A századosok Istene...

Cézárea városában élt egy Kornéliusz nevű római katonatiszt, aki századosi rangban szolgált az úgynevezett „itáliai” ezredben. Jó és istenfélő ember volt, és egész családjával együtt az igaz Istent imádta. Gyakran osztogatott adományokat a szegényeknek, és állandóan Istenhez imádkozott.
Apostolok Cselekedetei 10. fejezet 1-2. versek



Kornéliusz sikeres férfi volt. Nem akármilyen pozíciót töltött be: a hírhedt „itáliai ezred” századosaként szolgált. Parancsnokolt, fegyelmet tartott, döntéseket hozott. A környezete tisztelte. A vagyonából bőkezűen adott a rászorulóknak. Családfőként a házán belül is rend volt, és tisztelte Istent. A világ szemében ő volt a tökéletes állampolgár, a megbízható vezető, az igaz ember.
Mégis, ha közelebb lépsz hozzá, észreveszed a lényeget: „állandóan Istenhez imádkozott.”
Gondolkodtál már azon, miért imádkozik megállás nélkül egy olyan ember, akinek látszólag mindene megvan? Mert a látszat mögött Kornéliusz tudta, hogy valami mégis hiányzik. Az erkölcsös élet, a jó cselekedetek, a társadalmi elismerés és a szegények felé gyakorolt nagylelkűség csillapítja a lelkiismeretet, de nem tölti be a lelket.
A rabbinikus hagyományban a pogányokat, akik tisztelték Izráel Istenét, de nem vették fel a szövetség jelét, a „kapu jámborainak” nevezték. Ott álltak a küszöbön. Látták az igazságot, tisztelték a Szentet, de nem léphettek be a legbensőbb jelenlétbe. Hány ember él ma pontosan így! Szimpatizálnak a hittel, jóra törekszenek, tisztességesek emberi mérce szerint, de a küszöbön kívül rekedtek.
1928-ban Alexander Fleming észrevette, hogy a laboratóriumában egy elfelejtett csészében a penész elpusztította a baktériumokat. Bár felfedezte a penicillint, nem tudta tisztítani és tömegesen előállítani. Éveken át ott volt a kezében a világ legnagyobb áttörése, mégis hiányzott a kulcs, hogy életeket mentsen vele. Kellett tíz év, és kellettek más tudósok, akik elhozták a teljes áttörést.
Kornéliusz tisztessége és vallásossága olyan volt, mint a felfedezett, de át nem élt áttörés. Jó úton járt, de szüksége volt a találkozásra a teljes Kegyelemmel – Jézus Krisztussal.
Mert a vallásosság azt mondja: „Tegyél meg mindent a magad erejéből, és talán elég jó leszel!” A evangélium viszont ezt mondja: „Jézus mindent megtett helyetted, lépj be a Vele való kapcsolatba!”
Isten nem hagyta Kornéliuszt a küszöbön. Látta az imáit, látta a könnyeit, és elküldte hozzá a választ. Mert Isten soha nem hagyja válasz nélkül azt a szívet, amelyik őszintén smóvárog utána.

NE feledd: A jó cselekedet nem helyettesíti a megváltást: Ne nyugtasd magad azzal, hogy rendes ember vagy, nem ártasz senkinek, és olykor segítesz másokon. A jóindulat nagyszerű dolog, de nem tudja letörölni a bűneidet. A lelkednek elsősorban nem vallásos szokásokra van szüksége, hanem az élő Krisztusra.
Isten látja a titkos keresésedet: Lehet, hogy kívülről mindenki azt hiszi, te vagy a legerősebb, a legkiegyensúlyozottabb ember a környezetedben. De Isten látja a csendes óráidat. Látja, amikor a zárt ajtók mögött válaszokért kiáltasz. Ő nem felejtette el az imáidat, és el fogja hozni az áttörést az életedbe.

IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy te nem elégedsz meg a látszattal, és engem sem hagysz meg a vallásos formák közt. Bocsáss meg, amikor a saját jó tetteimben vagy a jó híremben bíztam ahelyett, hogy teljesen ráhagytam volna magam a te kegyelmedre!
Látod a lelkem szomjúságát. Látod azokat a kérdéseket, amiket senkinek nem merek elmondani. Kérlek, lépj be a mindennapjaimba, lépd át a szívem küszöbét! Nem elveket akarok követni, hanem veled akarok élni. Adj bátorságot, hogy letegyem az önigazolásaimat, és teljességgel átadjam neked az életemet! Jézus Krisztus nevében, Ámen!