Vannak szavak Jézus Krisztus szájából, amelyek nem simogatnak. Nem a sebekre kenődő gyógyító olajként érkeznek, hanem mint egy kétségbeesett ébresztő vészharang szólalnak meg.
Ilyen ez is: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok...” és mintha ma nekünk is szólna. Nem másoknak. Nem „azoknak ott”, vagy "amazoknak amott" hanem nekem, neked.
A meszelt sír kívülről szép volt. Fehér, tiszta, már-már tiszteletet ébresztő. De ha közelebb hajolsz, ha elidőzöl, ha felnyitnád… bűz, csontok, halál. A látszat világa ez a mai világ. Ahol a külső viselkedés fontosabb, mint a valódi állapot. Ahol a szavak megelőzik a szív szándékát. Ahol a hit gyakran csak színjáték. Harsány, hangos néha már-már ripacskodó szónoklat, amelyben sem erő, sem tekintély, sem gyógyulás nem maradt. Ha gyógyír lenne, nem gyógyulna meg tőle senki, ha pedig méreg lenne, nem halna meg tőle senki. És milyen könnyű belesétálni ebbe. Milyen könnyű „jó keresztényként” viselkedni, miközben odabent vihar tombol, vagy éppen halálos csend. Mosolyogni a gyülekezetben, miközben otthon nem tudsz őszintén beszélgetni Istennel. Idézni igéket, miközben nem éled azokat. Áldást kívánni másoknak, miközben keserűség él a szíved mélyén.
Jézus nem azért mondta ezeket a kemény szavakat, hogy elítéljen, hanem hogy felébresszen. Hogy ne elégedjünk meg a meszelt felszínnel, hanem vágyjunk valódi megtisztulásra. Mert az evangélium nem arról szól, hogyan rejtsük el a lelki halált, kozmetikázzuk a "halottat", balzsamozzuk be az élettelen testet, hogy aztán átnevezhessük halottról élőre, hanem arról, hogy Jézus életet ad a halott szíveknek. Az evangélium arról szól, hogy amit belülre elrejtettünk: fájdalmat, szégyent, bűnt, azt Ő szeretettel veszi a kezébe, és új szívet ad helyette.
Jézus Krisztus elől semmi sem maradhat rejtve. Ő azt mondja ma: „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. ( Jelenések könyve 3. fejezet 1-3. versek)
Jézus Krisztus tehát figyelmeztet is: „Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok.” Nem a félelem szava ez, hanem a szeretet sürgetése. Ma még van időd. Ma még dönthetsz. Ma még újra kezdheted. Ne várd meg, míg túl késő.
IMA: Uram, köszönöm, hogy nem a látszatra nézel, hanem a szívem mélyére. Bocsásd meg, hogy sokszor fontosabb volt, hogy mit gondolnak rólam mások, mint az, hogy valóban Veled járjak. Kérlek, tisztíts meg belülről! Vedd el mindazt, ami halott, ami hamis, ami megkeményedett. Adj új szívet: élőt, őszintét, tisztát. Olyat, ami Téged keres, Téged tükröz. Segíts éberen élni, nem a félelem, hanem a szeretet készenlétében. Jöjj el, Uram Jézus Krisztus, és légy valóságossá az életemben. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése