Képzeld el azt a házasságot, ahol a férj és feleség papíron még együtt vannak. A nevük összekapcsolva, a hivatalos iratokon minden rendben. De a szívük már rég különvált. Nincsenek őszinte beszélgetések. Nincs intimitás. Nincs közös cél. Talán már nincs is szeretet csak elvárás, rutin és felszínes udvariasság. Vagy már az sem. Olyan is van, hogy titokban vagy nyíltan már párhuzamos kapcsolatot folytatnak a felek a házasságukon kívül levő személyekkel. Ezt hívjuk névleges házasságnak.
Sokan valahogy igy "élnek együtt" Istennel. Őket pedig névleges kereszténynek hívjuk. Papíron keresztények. Talán járnak gyülekezetbe, talán nem, de olyanok is lehetnek, akik még szolgálatot is vállalnak. De a szívük már régen érzéketlenné vált Isten Szavával szemben. Ha szóba is jön valamikor Isten Szava, ezek az emberek kényelmetlenül érzik magukat majd azonnal elkezdik megmagyarázni, hogy miért nem élnek ők Isten Szavát komolyan véve és hogyan találtak egy utat, gondolatot, módszert, gyakorlatot, amit Isten Szavánál sokkal jobbnak gondolnak.
Egyszer megkérdeztem valakit, aki tudta, hogy bizonyos dologban mi lett volna az Isten szerinti út, de ő mégis más utat választott, hogy miért tért el az Isten által kijelölt úttól tudatosan?
A következőt válaszolta: " Az úgysem működött volna."
Már nem számít, mit mond az Ige csak az, hogy nekik mi kényelmes. Már nem keresik Isten akaratát, hanem inkább azt várnák, hogy Isten alkalmazkodjon az övékhez. Kívülről minden rendben. De belül… távol vannak.
Ilyen volt Izrael is, amikor Isten ezt mondta róluk: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.” (Máté 15:8, Ézsaiás 29:13 alapján) És ez megtörténhet egy ma élő hívő emberrel is, akinek a neve még Jézus Krisztushoz tartozik, de a szíve már másfelé húz. Más lett fontos. Más határozza meg a döntéseit, a vágyait, az időbeosztását. Már nem Isten iránt ég az első szeretet tüze.
De Isten nem marad csendben. Nem azt mondja: „Elmentél? Hát menj. Ha annyira vak vagy, hogy nem veszed észre neked van szükséged rám és nem nekem rád, akkor csak menj. ” Hanem hív: „Közeledj. Még most is.” Mert az ilyen „névleges kapcsolatban élő” hívőnek éppúgy szüksége van a megtérésre, mint annak, aki sosem ismerte Istent. A bűn nem csak akkor bűn, ha látványos. Az is súlyos probléma, amikor megszokottá vált az Istentől való távolság. A kétszívűség nem mindig ordító lázadás, sokszor csak csendes közöny. De Isten kegyelme nagyobb ennél. Ő újra és újra hív, mert nem egy keresztény címkét, hanem a teljes szívedet akarja. Ezért mondja: Közeledj. És én közeledni fogok hozzád.
IMA: Mennyei Atyám, Köszönöm, hogy ismersz engem teljesen, nemcsak a szavaimat, hanem a szívem valódi állapotát is. És mégis szeretsz. És mégis hívsz. Uram, bocsásd meg, ha névleg követtelek, de a szívem távol volt. Ha fontosabb lett az, amit én gondolok, mint az, amit Te mondasz. Ha elvártam, hogy Te alkalmazkodj hozzám, ahelyett, hogy én térdeltem volna le Eléd. Tisztíts meg. Újíts meg. Közeledni akarok – őszintén, teljes szívből. Ne engedd, hogy a hit megszokássá váljon. Törj meg, ahol meg kell, és gyógyíts, ahol fáj. Adj újra égő vágyat a Te közelséged után. Kérlek, ne engedd, hogy kívülről kereszténynek látszódjam, de belül hideg legyek. Legyen a szívem is a Tiéd. Ne csak a nevem. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése