Hogy van a lelked?

Szeretett barátom, tudom, hogy a lelkednek jó dolga van. Imádkozom, hogy minden tekintetben jó dolgod legyen, és testileg is éppen olyan jó egészségnek örvendj, mint amilyen jól vagy lélekben.
János harmadik levele 1. fejezet 2. vers



A közösségi médiában kis túlzással minden második bejegyzés vagy reklám arról szól, hogyan legyek jobb, fiatalabbnak kinéző, hogyan legyen jobb autóm, hogyan edzzek, hogy a testem tökéletesebb legyen? Hogyan keressek több pénzt, hogy megvehessem a "legjobb" dolgokat magamnak. Ez a mi világunk, ami a nyereségvágyra és a külsőségekre épül. A legtöbb dolog a testről és a külsőségekről szól. Ahogyan az egyik fiatalember fogalmazott: " Addig nem számit a test és a külső, amig minden rendben van vele."
Észrevetted már? Rengetegen megkérdezik: "Hogy vagy?" De valójában csak a felszínre kíváncsiak. "Jól nézel ki!" "Lefogytál?" "Új a frizurád?" Akik kevésbé tapintatosak: " Rettenetesen meghiztál ahhoz képest amilyen voltál, amikor legutóbb találkoztunk. Miért hanyagolod el ennyire magad? Adj magadra többet."
Őszintén: mikor kérdezte meg tőled utoljára valaki komolyan, mély érdeklődéssel: "És hogy van a lelked?"
Milyen ritka kérdés ez! Pedig ez a legfontosabb. Azt látom a lelkigondozói beszélgetéseim során, hogy annyi ember van, aki kívülről "jól van", de a lelke mélyén szorong, kiégett, üres vagy tele van keserűséggel. Sokan napoközben jópofáskodnak, humorizálnak, bizonygatják a környezetüknek, hogy márpedig ők magabiztosak, boldogok és az életük csupa móka és kacagás.
Csak éjjel nehéz ezeknek az embereknek. Amikor leszáll a sötétség és ágyukban vannak úgy, hogy már nincs nézőközönség. Akkor ugyanis egyedül maradnak a lelkükkel és sokaknak olyan nyomasztóan hat ez a találkozás saját magukkal, hogy csak forgolódnak és nem tudnak pihentetően aludni. Milyen csodálatos köszöntést küld János apostol által a Szentlélek Gájusznak. Micsoda mondat! Figyeld meg a sorrendet! János nem azzal kezdi, hogy "Remélem, sokat edzel és jól nézel ki." Nem azzal kezdi, hogy "Remélem, sikeres vagy a munkádban." Azzal kezdi: "Tudom, hogy a lelkednek jó dolga van." Ez az alap. Ez a kiindulópont. A lelki egészség. A belső béke. A Krisztussal való élő kapcsolat. A bűnbocsánat valósága.
És János ezután imádkozik a többiekért. Imádkozik a körülményekért ("minden tekintetben jó dolgod legyen") és a testért ("testileg is éppen olyan jó egészségnek örvendj").
A mai "keresztény" világunk fordítva működik. Azt mondja: tedd rendbe a tested, a bankszámlád, és attól majd a lelked is jól lesz. A Biblia azt mondja: tedd rendbe a lelked Krisztus által, és az kihat a testedre és az egész életedre. Tudod, ma már ezt egyre több orvos is felismeri. Rájöttek arra, amit a Biblia évezredek óta tanít: a test és a lélek elválaszthatatlan. Annyi testi betegség gyökere a stressz, az aggodalom, a megbocsátani nem tudás, a bűntudat – vagyis a "beteg" lélek. A testünk sokszor csak kiabálja azt, amiről a lelkünk hallgat.
Testvérem, Isten azt akarja, hogy egész emberként jól legyél. Ő törődik a testeddel, hiszen Ő teremtette. De Ő a gyökérnél akarja kezdeni.
Ne hagyd, hogy a reklámok világa becsapjon! Ne csak a testedet tápláld, és ne csak a külsőségekkel foglalkozz. A legfontosabb kérdés ma reggel, amit én is felteszek neked, Isten is üzen neked és te is feltehetsz magadnak: Hogy van a lelked?

IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy Te nemcsak a felszínt látod, hanem a szívem és a lelkem mélyére nézel. Bocsásd meg, hogy sokszor fontosabb nekem, mit gondolnak rólam az emberek, mint az, hogy a lelkem valóban jól van-e Benned. Kérlek, adj békességet a lelkemnek Krisztus által, és hadd fakadjon ebből a belső békéből testi és külső gyógyulás is. Segíts, hogy a Te sorrended szerint éljek. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Szüntelen hálaadás Krisztus által

Akármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és általa adjatok szüntelenül hálát Istennek, az Atyának! Kolosséiakhoz irt levél 3. fejezet 17. vers



A fenti igeversről jutott eszembe a következő történet. Egy nagy cégnél felsővezetői pozíció üresedett meg. Az egyik alkalmazott, egy hölgy, egy idő után türelmetlenül bement a főnökéhez, és megkérdezte: "Főnök! Miért nem engem nevezel ki a felsővezetői pozicióra? Egyértelmű, hogy én vagyok a legalkalmasabb az összes alkalmazottad közül a feladatra. Miért kell ezen ennyi ideig gondolkodnod?"A főnök egy pillanatig csendben volt, majd kedvesen, de határozottan így felelt: "Pontosan ezért nem nevezhetlek ki téged. Azért, mert ezt gondolod önmagadról és a kollégáidról." Micsoda kijózanító pillanat! Látod, ez a történet nem csak arról a hölgyről szól. Ez rólunk szól. A mi szívünk legmélyén, a mi meg nem váltott, romlott természetünkben pontosan ez a hang visszhangzik: "Én vagyok a legalkalmasabb." "Nekem ez jár." "Engem vegyenek észre!" Ez a természetes reflexünk. Még a jó cselekedeteink, még a szolgálataink mögé is képes beférkőzni ez a sunyi kis mondat: "Ugye, milyen jó vagyok?" És ez az önmagunk körül forgás hihetetlenül fárasztó. Soha nem hoz igazi békességet, mert mindig lesz valaki, aki jobb, vagy mindig attól rettegsz, hogy elveszítheted, amit megszereztél. Ebbe a fáradt, önmagunkat hajszoló állapotba világít bele ma Isten Szava. Mit jelent "Jézus nevében" tenni valamit? Nem azt jelenti, hogy odabiggyeszted a végére, mint egy varázsigét. Azt jelenti, hogy Őérte, az Ő képviseletében teszel valamit.. Az Ő dicsőségére. Az Ő jellemével. Már nem az a kérdés, hogy én mitől tűnök többnek, hanem hogy Ő mitől látszik nagyobbnak életemben?

És itt jön a lényeg: erre mi magunk képtelenek vagyunk. Az énünk olyan hangos, mint a hölgyé a történetben. De amikor átadjuk az életünket Krisztusnak, akkor megkapjuk a Szentlelket, Aki elkezdi ezt a belső átalakítást. Ő az, aki képes lehalkítani az "én" hangját, és felerősíteni Krisztus hangját bennünk. Ahogyan keresztelő János felismerte, te és én is felismerjük, hogy nekünk meg kell alázkodnunk egyre inkább vagyis kissebbé kell lennünk a magunk szemeiben, hogy Krisztus növekedhessen bennünk. Amikor a Szentlélek munkálkodik, a megújult ember rájön a legnagyobb titokra: az igazi boldogság és megelégedettség nem abban van, hogy én leszek a "legalkalmasabb", hanem abban, hogy az én Uramat képviselhetem. Amikor már nem magamnak gyűjtöm a dicsőséget, hanem mindent az Ő nevében teszek, akkor a szívem megtelik valami olyasmivel, amit a világ nem adhat meg: szüntelen hálaadással. És ez, barátaim, ez az igazi elégedettség és boldogság.

IMA: Uram Jézusom! Bocsásd meg, hogy oly sokszor keresem a magam dicsőségét. Olyan könnyen gondolom azt, hogy én vagyok a "legalkalmasabb". Kérlek, a Te Szentlelked által alakítsd át a szívemet! Taníts meg mindent – a munkámat, a szavaimat, a tetteimet – a Te nevedben, a Te dicsőségedre tenni. Hadd találjam meg az igazi boldogságot abban, hogy Neked szolgálhatok, és hadd legyen a szívem tele hálával. Hadd használjam a Tőled kapott képességeimet, tálantumaimat mások javára és a Te dicsőségedre. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az Élet Fája és a lélekmentés

Az igaz ember élete olyan gyümölcsöket terem, mint az Élet Fája, és a bölcs sokak lelkét megmenti.
Példabeszédek könyve 11. fejezet 30. vers



Ahogy görgetem a hírfolyamot, vagy hallgatom az embereket a boltban, annyi véleményt, annyi indulatot látok. Mintha mindenki a saját igazát akarná ráerőltetni a másikra. Ebben a hangzavarban a "lélekmentés" szótól sok keresztény megijed. Úgy érezzük, ez valami erőszakos dolog, valami olyasmi, amihez nincs tehetségünk, vagy ami ma, a 21. században már "nem működik".
Néhány napja kinyitottam a Példabeszédek könyvét, és ez az Ige ragadta meg a szívemet:
"Az igaz ember élete olyan gyümölcsöket terem, mint az Élet Fája, és a bölcs sokak lelkét megmenti."
Figyeld meg, milyen csodálatos sorrend van ebben a mondatban!
Nem azzal kezdi, hogy "a hangos szavú menti meg a lelkeket". Nem azt mondja, hogy "a legjobb vitázó a bölcs". Azt mondja, az igaz ember élete...
Gondolj egy pillanatra egy gyümölcsfára. Egy almafa nem futkározik a kertben, és nem kiabálja: "Figyelem! Almáim vannak! Tessék szeretni az almáimat!" Mit csinál? Csendben áll. Mélyre ereszti a gyökereit a tápanyag és a víz felé (Isten Igéje és a Szentlélek felé). És az évszak elérkeztével, szinte erőfeszítés nélkül, meghozza azt, ami benne van: a gyümölcsöt.
A madarak fészket raknak ágaira. Az éhes vándor elvesz egy gyümölcsöt, és megenyhül az árnyékban, amit a fa biztosit számára. Az a fa életet ad azzal, ami.
A 21. században "lelket menteni" leggyakrabban azzal kezdődik, hogy "Élet Fájává" válunk.
Hogyan?
Amikor a munkahelyeden mindenki pánikol a határidők miatt, de rajtad látnak egy megmagyarázhatatlan békességet. Ez a gyümölcs. Amikor a közösségi médiában mindenki gyűlölködve kommentel, de a te szavaid építenek, vigasztalnak vagy egyszerűen csak hallgatnak. Ez a gyümölcs. Amikor a szomszédod válása közepén van, és te nem ítélkezel, hanem átviszel neki egy tál ételt, és meghallgatod. Ez a gyümölcs.
Látjátok, az emberek ma már süketek a szavakra, de éhesek a valóságra. Éhesek az őszinte kedvességre, a megbízható jellemre, a megbocsátásra, a reményre.
És itt jön a második fele: "...a bölcs sokak lelkét megmenti."
Amikor az emberek megízlelték a gyümölcsöt (az életedet), elkerülhetetlenül kíváncsiak lesznek a gyökérre (a hitedre).
A "lélekmentés" az a pillanat, amikor a kollégád, aki látta a békességedet, odajön hozzád és megkérdezi: "Te hogy csinálod ezt?" És te bölcsen, egyszerűen elmondod: "Nem én csinálom. Ez Jézus Krisztus békéje."
A "lélekmentés" az, amikor az a szomszéd a könyei között megkérdi: "Miért vagy velem ilyen jó?" És te elmondod: "Mert Isten is ilyen jó volt hozzám."
És miért bölcs az, aki ezt teszi?
Mert ebben a rohanó világban, ami annyi ideiglenes dologra (pénzre, sikerre, népszerűségre) pazarolja az energiáját, a bölcs ember arra fókuszál, ami egyedül számít: az örökkévalóságra. Bölcs az, aki felismeri, hogy a körülötte lévő lelkek értékesebbek minden földi kincsnél, és az életét úgy éli, hogy az másokat az Élet Forrásához vezessen.
Ne attól félj, hogy nagy szónoklatokat kell tartanod. Csak arra összpontosíts, hogy mélyen gyökerezz az Igében, és engedd, hogy Isten Szentlelke rajtad keresztül megteremje Krisztus gyümölcsét. A világ éhes erre. Sóvárogva várja, hogy Isten gyümölcstermő gyermekei megjelenjenek közöttük és hitelesen képviseljék a gyümölcsöket adó Istent.

IMA: Uram, Jézusom! Olyan sokszor érzem magam kevésnek, hogy Rólad beszéljek. Kérlek, ne hagyd, hogy a félelmeim irányítsanak. Tégy engem ma "Élet Fájává" a családom, a munkahelyem, az ismerőseim körében. Hadd teremjen az életem olyan gyümölcsöt – békét, türelmet, kedvességet –, ami éhessé teszi az embereket Terád. Adj bölcsességet, hogy észrevegyem, kinek van szüksége a Te életedre, és adj szavakat a számba, amikor eljön az idő. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Tervezés és gondviselés

Terveidet a szíved készíti, de lépteidet az Örökkévaló irányítja.
Példabeszédek könyve 16. fejezet 9. vers



Két nő hosszú idő után találkozott és mindkettő sirt. Megkérdezték egymást, hogy mi a bánatuk oka. Az egyik azt mondta.
" Volt egy gyerekkori szerelmem a faluban ahol felnőttem én is és te is, de sajnos sosem lettünk egymáséi. Mindketten mást választottunk és elsodort minket az élet. Azon bánkódom, hogy ez a férfi nem lehetett soha az enyém. Pedig annyit álmodoztam róla, hogy milyen csodálatos életünk lett volna közösen."
Ezután a másik nő beszélt a bánata okáról. Ő a következőt mondta.
" Érdekes. Én ugyanehhez a férfihez mentem feleségül, pedig sosem álmodoztam róla. Elveszitette a munkáját, alkoholista lett és rengeteget szenvedtem miatta. Én pontosan azért sirok, mert ahhoz a férfihez sikerült feleségül mennem, akihez te szerettél volna, de nem mentél hozzá feleségül."


Kétféle embertipus létezik. Az egyik ember csak sodródik az életében és semmit nem tervez. Nincsenek meghatározott céljai, tervei és ez azért kényelmes, mert minden felelősséget a körülményekre vagy másokra tud háritani a sikertelenségei miatt. Keresztény köntösbe burkolva az ilyen ember közömbösségét gyakran a következő mondattal palástolja: " Úgyis az lesz, amit Isten akar."
A másik embertipus úgy érzi mindent irányitani tud, mindent részletesen megtervez és "semmit sem biz a véletlenre." A jelszava: " Segits magadon és majd Isten is segit."
A fenti igevers viszont a két hozzáállást állitja egymással szembe.
Első olvasásra ez úgy hangzik, mint egy ellentmondás, nem? Mintha Isten azt mondaná: "Csak tervezgess nyugodtan, fiam, úgyis az lesz, amit én akarok." Ez sokakat lehangolttá, tehetetlenné tehet. Minek tervezzek, ha Isten úgyis felülírja?
De én hiszem, hogy ez nem ellentmondás, hanem egy csodálatos partneri kapcsolat lehet.

Gondolj bele! Isten adta nekünk az értelmet, a szívet, a vágyakat. Ő akarja, hogy tervezzünk. A "szíved készíti" azt jelenti, hogy felelős vagy: átgondolod, imádkozol, bölcs döntéseket hozol. Ez a te részed. Készítsz egy útitervet. Tudod, hova szeretnél eljutni.
És itt jön a második fele: "...de lépteidet az Örökkévaló irányítja."
Képzeld el, hogy vezetsz egy autót sűrű ködben. Te tervezted az utat, tudod a célt. Te fogod a kormányt. De melletted ül Valaki, aki ismeri az egész utat, képes átlátni a számodra átláthatatlan ködön, és tudja, hol van kátyú, hol van elterelés, amit te még nem láthatsz.
Amikor te készülsz bevenni egy kanyart, amit a térképed mutat, Ő rád szól: "Ne arra. Inkább itt fordulj jobbra."
Ez az Ő "irányítása". Ő nem veszi ki a kormányt a kezedből. Ő a te lépteidet – a napi döntéseidet, a váratlan fordulataidat, a hirtelen jött akadályokat – igazítja ki.
Miért? Mert Ő nemcsak a te általad tervezett célt látja, hanem azt a tökéletes célt, amire teremtett téged. Lehet, hogy a te terved "jó", de az Ő útja a "jobb".
Kedves olvasó, merj tervezni! Add bele a szíved, az eszed! De miközben haladsz előre, tartsd nyitva a füled. Ne ragaszkodj görcsösen a te térképedhez, amikor az Út Mestere azt mondja: "Újratervezés. Bízz bennem. Én irányítom a lépteidet." A te terved a lehetőségekről szól; az Ő irányítása a gondviselésről.

IMA: Uram, Örökkévaló Istenem! Köszönöm, hogy adtál értelmet, hogy tervezzek, és szívet, hogy vágyjak. Segíts, hogy bölcsen éljek a Tőled kapott ajándékokkal. De Uram, mindenek felett add meg nekem az alázatot, hogy meghalljam a Te hangodat, és engedjem, hogy Te irányítsd a lépteimet. Még akkor is, ha az utad más, mint amit én terveztem. Bízom Benned. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az Isten, aki mindig ugyanaz

Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik — nem úgy, mint az égitestek fénye.
Jakab levele 1. fejezet 17. vers



Egy nap a verandán ültem, és a távolba néztem. A nap már lemenőben volt, és az ég alja csodálatos színekben játszott. Ahogy ott ültem, néztem, ahogy a fények percről percre változnak. Ami az egyik pillanatban még ragyogó narancs volt, az a következőben mély lilává sötétedett, aztán lassan szürke lett, és jött az árnyék, a szürkület. Micsoda kijelentés van a fenti igeversben! Figyeld meg, mit mond: "Minden jó dolog... felülről jön." A reggeli kávé illata. Egy gyermek őszinte ölelése. A levegővétel, amit talán észre sem veszel. A kegyelem, ami ma reggel is felkeltett. Ezek nem a véletlen szeszélyei. Ezek ajándékok. Egy szerető Atyától. És most jön a lényeg: Ő, az Ajándékozó, "mindig ugyanaz". Ő nem változik "mint az égitestek fénye". A napot eltakarhatja a felhő. A Hold fénye elfogy és változik. Az emberek hangulata ingadozik. A bankszámlánk apadhat. De Isten? Az Ő szeretete nem függ a mi teljesítményünktől. Az Ő hűsége nem változik a körülményekkel. Az Ő jósága ma reggel pontosan ugyanakkora, mint tegnap este volt, és holnap is ugyanaz lesz.

Testvérem, ha ma a változó árnyékoktól félsz, ha bizonytalanság van a szívedben, arra bátorítalak: nézz fel! Ne az ajándékok (vagy azok hiánya) változására figyelj, hanem a változhatatlan Ajándékozóra. Ő az egyetlen biztos pont ebben a mozgó világban. Ő a mi kősziklánk.

IMA: Változhatatlan Atyám, Égitestek Teremtője! Köszönöm, hogy Te vagy az egyetlen biztos pont az életemben. Bocsásd meg, amikor a változó árnyékoktól ijedek meg, és elfelejtem, hogy minden jó ajándék Tőled jön. Kérlek, segíts ma nem az ingadozó világra, hanem a Te szilárd, örök szeretetedre építenem. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Minden tisztelet és dicsőség

Minden tisztelet és dicsőség az örökkévaló, halhatatlan és láthatatlan Királyé, az egyetlen Istené örökké. Ámen! Timóteushoz irt első levél 1. fejezet 17. vers



Annyi minden van az életünkben, ami ideig-óráig tart. Munkák, amikről azt hittük, biztosak. Kapcsolatok, amik megremegnek, egészség, ami törékenyebb, mint gondolnánk. Olyan könnyű beleesni abba a csapdába, hogy a biztonságunkat ezekre a múlandó, látható dolgokra építjük. Aztán ezek a dolgok egy lavinához képest összeomlanak, ha ezekben biztunk, könnyen maguk alá temethetnek minket is.
Épp ezen merengtem, amikor eszembe jutott a fenti igevers, és ma veletek is ezt osztom meg.
Micsoda erő van ezekben a szavakban!
Amikor a mi világunk annyira ideiglenes, az Ő valósága ÖRÖKKÉVALÓ. Ő már ott volt, mielőtt a mi problémáink megszülettek, és ott lesz, miután rég megoldódtak. Ő a történelem Ura, nem csak a mai napé.

Amikor mi magunk és minden körülöttünk annyira sebezhető és múlandó (Pál apostol a Szentlélek azt mondja: "halandó"), addig Ő HALHATATLAN. Nem fárad el, nem gyengül meg, nem vall kudarcot. Ő az élet forrása, ami soha nem apad el.
És ez a legnehezebb talán: amikor mi annyira a láthatókra támaszkodnánk – arra, amit a bankszámlánkon látunk, vagy amit az orvos mond –, Isten LÁTHATATLAN. Ez hitet kíván. De gondolj bele: a gravitációt sem látod, mégis az tart a földön. A szeretetet sem látod, mégis az mozgatja a legerősebb cselekedeteket. A mi Királyunk (a fizikai szemünk számára) láthatatlan, de Ő a legvalóságosabb valóság, amibe kapaszkodhatunk. Sokkal valóságosabb, mint azok a mulandó dolgok, amiket láthatunk, megfoghatunk és körbe vesznek minket ezen a világon.
Testvérem, ha ma bizonytalannak érzed a talajt a lábad alatt, emeld a szemed a múlandó dolgokról az Örökkévalóra. Ne a látható, remegő dolgokba vesd a bizalmad, hanem a Láthatatlan, rendíthetetlen Királyba. Ő az egyetlen biztos pont. Ha Ő a tiéd, és te az Övé vagy, akkor a legfontosabb dolgod biztonságban van, örökre. Ha pedig ezt a fontos igazságot megérted, az életed nem fog megrendülni, összeomlani, amikor a látható dolgok megrendülnek és ami a legfontosabb, minden dicsőséget az Örökkévaló és Hallhatatlan Istennek fogsz adni.

IMA: Örökkévaló Királyom! Bocsásd meg, hogy sokszor a látható dolgoktól teszem függővé a békességemet. Köszönöm, hogy Te halhatatlan vagy és Te változhatatlan. Segíts ma nem a hullámokra, hanem a Te láthatatlan, de valóságos kezedre néznem, ami megtart. Tiéd a dicsőség, mert Te vagy az egyetlen Isten, most és mindörökké. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az áldott orvos és betegei

Amikor Jézus ezt meghallotta, ő válaszolt a farizeusoknak: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek! Menjetek, és értsétek meg végre, mit jelent ez: »Irgalmasságot kívánok, nem áldozatokat! Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”
Máté evangéliuma 9. fejezet 12-13. vers



Gondolkodtam tegnap Krisztus fenti szavain. A farizeusok, a kor "tökéletes" vallásos emberei, fel voltak háborodva. Nézték Jézust, ahogy vámosokkal – a korrupció és a népnyúzás szimbólumaival – és bűnösökkel egy asztalnál ül. A következtetésük gyors és ítélkező volt: "Ha velük eszik, ha velük barátkozik, akkor pontosan olyan, mint ők. Támogatja azt, ahogyan élnek." Milyen ismerős ez ma is! Milyen gyakran bélyegezzük meg mi is azokat, akik időt töltenek a "világi" emberekkel! És itt kell megállnunk egy fájdalmas önvizsgálatra. Mert – és ezt nehéz kimondani – láttam már olyat, hogy valaki, aki "bizonyságot akar tenni", elkezdett barátkozni a régi, istentelen társasággal. Azt mondta, "Jézust akarom megmutatni nekik". Aztán azt láttam, hogy hetekkel később már ő nevet a züllött vicceken. Hónapokkal később már ő maga is ugyanúgy élt, sőt, néha még mélyebbre süllyedt, mint azok, akiket "meg akart menteni". Elveszett a só íze. Az orvoságot vivő maga is beteg lett. De Jézus Krisztus nem ezt tette! Amikor Krisztus leült Mátéval és a barátaival, nem azt mondta: "Srácok, minden rendben van. Én elfogadlak titeket, éljetek csak tovább a bűneitekben, Isten úgyis irgalmas."
Nem! Figyeljétek meg a diagnózisát. Azt mondta: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek."
Jézus Krisztus rájuk nézett, szerette őket, de kimondta az igazságot: betegek vagytok. Súlyos, halálos kórban szenvedtek, aminek a neve: bűn. Én pedig az Orvos vagyok. Nem azért jöttem, hogy megcsodáljam a betegségeteket, vagy hogy én is elkapjam. Azért jöttem, hogy meggyógyítsalak titeket.
Jézus Krisztus nem pártolta a bűnt. Olyannyira nem pártolta, hogy Ő, az egyetlen Egészséges, magára vette a mi összes halálos betegségünket – a mi bűneinket – és belehalt a kereszten. Magára vette a büntetést, hogy nekünk esélyt adjon a gyógyulásra.
Drága olvasóm! Arra hívattunk, hogy menjünk a betegekhez. Ne maradjunk a saját kis "egészséges" buborékunkban. De soha ne felejtsük el, hogy mi vagyunk az orvos asszisztensei, mi a Nagy Orvos gyógyszerét, az Evangéliumot hordozzuk! Mi nem azért megyünk a betegszobába, hogy mi is elkapjuk a lázat, hanem hogy beadjuk az ellenszert.
Ne azért barátkozz az istentelenekkel (amilyenek mi magunk is voltunk), hogy te is úgy élj, mint ők, hanem azért, hogy megmutasd nekik az Orvost, aki egyedül képes meggyógyítani a lelküket. Legyünk irgalmasok, ahogy Ő mondta, de ne keverjük össze az irgalmat a bűn elnézésével. Az igazi irgalom az, amikor kimondjuk: "Beteg vagy, de van Gyógyszer!"

IMA: Úr Jézus Krisztus, Nagy Orvos! Köszönöm, hogy lejöttél hozzám, amikor én voltam halálos beteg a bűneimben. Köszönöm, hogy nemcsak diagnosztizáltál, hanem az életedet adtad a gyógyulásomért. Segíts nekem, hogy úgy tudjak közeledni az elveszettekhez, ahogy Te tetted: tele irgalommal, de megalkuvás nélküli igazsággal. Őrizz meg attól, hogy elvilágiasodjak, és használj engem, hogy hordozhassam a Te gyógyító Igédet mások felé. Jézus Krisztus nevében, Ámen.