Döntened kell!

De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!
Józsué könyve 24. fejezet 15. vers

Istenben hívő, bízó emberekként, Isten akaratát kell keresnünk életünk minden területén, ez viszont nem azt jelenti, hogy mindig ezt is tesszük.
Manapság, amikor töménytelen hangot, tanácsot hallunk, látunk az Interneten, az életünk minden apró dolgával kapcsolatosan, nagyon könnyű Isten hangjára, tanácsára úgy tekintenünk, mint egy tanácsadóra, tanácsra a sok közül.
Sokkal könnyebbnek tűnik Isten áldását kérni azon döntéseinkre, amelyeket már meghoztunk, mint keresni mindenek előtt Istent és Isten tanácsát, hogy Neki tetsző döntéseket hozhassunk, amelyeket meg is fog áldani.
Amikor Izrael népe Jeremiáshoz jött, mert tudni akarták, hogy mit tanácsol Isten nekik, a következőket mondták: „Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az Úrnak a szavára, akihez küldünk téged. Bizony, hallgatunk Istenünknek, az Úrnak a szavára, hogy jó dolgunk legyen!”
Amikor viszont Jeremiás tolmácsolta a népnek, hogy mit akar az Úr, hogy cselekedjenek, a nép visszautasította azt.
A nép voltaképp eldöntötte, hogy mit akarnak tenni még mielőtt megkérdezték Isten akaratát. A nép azt szerette volna, hogy Isten álljon az ő oldalukra és támogassa őket az elgondolásukban, és nem arra vágytak, hogy Isten akarata valósuljon meg életükben.
Jobban bíztak Egyiptomban az országuk védelmét illetően, mint a Mindenható Isten oltalmában.
Mennyire különbözik ettől a gondolkodásmódtól Józsué gondolkodásmódja, aki döntött, hogy ő és családja csak az Urat fogják szolgálni.
Te ki mellett döntesz ma? Kiben akarsz bízni, kit akarsz szolgálni földi életed hátralevő napjaiban?


IMA: Istenünk, segíts nekünk, hogy feltétel nélkül bízzunk Benned, hogy keressük a Te jó, kedves és tökéletes akaratodat és törekedjünk is annak cselekvésére.(Róma 12:2) Krisztus nevében, Ámen.

Bízd Istenre!

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.
Péter első levele 5. fejezet 7. vers



Ha Ábrahámra és Sárára, a hithősökre gondolunk (Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 8-19. vers), sok mindent kellett az Istennek való engedelmesség jegyében maguk mögött hagyniuk. A családjukat, a nagy rokonságukat, és a közösséget, amelyet jól ismertek és szerettek, hogy Istennek engedelmeskedve egy új helyre utazzanak, amit majd Isten mutat meg nekik. ( Mózes első könyve 12. fejezet).
Ábrahám késze állt arra is, hogy lemondjon az egyetlen fiáról, Izsákról, az ígéret gyermekéről, aki csodás módon Ábrahám és Sára idős korában született. ( 1 Mózes 22:1-12)
Ezeket a döntéseket hitben hozták meg, hitlépéseket tettek, „hitben járni” pedig egy folyamat, amiben Isten Szentlelke tud előre vinni minket, ha átadtuk életünket teljesen Istennek.
Szülőként meg kell tanulnunk rábízni másokra a gyermekeinket ahogyan, növekednek. Először az óvónőkre, akiket sem mi, sem a gyermekeink nem ismerünk. Később egy iskolára és pedagógusaira, majd még nagyobb lépésként el kell engednünk őket főiskolára úgy, hogy talán nem is fogjuk naponta látni őket. Végül pedig eljön az ideje, amikor végleg önállósodnak és „kirepülnek” a családi fészekből.
Minél inkább érettebbekké válunk lelkileg, annál inkább tudunk ilyen hitlépéseket tenni úgy, hogy gondjainkat Istenre bízzuk és tudjuk, hogy Neki gondja lesz ránk és szeretteinkre is. Mindent javunkra fog munkálni, nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy egyre inkább szeressük Őt és ragaszkodjunk Hozzá.

IMA: Istenünk, viharon és éjszakákon át, vezess minket a Te beszéded világosságában hit által. Fogd a kezünket kedves Istenünk és adj bátorságot nekünk és bizalmat, hogy Rád bízva életünket kövessünk egészen hazáig. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Kicsi vagy nagy bűn?

Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.
Ézsaiás könyve 1. fejezet 18. vers

Életünk során megeshet, hogy próbáljuk csökkenteni a bűneink, hibáink nagyságát, komolyságát. Ezt a fajta gondolkodásmódot még Istenre is kivetíthetjük.
Jakab apostol ír arról, hogy milyen, amikor egy közösségben személyválogatás van, amikor egyeseket emiatt felemelnek, másokat pedig semmibe vesznek.
Könnyen azt gondolhatjuk, hogy a személyválogatás nem is olyan nagy bűn, hiszen vannak ennél a bűnnél komolyabb, súlyosabb és főleg látványosabb bűnök is.
Jakab viszont rámutat arra, hogy egy ilyen bűn is beszennyezheti az életünket és távol tarthat az Isten közelségének örömétől és áldásaitól. Egy érdekes mondást olvastam egyszer: „Nincs olyan bűn, amelyik túl súlyos volt ahhoz, hogy Krisztus magára vegye és nincs olyan bűn, amelyiket Krisztus ne vette volna magára azért, mert túl kicsi volt.”
Egyetlen bűn is, amit nem bánunk meg, amit nem rendezünk az Atyával Krisztus vére és kegyelme által, amivel nem akarunk szakítani, hanem tudatosan teret engedünk neki, elegendő ahhoz, hogy elválasszon Istentől.
Hogyan üdvözülhetünk akkor? Van reménységünk? IGEN! A mi üdvösségünk biztos, hiszen Jézus Krisztus fizetett és Jézus Krisztus végezte el azt a munkát, amit mi sosem tudtunk volna elvégezni.
„Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.” János apostol első levele 2. fejezet 1-2. vers
A Krisztus vére folyt ki azért, hogy legyen bocsánat minden bűnünkre, akár nagynak, akár kicsinek látjuk azt.
Átélted már ennek a szabadulásnak az örömét, amit csak Jézus Krisztus tud adni neked?

IMA: Köszönjük Istenünk, hogy Jézus Krisztus kifizette a bűneinkért járó büntetést. Köszönjük, hogy Krisztus által szentek és feddhetetlenek vagyunk az Atya előtt, ha megtértünk, újjászülettünk. Segíts teljes hitünket és bizalmunkat Krisztusba vetni, hogy a Tőle kapott szentséghez méltóan élhessünk. Krisztus nevében, Ámen.

A házasság szövetsége

…mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.

Ha komolyan szeretnénk egy boldog, harmonikus házasságot, vissza kell térnünk a férfi és a nő valamint a házasság teremtőjéhez. A fenti igeversekben Jézus Krisztus Mózes első könyvéből idézett, hogy kifejezze Isten maga alkotta meg a házasságot. Isten alkotta az embert férfivé és nővé, Isten egyesítette a férfit és a nőt a házasság szövetségében. Isten is ott van a házasság szövetségében. Ha megtagadjuk azt, hogy a házasság szövetségét Isten hozta létre, akkor teljesen mindegy milyen ígéreteket, óvintézkedéseket, képességeket vagy elhatározást használunk vagy tanúsítunk, az életünkben és házasságunkban nem fogunk igazi beteljesedést, örömet találni. Másrészt, ha egy férfi és egy nő az Isten által adott alapra helyezi a házasságát, és hűségesen keresi Isten akaratát, hogy alávethessék magukat annak, a házasságuk védve lesz és be fogja tölteni azt a szerepét, ami miatt Isten létrehozta. Nézd, csak mit mond Isten a Prédikátor könyvének 4. fejezet 12. versében: „Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” Tehát egy férj és egy feleség, akik együtt vágynak és törekszenek arra, hogy Isten akaratát cselekedjék határozottan a nyerő kombináció.

IMA: Köszönjük Istenünk, hogy emlékeztettél minket a mai napon arra, hogy férfit és nőt Te teremtetted, hogy egyesítsd őket a házasság szövetségében. Segíts nekünk, hogy hűségesen megmaradhassunk ebben a szent szövetségben. Krisztus nevében, Ámen.

Felnőni szeretetben!

…hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Efézusiakhoz írt levél 4. fejezet 15. vers



Három gyermekes szülőként tapasztaltam, hogy a gyermek első éveiben vásárolt ruhákat nem sokáig tudjuk használni, mert a gyerek villámgyorsan növekszik. A ruha, ami a múlt hetekben még jó volt, ma már kicsi. Ez azonban örömteli dolog, hiszen szülőként örültünk és örülünk annak, ha a gyermekünk megfelelő ütemben, egészségesen fejlődik és növekszik.
Inkább az a szívfájdalom egy szülő számára, ha a gyermeke fejlődésében, növekedésében zavar áll be valamilyen betegség, rendellenesség miatt.
A mennyei Atya ugyanúgy szomorú, amikor botladozó lelki életünket látja.
Pál apostol is szomorkodott amiatt, hogy a korinthusi gyülekezet tagjai közül sokan nem növekedtek fel, nem váltak lelkileg érett keresztényekké:
„Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el,” ( Pál Korinthusiaknak írt első levele 3. fejezet 1-2. vers)
A lelki éretlenség jelei közé tartoznak a következők: „irigység, viszálykodás, gőg, okoskodás. ( 1 Korintus 3:3), a lelki értelemben kiskorú könnyen félrevezethető (… hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; Efézus levél 4. fejezet 14. vers), a lelkileg kiskorú még nem tud megfelelően különbséget tenni jó és rossz között (Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Zsidókhoz írt levél 5. fejezet 14. vers)
Elkötelezni az életed Isten mellett, átadni magad Krisztusnak egy pillanat alatt meghozható döntés, de lelki értelemben növekedni és éretté válni egy életen át tartó folyamat, amelynek több szakasza is van.
Ahogyan Péter által mondja a Szentlélek, először is szükségünk van a Krisztusba vetett üdvözítő hitre, majd növekednünk kell a jóságban, ismeretben, önuralomban, kitartásban, istenfélelemben, kölcsönös tiszteletben, szeretetben.
Ahogyan telik az idő, Isten gyermekei növekednek és érettebbé válnak mindezeket illetően.
Vágysz arra, hogy személyes életedet illetően lelkileg növekedj?

IMA: Istenünk, segíts nekünk, hogy növekedhessünk a kegyelemben és a Jézus Krisztus ismeretében. Tied legyen a dicsőség Istenünk most és mindörökké, Krisztus nevében, Ámen.

Értsük meg egymást!

…zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." Apostolok Cselekedetei 2. fejezet 11. vers


A Bábel tornyánál történt események előtt az egész emberiség egy nyelvet beszélt. Ahhoz azonban, hogy megértessük magunkat, nem elég egy nyelvet beszélni, hanem őszinte vágy is szükséges arra nézve, hogy megértessem magam a beszélgetőtársammal és megértsem a beszélgetőtársamat.
Mielőtt Isten összezavarta az emberiség nyelvét, azelőtt sem tudtak teljes békességben, összhangban élni egymással a bűnös törekvéseik miatt. „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz,” (Mózes első könyve 6. fejezet 5. vers)
Igazi megértés nem lesz addig, amíg Jézus Krisztus által le nem dől az emberek között levő rosszindulatból épült fal.
Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, (Efézusiakhoz írt levél 2. fejezet 14. vers)
Pünkösdkor, ötven nappal Krisztus bűn felett aratott győzelme után, az emberek hallották Krisztusról szóló örömhírt a saját nyelvükön.
Milyen nagy csoda, hogy a Bábelnél történt átok megfordult Pünkösdkor és a pünkösdi események valami sokkal dicsőségesebb dologra mutatnak: „és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” ( Filippibeliekhez írt levél 2. fejezet 11. vers)



IMA: Istenünk, köszönjük, hogy Krisztus által győzelmet arattál a bűneink felett. Segíts, hogy úgy beszélgessünk egymással, hogy az a Te országod javára, a Te dicsőségedre legyen.
Krisztus nevében, Ámen.

A beszéd ajándéka

A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Kolossébelieknek írt levél 3. fejezet 16. vers


Egy kisgyermek, már az első szavait is bizonyos értelemben „énközpontúan” használja. Az első szavak, amiket általában megtanulunk: „Nem”, „Akarom”, „Enyém”.
Az énközpontúságunk sajnos az évek múlásával sem veszíti el erejét felettünk, annál inkább megerősödik bennünk és alattomosabb formákat ölt.
Ravaszabbakká válunk amikor arról van szó, hogy megszerezzük, amit akarunk. Jákobnál is ez a születésénél kezdődött. Ahogy növekedett, megtanulta hogyan csapjon be másokat, egyre több és több hazugságot vetett be, hogy megszerezze, amit akar.
Látjuk önmagunkban és környezetünkben is ezt az egészségtelen törekvést arra, hogy minél több és több mindent szerezzünk meg magunknak.
Több ingóságot, több hatalmat, több dicsőséget-a felsorolás pedig szinte végtelen.
Mikor és hogyan lesz ennek vége?
Szent Ágoston megtanulta a következő igazságot: „ mivel megalkottál minket önmagadra, és nyugtalan a szívünk, amíg el nem nyugszik benned.” (Vallomások)
Isten adta nekünk a beszéd csodálatos ajándékát. Ne öntömjénezésre használjuk hát a beszédünket, inkább Istent dicsérjük, magasztaljuk szavainkkal, éneklésünkkel.
Használjuk a beszédünket a Jézus Krisztus örömhírének hirdetésére családunknak, környezetünknek amikor csak lehetőségünk nyílik rá.

IMA: Köszönjük Istenünk, hogy adtad nekünk a beszéd képességét. Segíts, hogy ne az önző érdekeink érvényesítésére, hanem a Te dicsőségedre és mások javára használjuk a beszéd képességét. Ámen.