Kimentem kezükből bárányaimat

Nem hizlalják magukat juhaimmal, kimentem kezükből bárányaimat, nem falják fel őket többé soha!” Ezékiel könyve 34. fejezet 10.b) vers



Először is, képzeld el a pásztort, aki minden erejével és szeretetével juhaival törődik. Ez a pásztor nem más, mint maga az Örökkévaló Jézus Krisztus, aki gondosan őrzi és védi az Ő népét, téged is ha már az Ő népéhez tartozol. Isten soha nem engedi, hogy bárki vagy bármi ártson neked. Az Ő óvó keze alatt biztonságban vagy, mint a nyáj, akit a jó Pásztor vezet. Gondviselő szeretete ölel át téged minden nap, mindenkor.

Másodszor, fontold meg, mit jelent az, hogy Isten kimenti a gonoszok kezéből bárányait. Ez nem csupán fizikai védelemről szól, hanem lelki és szellemi biztonságról is. A világban számos olyan erő és befolyás létezik, amely megpróbál elcsábítani és eltéríteni a helyes úttól. Azonban Isten mindig éber, és megakadályozza, hogy ezek a rossz hatások ártalmat okozzanak neked, ha te is éberen és bizalommal figyelsz az Ő hangjára. Ő megbízott embereket is, hogy pásztorolják az Ő népét. Vannak egyes pásztorok, akik ezt hűségesen, érdek és nyereségvágymentesen, önfeláldozóan teszik és vannak olyanok is, akik nem törődnek a rájuk bízottakkal, nem gondoskodnak azok szükségleteiről, sőt kihasználják azokat, manipulálják azokat, hogy saját maguk beteges érdekeit érvényesítsék. Sok-sok olyan "vezetőt" láttam már gyülekezetekben, akik valójában sosem állták volna meg a helyüket vezetőként a civil szférában, nem rendelkeztek sem a megfelelő alázattal, sem a megfelelő jellemmel, sem a megfelelő képességekkel ahhoz, hogy vezetők legyenek, de manipulálva a rájuk bízottakat, vezetői pozíciókba jutva rengeteg kárt okoztak. A végén azonban minden egyes ilyen ember belegabalyodott a saját maga által szőtt hálóba. Mert Isten kimentette kezükből bárányait.
A vers arra is emlékeztet téged, hogy bármilyen kihívásokkal és kísértésekkel kell szembenézned, Isten hatalma és szeretete mindig melletted áll. Lehet, hogy az élet néha nehézségeket és próbákat hoz, de soha ne feledd, hogy Isten minden körülmények között megvédi és megtartja a hozzá tartozókat.
Ez az igeszakasz arra ösztönöz téged, hogy bízz és erősödj meg az isteni gondviselés tudatában. Legyen az bármilyen nehézség vagy veszedelem, tudd, hogy Isten nem hagy el, hanem őriz és védelmez téged. Ez az ígéret arra is ösztönöz, hogy mások számára is legyél védelmező és támogató erő. Segítsd azokat, akik szintén az Ő nyájának tagjai, és emlékeztesd őket arra, hogy Isten soha nem hagyja el őket. Ha ismered Krisztus, a jó pásztor hangját, Ő ki tud menteni azok kezéből, akik csak látszólag akarják javadat, csak látszólag szeretnek téged és csak látszólag akarnak gondoskodni rólad. Krisztus meg tudja mutatni neked, hogy miképp találhatsz rá arra az élettérre, gyülekezetre, támogatásra, amelyre szükséged van a lelki fejlődésedhez.

IMA: Istenem, kérlek vezess, taníts engem, hogy felismerve hangodat és azok hangját, akik a Te valódi pásztoraid, megbízottjaid, élvezhessem azt a biztonságot, amit csak Te adhatsz lelkemnek. Krisztus nevében, Ámen.

Az Ő gazdagsága szerint

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. Filippibeliekhez irt levél 4. fejezet 19. vers




Egy amerikai édesanya, négy gyermekkel, a férje hirtelen halála után egyedül maradt. A bankszámlája üres volt, a kamrában alig maradt élelem. Egyik este, mikor a gyerekek már aludtak, letérdelt a konyhában, és sírva mondta: „Uram, nem tudom, mi lesz holnap. De Te azt mondtad: betöltöd minden szükségünket. Én nem látom hogyan. De hiszem, hogy megteszed.” Másnap reggel valaki kopogott. Egy idős házaspár állt az ajtóban, a gyülekezetből. Nem tudták, miért, csak azt érezték: el kell vinniük néhány zacskó élelmiszert egy özvegy édesanyának. Isten szólt hozzájuk. Ők pedig mentek.

Amikor mindened elfogyott: pénzed, türelmed, erőd, könnyed és ott állsz meztelen lélekkel az élet viharaiban, akkor válik igazán valósággá a fenti igevers. Ez nem egy költői sor. Ez az élő Isten szava, akinek szíve túlcsordul szeretettel azok felé, akik Benne bíznak.
Pál apostol ezt a mondatot nem egy nyaraláson, nem jólétben írta. A római börtön sötét cellájából küldte Filippibe, láncok között, egy testvéri közösségnek, amely az utolsó garasait küldte el neki, hogy segítsen rajta. Ő pedig nemcsak köszönetet mond, hanem megáldja őket Isten ígéretével. Nem önmagától ígér, hanem attól az Atyától, akit ő úgy ismer: „az én Istenem”.
Nem azt mondja: „Talán megsegít benneteket is.” Nem azt mondja: „Ha elég hűségesek vagytok, majd meglátjátok.” Hanem határozottan állítja: „Be fogja tölteni.” Nem valószínű, nem lehet, hanem biztos. És nem szűkösen, nem éppen csak, hanem „az ő gazdagsága szerint, dicsőséggel a Krisztus Jézusban.”
A világ gazdagsága változó, törékeny. Lehet valakinek ma sok, holnap semmije. Rövid életem során láttam embereket, akik még az édesanyjukat is értékesítették volna csakhogy még több pénzre tegyenek szert, emberek, akik nemcsak a becsületüket, de a családjukat is feláldozták a pénzimádat oltárán, a végén mégis úgy kellett meghalniuk, hogy semmijük sem maradt abból, amit olyan megszállottan gyűjtöttek.
Isten gazdagsága nem pénz, nem hírnév, nem múló szerencse. Az ő gazdagsága Krisztus, aki a legdrágább ajándékot adta: önmagát. Ezt érted és értem tette. Ha odaadta Fiát, vajon ne adna meg vele együtt mindent, amire valóban szüksége van az Ő gyermekeinek? (Róma 8,32) Nem minden vágyadat, nem minden ötletedet teljesiti, hanem azt, ami épít, formál, véd, tanít, és elvezet az örök életre.
Ha most kilátástalannak tűnik minden... Ha úgy érzed, Isten késik, vagy hallgat... Tudd meg: Ő nem késik. Soha. Ő pontos. És amikor a legnagyobb csend vesz körül, lehet, hogy éppen akkor válik a leghangosabbá az Ő gondviselése. Bízz Benne. Nem a te érdemeidért, hanem Krisztusért. Mert az ígéret így szól: „...az ő gazdagsága szerint, dicsőséggel a Krisztus Jézusban.”

 

IMA: Mennyei Atyám!

Köszönöm, hogy nem az én erőm, nem az én érdemeim határozzák meg, betöltöd-e szükségeimet, hanem a Te dicsőséged és Krisztus kegyelme.
Bocsásd meg, ha kételkedtem, ha a hiányra néztem, és nem Rád. Ma újra kezedbe teszem magam.
Nem tudom, hogyan fogsz gondoskodni, de tudom, hogy fogsz. Formálj engem, hogy ne csak elfogadni tudjam, amit adsz, hanem mások felé is továbbadhassam a Te jóságodat.
Legyen áldott a Te neved most és mindörökké! Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.

Ne az önzés irányítson

Ne az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben! Filippibeliekhez irt levél 2. fejezet 3. vers



Egy eldugott kínai hegyi faluban élt egy keresztény gazda, akinek meredek rizsföldje a hegy oldalában helyezkedett el. Naponta fáradságos munkával kellett felhúznia a vizet a legalacsonyabban fekvő teraszról felfelé a saját földjére. Fából készült víz szivattyút használt, amit pedállal kellett működtetnie, ez több órányi kemény fizikai munkát jelentett minden reggel. Egy napon azt vette észre, hogy miután megöntözte a saját rizsföldjét, valaki titokban kinyitotta a csatornát, és az összes víz lefolyt a szomszéd földjére, egy nem hívő, önző ember földjére, aki maga nem dolgozott meg a vízért. Ez többször is megtörtént. A keresztény gazda először dühöt érzett az igazságtalanság miatt. Imádkozott, vívódott: mit tegyen? Védekezzen? Zárja le a csatornát? Panaszkodjon? De aztán a Szentlélek más irányba vezette. Másnap reggel, amikor még sötét volt, korábban kelt fel. Mielőtt a saját földjét öntözte volna, elment, és először a szomszédja földjét árasztotta el vízzel. Csak azután dolgozott a sajátján. Ezt napokon át tette. Fárasztóbb volt, több energiát igényelt, de kitartott. Nem szólt senkinek, nem kért semmit, csak tette. Pár nap múlva a szomszéd megdöbbent. Meglátta, mit tesz ez az ember és összetört benne valami. Elment hozzá, és sírva kért bocsánatot. A történet vége az, hogy ez a gonosz, önző s szomszéd is elfogadta Jézus Krisztust megváltójának, és az egész falu hallott róla. Egyetlen ember alázata és szeretete többet ért, mint ezer prédikáció. Az alázat nem azt jelenti, hogy kevesebbre értékeled magad annál, amilyennek Isten teremtett, hanem azt, hogy kevesebbet foglalkozol magaddal. A fenti Ige pontosan erről szól.
Arról szól, hogy nem emberektől vársz elismerést, nem lobogtatod jótéteményeidet, mert előtérbe tudod helyezni mások érdekeit a magad érdekeivel szemben. Nem azért, mert ostoba vagy, hanem azért, mert tudod, hogy igy a Krisztus lelkülete nyilvánul meg általad.
Nem azért teszed mindezt, hogy megmutasd te különb vagy mindenki másnál, nem is az vezérel, hogy lenyűgözz vagy megváltoztass valakit, egyszerűen azért teszed, mert szereted Jézus Krisztus jellemét és szeretnél hasonlítani Őrá.
Jézus Krisztusban a fenti Ige által leírt lelkület volt, amikor testté lett, hogy meghaljon értünk. Ő nem mondta, hogy eljön a Földre, ha palotában születhet, nagy vagyon birtokosaként, szolgákkal, luxussal és a legfinomabb ételekkel. Eljön akkor, ha soha nem kell sárban járnia, nem kell keményen dolgoznia, nem kell szenvednie és ha mindig, mindenütt megkaparinthatja magának azt, ami a legjobb, legfinomabb, legszebb, legértékesebb. Igy néz ki a mi földi, emberi, önző természetünk. Jézus Krisztus ezzel szemben szegényként testesült meg, keményen dolgozott, a tanítványait és másokat helyezett előtérbe, amit pedig neki adtak, azt még csak nem is tartotta magánál, hanem egy erszénybe tette és rábízta Júdásra és a tanítványokra.
Próbáld ki te is, hogy milyen, amikor a gyakorlatban más részesítesz előnyben magaddal szemben. Nem azért, mert muszály vagy, mert érdeked fűződik ehhez, hanem egyszerűen azért, mert igy döntöttél.
Próbáld ki a családodban. Próbáld ki milyen, amikor a házastársadat, a szüleidet, a gyermekeidet helyezed előtérbe önmagaddal szemben. Figyeld, hogy miután igy tettél milyen érzés kerít hatalmába? Azon is gondolkozz el, hogy miért pont az az érzés jelentkezett?
Próbáld ki az aprócska közösségben ahol forgolódsz. A munkahelyeden, a szomszédaiddal szemben. Felejtsd el végre az: " Én, másodszor is én és harmadszor is én jelmondatot."
Éppen ez a jelmondat az, ami boldogtalanná és magányossá, nyomorulttá tehet egy életre.
Végül próbálj meg igy gyülekezetbe járni és végezni ott azt, amit Isten rád bízott. Próbáld ki, hogy milyen, amikor Istenre figyelve éled meg a lelki közösséget, amikor Istenre figyelve és hallgatva végzed amit Ő rád bízott úgy, hogy nem várod az emberek elismerését, mert te tudod, hogy az emberek felé szolgálsz, de nem az emberek szolgája vagy. Az Isten szolgája vagy.
Ha ebben gyakorlod magad, Isten megnyithatja a kapukat, az emberi szíveket és valami csodálatos kezdődhet el az Isten dicsőségére.
Amig azonban nem vagy hajlandó erre az útra lépni, Isten vár. Várja, hogy végre eleged legyen önmagadból, önmagad sajnálatából, igazolásából vagy éppen imádatából, ajnározásából.
Döntsük el mindannyian, hogy megalázkodunk az Isten hatalmas keze alatt, hogy felemelhessen minket a megfelelő időben.

IMA: Istenem, hálát adok, hogy az alázat útján tanítasz járni engem. Ez a világ tele van önimádattal, önzéssel és gőggel. Te azonban nem az önzés, nem a fényűzés felé vezérelsz, hanem a Te szereteted felé. Csak ez a szeretet tehet engem teljessé. Kérlek, tisztítsd meg szívemet az önzés minden indulatától. Segíts, hogy testvéreimet, embertársaimat előnyben részesítsem: gyakoroljam a szolgálatot a gyülekezetben, a családban, a mindennapjaimban. Mint a rizsföldes testvér, adj bátorságot, hogy csendben szertetettel cselekedjek , még ha nincs is elismerés. Jézus Krisztus nevében, aki a mi igazi példaképünk, Ámen.

Tiszta szív-tiszta boldogság

Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.
Máté evangéliuma 5. fejezet 8. vers



Volt egyszer egy vak kisfiú, aki egy hegyi faluban élt az édesapjával. A vak kisfiú édesanyja a szüléskor meghalt. A fiú pedig soha nem látott semmit: világosságot, arcokat, színeket. De az édesapja minden este mellé ült, és halkan mesélt neki a világról: a napfényről, amely végig simogatja a hegyoldalakat, a tavasz illatáról, amely belengi a hajnali levegőt, a mezők színeiről, amelyek minden évszakban más diszbe öltöznek. A fiú nem látott, de a szívében tudta, hogy amit az apja mond, az igaz. Hitt benne. Vágyott rá. Elképzelte. És minden nap így imádkozott:
„Istenem, úgy szeretném látni azt, amiről az édesapám beszél.”
Hét évvel később megtörtént a csoda: egy orvosi beavatkozás helyreállította a látását. Amikor először kinyitotta a szemét, nem érdekelte a világ többi része. Csak egyetlen dolgot keresett: az apja arcát. Amikor meglátta, elsírta magát, és ennyit mondott:
„Te pont olyan vagy, mint ahogy a szívemben láttalak.”
Ilyenek vagyunk mi emberek csak éppen lelki értelemben. Az Isten elleni lázadás csirájával jövünk a világra és a szívünk vaksága miatt nem az Istenben, hanem az Isten elleni lázadásban gyönyörködünk. Nem látjuk Istent és nem is akarjuk látni. Elutasítjuk Őt, elfordulunk, és közben azt hisszük, mi tudjuk, mi a jó nekünk. A szívünk nemcsak szennyes, hanem halott.


Jézus Krisztus azt mondja: boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők meglátják Istent.
De hogyan lehet tiszta a szívem, amikor jól tudom, milyen sokszor szennyezi be önzés, keserűség, félelem, irigység vagy épp kétség? Hogyan láthatom meg az Urat, ha belül annyi harc dúl? A Biblia világosan szól hozzánk: „Nincs igaz ember, egy sem.” (Róma 3:10) A szívünk természetes állapota nem a tisztaság. Jeremiás prófétán keresztül Isten azt mondja: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan.” (Jer 17:9)

A jó hír viszont az, hogy Isten nem azt várja tőled, hogy saját erődből tisztulj meg. Mert nem tudsz. A szív tisztasága nem emberi teljesítmény, hanem ez Isten kegyelmének munkája.

Ő az, aki új szívet ad, aki megtisztítja azokat, akik bűnbánattal Hozzá fordulnak. „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” – így imádkozott Dávid, miután vétkezett (Zsolt 51:12). És ez a könyörgés a te ajkadon is ott lehet. Mert az, aki tiszta szívet kér, már közeledik Istenhez. És Isten közeledik hozzá. A tiszta szív tehát nem a hibátlanságot jelenti, hanem az osztatlan szívet, amely nem játszik kétfelé. Azt a szívet, amely bűnbánattal és élő hittel belevetette magát a kegyelmes Isten karjaiba, a kegyelmes Isten pedig Jézus Krisztus áldozata és a Szentlélek ereje által újjáteremti, "újjá szüli" azt. Amelyik nem akarja elrejteni a bűnöket Isten elől, hanem megvallja azokat. Amelyik nem akarja megtartani az irányítást, hanem lemond róla. Amelyik nem tökéletes, de őszinte. Nem erős önmagában, de képes mindenről lemondani, mert vágyakozik Jézus Krisztus és a feltámadás erejének megismerése után. Előfordulhat, hogy megbotlik vagy elesik, de feláll és menekül az Istenhez, mert Isten után vágyik és Istenhez ragaszkodik. Az ilyen ember boldog. Nem azért, mert minden rendben van körülötte, hanem mert meglátja Istent. Talán nem szó szerint. Talán nem látomásaiban. De meglátja Őt a reggeli csendben, a megbocsátásban, az imában, a kereszt fényében, a Bibliában, az élet próbáiban és viharaiban és sok-sok másban is.
És egyszer, egy napon, színről színre is meglátja Őt. Mert Jézus Krisztus vére megtisztítja a szívet, amely Őt keresi.

Ima: Istenem, nem tudom önmagamtól tisztává tenni a szívemet. Annyi mindennel harcolok odabent, amit szégyellek, amit elrejtenék. De nem akarok tovább futni, nem akarok több kifogást. Megértettem, hogy a bűneim elválasztanak Tőled itt a földön és elválasztanak tőled az örökkévalóságban is. Megértettem, hogy Téged látni, Veled járni, Téged követni maga a boldogság. Éppen ezért tiszta szívet kérek ma tőled. Olyan szívet, amelyik nem megosztott, nem képmutató, nem kétfelé él. Adj nekem őszinte, Rád vágyakozó szívet, amelyben a Te szereteted uralkodik. Ne engedd, hogy beérjem kevesebbel, mint a Te jelenléteddel. És amikor elhomályosul a látásom, emlékeztess arra, hogy Te már megtisztítottál engem Jézus Krisztus vére által. Mert látni akarlak Téged, Uram – most is, és majd egykor örökké benned szeretnék gyönyörködni. Azért mert megértettem, hogy ez maga az örök élet és maga az örök boldogság. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.

A jó pásztor hangja

Az én juhaim hallják az én szavamat, én ismerem őket, és követnek engem. Örök életet adok nekik, soha el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
János evangéliuma 10. fejezet 27. vers



A palesztin pásztorok világa egészen más volt, mint amit ma megszoktunk. A pásztor nem csupán őrző volt, hanem vezető, gondviselő, védelmező, aki szinte egy volt a nyájjal. A juhok nem azért követték, mert valaki azt mondta nekik, hogy ő a pásztor. Nem egy címhez vagy szerephez kötődtek, hanem a hanghoz. Egy hanghoz, amelyet a mindennapjaik részeként ismertek meg: etetés, oltalmazás, gondoskodás közben. És ha jött egy idegen, bárki lehetett, akármilyen öltözetben, a juhok nem mozdultak. Mert nem a külső számított, hanem az a hang, amelyben bíztak.
Ezért használta Jézus Krisztus ezt a példát, hogy egy nagyon fontos lelki igazságot megértessen hallgatóival. Mert tudta, mennyire mély és igaz ez a kép, hogy a kapcsolat közte és követői között személyes, élő, mély bizalomra épülő. Az Ő juhai nem pusztán elméleti tudással rendelkeznek Róla, hanem hallják az Ő szavát. Felismerik. Megmozdul rá a szívük. Mert újjászülettek. Mert Isten Lelke él bennük.
Ez a Lélek nemcsak pecsét, nemcsak erő, hanem vezető. Aki világosságot gyújt a homályban, aki békességet ad ott, ahol más csak zűrzavart találna. A Szentlélek által Isten gyermekei nem csak vágynak az isteni vezetésre, hanem új természetükből fakadóan keresik is azt. Törekszenek rá. Nem azért, mert kötelező, hanem mert belülről hajtja őket a szeretet és az Istenbe vetett bizalom. Mert hallották már a hangját. És azóta nem elég semmi más.
Azonban mennyire szomorú az az állapot, amikor valakit nem vezérel Isten Szentlelke… Amikor tanácstalanul bolyong a hit és az élet útvesztőiben. Ilyenkor az ember kétségbeesetten kapaszkodik bárki szavába, akinek megvan a „tekintélye”, vagy jól hangzó tanácsai. De ezek a tanácsok gyakran ellentmondanak egymásnak. Egyik ember ezt mondja, a másik mást. Miközben arra hivatkoznak, hogy az Úr szól általuk. És a szív egyre zavarodottabb, az út egyre sötétebb.
Ez nem csak tévedés. Ez tragédia. Mert aki nem hallja Krisztus hangját, könnyen azt hiszi, hogy a legszebb, legvallásosabb emberi szó az isteni útmutatás és közben zsákutcába kerül. Újra és újra... Ahol nincs növekedés, csak csalódás. Nincs béke, csak belső őrlődés. Nincs cél, csak örök bizonytalanság.
Ettől az állapottól csak egyvalaki tud megóvni: a jó Pásztor, Jézus Krisztus. Az Ő hangját a Szentlélek által halljuk meg. Ő ad új szívet, új füleket, új irányt. És amikor az ember valóban hallja az Ő hangját, felismeri: ez az, amire mindig is várt. Ez az, ami békét ad, amit követni érdemes: akár völgyön, akár hegyen át. És Ő azt mondta:
„Örök életet adok nekik, soha el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”
(János 10:28)
Ez a hang nemcsak vezet, hanem meg is tart. Átvezet ebből a rettenetes, árnyakkal teli, mulandó árnyékvilágból, az igaziba, az örökkévalóba.

Ima: Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy a jó Pásztor. Köszönöm, hogy a Te hangod élő és ható, és akik a Tieid, felismerik azt. A véredet hullattad értem, hogy megments, szeress, táplálj, gondoskodj rólam. Soha senki nem szeretett igy és soha senki nem szerethet ennél jobban. Adj nekem érzékeny szívet és figyelő lelket, hogy ne tévedjek el emberi szavak tengerében, hanem a Te szelíd hangodat kövessem. Vezess engem a Te igazságod ösvényein, óvj meg a bizonytalanságtól, a hamis tanácsoktól és a lelki sötétségtől. Tölts be csordultig Szentlelkeddel. Annyira szomjas a lelkem. Minél inkább betöltesz, annál jobban szomjazom, vágyom, sóvárgok utánad. Tudom, hogy egyedül Nálad van az örök élet. Jézus Krisztus nevében magasztallak Atyám, Ámen.

Előkelők között készít helyet

Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Sámuel első könyve 2. fejezet 8. vers



A világ hatalmasai gyakran abban a tévhitben élnek, hogy az események az ő szavukra mozdulnak, hogy ők formálják a történelmet, és hogy örökké trónolhatnak, irányíthatnak, dönthetnek életek és nemzetek sorsa felől. De az örökkévalóság tükrében minden emberi hatalom törékeny. Minden kor emberei között újra és újra előkerülnek a nevek: uralkodók, hadvezérek, diktátorok, államférfiak. És mindegyikük története ugyanazzal végződik: por és hamu.
Napóleon Bonaparte a világ egyik legerősebb birodalmát akarta megépíteni. Azt hitte, hogy uralja Európát, és nevét örökké dicsőség övezi majd. De a végén száműzötten halt meg egy távoli szigeten, elhagyva, hatalom nélkül. Emberi szemmel nézve mindent megszerzett: hírnevet, gazdagságot, tekintélyt, mégis mindent elveszített. Nem ő volt az első, és nem is az utolsó, aki azt hitte: ő a történelem ura.
Isten Igéje más valóságot mutat: nem a trónon ülők formálják a világot, hanem az, akié az örökkévaló trón. Isten döntései örökérvényűek. Ő az, aki „fölemeli a porból a szűkölködőt”, azokat, akikről a világ megfeledkezik, megvet, elutasít. Ő látja az Istent félő és szerető szegényt, aki a szemétdombon keresgél, és nem csak felemeli őt, hanem helyet készít neki az előkelők között.
Gondolj csak a bibliai József történetére. Egy irigy testvérek által eladott fiatal fiú, aki rabszolgaként élt, majd Pótifárnak, az ő urának felesége, aki kéjvággyal és tisztességtelenséggel teljes asszony volt, megkörnyékezte a jó megjelenésű 17 éves Józsefet, aki visszautasította őt. A feleség hamisan megvádolta Józsefet és emiatt igazságtalanul bebörtönözték és börtönben töltötte ifjúsága legszebb éveit. Minden ajtó zárva volt előtte. Isten azonban hűséges volt. Mindenki megfeledkezett Józsefről, de Isten nem feledkezett meg róla. Egyetlen éjszaka alatt kikerült a börtönből, és a volt rabszolgából, elitéltből, a fáraó jobb keze lett, egész Egyiptom második embere, aki a népek életét mentette meg. Ez Isten keze. Mit gondolhatott Potifár és felesége, amikor meghallották a hírt? Nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy József nem állt bosszút egyikőjükön sem. Éppen ezért emelte fel őt Isten. Ne értsd félre. Isten tudja, hogy vannak istentelen gazdagok és istentelen szegények is. Ő nem az anyagi helyzetedet nézi. A szívedet nézi. József rabszolga lett és börtönbe került, hogy Isten kiformálja benne azt a jellemet, amely Istent dicsőitő módon tud élni azzal a hellyel és hatalommal, amit Isten az előkelők között készített neki. Általa pedig nemcsak Egyiptom, hanem a távol élő családja is megmenekült a nagy éhség és nyomorúság idején. Az Isten szava nem csupán történelmet ír, életeket formál át.
Ez a történet nem csupán múltra vonatkozó tanítás. Ez az evangélium szíve. Isten nem a tökéleteseket, a gazdagokat, a nagy nevűeket választja ki, hanem a törötteket, a bűnösöket, azokat, akik sírnak, küzdenek, bukdácsolnak. A pásztorokat, halászokat, vámszedőket, paráznákat, akiket a világ elutasít, de akiket Isten megtérésre hív, bűnbocsánatra vezet, és Lelke által újjá szül. Nem pusztán felemel, hanem átformál: új szívet ad, új jellemet, új célt.
Mert „amit a világ gyengének, bolondnak, megvetettnek tart, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőset, a bölcset, a fennhéjázót” (1Korinthus 1:27–29). Miért? Hogy senki ne dicsekedhessen önmagával, hanem mindenki egyedül Istent dicsérje.
Ez Isten országának rendje. Nem a kapcsolat, nem a pénz, nem az erő, hanem a megtört szív és a hit nyitja meg a menny kapuját. És aki úgy érzi, hogy porban van, szemét közé zuhant, megvetve és elfelejtve, az tudhatja: Isten éppen őt akarja felemelni.

IMA: Mennyei Atyám, Köszönöm, hogy a Te szavad igaz akkor is, amikor a világ szava hangosabbnak tűnik. Köszönöm, hogy Te nem a külsőt nézed, hanem a szívet.
Hálát adok Neked, hogy lehajolsz a porba értünk, felemelsz a szemét közül, és megtisztítasz szereteteddel. Uram, újíts meg engem is a Te Lelked által. Formálj át, és tégy eszközöddé, hogy másokat is Hozzád vezethessek. Segíts, hogy ne dicsekedjem semmivel, hanem életem minden győzelme Téged dicsőítsen. A Jézus Krisztus nevében imádkozom. Ámen.

Ne vesztegesd el az életed

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Efézusiaknak irt levél 5. fejezet 15-17. vers



Az életem során sok ember halálos ágya mellett álltam meg. Sok embert hallottam az életére visszanézve megfogalmazni a végkövetkeztetést. Voltak, akik békességgel néztek vissza, de nem azért, mert hibátlanul éltek, hanem mert tudták: engedelmes szívvel törekedtek Isten akaratára. Olyanok is voltak, akik könnyek közt mondták ki:
„Elvesztegettem az időmet… a családomra, Istenre, a lelkemre nem figyeltem igazán. Most már késő. Teljesen hiábavaló életet éltem.”
Ezek a pillanatok nem hagytak nyugodni. Láttam, mit jelent az, amikor valaki felismeri, hogy a legfontosabb alkalmak örökre elmúltak és soha nem lehet bepótolni már őket.
És akkor még inkább értettem, miért írja Pál apostol:
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek…”
Az élet rohan és ezt szinte mindenki érzi. A napok gyorsan peregnek, a hetek összefolynak, és sokszor csak este jövünk rá: megint elment egy nap, de nem tudjuk, mire. Isten azonban nem sodródásra hívott el minket, hanem tudatos, célirányos, bölcs életre. Pál apostol nem pusztán viselkedésbeli tanácsokat ad, hanem egy belső hozzáállásra hív: élj éberen, élő kapcsolatban Istennel, és használd ki a napokat, mert nem mindegy, hogy mely alkalmakat ragadod meg és melyeket nem.
A bölcs életvitel nem azt jelenti, hogy állandóan szorongsz vagy görcsösen irányítani próbálod az életed minden vonatkozását. Inkább azt, hogy nem sodródsz a tömeggel. A világ természetes áramlása nem Isten felé visz, hanem Tőle távolabb. Ezért kell tudatosan figyelned önmagadra, döntéseidre, kapcsolataidra és Isten vezetésére.
Ne gondold, hogy elég csak elindulni a Krisztusban vetett hit útján, mert minden nap új döntés Krisztus mellett vagy éppen Krisztus ellen.
Ha pedig úgy érzed te már nagy tapasztalattal rendelkezel a Krisztus követés területén, vigyázz arra, hogy a megszokás ne temesse be az Isten iránt érzett szereteted frissességét.
Vannak olyan alkalmak az életedben, amiket Isten készített el és ha nem ragadod meg őket, soha többé nem térnek majd vissza.
Egy beszélgetés, amire Isten ma indít és amire valakinek ma lenne szüksége. Egy lelkipásztor mondta el, hogy gyülekezetéből valaki bekerült a kórházba, de mivel nagyon elfoglalt volt, ő halogatta a beteg meglátogatását. Egészen hétvégéig várt, amikor vásárolt néhány gyümölcsöt és bement látogatni, de amikor beért közölték vele, hogy röviddel azelőtt hunyt el a beteg, akit meg akart látogatni. Elmondása szerint ott maradt a gyümölcsökkel a szatyrában és a maró keserűséggel a szívében. Elmulasztott egy olyan alkalmat, amely már soha többé nem tér vissza.
Talán egy ima, amit már rég el kellett volna mondanod Istennek, egy döntés, amit már rég meg kellett volna hoznod, egy elhatározás, amit rég meg kellett volna hoznod.
Talán van egy bün az életedben, amivel már rég szakitanod kellett volna, de úgy gondoltad lesz még rá alkalmad, mert szíved mélyén megszeretted és úgy érezted nem akarsz nélküle élni. A gazdag ifjú éppen ilyen helyzetben volt. Krisztushoz jött, tanácsot kért Tőle, de elmulasztotta az alkalmat a bűnbánatra, az életének őszinte átadására és szomorúan ment el Krisztustól és beleveszett a történelem homályába.
Mi az Isten akarata életedre nézve? Talán eddig nem tudtad, de ma Isten szeretné kinyilvánítani előtted.
Térj meg és keresztelkedj meg Jézus Krisztus nevében, hogy vehesd a Szentlélek ajándékát.
Törekedj a szentségre, Isten iránti engedelmességre és arra, hogy elmondd másoknak hogyan változtatta, változtatja meg Isten életed. Ha megteszed az első lépést, Isten mutatja a következőt.
Táplálkozz Isten igéjéből, hogy megújuljon az elméd. Ne csak olvasd, hanem engedd, hogy formáljon!
Imádkozz reggel, hogy meglásd az alkalmakat napközben, amelyeket Isten neked készített, hogy megragadd őket. Isten nemcsak erőt, hanem szemet is ad. Tedd félre, ami elvon, ami üres és csak elpárologtatja az idődet, hogy hely maradjon a lényeges dolgoknak.
Ne egyedül próbáld! A bölcs Krisztust követő ember közösségben él: keresd azoknak az embereknek a társaságát, akik bölcsen élnek és törekszenek arra, hogy Istennek tetsző, értelmes életet éljenek. Akár kérd meg őket arra is, hogy segitsenek téged gyakorlati tanácsokkal.
Figyelj azokra a kapcsolatokra, emberekre, amelyek csak el akarják vonni a figyelmed a lényeges.
Nem tudhatod, mennyi időd maradt még, de azt tudhatod, minden pillanat lehet örökkévaló, ha Krisztusért, Krisztussal éled meg.


IMA: Uram, köszönöm, hogy ma is szólsz hozzám. Köszönöm, hogy szeretsz engem és éppen ezért akarsz tanitani. Köszönöm, hogy nem üres vallásosságra, sodródó életre hívsz, hanem igazi szövetségre, szeretet kapcsolatra. Köszönöm, hogy előre elkészítetted nekem az alkalmakat azon jócselekedetekre, amelyeket ha megragadok, akkor a Te neved dicsőül meg életemben. Látod, milyen gyakran elpazaroltam az időt, félelemből, kényelmességből vagy egyszerűen közömbösségből. Kérlek, ébressz fel! Adj bölcs szívet, amely megérti az alkalmas időt, és bátorságot, hogy megragadja azt. Segíts, hogy ne legyek meggondolatlan, hanem keressem és cselekedjem a Te akaratodat. Mutasd meg, ma mit kérsz tőlem és adj erőt megtenni. Legyen az életem nemcsak hívő, hanem gyümölcsöző is. Szeretném, hogy a földi életem utolsó napján visszanézve láthassam életemben a Te munkádat, az alkalmakat amelyeket készítettél és megragadtam, hogy tudhassam az életemnek értelme, súlya volt. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.