Egy amerikai édesanya, négy gyermekkel, a férje hirtelen halála után egyedül maradt. A bankszámlája üres volt, a kamrában alig maradt élelem. Egyik este, mikor a gyerekek már aludtak, letérdelt a konyhában, és sírva mondta: „Uram, nem tudom, mi lesz holnap. De Te azt mondtad: betöltöd minden szükségünket. Én nem látom hogyan. De hiszem, hogy megteszed.” Másnap reggel valaki kopogott. Egy idős házaspár állt az ajtóban, a gyülekezetből. Nem tudták, miért, csak azt érezték: el kell vinniük néhány zacskó élelmiszert egy özvegy édesanyának. Isten szólt hozzájuk. Ők pedig mentek.
Amikor mindened elfogyott: pénzed, türelmed, erőd, könnyed és ott állsz meztelen lélekkel az élet viharaiban, akkor válik igazán valósággá a fenti igevers. Ez nem egy költői sor. Ez az élő Isten szava, akinek szíve túlcsordul szeretettel azok felé, akik Benne bíznak.
Pál apostol ezt a mondatot nem egy nyaraláson, nem jólétben írta. A római börtön sötét cellájából küldte Filippibe, láncok között, egy testvéri közösségnek, amely az utolsó garasait küldte el neki, hogy segítsen rajta. Ő pedig nemcsak köszönetet mond, hanem megáldja őket Isten ígéretével. Nem önmagától ígér, hanem attól az Atyától, akit ő úgy ismer: „az én Istenem”.
Nem azt mondja: „Talán megsegít benneteket is.” Nem azt mondja: „Ha elég hűségesek vagytok, majd meglátjátok.” Hanem határozottan állítja: „Be fogja tölteni.” Nem valószínű, nem lehet, hanem biztos. És nem szűkösen, nem éppen csak, hanem „az ő gazdagsága szerint, dicsőséggel a Krisztus Jézusban.”
A világ gazdagsága változó, törékeny. Lehet valakinek ma sok, holnap semmije. Rövid életem során láttam embereket, akik még az édesanyjukat is értékesítették volna csakhogy még több pénzre tegyenek szert, emberek, akik nemcsak a becsületüket, de a családjukat is feláldozták a pénzimádat oltárán, a végén mégis úgy kellett meghalniuk, hogy semmijük sem maradt abból, amit olyan megszállottan gyűjtöttek.
Isten gazdagsága nem pénz, nem hírnév, nem múló szerencse. Az ő gazdagsága Krisztus, aki a legdrágább ajándékot adta: önmagát. Ezt érted és értem tette. Ha odaadta Fiát, vajon ne adna meg vele együtt mindent, amire valóban szüksége van az Ő gyermekeinek? (Róma 8,32) Nem minden vágyadat, nem minden ötletedet teljesiti, hanem azt, ami épít, formál, véd, tanít, és elvezet az örök életre.
Ha most kilátástalannak tűnik minden... Ha úgy érzed, Isten késik, vagy hallgat... Tudd meg: Ő nem késik. Soha. Ő pontos. És amikor a legnagyobb csend vesz körül, lehet, hogy éppen akkor válik a leghangosabbá az Ő gondviselése. Bízz Benne. Nem a te érdemeidért, hanem Krisztusért. Mert az ígéret így szól: „...az ő gazdagsága szerint, dicsőséggel a Krisztus Jézusban.”
IMA: Mennyei Atyám!
Köszönöm, hogy nem az én erőm, nem az én érdemeim határozzák meg, betöltöd-e szükségeimet, hanem a Te dicsőséged és Krisztus kegyelme.Bocsásd meg, ha kételkedtem, ha a hiányra néztem, és nem Rád. Ma újra kezedbe teszem magam.
Nem tudom, hogyan fogsz gondoskodni, de tudom, hogy fogsz. Formálj engem, hogy ne csak elfogadni tudjam, amit adsz, hanem mások felé is továbbadhassam a Te jóságodat.
Legyen áldott a Te neved most és mindörökké! Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése