Végtelen erőforrás

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Filippibeliekhez irt levél 4. fejezet 13. vers



Amikor Pál apostol ezeket a szavakat leírta, már mögötte volt egy hosszú, szenvedésekkel teli, de Isten dicsőségére teljes életút. Ha valaki, hát ő tudta, mit jelent lemondani, áldozatot hozni, megaláztatást elviselni Krisztusért.
Fiatal korában a zsidó világ legjobb iskoláiban tanult, gazdag volt, tekintélyes, és a kor vallási elitjének megbecsült tagja. Ha akarta volna, csupán utasításokat osztogathatott volna azoknak, akik Krisztus követőit üldözték, hiszen tagja volt a nagytanácsnak, amely a legmagasabb vallási hatóság volt a zsidóknál. Nézhette volna ahogy az első keresztények szenvednek, ő viszont saját kezűleg üldözte is őket. Kimozdult a "légkondicionált" irodából és kemény munkát fektetett abba, amiben hitt. Aztán egy nap a damaszkuszi úton minden megváltozott. Krisztus megszólította, és ő térdre kényszerült, nemcsak testben, de szívében is. Hátrahagyta a befolyását, a kapcsolatait, a biztonságos jövőjét. Mindent lenullázott és értéktelennek nyilvánított addigi életéből.
Onnantól kezdve nem ünnepelték, nem tisztelték, nem néztek fel rá a régi cimborái, hanem elutasították. Nem dicsérték, hanem megkövezték. Nem tapsolták, hanem megverték. A Szentlélek elhívta őt egy életre, amelynek egyik állomása sem volt kényelmes, mégis mindegyik tele volt isteni jelenléttel. Lemondott arról is, hogy újra házasságot kössön mert tudta, Krisztust teljes szívéből, idejéből, erejéből akarja szolgálni.
Nem volt mögötte stabil jövedelem, és mégis adott másoknak. Nem kért jogos bért az igehirdetés szolgálatának végzéséért, ahogyan az az ószövetségi törvény és az újszövetségi parancsolat szerint is jogos lett volna, hanem inkább saját kezével készített sátrakat. Nemcsak saját magáról gondoskodott, hanem munkatársairól is.
Közben újra és újra költözött és nem divatból, nem kalandvágyból, hanem azért, mert a Szentlélek vezette városról-városra, hogy új közösségeket plántáljon. Minden gyülekezetet, amelyet elindított, a szívén viselt. Tanította, intette, bátorította őket könnyek között. Ha kellett, éjjeleken át imádkozott értük. Mégis sokszor elutasítást, lenézést, rágalmakat kapott viszonzásul és volt olyan közösség is, amely időközben hamis tanítók tanitásait karolta fel és amikor Pál apostol meg akarta látogatni őket már nem akarták fogadni sem őt.
Ez az út tehát sok vérrel, verítékkel és könnyel volt kikövezve. Megverték, megkötözték, megalázták. Hajótörést szenvedett, kínozták, árulás áldozata lett, éhezett, fázott, üldözték végül hóhér elé állították és kivégezték.
És most figyelj: nem tört meg. Nem hátrált meg. Nem panaszkodott Istenre. Nem kérdezte: „Miért én?” Mert tudta, amit neked is tudnod kell: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”
Nem magából merített. Nem saját akaraterőből élt túl. Krisztus volt a forrása a börtönben, a viharban, az elutasításban, az éjszakai könnyek között is. Mert Jézus Krisztus nemcsak Megváltója volt, hanem életének ereje.
És most neked teszi fel a kérdést Krisztus:
Azt hiszed, hogy ha Rám bízod magad, nálad majd csődöt mondok? Ha Pált megerősítettem a kínzások közepette is, nem tudlak majd téged is megtartani a hétköznapok küzdelmeiben? Ha a Krisztus erejével végig lehetett járni a vérrel és verítékkel áztatott utat, akkor a te utad is lehetséges Vele.
Ez nem egy emberi történet. Ez a Krisztus által átformált élet története. És te is meghívást kaptál erre.

IMA: Uram Jézus Krisztus, köszönöm, hogy a Te erőd nem múlandó, nem fogy el, és nem korlátozódik a körülményeimre. Köszönöm, hogy ahogy Pál apostolt megerősítetted minden próbájában, úgy engem is hordozni fogsz, ha Benned bízom. Bocsáss meg, amikor a gyengeségemre nézek, és elfelejtem, hogy a Te kegyelmed elég. Add, hogy ne a félelem vezessen, hanem a hit, ne a kényelem döntéseit válasszam, hanem a Te akaratodat. Adj erőt újra és újra felállni, ha elestem. Adj bátorságot kitartani, amikor mások visszafordulnak. Legyen minden erőm Benned, minden reményem Tőled, és minden dicsőség a Tied!
Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Üres szertartások vagy valódi gyümölcsök?

Amikor azonban látta, hogy a farizeusok és a szadduceusok közül is sokan jönnek bemerítkezni, ezt mondta nekik: „Mérges kígyók! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Isten közelgő haragja elől? Tetteitekkel mutassátok meg, hogy gondolkodásotok és az életetek valóban megváltozott! Ne gondoljátok, hogy abban bízhattok: »Mi Ábrahám fiai vagyunk!« Tudjátok meg, hogy Isten még ezekből a kövekből is képes fiakat teremteni Ábrahámnak. A fejszét már fölemelték, hogy gyökerestől kivágják a fákat. Bizony ki is vágnak, és tűzbe dobnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.
Máté evangéliuma 3. fejezet 7-10. versek





A Jordán folyó partján sokan álltak. Volt, aki sírt. Volt, aki csöndben figyelt. És voltak olyanok is, akik a tömeg részeként közeledtek, mert "így szokás", mert "mindenki ezt csinálja". Jöttek farizeusok, jöttek szadduceusok is – azok, akik kívülről tiszták voltak, vallásosak, befolyásosak. És Keresztelő János nem udvarolt nekik. Nem azt mondta: "Isten hozott titeket!" – hanem:
„Mérges kígyók! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Isten közelgő haragja elől?”
Miért ilyen kemény szavak? Mert a szívbe vágó igazság néha csak így ér célba. János tudta, hogy a vallásos szertartás önmagában semmit nem ér.
Megkeresztelhetnek gyerekként, vagy jelentkezhetsz felnőttként bemerítésre, de ha nincs mögötte megtört szív, őszinte bűnbánat, és szívből jövő vágy a változásra, akkor az egész csak üres mozdulat marad. Mint egy gyűrű egy kézen, ami mögött nincs valódi házasság. Mint egy zászló, amit egy elhagyatott, romba dőlt váron lobogtatnak.
Sokan ma is úgy gondolják, hogy a múltjuk, a származásuk, vagy akár egy korábbi vallásos élményük elég.
„Én keresztény családból jövök.”
„Engem is megkereszteltek.”
„Én mindig hittem Istenben.”
De Isten nem a származásra néz. Ő a szívet vizsgálja.
„Ne gondoljátok, hogy abban bízhattok: »Mi Ábrahám fiai vagyunk!«” – mondta János.
Aztán hozzátette: „Isten ezekből a kövekből is képes fiakat támasztani.”
Megdöbbentő mondat. Mert azt jelenti: semmi nem jogosít fel arra, hogy biztosnak vedd az üdvösségedet, ha nincs valódi megtérés az életedben.
És talán épp itt állsz te is.
Tudod, hogy Istenhez kéne menned, de valahol legbelül azt várod, hogy majd jobbá válsz.
Majd, ha letetted ezt vagy azt a bűnt. Majd, ha már nem lesz mit megvallanod.
De hadd mondjam el neked: nem lesz olyan nap, amikor magadtól elég tiszta lennél.
A bűneid mocskát nem te fogod lemosni. Nem a víz tisztít meg, hanem Jézus Krisztus vére.
És ahogyan a jegygyűrű sem jelent semmit, ha nincs mögötte valós szövetség, úgy a keresztelés vagy bármely más szertartás sem ér semmit, ha nincs mögötte valódi önátadás.
Ne azért jöjj Istenhez, hogy dicsekedj a vélt vallásosságoddal, tisztaságoddal, rangoddal, mint a farizeusok és a szadduceusok, hanem azért jöjj Hozzá, hogy megtisztítson.
Nem a jó cselekedeteid miatt fogad el, hanem mert Jézus Krisztus érted meghalt, hogy megbocsáthasson neked.
De tudd: az Ő kegyelme nem olcsó. Nem azt mondja, hogy „semmi gond”, hanem azt: „Gyere Hozzám, és Én újjá teszlek.”
És amikor az Ő Szentlelkének teret adsz, akkor kezd el benned dolgozni az a változás, amit emberi erőből soha nem tudnál elérni.
Mert nem te fogsz megszabadulni a bűneidből, hanem Ő szabadít meg téged.
Ahogy Krisztusban meggyökerezel, Isten kegyelme fokozatosan átformál, hogy a jellemed Őt tükrözze vissza.
De ehhez nem elég a szándék. Cselekedeteidben is ki kell fejezned, hogy valóban Isten értékrendje szerint akarsz élni. A jó fa nem attól jó, hogy így hívják, hanem mert gyümölcsöt terem.
És a gyümölcs nem hamisítható: vagy ott van, vagy nincs.
A kérdés nem az, hogy egyszer megkereszteltek-e vagy bemeritkeztél-e, hanem az, hogy ma kié a szíved? Kinek élsz? Milyen gyümölcsöt terem az életed? Ha valóban Krisztusban vagy, akkor nyer a bemerítés értelmet.

Ima: Uram, köszönöm, hogy nem külsőségeket vársz tőlem, hanem a szívemet. Köszönöm, hogy nem a hibátlanságomat kéred, hanem az őszinte bűnbánatomat.
Megvallom Neked, hogy gyakran elbújtam vallásos szavak és szokások mögé, miközben a lelkem mélyén messze voltam Tőled. Kérlek, bocsáss meg nekem!
Jézus Krisztusom, köszönöm, hogy a Te véred az, ami tisztára mos. Kérlek, formáld át a gondolkodásomat, a döntéseimet, a cselekedeteimet. Tölts be Szentlelkeddel, és adj új szívet. Olyan szívet, amely vágyik a Te igazságodra, és gyümölcsöt terem az örök életre.
Atyám, hadd ne csak szóval, hanem életem minden napjával tanúskodjak arról, hogy Hozzád tartozom.
Az Úr Jézus Krisztus nevében imádkozom. Ámen.