Váratlanul jön el

Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád.                                                Jelenések könyve 3. fejezet 3. vers



Emlékszem azokra az időkre, amikor még nem voltam újjászületve és ebből fakadóan nem volt üdvbizonyosságom sem. Általában esténként azért imádkoztam, hogy Isten még ne jöjjön el és ne tartson ítéletet a világ felett. Úgy éreztem még időre van szükségem, hogy megragadhassam az örök élet ajándékát hit által. Talán te is így vagy Krisztus visszajövetelével kapcsolatosan. Nem ellenkezel, énekekben talán te is énekled, hogy vágysz Krisztus mihamarabbi visszajövetelére.
Vannak emberek, akik meg vannak győződve róla, hogy Krisztus még életükben vagy legalábbis ebben az évszázadban vissza fog jönni. A közeljövővel kapcsolatosan viszont nagyon sok keresztény úgy gondolja, hogy jól van úgy, ahogyan van.
Talán van néhány tervünk a munkánkkal kapcsolatosan, amiket még szeretnénk véghezvinni. Talán még szeretnénk élvezni nyugdíjas éveinket. Még szeretnénk Krisztus követésünk néhány bizonytalan pontját tisztázni. Nem csoda hát, hogy könnyen halogathatjuk a mennyei „vőlegény” eljövetelére való felkészülést és az a veszély fenyegethet minket, hogy felkészületlenül ér minket.
Jézus Krisztus emlékeztet minket, hogy eljövetelének ideje nem függ a mi vágyainktól, kívánságainktól, terveinktől. Feladatunk a jelenben készen várni Őt. Milyen változást jelentene számodra, ha a mai napon nyílna meg az ég és Krisztust meglátnád eljönni angyalaival az ég felhőiben?

IMA: Istenünk, könnyen elvonják figyelmünket dolgok a lényegről. Olyan elfoglaltak vagyunk, hogy elfeledhetjük, eljöveteled közel van. Segíts minket hit által hű sáfároknak bizonyulni visszajöveteledkor. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

A halál árnyékának völgyén át

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 23. Zsoltár 4. fejezet



A 23. zsoltár annyira ismert zsoltár, hogy éppen az ismertsége miatt hajlamosak lehetünk átsiklani ennek a zsoltárnak a mélységén. Legfontosabb üzenete, hogy Krisztus, a jó pásztor elkísér minket keresztény életünk minden szakaszában.
Minden egyes életszakaszunkat fel tudja használni arra, hogy megerősítsen minket az Ő kegyelmében és kegyelme által. Fegyelmez is minket, amikor helyreigazításra van szükségünk. Azért, mert szeret. Amikor pedig az életünk árnyai egyre sötétebben magasodnak fölénk, a halál árnyainak völgyén át is elvezet minket az Atya jelenlétébe, közelébe.
Talán vannak ennek az üzenetnek olyan olvasói, akik éppen most érzik magukat a halál árnyékának völgyében. Talán súlyos, életedet is fenyegető betegséggel küszködsz te magad is.
Az is lehet, hogy nincs ilyen betegség életedben, de érzed, hogy az évek elrohantak és már nem olyan a teherbírásod, mint régen. Örülsz neki, ha a mindennapi teendőidhez van elég erőd. Talán az üresség fájdalma miatt szenvedünk, amit egy szerettünk elvesztése okozott a számunkra. Bármi is nehezedik ma rád baljós árnyként, bízz abban a Pásztorban, Aki a füves legelőkre, csendes vizekhez is vezetett egykoron téged. Ő nem fog magadra hagyni a halál árnyékának völgyében sem.
Az Ő jelenléte erőt fog adni neked, meg fog tartani téged és gondviselése elkísér majd egész életedben és az örökkévalóságban is.

IMA: Istenünk, közülünk némelyek élete talán zavartalan fényben van, némelyek élete pedig éppen a halál árnyékának völgyében van. Vigyázz ránk, viselj gondot ránk, és taníts minket olyan módon, hogy a mi életünk minden körülmények között gazdagodjon a Te kegyelmed által. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Evangélium a császárnak

Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek." Apostolok Cselekedetei 25. fejezet 11. vers



Pál apostol tisztában volt ugyan a korabeli joggal, hiszen ő maga is egyféle egyházi rendőrség tagjaként működött megtérése előtt, de nem azért fellebbezett a császárhoz, mert abban reménykedett, hogy a császár igazságot szolgáltat majd neki. Azzal is tisztában lehetett, amit később meg is mondtak neki, hogy amennyiben nem fellebbezett volna a császárhoz szabadon engedték volna. ( Apostolok Cselekedetei 26. fejezet 32. vers) Koholt vádakon kívül semmiféle bizonyítékot nem tudtak felmutatni Pál apostol bűnösségével kapcsolatosan. Neki a császár elé kellett menni, mert a Szentlélek arra vezette, hogy a császárral is megossza az evangéliumot. A kora legnagyobb hatalmú embere előtt beszélhetett az evangéliumról. Kevés embernek adatik meg napjainkban is, hogy akár csak az országunk legbefolyásosabb hatalmi pozícióiban levők előtt beszéljen az evangéliumról. Akiknek pedig megadatik, hogy ilyen emberek körül forgolódjanak, olyan kevesen elég bátrak ahhoz, hogy felvállalják az evangélium hirdetését.
Azt viszont nem szabad elfelednünk, hogy az evangélium minden embernek szól teljesen mindegy, hogy milyen pozícióban van, esetleg melyik nemzethez tartozik. Nem kell szégyenkeznünk keresztényként, ha beszélnünk kell Krisztusról és a Krisztus elvárásáról társadalmunk felé. Végül is minden hatalmi pozícióban levő ember kölcsönzött hatalmat kapott Istentől és felelősséggel tartozik azzal kapcsolatosan, hogy helyesen él vagy visszaél vele.

IMA: Istenünk, bocsáss meg nekünk, hogy hajlamosak voltunk azt gondolni a Benned vetett hitünk pusztán a mi magánügyünk. Segíts minket méltó módon képviselni az evangéliumot minden ember előtt, hogy annak ereje megváltoztathassa társadalmunkat. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Legyen meg Isten akarata

Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Apostolok Cselekedetei 26. fejezet 14. vers



Saul villámgyorsan vágtatott távol Jeruzsálemtől, a templomtól és mindentől, amit szeretett, és ami a legszomorúbb, egyre távolabb Istentől. Miért?
Elhatározta, hogy fel fogja kutatni és fel fogja számolni a keresztény mozgalmat. Egy érdekes dolog történt útközben. Saul találkozott azzal az Istennel a damaszkuszi úton, akiről azt gondolta, hogy Jeruzsálemben maradt a szent és nagy templomban. Krisztusban Isten Saul elé állt. Emlékeztette Pált, hogy Isten ellen harcolni legalább olyan reménytelen küzdelem, mint az ökörnek harcolni az ekét vezető akarata ellen. Az ösztöke ellen lehet rugódozni, de nem érdemes, mert mindig az ösztökét irányító fog győzni. Azon kívül, hogy lehetetlen győzni az ösztökével szemben, csak önmagának árt, aki rugódozik ellene.
Mindannyian döntenünk kell az életünk irányát illetően. Meg kellett harcolnom, amikor Isten elhívott a szolgálatra. Nem álmodoztam arról, hogy lelkipásztori szolgálatba álljak. Tizenévesként álmodoztam arról, hogy rendőr leszek vagy sebész, de polgármesterként is el tudtam volna képzelni önmagam. A zene és éneklés iránt is vonzódtam, de Isten elém állt és elhívott. Sok ember próbált jó szándékkal tanácsolni: „Jól gondold meg, hogy a szolgálat útjára lépsz-e mert a világ legnehezebb hivatását készülsz választani egy olyan időben, amikor a szeretet meghidegül, a hitetlenség pedig növekvőben van. Sok-sok olyan harcot, szenvedést kell felvállanod amit nem kellene, ha nem ezt a szolgálatot választanád. Anyagilag be leszel egy életre határolva és az is előfordulhat, hogy zsarolni fognak azzal, hogy megfosztanak a megélhetésedtől, ha az Isten útját akarod követni és nem bizonyos emberek akaratát.” Isten viszont hívott és igent mondtam az Ő hívására. Amikor ez megtörtént akkor kaptam teljes békességet. Olyannyira, hogy azt mondtam vagy teológiai tanulmányokat fogom, folytatni vagy nem megyek főiskolára. Tudtam, hogy Isten erre hív. Téged hova akar vezetni Isten? Talán éppen te is rugódozol Isten akarata ellen? Talán Isten akarata nagyon nehéznek, bonyolultnak tűnik számodra. Jézus Krisztus viszont tesz egy ígéretet neked is: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” Lehetséges lenne ez? Ne félj az emberektől, hanem kövesd Krisztus szavát és meg fogod tapasztalni, hogy lehetséges.

IMA: Istenünk, olyan makacsok tudunk lenni, amikor saját akaratunkról van szó. Segíts alárendelni magunkat Neked és nem embereket, hanem egyedül Téged félni. Áldj meg minket a tudattal, hogy Szentlelked segít nekünk hordozni a tanítványság terheit. Krisztus nevében, Ámen.

Útra kelek

Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.   Lukács evangéliuma 15. fejezet 18. vers



Jézus Krisztus beszélt szemléltető példaként egy fiatalemberről, aki nagy felfedezést tett. Felfedezte, hogy mi mindent hagyott hátra és mi mindent veszített el azért, hogy végül a disznók vájúja mellett időzzön. Elindult egy távoli országba ahol úgy gondolta az apja keze már nem lesz jelen és úgy gondolta vaskos öröksége miatt könnyű és élvezetekkel teljes élete lesz. A bor, a nők közelsége és a zene sokkal vonzóbbnak tűnt, mint az apja házában való szorgalmas munka. Egy nap azonban a tékozló fiú magához tért. Rájött, hogy milyen ostoba üzletet kötött, amikor pénzért és élvezetekért maga mögött hagyta a legértékesebb dolgokat. Hazatért az atyai házhoz és megtapasztalhatta szerető atyja megbocsátó szeretetét. A tékozló fiú eltékozolta minden értékét, az atya viszont „pazarló” módon árasztotta rá szeretetét. Vannak ma is emberek, akik addig nem látják, hogy az atyai ház az egyetlen hely ahol boldogan élhetnek, amíg bele nem süllyednek nyakig a bűn posványába. Talán te is lelki értelemben nagyon távoli „országba” kerültél. Messze utaztál az Isten kegyelmétől és ideje lenne megfordulnod és hazatérned. Ehhez halálba kell adnod a büszkeséged. Ha megteszed, meg fogod te is látni, hogy a szerető mennyei Atya kegyelme által visszafogad.


IMA: Istenünk, tudjuk, hogy Te figyeled életünket és várod, hogy hazatérjünk Hozzád. Bocsásd meg, hogy lázadásunkban olyan messze kerültünk Tőled. Köszönjük, hogy hívsz minket haza és visszafogadsz minket családodba. Krisztus nevében, Ámen.

Kövesd a Királyok-Királyát!

Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.



Körülbelül 50 évvel Krisztus testet öltése előtt, a római császár elfoglalta Galliát. Gallia és a római birodalom között csak a Rubikon folyó volt. Egy nem túl nagy folyó, de nagyon fontossá vált, mert a császár átkelt rajta győztesen. A császár döntött, átkelt a folyón és az egész birodalom sorsa megváltozott a győzelme által.
Így van ez az evangéliummal is. Minden egyes személy, aki hallja a Krisztus evangéliumát, döntés előtt áll. Krisztus emberré lett, végigjárta a földi életét, átkelt győztesen, a halál Jordánján és a Menny dicsőségébe ért, most pedig arra hív, hogy kövessük Őt.
Jézus Krisztus nem egy halandó földi császár, hanem a Királyok-Királya és az Uraknak-Ura.
Mit fogsz válaszolni az Ő hívására? Jézus Krisztus azt mondja, hogy amennyiben elkötelezed magad Őmellette, a Menny már földi életedben a tied lesz. „ Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
Jézus Krisztus azt mondja nekünk, hogy amikor Őbenne helyezzük bizalmunkat, az örök élet nem csupán a jövőben lesz a mienk. A Krisztusban élt új életed azonnal kezdetét veszi. Miért halogatnád tehát a Krisztus melletti döntésedet addig, amíg élet-halál között leszel?

IMA: Istenünk, Krisztus azért jött, hogy teljességgel megváltoztassa életünket. Adj vágyat mindannyiunk szívébe, hogy még a mai napon átlépjünk hit által az örök életbe és a Te királyságodba. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

Menjetek tehát!

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Máté evangéliuma 28. fejezet 19-20. vers



Sokféle missziós modellt dolgoztunk ki a 21. században, amelyeknek voltaképp az a lényege, hogy nekünk ne kelljen „menni” sehova. Az amerikai modell szerint, a több ezer vagy tízezer tagú gyülekezetek alapítványt, missziós társaságot hoznak létre és szívesen adnak pénzt ezeknek a társaságoknak, amelyeknek a célja az, hogy belföldön és külföldön találjanak olyan embereket, akik hajlandóak „menni” a missziós mezőre és hirdetni az evangéliumot, gyülekezeteket plántálni, tanítványokat, vezetőket képezni. Ennek az a lényege, hogy emberek azt mondják ők ugyan nem hajlandóak menni a missziós parancs okán sehova, de hajlandóak jó szívvel fizetni akár nagy összegeket is azoknak, akik hajlandóak helyettük vagy az ő nevükben is menni és hirdetni az evangéliumot.
A második csoport, akik talán inkább Európában vannak jelen, akik látják, hogy fogy a gyülekezet, emberek meghalnak, elköltöznek, de nem hajlandóak sem pénzt, sem időt áldozni a misszióra. Ők rendszerint azzal szoktak érvelni, hogy egyetértenek a missziós paranccsal, de ez a lelkipásztorok, elöljárók és egyházvezetők feladata. Természetesen úgy vélekednek, hogy mivel Isten adta a parancsot így Istentől, vagy az államtól vagy éppen az amerikai missziós alapítványoktól várjanak anyagi támogatást a misszióban fáradozók, hiszen meg van írva: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” Különben is a lelki munkásoknak nincs szüksége vándorbotra, erszényre, semmi ilyenre, amire meg szükségük lesz, hát Isten gondoskodni fog róla, ahogyan Illésről is gondoskodott a hollók által. Ez a csoport látja ugyan, hogy a gyülekezete, egyháza leépülőben van, nincsenek érdeklődők, megtérők, csak fogyatkozás van, de áhítatos belenyugvással, „Legyen, ahogy az Úr akarja!” jelszóval már készül a gyülekezetet felszámolására. Talán néha azon kapják magukat az ilyen emberek, hogy azon gondolkodnak vajon mennyiért lehet majd eladni a templomot, ha végleg bezárja kapuit érdeklődők hiányában, kié lesz az orgona, kinek lehetne eladni a bútorokat stb.”
Van egy harmadik példa is, amelyet a Bibliában látunk és napjainkban is. Emberek elhagyják rokonságukat, szülőföldjüket, hogy elmenjenek és hirdessék az evangéliumot gyakran nyomorúságban, szegénységben élők között. Ezek az emberek nem hiszik, hogy csak ülniük kell a templomban és a templom majd, mint egy mágnes bevonzza az érdeklődő embereket. Nem gondolják, hogy elég meghívókat postázni, majd tudomásul venni, hogy: „Megint nem jött el senki.” Áldott dolog, ha a templom, imaház ajtaja mindig nyitva áll és mindenkit szívesen látunk. A probléma viszont akkor van, ha nem merünk kimozdulni a komfortzónánkból. Krisztus arra hívott minden egyes újjászületett keresztényt, hogy menjen az elveszettek közé, hogy eszköze lehessen Istennek az evangélium hirdetésében.
Ez néha azt jelenti, hogy beszélünk egy barátunkkal, szomszédunkkal, munkatársunkkal Krisztusról, máskor pedig azt is jelentheti, hogy Isten a világ másik szegletébe hív szolgálatra. Ez Krisztus parancsa. Akik pedig szeretik Őt, vágynak arra, hogy megtartsák az Ő parancsolatait.

IMA: Istenünk, bocsásd meg lelki gyávaságunkat. Segíts nekünk kimozdulni az Úr nevében és általunk is hívhass el új embereket, tanítványokat az örök életre, országod építésére. A Krisztus nevében kérünk, Ámen.