Halál nélkül nincs feltámadás

József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott. Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek. Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.” Pilátus azonban ezt válaszolta: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok.” Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.
Máté evangéliuma 27. fejezet 59-66. versek



Elment. A zsidók nem alkalmaztak egyiptomi típusú balzsamozást (belső szervek eltávolítása, test tartósítása), mivel hitük szerint a testet épségben kellett eltemetni. Az ő „balzsamozásuk” inkább illatos olajokkal és fűszerekkel történő megtisztítás és bekenés volt, a test tiszteletének és a bomlás késleltetésének kifejezéseként. Nikodémus is ott volt és vitt 32-34 kg illatszerkeveréket (mirha és aloé), ami szokatlanul nagy mennyiség volt, és királyok vagy nagyon gazdag emberek temetésekor használták ilyen bőségesen. Ez utal Jézus királyi méltóságára még halálában is. A mirha fás, gyantaféle volt, illatos, enyhén kesernyés, fertőtlenítő hatása is volt. Az aloé, valószínűleg nem a mai Aloe Verára utal, hanem illatos faforgács volt. Lehetett akár az indiai agarfa vagy más illatos keleti fa forgácsa. A két anyagot keverték és valószínűleg a testre és a gyolcs lepedők közé kenték. Amikor a testet a sötét, hideg sírba helyezték, ez az anyag úgy megkeményedett a hideg hatására, mintha üveg lett volna. A Megváltó teste igy feküdt ott a sírban. Mozdulatlanul, hidegen. József és Nikodémus nem csak egy testet helyeztek el a sírban, hanem egy egész nép reményét temették el.
A sziklába vájt sír hideg és néma lett. Egyetlen szó sem hallatszott. Csak a kő nehéz gördülése... és utána a végtelen csend.
A csend, amit a szeretett személy elvesztése hoz. A csend, amit nem lehet kiáltással megtörni.
A csend, amit az üresség jár át. És ott ültek: a két Mária. Nem tudtak mást tenni, csak ott maradni. Nem menekültek a fájdalom elől. Nem kerestek gyors válaszokat. Csak jelen voltak… a sötétségben, a gyászban, az érthetetlen veszteségben. Néha ez minden, amit mi is tehetünk.

De miközben ők sírtak, máshol a félelem munkált. A főpapok és farizeusok rettegtek. A halott Jézus Krisztustól is rettegtek. Még mindig tartottak attól, hogy Jézus Krisztus szava igaz lehet. „Három nap múlva feltámadok.”
Nevetséges, nem? Ők, akik nem hittek benne, jobban emlékeztek a szavára, mint sok tanítványa. Ők próbálták lezárni, megakadályozni, ellehetetleníteni az Örökkévaló Isten tervének beteljesülését. Ők gondolták, hogy egy pecsét, egy őrség, egy kő megállíthatja az Isten Fiát. Mennyire nevetséges, nem igaz? Az ostoba ember, aki azt hiszi, hogy erősebb Istennél és gátat szabhat Istennek.
De a történet itt nem ér véget. Mert van valami, amit sosem szabad elfelejtened:
A sír legmélyebb csendjében is dobog az Élet. Ott, ahol úgy tűnik, minden véget ért, Isten már elkezdte a feltámadás munkáját. Ott, ahol te már sírt emelsz a hited fölé, Ő már készíti a hajnalt.
És lehet, hogy most épp ebben vagy. Ülsz valami előtt, amit eltemettél:
egy kapcsolatot, egy tervet, egy reményt.
Talán már le is pecsételték mások. Kimondták, hogy sem belőled, sem a terveidből, reményeidből nem lesz már soha többé semmi. Talán kinevettek, megaláztak, lezárták a történetedet. De nem számít, mit mondanak az emberek. Nem ők írják az utolsó mondatot.
Mert Isten már úton van. És ha egyszer mozdul a kő, nem lesz többé visszaút. A sír, ami ma zárva van, holnap nyitva lesz. A gyász, ami ma összetör, holnap dicsőséget szül. És a Jézus, aki ma néma és holtan fekszik… három nap múlva élni fog. És ha Ő él, és, ha Ő életed minden reménye, te sem maradsz a porban.

IMA: Uram, a szívem néha olyan, mint a sír: sötét, bezárt, elnémult. Annyi minden van bennem, amit eltemettem: félelmeket, reményeket, szeretteket, álmokat. De ma nem akarok csak ülni a sír előtt… ma kiáltok Hozzád!
Jöjj el, Élő Isten! Mozdítsd el a követ, amit mások vagy én magam húztam oda! Mutasd meg, hogy Te nem csak a múlt Istene vagy, hanem a feltámadás és az újrakezdés Ura! Kérlek, kelts életre bennem mindent, ami halott! Hadd érezzem meg: Te nem hagytál el. Te munkálkodsz a csend mögött is.
Köszönöm, hogy az én történetem még nem ért véget. Mert Te élsz. És ez mindent megváltoztat.
Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Az újjáépült híd

Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét. Ézsaiás könyve 53. fejezet 5. vers, János evangéliuma 19. fejezet 30. vers



Volt egy híd. Nem kőből, nem vasból. Lelki anyagból készült. Isten és ember között feszült. Rajta járt az élet, a békesség, az isteni jelenlét. Rajta járt Ádám és Éva, amikor találkoztak Istennel az Édenkert hűvös alkonyatában.
Történt valami ezután, ami mindent megváltoztatott. Úgy döntöttünk mi jobban tudjuk, mint Isten, a mi gondolatunk, tervünk, elképzelésünk jobb, mint az Istené, ezért felhatalmaztuk magunkat az Isten elleni lázadásra.
Megjelent a gőg, az önző, magunkat és másokat is pusztító vágy, a harag, az önzés és egyik bűn a másik után úgy rakódott egymásra, mint a robbanótöltetek. És végül megnyomtuk azt a bizonyos "piros gombot" amellyel felrobbantottuk a hidat Isten és ember között. Nem csak megrepesztettük, hanem porig romboltuk. Voltak akik látva a robbanást a fejükhöz kaptak talán és azt mondták "bocsi", mások pedig lehet örültek, mert azt hitték végre függetlenek lettek és úgy élhetnek ahogy akarnak. Kizárhatják Istent életükből. A tény azonban tény maradt: nem volt többé híd Isten és ember között.
Nem volt többé átjárás. Elszakadtunk. És az ember azóta is próbálja kőből, jó cselekedetből, vallási szokásokból vagy filozófiákból újraépíteni a hidat, de egyik sem ér át a szakadék túloldalára. Nincs ereje, pénze, képessége újjáépíteni a hidat. Közben mégis érezve az Istentől elszakadtságnak boldogtalanságát,
nyomorultságát, Istent hibáztatja, vádolja, káromolja és nem veszi észre, hogy a hidat nem Isten, hanem az ember robbantotta fel. Ezzel pedig az ember magára szabadította mindazt az átkot, ürességet, sötétséget, betegséget, fájdalmat, halált, céltalanságot, lelki rabságot, amitől Isten kezdettől fogva óvni akarta őt.
És akkor történt valami, ami minden értelmet meghalad. Annak ellenére, hogy mi nyomorultak tettük tönkre saját magunkat, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetértésben úgy döntöttek, hogy új hidat építenek Isten és az ember közé.
Ezért jött Jézus Krisztus a földre. Ezért élt és ezért kapott ő sebeket a te és az én bűneim miatt, ezért törték össze Őt. Ő bűnhődött, hogy kibékülhess Istennel és, hogy meggyógyulhasson a nyomorult lelked, életed.
Azért halt meg, hogy majd átvehesd azt az új testet is, amely megdicsőült, mennyei, bűntől nem kisérthető és nem fog már rajta sem a halál, sem a betegség, sem a fájdalom.
Azért jött, hogy ő maga legyen a híd. Nem vasból, nem fából a megtört testéből és kifolyt véréből készített hidat az Atya és az emberiség közé.
Sokan elhallgatják, de Jézus Krisztust meztelenül feszítették meg. Minden szemnek kitárva a szégyenét, amit nem ő érdemelt, hanem mi. Magára vette a bűneinket, a titkos szégyenünket, a kimondatlan fájdalmainkat, a szeretetlenségünket, az árulásainkat, a közönyünket, a képmutatásunkat. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk lehessen. Az Ő sebei árán gyógyultunk meg. És mikor már minden megtörtént, mikor már megtette, amit vállalt, így szólt: „Elvégeztetett!”, és lehajtotta fejét. A híd elkészült. Mégis mi emberek… újra és újra önző szívvel térünk vissza. Jövünk Istenhez, de csak azért, hogy adjon: gyógyulást, egészséget, pénzt, sikert, jó érzést. És amikor megkapjuk, vagy épp nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk, eldobjuk Őt, mint egy elhasznált színházjegyet. Mintha csak eszköz lenne a céljainkhoz. Pedig Ő maga az ÚT. Ő maga a híd. Ő maga a cél. Ő maga az igazság. Ő maga az Élet.
Ez a híd nem járható másként, csak hit és megtérés által. Nincs más mód, nincs hátsó bejárat. Ha meg akarod ragadni ezt az új kezdetet, akkor ne a kezed nyújtsd, hanem a szívedet. Indulj el ma őszinte szívvel a Krisztus követés útján.


IMA: Uram Jézus Krisztus, megköszönöm, hogy nem hagytál a romok között. Hogy nem nézted tétlenül, ahogy a bűneim lerombolják a kapcsolatot közted és köztem. Köszönöm, hogy nem falat építettél közénk, hanem hidat önmagadból. Köszönöm, hogy meztelenül vállaltad a szégyenem, és hogy meghaltál értem. Uram, bocsásd meg, hogy sokszor csak kihasználni akartalak. Hogy csak a kezed keresem, ahelyett, hogy a szívedet keresném. Téríts meg engem, újíts meg engem, taníts meg szeretni Téged úgy, ahogy Te szerettél engem. A Te nevedben kérem a mennyei Atyát, hogy hallgasson meg Ámen.

A kereszt titka

És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.
...felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Lukács evangéliuma 22. fejezet 19-20. versek, János evangéliuma 13. fejezet 4-5. versek



Az esti csend ráborult az emeleti teremre. A tanítványok mit sem sejtettek. De Jézus Krisztus tudta. Minden egyes elkövetkező pillanatot előre látott. Látta, hogy Péter fogadkozik majd, de aztán káromkodva megtagadja. Látta ahogyan Júdás lábai árulásra siettek és már megkapta a 30 ezüstpénz vérdíjat. Látta, hogy a többiek egy szóra sem méltatják majd, csak elrohanva mentik a bőrüket. Látta a te bűneidet is. Látta az önző pillanataidat, a hazugságaidat, látta, amikor a száddal megvallod a hited, de belül telve vagy kételyekkel, látta amikor a képernyő előtt tettél olyat, amit talán ma is szégyellsz. Látta, amikor a dühödnek teret engedtél és pusztítottad ezáltal a környezetedet. Látta, hogy tudtad mi lenne a helyes, mit kellene tenned, de mégis mást választottál. Látta, amikor a bűnt választottad egyszerűen azért, mert a bün útja kényelmesebb volt számodra, mint a kereszt útja.
Ő mindezek ellenére megtörte a kenyeret. Ezzel pedig kinyilvánította mindenkinek, hogy a testét odaadja önként, szabad akaratából áldozatul a világ megmentéséért.
Úgy is vállalta ezt, hogy előre látta ez milyen fájdalommal fog járni számára. Nemcsak a szögek ütötték át testét, hanem a te és az én közönyöm is átütötte azt.
Nemcsak a töviskorona sebezte meg szent fejét, hanem a te és az én büszkeségem is. Nemcsak a római katonák alázták meg, gúnyolták ki az Ő testét, hanem a te és az én megjátszott szentségem is.
Megtört a szíve is, mikor látta, hogy nem értjük, mit tesz értünk. Mikor látta, mennyire szeret, és mi mégis elutasítjuk. Mikor látta, hogy mi a szégyenünket rejtegetjük, pedig Ő pont azt akarta magára venni.
Kezébe vette a poharat is, ahogy őt vették majd kézre a katonák. És lehajolt, ahogy másnap majd lehajolt a kereszt súlya alatt.
Ez az este a szeretet legmélyebb kifejezése volt azoknak, akik túl nagynak, fontosnak gondolták önmagukat, hogy átvegyék a rabszolga szerepét és kendőt kötve maguk elé letérdeljenek a Mindenség Istene elé és megmossák a lábait.
Nem azért törték meg Őt, mert gyenge volt, hanem mert szeretett. Nem azért öntetett ki a vére, mert legyőzték, hanem mert győzött. A Szeretet győzelmet aratott a bün felett.
Előtte azonban felállt, levette a felső ruháját és kötényt kötött maga elé. Megközelítette Pétert, aki úgy gondolta, hogy ő minden tanítványnál hűségesebb és, ha a többiek el is menekülnek, tagadnak, ő az életét is oda fogja adni Krisztusért.
Krisztus pedig meg akarta érinteni Pétert. Ott akarta megérinteni őt, ahol a legmocskosabb volt, hogy megmossa. Péter pedig tiltakozott ellene. Mégis oda kellett engednie Krisztust, hogy megmossa a mocskos lábait. Krisztus ma is oda akar nyúlni, ahova senkit sem engedtél: a legmélyebb, legmocskosabb részéhez életednek.
Oda akar nyúlni, ahol a bűneid úgy elburjánoztak, hogy már magad sem hiszed lehet szabadulás. Oda akar nyúlni, ahova senkit sem engedtél még, mert úgy gondoltad úgy sem értené meg senki. Azokhoz a bűneidhez akar nyúlni, amiket sosem mertél elmondani senkinek, mert úgy gondoltad ha elmondanád őket, mindenki megvetne téged. A lelked azon részéhez akar nyúlni, amely zárva maradt akkor is, amikor ott voltál a templomban, gyülekezetben. Ahhoz a részhez, amit mosollyal lepleztél mások előtt, de érezted, hogy pokolian fáj ott legbelül.
Az Isten. A Menny királya. A Mindenség Teremtője és nem ítélt, hanem szolgált. Ő igy szeret. A megtört kenyér az Ő szíve, darabokra szakadva. A pohár: az Ő vére, cseppenként érted hullva. Nincs benne vád. Nincs benne harag.
Csak egy üzenet van benne: "Érted tettem, mert szeretlek."
Érted, aki próbálsz erős lenni, de belül már rég fáradt vagy. Érted, aki mindent adsz másoknak, de senki nem látja, te mennyire ki vagy merülve. Érted, aki azt mondod, „jól vagyok”, pedig belül kiált a lelked.
Az emlékezés, amelyre Jézus Krisztus hív az Úrvacsora által, nem egy múló pillanat felidézése, hanem egy életforma kezdete: megtört kenyérként élni másokért. Szétosztani életedet másoknak, hogy meglássák benned a Krisztust és dicsőítsék a mennyei Atyát.
Az a kereszt titka, hogy az igazi nagyság ott kezdődik, ahol le tudsz hajolni mások előtt. Az igazi erő a szolgálatban rejlik. Az igazi élet akkor kezdődik, amikor önmagad megtörtségét Isten kezébe teszed, hogy mások számára táplálékká válhasson életed. Nemcsak azok számára, akik méltók, nemcsak azok számára, akik hűségesek.
Azok számára is, akik becsaptak, félrenéztek, elmenekültek. Akik a kétségeik között vergődnek, és akik már annyiszor megígérték, hogy holnaptól másképp lesz… és mégsem lett.
Miért? Mert a Krisztus szeretete az egyetlen erő, amely megváltoztat, megmos, megtisztit. Ha engeded... Krisztus viszont azt mondja:
" Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. "
Engedd, hogy Krisztus ma megtisztítsa a múltadat, a bűneidet, a kimondatlan sebeidet. A kimondatlan sebeidet. Azt a részedet is, amiről azt hitted, már túl sötét Istennek.


IMA: Jézusom, Nem vagyok méltó, hogy hozzám hajolj, de Te mégis a golgotai keresztig hajoltál értem. Nem voltam tiszta, de Te mégis megmostál. Nem voltam szerethető, de Te a véreddel mégis tenyeredbe metszetted nevemet. Uram, törd össze a szívem. Törd meg a keménységem. Könyörgöm: ne engedd, hogy valaha is megszokjam ezt a szeretetet. Add, hogy mindig remegve nézzek a keresztre. Add, hogy ne csak emlékezzek Rád, hanem hordozzalak a leheletemig. Mert értem törtél meg. És én most összetörve jövök Hozzád. Hadd járja át megtört életem darabjait a Te szereteted, hogy lehajolva, szolgálva, szeretve én is szeretet étellé és itallá változhassak azok számára, akik éhezik és szomjazzák a Te szeretetedet. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Isten szeretetének győzelme

Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. Máté evangéliuma 26. fejezet 14-16. versek



Csend volt. Az este sötétjében egy férfi lépteit lehetett hallani. Tétovák, mégis határozottak lehettek. Ismerte az utat, amit választott. Tudta, hova megy, és miért választotta az árulás útját. Nem kényszerítette senki. Júdás nem véletlenül jutott oda, ahova jutott. A kérdése: „Mit adnátok nekem?” nem csupán az árulás kezdete, hanem egy szív, egy lélek árának nyilvános kikiáltása volt.
Harminc ezüst. Ennyit ért a Megváltó. Harminc hideg, fémes érme a zsebében, és egyre nehezebb a szívében. Ha mai pénzre váltanánk, alig lenne több, mint néhány százezer forint. Egy olcsó telefon ára. Egy rövid nyaralás költsége. Egy átmeneti kényelem ára. Ennyiért adta el azt, Aki a világot alkotta.
Abban az időben, ez az összeg egy közönséges rabszolga ára volt.
Ha rabszolgát öklel föl az ökör vagy rabnőt, akkor adjanak urának harminc ezüstpénzt, de az ökröt verjék agyon kővel. ( 2 Mózes 21. fejezet 32. vers)
Ez volt az ára annak, aki betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, kenyeret szaporított, és kész volt meghalni a barátaiért. Ennyiért adták el a Szeretetet, az Igazságot, a Megváltót.

De ami még fájóbb: Jézus Krisztus mindezt előre tudta. Tudta, hogy Júdás, Krisztus pénztárosaként meglopja a tanítványi közösséget és végső soron magát Krisztust. Tudta, hogy szívében elhidegült, hogy már nem lát benne Mestert, Megváltót, csak egy lehetőséget: egy üzletet. És mégsem fedte fel. Nem szorította sarokba. Nem alázta meg emberi méltóságában Júdást. Nem szégyenitette meg a többiek előtt. Hanem lehajolt, és megmosta a lábát. Kenyeret nyújtott neki. Júdást ugyanazzal a tisztelettel és szeretettel kezelte, mint a többieket.
Ez Jézus Krisztus szíve. Ez a kegyelem szíve. Nem a bűnt pártolja, hanem a bűnöst próbálja megmenteni. Mert az Ő küldetése nem az volt, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse azt, aki elveszett.
És mégis, eljön az a pillanat, amikor az ember már nem engedi, hogy megmentsék. Júdás is eljutott ide. Amikor tántoríthatatlanul döntött az árulás mellett, átlépett egy olyan határvonalat szabad akaratából, ahonnan már nem volt számára visszaút: Jézus Krisztus szavai megrendítő súllyal hangzottak az utolsó vacsorán:
„Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” (Mt 26,24)
Jézus Krisztus nem nézte el a bűnt. Ő nem gyengeségből hallgatott, hanem hosszútűrésből. De amikor a szív végleg bezárul, amikor az ember tudatosan elfordul a kegyelemtől, akkor már nem a szeretet, hanem az igazság lép előtérbe.
És ez ma sincs másként. Isten ma is vár. Nap mint nap kopogtat. Nem kényszerít, hanem hív. De eljön az idő: egy ember, egy gyülekezet, vagy akár egy nép életében, amikor a bűn beteljesedik. És akkor Isten ítélete elkerülhetetlenné válik. Mert Isten nem csak irgalmas, hanem igazságos is. Azokkal szemben is, akiknek nem kell az Ő szeretete, akik gúnyt űznek a kegyelemből, akik harminc ezüstért eladják az igazságot, a tisztaságot, vagy akár saját lelkiismeretüket.
A kérdés ma is él: Te mit adnál Jézusért? Vagy inkább: te miért adnád el Őt?
Eladnád Őt egy könnyebb élet útért? Egy „nyugodtabb életért”? Egy előléptetésért? Egy kedvezőbb szerződésért? Egy szerelmi kapcsolatért, ami nem Istentől van, de annyira csábitónak, mámoritónak érzed? Egy "like"-ért vagy egy elismerő pillantásért?
Egy közösségért, ami nem kérdezett, csak elfogadott, de nem a Krisztus nyomdokaiban jár, hanem az árulás ösvényét választotta és téged is arra visz? Eladnád egy mocskos viccért, hogy a barátaiddal jót nevethess, és ne tűnj "túl vallásosnak"?
Eladnád a szolgálatot a pihenésért, kényelemért? A hűséget a kíváncsiságért? A kegyelmet a megszokásért?


IMA: Uram Jézus, olyan sokszor hallottam már ezt a történetet, és mégis most úgy érzem, mintha először szólnál hozzám.
Mert nem csak Júdás volt áruló, hanem én is, amikor hallgattam, amikor félrenéztem, amikor a magam útját választottam. Mégis szerettél. Mégis kerestél. Mégis megmostad a lábam. Köszönöm a türelmedet, Uram. Köszönöm, hogy nem lepleztél le, hanem időt adtál a megtérésre. Segíts, hogy ne keményítsem meg a szívem, ne áruljalak el Téged olcsó dolgokért, és ne akarjak a kegyelemmel játszani.
Adj nekem tiszta szívet, érzékeny lelket, és bátorságot, hogy minden nap melletted döntsek, mert tudom, hogy a Te szereteted minden kincsnél többet ér. A Te nevedben kérlek, Ámen.

A meszelt sírok káprázata

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel...Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!”    Máté evangéliuma 23. fejezet 27-28. versek, 24. fejezet 42. vers



Vannak szavak Jézus Krisztus szájából, amelyek nem simogatnak. Nem a sebekre kenődő gyógyító olajként érkeznek, hanem mint egy kétségbeesett ébresztő vészharang szólalnak meg.
Ilyen ez is: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok...” és mintha ma nekünk is szólna. Nem másoknak. Nem „azoknak ott”, vagy "amazoknak amott" hanem nekem, neked.
A meszelt sír kívülről szép volt. Fehér, tiszta, már-már tiszteletet ébresztő. De ha közelebb hajolsz, ha elidőzöl, ha felnyitnád… bűz, csontok, halál. A látszat világa ez a mai világ. Ahol a külső viselkedés fontosabb, mint a valódi állapot. Ahol a szavak megelőzik a szív szándékát. Ahol a hit gyakran csak színjáték. Harsány, hangos néha már-már ripacskodó szónoklat, amelyben sem erő, sem tekintély, sem gyógyulás nem maradt. Ha gyógyír lenne, nem gyógyulna meg tőle senki, ha pedig méreg lenne, nem halna meg tőle senki. És milyen könnyű belesétálni ebbe. Milyen könnyű „jó keresztényként” viselkedni, miközben odabent vihar tombol, vagy éppen halálos csend. Mosolyogni a gyülekezetben, miközben otthon nem tudsz őszintén beszélgetni Istennel. Idézni igéket, miközben nem éled azokat. Áldást kívánni másoknak, miközben keserűség él a szíved mélyén.
Jézus nem azért mondta ezeket a kemény szavakat, hogy elítéljen, hanem hogy felébresszen. Hogy ne elégedjünk meg a meszelt felszínnel, hanem vágyjunk valódi megtisztulásra. Mert az evangélium nem arról szól, hogyan rejtsük el a lelki halált, kozmetikázzuk a "halottat", balzsamozzuk be az élettelen testet, hogy aztán átnevezhessük halottról élőre, hanem arról, hogy Jézus életet ad a halott szíveknek. Az evangélium arról szól, hogy amit belülre elrejtettünk: fájdalmat, szégyent, bűnt, azt Ő szeretettel veszi a kezébe, és új szívet ad helyette.
Jézus Krisztus elől semmi sem maradhat rejtve. Ő azt mondja ma: „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. ( Jelenések könyve 3. fejezet 1-3. versek)
Jézus Krisztus tehát figyelmeztet is: „Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok.” Nem a félelem szava ez, hanem a szeretet sürgetése. Ma még van időd. Ma még dönthetsz. Ma még újra kezdheted. Ne várd meg, míg túl késő.


IMA: Uram, köszönöm, hogy nem a látszatra nézel, hanem a szívem mélyére. Bocsásd meg, hogy sokszor fontosabb volt, hogy mit gondolnak rólam mások, mint az, hogy valóban Veled járjak. Kérlek, tisztíts meg belülről! Vedd el mindazt, ami halott, ami hamis, ami megkeményedett. Adj új szívet: élőt, őszintét, tisztát. Olyat, ami Téged keres, Téged tükröz. Segíts éberen élni, nem a félelem, hanem a szeretet készenlétében. Jöjj el, Uram Jézus Krisztus, és légy valóságossá az életemben. Ámen.

A megtisztulás kezdete

Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.”                                 Máté evangéliuma 21. fejezet 12-13. versek



Képzeld el ezt a jelenetet. A templom udvara zsúfolásig tele van: pénzcsere, árusítás, kiabálás, alku, sürgés-forgás. Kívülről minden működik. De belül, a szívében annak a helynek, ami Istené kellene hogy legyen, már rég nincs jelen az, akinek ott a helye.
Mi is megszoktuk, hogy az ünnepek a pénzről szólnak. Cégek mindenféle kampánnyal, ajánlattal, de a saját kívánságaink még inkább arra ösztönöznek, hogy vásároljunk, fogyasszunk, vásároljunk, fogyasszunk.
A jeruzsálemi templomban naponta mutattak be állat áldozatokat Istennek. A zarándokok, különösen az ünnepeken, mint a páska messziről jöttek tömegesen, és nem tudtak magukkal hozni hibátlan áldozati állatokat, például galambokat, bárányokat.
Ezért a templom körül állatkereskedők telepedtek le, akik „minősített”, azaz a papok által elfogadott állatokat árultak az áldozathoz.
A templomban csak a "templomi sékellel" lehetett adományokat vagy adót fizetni. Mivel a római pénzérmék (amelyeken császári képmások voltak) tisztátalannak számítottak, a zarándokoknak át kellett váltaniuk a pénzüket.
A pénzváltók tehát fontos „szolgáltatást” nyújtottak és nem az volt a probléma, hogy pénzt kértek a szolgáltatásaikért, hiszen méltó a munkás a maga bérére, csakhogy jól meg is kérték az árát, gyakran uzsorás kamattal váltva. Mivel tudták, hogy kizárólag náluk vásárolhatnak ilyen szolgáltatásokat az emberek, igazságtalanul magas árakat szabtak.
Nem az volt Jézus Krisztus problémája, hogy állatok voltak a közelben, vagy hogy emberek pénzt váltottak. A probléma az volt, hogy mindezt már a templom udvarán belül tették, a pogányok udvarában, ahol elvileg az Istent keresők is imádkozhattak volna.
Magam is voltam olyan vallásos rendszer tagja, amely üzletté silányult, a lelkiség helyett, Krisztus imádata helyett, érdek lett a középpontban.
Amikor beszéltem bizonyos felelős vezetőkkel erről, ők a következőt mondták:
" Zoli! Mi sokkal többet látunk, tudunk, érzékelünk, mint te. És hidd el, hogy nem látjuk jónak mindazokat a dolgokat, amik zajlanak. De nem tehetünk mást, mint imádkozunk a változásért. Te is tedd ezt, ha nem akarsz magadnak problémákat. Hiszen ez egy kötött rendszer, amin már nem lehet változtatni."
Én úgy döntöttem, hogy felszólalok, de amikor süket fülekre találtam, úgy döntöttem kiszállok ebből a rendszerből.
Krisztus nem bújt álkegyesség mögé. Nem nézte tétlenül az Isten házának lezüllését, nem simogatta a rosszat, nem is akart a megalkuvás jegyében tárgyalásokat kezdeményezni az üzlet vezetőivel, hogy esetleg egy nagyobb összegért cserébe Ő maga lehessen ezeknek a vásároknak a reklámarca.
Belép a templomba Ő, a templom Ura és Istene és mindent felforgat. Felborítja az asztalokat. Kidönti a székeket. Kitessékeli azokat, akiknek nem lenne szabad ott lenniük.
Miért?
Mert a rend csak akkor jöhet el, ha előtte a rendetlenség ki van takarítva.
Sokan vágyunk arra, hogy Jézus hozzon békét, gyógyulást, áldást az életünkbe. Akarjuk a helyreállítást, de nem akarjuk az előtte szükséges felforgatást. Pedig nem lehet új rendet rakni ott, ahol még tele van minden a régivel.
Ahogy a templom is az Atya háza volt, úgy a te szíved is az lehet. De előtte Jézusnak lehet, hogy fel kell forgatnia néhány dolgot. Kimondatlan megalkuvásaidat, féligazságaidat, megszokott és melengetett bűneidet, kényelmes önigazságodat és igen, néha a biztonságosan berendezett lelki zugaidat is.
Ez a „felborítás” nem a pusztításról szól. Ez a gyógyítás első lépése. A megtisztítás kezdete. A szeretet bátor cselekedete, hogy ami Istené, az tényleg Istené legyen.
Jézus Krisztusnak ezt a munkáját nem tudod közömbösen szemlélni. Akkor sem tudták. A tanitványoknak eszükbe jutott egy áldott Ige és megértették, hogy Krisztus nem testből, nem indulatból és nem haragból cselekedett:
" Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem." ( János evangéliuma 2. fejezet 17. vers)

Azok pedig, akik Isten gyalázói voltak, Krisztust is gyalázták és elhatározták, hogy minél hamarabb meg fogják ölni, öletni Krisztust.
Ezzel pedig bezárult a kör és beteljesedett a prófécia, amit a Szentlélek sok-sok évvel azelőtt mondott Dávid király szája által:
" Mert a te házad iránti féltő szeretet emészt engem, és gyalázóid gyalázásai hullottak rám."
(69. Zsoltár 10. vers)
Ki, mi a drágább neked? A megalkuvás, a pénz, a saját vallásos palástod, pártod, köntösöd? Esetleg felismered ezen a napon Krisztust és az Isten csodálatos tervét életedre nézve, amelyet véghez akar vinni akkor, ha engeded, hogy Ő felforgassa életed?
Az alábbi imádságot csak akkor mondd el, ha komolyan kész vagy átadni életed Krisztusnak.


IMA: Drága Megváltó Jézus Krisztus! Hiszem, hogy Isten Fia vagy, nem csak rendet szeretnék az életemben, hanem azt is, hogy Te hozd létre ezt a rendet. Tudom, hogy ez csak úgy lehetséges, ha előtte felforgatod bennem mindazt, ami nem Tőled való. Kérlek, borítsd fel a kényelmes, de Istentől távolító szokásokat, törd meg az álarcaimat, űzd ki azt, ami kiszorít Téged a szívemből. Tisztíts meg, hogy az életem újra imádság háza lehessen, ahol Veled találkozom, nem csak Rólad beszélek. Jöjj, és tégy rendet, kezdve a felforgatással. A Te nevedben kérem, Ámen.

Sorsfordító találkozás

Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas,
alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Zakariás könyve 9. fejezet 9. vers



Jézus Krisztusnál nagyobb király nem tette a lábát a földre. A föld jelenlegi királyai, fejedelmei meg sem közelítik az Ő hatalmát, dicsőségét. El sem tudjuk képzelni, hogy mekkora kimeríthetetlen, örökkévaló hatalom összpontosul az Isten Fiának kezében. Az Ő uralmának sosem lesz vége.
A mai napon mégis arra emlékezünk, hogy, amikor a földön járt, Jézus Krisztus másként vonult be Jeruzsálembe, mint a föld királyai, nagyjai szoktak.
Ő nem mindenkit lehengerlő, leigázó hatalommal, hanem szelídséggel jött. Nem a korának luxusával és drágaságával, hanem alázattal és egyszerű tisztasággal.
Nem volt katonai kísérete vagy testőrsége, de a nép gyermeki örömmel ujjongott érkezésekor.
Virágvasárnap arra emlékeztet, hogy Isten másként érkezik ma is életedbe, mint ahogyan azt te várnád vagy ahogyan elképzelted, de éppen úgy jön, ahogyan szükséged van rá.
Talán te is egy áttörésre, egy válaszra, gyógyulásra. Talán azt gondolod olyan jó lenne ha csak 1 percre találkozhatnál ezzel a csodálatos királlyal és csak rád figyelne, csak veled foglalkozna, az Ő drága, áldott, mennyei hatalma és áldása csak rád áradna.
Lehet, hogy már a gondolattól is örömtől repes a lelked. Lehet úgy képzeled el, hogy egyszer Ő majd lehengerlő hatalommal beavatkozik életedbe és egyszerre te is és az életed is átalakul.
Gondoltál arra, hogy mi lesz, ha a te életedbe is úgy érkezik, ahogyan azt Jeruzsálembe tette?
Nem a világ elvárásai, elképzelései szerint, hanem a próféták szája által szóló Szentlélek jövendölése szerint?
Mi lesz, ha nem a környezetedben kezdi a munkát, hanem a szívedet fogja halkan, csendesen és belülről-kifelé megváltoztatni?
Mi van, ha te is rá fogsz ébredni, az akkori néphez hasonlóan, hogy Ő nem lesz partner a római ellenség legyőzésében, hanem azért jött, hogy békességet szerezzen számodra a mennyei Atyával, békességet szerezzen önmagaddal és másokkal? Mi van, ha ahhoz akar neked erőt adni, hogy saját büszkeségedet legyőzhesd?
Éppen most is olyan időket élünk, amikor Magyarország, Európa és az egész világ szabaditóra, békesség és jólét hozóra vár. Valakire, aki kész erős és bölcs vezérként színre lépni háborúban-békében utat mutatni egy jobb világ felé.
Sokak Jeruzsálem utcáin azért ujjongtak, mert úgy gondolták, hogy egy új politikai vezetőt kaptak Krisztus személyében. Amikor rájöttek, hogy Krisztus a szívben levő bűnt akarja kitakarítani és a szívben levő elnyomónak: a Sátánnak rabigáját akarja letörni azzal, hogy a munkáit lerontja, nem pedig Rómát akarja legyőzni, az emberek elfordultak Tőle.
Bármilyen politikai nézeted is van, Krisztusnak ma sem az az elsődleges célja, hogy legyőzze, letiporja Amerikát vagy Európát, Oroszországot vagy Kínát.
Nem fog vak egyházpolitikusok élére sem állni. Talán meg fogsz botránkozni, de a sok keresztény irányzat, szekta és egyházfelekezet között sem fog igazságot tenni. Nem fog az oldaladra állni csak azért, mert katolikus, református, lutheránus, baptista, ortodox, pünkösdi, szabadkeresztény stb.stb. vagy. Aki nem érti meg Jézus Krisztus valódi küldetését, az ma is csalódik Benne.
Ma is vannak, akik csak addig követik Őt, amíg a dolgok jól mennek. Amíg az imákra gyors válasz jön, és az áldás látható. De amikor Jézus nem úgy jön, ahogy ők várták, már nem kiáltják, hogy Hozsánna, csak hallgatnak.
Vagy ami még rosszabb, halálba adják szívükben, életükben Krisztust még egy "tál lencsééért", egy jobb munkahelyért, emberek tetszéséért vagy kicsivel több pénzért.
Tudd: Jézus most is jön. Érted. Hozzád. Nem a sikeredre figyel. Nem a teljesítményedre. Nem arra, mit tudsz felmutatni, hanem hogy nyitva van-e a szíved kapuja Előtte?
A kérdés nem az, hogy méltó vagy-e, hanem az, hogy várod-e Őt? Hogy beengeded-e Őt életedbe? Leszállsz-e a "magas lóról" és engeded-e, hogy ez a csodálatos király átformálja életed?
Virágvasárnap arról szól, hogy Isten elindult feléd és most rajtad a sor, hogy válaszolj Neki.
Ne nézd, ahogy elhalad előtted, melletted a nagybetűs Élet: Jézus Krisztus. Ne állj a tömeg szélén. Ne maradj kívül, és ne szemléld semlegesen Istennek ezt a felbecsülhetetlen jóságát és szeretetét.
Mondd ki: Jöjj, Királyom. Átadom életem Neked és uralkodj bennem.
Ha ma ellenállsz az Ő meglátogatásának, lehet, hogy már örökre rejtve marad előtted ez a csodálatos lehetőség.


IMA: Uram Jézus Krisztus, köszönöm, hogy nem fordulsz el tőlem akkor sem, ha olykor csalódott, gyenge vagy bűnökkel terhelt a szívem. Köszönöm, hogy nem hatalmi eszközökkel akarsz uralkodni bennem, hanem szelíden, szeretettel, igazsággal. Látod, hogy szükségem van Rád. Látod, hogy várok Rád. Nem akarok a tömeg része lenni, akik kiáltanak, de nem követnek. Én szeretném, ha valóban Te lennél az én Királyom. Jöjj el a szívem városába. Légy az Uram. Formáld át a gondolataimat, a szavaimat, a döntéseimet. Hadd ismerjem meg azt a békét, amit csak Te tudsz adni. Ma újra megnyitom előtted a kaput: Jöjj, és maradj velem. Ámen.