Csend volt. Az este sötétjében egy férfi lépteit lehetett hallani. Tétovák, mégis határozottak lehettek. Ismerte az utat, amit választott. Tudta, hova megy, és miért választotta az árulás útját. Nem kényszerítette senki. Júdás nem véletlenül jutott oda, ahova jutott. A kérdése: „Mit adnátok nekem?” nem csupán az árulás kezdete, hanem egy szív, egy lélek árának nyilvános kikiáltása volt.
Harminc ezüst. Ennyit ért a Megváltó. Harminc hideg, fémes érme a zsebében, és egyre nehezebb a szívében. Ha mai pénzre váltanánk, alig lenne több, mint néhány százezer forint. Egy olcsó telefon ára. Egy rövid nyaralás költsége. Egy átmeneti kényelem ára. Ennyiért adta el azt, Aki a világot alkotta.
Abban az időben, ez az összeg egy közönséges rabszolga ára volt.
Ha rabszolgát öklel föl az ökör vagy rabnőt, akkor adjanak urának harminc ezüstpénzt, de az ökröt verjék agyon kővel. ( 2 Mózes 21. fejezet 32. vers)
Ez volt az ára annak, aki betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, kenyeret szaporított, és kész volt meghalni a barátaiért. Ennyiért adták el a Szeretetet, az Igazságot, a Megváltót.
De ami még fájóbb: Jézus Krisztus mindezt előre tudta. Tudta, hogy Júdás, Krisztus pénztárosaként meglopja a tanítványi közösséget és végső soron magát Krisztust. Tudta, hogy szívében elhidegült, hogy már nem lát benne Mestert, Megváltót, csak egy lehetőséget: egy üzletet. És mégsem fedte fel. Nem szorította sarokba. Nem alázta meg emberi méltóságában Júdást. Nem szégyenitette meg a többiek előtt. Hanem lehajolt, és megmosta a lábát. Kenyeret nyújtott neki. Júdást ugyanazzal a tisztelettel és szeretettel kezelte, mint a többieket.
Ez Jézus Krisztus szíve. Ez a kegyelem szíve. Nem a bűnt pártolja, hanem a bűnöst próbálja megmenteni. Mert az Ő küldetése nem az volt, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse azt, aki elveszett.
És mégis, eljön az a pillanat, amikor az ember már nem engedi, hogy megmentsék. Júdás is eljutott ide. Amikor tántoríthatatlanul döntött az árulás mellett, átlépett egy olyan határvonalat szabad akaratából, ahonnan már nem volt számára visszaút: Jézus Krisztus szavai megrendítő súllyal hangzottak az utolsó vacsorán:
„Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” (Mt 26,24)
Jézus Krisztus nem nézte el a bűnt. Ő nem gyengeségből hallgatott, hanem hosszútűrésből. De amikor a szív végleg bezárul, amikor az ember tudatosan elfordul a kegyelemtől, akkor már nem a szeretet, hanem az igazság lép előtérbe.
És ez ma sincs másként. Isten ma is vár. Nap mint nap kopogtat. Nem kényszerít, hanem hív. De eljön az idő: egy ember, egy gyülekezet, vagy akár egy nép életében, amikor a bűn beteljesedik. És akkor Isten ítélete elkerülhetetlenné válik. Mert Isten nem csak irgalmas, hanem igazságos is. Azokkal szemben is, akiknek nem kell az Ő szeretete, akik gúnyt űznek a kegyelemből, akik harminc ezüstért eladják az igazságot, a tisztaságot, vagy akár saját lelkiismeretüket.
A kérdés ma is él: Te mit adnál Jézusért? Vagy inkább: te miért adnád el Őt?
Eladnád Őt egy könnyebb élet útért? Egy „nyugodtabb életért”? Egy előléptetésért? Egy kedvezőbb szerződésért? Egy szerelmi kapcsolatért, ami nem Istentől van, de annyira csábitónak, mámoritónak érzed? Egy "like"-ért vagy egy elismerő pillantásért?
Egy közösségért, ami nem kérdezett, csak elfogadott, de nem a Krisztus nyomdokaiban jár, hanem az árulás ösvényét választotta és téged is arra visz? Eladnád egy mocskos viccért, hogy a barátaiddal jót nevethess, és ne tűnj "túl vallásosnak"?
Eladnád a szolgálatot a pihenésért, kényelemért? A hűséget a kíváncsiságért? A kegyelmet a megszokásért?
IMA: Uram Jézus, olyan sokszor hallottam már ezt a történetet, és mégis most úgy érzem, mintha először szólnál hozzám.
Mert nem csak Júdás volt áruló, hanem én is, amikor hallgattam, amikor félrenéztem, amikor a magam útját választottam. Mégis szerettél. Mégis kerestél. Mégis megmostad a lábam. Köszönöm a türelmedet, Uram. Köszönöm, hogy nem lepleztél le, hanem időt adtál a megtérésre. Segíts, hogy ne keményítsem meg a szívem, ne áruljalak el Téged olcsó dolgokért, és ne akarjak a kegyelemmel játszani.
Adj nekem tiszta szívet, érzékeny lelket, és bátorságot, hogy minden nap melletted döntsek, mert tudom, hogy a Te szereteted minden kincsnél többet ér. A Te nevedben kérlek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése