mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. 63. Zsoltár 2. vers
Azt mondják egy átlagos, egészséges ember 3-5 napot bír ki víz nélkül. Hogy miért? Mert az emberi test hatvan százaléka víz.
Gondolkodtál azon, hogy mennyit bír ki a lelked Isten nélkül? Hiszen a lelked Istenből vétetett. A lélek szomjúsága sokkal jobban fáj, mint a testi szomjúság. Eljuthat a lelked egy olyan kiszikkadt, kopár, istentelen állapotba, amikor már magad sem tudod mi a bajod. Csak valami nagyon üres benned.
Nem csak a problémáid közepette lehetsz így. Néha pont akkor jön ez az üresség, amikor minden „rendben van”. Amikor kívülről mosolyogsz, intézed a teendőidet, helytállsz a munkahelyen, családban, gyülekezetben. De belül… valami nagyon száraz.
Talán lelkiismeretesen figyelsz másokra, tartod a hátadat, elrejted a könnyeidet, erős vagy még akkor is, amikor egyáltalán nem érzed magad annak. És közben a lelked egyre csak suttog: „Többre van szükségem. Életre van szükségem. Valakire, aki lát. Aki ért.
Ez az ostoba világ ilyenkor azt mondja: " Semmi gond. Legyen én időd! Az mindent rendbe hoz." Ez azonban nem hoz semmit rendbe. Amikor úgy érzed meghalsz a szomjúságtól, akkor vízre van szükséged és nem önmagaddal töltött időre.
Amikor a lelked repedezni kezd az Isten utáni szomjúságtól, nem tudsz magadon segíteni és nem tud rajtad ember sem segíteni.
MI emberek csak annyit tehetünk ilyenkor, hogy megfogjuk a kezed és odavezetünk Istenhez, majd félreállunk és engedjük, hogy a többit elvégezze Ő.
Neked Istenre van szükséged. Tudatosan vagy sem, de Utána vágyik a lelked.
Ő nemcsak egy távoli Isten. Ő a te Istened is lehet. Látja a fáradtságodat, látja a bűneidet és ha leteszed azokat, Ő megbocsát és a lelked repedéseit színültig tölti az élet vizével.
Olyannyira feltölt, betölt, eltölt, hogy a lelked is kútfővé válik és akaratlanul is átfolyik rajtad az Istenre szomjazókhoz az Élet.
Isten bőkezűen ad neked, ha hittel és nyitottsággal kéred Őt. Ő az, aki akkor is ért téged, amikor egy szót sem mondasz. Ne várd ezt a házastársadtól vagy más emberfiától, mert erre csak Isten képes.
" Még számon sincs a szó...te tudod Uram."
Ez az Isten éppen most szól hozzád. Nem kérni akar tőled, hanem adni akar neked.
Nem követel, hanem hív: " Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!" ( János evangéliuma 7. fejezet 37. vers)
Hol mondta ezt Jézus Krisztus? A templomban, az ünnep utolsó nagy napján, amikor az emberek lelke még mindig éhezett és szomjazott Istenre. Ott voltak a templomban, eltelőben volt az ünnep, de ők nem kaptak semmit.
Isten a mosolyod mögé lát. Látja amikor mosolyogsz ugyan, de a lelked legbelül sir.
Isten azok Istene is, akik sírnak, mosolyognak, harcolnak, gyógyulnak, akik szomjaznak a valódi, szent közelségre.
Kérd ma határozottan. Kiálts Istenhez, hogy töltsön be teljesen, áztasson el teljesen Szentlelke által az Ő mennyei áldásaival.
IMA: Uram, te látod a lelkem száraz földjét. A helyeket bennem, amiket már rég nem érintett meg a remény. A fáradtságot, amit mások nem látnak. A könnyeket, amiket elrejtettem. De ma idejövök eléd, mint aki szomjazik és már tudja, hol talál vizet. Te vagy az élő víz, Uram. Tölts meg újra. Ne csak egy kicsit, hanem teljesen. Adj békét oda, ahol vihar van. Adj csendet a zajban. Adj szeretetet a sebeimre. Töltsd meg a lelkemet újra azzal a mély bizonyossággal, hogy nem vagyok egyedül. Mert te velem vagy. És ez elég. Dicsérlek téged. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése