A siker útja

... És aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Márk evangéliuma 10. fejezet 44. vers



A tanítványok minél inkább jobban megismerték Jézus Krisztust, rájöttek, hogy egy igazi Király társaságában élnek.
Éppen ezért néhány tanítvány azzal a merész kéréssel fordult Krisztushoz, hogy tegye meg őket királyságának miniszterelnökeivé.
Amikor a többi tanítvány erről a kérésről tudomást szerzett, elkeseredtek és megharagudtak, talán azért, mert úgy gondolták, előbb nekik kellett volna lépniük és kérniük ezt.
Talán azon vitatkoztak, hogy miért Jakabnak és Jánosnak kellene magasabb pozíciót betölteni Isten királyságában? Mivel tettek ők többet, mint a tanítványok közösségének többi része? Egyáltalán kinek gondolják magukat? Jézus Krisztust azonban nem háborította fel két tanítványának kérése.
Csupán annyit válaszol, hogy az Atya tiszte eldönteni ki fog ülni az Isten országának „fő” helyein.
Ezután hozzáteszi, hogy aki nagy akar lenni közülük Isten országában, annak mindenkit szolgálnia kell, és aki első akar lenni, miniszterelnök akar lenni, az mindenkinek a rabszolgájává kell váljon, szabad akaratából.
Jézus Krisztus szívesen adna mindannyiunknak fő helyet az Ő országában. Szeretné, ha Isten mércéje szerint mindannyian sikeresek lennénk. Nem bűn ezt kívánni, kérni. Azt viszont tudnunk kell, hogy Isten nem úgy látja a sikert, mint ahogyan a világ látja azt.
Isten szemében az a siker, amikor úgy élünk, hogy Istennek akarunk szolgálni, Istennek eszközei akarunk lenni, hogy használhasson bennünket a mások iránti szolgálatban.
Krisztus az életét is letette, hogy lelkünk javát szolgálja. Ha mellette szeretnénk lenni az Isten országában, járjuk végig azt az utat, amit Ő is vállalt földi életében.


IMA: Istenünk, add nekünk Krisztus lelkületét, aki megalázta magát és engedelmes volt Neked, a keresztfának haláláig. Segíts úgy szolgálnunk, hogy mások megismerhessenek Téged. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Belemerülni Isten szeretetébe

Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." Márk evangéliuma 10. fejezet 21. vers



Egy gyermek könyörgött az édesapjának, hogy vegyen neki egy ugrókötelet, mert minden nap használni fogja. Az édesapának tetszett az ötlet, hogy a fia minden nap mozogni szeretne, ezért meg is vette az ugrókötelet. Ezután pedig az üzletből kifelé a fia morgására lett figyelmes: „Tényleg nekem kell kivinni az ugrókötelet az autóig?”
Jó dolog arra vágyni, hogy egészségesek legyünk és erősek, más dolog megtenni azt, ami szükséges ahhoz, hogy ezt elérjük. Ez lelki értelemben ugyanúgy igaz, mint fizikai értelemben.
Tudni, hogy Isten szeret téged az egy dolog, megnyitni a szíved Isten szeretetének és naponta az Ő vezetésére bízni magad egészen más dolog.
A fenti igeversben egy fiatalemberről olvashatunk, aki nem volt biztos benne, hogy szereti-e annyira Istent, hogy mindent feladjon érte.
Ahogyan Márk evangélista által mondja Isten Szentlelke: „Jézus miután rátekintett, megkedvelte…”
Bárhogyan is döntött ez a fiatalember, azért nem tehetett semmit, hogy Isten jobban szeresse Őt, semmit sem tehetett azért sem, hogy Krisztus kevésbé szeresse Őt. A gond csak azzal volt, hogy nem mert teljesen és feltétel nélkül belemerülni Isten szeretetébe.
Te vajon meg mered-e ezt tenni?

IMA: Istenünk, Te nagyon jól ismered szíveinket. Segíts minket mélyen viszontszeretnünk Téged és teljesen elkötelezni magunkat Melletted. Segíts meglátnunk mennyire szerettél minket, amikor nekünk adtad Fiad, Jézus Krisztust. Ámen.

Merd Istenre bízni magad

Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Márk evangéliuma 10. fejezet 14. vers



Egy gyerek kérdezte meg egyszer az édesanyjától, hogy melyik volt a legmagasabb szám ameddig elszámolt élete során? Az édesanya azt felelte, hogy egyszer majdnem 6 ezerig számolt. Azt is elmondta, hogy azért hagyta abba majdnem 6 ezernél a számolást, mert a gyülekezeti alkalomnak vége lett.
Az egyházak folyamatosan törekszenek arra, hogy felnőttek és gyermekek számára is olyan környezetet teremtsenek, amelyben jól érzik magukat.
A tanítványok nem tudták mit kezdjenek a kisgyermekekkel ezért inkább igyekeztek eltávolítani őket Krisztus környezetéből, hogy ne zavarjanak senkit.
Krisztus azonban nem értett egyet ezzel, sőt haragudott emiatt. Hiszen Krisztus azt szeretné, ha mi felnőttek is olyan lelkülettel fordulnánk Hozzá, mint a kisgyermekek.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy legyünk éretlenek a gondolkodás terén, mint a kisgyermekek. Legyünk olyanok, mint a kisgyermekek azáltal, hogy megvalljuk, Istennek teljesen Tőle függünk, és teljesen Rá vagyunk utalva.
Egy kisgyermek mások gondoskodására van utalva, de készségesen rábízza magát szülei gondoskodására. Ez jól szemlélteti, mire van szükségünk, ha az Isten országának részesei szeretnénk lenni.
Az Istentől való függetlenség kiharcolására tett kísérleteink vakká tehetnek minket Isten akaratára, szándékaira.
Megváltónk arra hív, hogy jöjjünk ma gyermeki lelkülettel Hozzá. Merjünk nyitottak, kiszolgáltatottak és Istenre szorulók enni. Ahogyan Krisztus fogadta azokat a gyermekeket, ugyanúgy minket is tárt karokkal és örömmel fogad.


IMA: Istenünk, győzd le bennünk a Tőled való elszakadás lelkületét. Segíts minket gyermeki lelkülettel jönnünk ma Eléd tudva, hogy teljesen a Te gondoskodásodra és kegyelmedre vagyunk utalva. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Isten csodája: a házasság

Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Márk evangéliuma 10. fejezet 7-8. vers



A válás fájdalmas valósága ma egyre nagyobb problémát jelent a keresztények számára is. Ez Jézus Krisztus korában is így volt. Némely vallási vezetők éppen ezért akartak véleményt kérni Krisztustól a válással kapcsolatban, hogy valami olyat mondjon, amivel később vádolhassák, lejárassák. Jézus Krisztus egészen más oldalról közelítette meg a házasság és a válás kérdését.
Először is beszélt arról, hogy a házasság alapja nem az érzelem. A házasság Isten titokzatos csodája melynek során két különböző háttérből családi háttérből származó férfi és nő egyesül a házasság szövetségében. Ez az Isten csodálatos számtana. Isten szerint, a házasságban egyesülők egy új egységet alkotnak. Ketten vannak ugyan, de egy testté, élő egésszé olvadnak össze. Miután fogadalmat tettél a házastársadnak, hogy kitartasz mellette a házasság szövetségében, az élet már nem rólad szól, hanem rólatok szól. Nehéz ragaszkodni a házasságnak Istentől való víziójához, amikor a világunk egyre inkább az egyénre és az önzésre helyezi a hangsúlyt.
Minden oldalról bombáznak minket, sokszor még önmagukat kereszténynek valló előadók is azzal kapcsolatosan, hogy az énünk a legfontosabb: az a lényeg én mit érzek, én mit akarok, nekem mire van szükségem. Jézus Krisztus arra hív minket, akik házasok vagyunk, hogy haljunk meg ennek az önző életszemléletnek és dolgozzunk azon, hogy építsük házastársunkat és áldássá legyünk számára.
Azok számára pedig, akik már megtapasztalták a válás fájdalmát, Isten azt üzeni, hogy bocsássanak meg, fogadják el Isten kegyelmes bocsánatát, hogy lelkileg meggyógyulhassanak, Istentől jövő örömre, békére találhassanak.

IMA: Istenünk, kérünk, áldj meg minket, akik házasok vagyunk és azon emberek házasságát, akik környezetünkben élnek. Adj gyógyulást és kegyelmet azoknak, akiknek széthullott a házasságuk. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Irgalmas Krisztusunk

Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással. Márk evangéliuma 9. fejezet 50. vers 

A tanítványok úgy érezték lelkileg visszafejlődnek, mert kudarcot éltek meg a démonűzés terén. Ez után egy kisebb vitájuk támadt arról, hogy ki a nagyobb. Majd megpróbáltak leállítani egy olyan embert a szolgálattól, akiről Krisztus úgy nyilatkozott, hogy nem ellenük dolgozik, és nem kell tiltani a szolgálattól. Három kudarcot is megéltek egymás után. Jézus Krisztus azonban kegyelmes tanítómesterük volt. Felhasználta kudarcaikat arra, hogy azok által tanítsa őket és növekedhessenek.
Ezt a tanítást viszont nem úgy gyakorolta, hogy szavaival letarolta tanítványait. Beszélt nekik arról, hogy milyen súlya van szavainknak és tetteinknek. Építhetünk velük, de rombolhatunk is legyen szó fizikai értelemben kisgyermekről vagy hitben gyermekekről.
Másodszor, Krisztus arról is beszélt, hogy a bűn azokat is tönkreteszi, akik helyet adnak neki szívükben. Ha nem uralkodunk a bűnön, akkor minket is tönkretehet. Ma Krisztus nem azt mondja nekünk, hogy vágjuk le a kezünket, lábunkat, ha azok bűnre visznek, hanem talán arról, hogy mondjuk le az Internet szolgáltatást, vagy cseréljük le okos telefonunkat, ha azok visznek bűnre minket.
Harmadszor, Krisztus beszélt tanítványainak az örök kárhozatról. Akarta, hogy tudják, tetteiknek és szavaiknak örökkévaló következményei is lehetnek.
Egy reménykeltő üzenettel fejezte be Krisztus a tanítást: „Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.” Más szavakkal, maradjanak közösségben Isten gyermekeivel, segítség egymást a Krisztus iránti hűség útján. Egyikünk sem sebezhetetlen a bűnnel és kudarccal szemben. A kérdés csak az, hogy hogyan védekezünk ezekkel szemben saját magunkat és környezetünket illetően?

IMA: Istenünk, köszönjük, hogy nem mondasz le tiedről akkor sem, amikor egyik kudarcot a másik után élik meg. Kérünk, segíts nekünk vigyázni önmagunkra és vigyázni másokra is, hogy a bűn és kísértés ne tehessen kárt bennünk. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Amikor a barátot ellenségnek nézzük

... Mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Márk evangéliuma 9. fejezet 40. vers



A tanítványok láttak valakit, aki ugyan nem tartozott a tanítványi körhöz, de Jézus Krisztus nevében munkálkodott. A tanítványok cselekedtek is, mert úgy gondolták el kell tiltani az illetőt a szolgálattól, hogy ne eshessen csorba Krisztus nevén és szolgálatán.
Ezután meg is osztották Krisztussal a dolgot és azt várták, hogy valamiféle dicséretben fognak részesülni. „ Jól tettétek kedves tanítványaim. Nem szeretem az ilyen magányos „farkasokat” a szolgálatban.”
Jézus Krisztus viszont ennek az ellenkezőjét mondta: „Ne tiltsátok el.” A tanítványok megdöbbentek, Krisztus viszont megmagyarázta nekik, hogy aki nincs ellenük, az mellettük van. Ha őszinték vagyunk, mi keresztények sokszor túlbuzgóságunkban meg akarjuk védeni Krisztust és az Isten munkáját. Közben pedig nem vesszük észre, hogy Isten nem szorul a mi védelmünkre, hanem mi szorulunk az Ő tanácsára, vezetésére, erejére szüntelen.
Sokszor elég, ha azt látjuk, némelyek máshogy dicsőítik Istent, mint ahogyan mi azt megszoktuk és máris kényelmetlenül érezzük magunkat. Krisztus viszont minket is figyelmeztet arra, hogy vigyázzunk, hogyan beszélünk egymásról.
Az is igaz, hogy olyan időket élünk, amikor az evangéliumot egyre inkább támadások érik. Éppen ezért fontos összefognunk azon hittestvéreinkkel, akikkel, egy szívvel és egy lélekkel szolgáljuk az Urat. Amikor Isten gyermekei együtt imádkoznak, és együtt szolgálnak, azzal dicsőséget adnak Istennek. Földi szolgálatának vége felé Krisztus így imádkozott értünk: „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél." János evangéliuma 17. fejezet 22-23. vers

IMA: Istenem, bocsáss meg nekem minden olyan alkalmat, amikor tiszteletlen voltam olyan emberekkel szemben, akik szintén a Te gyermekeid még akkor is, ha nem ugyanazon közösség tagjai vagyunk. Álld meg világszerte azokat, akik a Te szellemi gyülekezetedhez tartoznak, hogy meglássa, a világ mi a tieid vagyunk. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Krisztus felszabadító szeretete

Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."                                                      Márk evangéliuma 9. fejezet 37. vers

Jelen világunk megszállottan küzd a minél magasabb társadalmi, munkahelyi rangért. Ez a küzdelem pedig sok-sok sebet okozott már. Talán nem írok újat, ha azt írom, hogy világunkban a tetszetős felszín ellenére, a valóságban sokszor a bőrszín, az öltözködés, a pénzügyi helyzet stb. alapján rangsoroljuk az embereket.
Jézus Krisztus korában is voltak ilyen dolgok, amelyek alapján rangsorolták az embereket. Zsidó vagy pogány, férfi vagy nő, vallás szempontjából tiszta vagy tisztátalan, szegény vagy gazdag stb. stb.
Ez a fajta gondolkodás vette rá a tanítványokat, hogy azzal kapcsolatosan vitatkozzanak, hogy ki közülük a legnagyobb? Krisztus meg is kérdezte, hogy miről vitatkoznak, a tanítványok pedig egyszerűen zavarba jöttek és szegyénük miatt megnémultak. Jézus Krisztus viszont nem haragudott meg rájuk, inkább kihasználta az alkalmat arra, hogy tanítsa övéit.
Azt mondta nekik, hogy aki első akar lenni, annak vállalnia kell az utolsó helyet is valamint azt, hogy mindenki felé szolgáljon. Ezután karjába vett egy kisgyermeket és tovább tanította övéit: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."
Ezzel a szép hasonlattal tanít minket is ma az Úr arra, hogy mikortól elfogadtuk Őt személyes Megváltónknak, már nem az határozza meg életünket, hogy mások milyen szempontok szerint ítélnek meg minket.
Jézus Krisztusban egy új szintre lép életünk és ezt az új életet az határozza meg egyedül, hogy Krisztus áll a középpontjában. Olyanokká válunk lelkiekben, mint egy kisgyermek, akinek szüksége van Krisztus ölelésére, szeretetére.
Éppen ez a szeretet szabadít fel minket nemcsak a megfelelési kényszertől, hanem a saját előítéleteinktől is. Csakis így lehetünk képesek arra, hogy minden embert szeressünk és minden ember felé szolgáljunk bőrszíntől, ruházattól, vallási meggyőződéstől, nemiségtől és egyéb evilági dolgoktól függetlenül.

IMA: Istenünk, köszönjük, hogy ma is kézen akarsz fogni minket és átölelni egész életünket, lényünket. Taníts meg minket feltétel nélkül szeretni másokat, ahogyan Te is szeretsz minket és szolgálni mások felé a Te dicsőségedre. Krisztus nevében kérünk, Ámen.