a szoros kapun, és járni azon az úton, amelyen Te vezetsz. Erősíts meg, ha elfáradok, emelj fel, ha elesem, és támogass győzelmes jobboddal, hogy el ne veszítsem a célt. Köszönöm, hogy velem vagy, hogy nem hagysz el, és hogy a Te tervedbe illeszkedhet az életem. Jézus nevében imádkozom, Ámen.

Az élő hit forrása

A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.                                                    Rómaiakhoz irt levél 10. fejezet 17. vers



Ebben a bűntől átitatott világban nap mint nap információk özöne zúdul ránk. Képernyők világítanak arcunkba, hangok versengenek a figyelmünkért, és mindenki mondani akar valamit, de kevesen mondanak igazat. Az emberi elme, amely eleve hajlik a bűnre, sokszor nem is tud különbséget tenni a hamis és az igaz között. A bűn megrontotta az ember érzékeit, és ma már nemcsak a látásunk, hanem a hallásunk is torzul: meghalljuk, amit hallani akarunk, és elutasítjuk, amit hallanunk kellene.
A világ hangjai közé tartoznak a cinikus vélemények, a megtévesztő tanítások, a felszínes motivációs üzenetek, és azok az ideológiák, amelyek mind azt ígérik, hogy szabadok leszünk miközben láncokat tesznek ránk. Egyre több az ember, akinek a hite nem meggyengült, hanem soha nem is volt. Miért? Mert nem hallották Krisztus beszédét. Vagy hallották, de más szavak kioltották bennük az élet beszédét.
Olyan sok ilyen boldogtalan, reményvesztett, hitevesztett embert látok nap, mint nap. Emberek, akiknek anyagilag mindenük megvan, de már nem tudnak őszintén mosolyogni. Emberek, akik mindent elértek, amit elterveztek, mindent megvásároltak, amire vágytak és céltalanul, magányosan, szorongva hajtják este álomra a fejüket.
Isten azonban nem hagyott minket a sötétségben. Az Ő Szava, a Biblia ma is világít, mint egy mécses a viharban. Tiszta, világos, megbízható. Nem változik a divattal, nem hajlik a közvéleményhez. Az örök Ige az, amely életet fakaszt. A Szentlélek ezen keresztül munkálkodik. Nem más forrásokon át, nem véleményeken, nem érzéseken, hanem Krisztus beszéde által.
A hit nem jön magától. Nem lehet kierőszakolni, nem lehet mesterségesen létrehozni. A hit az, amit Isten ad azoknak, akik hallják az Ő Szavát és nemcsak meghallják, hanem befogadják. Ez a hallás nemcsak a fülünkkel történik, hanem a szívünkkel is. Aki komolyan veszi az Igét, annak életében valami gyökeresen megváltozik. Olyan szomorú, hogy sok keresztény gyülekezetben az Isten Szava a szükséges rossz. Nem igazán óhajtja senki, legszívesebben átugranák az Igehirdetést, de mégis megszokásból egy keveset szólhat Isten Szava. Még az a kevés is sok helyen emberek által szabályozva, fel hígítva, hatástalanítva van.
Csoda, hogy sok keresztény ember hite haldoklik, miközben azzal dicsekszik, hogy: " Nekem elég a vasárnapi igehirdetés egész hétre. Talán néha még sok is."
De aki Isten Szavát elutasítja, aki az Igét kiforgatja, az nem Istenen ejt sebet, hanem önmagán. A szívében sötétség lesz úrrá, és a lelke egyre távolabb sodródik az Igazságtól. „Elhomályosodik értelmük, elvadul a szívük” – írja Pál apostol. A világosság helyett köd lesz, a bizonyosság helyett zavartság. És végül nem marad más, csak az elbizonytalanodott ember, aki már azt sem tudja, hogy miért él. Néhány ilyen emberrel találkoztam csak életem során, de borzalmas és félelmetes állapot az ilyen. Egy nagyon egyszerű, világos igei igazságot elmagyarázhatsz nekik tizszer vagy százszor és ők nem értik. Valamikor értették, de már nem értik. Isten kiszolgáltatta őket a sötét gondolkodásuknak és képtelenné váltak az egészséges gondolkodásra. Mindig tanulnak, de az Igazság ismeretére már soha el nem jutnak. Rettenetes állapot. Isten őrizzen mindnyájunkat ettől. Erre a sorsa csak azok a gonosz emberek juthatnak, akik átlépik Isten jóságának és türelmének határát.
Egy fiatalember mondta sírva a következőt:
" Évekkel ezelőtt bűnbe keveredtem, de bántott a lelkiismeretem. Azt mondtam magamban: Úr Jézus Krisztus! Hagyj békén! Hagyj el engem, hogy nyugodtan vétkezhessek lelkiismeret furdalás nélkül. Amig te itt vagy az életemben, ezt nem tudom megtenni."
Ezután könnyek között mondta, hogy érezte abban a pillanatban ahogy Isten Szentlelke elhagyja és többé nem volt lelkiismeretfurdalása a bűnei miatt. Néhány év után keservesen kereste Jézus Krisztust és azért sirt, mert nem találta meg. Nem tudom mi lett vele. Csak remélni tudom, hogy Isten megkönyörült rajta. Sok-sok lelkipásztort felhívott és kétségbeesetten kérdezte: " Van-e még számomra kegyelem? Vajon Krisztus visszajön-e még az életembe, miután a bűnt választottam és ezért elküldtem Őt?"
Testvérem, ne engedd, hogy a világ hangjai elnyomják Isten hangját! Ne keresd az igazságot ott, ahol soha nem is volt! Nyisd meg a Bibliát, de ne csak szemmel, hanem szívvel. Kérd Istent, hogy szóljon hozzád, és Ő meg is fog szólalni. Az Ő Szava nem holt betű, hanem élő Lélek, aki újjáteremt, megtisztít, és új szívet ad. Feléleszti a szívedet és a hitedet megerősíti.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy a világ zűrzavarában a Te Szavad állandó és megbízható. Köszönöm, hogy Krisztus beszéde ma is él, és a Szentlélek által elér hozzám. Bocsásd meg, amikor más forrásokhoz fordultam, és nem Benned kerestem az igazságot. Kérlek, tisztítsd meg a szívemet, és adj nekem olyan hitet, amely valóban Tőled van. Nyisd meg a fülemet, hogy halljam, amikor szólsz hozzám, és nyisd meg a szememet, hogy meglássam az igazságot az Igédben. Segíts, hogy ne csak hallgatója, hanem megtartója is legyek annak, amit mondasz. Erre vágyom. Jézus Krisztus nevében hallgass meg, Ámen.

Csend legyen!

Ekkor Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és azt mondta víznek: „Csend legyen! Hallgass el!” Ekkor elállt a szél, és kisimult a tó vize. Márk evangéliuma 4. fejezet 39. vers



A tanítványok csónakban voltak a Genezáreti-tavon, amikor hirtelen hatalmas vihar támadt. A szél tombolt, a hullámok csapkodtak, a víz már-már ellepte a hajót. Ezek az edzett, tapasztalt halászok rettegni kezdtek. Minden mozdulatukban a pánik és a kétségbeesés tükröződött. De Jézus Krisztus… aludt.
És nem csak elszunyókált, hanem mélyen aludt. Olyan mélyen, hogy a dühöngő vihar sem tudta felébreszteni. Gondold csak el: mennyire fáradt lehetett az Úr! Jézus Krisztus, a teljesen emberré lett Isten, annyit fáradozott nap mint nap, hogy ez a tomboló vihar sem zavarta meg a pihenését. Az emberek folyamatosan keresték, tolongtak körülötte, gyógyulást vártak tőle, tanácsot, szabadulást, csodát. Sokszor szabályosan menekülnie kellett, hogy egy pillanatra megpihenhessen. De még ekkor is tanított, még ekkor is szolgált. És amikor végre elcsendesedett körülötte a világ, nem aludt el azonnal, hanem az Atyával töltötte az éjszaka csendjét: imádságban, közösségben.
Ő maga mondta: „Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak, és életemet adjam váltságul sokakért.” (Máté 20:28)
Ez a fáradtság nem pusztán fizikai. Ez az a mély, önfeláldozó kimerültség, amit csak az ismer, aki teljes szívéből másokért él. A tanítványok kétségbeesésükben elfelejtik, hogy a mester azért aludt, mert minden idejét és energiáját arra áldozta, hogy törődjön velük és az emberekkel és nem azért, mert közömbösen és lenézően szemlélte az embereket.
És amikor a tanítványok kétségbeesve kiáltanak: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?”, Ő felkel. A vihar jóllehet sokkal hangosabb volt, de Ő nem a vihar zajaira, hanem az övéi segélykiáltására ébredt fel. Milyen csodálatosan szerető szívről tesz ez tanúbizonyságot. Nem dorgálja őket először. Előbb a viharhoz szól, nem hozzájuk. A természetnek parancsol: „Csend legyen! Hallgass el!” – és minden lecsendesedik. A szél megáll, a hullámok kisimulnak, a vihar szertefoszlik.
Aztán hozzájuk fordul, és kérdez: „Miért féltek ennyire? Hát még mindig nincs hitetek?”
Ma is szólnak ezek a kérdések. Hiszen mi is hasonló csónakokban ülünk. Rettegünk a jövőtől, háborús hírektől, betegségtől, összeomló kapcsolatoktól, kiürült bankszámlától. És néha úgy tűnik, mintha Jézus nem reagálna. Mintha aludna.
Pedig Ő tudja, mi történik. És Ő nemcsak Isten, hanem ember is volt. Átérezte, mit jelent kimerültnek, túlterheltnek, kitépettnek lenni. Éppen ezért van hatalma szólni hozzád is: „Csend legyen!”
Nem mindig a körülmények csendesednek el elsőként. Van, hogy előbb a szívedben lesz béke. A legnagyobb csoda talán nem is az, amikor a vihar megszűnik… hanem amikor a szíved belsejében csend lesz. Amikor nem a félelemé az utolsó szó, hanem a bizalomé.

Ima: Uram Jézus Krisztus, köszönöm, hogy Te magad is elfáradtál, hogy megérts engem, amikor én is kimerült vagyok.
Köszönöm, hogy szolgáltál, hogy tanítottál, hogy éjszakákon át az Atyával voltál, és mégsem tartottál vissza semmit önmagadból. Köszönöm, hogy ott vagy a hajóm mélyén, akkor is, ha nem látlak.
Szólj hozzám is, Uram: „Csend legyen!” Csendesítsd le bennem a félelmet, a kételyt, a kapkodást.
Taníts bízni Benned akkor is, ha nem látom azonnal a megoldást. Mert Te vagy az, aki érted a viharokat, és hatalmad van felettük. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Végtelen erőforrás

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Filippibeliekhez irt levél 4. fejezet 13. vers



Amikor Pál apostol ezeket a szavakat leírta, már mögötte volt egy hosszú, szenvedésekkel teli, de Isten dicsőségére teljes életút. Ha valaki, hát ő tudta, mit jelent lemondani, áldozatot hozni, megaláztatást elviselni Krisztusért.
Fiatal korában a zsidó világ legjobb iskoláiban tanult, gazdag volt, tekintélyes, és a kor vallási elitjének megbecsült tagja. Ha akarta volna, csupán utasításokat osztogathatott volna azoknak, akik Krisztus követőit üldözték, hiszen tagja volt a nagytanácsnak, amely a legmagasabb vallási hatóság volt a zsidóknál. Nézhette volna ahogy az első keresztények szenvednek, ő viszont saját kezűleg üldözte is őket. Kimozdult a "légkondicionált" irodából és kemény munkát fektetett abba, amiben hitt. Aztán egy nap a damaszkuszi úton minden megváltozott. Krisztus megszólította, és ő térdre kényszerült, nemcsak testben, de szívében is. Hátrahagyta a befolyását, a kapcsolatait, a biztonságos jövőjét. Mindent lenullázott és értéktelennek nyilvánított addigi életéből.
Onnantól kezdve nem ünnepelték, nem tisztelték, nem néztek fel rá a régi cimborái, hanem elutasították. Nem dicsérték, hanem megkövezték. Nem tapsolták, hanem megverték. A Szentlélek elhívta őt egy életre, amelynek egyik állomása sem volt kényelmes, mégis mindegyik tele volt isteni jelenléttel. Lemondott arról is, hogy újra házasságot kössön mert tudta, Krisztust teljes szívéből, idejéből, erejéből akarja szolgálni.
Nem volt mögötte stabil jövedelem, és mégis adott másoknak. Nem kért jogos bért az igehirdetés szolgálatának végzéséért, ahogyan az az ószövetségi törvény és az újszövetségi parancsolat szerint is jogos lett volna, hanem inkább saját kezével készített sátrakat. Nemcsak saját magáról gondoskodott, hanem munkatársairól is.
Közben újra és újra költözött és nem divatból, nem kalandvágyból, hanem azért, mert a Szentlélek vezette városról-városra, hogy új közösségeket plántáljon. Minden gyülekezetet, amelyet elindított, a szívén viselt. Tanította, intette, bátorította őket könnyek között. Ha kellett, éjjeleken át imádkozott értük. Mégis sokszor elutasítást, lenézést, rágalmakat kapott viszonzásul és volt olyan közösség is, amely időközben hamis tanítók tanitásait karolta fel és amikor Pál apostol meg akarta látogatni őket már nem akarták fogadni sem őt.
Ez az út tehát sok vérrel, verítékkel és könnyel volt kikövezve. Megverték, megkötözték, megalázták. Hajótörést szenvedett, kínozták, árulás áldozata lett, éhezett, fázott, üldözték végül hóhér elé állították és kivégezték.
És most figyelj: nem tört meg. Nem hátrált meg. Nem panaszkodott Istenre. Nem kérdezte: „Miért én?” Mert tudta, amit neked is tudnod kell: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”
Nem magából merített. Nem saját akaraterőből élt túl. Krisztus volt a forrása a börtönben, a viharban, az elutasításban, az éjszakai könnyek között is. Mert Jézus Krisztus nemcsak Megváltója volt, hanem életének ereje.
És most neked teszi fel a kérdést Krisztus:
Azt hiszed, hogy ha Rám bízod magad, nálad majd csődöt mondok? Ha Pált megerősítettem a kínzások közepette is, nem tudlak majd téged is megtartani a hétköznapok küzdelmeiben? Ha a Krisztus erejével végig lehetett járni a vérrel és verítékkel áztatott utat, akkor a te utad is lehetséges Vele.
Ez nem egy emberi történet. Ez a Krisztus által átformált élet története. És te is meghívást kaptál erre.

IMA: Uram Jézus Krisztus, köszönöm, hogy a Te erőd nem múlandó, nem fogy el, és nem korlátozódik a körülményeimre. Köszönöm, hogy ahogy Pál apostolt megerősítetted minden próbájában, úgy engem is hordozni fogsz, ha Benned bízom. Bocsáss meg, amikor a gyengeségemre nézek, és elfelejtem, hogy a Te kegyelmed elég. Add, hogy ne a félelem vezessen, hanem a hit, ne a kényelem döntéseit válasszam, hanem a Te akaratodat. Adj erőt újra és újra felállni, ha elestem. Adj bátorságot kitartani, amikor mások visszafordulnak. Legyen minden erőm Benned, minden reményem Tőled, és minden dicsőség a Tied!
Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Üres szertartások vagy valódi gyümölcsök?

Amikor azonban látta, hogy a farizeusok és a szadduceusok közül is sokan jönnek bemerítkezni, ezt mondta nekik: „Mérges kígyók! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Isten közelgő haragja elől? Tetteitekkel mutassátok meg, hogy gondolkodásotok és az életetek valóban megváltozott! Ne gondoljátok, hogy abban bízhattok: »Mi Ábrahám fiai vagyunk!« Tudjátok meg, hogy Isten még ezekből a kövekből is képes fiakat teremteni Ábrahámnak. A fejszét már fölemelték, hogy gyökerestől kivágják a fákat. Bizony ki is vágnak, és tűzbe dobnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.
Máté evangéliuma 3. fejezet 7-10. versek





A Jordán folyó partján sokan álltak. Volt, aki sírt. Volt, aki csöndben figyelt. És voltak olyanok is, akik a tömeg részeként közeledtek, mert "így szokás", mert "mindenki ezt csinálja". Jöttek farizeusok, jöttek szadduceusok is – azok, akik kívülről tiszták voltak, vallásosak, befolyásosak. És Keresztelő János nem udvarolt nekik. Nem azt mondta: "Isten hozott titeket!" – hanem:
„Mérges kígyók! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Isten közelgő haragja elől?”
Miért ilyen kemény szavak? Mert a szívbe vágó igazság néha csak így ér célba. János tudta, hogy a vallásos szertartás önmagában semmit nem ér.
Megkeresztelhetnek gyerekként, vagy jelentkezhetsz felnőttként bemerítésre, de ha nincs mögötte megtört szív, őszinte bűnbánat, és szívből jövő vágy a változásra, akkor az egész csak üres mozdulat marad. Mint egy gyűrű egy kézen, ami mögött nincs valódi házasság. Mint egy zászló, amit egy elhagyatott, romba dőlt váron lobogtatnak.
Sokan ma is úgy gondolják, hogy a múltjuk, a származásuk, vagy akár egy korábbi vallásos élményük elég.
„Én keresztény családból jövök.”
„Engem is megkereszteltek.”
„Én mindig hittem Istenben.”
De Isten nem a származásra néz. Ő a szívet vizsgálja.
„Ne gondoljátok, hogy abban bízhattok: »Mi Ábrahám fiai vagyunk!«” – mondta János.
Aztán hozzátette: „Isten ezekből a kövekből is képes fiakat támasztani.”
Megdöbbentő mondat. Mert azt jelenti: semmi nem jogosít fel arra, hogy biztosnak vedd az üdvösségedet, ha nincs valódi megtérés az életedben.
És talán épp itt állsz te is.
Tudod, hogy Istenhez kéne menned, de valahol legbelül azt várod, hogy majd jobbá válsz.
Majd, ha letetted ezt vagy azt a bűnt. Majd, ha már nem lesz mit megvallanod.
De hadd mondjam el neked: nem lesz olyan nap, amikor magadtól elég tiszta lennél.
A bűneid mocskát nem te fogod lemosni. Nem a víz tisztít meg, hanem Jézus Krisztus vére.
És ahogyan a jegygyűrű sem jelent semmit, ha nincs mögötte valós szövetség, úgy a keresztelés vagy bármely más szertartás sem ér semmit, ha nincs mögötte valódi önátadás.
Ne azért jöjj Istenhez, hogy dicsekedj a vélt vallásosságoddal, tisztaságoddal, rangoddal, mint a farizeusok és a szadduceusok, hanem azért jöjj Hozzá, hogy megtisztítson.
Nem a jó cselekedeteid miatt fogad el, hanem mert Jézus Krisztus érted meghalt, hogy megbocsáthasson neked.
De tudd: az Ő kegyelme nem olcsó. Nem azt mondja, hogy „semmi gond”, hanem azt: „Gyere Hozzám, és Én újjá teszlek.”
És amikor az Ő Szentlelkének teret adsz, akkor kezd el benned dolgozni az a változás, amit emberi erőből soha nem tudnál elérni.
Mert nem te fogsz megszabadulni a bűneidből, hanem Ő szabadít meg téged.
Ahogy Krisztusban meggyökerezel, Isten kegyelme fokozatosan átformál, hogy a jellemed Őt tükrözze vissza.
De ehhez nem elég a szándék. Cselekedeteidben is ki kell fejezned, hogy valóban Isten értékrendje szerint akarsz élni. A jó fa nem attól jó, hogy így hívják, hanem mert gyümölcsöt terem.
És a gyümölcs nem hamisítható: vagy ott van, vagy nincs.
A kérdés nem az, hogy egyszer megkereszteltek-e vagy bemeritkeztél-e, hanem az, hogy ma kié a szíved? Kinek élsz? Milyen gyümölcsöt terem az életed? Ha valóban Krisztusban vagy, akkor nyer a bemerítés értelmet.

Ima: Uram, köszönöm, hogy nem külsőségeket vársz tőlem, hanem a szívemet. Köszönöm, hogy nem a hibátlanságomat kéred, hanem az őszinte bűnbánatomat.
Megvallom Neked, hogy gyakran elbújtam vallásos szavak és szokások mögé, miközben a lelkem mélyén messze voltam Tőled. Kérlek, bocsáss meg nekem!
Jézus Krisztusom, köszönöm, hogy a Te véred az, ami tisztára mos. Kérlek, formáld át a gondolkodásomat, a döntéseimet, a cselekedeteimet. Tölts be Szentlelkeddel, és adj új szívet. Olyan szívet, amely vágyik a Te igazságodra, és gyümölcsöt terem az örök életre.
Atyám, hadd ne csak szóval, hanem életem minden napjával tanúskodjak arról, hogy Hozzád tartozom.
Az Úr Jézus Krisztus nevében imádkozom. Ámen.