Példabeszédek könyve 11. fejezet 30. vers
Ahogy görgetem a hírfolyamot, vagy hallgatom az embereket a boltban, annyi véleményt, annyi indulatot látok. Mintha mindenki a saját igazát akarná ráerőltetni a másikra. Ebben a hangzavarban a "lélekmentés" szótól sok keresztény megijed. Úgy érezzük, ez valami erőszakos dolog, valami olyasmi, amihez nincs tehetségünk, vagy ami ma, a 21. században már "nem működik".
Néhány napja kinyitottam a Példabeszédek könyvét, és ez az Ige ragadta meg a szívemet:
"Az igaz ember élete olyan gyümölcsöket terem, mint az Élet Fája, és a bölcs sokak lelkét megmenti."
Figyeld meg, milyen csodálatos sorrend van ebben a mondatban!
Nem azzal kezdi, hogy "a hangos szavú menti meg a lelkeket". Nem azt mondja, hogy "a legjobb vitázó a bölcs". Azt mondja, az igaz ember élete...
Gondolj egy pillanatra egy gyümölcsfára. Egy almafa nem futkározik a kertben, és nem kiabálja: "Figyelem! Almáim vannak! Tessék szeretni az almáimat!" Mit csinál? Csendben áll. Mélyre ereszti a gyökereit a tápanyag és a víz felé (Isten Igéje és a Szentlélek felé). És az évszak elérkeztével, szinte erőfeszítés nélkül, meghozza azt, ami benne van: a gyümölcsöt.
A madarak fészket raknak ágaira. Az éhes vándor elvesz egy gyümölcsöt, és megenyhül az árnyékban, amit a fa biztosit számára. Az a fa életet ad azzal, ami.
A 21. században "lelket menteni" leggyakrabban azzal kezdődik, hogy "Élet Fájává" válunk.
Hogyan?
Amikor a munkahelyeden mindenki pánikol a határidők miatt, de rajtad látnak egy megmagyarázhatatlan békességet. Ez a gyümölcs. Amikor a közösségi médiában mindenki gyűlölködve kommentel, de a te szavaid építenek, vigasztalnak vagy egyszerűen csak hallgatnak. Ez a gyümölcs. Amikor a szomszédod válása közepén van, és te nem ítélkezel, hanem átviszel neki egy tál ételt, és meghallgatod. Ez a gyümölcs.
Látjátok, az emberek ma már süketek a szavakra, de éhesek a valóságra. Éhesek az őszinte kedvességre, a megbízható jellemre, a megbocsátásra, a reményre.
És itt jön a második fele: "...a bölcs sokak lelkét megmenti."
Amikor az emberek megízlelték a gyümölcsöt (az életedet), elkerülhetetlenül kíváncsiak lesznek a gyökérre (a hitedre).
A "lélekmentés" az a pillanat, amikor a kollégád, aki látta a békességedet, odajön hozzád és megkérdezi: "Te hogy csinálod ezt?" És te bölcsen, egyszerűen elmondod: "Nem én csinálom. Ez Jézus Krisztus békéje."
A "lélekmentés" az, amikor az a szomszéd a könyei között megkérdi: "Miért vagy velem ilyen jó?" És te elmondod: "Mert Isten is ilyen jó volt hozzám."
És miért bölcs az, aki ezt teszi?
Mert ebben a rohanó világban, ami annyi ideiglenes dologra (pénzre, sikerre, népszerűségre) pazarolja az energiáját, a bölcs ember arra fókuszál, ami egyedül számít: az örökkévalóságra. Bölcs az, aki felismeri, hogy a körülötte lévő lelkek értékesebbek minden földi kincsnél, és az életét úgy éli, hogy az másokat az Élet Forrásához vezessen.
Ne attól félj, hogy nagy szónoklatokat kell tartanod. Csak arra összpontosíts, hogy mélyen gyökerezz az Igében, és engedd, hogy Isten Szentlelke rajtad keresztül megteremje Krisztus gyümölcsét. A világ éhes erre. Sóvárogva várja, hogy Isten gyümölcstermő gyermekei megjelenjenek közöttük és hitelesen képviseljék a gyümölcsöket adó Istent.
IMA: Uram, Jézusom! Olyan sokszor érzem magam kevésnek, hogy Rólad beszéljek. Kérlek, ne hagyd, hogy a félelmeim irányítsanak. Tégy engem ma "Élet Fájává" a családom, a munkahelyem, az ismerőseim körében. Hadd teremjen az életem olyan gyümölcsöt – békét, türelmet, kedvességet –, ami éhessé teszi az embereket Terád. Adj bölcsességet, hogy észrevegyem, kinek van szüksége a Te életedre, és adj szavakat a számba, amikor eljön az idő. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése