Tűzön-vizen át Istennel

Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Ézsaiás könyve 43. fejezet 2. vers



Minden ember életében eljön a megpróbáltatások ideje. Néha a gondok áradatként tornyosulnak föléd, máskor úgy érezheted, mintha tűz emésztené a lelkedet. Az élet nem mindig könnyű, és nem mentes a fájdalomtól, veszteségtől, csalódástól. De Isten Igéje arra emlékeztet, hogy a nehézségek közepette sem vagy egyedül.
Isten nem azt ígéri, hogy megkímél téged minden próbatételtől, hanem azt, hogy veled lesz azokban. Amikor a víz elárasztani látszik, Ő ott van, hogy felemeljen. Amikor a tűz perzselni akar, Ő megőriz téged, ha Hozzá menekülsz és Benne bízol. Nem a próbák elkerülése a lényeg, hanem az, hogy Isten jelenléte biztos és változatlan marad.
Gondolj csak Dániel három barátjára, akik nem hajoltak meg a bálvány előtt, és ezért a tüzes kemencébe vetették őket (Dániel könyve 3. fejezet). A lángok között még egy negyedik személy is ott volt velük: Isten maga vigyázott rájuk. Amikor az élet próbái elérnek, ne feledd: Isten nem kívülről nézi a szenvedésedet, hanem ott van veled a tűzben és a vízben is.
Ez az ígéret a biztonságod. Nem a saját erőddel, hanem az Ő jelenlétével állhatsz meg a nehézségek között. Bármilyen próbával is nézel szembe ma, emlékezz arra, hogy Isten hűséges. Ő nem engedi, hogy elsodorjon az ár vagy megégessen a láng.
Isten gyermekei eljutnak egyszer a földi életet és az örökkévalóságot kettéválasztó "folyóhoz". Ekkor Isten gyermeke is megkérdezheti: " Most mi lesz velem Istenem? Ismeretlen út következik." Ő pedig azt fogja mondani: " Ne félj gyermekem! Karjaimba veszlek és átviszlek ezen a folyón a szeretett országomba." Milyen csodálatos reménység.

IMA: Drága Mennyei Atyám, Köszönöm, hogy soha nem hagysz magamra a nehézségekben. Köszönöm, hogy amikor úgy érzem, elsodor az ár vagy megéget a fájdalom tüze, Te ott vagy velem. Segíts, hogy teljes szívvel Benned bízzak, és ne a körülményekre nézzek. Erősíts meg, hogy a próbák között is megálljak, és hadd tapasztaljam meg még mélyebben a jelenléted valóságát. Kérlek, adj nekem békességet és erőt, hogy hűséges maradjak Hozzád minden helyzetben. Jézus nevében imádkozom, Krisztus nevében, Ámen.

Krisztus szeretete

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. János evangéliuma 13. fejezet 34. vers



Jézus Krisztus utolsó vacsoráján, amikor a tanítványai körében volt, egy új parancsolatot adott nekik: szeressék egymást úgy, ahogyan Ő szerette őket. De mit is jelent ez? Hogyan szerette Jézus Krisztus a tanítványait?
Jézus Krisztus nem várta el, hogy előbb Őt szeressék, mielőtt Ő szeretett volna. Ő előbb szeretett minket. Példa erre, hogy amikor megmosta tanítványai lábát (János 13:1–17), alázattal szolgált nekik, megmutatva, hogy az igazi szeretet önzetlen és kész másokat szolgálni.
Az emberi természetünkből fakadó szeretet nem ilyen. Emberileg számítgatunk és befektetés szerűen szeretünk. Ha szeretetet adunk, elvárjuk, hogy legalább ugyanannyit kapjunk vissza, de ha lehet akkor többet. Várjuk, hogy a mellettünk levő köszönjön először, szóljon hozzánk először, közeledjen először, miközben talán azon gondolkodunk mennyire hiányzik, hogy valaki szeressen bennünket. Olyan sok ember éldegél egyik a másik mellett ilyen gondolatokkal azért, mert arra vár, hogy a másik illető kezdeményezzen.
Jézus Krisztus szeretete nem csupán szavakban, hanem tettekben is megnyilvánult. Az Ő szeretete nem ismert határokat – annyira szeretett, hogy életét adta értünk. „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (János 15:13).
A mi emberi, önző természetünkből inkább az fakad, hogy mások boldogságát szeretnénk feláldozni a saját boldogságunk, boldogulásunk érdekében. Ezért vannak túljelentkezésben keresztény közösségeinkben azok, akik "nagy emberek" akarnak lenni és saját és családjuk érdekeit akarják érvényesíteni.
Mit tehetünk hát, ha Krisztus szeretete egyáltalán nem fakad a természetünkből?
Ismerjük el Isten előtt és kérjük, hogy kegyelme, Szentlelke által töltse meg szívünket Krisztus szeretetével, hogy abból adhassunk másoknak és az változtassa meg gondolkodásunkat, értékrendünket, életünket.


IMA: Drága Mennyei Atyám, Köszönöm, hogy Jézus Krisztus által megmutattad, mit jelent igazán szeretni. Segíts, hogy az Ő példáját követve én is alázatos és áldozatkész szeretettel forduljak mások felé. Formáld a szívemet, hogy ne saját érdekeimet keressem, hanem a Te szeretetedet tükrözzem a világban. Adj erőt, hogy szavaim és tetteim is arról tanúskodjanak, hogy a Te szereteted él bennem. Krisztus nevében, Ámen.

Krisztus jellemének világossága bennünk

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthetik el a hegyen épült várost.
Máté evangéliuma 5. fejezet 14. vers



Jézus Krisztus a fenti szavakkal a tanítványaihoz szólt, de üzenete ma is élő és aktuális. A világban sokszor tapasztalunk sötétséget, bizonytalanságot, fájdalmat, bűnt, igazságtalanságot. Azonban Krisztus azt mondja rólunk, az Ő követőiről, hogy mi vagyunk a világ világossága. Mit is jelent ez?
Amikor egy sötét szobában meggyújtasz egy lámpát, nem kell külön megjegyezned, hogy meggyújtottad, mert a világosság mindenki számára nyilvánvalóvá fogja tenni.
Ugyanígy észreveszik azt is, ha Krisztusnak, a világ Világosságának hordozója vagy.
Ha valaki Krisztusi szeretettel viszonyul hozzád, azt érzed és tapasztalod, nem kell külön megjegyeznie az illetőnek. Ha pedig nem valódi a szeretete, hiába teszi hozzá az illető, hogy: " szeretetből teszek vagy mondok valamit..."
A világosság nem önmagáért létezik, hanem azért, hogy beragyogja a sötétséget. Ha meggyújtunk egy gyertyát egy sötét szobában, azonnal észrevehetővé válik. Ugyanígy a mi életünk is arra hivatott, hogy Jézus világosságát tükrözze ebben a világban. Ez nem csupán szavakat jelent, hanem tetteket is. Az életünkkel, a döntéseinkkel, a szeretetünkkel, a hitelességünkkel tudjuk megmutatni, hogy Krisztus él bennünk.
A világosság másokat is vezet. Egy város, amely egy hegytetőn áll, messziről látható. Egy igazi keresztény közösségnek ilyen városként kell működnie: vonzania kell azokat, akik keresik az igazságot, tükröznie kell azt, hogy Isten kegyelme milyen csodálatos változást tud hozni az ember életében. Nem bújhatunk el a világ elől, és nem élhetünk úgy, mintha hitünk csak magánügy lenne. Jézus Krisztus arra hívott minket, hogy legyünk jelen, legyünk fény a sötétségben.
Ez a világosság azonban nem tőlünk származik. Nem a mi jóságunk, bölcsességünk vagy erőnk tesz minket világító fáklyává, hanem Krisztus, aki bennünk él. Ha közel maradunk Hozzá, ha az Ő Igéje és Lelke vezeti az életünket, akkor természetesen fogunk világítani.
Ne félj hát fényleni! Lehet, hogy a világ nem mindig fogadja el, amit képviselsz, lehet, hogy próbálnak elnyomni vagy kigúnyolni, de Jézus ezt mondja:
"Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté 5:16)
Ez a mi küldetésünk: úgy élni, hogy mások meglássák bennünk Krisztust, és ezáltal közelebb kerüljenek Istenhez.


IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Jézus Krisztus által világossággá tettél engem ebben a világban. Kérlek, segíts, hogy ne rejtegessem a hitemet, hanem bátran éljek úgy, hogy Rád mutassak. Töltsd meg a szívemet szeretettel, bölcsességgel és alázattal, hogy minden nap a Te világosságod ragyoghasson rajtam keresztül. Urunk, kérlek, segíts, hogy a jó cselekedeteink ne magunkra irányítsák a figyelmet, hanem Rád. Formálj minket olyan emberekké, akik a Krisztusból fakadó reményt és igazságot visznek oda, ahol sötétség van. Kérlek, adj erőt azoknak, akik fáradtak, bátorságot azoknak, akik félnek, és békességet azoknak, akik küzdelmekkel néznek szembe. Krisztus nevében, Ámen.

Gyermeki lelkület

Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Máté evangéliuma 18. fejezet 1-3. versek



Az emberi természetbe van kódolva, hogy felül akar kerekedni másokon. Éppen ebből a törekvésből érdekelhette a tanítványokat is, hogy ki a legnagyobb az Isten országában?
Krisztus pedig a fenti választ adta a tanítványoknak. Ez a válasz meglepő lehetett a tanítványok számára. Ők talán arra számítottak, hogy Jézus a legerősebb, a legbölcsebb vagy a legnagyobb hitű emberről fog beszélni. De Jézus nem így gondolkodott. Ő egy kisgyermeket állított példaként eléjük. Vajon miért?
Vannak felnőtt emberek, akiknek még nincs érett gondolkodása, mert nem tanultak meg felelősséget vállalni a döntéseikért, hibáikért és folyamatosan másokat hibáztatnak azért, ahol jelenleg tartanak. Nem ilyen értelemben kell gyermekké válnunk.
A gyermekeknek van néhány különleges tulajdonságuk, amelyek miatt Jézus Krisztus példaként állította őket elénk.
Bizalom:
Egy kisgyermek teljesen megbízik a szüleiben. Nem kételkedik abban, hogy az édesanyja vagy édesapja gondoskodni fog róla. Ugyanígy kellene bíznod Istenben is. Ő a mi mennyei Atyánk, és tudja, mire van szükségünk.
Alázat:
A gyermekek nem akarnak mindenáron elsők lenni. Egyszerűen csak örülnek annak, amit kapnak. Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy ne keresd a saját dicsőségedet, hanem légy alázatos, és fogadd el az Ő akaratát.
Nyitottság és tanulékonyság:
Egy kisgyermek mindig készen áll arra, hogy tanuljon. Ha azt mondják neki, hogy valami rossz, akkor elhiszi. Mi is ilyen nyitottsággal kellene fogadnunk Isten tanításait, nem ellenkezve vagy kételkedve, hanem engedelmes szívvel.
Őszinte szeretet:
A gyermekek nem számítgatnak. Nem szeretnek valakit érdekből, hanem egyszerűen és tisztán. Isten is ilyen szeretetet vár tőlünk. Őszintén kimondják, amit gondolnak.
A világ azt mondja, hogy a nagyok az erősek, a hatalmasok és azok, akik sokat elértek az életben. De Isten országa másképp működik. Ott a legnagyobb az, aki leginkább rá tud hagyatkozni Istenre, aki alázatos, és aki gyermeki szívvel követi Őt.
Ha tehát azt szeretnénk, hogy Isten országa a miénk legyen, akkor tanuljunk a gyermekektől! Bízzunk Istenben, alázzuk meg magunkat, és fogadjuk el az Ő szeretetét, mint egy kisgyermek az édesanyja ölelését.


IMA: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy szeretsz minket, és hogy Jézus példát mutatott nekünk a gyermeki hitről. Segíts, hogy ne akarjunk mindig mindent irányítani, hanem tanuljunk meg bízni Benned! Adj nekünk alázatos szívet, hogy elfogadjuk a Te akaratodat, és tanulékonyságot, hogy hallgassunk a szavadra. Tölts meg minket őszinte, tiszta szeretettel, hogy úgy tudjunk szeretni másokat, ahogyan Te szeretsz minket. Ámen.

Szüntelen dicséret

Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. 34. zsoltár 2. vers



Amikor a dicsőítés szóba kerül, sokan egyből a gyülekezetben énekelt dalokra, zsoltárokra gondolunk. Azt hisszük, hogy a dicsőítés egyenlő a zenével, az emelkedett érzelmekkel, a felemelt kezekkel. És valóban, az ének az egyik módja annak, hogy kifejezzük hódolatunkat Isten iránt. De vajon csak ennyi lenne a dicsőítés?
Emberek ebből a téves értelmezésből kiindulva szokták azt mondani:
" Ha Isten országa arról szól csupán, hogy felhőkről lábat lógatok és éjjel-nappal énekelek ( főleg az én rettenetes hangommal), akkor nem is igazán vágyom oda."
Nagyon szegény az az ember, aki úgy gondolja, hogy Isten csak vagy elsősorban a keresztény dalok éneklésével dicsőíthető. Ha az imádatod kizárólag az éneklésre korlátozódik, akkor elszalasztod a legfontosabbat: azt, hogy az egész életed egy folyamatos, Istennek cimzett dicséret legyen.
Mert Istennek nem csak a hangodra van szüksége. Neki az életed kell. A szavaid, a cselekedeteid, a döntéseid. Az, ahogyan reggel felkelsz, ahogyan dolgozol, ahogyan a családoddal viselkedsz, ahogyan másokkal bánsz. Ha örömödben hálát adsz, ha a nehézségekben kitartasz, ha a szeretetet választod akkor is, amikor nehéz, ez mind-mind dicsőítés.
Isten nem azért váltott meg, hogy utána azt tégy, amit akarsz, hanem azért, hogy Őt dicsőítsd életeddel.

Dicsőíteni Istent lehet egy mosollyal. Egy őszinte bocsánatkéréssel. Egy segítő kéznyújtással. Amikor megállsz, hogy valakit meghallgass. Amikor úgy döntesz, hogy nem ítélkezel, hanem szeretsz és felemeled az elesettet Krisztushoz.

A dicsőítés nem csupán egy vasárnapi program. Nem a hangszereken múlik, nem a zenei tehetségen. Az igazi dicsőítés a hétfő reggeli rohanásban is ott van. Ott van a fáradt pillanataidban, a nehéz döntéseidben, az apró áldozatokban.

Az ének szép. Az ének fontos. De Isten nem csak az énekedet hallja. Hallja a szívedet is. És amikor az életed minden mozzanatával Őt helyezed az első helyre, az olyan dicsőítés, amely soha nem halkul el. Az ilyen átadott szív az, amelyből a legszebb dalok szállnak fel Istenhez. Dávid Istent áldotta és dicsérte a megpróbáltatásban, a háborúban, az üldöztetésben, veszélyben és akkor is, amikor Isten királlyá emelte Őt és akkor is, amikor Dávidnak komoly bűnbánatot kellett gyakorolni és nyilvánosan megvallani bűneit mindenféle kifogások keresése nélkül. Nem csoda, hogy Istennek a dicsőítésből fakadó ereje Dávidot ilyen magaslatokra emelte és a legszebb dicsőitő énekeket ő írta.
Imádság

IMA: Uram, köszönöm, hogy nem kell énekesnek lennem ahhoz, hogy dicsőítselek. Köszönöm, hogy az életem minden pillanata egy lehetőség arra, hogy Téged magasztaljalak. Segíts, hogy ne csak a számmal, hanem a szívemmel, a tetteimmel, az egész lényemmel imádjalak! Hadd legyen minden napom egy dal, amit Neked éneklek – a munkámmal, a szeretetemmel, a hűségemmel. Legyen az életem egy dicsőítő áldozat előtted! Ámen.

Gyávaság-második halál

De a gyáváknak...a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.
Jelenések könyve 21. fejezet 8. vers



A Szentírásban sokféle bűn szerepel, amely elválaszt minket Istentől, de ez az igevers egy olyan bűnt emel ki elsőként, amelyet talán nem tartunk elég súlyosnak: a gyávaságot. Első olvasásra meglepő lehet, hiszen a gyávaságot inkább emberi gyengeségként, semmint végzetes bűnként értékeljük. Azonban, ha mélyebben megvizsgáljuk, látjuk, hogy a Krisztussal szembeni gyávaság az egyik legveszélyesebb állapot, amely egy keresztényt érhet.
A gyávaság itt nem az emberi félelmeket vagy bizonytalanságokat jelenti, nem arról van szó, hogy rettegsz a pókoktól vagy a bezárt helyektől, hanem azt a fajta szívbeli állapotot, amikor valaki nem meri felvállalni Krisztust, mert jobban fél az emberek véleményétől, mint Istentől. Jézus Krisztus világosan kijelentette: Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, de aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Máté 10:32-33)

A Krisztussal szembeni gyávaság megnyilvánulhat abban, hogy valaki: Nem meri megvallani a hitét a munkahelyén, családjában vagy baráti körében, mert attól tart, hogy kinevetik vagy megvetik.
Fél vállalni az igazságot egy kényes helyzetben, inkább megalkuszik a világ elvárásaival.
Nem meri követni Isten akaratát, mert túlságosan ragaszkodik az anyagi biztonsághoz vagy a kényelméhez.
Nem hajlandó beszélni Jézusról másoknak, mert fél az elutasítástól.
A gyáva ember nem azért kárhozik el, mert fél, hanem azért, mert inkább a félelmet választja Krisztus helyett. Az igazi hit mer bízni Istenben, még akkor is, ha üldözéssel vagy veszteséggel jár.
A történelem tele van példákkal olyan keresztényekről, akik nem engedték, hogy a félelem elnémítsa őket. Az első században a keresztények az életüket kockáztatták azért, hogy megvallják hitüket Jézusban.
Hogyan győzheted le a gyávaságot?

Tudatosítsd, hogy Isten nem a félelem lelkét adta neked.
„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7)

Imádkozz bátorságért!
Az apostolok is félelemmel küzdöttek, de amikor imádkoztak, a Szentlélek betöltötte őket, és bátran hirdették az evangéliumot. (ApCsel 4:29-31)

Gyakorold a hitben való járást!
Ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsák az életedet! Minden egyes alkalommal, amikor félelmeid ellenére Krisztus mellett döntesz, megerősödsz.

Emlékezz a mennyei jutalomra!
Az életünk itt rövid, de amit Krisztusért vállalunk, annak örök jelentősége van.

IMA: Drága Mennyei Atyám, Köszönöm, hogy Te nem a félelem, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adtad nekem. Kérlek, bocsásd meg, ha valaha gyávának bizonyultam Veled szemben! Segíts, hogy ne féljek felvállalni a hitemet, és adj bátorságot, hogy minden helyzetben hűséges legyek Hozzád. Tölts meg a Te Szentlelkeddel, hogy ne az emberek véleményétől függjek, hanem Benned bízva éljek. Formálj engem olyanná, aki bátran megvall Téged, akár áldozat árán is. Jézus Krisztus nevében imádkozom, Ámen.

Isten ígéreteinek valóságában élve

Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne ( Krisztusban) van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. Korintusiakhoz irt második levél 1. fejezet 20. vers



A világban sokszor tapasztaljuk, hogy az ígéretek üres szavak maradnak. De amikor Isten mond valamit, az már meg is valósult. Az emberi ígéretekben lehet bizonytalanság, de Isten esetében nincs "talán", csak "igen" és "Ámen". Ő nem csak lehetőségeket kínál, hanem biztos alapokat. Ő nem kínál olyan elméleti tanácsokat, amelyek a gyakorlatban nem működnek.
Képzelj el egy hosszú távra épített tervet, amelyben minden egyes lépés tökéletesen össze van hangolva. Isten ígéretei pont ilyenek. Az Ószövetségben adott ígéretei Krisztusban teljesednek be:
Isten békességet ígért? Krisztus a mi Békességünk. Isten örök életet ígért? Krisztus az örök élet forrása. Isten megbocsátást ígért? Krisztus vére tisztára mos.
Ez nem elmélet, hanem tény. Amikor Krisztusra nézel, látod Isten ígéreteinek beteljesedését és biztos lehetsz benne, hogy amit még ígért, azt is be fogja teljesíteni.
Isten ígéretei is így válnak láthatóvá: Krisztusban elrejtett életű gyermekein keresztül. Ha hiszed, hogy Isten hűséges, akkor ez az életedben is megmutatkozik. Ha megéled az ígéreteit, mások is látni fogják az Ő dicsőségét.
A jó vezetők a jelenben élnek, de előre tekintenek és azt kérdezik: „Mi a következő lépés?” A keresztény életben is ezt kell kérdezned magadtól: Hiszem-e, hogy Krisztusban minden ígéret beteljesedett? Élem-e ezeket az ígéreteket a mindennapokban? Hogyan tükrözöm Isten dicsőségét mások felé?
Ne csak hallgasd az ígéreteket, hanem élj is azok szerint. Ne csak ismerd a Bibliát, hanem alkalmazd is az igazságait. Az "igen" és az "ámen" már kimondatott Krisztusban – itt az idő, hogy erre mi is válaszoljunk.
A kérdés mindenek előtt az, hogy megragadtad-e szivből Isten kegyelmének erejét? Jézus Krisztusban élsz-e vagy sem? Saját erődből ugyanis felesleges Isten ígéreteit valóra váltanod életedben.

IMA: Mennyei Atyám, Köszönöm, hogy minden ígéreted valóság Krisztusban. Köszönöm, hogy nem emberi szavakra alapozhatok, hanem az élő Isten szavára, amely soha meg nem változik. Segíts, hogy hittel megragadjam azokat az ígéreteket, amelyeket Krisztusban adtál nekem. Tölts meg bizalommal, hogy az életem is tükrözze dicsőségedet, és mások is meglássák, hogy Te mindig hűséges vagy. Ámen.