Krisztus felszabadító szeretete

Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."                                                      Márk evangéliuma 9. fejezet 37. vers

Jelen világunk megszállottan küzd a minél magasabb társadalmi, munkahelyi rangért. Ez a küzdelem pedig sok-sok sebet okozott már. Talán nem írok újat, ha azt írom, hogy világunkban a tetszetős felszín ellenére, a valóságban sokszor a bőrszín, az öltözködés, a pénzügyi helyzet stb. alapján rangsoroljuk az embereket.
Jézus Krisztus korában is voltak ilyen dolgok, amelyek alapján rangsorolták az embereket. Zsidó vagy pogány, férfi vagy nő, vallás szempontjából tiszta vagy tisztátalan, szegény vagy gazdag stb. stb.
Ez a fajta gondolkodás vette rá a tanítványokat, hogy azzal kapcsolatosan vitatkozzanak, hogy ki közülük a legnagyobb? Krisztus meg is kérdezte, hogy miről vitatkoznak, a tanítványok pedig egyszerűen zavarba jöttek és szegyénük miatt megnémultak. Jézus Krisztus viszont nem haragudott meg rájuk, inkább kihasználta az alkalmat arra, hogy tanítsa övéit.
Azt mondta nekik, hogy aki első akar lenni, annak vállalnia kell az utolsó helyet is valamint azt, hogy mindenki felé szolgáljon. Ezután karjába vett egy kisgyermeket és tovább tanította övéit: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."
Ezzel a szép hasonlattal tanít minket is ma az Úr arra, hogy mikortól elfogadtuk Őt személyes Megváltónknak, már nem az határozza meg életünket, hogy mások milyen szempontok szerint ítélnek meg minket.
Jézus Krisztusban egy új szintre lép életünk és ezt az új életet az határozza meg egyedül, hogy Krisztus áll a középpontjában. Olyanokká válunk lelkiekben, mint egy kisgyermek, akinek szüksége van Krisztus ölelésére, szeretetére.
Éppen ez a szeretet szabadít fel minket nemcsak a megfelelési kényszertől, hanem a saját előítéleteinktől is. Csakis így lehetünk képesek arra, hogy minden embert szeressünk és minden ember felé szolgáljunk bőrszíntől, ruházattól, vallási meggyőződéstől, nemiségtől és egyéb evilági dolgoktól függetlenül.

IMA: Istenünk, köszönjük, hogy ma is kézen akarsz fogni minket és átölelni egész életünket, lényünket. Taníts meg minket feltétel nélkül szeretni másokat, ahogyan Te is szeretsz minket és szolgálni mások felé a Te dicsőségedre. Krisztus nevében kérünk, Ámen.