2025. november 7., péntek

Szüntelen hálaadás Krisztus által

Akármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és általa adjatok szüntelenül hálát Istennek, az Atyának! Kolosséiakhoz irt levél 3. fejezet 17. vers



A fenti igeversről jutott eszembe a következő történet. Egy nagy cégnél felsővezetői pozíció üresedett meg. Az egyik alkalmazott, egy hölgy, egy idő után türelmetlenül bement a főnökéhez, és megkérdezte: "Főnök! Miért nem engem nevezel ki a felsővezetői pozicióra? Egyértelmű, hogy én vagyok a legalkalmasabb az összes alkalmazottad közül a feladatra. Miért kell ezen ennyi ideig gondolkodnod?"A főnök egy pillanatig csendben volt, majd kedvesen, de határozottan így felelt: "Pontosan ezért nem nevezhetlek ki téged. Azért, mert ezt gondolod önmagadról és a kollégáidról." Micsoda kijózanító pillanat! Látod, ez a történet nem csak arról a hölgyről szól. Ez rólunk szól. A mi szívünk legmélyén, a mi meg nem váltott, romlott természetünkben pontosan ez a hang visszhangzik: "Én vagyok a legalkalmasabb." "Nekem ez jár." "Engem vegyenek észre!" Ez a természetes reflexünk. Még a jó cselekedeteink, még a szolgálataink mögé is képes beférkőzni ez a sunyi kis mondat: "Ugye, milyen jó vagyok?" És ez az önmagunk körül forgás hihetetlenül fárasztó. Soha nem hoz igazi békességet, mert mindig lesz valaki, aki jobb, vagy mindig attól rettegsz, hogy elveszítheted, amit megszereztél. Ebbe a fáradt, önmagunkat hajszoló állapotba világít bele ma Isten Szava. Mit jelent "Jézus nevében" tenni valamit? Nem azt jelenti, hogy odabiggyeszted a végére, mint egy varázsigét. Azt jelenti, hogy Őérte, az Ő képviseletében teszel valamit.. Az Ő dicsőségére. Az Ő jellemével. Már nem az a kérdés, hogy én mitől tűnök többnek, hanem hogy Ő mitől látszik nagyobbnak életemben?

És itt jön a lényeg: erre mi magunk képtelenek vagyunk. Az énünk olyan hangos, mint a hölgyé a történetben. De amikor átadjuk az életünket Krisztusnak, akkor megkapjuk a Szentlelket, Aki elkezdi ezt a belső átalakítást. Ő az, aki képes lehalkítani az "én" hangját, és felerősíteni Krisztus hangját bennünk. Ahogyan keresztelő János felismerte, te és én is felismerjük, hogy nekünk meg kell alázkodnunk egyre inkább vagyis kissebbé kell lennünk a magunk szemeiben, hogy Krisztus növekedhessen bennünk. Amikor a Szentlélek munkálkodik, a megújult ember rájön a legnagyobb titokra: az igazi boldogság és megelégedettség nem abban van, hogy én leszek a "legalkalmasabb", hanem abban, hogy az én Uramat képviselhetem. Amikor már nem magamnak gyűjtöm a dicsőséget, hanem mindent az Ő nevében teszek, akkor a szívem megtelik valami olyasmivel, amit a világ nem adhat meg: szüntelen hálaadással. És ez, barátaim, ez az igazi elégedettség és boldogság.

IMA: Uram Jézusom! Bocsásd meg, hogy oly sokszor keresem a magam dicsőségét. Olyan könnyen gondolom azt, hogy én vagyok a "legalkalmasabb". Kérlek, a Te Szentlelked által alakítsd át a szívemet! Taníts meg mindent – a munkámat, a szavaimat, a tetteimet – a Te nevedben, a Te dicsőségedre tenni. Hadd találjam meg az igazi boldogságot abban, hogy Neked szolgálhatok, és hadd legyen a szívem tele hálával. Hadd használjam a Tőled kapott képességeimet, tálantumaimat mások javára és a Te dicsőségedre. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ujjongó öröm

Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, hogy eljussak Isten oltárához, Ist...