Akkor teljesülnek szándékaid...

Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. Példabeszédek könyve 16. fejezet 3. vers



Vannak napok, amikor úgy érezheted, minden a fejed fölé tornyosul. Terveid látszólag széthullanak, az erőd megfogyatkozik, és a szívedben ott lüktet a kérdés: "Meddig még, Uram?" Ilyenkor hajlamos lehetsz görcsösen ragaszkodni ahhoz, amit te szeretnél. Azt hiszed, ha elég keményen dolgozol, ha mindent kézben tartasz, akkor majd eléred, amit akarsz. Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy a szorgalmas munka elhanyagolható. Aki Krisztus követője, az lelkiismeretesebben dolgozik, mint egy istentelen, mert tudja, hogy a legfőbb munkaadója maga az Isten.
De Isten Igéje a szorgalmas munka mellett, egy másik útra hív téged.
„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.”
Ez nem azt jelenti, hogy hatra dőlsz mától és nem teszünk semmit. Hanem azt, hogy szívedet, terveidet, aggodalmaidat, vágyaidat odaad Neki. Elengeded azt a tévképzetet, hogy te irányíthatsz mindent és mindenkit és azt mondod: „Uram, legyen meg a Te akaratod akkor is, ha más, mint amit én elképzeltem.”
Isten nem csak látja a jövőd, de Ő formálja azt, ha bizalommal a kezébe helyezed. A te terveid lehetnek jók, de az Övé tökéletes. Lehet, hogy ma még nem érted, miért kellett egy ajtónak bezárulnia, vagy miért nem nyílt ki egy olyan ajtó, amit te nagyon szerettél volna, de egyszer majd meglátod: Isten valami sokkal nagyobb felé vezetett téged.
Amikor rábízod magad az Úrra, nem elveszíted önmagad, hanem megtalálod azt az életet, amit valóban neked szánt. A békét, amit nem a körülmények hoznak, hanem az a bizonyosság, hogy a Mindenható Isten tartja a kezében az életed.
Ne csak a kezed munkáját bízd Rá, hanem a szíved szándékait is. És Ő hűséges lesz.

Ima: Uram, ma újra eléd hozom mindazt, amit cipelek: a terveimet, a kérdéseimet, a vágyaimat és a félelmeimet. Nem akarok többé egyedül küzdeni. Kérlek, vedd át az irányítást az életem fölött. Segíts elengedni, amit görcsösen tartok, és hittel odahelyezni a Te kezedbe. Vezess, taníts, formálj és ha kell, változtasd meg a szívemet, hogy összehangolódjon a Te akaratoddal. Hiszem, hogy amit Neked adok, az nem vész el, hanem a legjobb helyre kerül. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Tégy egy lépést!

Közeledjetek Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveteket, ti kétszívűek.



Képzeld el azt a házasságot, ahol a férj és feleség papíron még együtt vannak. A nevük összekapcsolva, a hivatalos iratokon minden rendben. De a szívük már rég különvált. Nincsenek őszinte beszélgetések. Nincs intimitás. Nincs közös cél. Talán már nincs is szeretet csak elvárás, rutin és felszínes udvariasság. Vagy már az sem. Olyan is van, hogy titokban vagy nyíltan már párhuzamos kapcsolatot folytatnak a felek a házasságukon kívül levő személyekkel. Ezt hívjuk névleges házasságnak.
Sokan valahogy igy "élnek együtt" Istennel. Őket pedig névleges kereszténynek hívjuk. Papíron keresztények. Talán járnak gyülekezetbe, talán nem, de olyanok is lehetnek, akik még szolgálatot is vállalnak. De a szívük már régen érzéketlenné vált Isten Szavával szemben. Ha szóba is jön valamikor Isten Szava, ezek az emberek kényelmetlenül érzik magukat majd azonnal elkezdik megmagyarázni, hogy miért nem élnek ők Isten Szavát komolyan véve és hogyan találtak egy utat, gondolatot, módszert, gyakorlatot, amit Isten Szavánál sokkal jobbnak gondolnak.
Egyszer megkérdeztem valakit, aki tudta, hogy bizonyos dologban mi lett volna az Isten szerinti út, de ő mégis más utat választott, hogy miért tért el az Isten által kijelölt úttól tudatosan?
A következőt válaszolta: " Az úgysem működött volna."
Már nem számít, mit mond az Ige csak az, hogy nekik mi kényelmes. Már nem keresik Isten akaratát, hanem inkább azt várnák, hogy Isten alkalmazkodjon az övékhez. Kívülről minden rendben. De belül… távol vannak.
Ilyen volt Izrael is, amikor Isten ezt mondta róluk: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.” (Máté 15:8, Ézsaiás 29:13 alapján) És ez megtörténhet egy ma élő hívő emberrel is, akinek a neve még Jézus Krisztushoz tartozik, de a szíve már másfelé húz. Más lett fontos. Más határozza meg a döntéseit, a vágyait, az időbeosztását. Már nem Isten iránt ég az első szeretet tüze.
De Isten nem marad csendben. Nem azt mondja: „Elmentél? Hát menj. Ha annyira vak vagy, hogy nem veszed észre neked van szükséged rám és nem nekem rád, akkor csak menj. ” Hanem hív: „Közeledj. Még most is.” Mert az ilyen „névleges kapcsolatban élő” hívőnek éppúgy szüksége van a megtérésre, mint annak, aki sosem ismerte Istent. A bűn nem csak akkor bűn, ha látványos. Az is súlyos probléma, amikor megszokottá vált az Istentől való távolság. A kétszívűség nem mindig ordító lázadás, sokszor csak csendes közöny. De Isten kegyelme nagyobb ennél. Ő újra és újra hív, mert nem egy keresztény címkét, hanem a teljes szívedet akarja. Ezért mondja: Közeledj. És én közeledni fogok hozzád.


IMA: Mennyei Atyám, Köszönöm, hogy ismersz engem teljesen, nemcsak a szavaimat, hanem a szívem valódi állapotát is. És mégis szeretsz. És mégis hívsz. Uram, bocsásd meg, ha névleg követtelek, de a szívem távol volt. Ha fontosabb lett az, amit én gondolok, mint az, amit Te mondasz. Ha elvártam, hogy Te alkalmazkodj hozzám, ahelyett, hogy én térdeltem volna le Eléd. Tisztíts meg. Újíts meg. Közeledni akarok – őszintén, teljes szívből. Ne engedd, hogy a hit megszokássá váljon. Törj meg, ahol meg kell, és gyógyíts, ahol fáj. Adj újra égő vágyat a Te közelséged után. Kérlek, ne engedd, hogy kívülről kereszténynek látszódjam, de belül hideg legyek. Legyen a szívem is a Tiéd. Ne csak a nevem. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.

Istennel zárt ajtó mögött

Te pedig, amikor imádkozol, menj be belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz titokban; és a te Atyád, aki a titokban is lát, megfizet neked. Máté evangéliuma 6. fejezet 6. vers



Jézus Krisztus gyönyörű útmutatása egyszerűen és mélyen tanít bennünket: amikor imádkozunk, ne emberek fülének beszéljünk, hanem az Atya szívének.
Mennyire más az, amikor valaki szándékosan hangosan, látványosan imádkozik! Talán azért teszi, mert úgy érzi, hogy a szavai úgysem érnek magasabbra az emberi fül magasságánál. Imádsága díszes, szavai kifinomultak, mégis üresek maradnak. Az ilyen ima csak a hallgatóságának szól, ezért nem hozhat valós lelki gyümölcsöket. Természetesen nem azt jelentik a fenti mondatok, hogy a gyülekezeti vagy a nyilvános imádság nem ér semmit, csak annyit, hogy nagyobb a kisértés, hogy elveszítsd a lényeget. A nyilvános imádság is akkor igazán tartalmas, ha ott van mögötte az Istennel való intim, titkos naponkénti kapcsolat. Semmi gond nincs azzal, ha egy közösségi média bejegyzésben kifejezed például csodálatodat, szeretetedet házastársad iránt, ha megfelelő időt szánsz arra, hogy építsd a vele való intimitást. Ha azonban nem töltesz vele kettesben időt, ha nem fektetsz be házasságodba, házastársadba, egy közösségi média poszt inkább rólad szól és arról, hogy milyen képet akarsz kialakítani magadról mintsem a házastársadról vagy a házasságodról. Ugyanígy van ez Istennel való kapcsolatodban is.


A bensőséges, titkos imaéletnek különleges ereje van. Az igazi, őszinte, mélyen átérzett beszélgetés Istennel, ahol nem az a cél, hogy másokat lenyűgözz, hanem hogy szíved legmélyebb rezdüléseit oszthasd meg Azzal, Aki lát téged titokban is. Az ilyen imádságban nincs szerepjátszás, nincs álarc, nincs tettetés, csak őszinte szeretet, bizalom és alázat.
Mert a titkos helyen kimondott szavaidat maga Isten hallgatja. Itt minden szavad valódi értéket kap, hiszen nem a szépségük, hanem az őszinteségük miatt értékesek. Isten nem a tökéletesen megformált mondatokat szereti, hanem a tiszta, nyitott, vágyakozó szívet.
Amikor így imádkozol, az Atya nem csak hallja, hanem meg is érti, és megfizet neked. Megáld, válaszol, megvigasztal és megerősít. Mert ami titokban hangzik el, azt az Atya nyíltan is megjutalmazza.
Legyen hát bátorságod visszahúzódni a belső szobádba, bezárni az ajtót, és beszélgetni Istennel. Ott találkozni fogsz azzal a szeretettel, amely mindent megváltoztat. Ezért gyakorolta ezt Krisztus földi élete során. Amikor a tömegek hangja elhalkult, amikor már a tanítványok is fáradtan hajtották álomra a fejüket, Krisztus távolabb ment és ápolta a bensőséges kapcsolatát mennyei Atyjával. Itt kapott erőt, útmutatást, szeretetet, megértést és lelki kincseket. Éppen ezért volt képes még a testi pihenést is kihagyni ( pedig Ő is ember volt és sokszor nagyon elfáradhatott testileg), csakhogy élvezhesse ezt a bensőséges kapcsolatot.

IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy nem a tökéletes szavakat keresed, hanem őszinte szívemet figyeled. Segíts, hogy imáim soha ne emberek előtt való szereplések legyenek, hanem Veled való bensőséges beszélgetések. Taníts meg engem csendben, alázatosan, szívből hozzád fordulni, tudva, hogy Te hallasz, látsz, és megjutalmazol. Köszönöm, hogy jelen vagy a titokban is, és szeretsz engem. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az adakozás kiváltsága

Az pedig biztos, hogy „aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat“. Mindenki úgy adjon, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kénytelenségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenkor mindenből eleget adjon és minden jótéteményre bőségben legyetek.                                                           Korintusiakhoz irt második levél 9. fejezet 6-8. versek



A pénzről beszélni manapság érzékeny téma. Gyakran azonnal falakat húzunk magunk köré, hiszen a pénzhez oly sok félelem, aggodalom és vágy fűződik. Gazdasági nehézségek idején még inkább igyekszünk markunkat szorosan zárva tartani, hiszen bizonytalanságban élünk, és azt gondoljuk, minél többet tartogatunk, annál nagyobb biztonságban vagyunk. Pedig Isten egészen másképp gondolkodik erről. Vannak emberek, akik azt mondják az evangélium ügye pénzkérdés. Valójában nem pénz, hanem szív kérdés. Ahol a szív rendben van, ott a pénz is rendben lesz. Nemrégiben az apák napi ajándék egy különösen megható pillanatot hozott az életembe. A nagyobbik fiam egy kis könyvecskét készített nekem, mindegyik lapra irt egy kedves kis üzenetet és az egyik lapra azt írta: „Ajándékutalvány”. Aztán ráragasztott 5 eurót a 10 eurós zsebpénzéből. Képzeld el! Félretette a felét annak, amije volt, hogy nekem adja! Teljesen elámultam, és bár elmagyaráztam neki, hogy nekem van elég pénzem, és visszaadtam neki, a gesztusa mélyen megérintett. Az a szándék, az a nagylelkűség, ami a szívéből fakadt, felbecsülhetetlen volt.
Ez a kis történet tökéletesen illusztrálja Pál szavait. Nem a pénz mennyisége a lényeg, hanem az, hogy milyen szívvel adod. Amikor én adakozok, akkor Istenre tekintek. Nem azt nézem, hogy mit veszítek, hanem azt, hogy milyen módon mutathatom ki a szeretetemet Isten iránt, és hogy mennyire bízom benne, hogy Ő gondoskodik rólam. Ez a bizalom tesz képessé arra, hogy jókedvvel adakozzak. Ha kész a szíved, Isten megmutatja mikor, hol, mennyit adj. Nem úgy, mint embereknek, hanem úgy, mint Istennek. Talán volt, hogy visszaéltek a jóságoddal, az enyémmel is visszaéltek már, de ez nem azt jelenti, hogy be kellene zárnom a szívem Isten előtt.
Eddigi életem során azt tapasztaltam, hogy nem azok adakoznak legtöbbet, akiknek a legtöbb pénzük, gazdagságuk van. Sok esetben éppen az ellentéte igaz. Hiába van tele a zsebed, a bankszámlád, ha önmagadnak, szenvedélyeidnek, vágyaidnak élsz és a szíved üres, mert nem engedted be Isten szeretetét.
Fontos megértened: Isten a te zsebedbe tette azt a pénzt, amit azoknak szeretne adni, akik szükséget szenvednek. A Mennyben Isten nem tart eurót, forintot, lejt, dollárt vagy bármilyen más földi pénznemet. Ő rajtad keresztül munkálkodik, rajtad keresztül áld meg másokat.
Ha kifogásokat keresel, miért nem adakozhatsz: „nincs nekem sem elég”, „majd ha többet keresek”, „másnak nagyobb szüksége van rá”, akkor valójában nem vetsz. És ha nem vetsz, akkor nem is aratsz. Aki fösvénységet, pénzimádatot, kifogásokat vet, az aratás is ahhoz méltó lesz. De aki jókedvűen, bizalommal vet, az bőségesen arat. Nem feltétlenül földi javakat, hanem békességet, örömöt, és Isten végtelen kegyelmét.


IMA: Úr Jézus Krisztus, köszönjük neked a bőséges kegyelmedet és a gondviselésedet. Kérünk téged, formáld a szívünket, hogy ne ragaszkodjunk a földi javakhoz, hanem bőkezűen és jókedvűen adakozzunk, ahogyan Te is tetted értünk. Segíts, hogy felismerjük, a mi zsebünkben lévő pénz által Te szeretnél segíteni másoknak. Távolíts el tőlünk minden félelmet és kifogást, és ajándékozz meg bennünket azzal a hittel, hogy ami Tőled jön, az sosem fogy el, hanem bőséget teremt. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Maradj meg Krisztus Szabadságában!

Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Galátziabeliekhez irt levél 5. fejezet 1. vers



Krisztus nem pusztán arra hívott el téged, hogy megszabadulj a bűn következményeitől. Ő arra hívott, hogy valóban szabadon élj az Isten szeretetében, kegyelmében, igazságában. A szabadság, amelyet Jézus Krisztus ad, nem szabadosság, nem önkényes élet, nem korlátok nélküli sodródás, hanem újjászületett élet az Isten igazságában, amely felszabadít minden béklyóból, ami megnyomorította a lelkedet.
Ez a szabadság nemcsak a múlt láncait töri le, hanem új ösvényt is nyit: az engedelmesség ösvényét, amelyen járva egyre mélyebben megismerheted Istent és akaratát. Isten szabadsága nem az önmegvalósításról szól, hanem az igazi önátadásról. Csak akkor találhatod meg igazi önmagad, ha Krisztusban találod meg életed értelmét.
Mégis, Pál apostol figyelmeztet: lehetőség van arra, hogy valaki, aki egyszer már megízlelte a mennyei ajándékokat, visszatérjen a szolgaságba. Nem feltétlenül egyik napról a másikra. Lehet, hogy csak egy kis megalkuvással kezdődik: egy nem megbánt bűn, egy féltékeny gondolat, egy keserű érzés, amit nem adsz oda őszinte bűnbánattal Istennek. Ahogy az Igében is áll: „egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Galata 5,9).
A szolgaság igája nemcsak a törvényeskedés lehet, ami azt jelenti, hogy egy ember megveti Jézus Krisztus keresztáldozatát és a hit által fel kínált örök életet és helyette a saját erejéből akarja kiérdemelni Isten kegyelmét, hanem lehet a bűn visszacsempészése is az életedbe, amikor már nem Krisztust nézed, hanem újra önmagad körül forogsz, önmagadban keresve megoldást, boldogságot, irányt.
Ezért mondja az Ige: „Álljatok meg szilárdan.” Ez tudatos döntés. Krisztus nemcsak megszabadított, hanem meg is erősít téged, hogy megállhass a szabadságban. De nap mint nap választanod kell: a Szentlélek szerint élsz vagy a tested kívánságai szerint.
Isten népe megkapta Mózes idejében az ígéret földjének csodálatos ígéretét, Isten hatalmas kézzel megszabadította őket a rabszolgaság igájából, de amint a sivatagba értek és a szabadság nehézségeivel, felelősségével szembe kellett nézniük inkább vissza akartak térni Egyiptomba. Megvetették Mózest, megvetették Isten ígéreteit és végső soron megvetették Istent. Ők kijöttek Egyiptomból, de Egyiptomot és a rabszolgaságot szívükben és elméjükben hordozták. Emiatt pedig nem tudtak megállni a szabadság, a hit és Isten ígéreteinek útján, hanem elhullottak a pusztában. Krisztus szabadsága abban is megnyilvánul, hogy már nem vagy a rabszolgája annak, ami valaha uralkodott rajtad. Már nemet tudsz mondani, mert a Szentlélek benned él, tanácsol és azonnal megmutatja, hogy melyek azok az indíttatások, vágyak, indulatok, törekvések amelyek a testből fakadnak és le kell győznöd őket, majd erőt is ad neked ezen dolgok legyőzéséhez, ha Rá bízod magad.
Ne engedd, hogy a kegyelem, amit kaptál, megszokottá váljon. Ne engedd, hogy az igazság, amit megismertél, elhalványuljon benned. Naponta újítsd meg a szívedben a döntést: Valld meg hangosan akár reggel a tükör előtt, miközben készülsz az új nap kihívásaira, próbáira, örömeire, áldásaira: " Én már Jézus Krisztushoz tartozom. Már nem vagyok a bün rabszolgasága alatt. Nem is szeretnék már soha többé visszatérni a bün rabszolgasága alá. Mert az Úr az én pásztorom, nem szűkölködőm." Mert Ő nemcsak megszabadított, hanem Ő az, aki napról napra megtart, ha Rá nézel, ha Benne bízol.

Imádság: Uram, Jézus Krisztus, köszönöm, hogy szabadságra hívtál el. Nem olyan szabadságra, amelyben önmagam körül forgolódom, hanem olyanra, amelyben Téged követhetlek teljes szívemből.
Bocsásd meg, ha olykor visszahúz a múlt, ha engedem, hogy a félelem, a bűntudat vagy a harag
újra igába hajtsa a lelkemet. Taníts meg megállni a Te igazságodban! Adj szilárd lelket, hogy ne ingadozzam, adj éber szívet, hogy mindig felismerjem hangodat, és adj alázatot, hogy mindig a Te szavadra építsek. Tarts meg a Te szabadságodban, és tölts be a Szentlélek erejével, hogy hűségesen kövesselek minden utamon. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az ígéret beteljesedése és az üdvösség záloga

Péter pedig ezt mondta nekik: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert nektek szól az ígéret, és a gyermekeiteknek és mindazoknak, akik messze vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.“ Apostolok Cselekedetei 2. fejezet 38-39. versek




Vannak igék, amelyek nemcsak üzenetek, hanem ajtók. Belépők Isten országába. Ilyen ez a mondat is. Az első pünkösd napján elhangzott szavak azóta is ott visszhangzanak minden olyan szívben, amely keresi az igazságot és vágyik az élő Isten közelségére.
Péter apostol a Szentlélek által nemcsak hirdette a megtérést, hanem kijelentett valami rendkívülit: a bűnök bocsánata elérhető, és nemcsak ez, hanem a Szentlélek ajándéka is.
De hadd szóljak világosan: sokan tévesen gondolják, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek valamilyen hierarchikus rendben állnak. Mintha az Atya lenne „az igazi Isten”, Jézus Krisztus „csak a Fiú”, a Szentlélek pedig valamiféle kiegészítő, érzelmi töltet vagy szimbólum. Ez nemcsak teológiailag hibás, hanem lelki szempontból is rendkívül veszélyes tévedés. Atya, Fiú és Szentlélek egy lényegűek. Egy Isten, de három személyben. És mindhárom személy elengedhetetlen az üdvösséghez. Az Atya elküldte a Fiút. A Fiú önként vállalta az Atyától kapott küldetést és megváltott minket a kereszten. A Szentlélek pedig elpecsétel bennünket az örök életre. Jézus Krisztus maga mondta: „Ha valaki nem születik újjá víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (János 3,5)
Nem elég, ha vallásos vagy. Nem elég, ha egyszer megérintett egy igehirdetés vagy könnyeztél egy éneknél. A Szentlélek általi újjászületés nélkül senki sem láthatja meg az Isten országát. A pünkösd lényege éppen ez: az ígéret beteljesedett. Jézus Krisztus megígérte, hogy elküldi a Pártfogót. És amikor elküldte, az nemcsak egy esemény volt, hanem egy mennyei biztosíték. Ha Jézus betartotta az ígéretét a Szentlélekkel kapcsolatban – akkor biztos lehetsz benne, hogy betartja az összes többi ígéretét is. Ami pünkösdkor elkezdődött, az nem zárult le. Hanem az örök élet felé mutat. A Szentlélek bennünk való jelenléte a pecsétünk – a jele annak, hogy Isten gyermekei vagyunk (Ef 1,13). És az Ő jelenléte bennünk a záloga annak, hogy a feltámadás és a mennyei örökség is valóság lesz. Ezért nem elég a vallásos élet. Nem elég a forma. Nem elég elhinni, hogy Isten létezik. Benned kell laknia. És ez csak akkor lehetséges, ha térdelve, megtört szívvel, teljes őszinteséggel odafordulsz Istenhez, és azt mondod: „Uram, nem akarok csak kívülről szemlélő lenni. Nem akarok csak beszélni Rólad. Benned akarok élni. És akarom, hogy Te élj bennem!”
Olyan nehezen érti meg ezt valaki, aki nem élte át. Hallom ahogyan emberek beszélnek arról, hogy egyik nap közel érzik magukat Istenhez, másik nap távol. Az üdvösségükről pedig azt hiszik, hogy ezeken az érzelmi ingadozásokon múlik.
Aki viszont újjászületett a Szentlélek által, az megérti az Isten szavát: " ... Mert nincs Ő távol egyikünktől sem. Hiszen Benne élünk, mozgunk és vagyunk..."
A Szentlélek által Isten gyermeke Krisztusban él és Krisztus él őbenne. Igen. Fontosak a lelki gyakorlatok, a csendesség, a naponkénti táplálkozás Isten Szavából, de amig újjá nem születsz, ezt csak az elméddel tudod megérteni, a lelkeddel viszont nem. Miért? Mert a lelked halott. A halott ember pedig nem lélegzik ( az imádság az újjászületett lélek lélegzetvétele), és nem is táplálkozik ( nem igényli Isten Szavát.) Mert a pünkösd nemcsak egy egyházi ünnep. Pünkösd az örökkévalóság kezdete benned. A bizonyíték, hogy Isten nem hagyott el, és nem feledkezett meg rólad. Az ígéret pedig nemcsak az első tanítványoknak szólt, hanem: „Nektek szól az ígéret. A gyermekeiteknek. És mindazoknak, akik messze vannak…” És ha te ma úgy érzed, messze vagy, Isten hívása éppen hozzád szól.
Tegyél egy lépést egy őszinte imádsággal Isten felé és Ő egészen közel fog jönni hozzád Jézus Krisztus által. A bűneidet megbánva, megvallva Krisztusban bocsánatra és új, tiszta életre találhatsz és a Szentlélek által új gondolkodásmódot, értékrendet és célt kaphatsz. Ez pedig átível az egész földi életeden egészen az örökkévalóság mennyei dicsőségéig.

IMA: Istenem, köszönöm, hogy nem hagyod a gyermekeidet árván ebben a gonosz világban. Küldtél nekik pártfogót, vigasztalót, tanácsadót, mennyei Erőt. Köszönöm, hogy elküldted a Szentlelket, aki nemcsak vigasztal, hanem újjá szül, vezet, és elpecsétel. Megvallom ma előtted újra: szükségem van Rád, teljes valódra, mint Atyára, Fiúra és Szentlélekre. Nem akarok többé csak kívülálló lenni. Vonz engem a Te jelenléted, a Te igazságod, és az az élet, amit csak Te tudsz adni. Bocsásd meg minden bűnömet, és adj új szívet, új lelket. Tölts be Szentlelkeddel, és vezesd lépteimet az örök élet felé. Legyek élő tanúja annak, hogy Te betartod az ígéreteidet, most és mindörökké. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
( Ha őszinte vággyal mondtad el az imát, írj egy üzenetet oldalunkra, hogy tovább vezethessünk a Krisztus követésének folyamatában. Isten áldjon meg!.)

Az Erő Lelke

"...ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és lesztek az én tanúim Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamáriában, és a föld végső határáig." Apostolok Cselekedetei 1. fejezet 8. vers




A pünkösdi ünnep nem csupán az egyik legjelentősebb keresztény ünnep, hanem az a nap is, amikor a nagybetűs keresztény Egyház születésére emlékezünk. Az ünnep azt is szimbolizálja, hogy a hit, a remény és az új kezdetek ereje azóta is működik az emberek életében.
Az Apostolok Cselekedeteiben leírt esemény nem csupán egy múltbéli történet; hiszen a Szentlélek kitöltetése azóta is folyamatban van. Folyamatosan kapják a Szentlélek ajándékát azok, akik megtértek, Krisztusban vetett hit által újjászülettek. A Szentlélek eljövetele átalakította a tanítványokat - bátorrá és határozottá tette őket. Ők, akik korábban féltek és bizonytalanok voltak, most képesek voltak nyilvánosan prédikálni és bizonyságot tenni Jézus feltámadásáról. Ez a változás mutatja a Szentlélek átalakító erejét, amely ma is ugyanilyen erővel működik azokban, akik befogadják.
A vezérige alapján minden hívő meghívást kap, hogy Krisztus tanúja legyen "Jeruzsálemben, Júdeában, Szamáriában, és a föld végső határáig". Ez a meghívás a saját "Jeruzsálemünkben" kezdődik, vagyis a saját közösségünkben, családunkban, és munkahelyünkön. Minden helyzet, minden találkozás lehetőség arra, hogy a Szentlélek által bizonyságot tégy Jézus szeretetéről, kegyelméről, és bocsánatáról. Hiszem, hogy Isten gyülekezetében nincsenek papok, hiszen mindannyian királyi papság vagyunk ezért kötelességünk a Krisztusról szóló tanúságtételt vinni szerte a világba.
Pünkösdkor azonban nem csak az egyéni megerősödés történik meg, hanem a közösség megszentelődése is. A Szentlélek eljövetele egybeköti Isten újjászületett gyermekeit, mint Krisztus testét. Erőt ad, hogy egységben működjünk, támogassuk egymást, és együtt dolgozzunk Isten országának építésén. Ez a közösség nélkülözhetetlen arra, hogy a világban hatékonytanúi lehessünk Krisztusnak.
Idén pünkösdkor hívd meg újra a Szentlelket az életedbe, hogy töltse be szívedet erővel, szeretettel és bölcsességgel. Engedd, hogy Isten Lelke vezessen téged minden döntésedben, és használjon eszközeként a világban. Ahogyan a kezdeti egyház megújult a Szentlélek által, úgy kérd Isten folyamatos megújítását saját életedben és közösségedben.

IMA: Istenem, a Te Szentlelked erejére, jelenlétére vágyom, szomjazom. Tölts be csordultig a Szentlelked erejével, jelenlétével. Krisztus nevében, Ámen.