.png)
A leghangosabb emberek ritkán hagyják a legmélyebb nyomot. És a külsőleg a legvallásosabbnak tűnők sem mindig Isten útján járnak.
Joppéban élt egy asszony, Tábita. Nem tartott nagy előadásokat, nem volt közismert vezető. Ruhákat varrt az özvegyeknek, ételet adott a szegényeknek, és csendben tette a dolgát. Aztán a Biblia leírja a nyers valóságot: megbetegedett és meghalt.
Álljunk meg itt egy pillanatra!
Itt követjük el a legnagyobb tévedést. Azt gondoljuk: „Ha jó ember vagyok, ha segítek másokon, akkor Isten azt mondja nekem, hogy tartozik a jótékonyságomért és megkímél a bajtól.” Vagy ami még rosszabb: azt hisszük, a jó cselekedeteinkkel megvásárolhatjuk a mennyországot.
Egy üzletember nemrég daganatos betegség miatt élet és halál harcot vívott. Úgy tűnt, hogy el fogja veszíteni a harcot és ő, aki azelőtt sosem foglalkozott Istennel, imádságra hívott mindenkit. Foggal-körömmel ragaszkodott a földi életéhez hiszen neki nem volt másik.
Most úgy néz ki egy csatát megnyert, egy időre fellélegezhet és azt mondja eldöntötte, hogy a jövőben sokkal többet fog jótékonykodni és oda fog figyelni mindenre, amit megeszik vagy megiszik.
A valóság azonban az, hogy ha utánanézel, a daganatos betegségek több ezer éves múltra tekintenek vissza amikor még biztosan nem voltak mű ételek. Az Istennel pedig nem lehet üzletelni. Tudod miért? Mert nincs cserealapod. Nincs semmid, amit ne Istentől kaptál volna és nem tudsz semmit ajánlani, ami Őt érdekelné. Ő az, aki ennek ellenére adja kegyelmét és szeretetét neked. Éppen ezért nem bánhattam kesztyűs kézzel ezzel az emberrel hiszen nem tudhatjuk, hogy a következő csatát a gyilkos kórral szintén megnyeri-e vagy sem, egyenesen megmondtam neki, hogy csak Jézus Krisztus kegyelmére bízhatja magát és az egyetlen út számára az őszinte megtérés, bűnbánat és az életének feltétel nélküli megadása Istennek. Csakis így nyerhet bárhogyan is alakul a betegség ellen folytatott küzdelme. Ha Krisztusnak ellenáll, élhetne 200 évig akkor is vesztes marad, ha pedig Neki átadja magát, akkor is győzött ha a következő pillanatban meghal. Ez a kereszténység legfontosabb reménysége: " Várjuk az igazak feltámadását és az eljövendő örök életet." Enélkül az egész csak önbecsapás.
Isten előtt ez a fajta üzletelő gondolkodás nemhogy nem kedves, hanem egyenesen visszatetsző. A Szentírás kendőzetlen őszinteséggel mondja ki: a saját igazságunk és a saját erőből felhalmozott „jó pontjaink” Isten szemében olyanok, mint a vérbe mártott, megbűzösödött ruha.
Miért? Mert amikor a saját jótetteidre támaszkodsz, a saját büszkeségedet hízlalod. Azt üzened Istennek: „Nincs szükségem a te kegyelmedre, megoldom én magam is!” Ezzel csak önmagadat csapod be, mert nem tudod önmagad megoldani. Olyan nagy az adósságod, hogy sosem tudnád kifizetni. Éppen ezért egyetlen valódi megoldás marad: Elfogdadni, hogy Krisztusra nézve az Atya eltörli az adósleveledet.
A valódi jócselekedet sosem a megváltásod ára, hanem az üdvösséged gyümölcse!
Nem azért teszel jót, hogy Isten szeressen, hanem mert Isten már szeret. A tiszta szeretetből fakadó segítség nem a saját érdemeidből származik, hanem Isten ingyen kapott kegyelmének az elfogadásából. A Szentlélek az, aki elkezdi átformálni a gondolkodásodat, lebontja az önzőségedet, és teljesen új értékrendet ad neked. Amikor így segítesz valakin, azt már nem a saját dicsőségedre teszed, hanem Isten dicsőségére.
Tudom, hogy nagyon sok keresztény egyházfelekezet ezt nem így tanítja ma, de én nem egyházfelekezeti propagandát akarok átadni neked, ezt tegyék azok, akiket ezért fizetnek, hanem az Istentől jövő tiszta örömhírt.
Nézz körül! Az életünk eltelik. Repül az idő, akár istenfélők vagyunk, akár fittyet hányunk Istenre. A biológia és a világ törvényei mindannyiunkra vonatkoznak: a betegségek jönnek és mennek, a veszteségek elérik a hívőt és a nem hívőt is. Tábita is megbetegedett.
De van egy óriási különbség.
Az az élet, amit a saját büszkeségünk épít, a halállal összeomlik és elenyészik. De a Krisztusban vetett élő hit nem múlik el nyomtalanul. Az a hit, amit a kegyelem táplál, a legnehezebb időkben és a halál árnyékában is Krisztus jó illatát hagyja maga után.
Nem a ruhák száma számított, amit Tábita varrt. Az számított, hogy abban a sötét, szegény városban Krisztus jelenlétének az illata áradt a kezéből.
Hagyd abba a méregetést! Ne akarj Isten törlesztőpartnerévé válni, mert abba beleroppansz. Fogadd el a kegyelmet, engedd, hogy a Szentlélek megújítsa az elmédet, és hagyd, hogy az életed egyszerűen Krisztus jó illatát árassza a körülötted lévőkre! Amíg magad fajta emberekhez méregeted magad és az erkölcsöd, azt hiheted, hogy vagy te is valaki. Amikor azonban a szent és igaz Krisztushoz, rádöbbensz velem együtt, hogy semmi az, amit mi tettünk vagy teszünk Istenért és egyedül Őt illeti minden dicsőség. Hiszen az Ő Szentlelke nélkül még arra sem lennénk képesek, hogy elméletben akarjunk az Ő dicsőségére tenni jó dolgokat.
IMA: Mennyei Atyám! Bocsásd meg nekem, amikor a saját jó cselekedeteimmel akartam lenyűgözni téged! Bocsásd meg a vallásos büszkeségemet, amikor azt hittem, a teljesítményemmel kiérdemelhetem a te szeretetedet! Ismerem a szívemet: a saját igazságom valóban olyan, mint a szennyes ruha. Levetem ma ezt a rongyot! Nem a magam érdemeire támaszkodom, hanem kizárólag a te ingyen való kegyelmedre és Jézus Krisztus áldozatára! Szent Szellem, kérlek, újítsd meg a gondolkodásomat és az értékrendemet! Formálj át belülről, hogy a cselekedeteim ne a saját büszkeségemet, kivagyiságomat táplálják, hanem a Te dicsőségedet hirdessék!
Tudom, hogy az életem elszáll, a bajok és a betegségek elérik a testemet, de én a maradandót akarom választani. Azt a maradandót, amely az eljövendő világban vár rám. Tölts be úgy Krisztus jelenlétével, hogy akár élek, akár meghalok, az életem Krisztus jó illatát hagyja maga után ebben a világban! Jézus Krisztus nevében, Ámen.
.png)