A szeretet, amire az egész világ éhezik

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. János evangéliuma 13. fejezet 34. vers



Valójában nem új gondolat az, hogy szeressünk. Az egész világ erről beszél. Szeretet a dalokban, a filmekben, az idézetekben. Mégis, Jézus Krisztus „új parancsolatként” beszél róla. Miért? Mert amit Ő hozott, az más, mint amit a világ kínál.
A világ szeretete gyakran feltételekhez kötött. Addig tart, amíg kényelmes, amíg viszonozzák, amíg hasznot hajt. Ha már nehéz, ha fájdalmas, ha áldozattal jár, hirtelen vége szakadhat. A világ szeretete gyakran mosolyt visel, miközben a szív nincs benne a mosolyban. Megalkuvó, ha a szeretet ára az igazság, álszent, ha csak a látszatra épít, képmutató, ha a valódi törődés helyett csak szerepet játszik.
Jézus szeretete ezzel szemben… tiszta. Nem képmutató, nem öncélú, nem múlik el, ha bántják, nem csökken, ha nem viszonozzák. Ő nemcsak addig szeret, amíg „megérdemled”. Ő akkor is szeretett, amikor még hátat fordítottál Neki. A kereszt nemcsak egy történelmi esemény, hanem a szeretet legtisztább megnyilvánulása. Jézus Krisztus ezért mondja: „Amint én szerettelek titeket.”
Ez a szeretet nem ösztönös, hanem döntésből fakad. Nem önmaga hasznáért keresi a másikat, hanem a másikat emelni akarja. Nem könnyű, de gyógyító.
Ez a szeretet át tud ölelni egy sebzett szívet, el tud hordozni egy nehéz embert, meg tud bocsátani annak, aki nem kér bocsánatot. És ez az a szeretet, amire a legmélyebb emberi szív is vágyik. A feltétel nélküli, mélyen látó, megbecsülő szeretetre. És ez az a szeretet, amire Krisztus meghív téged: hogy ne csak befogadd, hanem add is tovább.
Miért ez az ismertető jele Krisztus tanítványainak? Éppen azért, mert ilyen szeretet csak a Krisztus által uralt szivből fakadhat. Ez nem természetes, nem evilági, nem lehet megtanulni, nem lehet kicsikarni önmagadból vagy a másikból. Ez a parancsolat nem teher, hanem lehetőség. Hogy másokat az Ő szívén keresztül szeress. Hogy ne csak „szeretve érezd magad”, hanem „szerető” szívvé válj. Mert a világnak nem több felszínes mosolyra van szüksége, hanem több olyan emberre, akinek a szeretete Krisztust tükrözi.


Ima: Mennyei Atyám, Te úgy is, akkor is szerettél engem, amikor még nem kerestelek. Amikor falakat építettem, Te hidat formáltál. Amikor elfordultam, Te utánam jöttél. Taníts engem a Te szeretetedre. Taníts arra, ami mélyebb a felszínnél, tisztább az érzéseknél, erősebb a sérelmeknél. Gyógyítsd meg a szívem, ahol megfáradtam a szeretet próbáiban.
És formáld át a szívem, hogy ne csak vágynom kelljen a szeretetre, hanem tükrözni tudjam a Tiedet a családomban, a házasságomban, a barátaim között, sőt, még azok felé is, akik nehéz emberek számomra és egyáltalán nem szeretettel fordulnak felém.
Köszönöm, hogy nem hagytál magamra ezzel a parancsolattal, hanem Te magad élsz bennem. Minden dicsőség téged illet drága Istenem. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Utánad szomjazik lelkem

Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem,
mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. 63. Zsoltár 2. vers



Azt mondják egy átlagos, egészséges ember 3-5 napot bír ki víz nélkül. Hogy miért? Mert az emberi test hatvan százaléka víz.
Gondolkodtál azon, hogy mennyit bír ki a lelked Isten nélkül? Hiszen a lelked Istenből vétetett. A lélek szomjúsága sokkal jobban fáj, mint a testi szomjúság. Eljuthat a lelked egy olyan kiszikkadt, kopár, istentelen állapotba, amikor már magad sem tudod mi a bajod. Csak valami nagyon üres benned.
Nem csak a problémáid közepette lehetsz így. Néha pont akkor jön ez az üresség, amikor minden „rendben van”. Amikor kívülről mosolyogsz, intézed a teendőidet, helytállsz a munkahelyen, családban, gyülekezetben. De belül… valami nagyon száraz.
Talán lelkiismeretesen figyelsz másokra, tartod a hátadat, elrejted a könnyeidet, erős vagy még akkor is, amikor egyáltalán nem érzed magad annak. És közben a lelked egyre csak suttog: „Többre van szükségem. Életre van szükségem. Valakire, aki lát. Aki ért.
Ez az ostoba világ ilyenkor azt mondja: " Semmi gond. Legyen én időd! Az mindent rendbe hoz." Ez azonban nem hoz semmit rendbe. Amikor úgy érzed meghalsz a szomjúságtól, akkor vízre van szükséged és nem önmagaddal töltött időre.
Amikor a lelked repedezni kezd az Isten utáni szomjúságtól, nem tudsz magadon segíteni és nem tud rajtad ember sem segíteni.
MI emberek csak annyit tehetünk ilyenkor, hogy megfogjuk a kezed és odavezetünk Istenhez, majd félreállunk és engedjük, hogy a többit elvégezze Ő.
Neked Istenre van szükséged. Tudatosan vagy sem, de Utána vágyik a lelked.
Ő nemcsak egy távoli Isten. Ő a te Istened is lehet. Látja a fáradtságodat, látja a bűneidet és ha leteszed azokat, Ő megbocsát és a lelked repedéseit színültig tölti az élet vizével.
Olyannyira feltölt, betölt, eltölt, hogy a lelked is kútfővé válik és akaratlanul is átfolyik rajtad az Istenre szomjazókhoz az Élet.
Isten bőkezűen ad neked, ha hittel és nyitottsággal kéred Őt. Ő az, aki akkor is ért téged, amikor egy szót sem mondasz. Ne várd ezt a házastársadtól vagy más emberfiától, mert erre csak Isten képes.
" Még számon sincs a szó...te tudod Uram."
Ez az Isten éppen most szól hozzád. Nem kérni akar tőled, hanem adni akar neked.
Nem követel, hanem hív: " Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!" ( János evangéliuma 7. fejezet 37. vers)
Hol mondta ezt Jézus Krisztus? A templomban, az ünnep utolsó nagy napján, amikor az emberek lelke még mindig éhezett és szomjazott Istenre. Ott voltak a templomban, eltelőben volt az ünnep, de ők nem kaptak semmit.
Isten a mosolyod mögé lát. Látja amikor mosolyogsz ugyan, de a lelked legbelül sir.
Isten azok Istene is, akik sírnak, mosolyognak, harcolnak, gyógyulnak, akik szomjaznak a valódi, szent közelségre.
Kérd ma határozottan. Kiálts Istenhez, hogy töltsön be teljesen, áztasson el teljesen Szentlelke által az Ő mennyei áldásaival.


IMA: Uram, te látod a lelkem száraz földjét. A helyeket bennem, amiket már rég nem érintett meg a remény. A fáradtságot, amit mások nem látnak. A könnyeket, amiket elrejtettem. De ma idejövök eléd, mint aki szomjazik és már tudja, hol talál vizet. Te vagy az élő víz, Uram. Tölts meg újra. Ne csak egy kicsit, hanem teljesen. Adj békét oda, ahol vihar van. Adj csendet a zajban. Adj szeretetet a sebeimre. Töltsd meg a lelkemet újra azzal a mély bizonyossággal, hogy nem vagyok egyedül. Mert te velem vagy. És ez elég. Dicsérlek téged. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A végtelen Isten csodálata

Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok. 139. zsoltár 17-18. versek



A mai világban, a házasságokban egyre gyakrabban hallani ezt: „Én már ismerem őt. Nem tud semmi újat mondani. Már nem izgalmas. Kimerítettük egymást.”
Mintha a másik ember egy kiolvasott könyv lenne, amelyet visszatesznek a polcra porosodni.
Ezek a gondolatok néha keresztény körökbe is befészkelik magukat és hallhatsz olyan bölcsességeket, hogy: " A szerelem, szeretet, tisztelet, egység a házasságban egy ideig felefele ível, azután törvényszerűen csak lefelé ívelhet." És ez a gondolat nemcsak szomorú, de veszélyes is. A dolgok voltaképp akkor és ott kezdenek el hanyatlani, amikor elhiszed, eldöntöd, hogy nincs már mit felfedezz a társadban emiatt pedig elveszíted a vele kapcsolatos kíváncsiságodat és elkezded gépiesen megélni az egész házasságodat.
Ami a fentinél is nagyobb tragédia, hogy sokszor Istent magát is belehelyezzük ebbe a szörnyű szerepbe. Olyan sok ember azt mondja: " A Krisztust követést a legelején nagy lelkesedés, szeretet, energia, odaszánás stb. jellemzi, majd természetes, hogy a dolgok elkezdenek lefele ívelni. törvényszerű, hogy elhagyod az első szeretet tüzét."
Törvényszerű lehet bizonyos embereknél, de igaz sosem lesz. Éppen emiatt fedte meg Isten az egyik gyülekezetet. Nem azért, mert az első szeretetet elveszitette, hanem amiatt, hogy az első szeretetet elhagyta. (Jelenések könyve 2:4) Érzed mi a különbség?
Ha azt mondom elveszítettem valamit, azzal azt mondom, hogy nem az én felelősségem, hiszen nem akartam. Ha viszont azt mondom, hogy elhagytam vagyis szabad akaratomból, tudatosan mondtam le valamiről, azzal a felelősséget magamra vállalom.
Dávid fiatal kora óta szolgálta, követte Istent és amikor a zsoltárt írta, még mindig izzott benne az Isten iránt érzett szeretet, csodálat, hódolat és az Isten megismerése iránti vágy.
Szavaiban ott van az ámulat és az alázat: „Mily drágák nekem szándékaid, Istenem...” Nem olcsók, nem felszínesek, nem egy sablon szerint készültek. Hanem drágák. Mert a Teremtő minden gondolata életet hordoz. Reményt. Célt. Áldást.
Próbáltál már a tengerparton homokszemeket számolni? Egy maréknyiban is milliónyi van. Isten gondolatai, tervei, szándékai viszont többek ennél. Minden egyes napodra, minden pillanatodra, minden élethelyzetedre vannak elképzelései. Nem sablonokat osztogat, hanem egyedi terveket alkot. És amikor azt hinnéd, már mindent megtapasztaltál Belőle, Ő akkor is kész új rétegeket, új mélységeket feltárni előtted.
Ezért drága az Ő szándéka: mert mindig több van benne. Mert nem lehet kiismerni. Mert nincs olyan pont, ahol azt mondhatnád: „Ennyi volt.”
Ezért nem csoda, hogy az örök élet, ahogyan Jézus Krisztus mondta, az Atya megismeréséről szól. Örökké tartó felfedezés. Örökké tartó rácsodálkozás. Mert minden pillanatban új öröm, új meglepetés, új kegyelem vár ránk Benne.
Ha unalmas a hited, talán nem Istent nézed. Ha megelégedsz heti egy igehirdetés meghallgatásával, 1-3 perces szöveg olvasásával Istenről, talán nem is voltál még Istennel igazán kapcsolatban. Az is lehet, hogy egyszerűen valamikor úgy döntöttél, hogy elhagyod Istent és az Isten iránti szeretetet, odaadást. Isten ugyanis olyat kínál önmagából, hogy miután belekóstoltál az Ő jóságába, egyre többet akarsz majd belőle.
Ha üresnek érzed magad, talán nem a végtelen Forrásból merítesz.

Ima: Uram, Istenem, Köszönöm, hogy a Te gondolataid túlmutatnak minden értelmen. Köszönöm, hogy nem vagy kiismerhető, nem vagy megszokható, nem vagy unalmas. Taníts engem csodálattal tekinteni Rád újra és újra! Taníts látni Téged a hétköznapjaimban, a házastársamban, a gyermekeimben, a fájdalomban és az örömben! Szeretnék újra rácsodálkozni a Te szándékaidra.
Add, hogy ne a saját korlátaim szerint mérjelek Téged, hanem merjek belekóstolni a Te végtelenségedben. Legyen az életem egy örökké tartó felfedezőút Benned. Jézus Krisztus nevében,
Ámen.

Kerüld a "kegyes" fecsegőket

A szentségtelen üres fecsegőket kerüld, mert ezek mind mélyebbre süllyednek az istentelenségben. Beszédük, mint a rákos fekély terjed. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz, akik az igazság mellől eltévelyedtek, és azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és így feldúlják egyesek hitét.
Timóteushoz irt levél 2. levél 2. fejezet 16-18. versek





Az igazság nem mindig népszerű. És ami népszerű az nem mindig igaz. Pál apostol által a Szentlélek kemény szavakat használ: „A szentségtelen üres fecsegőket kerüld, mert ezek mind mélyebbre süllyednek az istentelenségben.” Nem szeretetlenség vagy lelki gőg kerülni az ilyen embereket? Ha az lenne, akkor Isten Szentlelke nem kérne erre a Biblián keresztül. Ez nem bün, hanem bölcs önvédelem. Azt is mondja, hogy ezek a beszédek olyanok, mint a rákos fekély: csendben terjednek és közben pusztítanak. Ez a kép ma is fájdalmasan pontos.
Keresztény körökben, ahol sokan őszintén éheznek Isten jelenlétére sajnos gyakran megjelennek olyan tanítások, prédikációnak nevezett szentségtelen fecsegések, amelyek jól hangzanak, de nem állják ki az Ige próbáját.
„Ha van elég hited, nem leszel beteg.”
Ez nem hit, hanem nyomásgyakorlás. Isten Mindenható és senki sem mondhatja meg Neki, hogy mit tegyen. Pál apostol egy olyan hittel teljes ember volt, akinek nem lennék méltó a cipőfűzőjét sem bekötni. Amikor azt mondta egy ördögi embernek, hogy: " Most rajtad az Isten keze és egy ideig vak leszel...", az illető azonnal megvakult és tapogatózva botorkált, hogy találjon valakit, aki vezetheti. Amikor egy Eutikusz nevü fiatal kiesett az ablakon és meghalt, Pál apostol lement hozzá és élve hozta fel. Ez a Szentlélekkel és hittel teljes Pál apostol is hordozott „tövist” a testében, nem a hite hiánya miatt, hanem azért, mert Isten így munkált benne valami mélyebbet.
– „A siker és a gazdagság Isten akaratának jele.”
Ez a jóléti evangélium torz képet fest Istenről. Jézusnak „nem volt hová fejét lehajtania”, mégis Ő volt Isten tökéletes Fia. Az igazi áldás nem pénz és presztízs, hanem a Krisztussal való közösség. Arról nem is beszélve, hogy ez a hamis evangélium egy olyan amerikai illetőtől származik, aki azt állította, hogy egy angyal jelent meg neki és ez az angyal arra hívta fel az amerikai szupergazdagok figyelmét, hogy továbbra is élhetnek a pénzüknek, mert Isten meg fogja áldani őket, ha nagyobb összegű adományokat juttatnak el ehhez az illetőhöz, akit angyal küldött.
Isten Szentlelke már felkészített minket az ilyen fecsegőkkel való szembenézésre: " Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!" ( Galata 1:8-9)
Ha azt gondolod, hogy az "átkozott legyen" túl erős kijelentés, akkor tudd meg, hogy az eredeti szövegben még keményebben van megfogalmazva: " Legyen átokká!"
– „A feltámadás már megtörtént – bennünk, lelkileg.”
Ez pontosan az, amit Hümenaiosz és Filétosz is tanítottak. Ma spirituális nyelvezetbe csomagolva így hangzik: „Már most uralkodunk, nincs többé szenvedés, betegség, halál csak győzelem. Már most megdicsőült testben vagyunk.” De a Biblia világosan tanítja, hogy a test szerinti feltámadás még előttünk van, a ,megdicsőült, mennyei testet még nem kaptuk meg és a jelenlegi szenvedések után jön az örök dicsőség. Jézus Krisztus ezért nem hallgatott a Sátánra, amikor az megpróbálta rávenni, hogy ugorjon le a templom tetejéről, mert Isten angyalai majd őrzik őt, hogy még a lábát se üsse meg a kőben." Jézus Krisztus nem tett eleget ennek az ösztönzésnek először is azért, mert a Sátán kiragadott egy Igét a szövegkörnyezetéből, hogy azzal manipuláljon, másrészt azért, mert Krisztus még nem volt akkor megdicsőült testben és ha leugrott volna halálra zúzta volna magát. Miért nem védte volna meg Isten? Mert az Isten védelme csak addig tart, amig Neki és nem az ördögnek engedelmeskedsz.
– „A személyes kijelentés fontosabb, mint az Isten írott, általános kijelentése.”
Sokan úgy beszélnek „Isten hangjáról”, hogy közben semmit sem vetnek össze az Igével. De Isten sosem mondott olyat, ami ellentmond az Írott Szavának. Istenben nincs változás vagy ellentmondás. A prófécia nem felülírja az Igét, hanem megerősíti azt.
Nem az Ige van alárendelve a próféciának, hanem a prófécia az Igének. Nem a gyülekezet van alárendelve a prófétálónak, hanem a prófétáló van alárendelve a Krisztus gyülekezetének. Hiszen minden ajándékunkat testvéreink építésére és Isten dicsőségére adott a Szentlélek.
Isten ma is szól. Ma is gyógyít. Ma is csodákat tesz. De nem ott van az ereje, ahol az emberek feltűnést keresnek, meg akarják lopni Istent a Neki járó dicsőségtől, hanem ott, ahol alázat van, megtérés van, és szívből jövő engedelmesség. Az ördög a világosság angyalaként is meg tud jelenni és a legnagyobb hazugságokat is úgy kínálja fel, mint mézzel leöntött igazságok lennének.
Testvérem, ne add oda a füled minden hangnak. Tanuld meg különválasztani az igaz tanítást a megtévesztéstől. Ne az élmény legyen az iránytűd, hanem az Ige. Ne az legyen a mérce, hogy hányan tapsolnak egy prédikációnál, hanem hogy Isten szerint igaz-e, amit hallasz vagy sem?
Ami még nagyon fontos, hogy ne ess abba a hibába, amibe én is beleestem már. Ne akard meggyőzni azokat az embereket, akik hasonló tévelygések áldozataiul estek. Semmi értelme és önmagadat is veszélybe sodrod. Ezeknek a szentségtelen, üres fecsegése úgy terjed, mint a rákos sejtek, amelyek előbb egyik helyen jelennek meg a testben, de ha nem kapnak megfelelő kezelést, akkor áttéteket képeznek és végül halába taszítják az egész testet. Ezek az emberek azért mondtak igent a tévelygés lelkének, mert már eleve istentelenségbe süllyedt az életük és nem akarnak szakitani az istentelenséggel, hanem még mélyebbre akarnak merülni benne.
Isten pedig kiszolgáltatja őket annak, amit szeretnek és valójában akarnak.
Vigyázz tehát azokkal, akik folyton "nagyot akarnak mondani". Egy prédikátort hallgattam múlt nap az Interneten, akinek a beszédét valaki megosztotta velem és a véleményemet kérte.
Az illető azt taglalta, hogy mivel Éva Ádám oldalbordájából lett teremtve, ezért a férfiaknak mai napig eggyel kevesebb oldalbordája van, mint a nőknek. Az illető nemcsak a teológiai tanulmányait vette lazán, amivel a Biblia ismeret hiánya magyarázható lenne, hanem a Biológia órákat sem vette túl komolyan. A férfiaknak ugyanis nincs kevesebb oldalbordája, mint a nőknek. Isten csak egy férfi oldalbordáját vette ki a többi férfi és nő mind asszonytól születtek és születnek mai napig is.
Ugyanez a "lelki tekintély" fejtegette, hogy a szülést az anyaméhben levő kisbaba oxitocin felböfögése indítja be. Nevetséges és végtelenül szomorú egyben. Ha ugyanis valaki ilyen kijelentéseket tesz, akkor is nevetni fognak rajta, amikor az evangéliumot akarja majd megosztani.
Légy hát éber!
Aki az Igazság mellett megmarad, azt nem sodorják el a szelek. Akkor sem, ha vihar van. Akkor sem, ha mindenki mást mond.

IMA: Uram, kérlek, adj nekem tiszta ítélőképességet. Olyan sok hang szól ma, és néha nehéz különbséget tenni. Taníts meg engem a Te Igédhez mérni mindent. Őrizz meg a szentségtelen beszédektől, a tévedésektől, a gőgtől és a hamis világosságtól.
Adj nekem alázatot, hogy megmaradjak az igazságban, és ne csak hallgatója legyek, hanem cselekvője is a Te szavadnak.
Segíts, hogy másokat is óvjak szeretettel: nem ítélkezve, hanem bölcsen megkülönböztetve mi a világosság és mi a sötétség.
Köszönöm, hogy a Te igazságod örök, és aki Benned bízik, azt nem éri szégyen. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

A Feltámadottal egy életen át

Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Apostolok Cselekedetei 1. fejezet 3. vers



Mi történik Húsvét után? Minden megy tovább a régi kerékvágásba? Ha találkoztál az Élő Krisztussal, akkor már sosem lesz ugyanolyan az életed. És ez csodálatosan jó hír.
De hogyan ápold a kapcsolatot a Feltámadottal a továbbiakban? Őróla azt olvassuk, hogy 40 napon keresztül ápolt közösséget az övéivel, de utána sem hagyta őket árván, hiszen eljött hozzájuk az Ő Szentlelke által.
Mit tehetsz, ha Krisztus lett életed Ura és szeretnél kapcsolatban maradni a Feltámadottal?
Először is maradj Isten Szavánál. A tanítványoknak Jézus negyven napon át beszélt az Isten országáról. Ez azt jelenti, hogy a feltámadott Krisztus nem hallgat el a találkozás után sem. Ő nem csak egy pillanat erejéig mutatja meg magát, hanem hív, hogy maradj mellette. A Biblia nem egy régi könyv, hanem az élő Ige. Ha naponta időt szánsz Isten Szavára, Krisztus szól hozzád ma is. A kapcsolat ápolása a hallgatással kezdődik. Imádkozz, hogy Isten szóljon hozzád továbbra is, az Ő Igéjén keresztül, hogy megérthesd az Ő élő üzenetét.
A föld és az ég rég elmúlt már, amikor Isten Szava még mindig élni fog Isten országában is és csodálatos hatalommal fog megnyilvánulni. A Szentlélek képes a te életedet is átformálni az Ige által.
Maradj meg a Krisztust ismerők, követők közösségében.
A feltámadott Jézus nem magányos embereket keresett meg, hanem egy közösséget is épített. Megjelent az apostoloknak együtt, tanította őket együtt, és együtt küldte ki őket. A húsvéti találkozás csak a kezdete annak az életnek, amit Krisztus az Ő Testében, az egyházban akar kibontani. A kapcsolat Krisztussal mélyül, amikor más hívőkkel együtt imádod, szolgálod, keresed Őt. A közösség nem helyettesíti Jézus Krisztust, de megtart Benne. Tudom, hogy sok olyan közösség van, ahol mérgező a légkör és nem Krisztushoz, hanem önmagukhoz akarnak édesgetni emberek, hogy uralkodhassanak rajtad, de ha őszintén kéred, Isten meg tudja neked mutatni melyik azt a közösséget, amely bibliai alapokon működik és tudsz épülni, hogy eljuthass Krisztusban az érett korra, ugyanakkor tudsz másokat építeni is azokkal az adottságokkal, amelyeket Istentől kaptál. Törekedj a Krisztus iránti engedelmességre, mert a kapcsolat küldetéssé válik. A feltámadott Jézus Krisztus nemcsak jelen volt, hanem utasítást is adott: „várjátok meg az Atya ígéretét… és tanúim lesztek.” (ApCsel 1:4,8) A kapcsolat Krisztussal nem passzív élmény, hanem mozgató erő. Aki valóban találkozott Vele, az nem ülhet csendben örömében, hanem elindul mások felé. Az engedelmesség nem kötelesség, hanem válasz: „Mivel Te élsz, Uram, én is élni akarok Neked.” És miközben engedelmeskedsz, újra és újra találkozol Vele… útközben. Ha Krisztus szeretete munkál benned, akkor vágysz arra, hogy a Krisztus tetszése szerint élj. Ez nem kényszer, hanem természetedből fakadó vágy, ha új életet nyertél Isten Szentlelke által.


IMA: Úr Jézus Krisztus! A Te lényednek kimeríthetetlen a gazdagsága, ereje, hatalma. Te vagy Az, aki lángra tudod gyújtani lelkemet, hogy valóban éljen a hétköznapokban és ünnepnapokon egyaránt. Szentlelked által fogd a kezem. Mutasd az utat. Adj nekem erőt és bölcsességet húsvét után is. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

Mikor a nagybetűs Élet melléd szegődik

Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? Lukács evangéliuma 24. fejezet 32. vers



Sokan vagyunk, akik ismerjük azt az utat, amit Kleofás és a másik tanítvány járt. Nem térképen létező, földrajzi út ez, hanem belső vándorlás. Út a reménytől a reményvesztésig. Az elvárásoktól a csalódásig. Az elhívás örömétől az üres csendig, amikor úgy tűnik, Isten hallgat.
Ők is reméltek valamit. Hogy Jézus Krisztus megváltja Izraelt. Hogy helyreállítja az ország régi dicsőségét, megszabadítja elnyomóitól, talán még meg is koronázzák Őt egy napon.
De most? Minden darabokra hullott. Ő meghalt. Eltemették. És bár néhány asszony látomásról beszélt, ez csak még zavarosabbá tette az egész helyzetet.
Mennek hát Emmaus felé. Vissza, talán a régi életükhöz, vagy csak valahova, ahol úgy gondolják távolabb lesznek a fájdalmuktól és ez egy kis enyhülést hoz majd.
És az úton Jézus Krisztus melléjük lép. Az a Jézus Krisztus, akit leköptek, megaláztak, kigúnyoltak, megkínoztak és megöltek, de Ő már nem emlékszik mindezekre. Ettől a két reményvesztett embertől kérdezi, hogy mi is történt? Ilyen csodálatos a mi Megváltónk, de ők mégsem ismerik fel.
Pedig nincs édesebb, éltetőbb, érzés, mint az, amikor életutadon észrevétlenül melléd szegődik Ő, aki maga a nagybetűs Élet. Az én kisbetűs, jelentéktelen életemhez is egy nap hozzászegődött Ő, a nagybetűs élet. Sokáig észre sem vettem kicsoda Ő valójában azt pedig végképp nem tudtam, hogy mit szeretne az én kisbetűs életemmel, amivel még jómagam sem tudtam mit kezdhetnék.
Hány olyan pillanata volt életednek, amikor észre sem vetted, amikor Ő ott volt melletted?
Nem feltétlenül azért, mert nem akartad észrevenni, hanem azért, mert a fájdalom vagy más egyéb el homályosította a látásodat.
A feltámadt Jézus Krisztus előbb kérdez, majd meghallgat és csak azután tanit.
Olyan áldott sorrend ez, amit minden tanitó megszívlelhet. Ne prédikálj addig, amig nem tudod kinek prédikálsz és, hogy pontosan milyen élethelyzetben van. Tanulj meg együtt érezni úgy, mint a Feltámadott Krisztus. Utána a Szentlélek hasznos eszközzé tud tenni a tanitásban is.
Nem egy csodával, látványossággal, hanem a Szentírás magyarázatával. Mielőtt csodát tenne, emlékeztet Isten ígéreteire.
Ó milyen sok beteg lelkü ember van, akik nem találnak gyógyulást, mert nincs aki a Feltámadott szája legyen és megmagyarázza az Írásokat és emlékeztessen Isten ígéreteire.
Először a szívükben történik valami és csak másodsorban az elméjükben. Először a lelkük eszmél. A szó, amit az evangélista használ azzal tudnánk legjobban szemléltetni, mint amikor a parázsra friss fát tesznek és az lángra kap.
Az a lángolás, amit a feltámadt Krisztus jelenléte gyújt a szívben, egészen más, mint amit bármilyen emberi élmény: szerelem, siker, öröm vagy lelkesedés képes kiváltani. Mert míg ezek időleges tüzek, amelyek jönnek és mennek, Jézus Krisztus közelsége a lélek legmélyéből fakaszt tüzet. Nem pillanatnyi érzés, hanem az elveszett részünk megtalálása. Ő nem kívülről hoz lángot, hanem belülről éleszti fel azt, ami Nélküle sosem tud teljesen lángra lobbanni. A szívünk nemcsak boldogabb lesz, hanem végre otthon érzi magát, mert Krisztus nem egy élmény, hanem maga az Élet. És ez a tűz nem emészt el, hanem formál, tisztít, és vezet olyan izzással, ami nem alszik ki a viharban sem.
„Maradj velünk, mert estére jár.”
Ez az a kérés, ami minden hívő szívéből fakad, amikor elkezdi felismerni: Ő itt van. Ő Él. Ő nagyon közel van hozzám.
És amikor asztalhoz ülnek, Jézus Krisztus megtöri a kenyeret és abban a mozdulatban valami történik. Felismerik Őt. Nem elméletben, nem egyházfelekezeti hitvallásban hanem a megtört kenyérben. Abban a gesztusban, ami mindig csak Róla szólt.
Eltűnik a szemük elől, de immáron a lelkük és az elméjük is tudja, hogy Ő valóban él és mindvégig ott volt velük.
Ez a történet rólad szól és rólam is szól.
Hányszor jártunk csalódott tanítványokként és éltük a kisbetűs életünket? Az út Emmaus felé tele van meg nem értett imákkal, megválaszolatlan kérdésekkel, elveszített álmokkal.
De ezen az úton Jézus Krisztus ezen a néhány soron keresztül ma is melléd lépett.
Talán nem is vetted észre olvasás közben, mert túl erős még benned a: „És mi azt reméltük, hogy…”
De ha hallgatsz Rá, ha megállsz és észreveszed, hogy földi életed a hanyatlás felé tart, azt is tudni fogod, hogy be kell hívnod Őt, mert neked van Rá szükséged és nem Neki rád.
Mondd Neki: „Maradj velem…”
A szíved nem tévedett, amikor lángra lobbant Krisztus közelségében. A fájdalmad nem volt hiábavaló, ha az út végén felismerted Őt.
És a kenyér, amit Ő tört meg, olyan új életet jelent számodra, amely nélkül már nem akarsz élni.
Csak egyre tudsz gondolni: " Vissza Hozzá! Vissza Jeruzsálembe! Vissza a Krisztus ígéreteihez. Vissza a tanítványok közösségéhez. Ott lesz Ő. És ha az örömtől még mindig nem mersz hinni, mert félsz, hogy ez csak egy szép álom és nemsokára fel kell ébredned.
Ő ismét szól hozzád azok által, akiknek szintén megjelent, akiknek a lelke szintén izzani kezdett az Ő jelenléte miatt és, ha a lelked készen áll, Ő megnyitja az értelmedet is.
Hirtelen ujjongva felkiáltasz: " Már értem! Már hiszem. Már látom. Amit annyi ideig olvastam, hallottam a Bibliából, már értem, hiszem, tudom, élem, tapasztalom.
Ekkor pedig készen állsz Krisztus tanújaként élni. Elmenni széles e világra és hirdetni a Krisztust és azt, hogy a megtöretett test és a kifolyt vér új életet, nagybetűs Életet jelent.


IMA: Uram, Jézus Krisztus, köszönöm, hogy nem csak a hit győzelmeiben vagy jelen, hanem a csalódásaink útján is mellénk lépsz. Köszönöm, hogy nem ítélsz, ha nem látunk világosan. Hanem szólsz hozzánk újra és újra. Nyisd meg a szívünket, hogy lángra lobbanjon a Te szavadra. És amikor fáradtak vagyunk, kérünk: maradj velünk. Ne csak vendég legyél, hanem otthonod bennünk legyen. Hadd ismerjünk fel Téged a kenyértörésben, az Igében, a csendben, újjászületett testvéreinkben. És amikor már nem látunk, hadd mondja az elménk és szívünk mégis: Ő itt van. És él. A Jézus Krisztus nevében kérünk mennyei Atyánk hallgass meg, Ámen.

Megismertetted velem az Élet útját

És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!
Máté evangéliuma 28. fejezet 2-7. versek



A világ legynagyobb, legnyomasztóbb csendje a feltámadás hajnalán tört meg. Nem kiáltással, nem templomi harangzúgással, hanem egy földrengéssel, mely mintha az egész teremtett világ szívéből jött volna. Megrendült a föld, mert a Halhatatlan előbb halandó lett, majd meghalt.
Az Úr angyala leszállt a mennyből, elhengerítette a követ, és döbbenetes egyszerűséggel leült rá. Nem sietett. Nem kapkodott. Nem rejtőzött el. Ott ült, mint aki tudja: az örökkévalóság most keresztezte éppen a rothadó, mulandó világunkat.
A sírt őrző katonák, kik emberi hatalommal álltak ott, szinte halottá váltak a félelemtől. De az asszonyokat másként szólította meg az angyal:
„Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt.”
Ez a különbség: az őszinte keresés. Az angyal nem azokkal foglalkozik, akik csak munkájukból adódóan vagy megszokásból álltak ott. Ő azokat szólítja meg, akik Jézust keresik még ha könnyezve, még ha reményvesztetten is, de őszinte szivből keresik.
A feltámadás nem egyszerű életre kelés volt. Lázár is feltámadt, de később újra meghalt. Jézus Krisztus azonban egy megdicsőült, mennyei testben támadt fel, olyan testben, amelyet már nem kötnek az idő és a tér határai. A sírt lezáró kő nem akadály volt számára. A kő nem azért gördült el, hogy Ő kijöhessen, hanem hogy mi belenézhessünk. Hogy lássuk: az élet győzött.
Az evangéliumok arról is beszámolnak, hogy a vászonleplek ott feküdtek a sírban, mintha Krisztus teste egyszerűen átment volna rajtuk. A balzsamokkal átitatott, megüvegesedett vásznak nem voltak többé korlátok. Nem szaggatta szét őket, nem égette el őket. Az Atya dicsősége által Jézus Krisztus teste kilépett a halál anyagiságából. Nem csupán újraéledt, hanem teljesen új létformába emelkedett. Ez a megdicsőült test, és ez az a test, amit ígér nekünk is. Ezért volt Jézus Krisztus az első a feltámadottak közül. Előtte és utána is támadtak fel emberek, de úgy, mint Ő senki sem támadt fel. Ezt a feltámadást a jövőben is csak Isten újjászületett, megváltott, Krisztus nyomdokaiban járó gyermekei tapasztalhatják meg.
Pál apostol azt mondja, hogy a mi testünk is elvettetik romlandóságban, és feltámasztatik romolhatatlanságban (1Kor 15). A halál csak átmenet lesz, nem végpont. Az utolsó napon Krisztus szavára újra élet fakad a porból. A lelkek, akik benne aludtak el, dicsőségre ébrednek, mennyei testet kapnak, ahogy Ő is feltámadt. Éppen tegnap jutott eszembe egy olyan személy, aki nagyon sokat jelentett nekem és már az Úrnál van. Még mindig fáj a hiánya, de tudom, hogy ez a fájdalom egy nap majd feloldódik.
Milyen döbbenetes, hogy János apostol volt az egyetlen, aki belépett az üres sírba, meglátta az összehajtott lepedőket és hitt. Nem látott angyalt, nem hallotta Jézus Krisztus hangját. Ő tudta: ez nem emberi kéz műve. Ez Isten cselekedete.
És ma is boldogok, akik nem látnak és hisznek. Akik nem várnak különleges jelekre, nem keresnek bizonyítékokat minden áron, hanem egyszerűen engedik, hogy a Szentlélek Szava a szívükig érjen. Akik, mint Pál apostol, készséggel engednek minden evilági dolgot kárba veszni, hogy megismerjék Krisztust és az Ő feltámadásának erejét.
Pálnak volt mit feladnia. Zsidó származása, neves tanítónál, Gamáliel lábainál való tanulása, farizeusi elkötelezettsége, a törvény szerinti feddhetetlensége, mindez akkoriban hatalmas előnyt jelentett. Elismert, megbecsült, gazdag vallási vezető lehetett volna. De amikor megismerte Krisztust, minden addigi dicsőséget kárnak és szemétnek ítélt.
Ez az ismeret személyes kapcsolat volt Jézussal, amelyre mindenét rá merte tenni. Ezért vállalta a meg nem értést, a bebörtönzést, a korbácsolást, a hajótörést, az üldözést, a fáradozást és nélkülözést. Ezért írt könnyezve a gyülekezeteknek, ezért élt sátorkészítőként, ha kellett. Ezért bocsátott meg, amikor bántották, és ezért hirdette rendületlenül az evangéliumot még akkor is, amikor a halál árnyékában járt.
Miért? Mert hitt abban, hogy amint Krisztus feltámadt, ő is fel fog támadni. Pál szívének középpontjában ez a reménység élt: „Hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Filippi 3:11) Nem volt számára nagy ár semmilyen veszteség, ha ezzel Krisztust nyerheti meg. A szenvedésben is azt látta: részesülhet Krisztus szenvedéseiben, s ezzel egyre jobban hasonlíthat Rá. Az ő szeme már nem a földi nyereségeken volt, hanem a mennyei dicsőségen, az örökkévaló élet ajándékán.
Ez a reménység Pált nemcsak elhívta egy útra, hanem tűzzel, szenvedéllyel és rendíthetetlen hittel vitte végig azon.
Mert ez a húsvét igazi üzenete: van remény. Van jövő. Van élet a halál után. És nemcsak egy „szellemi létezés” – hanem valóságos, dicsőséges élet, mennyei testben, Isten jelenlétében. A megváltás nemcsak a lelkünket menti meg, hanem egy napon a testünket is újjáteremti.
Ne félj hát, ha most fáj. Ne félj, ha nem érted, mi történik. Mert Ő feltámadt. És ha Ő feltámadt, akkor nincs olyan sír az életedben, amit ne tudna megnyitni. Nincs olyan fájdalom, amit ne tudna gyógyítani. Nincs olyan veszteség, amit ne tudna örök dicsőségre cserélni.
A kő el van hengerítve. A sír üres. Krisztus él.


IMA: Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy nem hagytál bennünket a halál árnyékában. Köszönjük, hogy feltámadtál, és ezzel örök reménységet adtál nekünk. Dicsőítünk Téged, aki nemcsak a lelkünket váltottad meg, hanem testünket is új életre hívod majd a Te napodon. Taníts minket hinni úgy, mint János: csendben, mélyen, igazán. Segíts elengedni mindazt, amit itt a földön túl nagyra tartunk, hogy megnyílhasson a szívünk előtted, és átformálhasson bennünket a Te feltámadásod ereje. Áldd meg azokat, akik most gyászolnak, akik sötétségben járnak, akik keresnek Téged, szólj hozzájuk is: „Ne félj!” És vezess minket abba az életbe, amit csak Benned találhatunk meg. Jézus Krisztus nevében kérünk, Ámen.