A Bábel tornyánál történt események előtt az egész emberiség egy nyelvet beszélt. Ahhoz azonban, hogy megértessük magunkat, nem elég egy nyelvet beszélni, hanem őszinte vágy is szükséges arra nézve, hogy megértessem magam a beszélgetőtársammal és megértsem a beszélgetőtársamat.
Mielőtt Isten összezavarta az emberiség nyelvét, azelőtt sem tudtak teljes békességben, összhangban élni egymással a bűnös törekvéseik miatt. „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz,” (Mózes első könyve 6. fejezet 5. vers)
Igazi megértés nem lesz addig, amíg Jézus Krisztus által le nem dől az emberek között levő rosszindulatból épült fal.
Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, (Efézusiakhoz írt levél 2. fejezet 14. vers)
Pünkösdkor, ötven nappal Krisztus bűn felett aratott győzelme után, az emberek hallották Krisztusról szóló örömhírt a saját nyelvükön.
Milyen nagy csoda, hogy a Bábelnél történt átok megfordult Pünkösdkor és a pünkösdi események valami sokkal dicsőségesebb dologra mutatnak: „és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” ( Filippibeliekhez írt levél 2. fejezet 11. vers)
IMA: Istenünk, köszönjük, hogy Krisztus által győzelmet arattál a bűneink felett. Segíts, hogy úgy beszélgessünk egymással, hogy az a Te országod javára, a Te dicsőségedre legyen.
Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése